Tolna Megyei Népújság, 1960. február (5. évfolyam, 27-50. szám)
1960-02-05 / 30. szám
TOLNA MEGYEI NÉPÜJSAG it 1900. február 5. Áz ipar szerkezetének átalakítása a második ötéves tervben Erről is bessélni kell Helyezzük át a büfét l AZ IPAR SZERKEZETÉNEK alakulását — kapitalista viszonyok között — az egyes tőkések profit-érdekei határozzák meg. A- spontán fejlődés itt is az egyes ágak, ágazatok közti egyensúly irányában hat, de ez az egyensúly soha sem valósulhat meg, mert állandóan újabb és újabb aránytalanságok keletkeznek. Marx szerint »a burzsoá társadalom lényege éppen abban áll, hogy benne a priori nem létezik, a termelésnek semmiféle tudatos társadalmi irányítása«. Hazánk ipara a felszabadulás előtti évtizedekben aránytalanul fejlődött, így tizenöt évvel ezelőtt nemcsak a háború által nagy részben elpusztított, hanem szerkezetét tekintve is aránytalanul fejlődött ipart örököltünk, melyben túlsúlya volt a könnyű- és élelmiszer- iparnak, a nehézipar fejlődése el. maradt a követelményektől. Magán, a nehéziparon belül is aránytalan volt a fejlődés, egyes, a többi iparágak fejlődése szempontjából fontos ágak, mint például a gépipar, ezen belül különösen a szerszámgépipar el volt maradva. Már az első hároméves terv időszakában — amikor még főként a háborús károk helyreállítása volt napirenden — törekedtünk az olyan ipari szerkezet kialakítására, amely elősegíti az egész népgazdaság fejlődését. A szocializmus építésének körülményei között ez abban mutatkozik meg, hogy jelentősen megnövekedik a munkaeszközöket és munkatárgyakat előállító iparágak súlya, különösen azoké, amelyek alapját képezik a modern termelési eljárások elterjedésének. 1949-ben a nehézipar és a könnyű- és élelmiszeripar aránya az ipari termelésben a háború előtti 37:63 százalékról 46:54-re alakult. Az első ötéves terv megvalósítása során tovább javult az ipar szerkezete, még nagyobb súlya lett benne a nehéziparnak, különösen nagyarányú volt a gépipar fejlődése, ahol több egészen új iparágat hoztunk. létre. Az ipar fejlesztésénél azonban — a tagadhatatlan eredmények mellett •— hibákat is követtünk el. Nemcsak abban, hogy túlzott ütemben fejlesztettük a nehézipart, hanem nem biztosítottuk a megfelelő arányokat sem, sőt keletkeztek újabb aránytalanságok is. így például, míg az egész gyáriparnak a termelése mintegy két és félszeresére növekedett, a villanyenergia- termelés csak kétszeresére. Pedig a modern népgazdaságban — éppen azért, mert fejlődésének alanja a technika korszerűsítése kell, hogy legyen — gyorsabban kell növekednie a rendelkezésre álló energiának, mint magának az ipari termelésnek Elmaradt a növekvő követelményektől többek közt a nyersanyag, alapanyagok termelése is, ez okozta a szinte krónikussá vált anyaghiányt. termelésben 37, a kohászatnál 26, a vegyiparnál pedig 31 százalékos termelés-növekedés szerepel a tervben. A második ötéves tervben — amelynek irányelveit a hetedik pártkongresszus elfogadta és határozattá emelte •— tovább kell javítani iparunk szerkezetét. Az ipari termelés átlagos növekedésénél nagyobb ütemben kell növelni a nehézipar termelését. A nehéziparon belül különleges §zerepe van a gépiparnak, mint olyan iparágnak, melynek fejlettsége, színvonala döntő mértékben határozza meg nemcsak a többi iparág', hanem a népgazdaság többi ágainak fejlesztési lehetőségeit is. A gépesítés a termelékenység emelésének fő eszköze. Csak úgy tudjuk, az iparban, mezőgazdaságban, közlekedésben és a népgazdaság többi ágában növelni a termelékenységet, csökkenteni az önköltséget, korszerűsíteni a gyártmányokat, ha a gépipar modern gépeket, műszereket- bocsát rendelkezésükre. Külkereskedelmünk érdekel is megkövetelik, a gépiparnak — az ipar átlagos fejlődési ütemét meghaladó mértékű — fejlesztését. A gépipar termelése — az. ipari termelés 65—70 százalékos növelésén belül — 1965-re 82—86 százalékkal lesz magasabb, mint 1958-ban volt. Még ennél is nagyobb arányban fejlesztjük a híradástechnikai cikkek, műszerek (ezt segíti majd a tervidőszak alatt felépülő szekszárdi mérőműszergyár), az erősáramú villamosgépek, Diesel-motorok, vegyipari és élelmiszeripari gépek termelését. Növekedni fog a gépipar termelése különböző — elsősorban tartós — fogyasztási cikkekben is. AZ EGÉSZ IPARI TERMELÉS növelése megköveteli a nehézipar kitermelő ágainak fejlesztését is. Bár itt a termelés mennyiségi növekedése nem éri el az ipar átlagos fejlődési ütemét — szénből például csak 15—20 százalékos emelkedést tűznek ki célul az irányelvek — de strukturális változás lesz az energiahordozók termelésében és felhasználásában. Fűtőanyagmérlegünkben megnő, vekedik a nagyobb hatásfokkal hasznosítható kőolaj, földgáz fel- használása, aminek jelentős mértékben növeljük importját is. A technika fejlesztése, az egyes nyersanyagok komplex felhasználása, a feldolgozóipar szerkezetének eltolódása a kevésbé anyag- igényes gyártmányok felé csökkenti az ipar anyagszükségletét. Villamosenergiából azonban — a rendelkezésre álló energiamenv- nyiség — a termelés és import növelése következtében 72—75 százalékkal nő. Ez megfelel a modern technika követelményeinek. Az ipar gyorsütemű fejlődésére, a technika korszerűsítésére ugyanis világszerte jellemző, hogy a villamosenergia-felhasználás nagyobb mértékben növekszik, mint maga az ipari termelés. MÁSODIK HÁROMÉVES TERVÜNK megvalósításakor már jelentős lépéseket teszünk előre az aránytalanságok megszüntetésében. Igv például, amikor a terv az ipari termelés 22 százalékos növelését irányozza elő, a bányászatnál 30, a villamosenergiaNagy jelentősége van az ipar fejlesztésén belül a vegyipar fejlesztésének, amelynek termelését kétszeresére növeljük az ötéves terv végére. Meghonosítjuk a műanyaggyártást, nagy mértékben fejlesztjük a gyógyszeripart, négyBírósági hírek A bonyhádi járásbíróság Miksai István szászvári körzeti villanyszerelőt kétévi börtönbüntetésre ítélte, s öt évre eltiltotta egyes jogainak gyakorlásától, mert a beszedett áramdíjakból és szerlési díjakból 10 000 forintot sikkasztott el, majd újabb 6500 forintot használt fel saját céljaira a vállalat pénzéből. Csalás és sikkasztás révén a fentieken kívül még 647 forint kárt okozott. S mivel az elsikkasztott összeget saját bevételéből visz- szafizetni nem tudta iratokat hamisított meg. A járásb’'róság az ítéletben an'a is kötelezte Miksai Istvánt, hogy a DÉDÁSZ-nak 15 napon belül tértse meg az okozott kárt. Az ítélet nem jogerős. Bányai József, a Juhé-pusztai Állami Gazdaság brigádvezetője gondatlanságból okozott emberölés bűntettének elkövetése miatt állt a bonyhádi járásbíróság előtt. Bányai József lova, attól, hogy Bányai a fiát nyeregbe tette megijedt és hátrálás közben agyontaposta Regős Erzsébet 4 esztendős kislányt. A kislány súlyos sérüléseibe belehalt. A biróság Bányai Józsefet 6 hónapi börtönre ítélte, de feltételesen 3 évre felfüggesztette az ítélet végrehajtását. szeresére növeljük a nitrogénműtrágya termelést. Az ipar fejlődési ütemét meghaladó mértékben fejlesszük az építő- és építőanyagipart is, hogy beruházások következtében növekvő feladatainak eleget tudjon tenni. Jelentős lesz a technikai fejlődés is az építőiparban a korszerű építési módszerek alkalmazása terén. A MÁSODIK ÖTÉVES TERV végére 45—50 százalékkal növeljük a fogyasztási cikkek termelését, köztük a textiliparét 32, a bútoriparét 100, az élelmiszeriparét 36—40 százalékkal. A fogyasztási cikkek termelésének ilyen arányú növelése biztosítja a lakosságnak a megnövekedett életszínvonal tervben előírt mértékét. Az ipar szerkezeti átalakulásának iránya akkor helyes, ha növekszik és gazdaságosabbá válik a termelés, ha javul a gyártmányok minősége, szakadatlanul emelkedik a dolgozók jóléte, ha a kialakuló ipari szerkezet megfelel az ország konkrét adottságainak. Második ötéves tervünk irányelvei ennek megfelelően szabják meg az ipar szerkezetének átalakítását. Tömődünk a sorban. Előttem húszán, mögöttem talán harmincán is állnak. A pénztárgép fel-fel búg, forintosok és filléresek csörögnek a tálcán. Kucsmás, nagybajuszú bácsika áll előttem. Mellette felesége áll. Szótlanul nyomakodnak előre. A sorban csak az ember áll... Még ketten állnak előttünk, amikor az asszony urához szól: — Kávét, dupla kávét hozzon János! János a pénztárhoz ér: — Kávét, kétszer két duplát kérők, mennyibe kerül? — Tizenkettő nyolcvan, tessék, húsz, az tizenhárom, meg hét az húsz, köszönöm. Tessék! Ez már nekem szól... — Teát kérek, citrommal... — Egyharminc, köszönöm... Újból sorba kell állni, a pult előtt. János nyújtja a blokkot... — Kávé, kétszer dupla... A csinos, fehér ruhába öltözött Éppen javasolni akartam, hogy helyezzük át a szekszárdi büfét. Nekem már régen eszembe ötlött, hogy mennyivel más lenne minden, ha a büfé nem ott lenne, ahol van, hanem valahol máshol. Például milyen egyszerű lenne, ha a büfét áttelepítenék a Szabadság étterem helyére, a Szabadság éttermet pedig odahelyeznék, ahol most a büfé van. Mindezt sok éves tapasztalat is alátámasztja, az étterem ugyanis eredetileg ott volt, ahol most a büfé van s annak idején ez a kis áthelyezés azért is kellett, hogy kiderüljön, az eredeti helye jobb, mint a mostani. Szóval éppen javasolni akartam, hogy ne késlekedjünk, ezzel a kis áthelyezéssel, amikor kiderült, hogy a vendéglátó megelőzött: a városi tanácsnál ott a papír, a hivatalos bejelentés, hogy az áthelyezésre nem kell immár sokáig várnunk. Bagatell, háromnégyszázezer forintról van szó, a bolondnak is megéri! Mert ez a huncutkás szemű asszony összeharapja a száját és lerántja a gép fogantyúját... Gőz csap fel a géptől. — Tessék a kávé. János nagyranyitja szemét. — Nekitámaszkodik, a pultnak, a két szem mokkát beledobja a haboskávéba, kanállal kavargatja a kávét. Zsebéből ropogós kiflit vesz elő, csak ekkor nyújtja asszonyának a kávét, a két duplát... — Mennyi rengeteg pénzt adott, s csak ennyi kávét adtak — így az asszony... ö is összekeveri a cukorral. Szájához emeli a poharat: talán egy korty ha lecsúszott a torkán. Krákogni kezd, prüszköl egyet, aztán urához fordul... — Halla é János, ez a kávé ollan keserű vót! — Ezt kérted, idd! — s ropogtatja a kiflit, néha felhajtja a poharat. Én meg belebújok a teás csészébe orrommal és úgy kuncogok. — P — cserebere egyszerre megváltoztatja városunk képét, mennyire másként fog kinézni Szekszárd központja, ha a büfé ott lesz, ahol most van az étterem, az étterem pedig a büfé helyére kerül. Csak nem szabad kicsinyesnek lenni, ha a dolgozók érdekéről van szó. A vendéglátó vállalat például igazán nem sajnálta a pénzt, amikor majdnem félmilliót ölt bele az úgynevezett »táncosba«, — a dolgozók érdeke az első. Igaz, hogy a táncost egy-két hónap után be kellett csukni, mert a kutya se látogatta, no de nem vagyunk jósok, ki tudhatta volna előre, hogy a dolgozóknak majd nem fog tetszeni? A kísérletezésért nem szabad filléreskedni, s azon sem szabad senkinek csodálkoznia, ha még néhány átépítésre, csereberére, áttelepítésre sor kerül: előbb-utóbb majd csak beválik valamelyik megoldás. Fel a fejjel, a csüggedésre semmi ok! Egyes aggályoskodók persze most előhozakodhatnának azzal, hogy Szekszárdnak, mint megye- székhelynek nincs egy I. osztályú étterme, ami viszont igaz is. No de sebaj! Van viszont olyan borkóstolónk, nem is egy, amilyennel egyetlen megyeszékhely se dicsekedhet. Ilyen szurtos, kultúrátlan ivókat ma már a legeldugottabb falu földművesszövetkezete sem engedne működni. Sajnos, a városi tisztiorvos nem szereti a bort, pedig nem ártana, ha egy-két pohárra betérne a Garay téri ivókba. A közönség vigasztalására és megnyugtatására azért nem ártana néhány figyelmeztető táblát kifüggeszteni. Mondjuk ilyeneket: A piszok fél egészség! Piszkos pohárból is lehet jó bort inni! Ne legyünk olyan finnyásak! Vagy ha már ezt elmulasztották, legalább a mentők telefonszámát írnák ki a falra, hogy sürgős esetben lehessen őket értesíteni. (cs) „Ollan keserű vót !“ PUTLITZ: Nem etországból—) C Németországba (28) WALTER FUNK ÉS PUTZI HANFSTAENGL Uj főnökünk, Walter Funk figurája meglehetősen furcsán hatott egy hagyományos tisztviselői apparátus keretei között. Ez a részeges újságíró valamikor a Berliner Börsenzeitungnál dolgozott, de onnan lustasága miatt elbocsátották. Azóta — pénzügyi és tőzsdei körökben szerzett kapcsolatait kihasználva — befurakodott a nácikhoz. Tekintélyes pocakja volt, s mélyen ülő, táskás, mindig könnyesnek tűnő szeme üveges tekintettel meredt a világba. Nyá- ladzó szájjal beszélt, s elharapott, nem mindig teljesen összefüggő szavai magukon hordták a hátsó Kelet-Poroszországban beszélt lassú, széles dialektikus hamisítatlan bélyegét. Hindenburg, aki előtt most naponta kellett referálnia, hamar talált rá gúnynevet: »az én trakheneni hidegvérű csődörömnek« nevezte. Rendszeresen irodai tevékenységre Funk nem volt kapható. Sohasem tudta az ember, mikor van bent, és két óránál hosszabb ideig nem bírta kj az íróasztalánál. Amikor angolszász tudósítóimat kellett hozzá bevezetnem, egyidejűleg mozgósítanom kellett Mehlist, a hivatali segédtisztet, aki öreg napjaira gyorsan megtanulta a cocktail-ke- verés művészetét. Hazai látogatók és a saját maga részére Funk megmaradt az ő szolid, régimódi gabonapálinkája mellett. Nekünk, külföldi sajtóreferenseknek már az első napokban olyan újítást hoztak, amely jelentősen megszaporította az íróasztalunkon elintézésre váró aktatömeget. Minden reggel nagy halom gyorsírói feljegyzést találtunk asztalunkon — külföldi tudósítóinknak az elmúlt huszonnégy órában lehallgatott telefonbeszélgetéseit. Gyakran egyenesen kínos volt ilyen módon tudomást szerezni intim hálószoba-titkokról. Ismerőseimet, akivel bizalmas viszonyban voltam, mindenesetre figyelmeztettem. Ettől eltekintve azonban semmi lényeges változás nem történt napirendünkben, csak éppen igen sok időnk ment veszendőbe hiábavaló fecsegések miatt; ugyan is rengeteg kíváncsi náci zaklatott bennünket információkért. — Leggyakoribb és legbefolyásosabb látogatóim közé tartozott egy árboc termetű, tenyeres-talpas művész-figura. Bajuvár akcentussal beszélt, s azokhoz a bohémokhoz hasonlított, akikkel egyébként r-«K a schwabingi kávéházakban lehet találkozni. A müncheni Hanfstaengl művészeti kiadó Put« zi néven ismert csemetéjéről van szó. Ez a cég látta el évtizedek óta a világot imádkozó Krisztusok kai és hasonló ájtatos lenyomatokkal, melyek még az én fiatal koromban is tucatszámra lógtak laaskei kastélyunk vendégszobáiban. Az 1923. évi sikertelen müncheni »Bierkeller«-puccs után Putzi hosszabb ideig rejtegette a rendőrség elől Adolf Hitlert, s ezzel megnyerte személyes barátságát. Putzi félresikerült művész volt; szépen zongorázott. Mint ő maga mesélte nekem, egész éjszakákat töltött a kancellári palotában, hogy az álmatlanságban szén védő »Führert« Richard Wagnertől Lehárig a legkülönbözőbb szerzők műveiből rötönzött egyvelegekkel szórakoztassa. Putzi szerint Hitler ezekben a napokban módfelett kedvelt egy akkor divatos slágert, mely így kezdődött: »Hogyan is élhetnék nélküled?« Eszembe jutott, hogy amikor ezt hallotta, bizonyára a német népre gondolt, és hogy a német nép válasza valószínűleg ez lett volna: »Sokkal kellemesebben — nélküled!« Minthogy Putzi éveket töltött Amerikában és folyékonyan beszélt angolul, Hitler az angol— amerikai sajtóügyekkel kapcsolatosan kinevezte őt személyi tanácsadójának. Putzi meglehetősen tájékozatlan volt ezekben az ügyekben, és gyakran felkeresett, hogy lássam el anyaggal. A sajtóosztály egyéb külföldi referenseit a barnainges látogatók kevésbé vették igénybe, mert fajelméletéhez híven Hitler kisebb súlyt fektetett a nem germán, s
