Tolna Megyei Népújság, 1960. január (5. évfolyam, 1-26. szám)
1960-01-12 / 9. szám
i960. január 12. TOLNA MEGYEI NEPÜJSÄG 3 Á megye gépállomásai kilencszáz traktort és 1800 munkagépet javítanak ki a szerződéskötéseket a termelőszövetkezetekkel — Megkezdték Kifagyott az eke a földből. Néhány nap óta nem látni megyénk határában barázdát hasító traktorokat. Ellenben a gépállomások központjaiban megélénkült a munka, benépesedtek a szerelőcsarnokok. Teljes lendület tel folyik a gépjavítás. Mintegy 500 fő dolgozik ezekben a napokban a gépállomások műhelyeiben. Ezek többsége szakképzett szerelő, de bevontak a gépjavításba műszakilag jól képzett traktorosokat is. Indokolttá tette ezt az, hogy a megye gépállomásain március 1-ig mintegy 900 traktort és 1800 munkagépet kell kijavítani. Ezek a gépállomások saját gépei. De ezen kívül több traktort és munkagépet javítanak ki a gépállomásokon a termelőszövetkezeteknek is. — Hogy megy ez a munka megyénkben? — tettük fel a kérdést Sipter Gézának, a gépállomások megyei főmérnökének. — A korábbi évek gyakorlatától eltérően úgynevezett téli nagyjavítás a. gépállomásokon nincs. Az erőgépek fő és folyó javítását ütem tervszerűen, egész éven át végzik. Ettől függetlenül azonban januárban és februárban minden erőgépet és munkagépet átvizsgálnak a gépállomásokon, hogy a tavaszi mun kák kezdetén valamennyi kifogástalanul üzemképes legyen. A gépjavítási munkák dandárja tehát most folyik. Tapasztalataim szerint jó ütemben halad valamennyi gépállomáson. Minden biztosíték megvan arra, hogy határidőre üzemképesek legyenek a gépek — hangzott a megyei főmérnök válasza. A múlt hét elején jelent meg egy kormányhatározat, amely a gépállomások részére előírja a termelőszövetkezetek traktorain? k és munkagépeinek javítását is. A rendeletét mind a termelőszövetkezetekben, mind a gépállomásokon isménk. — Hogy láttak hozzá ennek a végrehajtásához? *— kérdeztük Horváth Józseftől, a gépállomások megyei igazgatójától. — Az elmúlt héten kezdődtek meg a gépállomások és a termelőszövetkezetek közti szerződés- kötések a gépi munkák elvégzésére vonatkozóan. Az agronómusok valamennyi régi és új termelőszövetkezetet felkeresnek és megállapodnak a gépállomás által végzendő munkák mennyiségére. minőségére és határidejű elvégzésére. Az év első felére mintegy 250 000 normálholdat kitevő gépi munka elvégzését vállalják szerződésileg a gépállomások. Ez futja az erőből. Ezzel egyidejűleg a gépállomások képviselői megkérdezik a termelőszövetkezetek vezetőit, hogy van-e gépjavítási igéVessedelmes ellenség A kályha oldala kipiroso- úott a rettenetes fűztői. Brikett és jófajta komlói szén keverve égett a kályhában. A csöppnyi melegedőt bundába öltözött vasutasok töltötték meg. Sapka egyiknek a fején sem volt. Várták az eligazítást, a munkábaindítás idejét. S ilyenkor az a szokás, hogy szóba kerül minden esemény, ami a községben történik, megvitatják a várható munkát is. Most a télről, a vasutasok veszedelmes ellenségéről folyik a szó. Idős vasutas, háromnegyedes bundában, beszél: — Huszonkilenc telén, olyan hideg volt, az árgyélusát, hogy a fékbódéban majd megfagytunk. Ez a mostani tél, tavasz ahhoz képest... A körülötte ácsorgó fiatalemberek, akik még csak az első telet töltik a vasúton, ámulva hallgatják, hogy előfordult már olyan eset is, amikor a vonatot befútta a hó és napokig kellett vesztegelni, távol minden lakott helytől... A téma aktuális, hisz az első komoly hideg, az első hó még csak most köszöntött be. S amikor a munkaelosztáson az állomásfőnök Vajda Gyula a fokozott éberségre, az utasítások még pontosabb betartására inti a vasutasokat — a fiatalabbak csak akkor értik meg, hogy milyen ellenség is a tél: csúszós lesz a talpfa, jeges a kapcsoló-horog. Ezen a napon Vida Mihály KISZ brigádja látta el a szolgálatot az állomáson. Reggel az eligazításkor azt. ígérték, hogy munkaidejük alatt . menetrend szerint közlekedtetik a vonatolcat, a rossz idő ellenére is. A 2175-ös vonatot állítják össze, Dombóvárra küldik. Lázár János dombóvári mozdonyvezető és Sági Benő fűtő a gépet készíti elő az útra, mert most még gondosabban kril átvizsgálni a modony alkatrészeit, mint máskor. Különösen azért, mert 100 tonna túlsúlyt is kapcsoltak a mozdony után. A vonatvezető összeírja a kocsikat és jelenti a menetirányítónak, hogy húsz órakor indulhatnak. A vágányok között süvölt a szél havat szór az emberek arcába, a gyengén pislákoló lámpák alig világítanak el egy lépésre... És hármat kongat a jelzőharang, Mórágy állomás fogadja a vonatot, és Regényi Ferenc menetirányító engedélyt ad az indulásra. Dombóvárig minden állomásra elmegy a telefon- utasítás: Jön a 2175-ös vonat. És várják mindenütt, kis őrházaknál, állomásokon. Kárász- Köblény állomáson néhány percet időznek, mert ellenvonatot várnak, s csak annak beérkezése után ráehetnek tovább. Mágocs és Csikóstöttös állomások előtt zakatol el a hosszú tehervonat. A fékbódékban, bundába, meleg ruhába öltözött vasutasok topognak. A fékbódé ablakán havat csap be a szél, csak a kerekek zakatolnak a sínen és szuszog, zörög a mozdony, halad a cél felé... A lámpájánál kezét melegítő fékező Csikóstöttös elhagyása után kiáll a kis peronra, és figyeli a jelzőt. A szemafor zöldet mutat, a vonat a tizenhatodik vágányra gurul, 23 óra negyvenkét perckor — harminckét perccel korábban a menetidőnél... A vasutasok veszedelmes ellensége meg dühöng, síkossá teszi az utat, kihűti a mozdonyt, de mint az óra, úgy működik a hatalmas gépezet, közlekednek a vonatok; s ha egykét percet késik a személyvonat, gondoljon az utas arra, hogy nagyon nehéz munkát végeznek a vasutasok. És télen hiába a legnagyobb erőfeszítés, előfordul, hogy esetenként a menetidőt nem lehet betartani. PÁSTI JÓZSEF Bátaszék nyük? Ha van, akkor erre vonatkozóan is megkötik a szerződést. Ezzel a munkával február első napjaiban végeznek a gépállomások, s természetesén még a tavaszig kijavítják a termelőszövetkezetek erő- és munkagépeit is — kaptuk a választ. A fentieken kívül megtudtuk még, hogy megyénk gépállomásai nak műszaki gárdája felkészült a termelőszövetkezetek gépjavításaira is. A közelmúltban — éppen a közös gazdaságok gépjavításának elvégzése érdekében — 30 szakképzett szerelőt állítottak munkába. Ez pedig gyakorlatilag annyit jelent, hogy a megállapodásoknak megfelelően saját gépeik javítása mellett el tudják végezni a termelőszövetkezetek gépjavításait is a megye gépállomásai. Erről íh beszélni kell A beszélő térkép A térképpel, amely a hangos szónál is hangosabban hirdeti Tamási fejlődésének egyre gyorsuló iramát, a községi tanács elnökének szobájában találkoztam. A község térképén csak azok a létesítmények vannak bejelölve, amelyeket az 1959-es évben építettek a községfejlesztési alapból. Egy év társadalmi összefogásának eredménye folytán új színfoltok gazdagítják a térképet. Hogy a község ma miért szebb, mint egy évvel ezelőtt volt, arra megtalálhatja az ember a magyarázatot a térképen, ötvenezer forintot fordítottak faluszépítésre. Ez a szám azért ilyen magas, mert 38 000 forint értékű társadalmi munkát végeztek a tamásiak a falu szépítése során amellett, hogy a községfejlesztési adót befizették. Két gyermekjátszótér is létesült. 280 000 forint értékű járdát építettek és a rácvölgyiek telefont kaptak. Emlékszem, tavaly, év elején, amikor a rácvölgyi iskolában jártam, az egyik ismerősöm lemondóan legyintett. —• »ígérgetik már évek óta a telefont, de én azt hiszem, hogy majd csak a hetvenötödik ötéves terv második évében kapjuk meg!» — Lám, csak nem volt igaza pesszimista ismerősömnek. A villanyhálózat bővítésének tervéből is valóság lett. 325 000 forintot fordítottak az elmúlt évben villanyhálózat-bővítésre, s a lakosság szívesen nyújtott segítséget ehhez a munkához is. A villanyhálózat bővítési munkálatait eddig 16 000 forint értékű társadalmi munkával segítették a tamásiak. Ha majd egy év múlva isméi megállók a térkép előtt, bizonyára még tarkább, gazdagabb képet mutat. Erre minden remény megvan. Tamási népe a tavalyi évhez mérten hatalmas lépéssel lépett előre, mivel a község termelőszövetkezeti községgé alakult át. (- H -) fl vízbe esett lemez veit a Kolumbas tojása Varga György asztalos társaival napokig spekulált azon, hogyan kellene a farostlemezt beépíteni a szekrényekbe, hogy az a száradáskor ne puffadjon meg. Valóságos vitadélutánokat rendeztek műszak, után. Mindenkinek volt valami elképzelése, ötlete. A javaslatokat mind kipróbálták. Tenyérnyi lemezeket ragasztottak lécekre, s úgy vizsgálták viselkedését. Hiába volt minden. A lemez mindig meghólya- gosodott. Tóth Sándornak-e, vagy Ge- russi Jánosnak jutott eszébe — már nem tudni, de tény az, hogy több szövetkezetbe elmentek, megkérdezték: »Ti hogyan csináljátok?« A tapasztalatcseréről visszajöttek. A magukkal hozott ötleteket megvalósították. Az eredmény nem változott. És közben már körmükre égett a munka, a BÚTORÉRT átvevője már jelezte, hogy három hét múlva jön az újabb szállítmányt átvenni — és a bútorokból még egy da rab sem készült el... Ha azt mondanám, hogy sok álmatlan éjszakájuk volt a ktsz asztalosainak — nem mondanék nagyot, mert ők erre a tanúim... Történt pedig az egyik hétfői napon, hogy az egyik tanulógyerek belepottyantott egy hokedli nagyságú lemezt a tűzoltó víztároló medencébe. A gyerek észre sem vette, hogy hibát követett el. Csak másnap az egyik idős asztalos, amikor a forgáccsal tömött kályhát ment begyújtani, vette észre a lemezt. Már éppen szidás ra nyílt szája, amikor nagyot csapott saját fejére... És kiabált egy nagyot, hogy »Hej, fiúk, azt hiszem, megtaláltam, amit kerestünk!« Társai értelmetlenül néztek rá Köréje sereglettek. Leállították a munkagépeket, mert érezték, hogy itt valami nagyon nagy dolognak kell lenni, ha Horváth Péter bácsi ekkorát kiált... Kardos Pista, a tanuló remegő lábszárakkal állt a kör közepén. Elsápadt, várta, hogy megmossák a fejét... De ehelyett az asztalosok Péter bácsira figyeltek: az pedig beszélt: — Próbáljuk meg, így vizesen ezt az átkozott lemezt! Talán így megfürdetve majd sikerül! És megpróbálták. A hideg eny- vet pillanatok alatt mázolták rá a léckeretre és rászorították kézi satúkkal. Másnap, amikor újból megnézték a kísérletet, a tapasztalat megegyezett az előbbiekkel. — Na. Péter bácsi, mégsem találta meg a ragasztás módját... — Hát majd még próbálkozunk vele — mondta csendesen az idős munkás, és elvonult a műhely egyik sarkába. Magával vitt egy megfürdetett lemezt, meg az enyvezőt, a kerettel együtt. Az enyvet nem az egész lécre, hanem pontokban kente fel... Másnap műszakkezdéskor nagy volt az öröm. A lemez nem hul- lámosodott meg. .harmadnap sem változtatott helyzetén. És ekkor már a lemezeket kádakban áztatták, és pont-enyvezéssel erősítették fel a léckeretekre. Három hét múlva, amikor megjelent a BÚTORÉRT átvevője a határidős bútorokat elkészültén találta. A tanulógyerek hibája végül is az asztalosok gondját oldotta meg... pjPUTLITZ Nem etor szagból—) C Németországba (9) Természetesen azonnal szabadságot kértem Schmidtől. Szűkkörű férfivacsorára toppantam be. A vendégek középkorú vagy idősebb urak voltak, mindegyikük akár az apám lehetett volna. Előzőleg Raumer a lelkemre kötötte: — Igyekezz magadat a legjobb oldaladról bemutatni! Hallgatagon, szerényen ültem az asztal végén. A vacsora, mint mindig, kitűnő volt. A felszolgált ananász-körítéses fácán a Rau- mer-konyha specialitása volt. — Vacsora után az úriszobában buzgón töltögettem a kiürült vörös boros poharakat, s szolgálatkészen pattantam a gyufával, ha láttam, hogy valaki rá akar gyújtani. Légién történelmi klubfoteljében ma a híres Hugo Stinnes ült. Bár külseje gusztustalannak tűnt, viseltes szmokingja cseppet sem gerjesztett tiszteletet, s fekete kecskeszakállát korántsem lehetett ápoltnak nevezni — mégis 6 volt Németország legjobban csodált gazdasági zsenije, a varázsló, akinek milliók és mil- liárdok hullottak az ölébe. Neki sikerült a leghatalmasabb vertikális konszernt felépíteni, mely va laha is létrejött Németországban. Pillantása a távolban révedezett. keveset beszélt, inkább hallgatta a többieket. Midőn távozáskor a hallban felsegítettem rá a kabátját, egy pillanatra jóakaratúan pihent meg rajtam a szeme, s Raumerhoz fordult: •— Ez az a fiatalember, akiről legutóbb említést tett? — Majd hozzám fordulva: Fiatal barátom, szeretnék még. egyszer olyan ifjú lenni, mint maga. Maga előtt az egész világ nyitva áll. Raumer pár dicsérő megjegyzést tett részben intelligenciámra, részben családomra vonatkozóan. Stinnes távozása után megjegyezte: — Stinnes szívesen lát maga körül jó családból származó, jómodorú fiatalembereket. Azt hiszem, kedvére valónak talált. Megint elmúlt egy hosszú és eseménytelen időszak, míg végre •Stinnes hallatott magáról. 1921. április 1-vel gyakornoknak felvett hamburgi cégéhez, a »Hugo Stinnes tengerhajózási és tengerentúli kereskedelmi részvény - társaság«-hoz, melyet Hugo nevű- másodszülött fia vezetett. Fizetést is megállapított részemre, mely elegendő volt a megélhetéshez. Papának bele kellett nyugodnia a megváltoztathatatlanba, mert minden hatalmi eszköze — elsősorban az a fenyegetése, hogy megvonja tőlem anyagi támogatását — csődöt mondott. »Nem bánom — írta — ha megkísérted a szerencsédet. Elvégre mindenkinek saját magának kell kiforrnia, lehiggadnia. Ártani végeredményben nem árthat, ha beleszagolsz a kereskedelmi életbe. Rájössz majd maghd is, hogy nem való vagy te a pult mellé, s akkor majd bűnbánóan fogsz hozzám visszatérni. HUGO STINNESNÉL AZ INFLÁCIÓ ALATT Akkoriban sok nemesi család sarja kísérelte meg Hamburgban, hogy hozzám hasonlóan kereskedelmi téren próbáljon érvényesülni. Nem egy közülük azzá is vált, amit jó polgári értelemben komoly és szolid üzletembernek neveznek. Voltak köztük olyanok, akik milliós vagyont szereztek maguknak: mások beházasodlak nagy világcégekbe, ismét mások merész terveket szőttek, belevágtak és sikerült nekik. A legtöbben azonban csak síboltak és szélhámoskodtak. Az újonnan alapított és nem tősgyökeres ham burgi kereskedelmi cégek szívesen alkalmaztak vállalkozó szellemű arisztokratákat és volt hivatásos tiszteket. A Stinnes-cég jungfernstiegi üzletháza tele volt ilyenekkel. A régi Hanr.a-ar-sz- tokrácia azonban bőséges adag egészséges bizalmatlansággal viseltetett velünk szemben. Táncestélyeikre meghívtak ugyan, de alig fordult elő, hogy irodájukban valamelyikünket alkalmaztak volna. Bevallom, nem találtam benne valami különös szórakozást, hogy
