Tolna Megyei Népújság, 1960. január (5. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-24 / 20. szám

1

1960. január 24.

TOLNA MEGYEI NEPTTJSAG

<3

Pincehely újjászületik

Beállt a Kapos, megrekedt vi' zén a jégzajlás, csendes a falu, tél uralja a határt. A tél csend" jében és mozdulatlanságában nem állt meg Pincehelyen az élet, a község mozgalmas, for" ronganak az emberi agyak éa szívek, új születik itt, új élet vajúdik, tör a kibontakozás, a gyű’ zelem felé.

Napról napra több emberben érlelődik meg a történelmi dön- tés, s neve aláírásával pecsételi meg elhatározását: új gazdálkodási, szocialista, termelőszövetkezeti gazdálkodási formát választ. Történelmi és forradalmi napok ezek Pincehelyen, szocialista forradalom napjai. A forradalom a szívekben és az agyakban zajlik le, ott vív harcot a régivel az új.

•

Az adatok változóak. Azok a számok, amelyek ma még jellemzik a helyzetet, holnap már elavulhatnak. Mindenesetre a község többsége, döntő többsége tört pálcát a szocializmus mellett. Döntő a többség, lélekszám- ban és földterületben is,

Persze nem is az adat a lényeg itt, nem számokról, hanem arról akarok írni, hogy miről és hogyan beszélgetnek ma Pincehelyen 8Z emberek, azok, akik beléptek már a szövetkezetbe és azok, akik be akarnak lépni, de még vívódnak;

Igen, Pincehelyen kétféle parasztember van ma már csak: az egyik féle az, aki tisztán lát már mindenben és el is határozta

magát, a másik pedig az, aki még felvilágosításra szorul. Nagyon sok emberrel beszélgettem és mindenki azt mondja: nincs Pincehelyen olyan ember ma mór, aki nem akar belépni a szövetkezetbe. Aki még nem lépett be, annak kérdései vannak, kérdései, melyekre választ vár a népnevelőktől, vagy a már szövetkezeti és tisztánlátó parasztoktól.

Melyek ezek a kérdések? Kik

lesznek a vezetők? Megválaszthatják-e ő maguk a vezetőiket, azt, akit akarnak? Hány termelőszövetkezet lesz egy-e, vagy kettő? S ha kettő lesz, hogyan osztozhatnak a földön? Hol kapnak majd háztáji földet és menynyit? Mi lesz a szőlőkkel? Mi lösz az öregekkel? Hová helyezik el a közös állatokat? És így tovább , í .

Vannak persze az ellenség által felvetett kérdések is, a Szabad Európáék sem alusszók téli álmukat és osztályellenség akad még Pincehelyen is.

A kérdésekre választ kell adni, meg kell mondani, hogy államosításról szó sincs, a házakat nem kell bevinni a szövetkezetbe, a föld is a szövetkezeti tag nevén és saját tulajdonában marad, hogy nem vesz el senki senkitől se terményt, se bort, hogy a megyében és az országban alakult minden egyes tsz-ben a közgyűlés választotta meg a legde- mokratikusabban a vezetőket, hogy az öregeknek nyugdíj, földjáradék jár és így tovább.

Vita a műszaki fejlesztésről, a szakmunkás képzésről

a üelyüpari Nyomdák Műszaki Tanácsa szekszárdi ülésén

A Helyiipari Nyomdák Műszaki Tanácsa 1960. első negyedévi ülésére Szekszárdon került sor. Az ország helyiipari nyomdáinak vezetőiből alakult műszaki tanács negyedévenként a különböző nyomdaipari üzemekben tartja üléseit, ahol megbeszélik a nyomda fejlesztésének lehetőségeit, az irányítás összehangolását.

A kétnapos ülésen több előadás hangzott el, amelyek az ipar előtt álló kérdéseket, a műszaki fejlesztés lehetőségeit, szükségességét méltatták.

A tanácskozáson részt vett Kiss István elvtárs, a Könnyűipari Minisztérium Helyiipari Főosztályának vezetője, több dunántúli nyomda igazgatója, műszaki vezetője. Eljöttek a tanácskozásra többek között a salgótarjáni, a debreceni és a szegedi nyomdák műszaki vezetői, a tanács tagjai is.

elveken épült elektromos rotációs bukó-üstökről. A tízéves műszaki fejlesztési terv szerint egyébként a hazai nyomdákat magyar gyártmányú nyomdaipari gépekkel látják el. A közeljövőben például a szekszárdi nyomda gépparkját hazai gyártású gyorssajtóval bővítik, majd ezt követően sor kerül a többi elavult gép kicserélésére.

A tanácskozás második napján a Műszaki Tanács tagjai megtekintették a szekszárdi nyomdát, majd a látottakról kicserélték véleményüket. A műszaki tanács tagjai elismerően nyilatkoztak a szekszárdi nyomda termeléséről, a műszaki és technikai felkészülésről, arról, hogy az utóbbi években ugrásszerűen fejlődött a nyomda technikája.

A Helyiipari Nyomdák Műszaki Tanácsa legközelebbi ülését előreláthatólag Győrben tartja.

Kétféle ember és kétféle gondolat van. Akik már tsz-tagok, azok a jövőt építgetik gondolataikban. Kövér István, ez az értelmes, tekintélyes középparaszt, aki elsők között volt az elhatározásban, már a jövőről beszél, ö már azon gondolkodik, hogy mit lesz érdemes majd termelni, jü" védelmező lenne sok kendert, gyógynövényt, borsót vetni. Súlyt kell helyezni az állattenyésztésre, ki kell majd használni ezen a téren 8 nagyüzem előnyeit. S kertészkedni kell majd a Kapos két partján, mert ott lehet majd öntözni, sőt nem lenne rossz más növényeket is öntözni majd, mert az öntözés növeli a terméseredményeket.

Arról beszélgetnek Kövér István és társai, akik ma már szövetkezeti parasztok: Sarkantyus Gyula, Ékes Ferenc, meg a többiek, hogy a meglévő nagyobb parasztistállókat hogyan lehet majd átalakítani, hogy azokban a közösség állatait elhelyezhessék. Kövér István például a saját istállóját ajánlja fel a leendő termelőszövetkezet növendék állatai részére.

Ezek az emberek nagy lépést tettek már előre, nekik könnyebben ment, jobban ismerik a szocializmust és így jobban bíznak benne. A másféíe emberek, mint Szentgyörgyi Rudolf is még nem tartanak itt. Szentgyörgyi Rudolf ugyan aláírta már a belépési nyilatkozatot, de még mindig fenntartásai vannak.

Pintér István még nem döntött. Spekulál. Mérlegeli a helyzetet. Belép ő is, mondja, de hétfőig gondolkodik. Függő ügyei vannak, rendezni kell azokat. Pintér Istvánra számítanak Pincehelyen, számítanak rá azok, akik már beléptek, várják az ő csatlakozását is. Pintér Istvánnal való beszélgetésem azt a reményt ébresztette bennem, hogy nem várnak rá hiába.

•

Pincehely újjászületik. Pincehelyen is győz a szocializmus, az emberi jobb élet és ez a győzelem van most kibontakozóban. Uj fejezet kezdődik Pincehely évszázados egyhelyben topogó történelmében. A kibontakozást mindenki várja. Mert Pincehelyről elmentek a fiatalok városba, szocialista szektorba mentek el, mert megelégelték apáik szenvedéseit a kisparcellákon. Elmentek a fiatalok, azok a fiatalok, akik megismerték a szocializmust, a szocialista gazdasági szektorok fölényét. Az apákra most az a feladat vár Pincehelyen, hogy olyan gazdálkodási formát teremtsenek a községben, amely visszahozza majd a fiaikat is, meg nekik is jobb és szebb életet biztosít.

Gyenis János

A javaslatokról

Sokféle javaslatot hallottam már termelőszövetkezeti közgyűléseken. Az egyik javaslat annyira jó volt, hogy szinte pillanatok alatt megnyerte a tagság tetszését, a másik hosszabb időre gondolkodóba ejtette az embereket, s akadt olyan is, amelyik irreálisnak, elfogadhatatlannak blzo. nyúlt.

Voltam olyan közgyűlésen, ahol a magát mindenkinél okosabbnak tartó fölényes elnök sorra »cáfolt rá« a javaslatokra, s aki kézzelfoghatóan mellé fogott, azt úgy kinevettette, hogy véleményem szerint aligha fog mégegyszer valahol is nagyobb tömeg előtt, javaslatot tenni. Viszont találkoztam olyan elnökkel is, aki türelemmel és nagyfokú tapintattal bánt a javaslattevő parasztemberrel, és akkor is higgadtan magyarázott, ha valami badarságot kellett kijavítania.

A közgyűlés »légköre« nagymértékben befolyásolja, hogy hány ember mondja el a véleményét, hányán mernek javaslatot tenni. Ahol minden javaslatot alaposan megvitatnak, fontolóra vesznek, ott sokan állnak elő mondókájukkal.

A parasztember, szinte kivétel nélkül, bizonyos mértékig »szakember« a mezőgazdasági munkában, még akkor is ha nincs szak- I

képzettsége. Sok évtizedes gyakorlati tapasztalat, a táj és a föld alapos ismerete jellemzi. Magabiztos a dolgában és szeret javasolni. Ha jó a javaslata, meg kell dicsérni a szövetkezet tagsága előtt. A dicséret ebben az esetben másokat is ösztönöz. A dicséret hatására mások is törni fogják fejüket hasznos javasiátokon.

Amikor legutóbb a paksi Vörös Sugár Termelőszövetkezetben jártam, az elvtársak dicsérték a szőlőjüket, amelyet nemrégiben 1 ülepítettek. A szőlő fekvése kitűnő. A Hidegvölgy-dűlői föld adja Paks határában, ha az átlagot vesszük a legjobb minőséget és a legnagyobb mennyiséget.

Miért a Hidegvölgy-dűlőben telepítették a szőlőt a paksi Vörös Sugár Termelőszövetkezet tagjai? Talán a talajtérkép alapján? Vagy számításokat végeztek, hogy a föld hajlási szöge megfelelő-e a napsütés szemponv- jából? Nem. Kutatási költségek nélkül is ráakadtak a megfelelő területre, mert az egyik tag, aki emlékezett arra, hogy azon a területen valamikor kiváló szőlő volt, bátran merte javasolni; hogy oda telepítsenek. Ahogy a gyakorlati tapasztalat mutatja, a javaslatot érdemes volt elfogadni.

H. T.

Udvariatlanság, vagy rosszul értelmezett takarékosság ?

Azt hiszem nem túlzók, lia azt mondom, hogy a Tolnáról Szék- szárára járó dolgozók mostantájt naponta 3—4 órát utaznak. Ez természetesen csak akkor igaz, ha a várakozásuk idejét is beleszámítjuk a 3—4 órába. Summa-summá- rum ez nem kevés idő. Most nem amiatt akarok méltatlankodni, hogy ezt az időt az illetékesek valamilyen úton-módon rövidítsék meg — ezt már mások előttem többször megtették eredménytelenül — hayem arról akarok írni, hogy a tolna—mözsi vasútállomáson mennyire meg akarják hosszabbítani azt az amúgyis örökkévalóságnak tűnő »bumli- zást«. Mert ugye az idő viszony lagos? Jó társaságban, kellemes körülmények között egy könyv fölé hajolva a három óra is szinte elröppen. Hidegben, tolongásban, vagy éppen egy sötét váróteremben az a félóra is hosszúnak tűnik.

A múltkor csak az esti 8 órai motorossal tudtam hazamenni. Az első autóbuszra nem fértem fel, hát bementem a váróterembe, — Gondoltam minek fujassam magam a hideg széllel. Odaálltam a lámpa alá és olvastam. Többen

voltunk. Volt, aki kötött, mások beszélgettek. Egyszeresük egy kattanást hallok és sötétbe bond a váróterem. Megkopogtattam a jegykiadó ablakát — mert biztosra vettem, hogy csupán elnézésből kattintottá le a villanyt, azt gondolván, hogy már nincs senki a váróteremben — és kértem, hogy szíveskedjen felgyújtani a villanyt. »Nem lehet, mert a vonat már elment« — volt a válasz és újra sötét lett. Nem volt mit tenni, sötétben várakoztunk az autóbuszra.

Persze, persze most már Padom, a takarékosságra gondolt Elment a vonat és a villany már nem éghet, mit számít az, hogy a váróteremben még utasok vannak. Elnézést kérek, de nem tudom elhinni a jegykiadónak ezt a buzgó takarékosságát. Ha pedig az idevonatkozó szabályok rendelkeznek így, akkor a felsőbb szervekhez kell folyamodni módosítás végett, mert a MÁV nem lehet ilyen udvariatlan, a takarékosság pedig tiltakozik az ellen, bogy így félremagyrázzák.

— steinbach —

Müller József, a győri nyomda műszaki vezetője előadást tartott a tanulóképzésről, a szakmai utánpótlásról. Ezt követően a tanács tantervet dolgozott ki a nyomdaipari tanulók szakmai oktatásának magasabb színvonalra emelése érdekében.

Széli István, a Szekszárdi Nyomda igazgatója, a PVC nyomdaipari térhódításáról, a fejlődés lehetőségeiről tartott előadást. El- mondotta, hogy az országban a szekszárdi nyomdában végeznek csak nagyobb arányú munkát PVC-alkaímazásával. A távlati tervek szerint alkalmazni kívánják a PVC borítókat műszaki könyvekre is, amelyek a gyakori használat következtében a hagyományos borítású eljárással készültek eddig. A PVC nyomdaipari alkalmazásának kiszélesítése lehetséges s kívánatos is. Évente nagy- mennyiségű bőrt és műbőrt lehet megtakarítani az ízléses, könnyen tisztítható és jól megmunkálható különböző prés-mintás PVC-anya- gokkal.

Pariik Róbert, a Fővárosi Nyomadipari Vállalat műszaki dolgozója a szakembereknek ismertetőt adott az új konstrukciós

Hetvenegy éven keresztül naponta százszor — ha nem többször — megkérdezte:

— Mit tetszik parancsolni?

Vagy a »változatosság« kedvéért:

— Tessék parancsolni...

Mert Resch Gyula 71 éven keresztül volt boltos, egészen a múlt év végéig, amikor öreg kora — 84 éves — miatt beadta az ipar igazolványát, becsukta maszek- boltocskáját. Ugyanis maszekboltos volt Pakson. Méghozzá ugyanabban a helyiségben üzemeltette kis kereskedését 64 éven keresztül, amelyben még ma is láthatók a maradványok.

Ritka különlegesség. A megyében — értesülésem szerint — jelenleg nincs is olyan ember, aki ilyen hosszú időn keresztül dolgozott volna a kereskedő szakmában és egyazon üzlethelyiségben. Most csendes magányában és meleg szobájában él.

— Az egyik fiam, már az is 57 éves, orvos. Itt praktizál a faluban. Minden nap eljön és meglátogat. Vagi’ én megyek hozzá71 év

juk, főként akkor, ha halat főznek, mert azt nagyon szeretem.

A felesége néhány évvel ezelőtt meghalt, Neki is hosszú élet adatott meg: nyolcvan éves volt és 55 évet éltek együtt boldog, meghitt házasságban. Mellesleg, ő is kereskedő volt, mert hol egyikőjük, hol másikójuk volt a boltban.

— Még most is szeretnék kiszolgálni — mondja az agg kereskedő — mert nagyon szeretem a szakmámat, csak hát hiába, elérkezett az öregség.

öreg kereskedő, »vén róka a szakmában« — mint mondani szokták, ezért aztán feltettem neki egy úgynevezett »szakkérdést« is.

— Ha megkérdeznék, milyen tanácsot adna a mai fiatal kereskedőknek a csaknem háromnegyed százados kereskedői, tapasztalata aFapján?

— Hát, mindenekelőtt azt, hogy bánjanak jól a vevőkkel. Minüzletben

dent a kedvükre kell tenni, mert hát a kereskedő van a vevőkért. Egy másik dolog pedig: ón a 71 év alatt soha nem mertem volna még egy dekával sem becsapni a vevőt, mert altkor nem mertem volna a szemükbe nézni. És nyilván nem is tudtam volna megélni 64 éven keresztül ezen az egy helyen.

Tehát ezt mondaná a mai fiataloknak. Azt hiszem, ezt nyugodtan vehetik tőle jótanáesnak és némelyik fiatal kereskedőnek »illene« megszívlelnie. Ezt olyan kereskedő mondta, aki a pult mögött öregedett meg. Számolgattunk: néhány vasúti szerelvényt meg lehetne tölteni abból az áruból, amit a 71 év alatt kimért. Csak élesztőből több, mint 200 mázsát dekázott ki.

Kívánesi voltam arra is, hogy a szakmáját szerető kereskedő mivel teld az idejét, miután az üzletét bezárta, mert ezt betoppa- násorokor, szemre mégsem fedezhettem fel és az sem elégített ki, hogy egyedül él.

— Hát kérem, most már csak eszem, iszom és alszom. A fiam, az orvos, szigorúan megparancsolta, hogy minden délben feküdjek le egy kicsit pihenni. Na, és persze el ne felejtsem: újságot olvasok. A könyvekhez nincs türelmem, az újságokat viszont nagyon szeretem. Mindig elolvasom, hogy mit beszélt a Hruscsov, mit csinált Adenauer és Eisenhower. Érdekel a politika.

Meglepett a szinte minden pillanatban érezhető szellemi . ÍTis- sesége. Ezért aztán úgyis, mint érdekelt fiatal és úgy is, mint újságíró, aki a közérdekű tapasztalatokat megírja, megkérdeztem tőle:

— Mit tart a hosszú élet titkának?

— Kizárólag a józan, mértékletes életmódot. En sokat dolgoztam életemben, de rendszeresen pihentem is, főként pedig nem voltam az ital rabja, mint sok ember.

Boda Ferenc