Tolna Megyei Népújság, 1960. január (5. évfolyam, 1-26. szám)
1960-01-24 / 20. szám
IRODALOM * MŰVÉSZET * KÉPMŰVELÉS Vasárnapi jegyzet Csúnya dolog az irigység, vagy önzés, s hiszem, hogy az emberi gondolkozásmód megváltoztatásáért munkálkodva előbb-utóbb eljutunk addig, hogy e hibás nézeteket, a gondolkozásban hasznosabb, közösségibb felfogás váltja fel. De amíg eljutunk arra a pontra, hogy elmondhassuk, nincsenek már irigy és önző emberek, s Kiveszett maga az ilyen gondolkozás is, sok a tennivaló, mert hisz a gendolkozásmód megváltoztatása nem megy egyik napról a másikra, sokrétű és bonyolult munkát igényel. Hadd jegyezzem meg még azt, hogy esetenkint találkozni olyan jelenséggel is, ami ugyan egy kis túlzással nevezhető csak irigységnek, vagy önzésnek. S ha a jelen esetben ilyen túlzásba esnék, csak a jószándék vezérel. Dalmandon találkoztam a következő esettel, amely tulajdonképpen ezeket a gondolatokat ébresztette bennem. A község — kultúra iránt érdeklődő és annak ügyében buzgón tevékenykedő — néhány lakosával beszélgettem arról, hogy ilyenkor télen ebben a kis faluban milyen lehetőség van a kultúrá- lódásra, művelődésre, önművelésre? A lehetőségek egész sokaságát sorolták fel, a zsúfolt nézőterű mozielőadásoktól kezd ve a fiatalok kultúrálódást biztosító próbálkozásáig, s e kettő között megemlítették a könyvtárat, mint nem éppen a legnagyobb lehetőséget. Ezt úgy értem, hogy számukra nem éppen a legnagyobb lehetőség, mert egyébként a lehetőséget tekintve a könyv egyenrangú a többivel, talán még fölötte is áll némelyiknek,.. A községnek kilencszáz kötetes könyvtára van, s annak vezetője egy fiatal pedagógus, nem panaszkodhat az olvasottságra sem. Míg régebben hetenként egy alkalommal lehetett könyvet kölosönözni — ez kevésnek bizonyult — ma már hetenként kétszer — ha jól emlékszem «— szerdán és pénteken várja az olvasókat a könyvtár vezetője, aki egyébként Dom- bóvárott lakik, s csak azért marad Dalmandon délutánra is, hogy kielégítse az olvasók megnövekedett igényét... Ez az önzetlenség nagyon szép és dicséretre méltó, s nem is itt kell keresni az önzést... A könyv ma már kevésnek bizonyuk dé ezen könnyen lehetne segíteni, mert az állami gazdaság itt székelő központja, egy kétezer kötetes könyvtár fölött rendelkezik, a gépállomásnak pedig mintegy ezer kötetnyit tesz ki a könyvállománya, s mindkettőt meglehetősen kevesen olvassák.,, a könyv ma, úgymond közkmes. Milyen szép lenne, ha Dalmandon is elmondhatnák ezt... Nem úgy gondolom az egészet, hogy szétosztani a könyveket a falu lakossága között és használja ki mire akarja, hanem átadni a könyvtárosnak — aki azokért felelősséget vállalna — s olvassa, válogasson belőle a falu apraja-nagyja, kit, mi érdekel... Hangzott már el javaslat egy ilyen egyezségre, de az illetékesek eddig elzárkóztak a kompromisszumos, de mindenesetre eredményes megoldás elől. így, a gépállomás dolgozóinak is a kezébe kerülhetnének olyan szépirodalmi könyvek, amelyek a községi könyvtár tulajdonát képezik, s a község lakosai is hozzájutnának olyan szakkönyvekhez is, amelyek — úgy hallottam, hogy érdekelnék őket —■ jelenleg a gépállomás tulajdonában vannak. Hasonlóan az állami gazdaság dolgozóit és könyveit nézve is. A dalmandiak rájöttek arra, hogy ha erejüket, termelőeszközeiket közösen használják, sokkal többre ' mennek, mintha mindezt elaprózzák továbbra is, ahogy eddig. Rájöttek, hogy a szövetkezet jobb életet biztosít, szebb eredményeket helyez kilátásba, mint az egyéni gazdálkodás. Miért ne lehetne ugyanezt megcsinálni ugyanebben a községben, ugyanazokkal az emberekkel az említett esetben? Nem arról van szó, hogy lemondani a könyvekről — hisz azok megmaradnának továbbra is eredeti tulajdonosuk birtokában — csak éppen közkincs- csé tenni, Közel háromezer kötet könyv akkor jelent igazán nagy kincset, ha az minél több ember számára válik hozzáférhetővé. Holt érték marad mindaddig, amíg csak van, de senki, vagy csak kevesen olvassák. Buni Géza Folynak a Felszabadulási Kulturális Szemle előkészületei a szekszárdi járásban A Felszabadulási Kulturális Szemle járási bemutatóit különös ünnepélyességgel tartják meg az egész megyében. Az egyes KISZ-szervezetek, művelődési otthonok, üzemek, szövetkezetek és iskolák művészi cso- pontjai és szólistái már megkezdték előkészületeiket a nagy művészi találkozóra s a Kommunista Ifjúsági Szövetséghez sorra érkeznek a nevezések a megye különböző részeiből. A járási bemutatókra április folyamán kerül sor s különösen nagy érdeklődés tapasztalható a Felszabadulási Kulturális Szemle iránt a szekszárdi járásban, ahai számos kitűnő népi együttes, tánc-' csoport és énekkar működik. A járási szavalóversenyt és a szólisták versenyét Bátaszckcn rendezik meg, a dalostalálkozóra pedig Tengelicen kerül sor, A járás legjobb táncosai Őesényben találkozna!!; majd. Már hetek óta dolgozik a járási operatív bizottság, amelynek Szabó Jenő emlékének l Élvágtattak Veled a paripák, j Jenő, s ott futnak az égi mezőn. jEgy fénnyel kisebbedéit a világ, ^utánad néz vén szemem Uflny- i [nyezőn. ] i ( O, nem hallom meg többé halk (szavad, • Hajad ezüstje nem csillan vígan ’A vázlatkönyved végleg elszakadt [nem mutatod már, hogy bennük (mi van. Ott festegefsz a csillagtájakon forog barátom, (elkemmel rokon, nagyot köszönsz Czencz János (bácsinak, I. szól: ' Begy üdvöz, jámbor i (cimbora! f S míg rátok száll az ég csillagpora, f integettek Sárköz tájainak ., Miszlni György :í tagjai sorra keresik fel a községi KISZ-szervezeteket, iskolákat, művelődési otthonokat, hogy segítsék a szervezési munkát. Megkezdődtek a nevezések is. Eddig 6 táncegyüttes, 5 énekkar, 2 zenekar, 2 színjátszócsoport, több mint 20 egyéni versenyző nevezése érkezett be a Szekszárdi Járási KISZ bizottsághoz. Érdekessége lesz a Felszabadulási Kulturális Szemlének a tolnai gimnazisták ritmikus tornája. A tolnai gimnázium diákjai más téren is érdekes megmozdulásokat szerveznek a Felszabadulási Kulturális Szemle keretében. A községi művelődési otthonnal közö* sen szellemi öttusa versenyt rendeznek, de részt vesznek a kulturális szemlével kapcsolatos iro’ dalmi és foto-pályázaton is. A felszabadulás ünnepével kapcsolatban több kiállításra is sor kerül, A szekszárdi járásban is és a megye valamennyi járásában megrendezik a művelődési otthonok szakköreinek kiállítá’ sát, az iskolákban pedig rajz, kézimunka, népművészeti, technikai, modellező és fényképkiállításokra kerül sor, (M. M.) Hamlet és Romeo egy olasz „vándorcirkuszban44 Vittorio Gassmann, a kitűnő színész az olasz színházi válságon szeretne változtatni, ^Manapság Olaszországban a színház sztárgázsikkal dolgozó elszigetelt vállalkozás, amely csak egy bizonyos társadalmi réteg számára létezik«, — állapította meg Gassmann. Hogy a színházat ismét közel hozza a néphez, néhány mérnökkel együtt hatalmas «-színházi cirkuszt« épített, amellyel az ország városait és falvait akarja bejárni. A háromezer nézőt befogadó cirkusz sátrat, az összes kellékekkel együtt 12 kocsira helyezik el. A modern thespis- kordé együttese nyolcvan ismeretlen fiatal színészből áll, akik fizikai munkát is végeznek a színház körül. Az együttes Rómeója például képzett asztalos, Hamlet pedig ért a villany te tép szakszerű kezeléséhez. A szereplők nem kapnak fix gázsit, hanem százalékosan részesülnek a bevételből. A vándor- színház nézőterén csak kétféle helyár létezik és a színházjegyek ára messze alatta marad a szokásos olasz jegyáraknak, Gassmann ezzel a forradalmi újítással igyekszik változtatni azon az általános helyzeten, hogy Olaszországban a színházi előadások 01 százaléka félig üres házak előtt folyik. A porszem éneke című ciklusból XV. Örökké. Es: ma. Es: szeretlek, Szavak, szavak. Üres szavak — Nem időt-állók, nem abszolútok, Abszolút csak a pillanat. Millió? Semmi. És: rengeteg — Szürke viszonylatok ezek; Nem ismerik’- s ha ismernék is —> Kinevetnék a porszemek. \ porszem pillanatnyi léte Most több, mint elmúlt ezredek; -, Pillanat volt, míg szerettelek, S ezért örökké szenvedek. XVII. HOGYAN KELL VERSET ÍRNI? Egy régi dunántúli könyv tanulsága A tudós könyvet Papp Ignác, a «Veszprémi Nemzeti Oskola rendes Tanítója« adta ki 182*3» ban, «alapul a verselni Kívánók kedvéért«. Jószándék és kegyes csalás keveréke első verstanunk, a veszprémi «Magyar Poézis« mely azt akarta elhitetni olvasóival, hogy jeles költővé avatja őket. Jócskán lehettek ilyenek, mert a kiXiyv- höz csatolt lajstrom, mely az előfizetők nevét közli, több száz nevet tartalmaz, bizonyítva, hogy közel százötven éve is épp annyian szerettek volna költők lenni, mint manapság. Szerzőnk három szakaszra osztja a poézisbeli tudományt, úgymint prazódia, versnemek és költői készület, s méltó módon tárgyához, maga is versbe szedi szentenciáit ekképpen: Hosszú hangzó mássalhangzóinak előtt?, ügy szintén minden hangzó [vont ékezetével. így megy végig «a szóvégen levő Tagokon«, a nyolc összetett mássalhangzón, az egyta- gúakon, de nem feledkezik meg a »mértékbeli Szükségről«,, s a költői szabadságról sem, termé szetesen mindvégig pattogó hexameterekben, azzal a bölcs tanáccsal zárva szabályait, hogy Nemzeti nyelvünktől kell min- [dég kérni tanácsot. A versnemeket bőséges idézetekkel illusztrálja- Berzsenyi, a két Kisfaludy, Virág, sőt egy helyen Vörösmarty is szerepel a saját műveiből vett szemelvények között, Az időmértékes formákat tiszteletreméltó szakértelemmel veszi sorra, de a rímes verseknél csak a Himfy- dalt és a tizenkettest tárgyalja, mondván, hogy a rímes verseknek «ez a kettő a kútfeje«, A könyv legérdekesebb része a költői készülettel foglalkozik. «A ki a Profodiát és a Versnemeket tudgya, mi kívántatik még arra, hogy verselhessen?” — teszi fel Papp Ignác a kérdést, s rögtön meg is felel rá: «1. Legyen Gondolattya, melyet versbe akar foglalni, 2. A felvett Gondolatéul tökéletes ös- merete legyen, 3. A Gondolat vagy tanító, vagy mulató és gyönyörködtető legyen, 4. A Gondolatnak alkalmatos formát adgyon 5. Elmés Mondásokkal éllyen, 6. Classicus Költőket olvasson.« örök igazságok, amiket azóta is sokan szem elől tévesztenek, pedig Papp Ignác külön is felhívja ni a figyelmet; »Nyomorult Csizmadia a kinek bőre nincs, mi- bül fog ő csizmát készíteni? — hát a Költő rnibül készít költeményt, ha nincs Gondolattya?« Nyilván ezzel a gondolatébresztő célzattal néhány rejtvényt is csatolt könyvéhez, például ilyent: »Melyik a háromnak a közepe?« S rögtön ott is van a megfejtés: az R. Jószándékú szerzőnk, ha nem is volt meggyőződve róla, de valószínűleg remélte, hogy előfizetői akiknek nevét »köszöneté Zálogául« közölte, valamennyien kiváló poéták lesznek a negyven ezüstkrajcár lefizetése ellenében. Persze nem így lett- De az előfizetők között ott van Eötvös József és Szalay László neve is, akik tekintetes Czinke Ferenc úrnál, a Királyi Universitas rendes tanítójánál, mint második esztendőbeli filozófusok rendelték meg a könyvet. A többi előfizető sorsáról mit sem tudunk, de ha Papp Ignác csak őket sorolhatja is tanítványai közé, érdemes volt kiadnia a »Magyar Poézist«. CSÁNYILÁSZLÓ Bábel tornyában voltam vályog, Es fojt egy assyr papíron, Hamurabbi kezére hulltam. És otthonom volt Babylon; Utaztam Nagy Sándor pajzsán. Arab tevén, szép görög lányon, Ott voltam Caesgr tetemén S a népvándorlásban voltam (lábnyom, Európában máglyán égtem Columbusszal tengerre szálltam,—> Évszázadok repültek közben. De el nem fáradt soha a szárnyam — Felépültem, omoltam sokszor, Voltam rabszolga és kajla úr, Volt néhány békés pillanat. Sok megszaggatott vandalul — E most itt vagyok Mint kortárs és barát: Ember, aki sír, s nevet — És tudom, hogy majd egy pillanat Élröpít. Mint egy porszemet. Jánossy Zoltán Fiókkönyvtár nyílt Pakson A Paksi Járási Könyvtár olvasóinak száma az utóbbi időben örvendetesen szaporodott ég szükségessé vált egy fiókkönyvtár létesítése. Erre alkalmas helyiség hiánya miatt azonban ezt a fiókkönyvtárát az újvárosban egy fodrászüzletben rendezték be, s a könyveket is Kovács Ferenc fodrász kölcsönzi az olvasóknak. Az első alkalommal helyszínre szállított könyvek néhány nap alatt teljesen elfogytak, mindössze kettő maradt a kölcsönzőben, s így a későn érkezőket már igen gyér választék fogadta. A járási könyvtár vezetői úgy tervezik, hogy a fiókkönyvtár állományát rövidesen legalább 200 kötetre emelik, s biztosítanak egy megfelelő könyv- szekrényt is a könyvek tárolására*