Tolna Megyei Népújság, 1960. január (5. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-27 / 22. szám

2 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1960. január 27. A francia munkásosztály egységesen elítéli az algíri lázadást Párizs (MTI). A francia közvé­lemény nyugtalan az algíri láza­dás második napja után. Megdöb­benést keltettek az Algírból érke­ző hírek, amelyek arról számoltak be, hogy a barikádokat körülvevő ejtőernyősök és lázadók között nagyban folyik a „bratyizás”. Az ejtőernyősök teherautó-számra szállították az erősítéseket a ba­rikádok mögött álló fegyveres lá­zadóknak — nemcsak fegyvert és lőszert, hanem élelmiszert is. Sűrűn jártak kézről-kézre a vörös boros üvegek, tábortüzek mellett főzték a feketekávét. Az ejtőernyősök nem akadályoz­ták meg, hogy az algíriak ne vo­nuljanak a barikádokkal határolt területre, s a délutáni órákban csaknem húszezer ember korzó­zott a torlaszokkal körülzárt ut­cákon. Az. esti órákban a tömeg haza­tért és csak néhány száz fegyveres maradt a barikádok „védelmére”. Némileg megváltozott a helyzet hétfőn a késő esti órákban, ami­kor az addigi zöld- és pirossapká.s ejtőernyősöket feketesapkás ej­tőernyősök váltották fel. Duco- urneau ezredes ejtőernyős egysé­gei egyenesen a Djidjelli hegység­ből érkeztek Algírba erősítésként. Ezek az ejtőernyős csapatok ed­dig még nem jártak Algírban. A katonáknak mindeddig semmine­mű kapcsolatuk sem volt az algíri lakossággal. A korábbi ejtőernyős egységek tagjai viszont igen sok esetben baráti viszonyban álltak az algíri lakossággal, így a láza­dókkal is. A csapatok felváltásából arra le­hetett,. volna következtetni, hogy a katonai hatóságok erőteljeseb­ben lépnek fel a barikádok mö­gött felsorakozott fegyveresekkel szemben. Mindebből azonban sem­mi sem vált valóra; az éjszaka anélkül telt el, hogy a hadsereg bárminemű akciót kezdett volna. Kedden délelőtt változatlanul állnak a barikádok, csupán az ejtőernyősök gyűrűje vált szoro­sabbá körülöttük. A lázadók főhadiszállása az al­gériai hitelintézet. A bank épüle­tében székel Ortiz, a francia nem­zeti front kávéháztulajdonos elnö­ke. Azoknak elbeszélése szerint, akik megfordultak ott, a főépület valóságos arzenál, ahol szigorúan tilos a dohányzás is, egyetlen gyufa lángja levegőbe röpítené az egész épületet, annyi robbanó­anyagot, különösen gyúlékony plasztikot halmoztak ott fel. Az Algírból Párizsba érkezett hírek szerint a hatóságok szokat­lan türelmének az is a magyará­zata, hogy az erőviszonyok szemmellátha­tólag nem a hadsereg javára alakulnak. Az úgynevezett területi önvé­delmi csoportok tagjainak száma Algírban körülbelül ötezer fő. Valószínűnek látszik, hogy Al­gír környékéről további milicista egységek is bejutottak a városba és felduzzasztották az „önvédelmi csoportok” létszámát. Ezek a legki­tűnőbb fegyverzettel, egyes hírek szerint még aknavetőkkel is ren­delkeznek. Debré Algírban Debré miniszterelnök a hétfő délutáni párizsi minisztertanácsi ülés után a köztársasági elnöknél vacsorázott, majd repülőgépre ült és villámlátogatásra Algírba uta­zott. Keddre virradóra tárgyalt a kormány algériai főmegbízottjával és Chalíe tábornokkal, az algériai francia erők főparancsnokával,' végül pedig fogadta az Algírban tartózkodó nemzetgyűlési képvise­lőket. Ugyanazokat, akik hétfőn a francia parlamenthez memoran­dumot intéztek, amelyben igazolni próbálták a lázadást. A miniszterelnök környezete nem volt hajlandó semmit sem közölni arról, hogy mi történt a tárgyalásokon. Kedden a hajnali órákban de Gaulle „első minisztere” visszare­pült Párizsba, hogy tájékoztassa ä köztársaság elnökét algíri tár­gyalásairól és általában a helyzet alakulásáról. Sem a köztársasági elnöki palotában, sem a miniszter- elnökségen nem adnak semmine­mű tájékoztatást Debré útjával kapcsolatban. Kedden délelőtt néhány autó­busz közlekedett Algírban, de a jelek szerint — mivel a sztrájk- határozat továbbra is érvényben van — a városban kedden is meg­bénult az élet. A francia rádióban észrevehető­en megváltozott a hang: az algíri tudósítások a lázadókról, mint „hazafiakról” beszélnek. Az ultrák anyaországi támaszai, a francia szélső jobboldali politikusok egyre bátrabban állnak ki a lázadók mellett és szolidaritást vállalnak azokkal, akik a barikádokon har­colnak. így szólalt meg egymás után Georges Bidault, volt minisz­terelnök, Battesti, a degaulleista UNR-ből kivált képviselő és társa, Delbecque. A jobboldali függetle­nek soraiba tartozó Le Pen kije­lentette, sajnálja, hogy nem lehet ott Algírban. A „tömörülés a fran­cia Algériáért” — amelynek meg­alapítói között van Roger Duchet, a jobboldali függetlenek országos főtitkára — közleményben vállalt szolidaritást „Algír mozgalmával”. Á francia munkásosztály állásfoglalása A francia munkásosztály egysé­gesen foglal állást: valamennyi szakszervezete elítéli az algíri lá­zadást. A CGT megállapítja hatá­rozatában; az bátorította fel az al­gíri ultrákat, hogy a francia kor­mány semmilyen gyakorlati in­tézkedést sem tett az algériai bé­kének az önrendelkezési jog el­ismerése alapján történő megte­remtésére, hogy a kormány nem hajlandó tárgyalni az algériai nép hivatott képviselőivel e jog gya­korlásának feltételeiről. Ráadá­sul Franciaországban a pártütő szervezetek mindezidáig megen­gedhetetlen toleranciát élvezhet­tek, s bennük az algériai ultrák bűntársakra találtak. Az algériai lázadók továbbra is" a leggyűlöle­tesebb gyarmatosítás alatt akarják tartani Algériát. Céljuk totális diktatúra megteremtése Algériá­ban és Franciaországban. A CGT szót emel a pártütők előtti mindennemű meghátrálás, minden egyezkedési kísérlet ellen. Sürgősen szükséges, hogy az üzemekben, a munkahelye­ken tegyenek meg mindent a dolgozók egységének kialakí­tására, hogy együtt szállhassa- 1 Moszkva: (MTI) A keddi szov­jet lapok terjedelmes beszámolók­ban foglalkoznak a legújabb al­gériai eseményekkel. »Újabb lázadást robbantottak ki a fasiszták-« — ilyen címmel közli párizsi tudósítójának beszá­molóját a Pravda. A lap rámutat, hogy a legújabb eseményeket ugyanazok az erők szervezték, amelyek 1958 májusában részt vettek az algériai puccsban. Az Izvesztyija első oldalán közli.párizsi tudósítójának beszá­molóját. A lap részletesen ismer­teti a Francia Kommunista Párt Központi Bizottságának nyilatko­zatát. . A Trud párizsi tudósítója, B. Kotov kommentárt fűz az algé­riai eseményekhez. Kotov hang­súlyozza: a májusi puccs szerve­zői annakidején arra számítottak, hogy de Gaulle hatalomra jutása megerősíti az ultrakolopialisták pozícióit és gyorsan elnyomják az algériai függetlenségi mozgalmat. Az élet elvetette ezeket a rövid­látó számításokat — írja a tudó­sító. A kegyetlen algériai hadmű­veletek sem hozták meg a gyar­matosítóknak az óhajtott ered­nak szembe az ultrák, a fa­siszták minden vállalkozásá­val. A szocialista irányítás alatt álló Force Ouvriere és a keresztény­demokrata CFTC is elítélte az al­gíri lázadást. Számos francia üzemben a dol­gozók, mihelyt tudomást szereztek az algíri eseményekről, a köztár­saság elnökéhez intézett közös le­velekben határozottan adtak han­got követelésüknek: tegyék ártalmatlanná a párt­ütőket, vessenek véget az al­gériai háborúnak. A Francia Kommunista Párt lápjának vezércikke utal arra, hogy a minisztertanács ülése után kiadott rövid közlemény szerint a kormány továbbra is kitart a szeptember 16‘án meghatározott algériai politikája, tehát az önren­delkezési jog elismerése mellett, az ultrák ultimátuma ellenére is és hajlandó megtenni a szükséges intézkedéseket. Ha a szavakat va­lóban tettek követik, akkor a kor­mányt a közvélemény támogatni fogja — írja —, mert a franciák óriási többsége rá­döbbent, milyen szörnyű ve­szélyeket rejtenek magukban a fasiszta mesterkedések. Jogosan merül fel azonban a kér­dés, mi a kormány igazi szándéka. Legfelső helyen valóban el vannak szánva, hogy meghozzák a lázadás elnyomására a szükséges rendsza­bályokat, vagy pedig a kormány lepaktál és lehetővé teszi, hogy tovább terjedjen az üszkös seb? Ez a kérdés. A továbbiakban az Ilumanité vezércikke azt kérdezi, miért tet­ték lehetővé a lázadóknak, hogy Algír szívében valóságos erődít­ményt építsenek ki. Hogyan lehet­séges az, hogy erősítést kaptak fegyverekben? Miért engedik meg a lázadás vezéreinek, hogy sajtó­értekezleteket tartsanak, ame­lyekről készségesen számol be a hivatalos rádió is? Miért nem haj­tották végre Challe tábornok ha­tározott szavakban bejelentett döntését: minden csoportosulás tilos? Meglepő az is, hegy egyes, hivatalos nyilatkozatok, ahelyett, hogy nevükön neveznék a dolgo­kat, továbbra is a tüntetők „háza­sságáról” beszélnek és a véres ügyet valamilyen „tragikus téve­désre” korlátozzák. Az ITumanité vezércikke rámu­tat, hogy francia Algéria „szuper- hazafiai” kalandorok, a legsöté­tebb gyarmatosítás emberei, „gyil­kosok”, nem egyezkedni kell ve­lük, hanem ártalmatlanná kell tenni őket. ményt. Az ötödik köztársaság eb­ből a szempontból éppen úgy csőd bejutott mint a negyedik. De Gaulle elnök józanul értékelte az adott helyzetet, s határozott és reális következtetésekre jutott. A múlt év szeptember 16-án, bár félelemmel és kerülővel, de elv­ben elismerte az algériai nép ön­rendelkezési jogát. Ezzel a pillanattal véget értek az algíri ültetvények »mézeshe­tei-« — folytatja Kotov. — Az al­gíri francia lakosság tehetős ré­tegeiben ismét megindult az er­jedés. Ebben a szakaszban rend­kívüli világossággal mutatkozott meg a francia elnök és a kormány politikájának ellentmondásossága. Ahelyett, hogy következetesen valóraváltották volna a szeptem­ber 16-án meghirdetett elveket, határozottan végetvetettek volna a fasiszta földalatti mozgalom aknamunkájának, arra töreked­tek, hogy kikerüljék az elkerül­hetetlen tárgyalásokat az algériai felkelőkkel és elnézést tanúsítottak a lázadó ultrakolonialista elemek­kel szemben. Akkor kaptak és£- be, amikor a dolog már túl mesz- szir^ jutott — írja kommentárjá­ban a Trud párizsi tudósítója. Á szovjet sajtó az algériai eseményekről Otto Grotewohl az antiszemita provokációkról Berlin: (TASZSZ) Otto Grote­wohl, az NDK miniszterelnöke beszédet 'mondott az Országos Műemlékvédelmi Bizottság ülé­sén. Szembeállította a két német államot. Nyugat-Németországban — mondotta — nem az antifasisz­ta ellenállók, hanem a militaris­ták. Speidelhez és Heusingerhez hasonló személyek irányítanak és az olyan egykori aktív nácik, mint Globke, Schröder és Ober­länder. Nyugat-Németországban betil­tással fenyegetik a nácizmus ül­dözöttéinek szövetségét, mert le­leplezte Oberländer bonni minisz­tert. A nyugatnémet kormánykö­rök csökkenteni igyekeznek az antiszemita provokációk jelentő­ségét és ezzel bujtogatják a né­met nép halálos ellenségeit. A Ion doni, a párizsi, a rotterdami, a brüsszeli, a római, a bmini til­takozó gyűlések éberségre szólí­tanak fel a fajgyűlölet propagan­dájával és a programokkal szem­ben — mondotta Grotewohl. A műemlékvédelmi bizottság határozatban ítéli el a nyugat- németországi fasiszta és antisze­mita provokációkat és Adenauer kormányának azt a törekvését, hogy elhárítsa magáról a felelős­séget, vagy pedig csökkentse a provokációk jelentőségét. A hatá­rozat tiltakozik Strauss hadügy­miniszter és a nyugatnémet kor­mány más tagjainak ama állítása ellen, hogy a fasiszta megmozdu­lásokat kommunisták szervezték. flz anno! lapok mély nevetéssel írnak Adenauernak „a német nép kiiidsiésére” vonatkozó kijelentéséről London: MTI) A Daily Herald írja: A hang Adenaueré — akit egye­sek jó demokratának neveznek — de a kijelentést, amelyet tett, Hit­ler sem utasíthatta volna el. Adenauer Rómában azt mond­ta, hogy a néniét- népnek külö­nös küldetése van, nevezetesen az, hogy a nyugat őre legyen a kelettel szemben. Ismét a felsőbbrendű faji bás­tya a kommunizmus ellen és a német városok házainak falán is­mét megjelenik a horogkereszt — állítólag Adenauer mély bána­tára. Vajon mit gondol voltakép­pen ez a vénember? Hogyan akar ja megsemmisíteni a nácizmus új­jáéledt szellemét, miközben olyan nyelven beszél, amely szörnyű emlékeket idéz fel a szívünkben. — A Daily Worker megállapít­ja: Önkéntelenül is felvetődik a kérdés: miért teszik lehetővé, hogy Adenauer folytathassa a nácik megsegítését, miért kap gyilkos fegyvereket a béke fenye­getésére? Adenauemak abból a megállapításából, hogy a »német népnek küldetése van«, világossá válik mindenki számára, hogy mi­lyen veszedelmes dolog atomfegy­vereket adni ennek a bűnös szán­dékú fanatikusnak a kezébe. Tízéves az Indiai Köztársaság Hruscsov üdvözlő távirata Az Indiai Köztársaság január 26-án ünnepelte kikiáltásának ti­zedik évfordulóját. A TASZSZ jelenti, hogy Nyikita Hruscsov, szovjet miniszterelnök az Indiai Köztársaság kikiáltásá­nak évfordulója alkalmából távi­ratban üdvözölte Nehru indiai mi­niszterelnököt. Az elmúlt tíz évben — hangoztatja a távirat — Indin nagy sikereket ért el politikai, gazdasági és kulturális téren. Nehru miniszterelnökhöz. örömmel állapíthatjuk meg folytatódik a távirat, hogy az el­múlt tíz esztendőben a szovjet —indiai barátság elmélyült és megszilárdult s ez fontos tényező­je a nemzetközi helyzet megjavu- lásának is. Hruscsov végül azt a meggyőződését fejezi ki, hogy India és a Szovjetunió barátsága és együttműködése tovább erősö­dik a népek javára és boldogulá­sára, a világbéke megszilárdulá­sára. Pusztító árvizek Angliában és Amerikában — hőhullám Ausztráliában A brazíliai, Mines Gerais állam felett hétfőn végigvonult felhő- szakadást súlyos árvíz követte.— Caranagola városkával, ahol az aradás szintje elérte a 8 métert, minden összeköttetés megszakadt. Kerülő úton érkezett hírek szerint Caranagolában mintegy kétszáz ember életét vesztette, több szá­zan eltűntek. Jamaica keleti részében hétfőn — heves esőzés után — több folyó kilépett a medréből, hidakat so­dort el és több kisebb helységet elvágott a külvilágtól. A Themse-folyó hétfőn Wind- sornál elöntötte a partokat. Az áradó Severn-folyó elöntötte Wor­Eseményeh Prága: (MTI) Hanzelka és Zik- mund csehszlovák utazók, akik tavaly áprilisban indultak el öt­éves távol-keleti útjukra, Auszt­rián, Magyarországon, Jugoszlá­vián és Albánián Ét a közel-keleti országokba, folytatták riportútju- kat. Beutazták Törökországot, az Egyesült Arab Köztársaság Szíria tartományát. Libanont, Jordániái és jelenleg Irakban tartózkodnak. Bagdadban hosszabb pihenőt tar­tanak és feldolgozzák eddigi úti élményeiket. A csehszlovák rádió és a lapok rendszeresen közli!: Hanzelka és Zikmund érdekes út­leírásait. * New York: (MTI) Mint a TASZSZ jelenti, az amerikaellc­cester város egyes részeit. A más­félméteres víz alatt álló házak la­kóit kiköltöztetik. Az árvíz sok ezer acre földet elöntött és aka­dályozza az országúti és vasúti forgalmat. Sydneyből érkezett jelentések viszont közük, hogy hétfőn a hő­mérő higanyrzála szokatlanul ma­gasra, ctven Celsius-fokig emel­kedett. A hőség egy embert meg­ölt, mintegy elver, embert pedig hcokozta rosszulléttel kórházba, szállítottak. A város környékén több helyen tüzet fogott az el­perzselt ni'vényzet, a repülőtér kifutópályáinak aszfaltja pedig megolvadt. sorokban nes tevékenységet vizsgáló bizott­ság megkezdte az eljárást a bécsi VIT-cn részt veit amerikai fiata­lok ellen. A bizottság a tárgya­lást február 2-re tűzte ki Was­hingtonban. Ezt megelőzően öt New York-i fiatalt kihallgatásra megidézett. Az amerikai ifjúsági bizottság, amely a VIT előkészületeivel foci- lalkozott, felszólítja az ameri­kaiakat, tiltakozzanak a bizottság eljárása ellen. A kiváló közéleti személyisége­ket megában foglaló »rendkívüli polgári jogvédő bizottság«, táv­iratban szólította fel az amerikai képviselőhöz elnökét, tegyen lé­péseket a tervezett eljárás meg­akadályozására. ,

Next

/
Thumbnails
Contents