Tolna Megyei Népújság, 1959. december (4. évfolyam, 282-306. szám)
1959-12-02 / 283. szám
Egyetemi Könyv VILA I'sz, TOLNA MEGYEI S z e p e s_s y~u\. 3-, /tehűUM ’pM M.AG VAK Sl O C I A-L í S T A M U N K Á S P.A I? 1 TOt NÁ ;VMÍ G Yfcr ßIZ Ü T T $ ÁG Ä .ÉS A Mi G YEI 1 AN A C 5 LAPJA ___<<'<» ~ I TS2» 1959. december 2 IV. évfolyam 283. szám ÁRA: 50 FILLÉR Foek Jenő elvtárs előadói beszéde: Irány elvek a gazdasági feladatok megoldásához második ötéves népgazdasági terv elkészítéséhez és a Hruscsov elvtárs felszólalása — ,,, ------( Lapunk tegnapi számában közöltük Kádár János elvtárs beszámolójának első részét. Az alábbiakban a beszéd befejező részét közöljük.) Hazánkban sok százezer ember van, akik sok éven át bíztak Rákosiban, éltették és támogatták őt, ma pedig kemény szavakkal és súlyos kritikával beszélnek káros tetteiről. Miről van lényegében szó? Rákosi Mátyás 1919-ben harcolt a Tanácsköztársaságért, kiemelkedő szerepet töltött be a Horthy-fasizmus elleni küzdelemben és vezetőszerepe volt a fel- szabadulást követő politikai harcokban. A proletárdiktatúra győzelmét követő időkben azonban eleinte eltűrte, majd maga is ösztönözte a személyi kultuszt és súlyos károkat okozott a szocializmus ügyének, A lényeget tekintve az emberek helyesen tették, amikor a régebbi években támogatták Rákosit hasznos tetteiben, helyesen cselekedtek akkor is, amikor látva súlyos hibáit, az azokban való makacsságot, megvonták tőle, mint vezetőtől, bizalmukat és elítélték őt. A személyi kultuszért, az abból származó súlyos károkért, az árnyakért, amelyet ezek a pártra vetettek, nem a magyar kommunistáknak, nem a pártnak, nem a Rákosit korábban követő tömegeknek, hanem azoknak kell szégyenkezniük, akik ezeket felidézték, magának Rákosi Mátyásnak, s annak a csoportnak, amely hibáiban támogatta őt, Kádár János ezután rámutatott arra, hogy a revizionizmusnak is, a dogmatizmusnak is közös vonása a marxista ismeretelmélet elvetése, a szubjektív szemlélet. A marxista ismeretelmélet a valóság objektív tényeinek szakadatlan tanulmányozását követeli meg. A párt a valóság tényei alapján vonja le azokat a következtetéseket, amelyek a párt helyes politi" kájának kidolgozásához szükségesek. A jelenlegi helyzet a marxista—leninista propaganda erősítését kívánja. A párt feladata mindenekelőtt, hogy a párt tagjainak marxista—leninista tudását mélyítse, továbbá az is, hogy segítséget nyújtson a marxizmus—leninizmus elsajátításához annak a jelentős számú pártonkívülinek, akik ezt igénylik. A továbbiakban Kádár János a párttagság számszerű adatait ismertette, majd a párt élcsapat jel" legéről beszélt, aláhúzva: a párt soraiban ma azok a legöntudatosahb és legállha- tatosabb elvtársak vannak, akik az ellenforradalom elleni harc nehéz napjaiban vették kézbe és emelték magasra a párt, a proletárdiktatúra zászlaját. Nagy nyereségnek tekintjük, hogy a korábbi évek hibáit jóvá- téve, elfoglalták méltó helyüket a pártban az 1919-es kommunisták és azok, akik a Horthy-rendszer éveiben idehaza illegalitásban dolgoztak, a spanyol polgárháborúban részt vett, valamint más, egy időben oktalanul mellőzött elvtársak. Kijavítottuk azokat a hibákat is, amelyek a két munkáspárt egyesülésével kapcsolatban előfordultak. Ma aszerint ítéljük meg az embereket, hogy az ellenforradalommal vívott harc idején hűek maradtak-e a munkásosztály ügyéhez és nem azon az alapon, hogy korábban a kommunista, vagy a szociáldemokrata mozgalomban tevékenykedtek-e — s ez jó dolog. Az elmúlt három évben fejeződött be teljesen az egyesülés olyan értelemben, hogy pártunkban most már csak minden tekintetben egyenjogú és összeforrott párttagság van. A régi törzsgárda és a felszabadulás után kommunistává lett ifjúság is összeforródott, ahogy ezt más szavakkal kifejezzük: a 40 éves magyar kommunista mozgalom három élő nemzedéke együtt van és jő egyetértésben dolgozik. A párt erős, mert ma valóban az azonos elveket valló emberek önkéntes harci szövetsége. Beszélt a kádermunkáról is. Jó az — hangsúlyozta —, hogy nem egymástól elkülönítve végzik immár az emberek irányítását és a kádermunkát. Tapasztalataink szerint az a döntő, hogy mindenekelőtt munkája és magatartása alapján ítéljék meg az embert és ne különböző nyilvántartások adatai alapján. Az egész embert tekint sék, jó tulajdonságaival és esetleges fogyatékosságaival együtt. Az a legfontosabb, hogy a kádermunkából végképp eltüntettük a titokzatosságot, a misztifikációt, az egyoldalú megítélést. Feltétlenül kerülni kell, hogy egy embert egyik nap — jótulajdonságai alapján — az egekig emeljenek, a másik nap pedig — valamilyen hibája miatt — esetleg örökre elvessék. Pártunk tömegbefolyásának növekedésében — folytatta — döntő tényező: a párt szavai és tettei soha nem térhetnek el egymástól. A pártnak a tömegekkel vannak közvetlen és közvetett kapcsolatai. A párt a néppel a tömegszervezetek és tömegmozgalmak révén közvetett kapcsolatban van. A tömegszervezeteknek és tömeg- mozgalmaknak megvan a maguk sajátos rendeltetése, de feladatuk az is, hogy a párt szavát közvetítsék a tömegekhez és a tömegek véleményét, kéréseit a párthoz. A tömegszervezetek és a tömegmozgalmak a párt eszmei és politikai irányításéval ugyanakkor önállóan dolgoznak és betöltik sajátos szerepüket is. Alapjában véve jól töltik be a párt és a tömegek közötti összekötő szerepet is. Kádár János részletesebben szólt ezután a szakszervezetek, a Kommunista Ifjúsági Szövetség és a Nőtanács munkájáról. A szakszervezetekre a kommunistáknak úgy kell tekinteniük, mint olyan szervezetekre, amelyekhez ivével mind több olyan feladat és hatáskör kerül, amelyek ma még állami szerveknél vannak. A Kommunista Ifjúsági Szövetség egyrészt tömegszervezet, más vonatkozásban pedig a párt saját ifjúsági szervezete. Legfőbb feladata, • hogy küzdjön és segítsen a pártnak legyőzni az ellenséges nézetek maradványait, amelyek az ifjúság soraiban helyenként még rombolnak. További feladata, hogy segítsen a pártnak az egész ifjúságot tanulásra ösztönözni, a munka megbecsülésére és szere- tetére tanítani, a szocializmus eszméjéhez, a népi hazához való rendíthetetlen hűségre nevelni. A Központi Bizottság megítélése szerint a nőmozgalom szervei, a nőtanácsok hasznos és jó munkát végeznek. Ezért tekintélyük van a pártszervezetek és a tömegek előtt is. Az a feladatuk, hogy a szocializmus építésének központi társadalmi kérdéseivel foglalkozzanak és mozgósítsák a nőket a párt politikájának' támogatására, az alkotó munkára. Ugyanakkor foglalkozzanak a nők társadalmi kérdéseivel. A nők a Magyar Népköztársaságban egyenjogúsággal rendelkeznek. A nőtanácsok feladata, hogy ennek a törvényben biztosított egyenjogúságának az élet minden területén érvényt szerezzenek. A párt közvetlen tömegkapcsolatainak alakulásában rendkívül fontos, hogy a párt elvileg és gyakorlatilag helyes viszonyt alakítson ki a pártonkívüliekkel. A párt, mint tudvalevő, bizalommal és megbecsüléssel viseltetik a pártonkívüliek iránt, őszintén, közvetlenül és nyíltan szól a pártomkívüliek legszélesebb tömegeihez az eredményekről és a nehézségekről is. Három év alatt a párt és a pártonkívüli tömegek között éppen ez a nyíltság és őszinteség teremtette meg a kölcsönös bizalom nagy erkölcsi tőkéjét. A párt sikerei döntően attól függnek, hogy ezt a bizalmat a jövőben tovább erősítsük. Gátolja a pártonkívüliekkel kiépített egészséges viszonyt további erősödését az az elbizakodottság is, amely sorainkban helyenként felüti fejét. Vannak olyan elvtársaik, akik elfeledkeznek arról a lenini tanításról, hogy a pártnak napról-napra a tömegek bizalmát és támogatását újból és újból meg kell nyernie. Sajnálatos, ha szórványosan is, de mégis találkozunk olyan esetekkel, amikor a párttagok egy része nem érti a Központi Bizottság álláspontját a pártonkívüliekkel kapcsolatban, s ezért nem jár el helyesen. Helyenként értetlenség és idegenkedés van az 1957-es pártértekezletünk állásfoglalásával szemben, amely szerint hazánkban a pártfunkció kivételével pártonkívüli is betölthet bármely közfunkciót. Vannak egyes olyan maradi nézetekkel megvert elvtársaink, akik nem értik, hogy a kommunisták nem végezhetnek mindent maguk. El kell ítélnünk a pártonkívüliekkel szemben helyenként mutatkozó türelmetlenséget is. Senki sem várhatja, hogy mindenki egycsapásra kommunistává váljék, hogy mindenki egycsapásra felemelkedjék az élcsapat színvonalára. Viszont a szocialista forradalom felépítése az egész nép ügye, csak az egész nép műveként valósulhat meg. A párt feladata, hogy a nem kommunistákat meggyőződéssel és türelemmel vezesse ebben a nagy munkában és közülük azokat, akik képességekkel, tudással és tehetséggel rendelkeznek, olyan posztokra állítsa, ahol a legtöbbet tudják nyújtani a társadalomnak. Még ennél is messzebbmenő türelemre van szükség az emberek ügyes-bajos dolgaival való foglalkozásban. Nincs semmiféle statisztikai kimutatás arról a megszámlálhatatlan kérdésről, azokról a közérdekű vagy személyes ügyekről, amelyekkel az emberek naponta fordulnak pártszervezeteinkhez. 1953-ban kevés híján 20 000 levél érkezett egyenest a Központi Bizottság címére, a Nép- szabadsághoz több mint 30 000. Ezekben a levelekben különböző emberek tanácsért vagy segítségért fordulnak hozzánk. A párt és a pártszervezetek természetesen mindennel nem foglalkozhatnak, de a kéréseket és kívánságokat, amelyeket szóban vagy írásban túlnyomóan pártonkíviiliek juttatnak el hozzánk, mindenekelőtt úgy kell felfogni, mint a párt iránti bizalom jelét. A bürokratizmus és lélektc- Ienség ellen kíméletlenül lépjünk fel, s a legnagyobb figyelmességgel foglalkozzunk az emberek ügyeivel, kérdéseivel, panaszaival, kéréseikkel. Ezeket az ügyeket a pártszervezeteknek komolyan kél! venni és e! kell igazítani az embereket; Ügyeiket továbbítsák az illetékes szervekhez és kísérjék figyelemmel azok elintézését. A tömegszervezeteken, tömegmozgalmakon és a tömegekkel fennálló közvetlen kapcsolatokon keresztül szövődik és erősödik az a millió és millió szál, amely a pártot és népünket összeköti. A párt és a nép közötti kölcsönös bizalom és eleven kapcsolat az a tényező, amely nélkül a párt nem élhet és nem dolgozhat. Elvtársak! Pártunk hazafias és internacionalista párt. Szocialista forradalmunk csak a nemzetközi kommunista mozgalommal együtt és azzal összeforrva fejlődhet. Feladatunknak tekintjük, hogy tanuljunk népünktől és tanuljunk a nemzetközi kommunista mozgalom tapasztalataiból. Ha szüntelenül tanulunk saját tapasztalatainkból és népünktől, akkor sohasem hagyjuk figyelmen kívül hazai adottságainkat, nemzeti sajátosságainkat, amelyek történelmileg alakultak ki. Ezekről megfeledkezve lehetetlenség volna hazánkban felépíteni a szocialista társadalmat. A párt előtt álló feladatokat összefoglalva: a legközelebbi években be kell fejeznünk a szocialista társadalom alapjainak lerakásai. A gazdaság és kulturális építés feladatainak jobb és lendületesebb megoldásával hozzuk közelebb azt a napot, amikor a szocialista forradalom teljes és végleges győzelmet arat hazánkban. Ennek feltételei: hogy megőrizzük eszmei alapunk, a marxizmus—leninizmus tisztaságát oár- tunkban, hogy tudományos elméletünket alkotó módon alkalmazva egyértelmű és következetesen kommunista politikát folytassunk, A Magyar Szocialista Munkáspárt, a Magyar Népköztársaság most erős, a nemzetközi feltételek jók. Arra van szükség, hogy pártunk, pártunk minden szervezete, minden tagja dolgozzék még nagyobb lelkesedéssel, mint eddig. Arra van szükség, hogy a párt támaszkodjék még jobban a tömegekre, a nép tömörüljön még jobban a párt köré. Arra van szükség, hogy a magyar nép fűzze még szorosabbra barátságát a Szovjetunió és a szocialista tábor népeivel és zárkózzék fel még szorosabban a szocializmus és a béke egyre hatalmasabb nemzetközi erőihez. Bizton hisszük^ hogy ez így is lesz. A szocializmus belátható időn belül győzedelmeskedik hazánkban is, felépül a magyar nép több nemzedékének legszebb és legigazabb álma, a szocialista Magyarország ■ 'ej ez te be beszédét Kádár János.
