Tolna Megyei Népújság, 1959. december (4. évfolyam, 282-306. szám)
1959-12-02 / 283. szám
I Foci* Jenő elvtárs referátuma A kongresszus hétfő délutáni ülésén Fock Jenő, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára mondta el a beszámolóját. Tisztelt Kongresszus! Kedves Elvtársak! A Központi Bizottság beszámolójában Kádár elvtárs ismertette pártunk gazdaságpolitikájának fő vonásait. Beszámolómban azokkal a változásokkal foglalkozom, amelyeket népgazdaságunk szerkezetében és arányaiban a következő hat évben kell végrehajtani — mondotta,'majd így folytatta: — Két hónappal a kongresszus előtt nyilvánosságra hoztuk a Központi Bizottság irányelveit „gazdasági feladatainkról és a második ötéves terv elkészítéséről”. Nagyjelentőségű ez, mert így kap- kodás nélkül, körültekintően készíthetjük el második Ötéves tervünket és gondosan felkészülhetünk annak végrehajtására. Javasoljuk a kongresszusnak: . adjon utasítást az újonnan megválasztandó Központi Bizottságnak, hogy az ötéves terv készítésének egy későbbi szakában a dolgozók széles körével vitassa meg a tervet. A kongresszus előtt nem szerveztünk országos vitát, de néhány helyen — a Tudományos Akadé" mián, a Szakszervezetek Orszának fejlesztésére specializálhatja magát, amelyekhez a legkedvezőbbek a természeti és gazdasági feltételei”. így nálunk az ipar minden ágazatában növekszik azoknak a termékeknek az előállítása, amelyek a mi körülményeink között a leghatékonyabban járulnak a nemzeti jövedelem emeléséhez. A termelés növekedésének kétharmadát a termelékenység emelésével kell biztosítanunk, szemben az előző évek gyakorlatával, amikor az ipari termelés fejlődésében nagyobb szerepe volt a létszám növelésének, mint a termelékenység emelésének. A nemzeti jövedelemnek az a része, amelyet a fogyasztásra fordítunk, 1965-ben 40—50 százalékkal magasabb, mint tavaly volt, — miközben a nemzeti jövedelem termelése több mint 50 százalékkal nő. Kiás szóval a nemzeti jö- ; védelemben növekszik a felhal- ; mozási alap aránya. A felhalmo- ; zási alapon belül is emelni kell a termelő beruházások arányát, i mindenekelőtt a gépi beruházásokét. Mindez alapfeltétele a termelés fejlesztésének és az életszínvonal emelésének. A felhalmozási alap aránya azonban csak olyan mértékű lehet, hogy a lakosság életszínvonala évről évre érezhetően javuljon. Az irányelvekben meghatározott arány ezt a követelményt elégíti ki, amikor a fogyasztási alap 40—45 százalékos emelését írja elő. Ez lehetővé teszi, hogy 1965- ben a munkások és alkalmazottak reálbére és reáljövedelme, valamint a parasztság egy főre jutó reáljövedelme 26—29 százalékkal legyen magasabb, mint 1958-ban volt. A fő feladat: befejezni a szocializmus alapjainak lerakását Beszámolója második részében rámutatott arra, hogy következő ötéves tervünk időszakában a fő feladat: befejezni a szocializmus alapjainak lerakását, meggyorsítani a szocializmus építését. Szocialista építésünk feladatainak kijelölésénél népgazdaságunk tényleges helyzetéből indulunk ki és elsősorban belső erőforrásainkra támaszkodunk. Népgazdaságunk sajátosságainak megfelelően sokoldalúan felhasználjuk a Szovjetuniónak és a népi demokratikus országoknak a szocializmus építésében felhalmozódott gazdag tapasztalatait, ugyanakkor elkerüljük a nemzeti sajátosságok el- túlzását is, a tapasztalatok gépies átvételét is, Fő céljaink megfelelnek azoknak a követelményeknek, ame lyeket a szocializmus alaptörvénye és a szocialista építés minden országban érvényes gazdasági törvényei állítanak elénk. A népgazdaság fejlesztésének kialakítandó főbb arányait az irányelvekből ismerjük. Az ipari termelés 65—50 százalékos, a mezőgazdasági termelés 30—32 százalékos növekedését úgy kell elérnünk, hogy a nemzeti jövedelem emelkedése legalább 50 százalék legyen. Fejlődésünk új vonása a nemzeti jövedelem ilyen arányú emelkedése, hiszen a korábbi években az volt a jellemző, hogy viszonylag gyorsan emelkedett az ipar és — bár korántsem kielégítő mértékben — a mezőgazdasági termelés, viszont sokkal lassúbb volt az új érték, a nemzeti jövedelem emelkedése. Mostani gazdaságpolitikánk legsajátosabb vonása, hogy nem egyszerűen a termékek mennyiségét növeljük, hanem ezzel egy időben fokozzuk a termelés gazdaságosságát, csökkentjük az anyagi ráfordításokat, s arra törekszünk, hogy minél magasabb legyen a nemzeti jövedelem. Ennek a gazdaságpolitikának a helyességét immár háromévi munkánk tapasztalatai igazolják, további érvényesülését az iparon belüli arányok előirányzata is tükrözi. A bővített szocialista újratermelés, a szocialista iparosítás követelményeinek megfelelően az átlagosnál gyorsabban emelkedik a nehézipar termelése. NehéziDa- runk fejlesztésénél messzemenően figyelembe vesszük a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusának megállapítását, amely szerint: „Ma már nincs szükség arra, hogy minden egyes szocialista ország feltétlenül fejlessze a nehézipar valamennyi ágát, mint a Szovjetuniónak kellett tennie, amely hosszú ideig az egyetlen, a kapitalista környezetben levő szocialista ország volt. Most, amikor megvan a szocialista országok hatalmas közössége, minden európai népi demokratikus ország azoknak az iparágakA termelékenység nem alakult megfelelően Fock Jenő ezután a munka termelékenységével foglalkozott. A termelékenység nálunk nem alakult megfelelően, sőt 1952—1955 között egyáltalán nem fejlődött. A gyakorlatban általában az a hibás szemlélet érvényesült, amely úgy látta, hogy a termelést elsősorban új üzemek, új gyárak létesítésével lehet bővíteni. Az új üzemekbe és az új gyárakba azonban általában nem a legkorszerűbb géppark került, s így a technika, a technológia nem fejlődött, a termelékenység sem, \ agy nem kielégítően. A termelést tehát elsősorban a dolgozók számának növelésével emelték. A munkaerő-gazdálkodás sem volt körültekintő. A foglalkoztatottság — többek között iparunk, nem megfelelő szerkezete következtében — nem a népgazdaságnak leghasznosabb területeken növekedett. Elhanyagoltuk a felújítást is. Nem egy iparágban ma is korszerűtlen, elhasznált gépekkel termelünk. Kevés a nagytermelékenységű automata- és félautoma- gépünk. A termelékenység növekedésének ütemében — az elmúlt tíz év átlagát tekintve — még ilyen hibák és hiányosságok mellett is túlszárnyaltuk a fejlett kapitalista országok egész sorát, de jelentősen elmaradtunk a baráti országokban elért ütem mögött. Központi Bizottságunk fontosnak tartotta, hogy a párt kongresszusán teljes nyíltsággal feltárja a termelékenységet fékező okokat és a jelenlegi helyzetet. Mélységesen meg vagyunk arról győződve, hogy ezen a helyzeten erőink ösz- szefogásával gyökeresen változtathatunk. Ahhoz azonban, hogy ezt megtehessük, látnunk kell a valóságos helyzetet, a megoldásra váró problémákat. A termelékenységgel kapcsolatos elméleti munka sem kielégítő. Dicséretre méltó kezdeményezés volt a munka termelékenysége kérdéseiről októberben tartott tudományos konferencia. Közgazdászaink tartsák fontos megbízatásuknak, hogy több segítséget adjanak a gyakorlatnak a termelékenység egyes kérdéseihez. Komoly hibákra vezethet, ha csak az élőmunka arányának szempontjából vizsgáljuk a termelékenység alakulását. Figyelnünk kell az anyagban, a gépben, az energiában tárgyiasult munka felhasználására is. Az iparban egyszázalékos anyagmegtakarítás jelenleg körülbelül 900 millió, 1965-ben pedig már 1200 millió forint értéket képvisel! Jobban ki kell tehát használni a termelő- eszközöket, vizsgálni kell a különböző műszaki gazdasági mutatókat, a termékenységre jutó nyersanyagok mennyiségét, valamint a gépek és berendezések kihasználási fokát. A termelékenység emelésének fő útját a továbbiakban is a hároméves terv időszakában megkezdett gazdaságpolitika fejlettebb színvonalú folytatásában látjuk. Ennek megfelelően foglalkozunk a műszaki színvonallal, iparunk szerkezetének átalakításával, mész szemenően eleget téve a gazdaságosság követelményének — folytatta beszámolóját Fock Jenő, majd néhány iparág fejlődési irányát elemezte a termelékenység, illetve a műszaki fejlesztés szemszögéből. A fűtőanyag-mérlegünkben tervezett változásokról a többi között a következőket mondotta: a széntermelést 15—20 százalékkal emeljük, az olajtermelést kétszeresére, a földgáz-termelést mintegy háromszorosára. Az ötéves terv időszakában tervezett fejlesztés azt jelenti, hogy — miközben a fűtőanyag-szükséglet több mint 32 százalékkal bővül — a szén aránya fűtőanyag-mérlegünkben a tavalyi 75 százalékról 69 százalékra csökken. Terveinket reálissá teszi az' a felmérhetetlen segítség, amelyet a Szovjetunió nyújt számunkra; csővezetéken szállít nagymennyiségű olajat. Nagy figyelmet fordítunk a vil- lamosenergia-termelésre is. Az iparilag fejlettebb országokban a villamosenergia-termelés meghaladja az ipari termelés növekedését. Népgazdaságunkban az elmúlt években ez fordítva volt. Második ötéves tervünk idej jn el kell érni, hogy a tavalyihoz képest legalább 72—75 százalékkal több villa- mosenergia-mennyiseg álljon rendelkezésünkre, s így biztosítsuk a termelés és a lakosság zavartalan ellátását. Döntő változás több iparágban Az ötéves terv időszaka rövid ahhoz, hogy iparunk egészében gyökeresen javítsuk a műszaki színvonalat. De azt meg tudjuk tenni, és meg is kell tennünk, hogy — miközben, tökéletesítjük iparunk szerkezetét, és az egész iparunkban növeljük a termeié kenységet — néhány kiemelt iparágban döntő változást érjünk el. A gépiparban elsősorban a műszeripart, a híradástechnikát, valamint az erősáramú berendezések, a vegyipari gépek, az élelmi- szeripari gépek gyártását fejlesztjük. A több ágazatban is — szerszámgépipar, járműipar, mezőgépipar stb. — előtérbe kell helyeznünk a magasabb technikai színvonalat képviselő és gazdaságosabban gyártható gépek előállítását, A vaskohászatban elsősorban a termékek minőségét javítjuk, a választékot bővítjük, a jobbminőségű acélok és finomlemezek, a hidegen alakított termékek gyártását fejlesztjük. A Dunai Vasmű meleg- és hideghengerművének üzembe helyezésével megoldjuk a lemezáruk termélését; az utóbbi években 50 000—60 000 tonna finomlemezt importáltunk, s ez akkor lényegében megszűnik, a Du nai Vasmű pedig a leggazdaságosabban dolgozó kohászati üzemünk lesz. A hidegen alakított acélgyártmányok előállításához szükséges termelőkapacitás a tavalyihoz képest 80 százalékkal bővül az ötéves terv végére. Hazánk világviszonylatban is jelentős bauxit-készletekkel rendelkezik. Rendkívül fontos, hogy ezt az értékes nyersanyagot a népgazdaság számára legeredményesebben használjuk fel. Ma már jelentős bauxitbányászati, timföldgyártási és alumíniumkohá- ,szati bázissal rendelkezünk. Ezért a következőkben a félgyártmányt előállító ipar kapacitását kell fejleszteni. A Szovjetunió által nyújtott hosszúlejáratú hitelek segítségével már tavaly megkezdődött a fejlesztés. így 1962-ben üzembe lép a 6800 tonna kapacitású Fehérvári Présmű. A fejlesztéssel nemcsak a hazai igényeket fedezzük teljes mértékben, de exportra is nyílik lehetőség. Különösen fontos a vegyipar fejlesztése, mert ezzel előrelendíthetjük szinte egész népgazdaságunkat. Vegyiparunk az elmúlt években számottevően fejlődött és egyes ágai — például a gyógyszeripar — szép sikereket értek el. Az ipar egészének fejlődése azonban korántsem kielégítő. Különösen a műanyag- és műszálgyártás elmaradott nálunk. Az egy főre jutó műanyagfelhasználás hazánkban alig éri el az egy kilót — ennek is csak egy részét állítjuk elő itthon — míg a fejlettebb ipari országokban a mienknek öt-tízszerese az egy főre jutó műanyagtermelés. A műanyagipar fejlesztésével például lehetővé válik a gépipar további korszerűsítése, a gépek súlyának csökkentése is. A műanyagok az építőiparban is hasznosak, nem is szólva arról, hogy a korszerű műanyagipar jobbminőségű, többfajta fogyasztási cikket ad a lakosságnak. A műanyaggyártás és felhasználás tehát igen fontos feladat. Egyidejűleg fejlesztjük a műanyaggyártó és feldolgozó ipart. ötéves tervünk irányelvei szerint a vegyipari termelést megkétszerezzük, s így megkezdjük a vegyiparban mutatkozó elmaradásunk felszámolását, A könnyűiparban gyökeresen át kell alakítanunk a gépparkot, elsősorban is a textiliparban, mert a gépek elavultsága már régóta gátolja a fejlődést. A miskolci pamutfonodában például, ahol korszerűbbek a gépek, csaknem kétszer annyi a munkások teljesítménye, mint a pápai textilgyárban. A pamutszövődékben a gépparknak mindössze öt százaléka automatikus szövőgép, pedig az automatikus szövőgépekkel lényegesen emelhető a termelékenység. Ezért előirányoztuk, hogy a pamutszövődékben 35—40 százalékra emeljük az automatikus szövőgépek arányát. A bútorgyártásnál szintén automata- és félautomata gépek beállításával korszerűsíthetjük a műszaki színvonalat. Egyes munkafolyamatok elvégzéséhez például most 14 nap kell, a modern eljárással pedig mindössze két nap. Az élelmiszeripar termelését szintén korszerű gépek és gépsorok, félautomata és automata gépek beállításával és a technológiai folyamatok korszerűsítésével emel jük. Bővítjük a raktárakat és a hűtőházakat is. 1 A' Központi Bizottság és a kormány által már elfogadót! IfFéves lakásépítési terv megvalósítása különösen _ indokolttá teszi az építő- és építőanyagipar gyors fejlesztését, az úgynevezett szakipari munkák gépesítését, a korszerűbb építőanyagok alkalmazását s az építési idő rövidítését. A közlekedés területén elsősor- ' bán a vasúti közlekedésben kell számottevően előre haladni. Az áruszállítás a háború előtti színvonalhoz képest háromszorosra növekedett, ezzel szemben a mozdonypark csupán 27 százalékkal, s a mozdonyok fele negyven évnél idősebb. Ezért mintegy 100—110 villamosmozdonyt és 380—400 diesel-mozdonyt keli forgalomba állítanunk az ötéves terv idején. Korszerűsítenünk kell a vasúti pályát is, úthálózatunkat is. A pormentes burkolatú utak hosszát a jelenlegi 6400 kilométerről 13 ezer kilométerre kell növelni: Beruházások, az ipar területi megoszlása Termelő beruházásainkat is a műszaki színvonal emelésének szem előtt tartásával kell megvalósítanunk — hangsúlyozta a beszámolónak a beruházásokról szóló fejezete. A nemzeti jövedelemnek a felhalmozásra fordított hányada nálunk 1954—1956 között jóval kisebb volt, mint a többi szocialista országokban. 1957— 1958-ban még tovább csökkent. Idén és jövőre már megközelíti a szocialista országokban szokásos mértéket. Az ötéves terv időszakában még valamelyest növelnünk kell a felhalmozás részarányát, hogy meggyorsíthassuk népgazdaságunk fejlődését. A korábbi gazdaságpolitika egyik hibája abban mutatkozott meg, hogy rendkívül alacsony volt a beruházások hatékonysága. Az ötéves terv éveiben az állami beruházások 74 százalékát közvetlenül a terme’és céljaira fordítjuk, s a termelő beruházások 42—43 százaléka a gépparkot korszerű-, siti. Az előirányzott fejlődés jelentős — hiszen 1950—1058 között csupán 27,9 százalék volt a gépi beruházás aránya, — de még mindig nem kielégítő, nálunk még mindig kisebb lesz a gépi beruházás hányada, minta a szocialista országok nagy részében vagy néhány iparilag fejlett tőkés országban. Olyan gépeket és berendezéseket állítunk a termelésbe, ame! vek korszerűek és magas termelékenységet biztosítanak. Az új vagy újjáalakított üzemeinkben a legfejlettebb módszerekkel szervezzük meg a munkát. Behozatalunk is tükrözi a műszaki fejlesztés követelményeit: 1955-hi.z képest 1959-re több. mint megkétszereztük a gépek és finommechanikai termékek behozatalát, — 1965-re további 60 százalékkal emeljük. (Folytatás a 3, oldalon.) gos Tanácsában, a Népfront Elnökségében, a METESZ-ben *— már megvitatták a kongreszusi dokumentumokat. Az elhangzott legfontosabb észrevételek lényege: a fejlesztés irányával egyetértenek, helyeslik, hogy a termelékenység, a gazdaságosság előtérbe kerül, felhívják a figyelmet, hogy a népgazdaság gyorsabb fejlesztésére még sok a tartalékunk: szóvá teszik a népgazdaság gyorsabb fejlesztésével nagyobb foglalkoztatottságot, a reáljövedelmeknek a , tervezettnél nagyobb mérvű növekedését lehetne biztosítani, javasolják, vizsgáljuk meg alaposan az ■ iparilag gyengén fejlett vidékek gyorsabb iparosításának lehetőségeit, hangsúlyozzák, hogy a gazdasági vezetés színvonalának javításával sokoldalúbban, szervezettebben és elmélyültebben kell foglalkozni, felhívják figyelmünket, hogy a műszaki színvonal gyorsabb emelése megköveteli a mérnök-technikusképzés kiszélesítését, végül igen sokan rámutattak arra, hogy nagy gondot kell fordítani a gyártmá- j nyok minőségének javítására.! Máris figyelembe tudtuk venni az ! elhangzott észrevételek egy részét. | A további munkában minden he- j [yes bírálatot és ésszerű javaslatot igyekszünk hasznosítani, hiszen a terven még sokat kell dolgozni, hogy az a lehető legjobb legyen. ••
