Tolna Megyei Népújság, 1959. december (4. évfolyam, 282-306. szám)

1959-12-10 / 290. szám

2 TOLNA MEGYEI NEPÜJSÄG 1959. december 10. Az úgynevezett magyar ügy vitája az ENSZ közgyűlése előtt Péter János felszólalása Hruscsov látogatása Kárpás. t- Ukrajná bán New York (MTI): Kedd délelőtt az ENSZ közgyűlése megkezdte az úgynevezett magyar kérdés vi­táját. Elsőnek Munro terjesztette be jelentését, majd Cabot Lodge, az Egyesült Államok ENSZ-kép- viselője szólalt fel. Ezután Péter János, a magyar ENSZ-küldöttség vezetője mon­dott beszédet: Mindjárt kezdetben szeretném felhívni a közgyűlés figyelmét két tényezőre, amelyek alapvető fon­tosságúak az egész vita szempont­jából — mondotta bevezetőben. — Az első: a magyar népnek csak egy kérése, mondhatnám nagyon is indokolt követelése van az ENSZ-hez, hassunk közösen oda, hogy Magyarországot ne használják fel többé a hidegháború esz­közéül. Jó néhány delegátus kérdezte tőlem az elmúlt napokban — mon dotta ezután —, hogy küldöttsé­gem egyáltalán részt kíván-e ven­ni ebben a vitában. Azt hiszem, nem szorul magyarázatra, hogyan jutott ilyesmi eszükbe akkor, ami­kor az ENSZ-ben az algériai kér­dés vitája folyt. Delegációmnak jogilag és politikailag valóban minden oka meglenne arra. hogy ne vegyen tudomást sem a vitá­ról, sem erről az iratról. Ennek el­lenére úgy határoztunk, hogy részt veszünk benne, bizonyítva ezzel, hogy a közgyűlés iránti megbecsülésből eleget teszünk a közgyűlés határozatainak még egy ilyen esetben is, azzal a fenntar­tással természetesen, hogy visszautasítunk minden be­avatkozási kísérletet belügye- inkbe. Ha bonckés alá vesszük ezt a kérdést, először is arra kell ráta­pintanunk, mi az igazi célja és az irat szerzője nem hagy kétséget éfelől, mert megbízatásának lé­nyegét nagyon is tömör és kife­jező szavakban foglalja össze. Az említett irat hetedik oldalán a 14. pontban ezt olvassuk: Arra a kö­vetkeztetésre jutottam, kötelessé­gem tovább szolgálni az Egyesült Nemzeteknek a magyar kérdésben kinevezett különmegbízottjaként, annak jelképeként, hogy az Egye­sült Nemzetek a közgyűlés határo­zatainak szellemében továbbra is szorgalmazza Magyarország poli­tikai függetlenségének elérését”. Mit értenek az amerikai forrá­sok a Magyarország politikai füg­getlenségéért folytatott hosszú- lejáratú politikán? 1957 áprilisában az U. S. and News World Report ezzel a cím­mel közölt cikket: amerikai ide­genlégió. Ebben a cikkben olvas­ható, hogy egy amerikai katonai központban Magyarországról, Csehszlovákiából, Albániából, Ro­mániából, Bulgáriából és más or­szágokból való fiatalembereket különleges katonai feladatokra képeznek ki hazájuk ellen. Ez már önmagában mutatja, mit is ért az Egyesült Államok békés szándé­kok alatt. De nem is ez a legérdekesebb a dologban. Fort Jacksonban és az Egye­sült Államok más katonai tá­boraiban épp úgy, mint né­hány nyugat-európai ország­ban, előkészületek folynak nemcsak egy esetleges átfogó katonai akció, hanem ugyan­akkor átmeneti akció érdeké­ben is. Sok ilyen táborból küldtek már felforgató célokkal Magyarország­ra egyéneket és csoportokat. Egye­sek nevét már nyilvánosságra hoztuk, másokét csak ezután fog­juk. A magyar hatóságok kezébe ke­rültek olyan különleges fegyve­rek és felszerelések, amelyek ilyen személyek birtokában, vagy hoz­zájuk útban voltak. Néhány ilyen személyt már bíróság elé állítottunk, másokat majd ezután állítunk. A napokban Budapesten a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt kong­resszusán kormányom belügymi­nisztere közölte, hogy a közelmúltban felforgató cso­portot fogtak el, amelynél amerikai utasításokat és fel­szereléseket találtak. E cselekmények önmagukban tel­jesen hiábavalóak és értelmetle­nek. Ami a kezdeményezőket il­leti, cinikus játékot űznek, amikor tiltakoznak az ilyen felforgató cselekmények megtorlása miatt. Ami pedig annak a kormánynak a képviselőjét illeti, amelyek meg­bízásából ilyen cselekedeteket végrehajtanak, az legalább is Ma­gyarországgal kapcsolatban — minden jogát elvesztette, hogy az alapvető emberi jogok elveire hi­vatkozzék. Ezután Péter János rámutatott arra a tagadhatatlan nyugati ér­dekeltségre és részvételre az el­lenforradalomban, amelyet a szó- banforgó irat teljesen figyelmen kívül hagy, sőt kétségbe von: Ezek a hosszúlejáratú kije­lentések az Egyesült Államok második világháború utáni európai, vagy pontosabban kelet-európai politikájának harmadik szakaszát jelentik. Az előző szakaszokhoz képest a bevallott célok nem változtak, csupán a követett módszerek és azok is csak bizonyos vonatko­zásban. Az Egyesült Államok kelet-európai politikai stratégiá­jának első szakaszában ez volt a jelszó: felszabadítás katonai ak­ciókkal. Ez a Kelet-Európábán követett politikai stratégia meg­bukott. A háború utáni politikai straté­gia második szakaszában a fő jel­szó ez lett: összeesküvésekkel alá­ásni a kelet-európai államok tár­sadalmi és politikai rendszerét. A jelenlegi, harmadik szakasz­ban a hivatalos amerikai nyilat­kozatok nem várnak hirtelen változást. Uj jelszavak születtek. Az Egyesült Államok' külügymi­nisztere a közgyűlés általános vi­tájában beszélt a ... „békés válto­zás” politikájáról. Ebben a szakaszban az Egyesült Államoknak a kelet-európai or­szágokkal fennálló minden diplo­máciai, gazdasági és politikai kap­csolatát ennek a célnak az érde­kében hangolták össze. És amint a szóban forgó irat is bizonyítja, még az ENSZ határozatait is ezeknek a politikai céloknak az érdé'.'..” használják fel. Ezt bi­zony”.'a Lcdge úr mai felszólalá­sa is. Az Egyesült Államok kormá­nya az ellenforradalom meg­segítésére hivatalosan felaján­lott húszmillió dollárt. Ez no­vember 2-án történt, amikor tetőfokán volt már a terror minden haladó ember ellen. Ekkorra már többszázakat lemé­szároltak és tízezrek voltak fe­ketelistán. Akik az ajánlatot tet­ték, jól ismerték ezeket a ténye­ket és nem tiltakoztak a terror uralma ellen. Péter János a szovjet csapatok fellépéséről szólva megállapítot­ta, hogy arra a magyar kormány felelőssége és illetékessége alap­ján került sor. Az ellenforradalom leverése általános polgárháborútól és a háború veszélyétől mentette meg a magyar népet. Tudatosan vagy öntudatlanul ke­veslik tehát az elszenvedett em­berveszteséget azok, akik az el­lenforradalom felszámolását okol­ják az emberélet pusztulásáért — mondotta ezután. Ami a szovjet csapatok ma­gyarországi tartózkodását illeti, hangsúlyoznom kell, hogy ennek semmi köze a belpolitikai hely­zethez. Ezek a csapatok a varsói szerződés értelmében az ellenfor­radalom előtt is ott voltak és ez­után is ott maradnak mindaddig, amíg a szerződés tagállamai ezt jónak látják. Maga az a tény, hogy a NATO-hatalmak az ENSZ közgyűlési határozataival, mint ahogy ez ma is történik, jogelle- 1 nesen igyekeznek kicsikarni e csapatok kivonását, újabb bizo­nyítéka annak, hogy stratégiai szempontból nem­csak Magyarország, hanem más szocialista államok biz­tonsága is megköveteli, e csa­patok maradjanak Magyar- országon. A NATO-hatalmak által erősza­kolt ilyen értelmű határozatok csak igazolják e csapatok ma­gyarországi tartózkodását — je­lentette ki Péter János. Majd cáfolta azt a botrányos koholmányt, amely arról szól, hogy állítólag 150 ifjút — külön­böző számok vannak forgalom­ban — bebörtönöztünk, akik az ellenforradalom idején még fia­talkorúak voltak, és most, amikor elérik 18. életévüket, ki fogjuk őket végezni. Egy amerikai televíziós adó kezdte terjeszteni ezt a célzatos hírt. Egy híres televíziós műsor­vezető, akit két hirdető cég fizet, felhívással fordult az amerikai közönséghez annak érdekében, hogy lépjen fel ezeknek az állító­lagos fiataloknak a megmentésé­re. Két ismerősöm megkérdezte az illetőt, milyen alapon szervezi ezt a kampányt? Erre ő megna- vezte azokat a forrásokat, ahon­nan ezt az információt kapta és hozzátette, hogy az amerikai külügyminiszté­rium is jóváhagyta ezt az ak­ciót. Péter János a továbbiakban amerikai lapok cikkeit idézte, amelyek kénytelen-kelletlen elis­merik a magyarországi helyzet fejlődését, majd adatokat közölt Magyarország gazdasági, politikai és kulturális fejlődéséről, nem­zetközi kapcsolatainak erősödésé­ről és így fejezte be felszólalását: Elnök úr! A végső következte­tést a szóban forgó iratról adott elemzésem alapján vonom le a következőkben. Delegációm nem veheti tudomásul a szóban forgó iratot, mivel a Magyarország el­len irányuló amerikai külpoliti­ka tükröződésének tekintem, azért »ennek megfelelően foglal­kozunk majd vele«. Újra szeret­ném hangsúlyozni, a magyar nép csak azt kéri az Egyesült Nemzetek Szerveze­tétől, működjék közre annak érdekében, hogy többé ne használják fel hidegháborús célokra. A delegátusokat pedig illő tiszte­lettel arra kérjük, ne vegyenek tudomást erről az iratról és ne szavazzanak meg semmiféle olyan lépést, ami azzal kapcsola­tos. Az ilyen lépés ellen, mint a benyújtott határozati javaslat el­len leadott minden szavazat, vagy már maga a tartózkodás is, segítheti a magyar népet és a vi­lágfeszültség enyhülését. Munkacsevo: (TASZSZ) Nyi­kita Hruscsov kedden Ukrajna vezetőinek kíséretében ellátoga­tott a munkacsevoi kerület Lenin kolhozába. Jurij Rubis kolhoz­elnök üdvözlő szavaira válaszol­va Hruscsov gratulált a kolhoz­parasztoknak azokhoz a kiváló eredményekhez, amelyeket idén különösen a kukoricatermesztés­ben elértek. Hruscsov kijelentette, hogy Kárpát-Ukrajna az elsők között halad a hétéves terv teljesítéséért folyó harcban. A kolhoL megtekintése után fesztelen beszélgetés alakult ki Nyikita Hruscsov, valamint a kolhoz vezető szakemberei és a New York: (TASZSZ) A Natio­nal Geographie Magazin című népszerű amerikai folyóirat de­cemberi számában közölte Nixon amerikai alelnök cikkét. Az alel- nök cikkében szovjetunióbeli út- ján?,k fő benyomásait közli. Nixon egyebek között a követ­kezőket írja: »Nagy hatással volt rám Hruscsov miniszterelnök el­tökéltsége és a Szovjetunió óriá­si tartalékainak fejlesztésébe ve­tett szilárd hite, a szovjet veze­tők és a szovjet nép elszánt tö­rekvése, hogy felhasználják eze­ket a tartalékokat«'. Nixon megemlíti »az új épüle­tek meghökkentő számát« külö­nösen a sok lakóházat, amelyet a repülőtértől Moszkváig vezető út­ján látott. A cikkíró foglalkozik a Szov­jetuniónak azzal a szándékával, hogy a termelés színvonalában felülmúlja az Egyesült Államo­kat. Ne essünk tévedésbe — írja Eisenhower Kabulon át Újdelhibe érkezett Karacsi: (MTI) Eiáenhower el­nök . szerdán reggel Karacsiból re­pülőgépen tovább utazott Kabul­ba Afganisztán fővárosába, ahon­nan folytatja útját Újdelhibe. Jól tájékozott körök Karacsi- ban hangoztatták, Eisenhower meghívta Ajub Khan pakisztáni elnököt, látogasson el az Egyesült Államokba. Értesülések szerint Ajub Khan a meghívásnak való­színűleg csak később tud eleget tenni, mert a belpolitikai problé­mák miatt jelenleg nem hagyhat­ja el az országot. Újdelhiben Nehru miniszterel­nök kedden beszédet mondott az államok tanácsában. Felhívta In­dia népét, úgy fogadja Eisenho­wer elnököt, mint a »béke hír­nökét«. szomszédos gazdaságok képvise­lői között. Kedden este Nyikita Hruscsov és felesége Ukrajna vezetőivel együtt különvonaton elutazott Munkacsevoról. Hruscsov Lvovba érkezett Lvov: (TASZSZ) Hruscsov, az SZKP Központi Bizottságának el­ső titkára, a Szovjetunió Minisz­tertanácsának elnöke szerdán Lvovba érkezett. A város lakosai melegen üdvözölték a szovjet kor­mányfőt, valamint Ukrajna Kom­munista Pártja és az ukrán kor­mány vele érkezett vezetőit. Nixon — lehet, hogy ma még au­tomatizálásában, termelési kapa­citásban lényegesen megelőzzük a Szovjetuniót, viszont a Szovjet­unió emberfeletti erőfeszítéseket tesz, hogy utolérjen, sőt felül­múljon bennünket. Nixon röviden foglalkozik a szovjet—amerikai viszonnyal és hangsúlyozza, hogy minden lehe­tőséget fel kell használni a két ország kapcsolatainak fejlesztésé­re. Bár a kölcsönös megértés ön­magában még nem biztosítja a békét — írja Nixon — a megnem értés háborút robbanthat ki. Tü­relmes, komoly tárgyalásokat kell kezdenünk, de mindenkor szilárdan kell ragaszkodnunk alapelveinkhez — hangoztatja. Nixon cikke ugyanakkor nem mentes a hidegháború korszakára jellemző olyan kifejezésektől, mint például a »potenciális szov­jet veszély« a »vasfüggöny« és így tovább. Magyar—nyugatnémet kereskedelmi megálla­podást írtak alá Magyarország és a Német Szö­vetségi Köztársaság képviselői Budapesten aláírták az 1960-as évre vonatkozó árucsereforgalmi megállapodást. A megállapodás mintegy 35 százalékkal emeli a kölcsönös árucsereforgalmat. A magyar külkereskedelem többek között vágómarhát, baromfit, to­jást, gyümölcsöt, bort, mezőgaz­dasági magvakat és más mezőgaz­dasági termékeket, valamint hen­gerelt árut, izzólámpát, elektro­mos cikkeket, gépeket és közfo­gyasztási cikkeket szállít Nyugat- Németországba, ahonnan vegyi­árukat, textil nyersanyagokat, hengerelt árut, gépeket, elektro­mosipari készítményeket vásárol. Nixon cikke szovjefunióbeli útjáról A. Tolsztoj: Á 1 j (35) — Mi az, beteg, Msztyiszlav Szergejevics? Mit néz olyan me­rően? Azt mondom, induljunk, minden készen van. A Mars ko­misszárjának akarom kinevezni magát. Tiszta ügy. Guszev olyan sürgetően nézett yá, hogy Lösz lehajtotta fejét. Csöndesen megkérdezte: — Mi van a városban? — Az ördög sem ismeri ki ma­gát. Az utca tele van emberrel, kiabálnak, ablakokat törnek be. — Hát csak menjen, Alekszej Ivanovics, de még ma éjjel jöj­jön vissza. Megígérem, hogy min­denben támogatom, amiben csak akarja. Csináljon forradalmat, vá­lasszon meg engem komisszár­nak; ha kell, lövessen főbe. De ma, az isten szerelméért, hagyjon engem békén. Jó? — Rendben van — mondta Gu­szev. — Eh, őmiattuk van minden baj, hogy a fene essen beléjük... Elröpül az ember a hetedik égig és ott is csak fehérszemély... A mindenségit! Éjfélre visszajövök. Ihoska majd vigyáz jrá, nehogy feljelentsenek. Guszev elment. Lösz ismét ke­zébe vette a . könyvet és elgondol­kozott: »Mi. lesz ennek a vége? Elviharzik-e a szerelem? Nem, nem múlik el. Jó neki ez, hogy feszülten, halálos izgalomban várja valami csodálatos fény fel- lobbanását? Nem öröm és nem bánat, nem álom, nem szomjú­ság, nem kielégülés... Amikor Ae- lita vele van, teste jeges magá­nyába behatol az élet. A tükör­sima padlóról, a fénylő ablakok­ból szűrődik belé az élet. De ez is csak álom. Történjék csalt meg, amire vágyik. Az élet fellángol majd Aelitában. Remegő teste megtelik beteljesüléssel. Ő pedig hőre1'a tovább a magányt, a vá­gyódást.« Lösz még Sohasem érezte ilyen élesen a szerelem telhetetlensé- gét, még sohasem értette meg ilyen világosan a szerelem csaló­ka voltát, a férfinép átkát: azt a szörnyű cserét, amikor a férfi ön- lelkét helyezi át egy nőbe. öle­lésre tárja karját, kitárja csillag­tól csillagig, várja, magába fo­gadja a nőt. Az pedig elvesz min­dent és megtelik élettel. A férfi pedig, az apa, leng, mint a pusz­ta árnyék, karját kitárva, csil­lagtól csillagig. Aelitának igaza volt: túlságo­san sokat megtudott ezekben a napokban, tudata túlságosan ki­tágult. Ereiben még forró vér fo­lyik, testét megtöltik az élet nyugtalan magocskái, hiszen a Föld fia, de értelme ezer évvel előbbre szállt: itt, az idegen föl­dön megtudta azt, amit még nem kellett volna tudnia. Értelme kinyílt és jeges sivatag tántor­gott benne. Mit tárt fel az értel­me? A sivatagot és azon túl új titkokat. Szemét lehunyva, a forró nap­sugárban elragadotian énekel a dalos madár: értesd meg vele az emberi bölcsességnek csak egy csücskét, s a madár holtan hull le az ágról. )

Next

/
Thumbnails
Contents