Tolna Megyei Népújság, 1960. január (5. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-29 / 24. szám

I960. január 29. TOLNA MEGYEI NÉPÜJSAG 3 Fiatal párttagok Hogyan lettem párttag? Mi tett kommunistává? Milyen életutat kellett megtennem ahhoz, hogy a nép szolgájává szegődhessek? — Ha ezekre a kérdésekre kellene párttagjainknak válaszolniok, tar­ka, érdekes képet kapnánk. A na­pokban olyan emberekkel beszél­gettem, akik fiatal párttagok.' A fiaimtól tanultam Hozzák a lyukas cipőket.' Egy idős néni a fia csizmáit szeretné elvinni, de még nem készült el. Babay Béla bácsi felém for­dul, s magyarázni kezdi a szokat­lan forgalom okát — Tudja kérem, amikor hirtelen beköszönt az olvadás, minden embernek eszébe jut, hogy van lyukas cipője. — Mennyi idős a Béla bácsi? — ötvenkét éves vagyok. — Hallottam, hogy párttag lett! — Igen. Most vettek fel. Párt­tagnak fiatal vagyok, ha deres is a fejem. Most szünetel kissé a forgalom, a KTSZ felvevő és kiadó helyisé­gében, több időnk van a beszédre. — Hogyan jutott el a pártig? — Hosszú ideig szimpatizáns voltam. A harmincas évek óta. Ak­kor még kisiparos voltam. Nagyon jó barátom volt Németh Ferenc. Áz is a cipész szakmában dolgo­zott. — Ki volt ő? — A paksi illegális kommunis­ták közé tartozott. A nyilasok ki­végezték negyvennégyben. De még talán most is csak szimpatizáns lennék, ha nincsenek fiaim, ök tettek igazán kommunistává. — Hogyan? — Az idősebbik fiam kitűnően végezte a középiskolát. Aztán egyetemre ment. ösztöndíjjal ta­nult államunk jóvoltából a jogi karon. Kitűnő tanuló volt. Ügyész lett belőle, ötvenhatban itthon ta­lált menedéket az ellenforradal­márok elöl. Azokban a napokban sok mindenre megtanított... Az­tán, ahogy múltak az évek, a ki­sebbik fiam is megelőzött, ö most járja az egyetemet, KISZ-titkára az évfolyamnak. Tavaly gondol­tam egyet s én is jelentkeztem a pártba. Felvettek. Nagyon jól esett. Nézzen csak körül. A leg­jobb munkásokat, a legképzettebb értelmiségieket és a legeszesebb parasztokat a pártban találja itt Pakson. Már régebben is kommunistának tartottak Fiatal, feketehajú, vastag szem­öldökű ember. Újnak látszó, puhaszárú csizma és keki színű lovaglónadrág van rajta. — Mióta elnöke a Petőfi Ter­melőszövetkezetnek? — Tavaly március óta. Amióta Sárszentlőrinc szövetkezeti köz­ség. — Azelőtt mennyi földön gaz­dálkodott? — Tizenkét holdon. — Mikor lett tagjelölt? — Soron kívül lettem párttag, tavaly ősszel. — Más pártnak is volt már tagja? — Soha, egynek sem. Pedig hív­tak a kisgazdák is a negyvenes évek derekán. — Mikor kezdett politizálni? Rendkívüli tanácsülés foglalkozott Sz^iszárd idei községfejSesztési tervével A szekszárdi városi tanács az elmúlt év decemberében 5000 kér­dőívét küldött szét, hogy a város lakói maguk mondják el, a köz- ségfcjlrsztcsi tervek során milyen feladatok megoldását tartják a légion1 osabbnak. A l é adóívekre körülbelül 20 003 javaslat érkezett, s a város! tanács ezek alapján ál­lította össze idei községfej­lesztési tervét, amelyet csütörtökön rendkívüli tanácsülés tárgyalt meg, dr. Nc- dók Pál városi vb.-titkár előter­jesztése alapján. Községfejlesztésre az idén 3 és félmillió forintot fordítanak s mint az elmúlt évben, a városi ta­nács most is jelentős társadalmi munkára számít. Tavaly mindösz- sze 30 000 forintot terveztek tár­sadalmi munkaként, a város lakói azonban ennek húszszorosát vé­gezték el. A városi tanácá így jog­gal számít arra, hogy az idén is hasonló arányú társadalmi meg­■ i i mozdulás segíti a községfejlesztési tervek megvalósítását. Híven tükrözi ezt a terv Is, amelyben az új vásárcsarnok, > az Ifjúsági ház, a sportpályá­hoz vezető út, a kertvárosban egy sorház s még sok egyéb terv között körülbelül 8 km hosszú járda építésénél Jelen tős társadalmi munkára szá­mít a városi tanács. Felmerült annak lehetősége is, hogy a város déli részén kiépült Kertvárosban, ahonnan 150 diák jár a szekszárdi iskolákba, egy új iskolát építenének. A lakosság minden szükséges segédmunkát elvégezne, de a terv megvalósítása jelentős állami beruházást is igé­nyel. A csütörtökön délelőtt tartott rendkívüli tanácsülés részletesen megvitatta a város idei fejlesztési tervét, majd elfogadta a végcé­llá j tóbizottság által beterjesztett községíejlesztési alap költségveté­sét. A tél örömei — Az ötezre ’ s ele társ be­széde, Ciliivel ü 1 --. edd hátsó ■ülésén ülök, szoltzllonul magas irodalmi műveltségről tanús­kodik. A tovasuhanó téli táj alig érdekel bennünket. Vitat­kozunk. Váratlanul megszólal Pistike, aki közöttünk ül. — Apu, én is írtam dolgoza­tot. — Te is?! Miről? — A tél örömeiről. — Aztán miről írtál a dolgo­zatban? — Arról, hogy van korcso­lyám. És hogy most tanítasz sietni. Az alezredes arcán hirtelen árnyék suhan át. Úgy látszik, mintha valami kellemetlen tá­voli emlékre gondolna. — Mi jutott eszedbe? — koc­káztatom. meg a kérdést. — Mi? — zökken ki gondol ­taiból egyébként mindig víg- kedélyű útitársam. — Eszembe­jutott egy emlék, amikor a finn a dolgozatírást említette. Ne­kem is kellett volna írni n tél örömeiről negyedikes elemista koromban egy dolgozatot. Egy egész órahosszat típelődtem, de nem jutott eszembe semmi. C'ra végén odaállt mögém tanítón;, aki szótlanul járt-kelt a pad­sorok között. — »Te miért nem írtál« — kérdezte. Amikor rá­néztem, kicsordultak a szemem­ből a könnyek. A tanító okos ember volt. Úgy látszik min­dent megértett, mert nem bán­tott egy rossz szóval sem. A ruhám szakadozott volt, a ci­pőm lyukas. Az apám kom- munistasága miatt nem kopott munkát. Sült krumpliból is csak kevés került az asztalra. Mit is írhattam volna én a — tél örömei — című dolgozatba? Egy darabig csend lett. Csak e. kocsi motorjának enyhe zú­gása hallatszott. Pistike törte meg a csendet. A kocsi abla- ' án ᣠnz elénk táruló meredek domboldalra mutatva kérdezte. — Ugye apu ide is eljövünk síelni? (-H-J — Amikor tíz évvel ezelőtt ta­nácstag lettem. — Mikor fejtette ki először na­gyobb tömeg előtt politikai néze­teit? — Az első tanácsülések egyikén Akkor eljegyeztem magam a párt­tal. ötvenhatban, amikor csillapít- gattam a hőbörgőket, a szemem közé vágták, hogy én is kommu­nista vagyok. — És talán ez adott erőt ahhoz, hogy a hosszú „jegyesség” után végül is a párthoz tartozó kommu­nistává váljék? — Igen. Tökéletesen így van. Most már mindenestől a nép ügyé­nek szolgálója lettem. A könyvek segítettek az életet felismerni A kicsiny kis szerszám-raktár­ban nappal is ég a villany. Ha nem égne, nem lehetne megkülön­böztetni a homály miatt az ezer­féle fajtájú és nagyságú szerszá­mokat. A műhelybe nyíló parányi ablaknál szinte percenként jele­nik meg egy-egy emberfej. — Erzsiké, legyen szíves adjon egy öt és feles fúrót! — Erzsiké, nekem egy huszon- kettes kulcs kellene! Erzsiké, vagy más néven Szíj­gyártó Lajosné megszakítja a be­szélgetést és már ugrik is a szer­számért. Minden szerszámot jól ismer. Közel egy évtizede annak, hogy szerszámraktárban dolgozik. — Mivel szokta a szabadidejét tölteni? — Olvasok. — Milyen könyveket szeret? — Regényeket — Melyik íróktól? — Gorkijt, Aragont olvasom legszívesebben. — Milyen társadalmi munkát végez? • — Szakszervezeti bizalmi va­gyok. — Hogyan lett párttag? — Talán az olvasmányaim vol­tak legnagyobb érlelő hatással rám. Tisztábban láttam segítségül: által a saját életemet. Én nagy szegénységben nőttem fel. A gyer­mekeimnek már többet tudok ad­ni, mint amit én kaptam. — Mi volt az édesapja? — Napszámos. — Mi tetszik magának a kom­Az1959. március 6-i párthatározat szellemében végezték munkáju­kat a helyiipari üzemek dolgozói A Tolna megyei Tanács Végre­hajtó Bizottsága felügyelete alá tartozó megyei üzemek vezetői, fő­könyvelői, párt- és tömegszerve­zeti funkcionáriusai tegnap Szek- szárdon értekezletét tartottak, me­lyen az 1959. évi termelőmunkát értékelték. A helyiipari vállalatok munká­ját értékelő beszámolót Kelemen Sándor elvtárs, az ipar-műszaki osztály vezetője tartotta. — A múlt évi vállalati munkára jellemző volt — állapította meg —, hogy azt az MSZMP 1959 már­cius 6-i határozata, valamint a munkásosztály helyzetéről szóló határozat szelleme hatotta át. Ki­sebb hibáktól eltekintve a helyi­ipari üzemek feladatukat jól ol­dották meg, a megye ipara — mi­nisztériumi ipar nélkül — 1959. évi tervét 108,0 százalékra teljesí­tette. A továbbiakban részletezte az egyes vállalatok munkáját, illetve a főbb mutatók teljesítéséről szá­molt be. Jelentős eredmény, hogy a tcrvtúlteljcsítés nem a mun­káslétszám emelkedésének eredménye. A termelés 28 százalékkal nőtt, amely új cikkek, új termékek formájá­ban jelentkezett 1958-eal szemben. I A megjm élelmiszeriparát még a múlt évben is a szervezetlenség jellemezte. A beruházási tervet egyes vál­lalatok nem hajtották végre. A megye üzemeiben csaknem félmillió forintot nem hasz­náltak fel. Javítani kell a vállalatok szolgál­tatási munkáin is. E téren a lehe­tőségek szinte korlátlanok — ál­lapította meg a beszámoló. Jelentős eredményeket értek el a vállalatok az önköltség csökken­tésében is. A Szekszárdi Vasipari Válla­lat például a tervezett önkölt­séggel szemben háromszoros javulást ért el. Végeredményben a helyiipari vállalatok a tervtúlteljesítés, a termelékenység növelése, az ön­költség csökkentése, a reáljövede­lem emelkedése, a műszaki szín­vonal emelkedése és a termelőszö­vetkezetek segítése tekintetében teljesítették a március 6-i határo­zatban javasolt tényezőket. A feladatokról szólva az előadó közölte, hogy a megye helyiipari üzemeinek mintegy húsz százalékkal ma­gasabb terveket kell teljcsíte- niök 1960-ban. A felemelt terv végrehajtása meg­követeli a műszaki színvonal to­vábbi emelését, a helyi lehetőségek felhasználását, a túlórázások to­vábbi csökkentését, az anyaggaz­dálkodás szervezettebbé tételét A vitában felszólalt Vígh Dezső elvtárs, a Megyei Tanács vb. el- nökhelyettsse, Schrottner Károly, az SZMT elnöke, vállalati igazga­tók és főkönyvelők. munisták munkájában a legjob­ban? — Az. hogy önzetlenül szolgál­ják a nép ügyét. Ismerek olyan régi kommunistát, aki a rendes munkaidőién kívül soktízezer órát töltött el mozgalmi munkával, önzetlenül. lelkesedéssel és még csak köszön elet sem vár érte. Sze­rintem az ilyen nagyszerű emberi tulajdonság egyik fontos feltétele annak, hegy a pártonkívüliek is szeressék, tiszteljék és támogassák a pártot. (HnyrúB PUTLITZt Nem etországból—^ C Németországba 23. Nem egyszer jutott eszembe, vajon elintezett-e ez az ember valaha is egyetlen aktát az iro­dájában. Ángolna-sjmaságú ele­gáns világfi volt, s ügyeit nyilván csak társadalmi pletykálgatásck és intrikák formájában, úgyszól­ván félkézzel intézte. Rends- •- résén csal: az »öregurat« látogat­ta meg az elnöki palotában, melybe hátulról, a minisztériumi kerteken át bármikor beléphetett anélkül, hogy a Wilhelmstrasséra ki kellett volna lépnie; látogatá­sait így senki sem vehette észre. Köztudomású volt, hogy az öreg Hindenburg, a megcsontosodott vén katona, akinek a volt gyalog­sági kapitány, Brüning merev modora sohasem imponált, a jó fellépésű, gavallért allűrökkel rendelkező, jó modorú úrlovast, Papent nemcsak kegyeibe fogad­ta, hanem valóságos majomsze­retettel csüngött rajta. Hát hogyne láttam volna meg mindebben Potsdam szellemét, hiszem magam is abban nőttem fel. Tíz év alatt ezt a szellemet már majdnem elfelejtettem, és úgy képzeltem, hogy a német életből immár visszavonhatatla­nul eltűnt. De most világosan h'ittnm, hogy mee'nt ez a szellem határozza meg Németország poli­tikai éghajlatát. Hiszen a »bárók kormánya« a benne helyet fogla­ló Keudellekkel, Gaylekkel, Schwerin-Krosigkckkai csupa olyan perosz junkerből állott, hogy a »Fliegende Blätter« kari­katúráiban sem lehetett volna tipikusabb figurákat találni. Mindenesetre hiányzott még Őfelsége, a legkegyelmesebb csá­szár és király, hogy ezt az egé­szet megkoronázza. Uralkodót ta­lálni — ez látszott a legsürgő­sebb feladatok egyikének, mely akkor a »Kerren-klub« urait éj- jel-naopal foglalkoztatta. Egyelő­re még nem volt uralkodónk. A helye azonban már szimbolikus; n be veit töltve az »agg táboré- fő­tiszteiét et parancsoló, daliás alakjával«. Egyébiránt anyám egyszer Hindenburg mellett ült a brandenburgi káptalan ünnepi lakomáján, s már akkor azt me­sélte nekem, hogy asztaltársa az elhülvült ember benyomását kel­tette; anyám egyetlen értelmes mondatot sém bírt kihúzni belő­le. Hindenburgnak is pí volt a leghőbb vágya, hogy tisztségét egyszer megint egy német csá­szár lábai elé rakhassa. És ha a moranchiát magát oly gyorsan most nem is lehetett helyreállí­tani, legalább külsőségeit, forma­ságait (oyr-'r—t-k fel* Srrms’.tppi. Csaknem leültem a meglepetés­Kenyérgyár épül Dombóvárott Dombóvár az utóbbi tíz évben jelentősen fejlődött. A község la­kóinak száma mintegy negyedé­vel nőtt a tíz év előttinek. A meg növekedett lakosságú nagyközség kenyérszükségletét a jelenlegi kisüzemek alig tudják ellátni. Ennek megszüntetése érdekében a jövőben kenyérgyárat építenek Dombóvárott. A gyár tervezését már megkezdték, amely felépül­tekor hasonló lesz a szekszárdi­hoz. _____________________ t ői, amikor Papén lakásában az inas először fogadott a következő szavakkal: — Őexcellenciája kéreti. Ha Stresemann villájában tör­tént volna velünk ilyesmi, egy­szerűen viccnek tartottuk volna. Bámulatos, hány királyfi fenség, föméltóságú úr és a ködös múlt­nak mennyi hasonló kísértető vi­rágzott rejtve a weimari köztár­saság évei alatt. S ezel: most mind úgy látták, hogy újra eljött az ő idejük. A Brandenburgi Ka­pu körüli nagy hotelek egyszerre mezeitek velük. A trónörököstől és fivéreitől kezdve a bcaun- schweigi hercegnőn, a császár leányán, Coburg-Gotha hercegen át a hesseni tartománygrófig es a szász-weimari nagyhercegig az egész feudalizmus képviselve volt itt. A lóversenyen és az ügetőn, n golf- és teniszpályákon, az Union- hlubbsn, egyszóval mindenütt, ahol az előkelő társaság ezen a baljóslatú nyáron csak találko­zott, mindenkit csak ez az e?,y té­ma foglalkoztatott: vajon ki lesz az? Naponta újabb és újabb kombinációk merültek fel, attól függően, hogy a magas fejedelmi személyek közül kit és melyik miniszterrel láttak együtt előtte való nap. Annyit azonban min­denki tudott, hogy a végleges dön­tés során az utolsó szót az »öreg- úr« és a bendlerstrassei táborno­kok fogják kimondani. Sohasem láttam világosabban, mint éppen a Papen-érában, hogv mit jelent a gyakorlatban a res- <-,uráció fogalma. S ha valaki lát­ta ezt a bolondok h'z't, ezt a ■ '■•zavar!. mg*v n.z egé~z országot elfogta, s hallotta, hogy agyának-

Next

/
Thumbnails
Contents