Tolna Megyei Népújság, 1960. január (5. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-10 / 8. szám

IRODALOM * MŰVÉSZET * NÉPMŰVELÉS Vasárnapi jegyxet A kék madár Kegyetlen »Mindent elkövettünk, amit csak lehetett,.. Csak arra lehet gondolni, hogy nincs is a vilá­gon sehol a Kék Madár, vagy ha van, színét váltja, amikor kalitkába csukják..,« A Világos­ság beszél így Maurice Maeter­linck költői színdarabjában, amit szerzője is tündér játéknak hív. A mesék varázslatos Kék Madara, a boldogság, az élet ér­telmének ez a Csodálatos jel­képe ott kísért az egész emberi­ség történetében; minden kor­szak, minden nemzedék ezt a mesebeli madarat kergette, hogy a végén lemondóan azt mondja, talán nincs is a vilá­gon sehol a Kék Madár... Szihte megható volt, amikor Kádár János a VII. kongresszus zárszavában ugyanerről beszélt: a kommunisták azt akarják, hogy az emberek boldogok legyenek. De egyáltalán van-e boldogság és elérhető-e az ember számára? Az emberiség sokáig megkerül­te a kérdést, nem a valóságban kereste, hanem a Való világon kívül, a túlvilág reményében, Vágy a romantika elvágyódásá­ban. A romantika, mely az európai irodalomban olyan fon­tos szerepet játszott, úgy kép­zelte, hogy két szerelmes szív egy kis kunyhóban is boldog lehet. Mindez csalás volt, me­nekülés a valóság elől, melyet épp a növekvő kapitalizmus embertelensége váltott ki. Ez a sóvárgás nem új, Dión Chrisos- tomos, az I. században élt »aranyszájú Dion« görög novel­lájának hősei, a boldog vadá­szok ugyanúgy a boldogság áb­rándját kergették, mint az eu­rópai romantika. Csak azt nem vették észre, hogy a boldogság itt van közel, nem kell érte a mesék világába vagy a ro­mantika ábrándjába menekülni. A történelem, s elsősorban napjaink történelme, azt bizo­nyítja, hogy a felszabadult né­pek, amelyek saját kezükbe vették sorsuk irányítását, olyan fejlődés útján indulhattak el, amelyről azelőtt nem is álmod­hattak. Azt mondjuk, »fejlődés«, s egy kicsit talán félünk is a szótól, túl sokat emlegettük s lassan személytelenné vált. — Mert olyan természetes, hogy ma már csak két falu van a me­gyében, ahol nem ég még a vil­lany, a művelődési házakban televízió van, az emberek jól öltözöttek, s olyan házakban, ahol 15 éve fél kiló cukorra sem jutott, ma villanytűzhely van. ÉS nagyon gyakran megfe­ledkezünk arról, hogy e fejlő­dés mögött, mely országosan is, de családonként is, személy szerint számbaVéVe mindenkit, — hogy a Horthy-korszak döb­benetes elmaradottságához ké­pest szinte lemérhetetlen fejlő­dés mögött munka van, egy ország lázas, lelkiismeretes és kitartó munkája. S ezt talán épp most, ezekben a hetekben kellene elsősorban számba ven­nünk, amikor a statisztikai ada­tok azt bizonyítják, hogy a há­roméves terv nem egy előirány­zatát már a terv második évé­ben teljesítettük, sőt túlteljesí­tettük. S az előttünk álló ötéves terv ugyanúgy erre a becsületes munkára épül, valamennyiünk helytállására, amely az elmúlt tizenöt esztendő annyi eredmé­nyét hozta magával. Az em­bert a munka tette emberré, de ugyanez a munka emeli is fel. A boldogság Kék Madara va­lahol itt válik valósággá, ami­kor a közös cél forrasztja egybe az embereket, s amikor vala­mennyien tudásunkkal és szor­galmunkkal igyekszünk köze­lebb hozni ennek a célnak meg­valósulását. A görög költő meséje és a ro­mantika így válik valósággá, így lesz elérhető cél napjaink­ban. Az emberiség történetében egyedül a szocializmus képes arra, hogy valóra váltson min­den emberi lehetőséget, a me­sék Kék Madarát is, amelyről egyre jobban úgy érezzük, hogy nem is olyan elérhetetlen. Itt van a közelünkben, csak ki keil nyújtanunk érte a kezünket. Ami valaha mese volt és áb­ránd, az ma már szorgalmas munkával elérhető cél. Mert egyre jobban, Világosabban lát­juk, hogy az ember valóban a boldogságra született. H Varga Sándort az este megütötte a szél. Az első 1 hírek szerint féloldalára megbénult, később már csak ar­ról beszéltek, hogy dadog, s ne­hezen emeli a balkezét. A leg­utolsó hírhozók már csak amel­lett tartottak ki, hogy nehezére esik a beszéd s olykor minden ok nélkül tenyerébe hajtja a fejét s hullanak a könnyei. Abban minden hírforrás megegyezett, hogy családjából tizenegy éves kislányán kívül senkit se enged a közelébe. Feleségével ordít, ha meg anyósa megy a szobába, ahol H. Varga üldögél egy gyalogszé­ken, rögtön a férfi arcába fut a vér, kapkodja a levegőt, az öreg­asszony meg menten menekül még a közeléből is. A falut persze felettébb érdekli a dolog. A kíváncsiak száma nőt- tön-nő, a j ólértesül teké nem- kevésbé, az okosa a népnek azon­ban nem ül fel a mendemondák­nak, bizonyosat akarna tudni, mert egyesek szerint úgy hírlik, hogy Sándort a szövetkezet mialt érte a szerencsétlenség. Bizony­ságot tenni mindenki Sándort várja, ő azonban egyelőre nem jön, szándékot sem mutat arra, hogy az emberekkel találkozzék. Csak ül magábaroskadían, szen­vedőn s időnként hullanak a könnyei. Tanúja egyedül kisleá­nya, s tőle kap csak hírt a rokon­ság, meg az érdeklődők. AZ asszony úgy jár-kel a ház­ban, mint az alvajáró. Férjéhez szólni nem mer, visszatartja a fé­lelem, meg az alázat. Az alázat, amely kiül ennek a csúnya asz- szonynak az arcára és még csú­nyábbá teszi. Csúnya volt lány­korában is, s mindenki tudója a faluban, csak azért vette el fele­ségül H. Varga Sándor az alig tízholdas legény Gera Zsófiát a csúnya leányt, mert a lány váro­mányosa volt apja után kilencven holdnak, kataszteriben számítva. És a kilencven hold parancsolt. Parancsolt rettentő paranccsal, I olyan rettentővel és megfelleb­bezhetetlennel, amely még Ba­logh Zsuzsitól is el tudta szakí­tani a legényt, pedig úgy mond­ják, Zsuzsi Volt a legszebb lány a faluban, de mögötte csak hárem holdból állt a birtok, abból a há­romból is egyik csak rét, kaszáló­nak is csak jószívvel nevezheti az ember. H. Varga Sándort Gera Zsófi mellé kényszerítette a gazdagodás vágya. S ma ül a gyalogszáken magábaroskadtan, szenvedőn és időnként hullanak a könnyei. — Rettenetes könnyek, férfikony- nyek, amik nehezen csordulnak, de olyankor gyilkolni tud a bá­nat. Nincs aki felszárítsa a köny- nyeket, csak a kislány szalma­haja szíja fel néha, amikor oda­rántja apja a mellére, hogy két­felé ossza a bánatot, vagy talán vigasztalást keressen. Pedig a bá­natot megosztani nem lehet, in­kább növekszik azáltal, ha töb­ben osztoznak rajta. Az asszony nyit be a szobába. Megáll az ajtóban, méghúzza a kötényét, majd végigsimit az ar­cán. Hiába akar elszántnak lát­szani, a fájdalmat az egyetlen si­mítással nem lehet letörölni. Áll, hirtelen meggörnyed; enyhén pú­pos háta, amúgy is görnyedésre hajlik. S úgy bukik ki belőle a szó: — Sándor! — majdnem sikol tásnak hallatszik. — Sándor, mi történt? — Mi történt volna? — az em­ber már nem ordít, még egy fél­besikerült, torz mosoly is elfin­torítja az arcát. — Tudod azt te is nagyon jól. — Nézz rám, Sándor. Ne így, ne ölj meg a szemeiddel. Meg­bántam. Megbántam éh is, hidd el. De segíts rajta, ha még lehet. Én többé nem állok utadba. Szép Szűzanyám, miért is tettem ed­dig ezt a szörnyűséget? — Meg­kapaszkodik az ajtófélfában s zo­kog anélkül, hogy egyetlen köny- nye is hullaná. — Ne sírj. Ami történt, meg­történt. Nincs mit siratni rajta. Ami lesz, azért meg ráérsz még ezután is sírni. — Miért, mi lesz? — Én tudjam? Én? Én, aki ne­ked köszönhetem, hogy ez lett be­lőlem? Idefigyelj! Tudd meg, ha eddig nem tudtad, De tudtad ed­dig is, tudnod kellett. Én itt most előtted és az isten előtt, aki a negyven év alatt mindig irgal­matlan volt hozzám, megmon­dom, nem szeretlek és nem is sze­rettelek soha. A vagyonod kel­lett, a kilencven hold, amit majd egyszer megörököltem volna, de te sohasem kellettél. Tudod, hogy a Balogh Zsuzsi volt a Szeretőm, A feleségem is lett Volna, ha nem neked, hanem neki Van ki­lencven holdja. De neked volt és én elvettelek. Ne bocsássa meg nekem ezt az úristeh sohasem. Föl tudott volna menteni a kato­naság alól is apád, tellett volna rá a vagyonból. De én a frontra kértem magamat. Másfél évet húz tam ki a lövészárokban, egyszer sem jöttem haza szabadságra, mert nem akartam. Ihkább a front, a tetVek, a fagy, mint te és az egész famíliád. Aztán jött a hadifogság. Hiszed, Vagy nem, nem akartam hazajönni, marad­tam volna, de jönnöm kellett. — Nem tudtam elpusztulhi a fron­ton, én rám már úgylátszik azt mérték, hogy hazajussak. Meg­jöttem. Itt vagyok. Teljék ben­nem kedvetek. De most már ne ; 1 hagyjatok bőkén. Ha már megnyomorítottátok az életemet, ne keserítsétek tovább. — Sándor! őszintén beszél­tem az előbb. Csinálj, amit akarsz. Változtass rajta. — Azt mondod, hogy változ­tassak? — Azt. Két nap óta húzza a banda a kocsmában. S napjában legalább százszor azt, hogy »Kint a pusz­tán szántok, vetek...« H. Varga Sándor mulat. A banda húzza, ő meg dönti magába a bort. Csak akkor énekel, amikor az kerül sorra: »Becsületem feláldozom...« Máskor néz maga elé konokul, italtól véreres szemekkel. Két nap óta húzza a banda. A kocs- máros nem mer lefeküdni, bezár­ni nem tudja a kocsmát, hiszen dől a pénz, iszik a falu legmódo­sabb gazdája. A második nap estéjén merik csak megkísérelni, hogy szólja­nak neki. S ő mint a bika, úgy mordul fel: — Ne küldjön engem senki, de ne is híjon senki! Majd megyek, ha nekem is tetszik. Most fize­tek. Fizetek mindenért! Az életért is, ami az enyém, és ami­hez senkinek semmi köze. Éjféltájban megszöktek a ze­nészek. Egyenként szállingóztak A „Nagy Szovjet Enciklopédia” állami tudományos könykiadóhál több új enciklopédia jelenik meg, így például: Fizikai Enciklopédia. Négyköte­tes mű, több mint 6 ezer gazda­gon illusztrált cikket és szemlét tartalmaz, amelyek megismertetik az olvasót a modern fizika leg­újabb vívmányaival. Az első kö­tet I960 első negyedében jelenik meg. élet el, hogy Sándor vissza ne tudja tartani őket. Reggelig még ivott egymagában, aztán fizetett és el­indult ő is házáíelé. Otthon belökte az ajtót: — A Zsófi hol Vah? A kislány szalad elő a hangra a szobából. — Szólj anyádnak! Amikor előjött az asszony is: — Szedjétek össze magatokat. Megyünk. — Hová, Sándor? —■ Ne kérdezz, megyünk, ha mondom. Azelőtt parancsolt az apád, amíg élt. Eddig parancsolt az anyád. Meg mindig parancsolt a Vagyon, aminek én mindig csak bérese Voltam, nem gazdá­ja. Most én parancsolok, én H. Varga Sándor. Az utcán végig elől ment a férfi, mögötte az asszony a kis­lánnyal. Egy szót sem szólt sen­ki. A tanácsháza előtt megállt az ember: — Te, — mutatott a gyerekre — maradj itt kívül. Te pedig — ez az asszonynak szólt — gyere velem. A szobában többen is Voltak. Csodálkozva fogadták a belépő­ket. A köszönésre is csak mor­gás volt a válasz. —* Az elnök? — Ott belül.-—No, gyere. Egy perc múlva nyílt az ajtó. II. Varga Sándor tárta szélesre. Egy papírlapot tartott a kezében. Halkan beszélt: — Emberek. Ez itt a belépési nyilatkozat. Aláírtam. Én is alá­írtam. Ha befogadnak maguk kö­zé... Ismernek... Fogadjanak be. Senki se szólt egy szót sem. Nem mondták, hogy igen, de an­nak lehetett érezni. Az asszonv sírvafakadt. Most hullottak a könnyei. Csak amikor kiléptek az irodá­ból, akkor szólt az asszonyhoz: — Zsófi! Ami megtörtént azt soha sem lehet többé visszacsi­nálni. Én már semmit se akarok megváltoztatni. Ha akarsz, gyere velem. Ami volt, volt. Ami meg lesz, azt majd meglátjuk. A kislánynak megsimogatta az arcát, aztán elindult. Vissza se nézett többé, csak otthon á kapu­ban. Látta, hogy mögötte ott lép­del a felesége, meg a kislány. Ak­kor azt mondta: — Adhatnál valami reggelit. Az asszony előresietett és így válaszolt: — Majd főzök valamit. Addig fogd be a lovakat, mert haza kell hozni a kórót. H. Varga Sándor előkotort egy cigarettát a zsebéből. Rágyújtott. !■ eglátta, hogy a lány még min­dig ott ácsorog mellette. — Te meg mit ácsorogsz itt? Gyerünk iskolába! Az istálló felé menet moso­lyogva dörmögte maga elé:-» Még azt hitte, hogy emiatt máma el lehet kerülni az iskolát. Rövid földrajzi Enciklopédia. A négykötetes mű 120 színes térké­pet, köztük Sok gazdasági térké­pet és 1200 fényképillusztrációt tartalmaz. Az első kötet 1960 ele­jén jelenik meg. Filozófiái Enciklopédia. A há­romkötetes műben több mint 3500 cikk kap helyet. A cikkek a filo­zófia valamennyi ágát átfogják. Az első kötet 1960 elején jelenik meg. Balaton Sándor ^WV\AAAA/VSA/WVWWWWV\AA/W\AAAAA/\AAAAA Hémel népdalok Te enyém, én tied, nekem csak hiheted. S el is vagy rejtve, mélyen szívembe, kulcsát én vesztettem cl, s már örökre itt leszel. (XII. század.) Két csillag van fent az égen, fényesebbek, mint a Hold. Jaj, mit gondol az én kincsem, hogy oly messze vagyok én? Szívesen repülnék hozzá, ha az út nem lenne nagy. Arany, ezüst drága kincsek, legszebb kincs, az enyém vagy. (XVIII. század.) Gyere, gyere szép legény, kérve kérlek téged én. kérve kérlek téged én. téged én. Édes, rózsapiros szád, meggyógyít engem, meglásd, meggyógyít engem, meglásd, édes, rózsapiros szád. Csányi László fordításai. WVSA«e^WV»/WVWVWWWVWWW^V V «WWV PARÁSZTAI GYÖRGY Uj szovjet enciklopédiák

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents