Tolna Megyei Népújság, 1960. január (5. évfolyam, 1-26. szám)
1960-01-29 / 24. szám
I960. január 29. TOLNA MEGYEI NÉPÜJSAG 3 Fiatal párttagok Hogyan lettem párttag? Mi tett kommunistává? Milyen életutat kellett megtennem ahhoz, hogy a nép szolgájává szegődhessek? — Ha ezekre a kérdésekre kellene párttagjainknak válaszolniok, tarka, érdekes képet kapnánk. A napokban olyan emberekkel beszélgettem, akik fiatal párttagok.' A fiaimtól tanultam Hozzák a lyukas cipőket.' Egy idős néni a fia csizmáit szeretné elvinni, de még nem készült el. Babay Béla bácsi felém fordul, s magyarázni kezdi a szokatlan forgalom okát — Tudja kérem, amikor hirtelen beköszönt az olvadás, minden embernek eszébe jut, hogy van lyukas cipője. — Mennyi idős a Béla bácsi? — ötvenkét éves vagyok. — Hallottam, hogy párttag lett! — Igen. Most vettek fel. Párttagnak fiatal vagyok, ha deres is a fejem. Most szünetel kissé a forgalom, a KTSZ felvevő és kiadó helyiségében, több időnk van a beszédre. — Hogyan jutott el a pártig? — Hosszú ideig szimpatizáns voltam. A harmincas évek óta. Akkor még kisiparos voltam. Nagyon jó barátom volt Németh Ferenc. Áz is a cipész szakmában dolgozott. — Ki volt ő? — A paksi illegális kommunisták közé tartozott. A nyilasok kivégezték negyvennégyben. De még talán most is csak szimpatizáns lennék, ha nincsenek fiaim, ök tettek igazán kommunistává. — Hogyan? — Az idősebbik fiam kitűnően végezte a középiskolát. Aztán egyetemre ment. ösztöndíjjal tanult államunk jóvoltából a jogi karon. Kitűnő tanuló volt. Ügyész lett belőle, ötvenhatban itthon talált menedéket az ellenforradalmárok elöl. Azokban a napokban sok mindenre megtanított... Aztán, ahogy múltak az évek, a kisebbik fiam is megelőzött, ö most járja az egyetemet, KISZ-titkára az évfolyamnak. Tavaly gondoltam egyet s én is jelentkeztem a pártba. Felvettek. Nagyon jól esett. Nézzen csak körül. A legjobb munkásokat, a legképzettebb értelmiségieket és a legeszesebb parasztokat a pártban találja itt Pakson. Már régebben is kommunistának tartottak Fiatal, feketehajú, vastag szemöldökű ember. Újnak látszó, puhaszárú csizma és keki színű lovaglónadrág van rajta. — Mióta elnöke a Petőfi Termelőszövetkezetnek? — Tavaly március óta. Amióta Sárszentlőrinc szövetkezeti község. — Azelőtt mennyi földön gazdálkodott? — Tizenkét holdon. — Mikor lett tagjelölt? — Soron kívül lettem párttag, tavaly ősszel. — Más pártnak is volt már tagja? — Soha, egynek sem. Pedig hívtak a kisgazdák is a negyvenes évek derekán. — Mikor kezdett politizálni? Rendkívüli tanácsülés foglalkozott Sz^iszárd idei községfejSesztési tervével A szekszárdi városi tanács az elmúlt év decemberében 5000 kérdőívét küldött szét, hogy a város lakói maguk mondják el, a köz- ségfcjlrsztcsi tervek során milyen feladatok megoldását tartják a légion1 osabbnak. A l é adóívekre körülbelül 20 003 javaslat érkezett, s a város! tanács ezek alapján állította össze idei községfejlesztési tervét, amelyet csütörtökön rendkívüli tanácsülés tárgyalt meg, dr. Nc- dók Pál városi vb.-titkár előterjesztése alapján. Községfejlesztésre az idén 3 és félmillió forintot fordítanak s mint az elmúlt évben, a városi tanács most is jelentős társadalmi munkára számít. Tavaly mindösz- sze 30 000 forintot terveztek társadalmi munkaként, a város lakói azonban ennek húszszorosát végezték el. A városi tanácá így joggal számít arra, hogy az idén is hasonló arányú társadalmi meg■ i i mozdulás segíti a községfejlesztési tervek megvalósítását. Híven tükrözi ezt a terv Is, amelyben az új vásárcsarnok, > az Ifjúsági ház, a sportpályához vezető út, a kertvárosban egy sorház s még sok egyéb terv között körülbelül 8 km hosszú járda építésénél Jelen tős társadalmi munkára számít a városi tanács. Felmerült annak lehetősége is, hogy a város déli részén kiépült Kertvárosban, ahonnan 150 diák jár a szekszárdi iskolákba, egy új iskolát építenének. A lakosság minden szükséges segédmunkát elvégezne, de a terv megvalósítása jelentős állami beruházást is igényel. A csütörtökön délelőtt tartott rendkívüli tanácsülés részletesen megvitatta a város idei fejlesztési tervét, majd elfogadta a végcéllá j tóbizottság által beterjesztett községíejlesztési alap költségvetését. A tél örömei — Az ötezre ’ s ele társ beszéde, Ciliivel ü 1 --. edd hátsó ■ülésén ülök, szoltzllonul magas irodalmi műveltségről tanúskodik. A tovasuhanó téli táj alig érdekel bennünket. Vitatkozunk. Váratlanul megszólal Pistike, aki közöttünk ül. — Apu, én is írtam dolgozatot. — Te is?! Miről? — A tél örömeiről. — Aztán miről írtál a dolgozatban? — Arról, hogy van korcsolyám. És hogy most tanítasz sietni. Az alezredes arcán hirtelen árnyék suhan át. Úgy látszik, mintha valami kellemetlen távoli emlékre gondolna. — Mi jutott eszedbe? — kockáztatom. meg a kérdést. — Mi? — zökken ki gondol taiból egyébként mindig víg- kedélyű útitársam. — Eszembejutott egy emlék, amikor a finn a dolgozatírást említette. Nekem is kellett volna írni n tél örömeiről negyedikes elemista koromban egy dolgozatot. Egy egész órahosszat típelődtem, de nem jutott eszembe semmi. C'ra végén odaállt mögém tanítón;, aki szótlanul járt-kelt a padsorok között. — »Te miért nem írtál« — kérdezte. Amikor ránéztem, kicsordultak a szememből a könnyek. A tanító okos ember volt. Úgy látszik mindent megértett, mert nem bántott egy rossz szóval sem. A ruhám szakadozott volt, a cipőm lyukas. Az apám kom- munistasága miatt nem kopott munkát. Sült krumpliból is csak kevés került az asztalra. Mit is írhattam volna én a — tél örömei — című dolgozatba? Egy darabig csend lett. Csak e. kocsi motorjának enyhe zúgása hallatszott. Pistike törte meg a csendet. A kocsi abla- ' án ᣠnz elénk táruló meredek domboldalra mutatva kérdezte. — Ugye apu ide is eljövünk síelni? (-H-J — Amikor tíz évvel ezelőtt tanácstag lettem. — Mikor fejtette ki először nagyobb tömeg előtt politikai nézeteit? — Az első tanácsülések egyikén Akkor eljegyeztem magam a párttal. ötvenhatban, amikor csillapít- gattam a hőbörgőket, a szemem közé vágták, hogy én is kommunista vagyok. — És talán ez adott erőt ahhoz, hogy a hosszú „jegyesség” után végül is a párthoz tartozó kommunistává váljék? — Igen. Tökéletesen így van. Most már mindenestől a nép ügyének szolgálója lettem. A könyvek segítettek az életet felismerni A kicsiny kis szerszám-raktárban nappal is ég a villany. Ha nem égne, nem lehetne megkülönböztetni a homály miatt az ezerféle fajtájú és nagyságú szerszámokat. A műhelybe nyíló parányi ablaknál szinte percenként jelenik meg egy-egy emberfej. — Erzsiké, legyen szíves adjon egy öt és feles fúrót! — Erzsiké, nekem egy huszon- kettes kulcs kellene! Erzsiké, vagy más néven Szíjgyártó Lajosné megszakítja a beszélgetést és már ugrik is a szerszámért. Minden szerszámot jól ismer. Közel egy évtizede annak, hogy szerszámraktárban dolgozik. — Mivel szokta a szabadidejét tölteni? — Olvasok. — Milyen könyveket szeret? — Regényeket — Melyik íróktól? — Gorkijt, Aragont olvasom legszívesebben. — Milyen társadalmi munkát végez? • — Szakszervezeti bizalmi vagyok. — Hogyan lett párttag? — Talán az olvasmányaim voltak legnagyobb érlelő hatással rám. Tisztábban láttam segítségül: által a saját életemet. Én nagy szegénységben nőttem fel. A gyermekeimnek már többet tudok adni, mint amit én kaptam. — Mi volt az édesapja? — Napszámos. — Mi tetszik magának a komAz1959. március 6-i párthatározat szellemében végezték munkájukat a helyiipari üzemek dolgozói A Tolna megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága felügyelete alá tartozó megyei üzemek vezetői, főkönyvelői, párt- és tömegszervezeti funkcionáriusai tegnap Szek- szárdon értekezletét tartottak, melyen az 1959. évi termelőmunkát értékelték. A helyiipari vállalatok munkáját értékelő beszámolót Kelemen Sándor elvtárs, az ipar-műszaki osztály vezetője tartotta. — A múlt évi vállalati munkára jellemző volt — állapította meg —, hogy azt az MSZMP 1959 március 6-i határozata, valamint a munkásosztály helyzetéről szóló határozat szelleme hatotta át. Kisebb hibáktól eltekintve a helyiipari üzemek feladatukat jól oldották meg, a megye ipara — minisztériumi ipar nélkül — 1959. évi tervét 108,0 százalékra teljesítette. A továbbiakban részletezte az egyes vállalatok munkáját, illetve a főbb mutatók teljesítéséről számolt be. Jelentős eredmény, hogy a tcrvtúlteljcsítés nem a munkáslétszám emelkedésének eredménye. A termelés 28 százalékkal nőtt, amely új cikkek, új termékek formájában jelentkezett 1958-eal szemben. I A megjm élelmiszeriparát még a múlt évben is a szervezetlenség jellemezte. A beruházási tervet egyes vállalatok nem hajtották végre. A megye üzemeiben csaknem félmillió forintot nem használtak fel. Javítani kell a vállalatok szolgáltatási munkáin is. E téren a lehetőségek szinte korlátlanok — állapította meg a beszámoló. Jelentős eredményeket értek el a vállalatok az önköltség csökkentésében is. A Szekszárdi Vasipari Vállalat például a tervezett önköltséggel szemben háromszoros javulást ért el. Végeredményben a helyiipari vállalatok a tervtúlteljesítés, a termelékenység növelése, az önköltség csökkentése, a reáljövedelem emelkedése, a műszaki színvonal emelkedése és a termelőszövetkezetek segítése tekintetében teljesítették a március 6-i határozatban javasolt tényezőket. A feladatokról szólva az előadó közölte, hogy a megye helyiipari üzemeinek mintegy húsz százalékkal magasabb terveket kell teljcsíte- niök 1960-ban. A felemelt terv végrehajtása megköveteli a műszaki színvonal további emelését, a helyi lehetőségek felhasználását, a túlórázások további csökkentését, az anyaggazdálkodás szervezettebbé tételét A vitában felszólalt Vígh Dezső elvtárs, a Megyei Tanács vb. el- nökhelyettsse, Schrottner Károly, az SZMT elnöke, vállalati igazgatók és főkönyvelők. munisták munkájában a legjobban? — Az. hogy önzetlenül szolgálják a nép ügyét. Ismerek olyan régi kommunistát, aki a rendes munkaidőién kívül soktízezer órát töltött el mozgalmi munkával, önzetlenül. lelkesedéssel és még csak köszön elet sem vár érte. Szerintem az ilyen nagyszerű emberi tulajdonság egyik fontos feltétele annak, hegy a pártonkívüliek is szeressék, tiszteljék és támogassák a pártot. (HnyrúB PUTLITZt Nem etországból—^ C Németországba 23. Nem egyszer jutott eszembe, vajon elintezett-e ez az ember valaha is egyetlen aktát az irodájában. Ángolna-sjmaságú elegáns világfi volt, s ügyeit nyilván csak társadalmi pletykálgatásck és intrikák formájában, úgyszólván félkézzel intézte. Rends- •- résén csal: az »öregurat« látogatta meg az elnöki palotában, melybe hátulról, a minisztériumi kerteken át bármikor beléphetett anélkül, hogy a Wilhelmstrasséra ki kellett volna lépnie; látogatásait így senki sem vehette észre. Köztudomású volt, hogy az öreg Hindenburg, a megcsontosodott vén katona, akinek a volt gyalogsági kapitány, Brüning merev modora sohasem imponált, a jó fellépésű, gavallért allűrökkel rendelkező, jó modorú úrlovast, Papent nemcsak kegyeibe fogadta, hanem valóságos majomszeretettel csüngött rajta. Hát hogyne láttam volna meg mindebben Potsdam szellemét, hiszem magam is abban nőttem fel. Tíz év alatt ezt a szellemet már majdnem elfelejtettem, és úgy képzeltem, hogy a német életből immár visszavonhatatlanul eltűnt. De most világosan h'ittnm, hogy mee'nt ez a szellem határozza meg Németország politikai éghajlatát. Hiszen a »bárók kormánya« a benne helyet foglaló Keudellekkel, Gaylekkel, Schwerin-Krosigkckkai csupa olyan perosz junkerből állott, hogy a »Fliegende Blätter« karikatúráiban sem lehetett volna tipikusabb figurákat találni. Mindenesetre hiányzott még Őfelsége, a legkegyelmesebb császár és király, hogy ezt az egészet megkoronázza. Uralkodót találni — ez látszott a legsürgősebb feladatok egyikének, mely akkor a »Kerren-klub« urait éj- jel-naopal foglalkoztatta. Egyelőre még nem volt uralkodónk. A helye azonban már szimbolikus; n be veit töltve az »agg táboré- főtiszteiét et parancsoló, daliás alakjával«. Egyébiránt anyám egyszer Hindenburg mellett ült a brandenburgi káptalan ünnepi lakomáján, s már akkor azt mesélte nekem, hogy asztaltársa az elhülvült ember benyomását keltette; anyám egyetlen értelmes mondatot sém bírt kihúzni belőle. Hindenburgnak is pí volt a leghőbb vágya, hogy tisztségét egyszer megint egy német császár lábai elé rakhassa. És ha a moranchiát magát oly gyorsan most nem is lehetett helyreállítani, legalább külsőségeit, formaságait (oyr-'r—t-k fel* Srrms’.tppi. Csaknem leültem a meglepetésKenyérgyár épül Dombóvárott Dombóvár az utóbbi tíz évben jelentősen fejlődött. A község lakóinak száma mintegy negyedével nőtt a tíz év előttinek. A meg növekedett lakosságú nagyközség kenyérszükségletét a jelenlegi kisüzemek alig tudják ellátni. Ennek megszüntetése érdekében a jövőben kenyérgyárat építenek Dombóvárott. A gyár tervezését már megkezdték, amely felépültekor hasonló lesz a szekszárdihoz. _____________________ t ői, amikor Papén lakásában az inas először fogadott a következő szavakkal: — Őexcellenciája kéreti. Ha Stresemann villájában történt volna velünk ilyesmi, egyszerűen viccnek tartottuk volna. Bámulatos, hány királyfi fenség, föméltóságú úr és a ködös múltnak mennyi hasonló kísértető virágzott rejtve a weimari köztársaság évei alatt. S ezel: most mind úgy látták, hogy újra eljött az ő idejük. A Brandenburgi Kapu körüli nagy hotelek egyszerre mezeitek velük. A trónörököstől és fivéreitől kezdve a bcaun- schweigi hercegnőn, a császár leányán, Coburg-Gotha hercegen át a hesseni tartománygrófig es a szász-weimari nagyhercegig az egész feudalizmus képviselve volt itt. A lóversenyen és az ügetőn, n golf- és teniszpályákon, az Union- hlubbsn, egyszóval mindenütt, ahol az előkelő társaság ezen a baljóslatú nyáron csak találkozott, mindenkit csak ez az e?,y téma foglalkoztatott: vajon ki lesz az? Naponta újabb és újabb kombinációk merültek fel, attól függően, hogy a magas fejedelmi személyek közül kit és melyik miniszterrel láttak együtt előtte való nap. Annyit azonban mindenki tudott, hogy a végleges döntés során az utolsó szót az »öreg- úr« és a bendlerstrassei tábornokok fogják kimondani. Sohasem láttam világosabban, mint éppen a Papen-érában, hogv mit jelent a gyakorlatban a res- <-,uráció fogalma. S ha valaki látta ezt a bolondok h'z't, ezt a ■ '■•zavar!. mg*v n.z egé~z országot elfogta, s hallotta, hogy agyának-