Tolna Megyei Népújság, 1959. december (4. évfolyam, 282-306. szám)

1959-12-17 / 296. szám

1959. december 17. TOLNA MEGYEI NÉPtJSAG A Szabó-brigád tíz perce éjfél után Erről itf beszélni kell } > f I Az irányító asztal apró színes lámpái azt mutatták, hogy kint a vágányok között nincs sem­mi rendellenesség. A jelzők működését ellenőrző lámpács- kák is zöld és piros fénnyel világítottak. Szabó József for­galmista egyedül volt a dom­bóvári állomás irodájában. Mun katársai — a brigád tagjai — a vonatokat állították össze, s most a forgalom szünetel — a naplót terítette maga elé, hogy beírja az eddigi vonatok ada­tait. Munkájától a telefon csen­gése szólította el. A csengő élesen, szaggatottan berregett. Amikor felvette a hallgatót, az egyik vonali állo­más forgalmistája jelentkezett, közölte, hogy az 1020-as irány- vonat menetidő szerint haladt át. Amikor visszatette a hall­gatót és az állomás fény-térké­pe előtt elhaladt, észrevette, hogy a2 egyik zöld lámpa piro­Néhány esztendővel ezelőtt sú­lyos baleset volt a Tolnai Selyem­fonógyárban. A fonodában mű­ködő 75 méteres transzmisszióról leesett a meghajtószíj. Az egyik lakatos vissza akarta helyezni a szíjat a meghajtókerékre, ez azon bán nem sikerült és a lakatos há­rom helyen csonttörést szenve­dett. Több hónapon keresztül fe­küdt a kórházban. Ekkor a gyár műszála gárdája úgy határozott, Különös elmélet az élet keletkezéséről Földünkön Dr. Thomas Gold, a New York-i Cornell egyetem rádiófizikai és űrkutatási központjának igazga­tója nemrég előadást tartott, amelyben kifejtette, hogy Föl­dünkön az élet esetleg 1 mil­liárd évvel ezelőtt más bolygók­ról itt járt látogatók eldobott hul­ladékából ie.ilódhetett ki. Szerin­te könnyen elképzelhető, hogy az idegen bolygó' lakói akkor még élettelen Földünkön olyan hul­ladékokat hagytak, amelyekben baktériumok, vírusok, mikro­organizmusok tenyésztek. Dr. Gold szerint ma már nincsen ki­zárva, hogy 50—100 éven belül mi is elutazunk valamelyik tá­voli bolygóra és otthagyott hulla­dékainkból életet támasztunk azon. tétjéhez szokott, aszott karjuk még nem értett a vidám, bátor mozdulatokhoz — ezek az arcok Guszev felé fordultak, feléje nyúltak a karok, a szemek — amelyekben a máglya fénye tük­röződött — rámeredtek. — Ne féljetek, fiúk, ne félje­tek — mondta Guszev. — Nincs az sehol se megírva, hogy ártat­lan embereknek életük végeze-, téig szenvedniük kell. Ne félje­tek. Ha. győzünk, nekünk áll a világ! Guszev késő éjszaka tért vissza a Legfelső Tanács házába. Átfa­gyott és éhes volt, mint a farkas. Az oszlopos teremben, az ala­csony, aranyos boltívek alatt vagy húsz felfegyverzett Mars-lakó aludt a földön. A tükörpadlót összerágott havrával köpködték tele. A terem közepén töltényes ládákon ült Gór és a villanylám­pa fényénél írt valamit. Az asz­talon felnyitott konzervek, pa­lackok, kenyérhéjak hevertek. Guszev letelepedett az asztal sarkára és mohón falatozott. Ke­zét nadrágjába törülte, ivott, az egyik palackból, krákogott és re­kedten kérdezte: — Merre van az ellenség? Azt kéne tudni... Gór ráemelte ki­vörösödött szemét, nézte a Gu­szev feje köré tekert, átvérzett kötést, kiálló pofacsontjait, mere­sat mutat. Kárórájára nézett; azután amilyen gyorsan csak tudott, ugrott ismét a telefon­hoz, tárcsázott, A vonal másik végén — szinte óráknak tűnt, mire felvették a hallgatót — a kettes torony forgalmistája je­lentkezett. — Mi újság, kettes vagyok! — A hatvankettes tehervo­nat elhaladt az utolsó térköz előtt, azt hiszem, a jelző el­romlott, azonnal küldjön ki egy embert... A vonat öt. perc múlva itt lesz..: És a kettes toronyban egy perc múlva már híre futott — a jelző hibás. Ketten is ugrot­tak, kabátjukat menetközben ráncigálva magukra, hogy sza­ladjanak a bejárati jelzőhöz. — Kovács elvtárs. maga men­jen, maga fiatalabb, jobban tud szaladni, Pista bácsi, maga meg a hídig, ott adjon szabad jelt, én meg majd a toronyból hogy minden olyan munkahelyen, ahol baleset lehetséges, megteszi a megfelelő óvintézkedéseket. Mindenekelőtt három hónapon keresztül végzett megfeszített munka eredményeként a 120 gé­pet meghajtó transzmissziót egye­di meghajtással cserélték fel. Ez­zel teljes egészében megszűnt a baleseti lehetőség a gépek meg­hajtásánál. A következő teendő az volt, hogy azokat a géprésze­ket, amelyek balesetet idézhetnek elő, fémhálóval burkolták be. A balesetek megelőzése érde­kében rendszeresen munkavédel­mi szemléket tartanak, az ész­lelt hiányosságokat észrevétele- zik és megjelölik a szükséges in­tézkedések megtételének határ­idejét is. Ebben az esztendőben — a gyár főmérnökének tájékoz­tatója szerint — eddig 93 észre­vételt tettek, közülük 65 esetben az idén kellett megtenni a mun­kavédelmi intézkedéseket. Az észrevételezett hiányosságok kö­zül 57 esetben az előírásnak meg­felelően megtették az óvintézke­déseket, nyolc, esetben — az üzem hibáján kívül — erre nem kerülhetett sor. Huszonnyolc ész­revételnél az intézkedési határ­idő 1960-ban jár le, mert kisebb nagyobb beruházásokra van szük­ség, hogy végérvényesen meg­szűnjenek a baleseti lehetőségek. dező bajuszát, kitágult orrlyukait. — Meg nem foghatom, hova a pokolba tűntek a kormánycsapa­tok — folytatta Guszev. — Vagy háromszáz ott fekszik a téren, de legalább fizenötezren voltak. Köd­dé váltak. Elbújni nem bújhattak el, még egy gombostűt is megta­lálnánk. Akárhova lettek, tud­nom kéne róla. Rohadt egy hely­zet. Az ellenség bármelyik pilla­natban feltűnhet a hátorszá­gunkban. — Tuszkub, a kormány, a meg­maradt csapatok és a lakosság egy része Magr királynő földalat­ti labirintusába ment — mondta Gór. Guszev felpattant. —Miért nem mondta mind­járt? — Hasztalan lenne Tuszkubot üldözőbe venni. Üljön le és egyék, Ég Fia. Gór összehúzta szemöldökét, ruhája alól egy csomag paprika­piros, szárított havrát vett elő és lassan rágta. Szeme bepárásodott, elsötétült, arcán kisimultak a ráncok. — Néhány évezreddel ezelőtt nem építettünk még nagy háza­kat, nem tudtunk fűteni. A vil­lamosság akkor még ismeretlen volt. Télvíz idején a lakosság le­húzódott a mélybe, a Mars fel­színe alá. A vízmosta barlangok­fogadom a vonatot. A két em­ber döngő léptekkel száguldott le a torony csigalépcsőjén — csak a fények játékos váltako­zása mutatta, hogy merre fut a két ember .. Percek, rakétaszárnyon szá­guldó percek ellen futott a két ember, a vonat elé. Pista bácsi fiatalabb társától lemaradt, lámpájával mutatta magát: még nem ért a híd­hoz ... Távolról meg már halla­ni lehetett a vonat füttyét — az előjelzőhöz ért, az szabadot, zöld fényt mutatott... A forgalmi irodából kocsifel- írók száguldtak a váltókhoz — a biztosító berendezés felmond­ta a szolgálatot, s most Szabó József brigádjának kell a vo­natot úgy fogadni, hogy ne sik- lódjon ki, hogy ellenőrizzék, hol a hiba a berendezésben ... A fény-térképen észlelt hiba után még csak négy perc telt el. De már minden váltó mel­lett ott állt egy-egy vasutas lámpájával, zöld fényt mutat­va az érkező vonat felé. Szu­szogva ért az állomásra a hosz- szú tehervonat... Tíz év óta ez volt az első ilyen »baleset« és ezen az éjjelen Szabó József brigádja volt szolgálatban. A forgalom csak tíz percig állt — ennyi idő telt el, amíg a műszerészek megjavították az egyik automatát, ahol sárlat keletkezett..; (pj.) Dümper a szakadékban ' Csak egy baleset ■olt a hőgyész—sza­bályi útépítésnél«. Idézet egy jelentés­ből.) A számítások szerint a két­ezredik köbméter földet ma kell elvinni az exkavátoroktól a „ki­látóhoz”. Nehéz hörgéssel döm­perek döcögnek a súlyos teher alatt. Az S—0-as exkavátor pe­dig egymás után meregeti hatrl más kanalát a partoldalba, töri, hai’apdálja a sárga löszt. Az út­nak nagyobb ív kell és most azt bővítik. Nyolc dömper és billenős te­herkocsi dolgozik a földmunkán. A gépek vezetői szinte az egész országot bejárták már, kisújjuk bán van a vezetés tudománya, nehéz terepen, sárban és tűző napfényben egyaránt. És meg­szokták már az éjszakai munkát is. Most is át. meg át szelik a reflektorok fénykévéi az egész ból épített nagy termeket, osz­lopcsarnokokat, alagutakat és fo­lyosókat a Mars belső melege fű­tötte. A tűzhányók krátereiben akkora volt a hőség, hogy fel­használhattuk gőz fejlesztésére. Vannak szigetek, ahol még most is működik néhány fennmaradt, ormótlan gőzgép. A földalatti vá­rosokat összekötő alagutak csak­nem az egész bolygót behálóz­zák. Nincs értelme, hogy ebben a labirintusban keresgéljük Tusz­kubot. ö az egyetlen, aki ismeri a labirintus térképét és rejtek­helyeit. Magr királynő labirintu­sa... Magr királynő két világ ural­kodója volt, az egész Marsot ha­talmában tartotta. A hálózat Szoacera alól ötszáz lakott és sok ezer kihalt városhoz vezet. Min­denfelé fegyverraktárak, repülő­támaszpontok. A mi erőink szét­szórtak, fegyverzetünk hiányos. Tuszkubnak hadserege van, őt támogatják a vidéki földbirtoko­sok, ß havraültetvény-tulajdono- sok és mindazok, akik a harminc évvel ezelőtt lefolyt, pusztító há­ború után városi házat kaptak. Tuszkub okos és álnok. Szándé­kosan idézte föl mindezeket az eseményeket, hogy örökre elfojt­son minden ellenállást... Ó, az aranykor!... Az aranykor! (Folytatjuk.) Munkavédelmi intézkedések a Tolnai Selyemfonóban A tervek teljesítése Közeleg az év vége, s ezzel együtt jár az is, hogy most már szinte napról napra érkeznek a hírek az üzemektől, vállalatoktól a tervek teljesítéséről. Ezekben a jelentésekben arról adnak szá­mot, hogy 1959-ben milyen ered­ményeket hozott az egyre öntu- datosabb munka a termelés eme­lésében, a termelékenységben és az önköltség csökkentésében. A levelek és táviratok mindegyike arról ad számot, > hogy tovább gyarapodtunk, ismét gazdagab­bak lettünk. December 13-án azonban olyan vállalat jelentette tervének tel­jesítését, amelyik nem termeli a nemzeti jövedelmet. A Tolna megyei Vendéglátóipari Vállalat azt jelentette, hogy a tervezett­nél csaknem három héttel hama­rabb fogyasztotta el megyénk la­kossága azt a nagymennyiségű ételt és italt, amit a vállalat ter­vei erre az évre előirányoztak. S ez — akárhogyan is vizsgáljuk — így van rendjén. így van ez jól, mert ha a dolgozók egyre na­gyobb mennyiségben állítják elő a javakat, helyes, ha jobban is élnek, több és jobb minőségű fo­gyasztási cikkeket használnak lel, mint előzőleg. Megyénk lakossága közel negy­ven százalékkal költött többet a Vendéglátóipari Vállalatnál, mint 1953-ban. Az ételforgalom 34,5 százalékkal volt magasabb, mint 1955-ben, borból pedig az 1955; évi 1590 hektoliterrel szemben 3700 hektolitert mértek ki ebben az esztendőben. A cukrászsüte­ményeknél is mintegy 30 száza­lékkal emelkedett a forgalom. Ezek természetesen még nem végleges adatok, hiszen a még visszalévő két hétben — lévén karácsony és szilveszter is — bő­séges alkalom nyílik arra, hogy megváltozzanak. Mindez csak azért lehetséges, mert jobban élünk, évről évre több a jövede­lem, emelkedik az életszínvonal. A terv teljesítéséről szóló táv­iratok tehát közvetve arról is be­szélnek, hogy népünk életszínvo­nala rendszeresen emelkedik. Ez a javuló életkörülmény a több és szebb ruhán, a lényegesen több és nagyobbmérvű szociális jutta­táson, a több rádión és televízión kívül azt is tartalmazza, amit az emberek közvetlenül azon mér­hetnek le, amit a vendéglátónál elfogyasztanak. Az évvégi tervteljesítésekről szóló jelentések is, a több ezer más jelenséggel együtt arról ta­núskodnak, hogy a párt politiká­ja, amely szerint a szocializmus építésével párhuzamosan állan­dóan emelni kell a dolgozók élet- színvonalát — ebben az évben is megvalósult. K. B. J. munkahelyet. Tíz óra, a műszak csak tizenegykor fejeződik be. Az exkavátortól elhordott földdel kilátót, pihenőt építenek oda, ahonnan belátni a Kapos völgyét, Döbrököztől Regölyig. A frissen hordott földben csak­nem tengelyig süllyednek a ne­héz járművek. Vigyázni kell a dömper ürítésére, meg ne csúsz- szon, mert akkor nincs olyan erő, amely visszatartaná — menthetetlenül a húsz méteres szakadékba zuhan. Korsós Balázs öt éve ül már dömperen, legutóbbb Balaton- szemes határában volt utat épí­teni. Jó munkásembernek tart­ják vezetői. Hetyke kis bajusza, olajos munkaruhája és sapkája különbözteti meg társaitól. Mert a sapka különleges. Kék svájci, a tetején égy kétfilléres és a silt — maszek gyártmány. Ráérő idejében varrta fel még a ta­vasszal. És arról ismeretes Kor­sós Balázs, hogy még ez ideig nem volt karambolja, baleset­mentesen közlekedett. Pedig ez nagy szó. Különösen ha figye­lembe vesszük, hogy a munka­helyek — kevés kivétellel szin­te lehetetlen helyen vannak... Hárompercenként jön­nek el a dömperek az exkavá­tortól. Két »kanál« földet visz­nek egyszerre. Most Korsós Balázs jön gépével. Első sebes­séggel, hörgő motorral zötyög. A Vatikán értékeli Victor Hugót Az Osservatore Romano, a Va­tikán lapja Ottaviani bíboros cik­két közli Victor Hugo A Párizsi Notre Dame című, állítólag »szo­morúan hírhedt« könyvéről. A cikk középkori könyvégető düh­vei ír a világhírű regényről: »Ha­raggal tölt el bennünket, ami­kor elgondoljuk, hány lelket mér­gez meg, vagy nyugtalanít e sö­tét írásmű lapjaiból áradó mé­tely, a hit hány fénysugara ful­lad el az istentagadók könyvei­nek sötét ködében... Az egyház édesanya. Nézheti-e tétlen sajnál hozással egy édesanya, ha gyer­meke a mérget tartalmazó keiy- het ajkához emeli?« Rückverzbe kapcsol. Egy kis gázfröccsöt ad, jobb kezével ki­oldja a billentő szerkezetet... rálép a gázpedálra... a gép hát- raugrik... a másfél köbméter föld egyszerre hull a mélybe... és hirtelen eltűnik a gép is.... a következő másodpercben tompa dübörgés hallatszik, az­után egy nagy huppanás. A dömper lezuhant a szakadékba! Másodpercek múltán a mun­kahelyen mindenki tud a sze­rencsétlenségről. Izgatottan kia­báló gépkocsivezetők rohannak le a frissen töltött íöldhányú- son. Korsós, ekkor tápászkodik fel... Cifrát, kacskaringósat ká­romkodik és elkezd szívetté- pően jajgatni. »Hamar a men­tőkért!« Kiabál valaki... És kö­rül állják, tapogatják Korsóst, hol fáj, eltörött-e valamije, hol sérült meg. A gép meg ott áll a vezetőjét körülvevő cso­port mellett, kialudt lámpák­kal, álló motorral. Amikor a sok »hozzáértő« néhány perc után megállapítja, hogy Korsós­nak kutya baja nem történt a rettenetes nagy ijedtségen kí­vül — vizsgálni kezdik a gépet. Az egyik vezető felmászik az ülésre. Lábával nyomkodni kez­di a fék-, a kuplung-, meg a gázpedált. Működik mindegyik! Zsebéből előveszi a slusszkul­csot, bedugja. A szerelvény­falon a piros lámpa pislogni kezd, majd egyenletes, sápadt fénnyel világit. »Indítsd be!« »Próbáld meg, hátha megy a motor« — biztatják a kormány mellett ülőt! Az benyomja az önindító gombok A villanymo­tor búgni kezd. A motor nem in dúl. XJjabb kísérlet. Egy hagy durranás, két-három pufogás, és a motor leáll. Újabb kísér­let, fél perc múlva a motor egyenletesen dübörögni kezd. a sofőr elindul vele, körbe, megkerülte a nagy földhányást és a tejüzemnél jött ki. Akkorra már összefu­tott az egész építkezés vezető­sége, a szerencsés kimenetelű baleset hírére... (így történt a baleset, így mesélte el nekem az építkezés vezetője.) — ács —■

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents