Tolna Megyei Népújság, 1960. január (5. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-08 / 6. szám

TOLNA MEGYEI NÉPE.IS AG 4 I960. január 8. A belteriesebb gazdálkodás irányában Helyes törekvések a dombóvári Rákóczi Tsz 1960. évi termelési tervében. A közel 1500 holdon gazdálkodó dombóvári Rákóczi Tsz termelési tervének készítésekor elsősorban a belterjesebb' gazdálkodásra való törekvést tartotta szem előtt. La­pozgatva a tsz termelési tervét azt látjuk, hogy e cél érdekében az idei évben lényegesen megválto­zik a termelés struktúrája és a gazdálkodásban nagyobb szerepet, központi helyet foglal el az állat- tenyésztés. Eddig, a múlt évben is, a nö­vénytermelés volt a fő és hang­súlyozott üzemág, az állattenyész­tés alárendelt szerepet játszott. Az idén a hangsúly megcserélő­dik: a növénytermelés igazodni fog az állattenyésztés igé­nyeihez. Ez visszahat majd a növénytermelés eredményére is, mert hisz a talajerő visz- szapótlása: a szervestrágyá­zás fokozása növelni fogja a növénytermelés hozamait is. A növénytermelés feladata az idei évben elsősorban a népgazda­ság érdekeit szem előtt tartó vetőmagszaporítás mellett az ál­lattenyésztés szükségleteit kielé­gítő alomszalma, szálas- és ab­raktakarmány termelése lesz. Ennek érdekében a kukorica vetésterülete az elmúlt évhez képest közel 5 százalékkal, a pillangósok vetésterülete 2 százalékkal emelkedik. A növénytermelésnek kell bizto­sítania a megnövekedett állatállo­mány takarmányalapját: mint­egy 23 és fél vagon kukoricát, 10 és fél vagon egyéb abrakot, 35 vagon szénát és 50 vagon szalmát. Az állattenyésztésben elsősor­ban az állatállomány létszámát kívánják megemelni. Mesterséges gyémánt .— percek alatt A Generál Electric Company két év óta mesterséges gyémántot állít elő ipari használatra. A gyár­tási eljárást csak most hozhatták nyilvánosságra, mert eddig egy kormányrendelet értelmében tit­kosan kellett kezelni. A mestersé­ges gyémántot szénből és valami­lyen fémből, például krómból, mangánból, vasból, nikkelből, vagy platinából, stb. magas nyo­más és hő mellett néhány perc alatt állítják elő. A tehenek számát 44-ről Sl-re, a hízómarhákét 40-ről 100-ra emelik. A hízottserté­sek számát 240-ről 400-ra, a kocák számát 15-ről 25-rc emelik. A juhtenyésztést is fejlesztik, 220-ról 364-re eme­lik a juhok számát. A ba­romfitenyésztésben 1000 törzs­baromfit tenyésztenek és 4009—5000 vágóbaromfit. Főleg tenyésztojásokat és ba­romfihúst akarnak termelni. Az állattenyésztésben nemcsak az állatok számát, de az állati termékek hozamait is emelik, fő­leg új, korszerű zoológiái eljárá­sok bevezetésével. Emelik például az egy tehénre eső tejtermelést, a hízómarhák súlygyarapodását. Be­vezetik a marhahizlalásban a zöldhizlalást, így abrakot is tud­nak megtakarítani. A borjúneve­lésben rátérnek a gazdaságosabb és eredményesebb mesterséges tartásra. A sertéstenyésztésben be­vezetik a szakaszos búgatást és az eddigi egy helyett 1.50—1.75-ra emelik a kocaforgót. A sertéshiz­lalásban a tejüzemmel és a vágó­híddal kooperálva állati mellék- termékek etetésével gyorsítják meg a súlygyarapodást. Beruházási terveiket is az ál­lattenyésztés fejlesztéséhez igazítják. Állami hitelből 50 férőhelyes tehénistállót, saját erőből 50 férőhelyes növen­dékistállót terveznek építeni. Saját erőből építenek még mesterséges borjúnevelőt, 1000 férőhelyes baromfiólat és juh- hodályt is. A belterjességre való törekvés­nek az állattenyésztés fejlesztése mellett külön fejezete az öntözé­ses növénytermelés bevezetése. .Szórófejes öntözőberendezést vá­sárolnak és a Ronda-patak vizéből öntözni fogják megnövekedett kerté­szetüket, 30 hold cukorrépát, 30 lucernát és 20 hold burgo­nyát. Ennek következtében a cukorrépa és lucerna átlag­termése 30 százalékkal, a bur­gonyáé 29 százalékkal növek­szik meg. így néz ki tehát egy megszilár­dult mezőgazdasági nagyüzem 1960. évi termelési terve. A terv számai lelkesítőek, s megvalósítá­suknak elsősorban maid a ter­melőszövetkezeti tagok látják a hasznát. — gy — tette is Laaskét-. Már messziről gyönyörködtető látványt nyújtott a négy sorban ülteti százéves hársfák árnyékolta falusi utca, melyet jókarban tartott csinos há­zikók szegélyeztek. Laaske iránti szeretete folytán vált az apám iga­zi gazdává. Lehetett volna vala­milyen más birtok még oly szén és még oly jövedelmező, neki semmit sem jelentett volna. És ha valamilyen ambíció fűtötte, akkor csak az, hogy az egész vi­déken mondogatták: „Ja, ha mindenütt úgy mennének a dol­gok, mint a laaskei bárónál, ak­kor Poroszországban sehol sem lenne szociáldemokrácia”. Papa látókörét szűknek, mező- gazdasági technikáját elavultnak tartottam. Azt a módot viszont, ahogyan Schmidt vezette a gazda­ságát, teljesen amorálisnak kel­lett tartanom. Attól való irtózá­som, hogy valamikor én is föld- birtokos legyek, itt még csak erő­södött. Wésendahlban az egész légkör oly nyomasztó volt, annyi­ra hiányzott itt minden kultúra és emberiesség, hogy néha már-már öngyilkosságra gondoltam. Soha­sem tudnám magam boldognak érezni, ha ez lenne a hivatásom. Hogy másszak ki ebből a dilem­mából? Végeredményben mégis­csak én voltam Laaske örököse, és amilyen szellemben nevelőd­tem, egyenesen dezertálás lett vol­na, ha a születésemnél fogva rám háruló kötelezettség alól kivonom magam. Mit szólna az öreg Riekel Gragert, Anna Busse és a többiek, ha egyszer valami ideg°n bérlő ülne a nyakukra? Szerencse, hogy legalább volt két fivérem, akik szintén Putlitzok voltak, Gebhard egész biztosan mindent megtenne, hogy megmentse a csalód becsületét. Szívesen áten­gedném neki elsőszülöttségi jogo­mat. Egy biztos: Wesendahlt itt­hagyom, ha törik, ha szakad. BOMLADOZÓ ERKÖLCSI FOGALMAK Amilyen gyakran csak tehet­tem, Berlinbe utaztam. Straus- bergben ültem vonatra, s egy órával később mór a fővárosban voltam. Berlini társaságom ter­mészetesen eleinte csaknem kizá­rólag volt iskolapajtásaimból és czredbajtársaimból tevődött ösz- sze. A gárdalovassági hadosztály az Unter den Linden közelében, a Schadowstrassén egy egész emele­tet kapott az Union Klubtól, s a helyiségeket az egyes ezredek sa­ját volt kaszinójuk legjobb da­rabjaival rendezték be. A falakon a Bismarck-féle háborúk nagy csataképei és hajdani ezredpa­rancsnokok tarka egyenruhás portréi függtek. Az ezüst evő­eszközökön a porosz királyi ko­ronával ékesített cikornyás ini­ciálék díszelegtek. Az asztalokon az évszázadok folyamán külföldi császárok és királyok által ajándékozott kely- hek és serlegek pompáztak. Itt jól és aránylag olcsón lehetett ét­kezni, és mindig talált az ember ismerősöket. A fiatalabbak, a könnyelműbb életmód hívei, előszeretettel jár­tak az Unter den Lindenen levő Hotel Bristol bárjába. Vasárnap délelőttönként különösen nagy volt ott a nyüzsgés, s ami fő, tel­jesen magunk közt voltunk, Kö­Asszonyoknak — lányoknak Az apák felelősségéről A jó kedély fontosságát a gyer­meknevelésben nem lehet eléggé hangsúlyozni. Ne higgyük ugyan­is, hogy mindig a lótó-futó, -gü­riző« apa az igazi tekintély a családban. Sokszor még csak nem is sajnálja a gyerek a megszaka­dásig dolgozó szülőt. »Szívtelen kölyök!« — gondoljuk felőle és messzemenő következtetéseket vonunk le jelleméről. Pedig köny- nyen lehet, hogy nincs igazunk. Nem szívtelenségből teszi ezt, hanem azért, mert számára a problémákat könnyedén megoldó hős az ideál, és kevésbé a szu­szogó, a munka terhét roskadoz­va cipelő áldozat. Az édesanya szelídebb női bája mellett az apa tréfás természete, sőt néha har­sányabb vidámsága jobban meg­ragadja a gyermeket, mint a hosz- szú prédikáció arról, mennyi ál­dozatot hozunk naponta értük, mégsem elég hálásak érte, még­sem tisztelnek eléggé bennünket. Semmi sem veszélyezteti jobban a szülők iránti vonzalmat, szere- tetet, mint az állandóan depresz- sziós kedélytelen családi légkör. Jó kedéllyel azonban a legfárad-, ságosabb munkába is szívesen ugrik mellénk a gyerekünk, örömmel vesz abban részt, mert nem rabszolgának, »kizsákmá­nyolt«, »szerencsétlen« gyermek­nek, hanem »társnak« érzi ma­gát, természetesen a vele tartó apa mellett. Úgy gondoljuk, sok apa nem szentel elég figyelmet ennek a kedvező családi légkörnek a meg­teremtésére. Elsősorban keveset tartózkodik otthon, s kedélytelen- ségével, türelmetlenségével vagy ingerlékenységével akkor is csak fékezője a család jókedvének. Az­zal a társadalmi igénnyel szem­ben, hogy — a család szerkeze­tében megváltozott arányok lo­gikus következményeként — fog­lalkozzék többet a gyermekneve­léssel, elhárító mozdulatot tesz. Elfoglaltságára, sokrétű társadal­mi tevékenységére hivatkozik. »Én megkeresem a kenyérre va­lót — véli egy lakatosmester —, ott az anyja, nagyanyja, nevel­reinkbe tartozó hölgyeknek a hely tabu volt; de annál inkább kultí- vólták másfajta, sokkal érdeke­sebb hölgyvendégek. Élénken em­lékszem egy ilyen vasárnap dél­előttre. Mindjárt a sarokban ült a szal­masárga hajú Rochow, mellette Putti Lya, a hosszú fekete szem- pillájú filmcsillag. Rochow üve­gesen rám meredő mopszliszemé­vel rám vigyorgott. Meg kell je­gyeznem, hogy Rochow időköz­ben csaknem 20 000 holdas birto­kot örökölt, s most felváltva hol Stülpében, hol Plcssowban ta­nyázott valamelyik kastélyban. — Szervusz, Mókus, te lehetet­len kreatúra, ma nem kötötted fel a vörös nyakkendődet? Azért mégis magához intett, és meghívott engem is az üveg pezs­gőre, mellyel éppen akkor ven­dégelte meg a diváját. A kövér Kriegsheim is leült hozzánk, de valahogy nem tudott aznap len­dületbe jönni, állandóan nyugta­lanul kacsintgatott a szomszéd asztalra, amelynél az isteni Fern Andra fogadta két gavallérja hó- dolását. Kriegsheim már régen szemet vetett Fern Andrára, de az mindeddig le volt kötve a da­liás Rütger von Barneckow mel­lett. Barneckow, egy igen gazdag pomerániai junker fia, eredetileg a második gárdaulánvsoknál szol­gált, később a repülőkhöz osztot­ták be. Fern Andra pár hét óta — hogy úgy mondjam özvegy volt. Egy este ugyanis Barneckow — valószínűleg tévedésből — túl­ságosan erős adag kábítószert vett, be, s reggel már nem ébredt fel. (Folytatjuk.) jék azok!« Egy alkalmi munkás hasonló választ adott: »Azért van az iskola, engem sem nevelt ott­hon az apám, mégis ember lett belőlem«. A harmadik válasz már kevésbé önérzetes, inkább elkese­redett: »Három iskolás gyerme­kem van, feleségem most nem dolgozik. Nem panaszkodhatunk, jól élünk. Azt akarom, ők ne nél­külözzenek úgy, mint én annak idején. Csak én tudom, mit lótok- futok, mire mindezt előteremtem. Azt gondolja, méltányolják? Há­látlanok, még csak nem is sajnál­ják az apjukat! A feleségem meg lovat ad alájuk. Állandóan azzal traktálja őket: — Ti is olyan él­hetetlenek vagytok, mint az apá­tok!« Ismét találkozunk tehát az előbb már említett esettel: a gyer­mekek nem szívelik a napi mun­ka komor felhánytorgatását. Nem ezért becsülik apjukat, hanem a hozzájuk való barátságos, derűs magatartásáért. Hiába dolgozik »látástól vakulásig«, ha a rövidre fogott napi együttlét alatt nem sikerül rokonszenvet ébresztenie maga iránt. Amikor hazaérkezése után nyomban lekattintja a rá­diót, mert »nem bírja a táncze­nét«, ha nincs egy tréfás, kedves szava gyermekeihez, csupán fed­dés, morgás, szemrehányás, ak­kor minden tiszteletre méltó buz­galma ellenére — bárhogy is ki­teszi a lelkét a családjáért —, félni fognak tőle. Az ilyen apát nem tudják szeretetre méltó em­berként, általuk is tisztelt felnőtt társként kezelni, akivel jó együtt lenni, akit alig várnak esténként haza, aki jelenlétével feloldja bennük mindazt a feszültséget, amit a család tagjai külön-külön úgy is hordoznak magukban. Kötött sapkák Kötéséhez kb. 5 deka zefirfonal szükséges, 5 tűvel kötjük. A mun­kát kb. 120 szem­re kezdjük és 10 centiméter patent kötés után si­mán kötünk kö­rülbelül 10 cen­timétert. Ezután minden tű mind­két végén 1—1 szemet fogyasz­tunk. Megfelelő magasságban be­fejezzük, majd bojtot varrunk a közepébe. A patentrészt dup­lán felhajtjuk és a sima részhez hozzávarrjuk. Ugyanúgy köt­jük, mint az elő­zőt, csak 10 cen­timéteres patent­kötés után 5 cen­timétert kötünk simán, innen kezd ve fogyasztunk az előbb leírt mó dón. Elkészítjük a sapka szabásmin­táját és annak megfelelő szem­számmal kötjük az első két alap­sor után a következő mintával: 1. sor: 1 sima, 6 fordított, 1 sima. 2. sor: 1 fordított, 2 szem simán összekötve, 3 ráhajtás, 2 szem si­mán összekötve, 1 fordított. 3. sor: 1 sima, 1 fordított, 5 sima, 1 fordított, 1 sima. 4. sor: 1 for­dított, 2 sima, 2 szem fordítot­tan összekötve, 4 fordított, 2 si - ma. 5. sor: 1 sima, 2 fordított, 3 sima, 2 szem simán összekötve, 2 fordított, 1 sima. 6. sor: 1 fordí­tott, 2 sima 2 szem fordítottan összekötve, 2 sima, 3 fordított, 1 sima. 7. sor: 1 sima, 4 fordított, 2 szem simán összekötve, 2 sima. 4 fordított, 1 sima. 8. sor: 1 fordí­tott, 4 sima, 2 szem fordítottan összekötve, 4 sima, 1 fordított. Ezután a kalapot összeállítjuk és keményebb anyaggal kibélel­jük, majd selyembélést varrunk bele. Meglepően sok az alkoholista a bécsi iskolásgyerekek között Átfogó vizsgálatok szomorú eredményeképpen megállapítot­ták, hogy Bécs egyes negyedeiben az alkoholizmus még a gyerme­kek között is ijesztő méreteket ölt. így például a Prater és Sim­mering környékén az iskolákban végzett kutatásokból kiderül, hogy nemcsak az apák nagy része, hanem az édesanyák is szinte rendszeresen lerészegednek. Az egyik iskolában egy 39 főnyi osz- •’Ivban csupán két gyerek jelen­tette ki, hogy édesanyját még so­ha nem látta részegnek. Ennél is ijesztőbbek azonban azok a vá­laszok, amelyeket a gyermekek saját alkoholfogyasztásukról ad­tak. Kiderült, hogy alig van kö­zöttük olyan, aki még soha ne lett volna részeg, de nemcsak sör­től, hanem főleg bortól és igen gyakran pálinkától. Ezeken a vi­dékeken gyakran előfordul, hogy a gyermekek hétfőn reggel »más­napos« állapotban jönnek iskolá­ba és világosan meglátszik raj­tuk, hogy előző nap ittak.

Next

/
Thumbnails
Contents