Tolna Megyei Népújság, 1960. január (5. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-24 / 20. szám

IRODALOM * MŰVÉSZET * KÉPMŰVELÉS Vasárnapi jegyzet Csúnya dolog az irigység, vagy önzés, s hiszem, hogy az emberi gondolkozásmód meg­változtatásáért munkálkodva előbb-utóbb eljutunk addig, hogy e hibás nézeteket, a gon­dolkozásban hasznosabb, közös­ségibb felfogás váltja fel. De amíg eljutunk arra a pontra, hogy elmondhassuk, nincsenek már irigy és önző emberek, s Ki­veszett maga az ilyen gondol­kozás is, sok a tennivaló, mert hisz a gendolkozásmód megvál­toztatása nem megy egyik nap­ról a másikra, sokrétű és bo­nyolult munkát igényel. Hadd jegyezzem meg még azt, hogy esetenkint találkozni olyan je­lenséggel is, ami ugyan egy kis túlzással nevezhető csak irigy­ségnek, vagy önzésnek. S ha a jelen esetben ilyen túlzásba es­nék, csak a jószándék vezérel. Dalmandon találkoztam a kö­vetkező esettel, amely tulajdon­képpen ezeket a gondolatokat ébresztette bennem. A község — kultúra iránt érdeklődő és annak ügyében buzgón tevé­kenykedő — néhány lakosával beszélgettem arról, hogy ilyen­kor télen ebben a kis faluban milyen lehetőség van a kultúrá- lódásra, művelődésre, önműve­lésre? A lehetőségek egész so­kaságát sorolták fel, a zsúfolt nézőterű mozielőadásoktól kezd ve a fiatalok kultúrálódást biztosító próbálkozásáig, s e kettő között megemlítették a könyvtárat, mint nem éppen a legnagyobb lehetőséget. Ezt úgy értem, hogy számukra nem éppen a legnagyobb lehe­tőség, mert egyébként a lehető­séget tekintve a könyv egyen­rangú a többivel, talán még fö­lötte is áll némelyiknek,.. A községnek kilencszáz köte­tes könyvtára van, s annak ve­zetője egy fiatal pedagógus, nem panaszkodhat az olvasott­ságra sem. Míg régebben heten­ként egy alkalommal lehetett könyvet kölosönözni — ez ke­vésnek bizonyult — ma már he­tenként kétszer — ha jól em­lékszem «— szerdán és pénteken várja az olvasókat a könyvtár vezetője, aki egyébként Dom- bóvárott lakik, s csak azért ma­rad Dalmandon délutánra is, hogy kielégítse az olvasók meg­növekedett igényét... Ez az ön­zetlenség nagyon szép és dicsé­retre méltó, s nem is itt kell keresni az önzést... A könyv ma már kevésnek bizonyuk dé ezen könnyen le­hetne segíteni, mert az állami gazdaság itt székelő központja, egy kétezer kötetes könyvtár fölött rendelkezik, a gépállo­másnak pedig mintegy ezer kö­tetnyit tesz ki a könyvállomá­nya, s mindkettőt meglehető­sen kevesen olvassák.,, a könyv ma, úgymond közkmes. Milyen szép lenne, ha Dalmandon is elmondhatnák ezt... Nem úgy gondolom az egészet, hogy szét­osztani a könyveket a falu la­kossága között és használja ki mire akarja, hanem átadni a könyvtárosnak — aki azokért felelősséget vállalna — s ol­vassa, válogasson belőle a falu apraja-nagyja, kit, mi érdekel... Hangzott már el javaslat egy ilyen egyezségre, de az illeté­kesek eddig elzárkóztak a kompromisszumos, de minden­esetre eredményes megoldás elől. így, a gépállomás dolgo­zóinak is a kezébe kerülhetné­nek olyan szépirodalmi köny­vek, amelyek a községi könyv­tár tulajdonát képezik, s a köz­ség lakosai is hozzájutnának olyan szakkönyvekhez is, ame­lyek — úgy hallottam, hogy ér­dekelnék őket —■ jelenleg a gépállomás tulajdonában van­nak. Hasonlóan az állami gaz­daság dolgozóit és könyveit nézve is. A dalmandiak rájöttek arra, hogy ha erejüket, termelőeszkö­zeiket közösen használják, sok­kal többre ' mennek, mintha mindezt elaprózzák továbbra is, ahogy eddig. Rájöttek, hogy a szövetkezet jobb életet bizto­sít, szebb eredményeket helyez kilátásba, mint az egyéni gaz­dálkodás. Miért ne lehetne ugyanezt megcsinálni ugyaneb­ben a községben, ugyanazokkal az emberekkel az említett eset­ben? Nem arról van szó, hogy lemondani a könyvekről — hisz azok megmaradnának továbbra is eredeti tulajdonosuk birto­kában — csak éppen közkincs- csé tenni, Közel háromezer kö­tet könyv akkor jelent igazán nagy kincset, ha az minél több ember számára válik hozzáfér­hetővé. Holt érték marad mind­addig, amíg csak van, de senki, vagy csak kevesen olvassák. Buni Géza Folynak a Felszabadulási Kulturális Szemle előkészületei a szekszárdi járásban A Felszabadulási Kulturális Szemle járási bemutatóit külö­nös ünnepélyességgel tartják meg az egész megyében. Az egyes KISZ-szervezetek, művelő­dési otthonok, üzemek, szövetke­zetek és iskolák művészi cso- pontjai és szólistái már meg­kezdték előkészületeiket a nagy művészi találkozóra s a Kommu­nista Ifjúsági Szövetséghez sorra érkeznek a nevezések a megye különböző részeiből. A járási be­mutatókra április folyamán ke­rül sor s különösen nagy ér­deklődés tapasztalható a Felsza­badulási Kulturális Szemle iránt a szekszárdi járásban, ahai szá­mos kitűnő népi együttes, tánc-' csoport és énekkar működik. A járási szavalóversenyt és a szólisták versenyét Bátaszckcn rendezik meg, a dalostalálkozóra pedig Tengelicen kerül sor, A já­rás legjobb táncosai Őesényben találkozna!!; majd. Már hetek óta dolgozik a járási operatív bizottság, amelynek Szabó Jenő emlékének l Élvágtattak Veled a paripák, j Jenő, s ott futnak az égi mezőn. jEgy fénnyel kisebbedéit a világ, ^utánad néz vén szemem Uflny- i [nyezőn. ] i ( O, nem hallom meg többé halk (szavad, • Hajad ezüstje nem csillan vígan ’A vázlatkönyved végleg elszakadt [nem mutatod már, hogy bennük (mi van. Ott festegefsz a csillagtájakon forog barátom, (elkemmel rokon, nagyot köszönsz Czencz János (bácsinak, I. szól: ' Begy üdvöz, jámbor i (cimbora! f S míg rátok száll az ég csillagpora, f integettek Sárköz tájainak ., Miszlni György :í tagjai sorra keresik fel a községi KISZ-szervezeteket, iskolákat, művelődési otthonokat, hogy se­gítsék a szervezési munkát. Megkezdődtek a nevezések is. Eddig 6 táncegyüttes, 5 énekkar, 2 zenekar, 2 színjátszócsoport, több mint 20 egyéni versenyző nevezése érkezett be a Szekszár­di Járási KISZ bizottsághoz. Ér­dekessége lesz a Felszabadulási Kulturális Szemlének a tolnai gimnazisták ritmikus tornája. A tolnai gimnázium diákjai más té­ren is érdekes megmozdulásokat szerveznek a Felszabadulási Kul­turális Szemle keretében. A köz­ségi művelődési otthonnal közö* sen szellemi öttusa versenyt ren­deznek, de részt vesznek a kultu­rális szemlével kapcsolatos iro’ dalmi és foto-pályázaton is. A felszabadulás ünnepével kapcsolatban több kiállításra is sor kerül, A szekszárdi járásban is és a megye valamennyi járá­sában megrendezik a művelődési otthonok szakköreinek kiállítá’ sát, az iskolákban pedig rajz, kézimunka, népművészeti, tech­nikai, modellező és fényképkiál­lításokra kerül sor, (M. M.) Hamlet és Romeo egy olasz „vándorcirkuszban44 Vittorio Gassmann, a kitűnő színész az olasz színházi válsá­gon szeretne változtatni, ^Ma­napság Olaszországban a szín­ház sztárgázsikkal dolgozó el­szigetelt vállalkozás, amely csak egy bizonyos társadalmi réteg számára létezik«, — álla­pította meg Gassmann. Hogy a színházat ismét közel hozza a néphez, néhány mérnökkel együtt hatalmas «-színházi cir­kuszt« épített, amellyel az or­szág városait és falvait akarja bejárni. A háromezer nézőt be­fogadó cirkusz sátrat, az összes kellékekkel együtt 12 kocsira helyezik el. A modern thespis- kordé együttese nyolcvan isme­retlen fiatal színészből áll, akik fizikai munkát is végeznek a színház körül. Az együttes Ró­meója például képzett asztalos, Hamlet pedig ért a villany te tép szakszerű kezeléséhez. A sze­replők nem kapnak fix gázsit, hanem százalékosan részesül­nek a bevételből. A vándor- színház nézőterén csak kétféle helyár létezik és a színházje­gyek ára messze alatta marad a szokásos olasz jegyáraknak, Gassmann ezzel a forradalmi újítással igyekszik változtatni azon az általános helyzeten, hogy Olaszországban a színházi előadások 01 százaléka félig üres házak előtt folyik. A porszem éneke című ciklusból XV. Örökké. Es: ma. Es: szeretlek, Szavak, szavak. Üres szavak — Nem időt-állók, nem abszolútok, Abszolút csak a pillanat. Millió? Semmi. És: rengeteg — Szürke viszonylatok ezek; Nem ismerik’- s ha ismernék is —> Kinevetnék a porszemek. \ porszem pillanatnyi léte Most több, mint elmúlt ezredek; -, Pillanat volt, míg szerettelek, S ezért örökké szenvedek. XVII. HOGYAN KELL VERSET ÍRNI? Egy régi dunántúli könyv tanulsága A tudós könyvet Papp Ignác, a «Veszprémi Nemzeti Oskola rendes Tanítója« adta ki 182*3» ban, «alapul a verselni Kívá­nók kedvéért«. Jószándék és kegyes csalás keveréke első verstanunk, a veszprémi «Ma­gyar Poézis« mely azt akarta elhitetni olvasóival, hogy jeles költővé avatja őket. Jócskán lehettek ilyenek, mert a kiXiyv- höz csatolt lajstrom, mely az előfizetők nevét közli, több száz nevet tartalmaz, bizonyítva, hogy közel százötven éve is épp annyian szerettek volna köl­tők lenni, mint manapság. Szerzőnk három szakaszra osztja a poézisbeli tudományt, úgymint prazódia, versnemek és költői készület, s méltó mó­don tárgyához, maga is vers­be szedi szentenciáit ekkép­pen: Hosszú hangzó mássalhangzó­inak előtt?, ügy szintén minden hangzó [vont ékezetével. így megy végig «a szóvégen levő Tagokon«, a nyolc össze­tett mássalhangzón, az egyta- gúakon, de nem feledkezik meg a »mértékbeli Szükségről«,, s a költői szabadságról sem, termé szetesen mindvégig pattogó hexameterekben, azzal a bölcs tanáccsal zárva szabályait, hogy Nemzeti nyelvünktől kell min- [dég kérni tanácsot. A versnemeket bőséges idéze­tekkel illusztrálja- Berzsenyi, a két Kisfaludy, Virág, sőt egy helyen Vörösmarty is szerepel a saját műveiből vett szemelvé­nyek között, Az időmértékes formákat tiszteletreméltó szak­értelemmel veszi sorra, de a rí­mes verseknél csak a Himfy- dalt és a tizenkettest tárgyalja, mondván, hogy a rímes versek­nek «ez a kettő a kútfeje«, A könyv legérdekesebb része a költői készülettel foglalkozik. «A ki a Profodiát és a Versne­meket tudgya, mi kívántatik még arra, hogy verselhessen?” — teszi fel Papp Ignác a kér­dést, s rögtön meg is felel rá: «1. Legyen Gondolattya, melyet versbe akar foglalni, 2. A fel­vett Gondolatéul tökéletes ös- merete legyen, 3. A Gondolat vagy tanító, vagy mulató és gyönyörködtető legyen, 4. A Gondolatnak alkalmatos for­mát adgyon 5. Elmés Mondá­sokkal éllyen, 6. Classicus Köl­tőket olvasson.« örök igazsá­gok, amiket azóta is sokan szem elől tévesztenek, pedig Papp Ignác külön is felhívja ni a figyelmet; »Nyomorult Csiz­madia a kinek bőre nincs, mi- bül fog ő csizmát készíteni? — hát a Költő rnibül készít költe­ményt, ha nincs Gondolattya?« Nyilván ezzel a gondolatébresz­tő célzattal néhány rejtvényt is csatolt könyvéhez, például ilyent: »Melyik a háromnak a közepe?« S rögtön ott is van a megfejtés: az R. Jószándékú szerzőnk, ha nem is volt meggyőződve róla, de valószínűleg remélte, hogy elő­fizetői akiknek nevét »köszö­neté Zálogául« közölte, vala­mennyien kiváló poéták lesz­nek a negyven ezüstkrajcár le­fizetése ellenében. Persze nem így lett- De az előfizetők kö­zött ott van Eötvös József és Szalay László neve is, akik te­kintetes Czinke Ferenc úrnál, a Királyi Universitas rendes ta­nítójánál, mint második eszten­dőbeli filozófusok rendelték meg a könyvet. A többi előfize­tő sorsáról mit sem tudunk, de ha Papp Ignác csak őket sorol­hatja is tanítványai közé, érde­mes volt kiadnia a »Magyar Poézist«. CSÁNYILÁSZLÓ Bábel tornyában voltam vályog, Es fojt egy assyr papíron, Hamurabbi kezére hulltam. És otthonom volt Babylon; Utaztam Nagy Sándor pajzsán. Arab tevén, szép görög lányon, Ott voltam Caesgr tetemén S a népvándorlásban voltam (lábnyom, Európában máglyán égtem Columbusszal tengerre szálltam,—> Évszázadok repültek közben. De el nem fáradt soha a szárnyam — Felépültem, omoltam sokszor, Voltam rabszolga és kajla úr, Volt néhány békés pillanat. Sok megszaggatott vandalul — E most itt vagyok Mint kortárs és barát: Ember, aki sír, s nevet — És tudom, hogy majd egy pillanat Élröpít. Mint egy porszemet. Jánossy Zoltán Fiókkönyvtár nyílt Pakson A Paksi Járási Könyvtár olva­sóinak száma az utóbbi időben ör­vendetesen szaporodott ég szüksé­gessé vált egy fiókkönyvtár léte­sítése. Erre alkalmas helyiség hiá­nya miatt azonban ezt a fiók­könyvtárát az újvárosban egy fod­rászüzletben rendezték be, s a könyveket is Kovács Ferenc fod­rász kölcsönzi az olvasóknak. Az első alkalommal helyszínre szál­lított könyvek néhány nap alatt teljesen elfogytak, mindössze kettő maradt a kölcsönzőben, s így a későn érkezőket már igen gyér vá­laszték fogadta. A járási könyvtár vezetői úgy tervezik, hogy a fiók­könyvtár állományát rövidesen legalább 200 kötetre emelik, s biztosítanak egy megfelelő könyv- szekrényt is a könyvek tárolására*

Next

/
Thumbnails
Contents