Tolna Megyei Népújság, 1960. január (5. évfolyam, 1-26. szám)
1960-01-08 / 6. szám
1960. Január 8. ' TOLNA MEGYEI NEPÜJSÄC 3 Négy év után az idén fizetnek előszűr nyereséget — a Tamási Vegyesipari Ktsz-ben — Harmincezer forint jutalom a verseny győzteseinek Csaknem egy évtizedes múlt áll a Tamási Vegyesipari Ktsz mögött. A szövetkezet évei küzdelmekkel, kudarcokkal és sikerekkel múltak el az alakulástól 1958-ig Ekkor változás állt be a szövetkezetben, ez idő óta dolgoznak nyereséggel, és jut már osztalékra is a nyereségből. A kisipari termelőszövetkezeteket annak idején azzal a céllal hozták létre, hogy kiegészítője, ’öje legyen a nagyiparnak, kielégítse a lakosságnak olyan irányú igényeit is, melyet a nagyipar, a tömegtermelés nem vehet figyelembe. A szövetkezet e céljáról beszélgettünk Szenczi Béla elvtárssal, az elnökkel. — Az utóbbi néhány évben, több kevesebb sikerrel, úgy érzem, feladatunkat elláttuk. Sok a munkánk, a lakosság szívesen jön hozzánk rendeléssel és ez a bizalom már a bizonyítványunk: megszerették termékeinket. Persze hiba is van munkánkban. Előfordul, hogy valami munkát rosz- szul végzünk, de ez csak a konfekciónál fordulhat elő. Ott sem mindig mi vagyunk a hibásak. . És két történetet mond el, példának. Az egyik: Férfiruhát készítettek szériában, vásárolt anyagból. Az anyag színhibás volt, és csak a végső átvevő vette észre a hibát. A terméket leértékelték, és úgy hozták forgalomba Egy másik eset: Nyersbútorokat készítenek a BÚTORÉRT Vállalatnak. A háló- és konyhaberendezések gyártásához természetesen az olcsó és kiváló minőségű farostlemezt is felhasználják. — Tél a Tél? Legfeljebb csak azért lehet télnek nevezni, mert maholnap január közepén járunk. A ködös, esős időjárás inkább őszutóra emlékeztet. A hegyen embert nem látni sehol. Csak szőlőt, mindenütt szőlőt, s köztük a beton vízlevezető árkok szürke csíkjait, amelyek négyzetekre, téglalapokra szabdalják a Kálvária bödői oldalát. A Kajmádi Állami Gazdaság szekszárdi szőlészete ez. Lám, ezt teszi a nagyüzemi szőlőgazdálkodás. Az eső, a hóié, a szél évtizedeken, évszázadokon keresztül koptatta, mosta le innen a termőtalajt. Most betonárkok vezetik le a rohanó vizeket, támfalak tartják fent a termőtalajt. Nem látni teremtett lelket. De mégis... Ott lent, a horhoshoz közel, a part alatt — valamikor tanya lehetett — feltűnik egy kalap. Majd egy csákány emelkedik a magasba. Aztán egy lapát... Havaseső paskolja végig a tájat, metsző szél vág, de a csákány és a lapát egyre csak emelkedik a magasba. Lám, a szőlőhegyen nemcsak tavasztól őszig van munka. Forgatnak, öten vannak nagy munkában, egy hajdani tanya falát bontogatják. Ahogyan megült a hegy oldalában, útját állja a forgatásnak. Már csak ez a — talán háromszáz öles — darab áll üresen a sok-sok hold új telepítés között. Megállnak egy percre, a pincébe invitálnak melegeim. A belső sarokban tűz lobog. Beszélgetünk. Ez a »Takács-brigád«. Már csak azért is, mert a hattagú csapatban három a Takács. Az apa, a fia, az unokaöccs. Az öreg most betegszabadságon van. Megfázott, bármennyire tiltakozott is, kiírta az orvos. Felesben vannak öregek, fiatalok, de abban megegyeznek, hogy szeretik a szőlőmunkát. Pedig most, esőben, szélben nem valami kellemes kint dolgozni. A csapat vezetője, Takács János — még innen a harmincon — Amikor ezt az anyagot alkalmazni kezdték, nem ismerték a technológiát és néhány szekrényajtó meghólyagosodott. Hosszas kísérletezés után jöttek rá. hogy a lemezt feldolgozás elűtt bizonyos ideig vízben kell áztatni és pont- enyvezéssel kell a keretre erősíteni. Amióta így készítik a bútort — nincs reklamációjuk. Ha e két »rossz« példát elmondtam, azt azért teltem, hogy így, itt is igazoljam, azt amit a szövetkezet tagjai vallanak: a tamási kisiparosok szövetkezete a lakosság érdekében dolgozik. És az a céljuk, hogy munkájukkal elégedettek legyenek... Erről pedig bizonyosság nem egy van. A tizenegy szakmabeli iparos százaknak, ezreknek dolgozik. És jól. ötvenezer forint értékű könyvtári berendezéseket szállítottak le, és ötszázezer forintot érő lakásberendezést készítettek a múlt évben. A vízvezetékes részleg közel húsz házhoz Kötötte be a csőrendszert, villamosítottak, tsz-munkát végeztek, az aggok otthonába fűtést szereitek... Az 1960-as tervben szerepel az, hogy megkezdi majd működését a női méretes szabórészleg Is, pillanatnyilag csak helyiség hiányon múlik ez. És a terv, mely r.z Idén több száz iskolabútor ké- ~ét írja elő, az iregszemcsei \ .amosvezeték bővítését, több száz férfi és női konfekciót, lakatosipari munkát a tsz-eknek — mind megvalósul. Mert most már úgy beszélhetünk a tamási iparosok szövetkezetéről, hogy jó és hegyeit három év óta dolgozik itt. A másik fiatal, Kara Dénes is több, mint két év óta. Egy év óta dolgozik itt a »legöregebb« szőlő- munkás, Sándor János. Naponta jár ide a decsi hegyről. Már 11 éves kora óta foglalkozik szőlő- munkával. Korra Hajnes József a legidősebb, S3 éves. — Csak három évvel idősebb nálam — állapítja meg Sándor János. — Én sem vagyok fiatal, de azért beiratkoztam a szak- tanfolyamra. Hetenként két este foglalkozunk a szőlészettel. Hiába, az embernek tanulnia kell. Sok mindent elmondanak munkájukról. Tavasztól őszig permeteznek, oltanak, kapálnak — ahogyan éppen a munka kívánja — télen pedig forgatnak. — Ezt az egész Kálvária-oldalt mi forgattuk meg — mondja Takács János, majd tréfálkozva teszi hozzá. — Tavaly éppen az egyik lator mellett dolgoztunk. — Csak az idő engedje meg, hogy dolgozhassunk. Mondjálc bent, az irodában, ha meglesz a szőlőkombinát, télre is állandóan lesz elfoglaltságunk. Aztán újból munkához látnak. Nyolcvan centi a hivatalos, de nem egy helyen 100—110 centi mélyen forgatnak, a tanya helyét ■l kell forgatniok, mert mint mondják: — Nem akarunk akármilyen munkát végezni, Azt a szőlő síny- lené meg. Látja ezt a fundamentumot? Cementhabarcsba rakták a téglát, és egészen az alapig ki kell csákányozni. Ismét sűrű cseppekben kezd esni az eső, de ők csak dolgoznak topább. Nehéz, kutyául nehéz munkát végeznek. A Sötétvölgyben Sztalinyec forgatja a földet szőlő alá, de itt, ilyen helyeken csak a kézierő boldogul. A két fiatal, Takács Gyurka és Kara Dénes csákányoz. Dénes hátán csak úgy gőzölög az izzadság. Lent, a városban pedig az emberek behúzódnak a meleg szobába, az utcán meg fázósan burkolóznak kabátjukba. BOGNÁR ISTVÁN mindig jobb lesz. Jobb lesz, mert jobbá akarják tenni a tagok, és ezt nemcsak a több mint egy heti fizetésnek megfelelő osztalék — négy év óta egy fillért nem osztottak a nyereségből — kellemes hatása váltja ki a tagokból, hanem az is — főleg az —, hogy szövetkezeti iparosok, és ez a két szó nagyon sokra kötelez! (p álkovács) R tamási járás lakóinak ósszeírták már A tamási járásban 151 körzetben, 142 számláló biztos, 50 felülvizsgáló és 21 községfelelős végzi a népszámlálást. A községek többségében a számlálást határidő előtt fejezik be. Fürgédén például már kedd estére elkészültek. A népszámlálással foglalkozó A MÁV Pécsi Igazgatósága az új év első napjaiban értékelte a vasútállomások, vasúti üzemek dolgozóinak kongresszusi versenyét a negyedik negyedévi termelési eredmények alapján. A Dombóvári Fűtőház kollektívája számos tényezőt — vontatás, mellékteljesítmények csökkentése stb. — túlteljesített, így több első helyezést kaptak az értékelésben. A munkaverseny legjobbjainak jutalmazására az igazgatóság összetfibb mint 90 százalékát a népszámlálók tanácsi dolgozók, hivatásos statisztikusok és a pedagógusok lelkesen végrehajtják a kitűzött feladatokat, így határidőre minden bizonnyal befejeződik a járás területén a népszámlálás. Csütörtök estig a járás lakóinak több mint a 90 százalékát összeírták. sen közel 30 000 forintot adott a íűtőház vezetőinek. A legjobb eredményt elért dolgozók között már kiosztották a pénzt. Pácolt halat készítenek a Paksi Konzervgyárban Alig pár héttel ezelőtt kezdték meg a különböző pácolt hal-féleségek készítését a Paksi Konzervgyárban és máris nagy a kereslet a paksi gyár hal-készítményei iránt. A gyártás egyelőre kis méretekben folyik, ezért, de főként amiatt, hogy jó minőségű pácolt és göngyölthal készül a paksi üzemben, nem Is tudják kielégíteni a keresletet, ami különösen az ünnepek előtt volt nagy. A gyárban egyelőre 40—50 munkást foglalkoztat a „halfeldolgozó részleg”, ahol már nem csak dunai halból, hanem balatoni gardából és a Szovjetunióból importált sózott heringből is készítenek pácolt halat. Építkeznek a Paksi Téglagyárban Bővítik a szárító- kapacitást a Paksi Téglagyárban. Az elmúlt években ugyanis gyakran kellett leállni a nyersgyártássr 1 szárltókapacitás- blány miatt. A most épülő műszárítóval és a közel 150 000 nyerstégla egyidejű befogadására képes keller- szárítókkal megszűnik ez a nehézség. Képünk az épülő kellerszárí- tókról készült, ahol — felhasználva a szokatlanul enyhe időjárást — c napokban is dolgoz nak a kőművesek. PUTLITZ : Nem etor szagból—) C Németországba (6) EGY KAPITALISTA NAGYBIRTOK Wesendahl volt az a birtok, melyet apám részemre kiszemelt. Tulajdonosát Schmidtnek hívták; a vagyont az apja, egy volt intéző szerezte, ő vásárolta meg a birtokot a fiának. A wesendahli uradalom lényegesen különbözött a mienktől. Nálunk többé-kevésbé még feudális viszonyok uralkodtak, Schmidt úrnál pedig az a tisztán polgári felfogás volt a mérvadó: mennyi hasznot lehet a birtokból kihozni? Schmidt úr és alkalmazottai között szó sem lehetett hagyományos patriarkális vagy akármilyen más emberi kapcsolatról. Mindenki csak a fejőstehenet látta a másikban, amelyből ki kell hozni mindent, ami benne volt. A munkásokból az utolsót is kifacsarták, ezért aztán a munkás is meglopta a gazdáját, ahol csak tudta. La- askéban is keményen kellett dolgozni, s ott is loptak az emberek. De Laaskéban mégis volt mindkét oldalon valamilyen patriarkális szellem, mely áthidalta az osztály- ellentéteket. Itt azonban sohasem lehetett biztos az ember, hogy a következő pillanatban nem vág-e végig Schmidt a lovagló ostorával valamelyik munkása arcán, vagy egy munkás nem megy-e neki a vasviilával. A Schmidt-uradalomban dívó hangnem csak annyiban különbözött a potsdami kaszárnyaudvaron szitkozódó őrmesterétől, hogy itt nem kellett feszes vigyázzban állni, abiikor a feljebbvalója le- gorombította az- embert. Az ispánok ordítottak a munkásokra, a jószágigazgató ordított az ispánokra és Friedrich Wilhelm Schmidt ordított mindenkire — a saját feleségét is beleértve. Nem csoda hát, ha a munkások állandóan változtak, és túlnyomó részükben vándorló, rongyos, kiéhezett berlini lumpenprolatárok- ból rekrutálódtak. Ezeken kívül egy egész kaszárnyára való mindkét nembeli lengyel aratómunkás is tanyázott itt. Többnyire egy kukkot sem tudtak németül, s a faluval,, annak életével a legcsekélyebb kapcsolatuk sem volt. Akkoriban igen éheztek a városokban; a berlini feketézők rajokban lepték el az utakat, a falvakat. Ami csak elmozdítható volt, annak mindnek lába kelt, elsíbolták. Nem lett örvendete- sebb a helyzet akkor sem, amikor Schmidt úr — és sokan mások is hasonlóan cselekedtek — a Kapp- puccs révén később ismertté vált Lüttwitz-hadtest egyik szabadcsapatát vette a házába. A szabadcsapat tagjai őrt álltak a krumplis vermeknél, magtáraknál és más veszélyeztetett helyeken, és éjszakánként vadul lövöldöztek mindenfelé a vidéken. Üj főnököm nagyon jól értett a mezőgazdasághoz. Kiváló termés- eredményeket ért el, s általában egész gazdálkodási módszere kétségkívül ésszerűbb és sokkal korszerűbb volt, mint a mi négy- szerte-ötszörte nagyobb birtokainkon. Ha apám is ilyen módszerekkel gazdálkodnék — gondoltam —, szinte felvetne bennünket a pénz. Nyilvánvaló azonban, hogy ehhez egészen más beállítottság kellett volna, mint amilyen apámat jellemezte. Az öreg Schmidt megvette a fiának Wesendahlt, mert jövedelmező tőkebefektetésnek látta. De éppen úgy kiválaszthatott volna bármilyen más földbirtokot. Hogy annak a birtoknak mi a neve, hogy az Brandenburgban, Szászországban vagy Holsteinben fekszik-e. az őt teljesen hidegen hagyta. Éppen úgy nem érdekelte Schmidt urat az sem, hogy olyan volt a falu, mint valami óriási disznóólban felállított csúnya barakktábor; hogy Heinrich Bussénak hívják-e a lovászát vagy Emil Schulzénak; hogy a füstölgő kályhát még aznap vagy csak negyed év múlva javítják-e meg; vagy hogy egyáltalán otthonosan érzi-e magát valaki a birtokán. Akinek nem tetszett az itteni élet, annak fel is út, le is út: pótolhatatlan ember nem létezik. Papa azonban nem a pénzszerzést tekintette egyedüli és kizárólagos céljának, ű állandóan szépi-
