Tolna Megyei Népújság, 1960. január (5. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-12 / 9. szám

i960. január 12. TOLNA MEGYEI NEPÜJSÄG 3 Á megye gépállomásai kilencszáz traktort és 1800 munkagépet javítanak ki a szerződéskötéseket a termelőszövetkezetekkel — Megkezdték Kifagyott az eke a földből. Né­hány nap óta nem látni me­gyénk határában barázdát hasító traktorokat. Ellenben a gépállo­mások központjaiban megélén­kült a munka, benépesedtek a szerelőcsarnokok. Teljes lendület tel folyik a gépjavítás. Mintegy 500 fő dolgozik ezekben a napokban a gép­állomások műhelyeiben. Ezek többsége szakképzett sze­relő, de bevontak a gépjavításba műszakilag jól képzett traktoro­sokat is. Indokolttá tette ezt az, hogy a megye gépállomásain már­cius 1-ig mintegy 900 traktort és 1800 munkagépet kell ki­javítani. Ezek a gépállomások saját gépei. De ezen kívül több traktort és munkagépet javítanak ki a gép­állomásokon a termelőszövetke­zeteknek is. — Hogy megy ez a munka me­gyénkben? — tettük fel a kér­dést Sipter Gézának, a gépállo­mások megyei főmérnökének. — A korábbi évek gyakorlatá­tól eltérően úgynevezett téli nagyjavítás a. gépállomásokon nincs. Az erőgépek fő és folyó ja­vítását ütem tervszerűen, egész éven át végzik. Ettől függetlenül azonban januárban és februárban minden erőgépet és munka­gépet átvizsgálnak a gépállo­másokon, hogy a tavaszi mun kák kezdetén valamennyi ki­fogástalanul üzemképes le­gyen. A gépjavítási munkák dandárja tehát most folyik. Tapasztalataim szerint jó ütemben halad vala­mennyi gépállomáson. Minden biztosíték megvan arra, hogy ha­táridőre üzemképesek legyenek a gépek — hangzott a megyei fő­mérnök válasza. A múlt hét elején jelent meg egy kormányhatározat, amely a gépállomások részére előírja a termelőszövetkezetek traktorain? k és munkagépeinek javítását is. A rendeletét mind a termelőszö­vetkezetekben, mind a gépállo­másokon isménk. — Hogy láttak hozzá ennek a végrehajtásához? *— kérdeztük Horváth Józseftől, a gépállomá­sok megyei igazgatójától. — Az elmúlt héten kezdődtek meg a gépállomások és a terme­lőszövetkezetek közti szerződés- kötések a gépi munkák elvégzé­sére vonatkozóan. Az agronómusok valamennyi régi és új termelőszövetkeze­tet felkeresnek és megálla­podnak a gépállomás által végzendő munkák mennyiségé­re. minőségére és határidejű elvégzésére. Az év első felére mintegy 250 000 normálholdat kitevő gépi mun­ka elvégzését vállalják szerződé­sileg a gépállomások. Ez futja az erőből. Ezzel egyidejűleg a gép­állomások képviselői megkérde­zik a termelőszövetkezetek veze­tőit, hogy van-e gépjavítási igé­Vessedelmes ellenség A kályha oldala kipiroso- úott a rettenetes fűztői. Brikett és jófajta komlói szén keverve égett a kályhában. A csöppnyi melegedőt bundába öltözött vasutasok töltötték meg. Sapka egyiknek a fején sem volt. Várták az eligazítást, a munkábaindítás idejét. S ilyenkor az a szokás, hogy szó­ba kerül minden esemény, ami a községben történik, megvi­tatják a várható munkát is. Most a télről, a vasutasok ve­szedelmes ellenségéről folyik a szó. Idős vasutas, háromnegyedes bundában, beszél: — Huszonkilenc telén, olyan hideg volt, az árgyélusát, hogy a fékbódéban majd megfagy­tunk. Ez a mostani tél, tavasz ahhoz képest... A körülötte ácsorgó fiatalem­berek, akik még csak az első telet töltik a vasúton, ámulva hallgatják, hogy előfordult már olyan eset is, amikor a vonatot befútta a hó és napokig kel­lett vesztegelni, távol minden lakott helytől... A téma aktuális, hisz az első komoly hideg, az első hó még csak most köszöntött be. S amikor a munkaelosztáson az állomásfőnök Vajda Gyula a fokozott éberségre, az utasítá­sok még pontosabb betartására inti a vasutasokat — a fiatalab­bak csak akkor értik meg, hogy milyen ellenség is a tél: csúszós lesz a talpfa, jeges a kapcsoló-horog. Ezen a napon Vida Mihály KISZ brigádja látta el a szol­gálatot az állomáson. Reggel az eligazításkor azt. ígérték, hogy munkaidejük alatt . me­netrend szerint közlekedtetik a vonatolcat, a rossz idő ellenére is. A 2175-ös vonatot állítják össze, Dombóvárra küldik. Lá­zár János dombóvári mozdony­vezető és Sági Benő fűtő a gé­pet készíti elő az útra, mert most még gondosabban kril át­vizsgálni a modony alkatré­szeit, mint máskor. Különösen azért, mert 100 tonna túlsúlyt is kapcsoltak a mozdony után. A vonatvezető összeírja a ko­csikat és jelenti a menetirá­nyítónak, hogy húsz órakor in­dulhatnak. A vágányok között süvölt a szél havat szór az emberek ar­cába, a gyengén pislákoló lám­pák alig világítanak el egy lé­pésre... És hármat kongat a jelzőha­rang, Mórágy állomás fogadja a vonatot, és Regényi Ferenc menetirányító engedélyt ad az indulásra. Dombóvárig minden állomásra elmegy a telefon- utasítás: Jön a 2175-ös vonat. És várják mindenütt, kis őr­házaknál, állomásokon. Kárász- Köblény állomáson néhány per­cet időznek, mert ellenvonatot várnak, s csak annak beérkezé­se után ráehetnek tovább. Mágocs és Csikóstöttös állo­mások előtt zakatol el a hosszú tehervonat. A fékbódékban, bundába, meleg ruhába öltö­zött vasutasok topognak. A fék­bódé ablakán havat csap be a szél, csak a kerekek zakatolnak a sínen és szuszog, zörög a mozdony, halad a cél felé... A lámpájánál kezét melegítő fé­kező Csikóstöttös elhagyása után kiáll a kis peronra, és fi­gyeli a jelzőt. A szemafor zöl­det mutat, a vonat a tizenhato­dik vágányra gurul, 23 óra negy­venkét perckor — harminckét perccel korábban a menetidő­nél... A vasutasok veszedelmes el­lensége meg dühöng, síkossá teszi az utat, kihűti a moz­donyt, de mint az óra, úgy mű­ködik a hatalmas gépezet, köz­lekednek a vonatok; s ha egy­két percet késik a személyvo­nat, gondoljon az utas arra, hogy nagyon nehéz munkát vé­geznek a vasutasok. És télen hiába a legnagyobb erőfeszítés, előfordul, hogy esetenként a menetidőt nem lehet betartani. PÁSTI JÓZSEF Bátaszék nyük? Ha van, akkor erre vo­natkozóan is megkötik a szerző­dést. Ezzel a munkával február első napjaiban végeznek a gépál­lomások, s természetesén még a tavaszig kijavítják a termelőszövetkezetek erő- és munkagépeit is — kaptuk a választ. A fentieken kívül megtudtuk még, hogy megyénk gépállomásai nak műszaki gárdája felkészült a termelőszövetkezetek gépjavítá­saira is. A közelmúltban — ép­pen a közös gazdaságok gépjaví­tásának elvégzése érdekében — 30 szakképzett szerelőt állítottak munkába. Ez pedig gyakorlatilag annyit jelent, hogy a megállapodásoknak megfe­lelően saját gépeik javítása mellett el tudják végezni a termelőszövetkezetek gépja­vításait is a megye gépállo­másai. Erről íh beszélni kell A beszélő térkép A térképpel, amely a hangos szónál is hangosabban hirdeti Tamási fejlődésének egyre gyor­suló iramát, a községi tanács el­nökének szobájában találkoztam. A község térképén csak azok a létesítmények vannak bejelölve, amelyeket az 1959-es évben épí­tettek a községfejlesztési alapból. Egy év társadalmi összefogásá­nak eredménye folytán új szín­foltok gazdagítják a térképet. Hogy a község ma miért szebb, mint egy évvel ezelőtt volt, arra megtalálhatja az ember a ma­gyarázatot a térképen, ötvenezer forintot fordítottak faluszépítés­re. Ez a szám azért ilyen magas, mert 38 000 forint értékű társa­dalmi munkát végeztek a tamá­siak a falu szépítése során amel­lett, hogy a községfejlesztési adót befizették. Két gyermekjátszótér is léte­sült. 280 000 forint értékű járdát építettek és a rácvölgyiek tele­font kaptak. Emlékszem, tavaly, év elején, amikor a rácvölgyi is­kolában jártam, az egyik ismerő­söm lemondóan legyintett. —• »ígérgetik már évek óta a tele­font, de én azt hiszem, hogy majd csak a hetvenötödik ötéves terv második évében kapjuk meg!» — Lám, csak nem volt igaza pesszimista ismerősömnek. A villanyhálózat bővítésének tervéből is valóság lett. 325 000 forintot fordítottak az elmúlt év­ben villanyhálózat-bővítésre, s a lakosság szívesen nyújtott segít­séget ehhez a munkához is. A villanyhálózat bővítési munkála­tait eddig 16 000 forint értékű társadalmi munkával segítették a tamásiak. Ha majd egy év múlva isméi megállók a térkép előtt, bizo­nyára még tarkább, gazdagabb képet mutat. Erre minden re­mény megvan. Tamási népe a ta­valyi évhez mérten hatalmas lé­péssel lépett előre, mivel a köz­ség termelőszövetkezeti községgé alakult át. (- H -) fl vízbe esett lemez veit a Kolumbas tojása Varga György asztalos társai­val napokig spekulált azon, ho­gyan kellene a farostlemezt be­építeni a szekrényekbe, hogy az a száradáskor ne puffadjon meg. Valóságos vitadélutánokat ren­deztek műszak, után. Mindenki­nek volt valami elképzelése, öt­lete. A javaslatokat mind kipró­bálták. Tenyérnyi lemezeket ra­gasztottak lécekre, s úgy vizsgál­ták viselkedését. Hiába volt min­den. A lemez mindig meghólya- gosodott. Tóth Sándornak-e, vagy Ge- russi Jánosnak jutott eszébe — már nem tudni, de tény az, hogy több szövetkezetbe elmentek, megkérdezték: »Ti hogyan csi­náljátok?« A tapasztalatcseréről visszajöttek. A magukkal hozott ötleteket megvalósították. Az eredmény nem változott. És köz­ben már körmükre égett a mun­ka, a BÚTORÉRT átvevője már jelezte, hogy három hét múlva jön az újabb szállítmányt átven­ni — és a bútorokból még egy da rab sem készült el... Ha azt mondanám, hogy sok álmatlan éjszakájuk volt a ktsz asztalosainak — nem mondanék nagyot, mert ők erre a tanúim... Történt pedig az egyik hétfői napon, hogy az egyik tanulógye­rek belepottyantott egy hokedli nagyságú lemezt a tűzoltó víztá­roló medencébe. A gyerek észre sem vette, hogy hibát követett el. Csak másnap az egyik idős asz­talos, amikor a forgáccsal tömött kályhát ment begyújtani, vette észre a lemezt. Már éppen szidás ra nyílt szája, amikor nagyot csapott saját fejére... És kiabált egy nagyot, hogy »Hej, fiúk, azt hiszem, megtalál­tam, amit kerestünk!« Társai értelmetlenül néztek rá Köréje sereglettek. Leállították a munkagépeket, mert érezték, hogy itt valami nagyon nagy dolognak kell lenni, ha Horváth Péter bácsi ekkorát kiált... Kardos Pista, a tanuló remegő lábszárakkal állt a kör közepén. Elsápadt, várta, hogy megmos­sák a fejét... De ehelyett az asz­talosok Péter bácsira figyeltek: az pedig beszélt: — Próbáljuk meg, így vizesen ezt az átkozott lemezt! Talán így megfürdetve majd sikerül! És megpróbálták. A hideg eny- vet pillanatok alatt mázolták rá a léckeretre és rászorították kézi satúkkal. Másnap, amikor újból megnézték a kísérletet, a tapasz­talat megegyezett az előbbiekkel. — Na. Péter bácsi, mégsem ta­lálta meg a ragasztás módját... — Hát majd még próbálkozunk vele — mondta csendesen az idős munkás, és elvonult a műhely egyik sarkába. Magával vitt egy megfürdetett lemezt, meg az enyvezőt, a keret­tel együtt. Az enyvet nem az egész lécre, hanem pontokban kente fel... Másnap műszakkezdéskor nagy volt az öröm. A lemez nem hul- lámosodott meg. .harmadnap sem változtatott helyzetén. És ekkor már a lemezeket kádakban áztat­ták, és pont-enyvezéssel erősítet­ték fel a léckeretekre. Három hét múlva, amikor megjelent a BÚTORÉRT átvevője a határidős bútorokat elkészültén találta. A tanulógyerek hibája végül is az asztalosok gondját oldotta meg... pj­PUTLITZ Nem etor szagból—) C Németországba (9) Természetesen azonnal szabad­ságot kértem Schmidtől. Szűk­körű férfivacsorára toppantam be. A vendégek középkorú vagy idősebb urak voltak, mindegyi­kük akár az apám lehetett volna. Előzőleg Raumer a lelkemre kö­tötte: — Igyekezz magadat a legjobb oldaladról bemutatni! Hallgatagon, szerényen ültem az asztal végén. A vacsora, mint mindig, kitűnő volt. A felszolgált ananász-körítéses fácán a Rau- mer-konyha specialitása volt. — Vacsora után az úriszobában buz­gón töltögettem a kiürült vörös boros poharakat, s szolgálatké­szen pattantam a gyufával, ha láttam, hogy valaki rá akar gyúj­tani. Légién történelmi klubfotel­jében ma a híres Hugo Stinnes ült. Bár külseje gusztustalannak tűnt, viseltes szmokingja csep­pet sem gerjesztett tiszteletet, s fekete kecskeszakállát korántsem lehetett ápoltnak nevezni — mégis 6 volt Németország leg­jobban csodált gazdasági zsenije, a varázsló, akinek milliók és mil- liárdok hullottak az ölébe. Neki sikerült a leghatalmasabb verti­kális konszernt felépíteni, mely va laha is létrejött Németországban. Pillantása a távolban révedezett. keveset beszélt, inkább hallgatta a többieket. Midőn távozáskor a hallban felsegítettem rá a kabát­ját, egy pillanatra jóakaratúan pihent meg rajtam a szeme, s Raumerhoz fordult: •— Ez az a fiatalember, akiről legutóbb említést tett? — Majd hozzám fordulva: Fiatal barátom, szeretnék még. egyszer olyan ifjú lenni, mint maga. Maga előtt az egész világ nyitva áll. Raumer pár dicsérő megjegy­zést tett részben intelligenciám­ra, részben családomra vonatko­zóan. Stinnes távozása után megje­gyezte: — Stinnes szívesen lát maga körül jó családból származó, jó­modorú fiatalembereket. Azt hi­szem, kedvére valónak talált. Megint elmúlt egy hosszú és eseménytelen időszak, míg végre •Stinnes hallatott magáról. 1921. április 1-vel gyakornoknak fel­vett hamburgi cégéhez, a »Hugo Stinnes tengerhajózási és ten­gerentúli kereskedelmi részvény - társaság«-hoz, melyet Hugo nevű- másodszülött fia vezetett. Fize­tést is megállapított részemre, mely elegendő volt a megélhetés­hez. Papának bele kellett nyugod­nia a megváltoztathatatlanba, mert minden hatalmi eszköze — elsősorban az a fenyegetése, hogy megvonja tőlem anyagi támoga­tását — csődöt mondott. »Nem bánom — írta — ha megkísérted a szerencsédet. Elvégre minden­kinek saját magának kell kiforr­nia, lehiggadnia. Ártani vég­eredményben nem árthat, ha beleszagolsz a kereskedelmi élet­be. Rájössz majd maghd is, hogy nem való vagy te a pult mellé, s akkor majd bűnbánóan fogsz hozzám visszatérni. HUGO STINNESNÉL AZ INFLÁCIÓ ALATT Akkoriban sok nemesi család sarja kísérelte meg Hamburgban, hogy hozzám hasonlóan keres­kedelmi téren próbáljon érvénye­sülni. Nem egy közülük azzá is vált, amit jó polgári értelemben komoly és szolid üzletembernek neveznek. Voltak köztük olyanok, akik milliós vagyont szereztek maguknak: mások beházasodlak nagy világcégekbe, ismét mások merész terveket szőttek, belevág­tak és sikerült nekik. A legtöb­ben azonban csak síboltak és szélhámoskodtak. Az újonnan alapított és nem tősgyökeres ham burgi kereskedelmi cégek szíve­sen alkalmaztak vállalkozó szel­lemű arisztokratákat és volt hi­vatásos tiszteket. A Stinnes-cég jungfernstiegi üzletháza tele volt ilyenekkel. A régi Hanr.a-ar-sz- tokrácia azonban bőséges adag egészséges bizalmatlansággal vi­seltetett velünk szemben. Tánc­estélyeikre meghívtak ugyan, de alig fordult elő, hogy irodájuk­ban valamelyikünket alkalmaz­tak volna. Bevallom, nem találtam benne valami különös szórakozást, hogy

Next

/
Thumbnails
Contents