Tolna Megyei Népújság, 1960. január (5. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-15 / 12. szám

19G0. január 15. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG Tizenhat óra a hóeke nyergében — Munkatársunk riportja a hóakadály-elhárítás első vonalából — fontos feiadai a lerüiolöszöveikezelekben a heíyes munkaszervezetek kialakítása — Rajcsányi elvtárs, a nagy- dorog—paksi út járhatatlan, ar­ra menjenek a gépkocsival — közli velünk Magyari József körzetvezető. És elindultunk... A CS—800-as lánctalpas gép­kocsi vezetője Bukovszky Sán­dor már több éve részt vett »útszabadítási« akcióban. S a tapasztalatokat felhasználva ké­szült a mostani útra is. A ta­risznyát telerakta elemózsiával, három doboz cigarettát hozott magával. Az üzemanyag tartá­ly ába háromszáz liter Diesel olajat töltött és tartaléknak feltett négyszáz liter üzem­anyagot. Mert sokat fogyaszt ez a gépkocsi. Száz kilométeren 160 liter gázolajat éget el. S a fogyasztás még csak nő akkor, ha huzamosabb ideig kell egyes és kettes sebesseggei nienni. A hóakadályok mennyisége is be­folyásolja a fogyasztást... Szekszárd fő utcáján dübör- günk végig. A Garay téren át­haladva a templom felé vettük az irányt. Félméteres hófúvást tol szét a hóeke, és megkerüljük a templomot... Visszafelé, sok kíváncsi ember áll meg a csör­gő alkotmányt nézni. Féltalpon fordulunk Budapest felé. Rajcsányi Iván technikus is »feltankol« a hármashidnál. Élelmet és cigarettát hoz táská­jában. Jobb kezében ötliteres demizsont, teli borral... — Kell egy kis érmelegítő is, — mondja és elhelyezkedünk a vezetőfülkében... Az újváros előtt utunkat nem hó, hanem egy juhnyáj zárja el, amint ezt az akadályt sze­rencsésen átvészeltük, szembe jött velünk egy gépkocsi-kon­voj: három farmotoros autó- Imsz, két tehergépkocsi, egy mentő, és öt személygépkocsi. Egymás után lassan, lépésben kerülnek ki bennünket... A hatos út deltájában lófoga- tos hóekét előzünk meg... Dol­gozik az apparátus. Nemcsak a jelentések jönnek pontosan az utak járhatóságáról, hanem az illetékesek kint fáradoznak, hogy mielőbb szabad legyen az út a rengeteg jármű előtt. A tolnai út elágazásánál szov­jet tehergépkocsi félig bebórult az árokba. Kötélvégre vesszük és percek múlva folytatja útját tovább... A szedresi elágazásnál Hor­váth Kálmán útör száll fel. Be­járta szakaszát, és most jön ve­lünk visszafelé... Az út erre is nehezen járható. Jármüvekkel nem találkozunk, hisz az uti- sító tábla szerint: az út nem járható... Két-három méteres sugárban vágja le az útról a havat az eke. Hófelhő borítja be az egész gépkocsit. Percekig rohanunk, szinte vaktában, előre. Csak a motor dübörgése hallik. Szót nem lehet váltani, még kiabál­va sem értjük egymás szavát. Csak mutogatunk... Pihenő. Két órai utazás után érünk Nagydorogra. Pihenőt tartunk. A cukrászdában zúgó fejjel telepszünk le a kályha mellé. Bukovszky Sándor el­zsibbadt karjait nyomkodja, ret­tenetesen nehéz a botkormá­nyokat kezelni, mert a hóaka­dály olyan nagy volt helyen­ként, hogy még a lánctalpas gépkocsit is megfaraltatta... Félórai pihenő és újból in­dulunk, a legveszélyesebb sza­kaszra, a paksi útra... Méteres hófúvásban rekedünk meg egy pillanatra, amikor gyorsan visszakapcsol a gépkocsivezető és kettes sebességgel tisztítjuk az utat... Lassan haladunk elő­re, mert az út nagy részén visz- sza is kell jönni, szélesíteni az utat... Egyetlen járművel nem találkoziunk, pedig már négy órája járjuk az utat... Sehol egy lélek... Késő délután érünk Paksra. Telefonon visszajelentjük, hogy szabad a nagydorog—paksi út, és megkapjuk a további paran­csot: szélesíteni kell a hatos műútat Dunaföldvárig... A műúton gyorsabban hala­dunk, itt nagyobb a forgalom is és kilométerenként kell meg- állnunk, hogy elengedjük a mö­göttünk sorakozó gépjárműve­ket... A hatos út nehezen jár­ható, de mögöttünk tükörsima, három méteres sáv marad el... Tizenegy órakor érünk vissza Paksra. Most hosszabb pihenőt tartunk, mert a gépkocsi veze­tője nagyon elfáradt. Végig fekszik a pricesen. Teát főzünk. A paksi körzet vezetője, borral kínál bennünket. Nem ízlik se étel, se ital. Csak a tea. Az egy kicsit felmelegít bennünket... Éjfélkor — az újabb parancs szerint — elindulunk, Duna- szentgyörgy, Fadd, Tolna felé. Az utat szélesítjük... A hajnali órákban érünk Szekszárd határába. Előttünk már szabaddá tették az utat, s gyorsan, ötödik ,-ebesseggel tu­dunk haladni. Néptelen a va­ros. Három óra. Tizenhat órá­val ezelőtt hagytuk el a városi, s most visszatértünk a tá­maszpontra, rövid pihenőre. Mert reggel újból indulnak a gépek. És Rajcsányi Iván technikus, meg Bukovszky Sándor alszik egy-két órát — hétfő óta. S csütörtökön a déli órákban új­ból feldübörgött a gépkocsi mo­torja, utat tisztítani mentek, PÁLKOVÁCSJENŐ A Központi Bizottság 1958. de­cemberi határozatának jó végre­hajtása során lényegesebb, gyor­sabb fejlődést értünk el a terme­lőszövetkezeti mozgalomban, mint az előző években. A gyors fejlő­dés következtében több olyan ter­melőszövetkezet alakult, vagy a meglévők felfejlődtek, melyeknek területe jóval ezer kataszteri hol­don felül van. Ez a fejlődés meg­követeli a tsz-ek vezetőségétől, hogy helyes munkaszervezetek ki-' alakításával biztosítsák a tagok munkában való foglalkoztatását, valamint a munkák időbeni, jó elvégzését. »Különösen az új termelőszö­vetkezetekben fordítsanak nagy gondot a munkaszervezet kialakí­tására, biztosítva azt, hogy minden termelőszövetkezeti tag azon a te­rületen dolgozzék, amelyhez a legjobban ért, s amelyre a leg­alkalmasabb« — mondja a Köz­ponti Bizottság 1959. október 22-1 határozata. Termelőszövetkezetben a mun­kaszervezet kialakítása megte­remti a munkamegosztásnak és a munka szakosításának feltételeit. A kisparaszt egy hét alatt 15—20 féle munkát is végez. Ezen kívül lovat ápol, szállít, kaszál, fej, trá­gyáz, stb., ami a kisparaszti gaz­daságban adódik. A termelőszövetkezetben más­képp van a munkaszervezet kiala­kítása. Minden tagnak megvan a beosztása, nem kell a munkában kapkodni, s a dolgozó paraszt szaktudása a közösben jobban ér­vényesül, mint a kisparcellán. — Ezekből kiindulva szeretnék né­hány munkaszervezési javaslatot adni, különösen az új tsz-ek ve­zetőinek és tagjainak. Elhangzott a vádbeszéd a kisiparosok és banktisztviselők bűnperében Előreláthatólag január 22-én lets am ítélet A decemberben a kisiparosok és banktisztviselők bűnperének fel­függesztett tárgyalását január 12-én folytatta a Tolna megyei bí­róság. Január 12-én és 13-án a tanúk kihallgatására, szakértők meghallgatására, majd a per ira­tainak ismertetésére került sor. Tegnap délelőtt nagy érdeklődés közepette hangzott cl az ügyész vádbeszéde, amely közel négy óra hosszat tartott. Az ügyész részletesen ismertette a vádlottak bűncselekményeit. Rámutatott arra, hogy fel, amiből 35 000 forintot testvé­rének, Berényi Jánosnak adott át. Berényi István nyári konyhájában elrejtve találtak meg 50 000 forin­tot. amit bűnjelként lefoglaltak, Árkossy egymaga 81 200 forin­tot kapott a megvesztegetés során Pfeifenrothtól. Karáditól, Pesti Jánostól, Wunderlich tói. Másoknak is jutott a csalással szerzett összegből, így például Kőszegi 28 750, Nemes Géza 45 100, Medgyesi László pedig 23 000 forintot vett fel. el. Délután a védőbeszédek hang­zottak el. A nagyarányú csalás és megvesztegetési bűnperben az ítélet előreláthatólag január 22-én hangzik el. A munkaszervezetek helyes ki­alakításának fő formája: állandó jellegű termelőbrigádok szervezé­se. Ez egyben lehetővé teszi a kö­zösség erejének, alkotni vágyásá­nak kibontakozását, a munka ter­melékenységének fokozását. A termelő-brigádokat helyes üzemáganként kialakítani: nö­vénytermelő, állattenyésztő, ker­tészet, építés, stb. Azokon a he­lyeken, ahol az üzemág kiterje­dése nagyobb, mint egy brigád PUTLITZ: Nem etországból ZD C Németországba Pfeif enroth János villany- szerelő kisiparos a társadalmi tulajdon sérelmére bűnszö­vetkezetben ismételten elkö­vetett csalással 225 823 forint kárt okozott. Ebben a bűnszövetkezetben Pfei- fenroth bűntársa volt Árkossy Dezső. Berényi János és Kőszegi József. A Pfeifenroth bűnszövetkezete mellett tevékenykedett Karádi György kőműves kisiparos bűn- szövetkezete, amelynek ugyancsak tagja volt Arkossv. Berényi János és Kőszegi. Ebben a bűnszövetkezetben összesen 193 209 forint értékű csalást követtek el. Mindez azért vált lehetővé mondotta az ügyész —, mert Ár­kossy. aki a Magyar Nemzeti Bank műszaki revizora volt, nem ellenőrizte a kisiparosok által be­nyújtott költségvetéseket és így azok a megengedettnél magasabb egységárakon számoltak, amit ki is fizettek nekik. A két bűnszövetkezet nagyará­nyú csalásai mellett nagymértékű megvesztegetés is történt. Píeifenroth például mintegy 309 000 forintot használt fel erre a célra. Ebből az összegből Berényi Ist­ván egymaga 90 000 forintot vett A bűnszövetkezet csalásai és a megvesztegetések több éven át tartottak, hiszen Berényi János, a Magyar Nemzeti Bank szekszár­di fiókjának volt vezetője első al­kalommal 1957. tavaszán vett fel pénzt megvesztegetés formájában, s utána két éven át folyamatosan kapott pénzt Kőszegitől és Seré­nyi Istvántól. A volt banktisztvi­selő arról is tudott, hogy Kőszegi József hitelügyi előadó is rendsze­resen vett fel megvesztegetés for­májában pénzt, hiszen ebből Be­rényi maga is > észesült. Berényi bűnét súlyosbítja az a körülmény, hogy amikor Szálúk János hitel ügyi előadó jelentette, hogy Pesti János megvesztegetés céljából neki is pénzt adott át, Berényi csak a vállát vonogatta. Az ügyész rámutatott arra is vádbeszéde során, hogy a csalással szerzett pénzen Karádi György például két szoba, konyha, össz­komfortos házat épített magának, 32 000 forintért szobabútort, majd pedig drága konyhabútort- vásá­rolt, s a háztartását is felszerelte a többi között villanyhűtőszek­rénnyel, szárítóval ellátott mosó­géppel és öt értékes szőnyeggel. Az ügyész vádbeszsde után a tanácsvezető bíró szünetet rendelt , <12> Nem volt olyan dolog a vilá­gon, amivel Oxfordban ne fogla' ko7.hattunk volna, és mindig akadtak is olyanok, akik komo­lyan elmélyedtek a legextrava­gánsabb kérdések tanulmányozá­sába. Bármiről volt szó: egyip­tomi mitológiáról, az asszír épí­tőművészeiről, Tibet flórájáról, mexikói pillangókról, polinéziai törzsek szokásairól, ógörög ér­mékről, az indiai vagy kínai val­lásfilozófiáról vagy akár a pá­rizsi futurista festőiskolákról — mindenről lehetett itt tájékozó­dást szerezni. Ezeknek nz ifjú angoloknak a klasszikus művelt­sége messze túlhaladta a miein­ket. Én a brandenburgi humanis­ta gimnáziumban érettségiztem, de arra sohasem voltam képes, hogy szótár nélkül elolvassak egy latin vagy görög Szöveget. Itt meg az ebédszünet alatt húsz éves if­jak ültek a leérti pádon egy or- gonabokdr mellett, és egy tiima- lája-ciprus árnyékában úgy bele­merültek kedves Homéroszukba, Sophoklészükbe, Horatiusukba vagy Ovidiusukba, mintha vala­mi izgalmas bestsellert olvasná­nak. Az angol uralkodó rétegnek ezek a nevelőintézetei a í német­től teljesen eltérő típusokat ne­veltek ki. Az én otthoni ismerő­seim, a Kriegsheimok, Sehim- melmannok, Rochowok velük ösz- szehasonlítva barbárok voltak, de még azok is mélyen alattuk ma­radtak, akik a berlini és ham­burgi egyetemeken magasabb képzettséget szerezték. Látókö­rük is sokkal szélesebb volt. — Érintkezési formájuk lényegesen toleránsabb, nagyvonalúbb, kulli- váltabb és kellemesebb volt a mienknél. Viszont hiányzott belő­lük a specializált, alapos szak­mai tudás és az a koncentrált szorgalom, mely a németekben oly csodálatra méltóan kifejlődött. — Gyakorlati téren gyakran a gio- teszkségig gyámoltalanok voltak, s egészen fantasztikus tájékozat­lanságot árultak el a mindennapi élet legelemibb dolgaiban, me­lyek egy tízéves suhancnak sen), okoznak problémát. Akárhányan képte’enek voltak például egy to­jást felütni, s eszes, művelt fia­talemberek, akik úgyszólván bár­milyen témáról előadást tudtak volna tartani, nem tudták a bú­zát a rizstől - megkülönböztetni. Találkoztam valakivel, aki a rák- mayonnaise fogyasztása közben a legkomolyabban azt mesélte ne­kem, hogy Franciaországban van egy tehénfajta, az úgynevezett mayonnnise-íehén, melytől vaj helyett ezt a'terméket nyerik. által elvégezhető feladat, több brigádot kell alakítani. Például a növénytermelésbe 3—4, vagy ahogy a helyi adottság megkíván­ja. . A növénytermelési brigádon belül meg kell szervezni a mun­kacsapatokat. A fogatos munka­csapatot pedig úgy kell megszer­vezni, hogy a növénytermelő bri­gádon belül állandó jelleggel ott legyen, ahol a termelőszövetkezet területén kertészeti termelés, gyü­mölcs-, szőlő-, vagy zöldségterme­lés folyik és ennek területe nem tölti be egy speciális brigád mun­kaerejét — munkacsapatot kell szervezni. Állattenyésztésben a brigádok szervezését az állatfajok, az álla­tok számának és az istállók el­helyezésének figyelembevételével kell kialakítani. A bxigádokon belül az állatlétszám, az állatte­nyésztés célja, az istállók elhe­lyezése, befogadó képessége sze­rint, munkacsapatot kell szervez­ni. Á munkacsapatok száma ál­talában 3—6 főből áll. A házi építkezés kivitelezésére, valamint javítási, tatarozási mun ­kák elvégzésére teljes építőbri­gád szervezése ajánlatos. Az épí­tőbrigád szervezésénél figyelem­be kell venni, hogy a brigádveze- tő szakképzett tag legyen. Egy szakképzett vezetőhöz általában 4—15 szakmunkást kell számolni. Két szakmunkásra pedig három kisegítő tagot kell számolni. A brigádok kialakításánál szem előtt kell tartani az egy brigádba kerülő tagok életkorát, munkabí­rását, szakmai gyakorlatát, ráter­mettségét és egyéni kívánságát, lakhelyének távolságát és munka­képes családtagjainak számát. A brigádszervezet kialakítása fontos szerepet játszik a tagok szocialista nevelésében. A közö­sen végzett munka, egymás köl­csönös segítése, a szervezett együttműködés befolyásolja, hogy a tegnap kisparasztja valóban öntudatos szövetkezeti tag le­gyen, aki betartja a munkafegyel­met, óvja, kíméli, erősíti a közös szövetkezeti vagyont és mindent megtesz a közös termelés érde­kében. György József Természetesen nagy tudású mű­szaki értelmiségiek is vannak szép számmal Angliában. Ezel: azonban nem az oxfordi és cam- bridge-i arisztokratikus egyete­mekről kerülnek ki. Gyakran nevetgéltünk Michel» lel ezeknek az ifjú lordcsemetck- nek a különcségein, és kérdezget­tük egymástól, vajon valóban olyan degeneráltak-e, mint ami­lyeneknek látszanak. De ismétel­ten el kellett ismernünk, hogy talán éppen azért nem kétséges- kednek sohasem saját létjogosult­ságukban, s azért tudnak olyan szívósan és vakon síkraszállni sa­ját előjogaikért, mint talán Euró­pának egyetlen más uralkodó ré­tege sem, mert oly szuverén le­nézéssel viseltetnek az egyszerű ember hétköznapi problémáival szemben. Egy este hármasban ültünk együtt Anthony Russel kényelmes appartement-jában a kandalló mellett. Anthony Bedford herce­gének unokaöccse és a bismarcld időkből ismert Sir Odo Russel, berlini angol követ unokája volt. Szerette a vörös burgundi boro­kat, mindig nagy választékot tar­tott belőlük. Michel, a francia aki hármunk közül a legtempe- ramentumosabb volt, szokása sze­rint éppen egyik személyesen csa­pongó elméletét fejtegette. — Nektek, angoloknak — for­dult Anthonyhoz — két lelketek van. Itz egyiket, a barbár telke­teket tőlük — mutatott itt rám —, ezektől a harcias germánoktól kaptátok, a másikat, a civilizál­tat pedig tőlünk, normannokiől és galloktól örököltétek. Alapjá­ban véve azonban ez csak a köz-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents