Tolna Megyei Népújság, 1959. december (4. évfolyam, 282-306. szám)
1959-12-10 / 290. szám
I f 1959. december 10. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 A klasszikus schaller párharca az elektromos vulkanizálóval! — Melyik lesz a győztes? SOK bosszúságot okoz, sök-sok órát rabol el a gépkocsi üzemeltetéséből egy-egy országúti leállás, tömlőszakadás következtében. Az ilyen esetben, bármily sürgős is az út, vesztegelni kell, amíg a gépkocsivezető befoltozza a lyukat schallerral. Hozzávetőleges becslés szerint az országban naponta mintegy ötszáz „de- fektet” kell a különböző gépkocsik tömlőjén ragasztani. A javítási mód, több évtizedes, — tűzveszélyes — nehézkes, — büdös — és gyakran elégeti a gumit, máskor meg egyszerűen meg sem gyullad. Tehát ez az évtizedes.gyakorlat, és ezen még ez ideig nem sokat változtattak. Igaz többen kísérletezgettek már több, kevesebb sikerrel, de rendszerint eredménytelen volt a sok fáradság. 1955-ben egy fiatal elektrotechnikus — Simon Sándor — saját használatára szerkesztett egy elektromos, hordozható vulkani- zálót. Sokat töprengett, számolt, mire az elgondolás megvalósult, mire kifogástalanul tudta vele a foltot ragasztani. A berendezés nagyon egyszerű, az akkumulátortól kapott árammal működik és nyolc-tíz perc alatt tökéletesen vulkanizálja a foltot a lyuk köré. Évekig használta Simon Sándor a maga készítette szerkezetet, motorkerékpárjának akkumulátora segítségével. Amikor a Szekszárdi 25-ös AKÖV-nél állt munkába, szerkezetét újításként beadta. A kis szerkezetet a hozzáértők elfogadták, sőt harminc darabot készítettek belőle, hogy próbálják ki a gépkocsivezetők. A készülékeket hulladékanyagból állították elő. Tíz forintba került egy darab. SIKERES KIPRÓBÁLÁS UTÁN a harminc gépkocsivezető jó véleményezésével az újszülött ki- álta a próbát, felterjesztették a találmányi hivatalba — hátha nagyobb jelentősége van az ügynek. Az ajánló levél a szerkezethez jó volt, mert ilyenek szerepeltek ben ne: egy folt felvulkanizálása tíz (!) fillérbe kerül. A hagyományos schaller darabja (a Vasműker szerint) 1 forint hetven fillérbe kerül. (Igaz, hogy a tíz fillérben nincs benne a készülék áramfogyasztásának értéke.) És az új vulkanizáló mód gyors és egyszerű, a fűtőtestet is csak négyezer vulkanizálás után kell cserélni, nem tűzveszélyes, nem büdös, és mindig biztosan gyújt, ha az akkumulátorban van áram. (Feltehetően ilyen hiány gépkocsinál alig fordul elő.) A készülék pedig csak annyi áramot fogyaszt, amennyit az index-lámpák tíz percig. TEHAT AZ ÚJÍTÁS (vagy találmány) feljutott az Országos Találmányi Hivatalba. A vállalat előre kalkulált megtakarítási összeget is közölt — évi harmincezer forint — és Simon Sándornak a 290 forintot újítási díjként ki is fizette. 1958 nyarán értesítették az újítót, hogy az nem az OTH-hoz tartozik és átadták az Autóközlekedési Tudományos Kutató Intézetnek — hogy véleményezzék. 71766—1958. december 6. keltezésű és számú levélben meg is jött a válasz. Felsorolnak egy sor hibát, elismerik a készülék egyes jó tulajdonságait és — elutasítják az újítót. Semmi bátorító, biztató szót nem közölnek... A régi — az ATI szerint ,,klasz- szikus” — vulkanizálási mód tehát pillanatnyilag győzött a párharcban. Az új, a hasznosabb módszer pedig háttérbe szorult, pedig ennek országos méretű alkalmazása évente háromszázezer forint körüli megtakarítást eredményezhetne. Az újító még mindig vár — tanácsra és segítésre, hogy olyan útmutatást, biztatást kapjon, hogy ha a készüléken még van is javítani, tökéletesíteni való, de legalább ehhez segítenék. És azt is várja, — és sok újítással foglalkozó ember, gépkocsivezető —, hogy mielőbb megvalósuljon, használatba kerülhessen a százezreket megtakarító — de fillérekbe kerülő szerkezet. — ács — Erről I« besxélni kell Elfecsegett intimitások A múltkor Szekszárdtól Báta- székig a vonaton egy fiatalasszony a férjére panaszkodott a barátnőjének. Szemben ültem velük, aludni szerettem volna, de nem tudtam. Akaratlanul is kihallgattam a beszélgetést. A fiatalasz- szony a legintimebb dolgokat is részletesen elbeszélte férjéről pirulás és zavar nélkül. A panasz végül is azzal végződött, hogy az asszonyka kijelentette, hogy hibái ellenére sem hajlandó elválni férjétől, mert szereti. Egy másik alkalommal egyik volt osztálytársam tartott nekem előadást a család életéről. Elképesztő dolgokat beszélt. A feltárt intimitások túllépték a jó ízlés határát. Barátom egyik szavával megalázta, a másikkal nevetségessé tette feleségét és végül is azzal fejezte be, amivel az a fiatalasszony a vonaton: Szereti életpárját és semmi szín alatt nem válik meg tőle. Ezek az esetek gondolkodóba ejtettek, a harmadik eset viszont, amikor ugyanis egyik ismerősöm, aki elvált a feleségétől, nyolc tagú társaságban a legtrágárabb illetlenségek kiteregetésével, volt feleségének legelképesztőbb bemocskolásával igyekezett asztaltársait szórakoztatni, őszintén megbotránkoztatott. Mi az, ami az efféle eseteknél megbotránkoztatja az embert? Azok a dolgok, amik felszínre kerülnek? Azon ütközünk meg, hogy ilyesmik is előfordulhatnak? úgy gondolom, hogy mások a megbotránkozások okozói. Nem vagyunk gyermekek. Tudjuk jól, hogy az együttélés kisebb-nagyoßb konfliktusokkal jár. Azt is tudjuk, hogy vannak pokolian elrontott és megkeserített házasságok. Szerintem az a megbotránkoztató, hogy egyes asszonyok és férjek pletykára éhesen élvezettel beszélnek el barátaiknak olyan dolgokat, amiket nem szabadna elbeszélni. Az ilyen emberekből hiányzik a házastárs iránti tisztelet és a házasélettel járó kötelező intimitás. És mi a helyzet az elvált emberekkel kapcsolatban? Vajon illik-e beszennyezni, nevetségessé tenni azt, akivel évekig együtt éltünk, akinek belepillanthattunk legrejtettebb titkaiba? Az ilyen cselekedet a legmesszebbmenőkig illetlen és megvetendő. H. T. Á párthatározatok végrehajtásáért Vasárnap nyílik meg Czencz János kiállítása Pécsett Másfél évtizede él megyénkben, Bétán, a mester, Czencz János;‘*áz egykori nagy budapesti, sőt nemzetközi kiállítások népszerű festője. Több ynfxve ma is megtalálható a Magyar Nemzeti Galériában, de külföldi képtárak is vásároltak alkotásai' is zeti lUl/Ulbf UL IVUVJVBWt IVb^ruuTű/C is vásároltak alkotásaiból. Az egykor kedvelt, jónevű festő ma kis falusi magányában él s igen előrehaladott kora ellenére ma is szorgalmasan dolgozik, alkot. Képein megelevendik a falusi élet, a dunai táj pompája, a bátai víziemberek élete, a virágos rét. Lendületes alkotóereje ma is töretlen. A számos csapás, amely a legtöbb embert megtörte volna, Czeitcz János alkotóerejét, alkotókedvét nem tudta csorbítani. A háború éveiben költözött a kis Duna menti községbe s azóta sem tudott visszaköltözni a fővárosba. Így eléggé elszigetelődött az országos művészeti élettől, de a megszakadt kapcsolatok ellenére, pia is eleven, friss alkotásokkal lepi meg a művészet kedvelőit és értőit. S kedvelői, sőt tisztelői és értői közt ott található mindenfajta ember az egyszerű paraszttól a tudósig. És ez is a művész érdemei közé tartozik, ez is magasrendű művészetét dokumentálja. Czencz János a felszabadulás óta valamennyi Tolna megyei kiállításon szerepelt alkotásaival, a jelenlegi Tolna megyei vándor- kiállításon is gyönyörködhetnek a látogatók néhány művében. Vasárnap Pécsett nyílik meg a művésznek kiállítása, ahol először mutatkozik be. Neve azonban itt sem ismeretlen. Elsősorban a legutóbbi tizenöt év munkásságáról ad átfogó képet a kiállítás, amely elé érdeklődéssel tekint a pécsi közönség. A kiállítást Vasárnap délelőtt nyitják meg a Hazafias Népfront nagytermében. A kommunista pártokban a ” munka vezetésének legfőbb eszköze a párthatározat. Az eredményes pártmunka szempontjából nélkülözhetetlenek azok a határozatok, amelyekben a párt- szervezetek konkrétan foglalkoznak azokkal a tennivalókkal, amelyeket végre akarnak hajtani. A határozatok meghozatalának azon bán csak akkor van jelentősége, ha nem az íróasztál fiókjában porosodnak, hanem a gyakorlati pártmunkában azokat végre is hajtják. A Szekszárdi Balassa János Kórház MSZMP-szervezete 3 hónappal ezelőtt tartotta meg vezetőségválasztó taggyűlését, ahol a tennivalókat összegezve több pontból álló határozatot hoztak. A határozatban többek között jelentős helyet foglal el a pártépítés, a párt tömegkapcsolatának további elmélyítése, a tömegszervezetek munkájának segítése, a dolgozók politikai és szakmai képzése. A kórházi pártszervezet vezetőségválasztó taggyűlésének határozata alapos előkészítő munkával készült. Megjelölte az egyes pontok végrehajtásáért a felelősöket, s ellenőrzi a gyakorlati végrehajtásukat, megvalósításukat. A tömegek megnyeréséért ^ folytatott harcban nagy szerepük van a tömegszervezetek- nek. Dr. Fodor László, a tömegszervezeti felelős tisztét tölti be a pártvezetőségben. A kórházban nyolcvan olyan fiatalt tartanak nyilván, akik a KISZ munkájában részt vehetnének. A fiatalok ösz- szefogása nem könnyű feladat, ha figyelembe vesszük azt. hogy a kórházban háromműszakos munka folyik. Ennek ellenére nem mondanak le az ifjúság szervezéséről, s programot dolgoznak ki a fiatalság megnyeréséért, kulturális neveléséért. Film- és könyvankétok tartását tervezik. Külön -foglalkozott a pártszervezet a sportolási lehetőségek előmozdításával. A kórház bővítésével egybekapcsolva új raktár épül. A jelenlegi raktárhelyiséget a tervek szerint sport- és kulturális célokra hasznosítják. A jövő évben újjászervezik a tenisz, a röplabda-csapatot, a télen pedig a lehetőségekhez mérten a pingpong és a vívócsapatot. A kórházi pártszervezet vezetősége igen helyesen látja a fiatalokkal való tö-j rődés fontosságát, amely hálás és szép feladat. A párthatározat másik pontja " a pártépítés feladatait szab ja meg, amelyet tervszerűen végre is hajtanak. A november hónapban megtartott párttaggyűlésen öt tagjelöltet és három párttagot vettek fel az MSZMP-be. A pártvezetőség éberen ügyel arra, hogy Kintről egy felszálló csónak elnyújtott sivítása hallatszott: Aztán Iha dugta be a fejét a könyvtárba. — Jöjjön ebédelni, Ég Fia... Lösz az ebédlőbe, egy fehér, kerek szobába sietett, ahol mostanában Aelitával szokott ebédelni. Meleg volt. Az oszlopok mellett kábítóillatú, virágok voltak karcsú vázákban. Iha elfordította vörös, kisírt szemét. — Egyedül ebédel ma, Ég Fia — mondta és fehér virágokkal takarta le Aelita tányérját. Lösz arca elsötétült. Mogorván ült az asztalhoz. Nem nyúlt az éleihez, csak a kenyeret csipegette és néhány pohár bort ivott. Mint ebéd közben mindig, a tükrös kupoláról halk zene áradt. Lösz összeszorította fogát. A kupola felől két hangszer hangja hallatszott, egy húros és egy fúvós hangszeré: a magas, elhaló hangok szétváltak, aztán megint bánatos, mély hangok csendültek össze, izgatottan feleseltek egymással, megint a találkozásról , daloltak, közeledtek, hullámzottak, mint egy régirégi keringő. Lösz ült, kezében görcsösen szorongatta,, keskeny, borospoharát. Iha megállt egy oszlop mögött, felemelte ruhája szélét és arcát beletemette. Válla megrázkódott. Lösz ledobta a szalvétát és felállt. A nyomasztó zene, a kábítóillatú virágok, a fűszeres bor — mindez még fokozta nyugtalanságát. Odament Ihához. — Láthatom Aelitát? Iha, anélkül, hogy arcát feltakarta volna, megrázta vörös haját. Lösz vállon ragadta. — Mi történt vele? Beteg? Látnom kell. Iha kisíklott Lösz könyöke alatt és elfutott. Az oszlop tövében — a földön — egy fénykép feküdt, Ihoska ejtette ki. A könny áztatta fénykép teljes harci díszben Guszevet ábrázolta. Fején katonasapka volt, mellén szíjak, egyik keze a kard markolatán, a másikban revolver, háta mögött gránátok robbannak; a kép alatt ez a felírás: »örök emlékeztetőül a bűbájos Ihoskának«. Lösz ledobta a fényképet, kiment a házból és a réten át a ligethez sétált. Észre se vette, hogy nagyokat ugrik és így morog magában: — Nem akar látni^. Nem is kell. Azért jön az ember hihetetlen erőfeszítések árán egy másik világba, hogy a divány sarkán üljön és várja: mikor jön már be végre az a nő...? őrület! Megszállottság! Guszevnek igaza van, beteg vagyok. »Bódító illatú virágba szagoltam«, úgy várom egy gyöngéd pillantását, mint hívő az üdvözülést... A fene egye meg! A gondolatok irgalmatlanul égették. Mintha fájdalom nyilait volna a fogába, felkiáltott. Elfelejtkezett róla, hogy a Marson könnyebb a test, vagy egy ölnyi- re felugrott a levegőbe, s amikor visszaesett, alig bírt talpon maradni. Fehér haja meglebbent. Ádáz gyűlölet fogta el önmaga ellen. A tóhoz futott. A víz tükre sima volt. A sötétkék felszínen, a tikkasztó melegben tündököltek a napsugarak. Lösz leült egy kőre és két keze közé támasztotta fejét. A tó áttetsző mélyéből kerek, bíborszínű halak úsztak lassan a felszínre, hosszú farkukat mozgatták, meredt szemük közönyösen nézett Loszra. (Folytatjuk.) a tag- és tagjelölt-felvétellel is erősödjön a munkásosztály vezető szerepe, ugyanakkor a párt politikájának megfelelően foglalkoznak az értelmiségiekkel is, akik bizalommal közelednek a párthoz* A legutóbbi taggyűlésen két orvos tagot, illetve tagjelöltet vettek fel azok közül, akik már eddig is értékes társadalmi munkát végeztek a párt célkitűzéseinek megvalósításáért. A kórházi pártszervezet vezetősége foglalkozik a politikai oktatás jelentőségével is. A kórház dolgozói közül 151-en vesznek részt politikai oktatásban. A hallgatóknak mintegy 50 százaléka értelmiségi, a többi fizikai dolgozó* A fizikai dolgozók közül azonban szép számmal vannak olyanok is, akik a politikai oktatáson kívül szakmailag és az általános műveltség szélesítése érdekében képezik magukat, kJ éhány szemelvény a szek™ szárdi kórház pártszervezetének munkájáról, a vezetőségválasztó taggyűlés határozatainak megvalósításából. Ezek azt bizonyítják, hogy a pártszervezet munkájában valóban sikerült felszámolni a korábbi munkában meglevő, egyoldalúságot. A párt politikájának megvalósításában, a határozatok végrehajtásában a pártszervezet tagsága kollektiven vesz részt. Foglalkoznak a KISZ- fiatalokkal. a pártonkívüliekkel* A vezetőségválasztó taggyűlés határozata tehát nem az íróasztal fiókjában porosodó okmány, hanem a pártszervezet elméleti és gyakorlati életének irányítója. Magas termésátlagok a tamási Vörös Szikra Tsz-ben A helyesen alkalmazott agrotechnikai eljárásoknak és a tagság jó munkájának eredményeként kiváló termelési eredmények születtek a kongresszusi verseny során a tamási Vörös Szikra Termelőszövetkezetben. x A termelőszövetkezet tagjai búzából 5,5 mázsával termeltek többet, mint Tamási egyénileg dolgozó parasztjai, cukorrépából pedig kétszer annyit termeltek, mint az egyéniek. Ugyanis Tamási község egyénileg dolgozó parasztjai átlagosan 80 mázsa cukorrépát, a termelőszövetkezet pedig 160 mázsát termelt holdanként. A kiemelkedő terméseredmények lehetővé teszik, hogy ebben az évben a termelőszövetkezet mintegy két és félmillió forint értéket osszon szét a tagok között a ledolgozott munkaegységekre. — Szakcs jó állattenyésztő község hírében áll, s ezt eredményei is igazolják. 1958. januárban vezették be a községben a szarvas marhák mesterséges megtermékenyítését, azóta 20 százalékkal növekedett a megtermékenyülés aránya — ennyivel több borjú született,
