Tolna Megyei Népújság, 1959. december (4. évfolyam, 282-306. szám)

1959-12-08 / 288. szám

r I 1959 december 8. TOLNA MEGYEI NEPÜJSÄG KINEK VAN IGAZA ? Erről itt beszélni kell Nem először foglalkozunk a problémával lapunk hasábjain. A Dunamenti Sertéstenyésztő és Hizlaló Vállalat igazgatójának és igazgató helyettesének újításáról van szó, amely újítás a sertéselle­tő kutricák és a kisrekeszes süldőnevelők selejt anyagból való le- padlózását javasolja. Az újítás értelme nagyarányú megtakarítás, csak vállalati szinten évi 537 854 forint, továbbá állategészség­ügyi előnyök, amelyeket Manninger Rezső professzor is elismert, és a sertésgondozók munkájának lényeges megkönnyítése. bürokráciának neveztük előző cikkünkben azt a huza-vo- n.át, nemtörődömséget, amit a Földművelésügyi Minisztérium Sertéstenyésztési és Hízlalási Igazgatósága és a MEDOSZ ta­núsított az újítással szemben. Augusztus 26-án jelent meg a cikk, szeptember 9-én bizottság szállt ki a helyszínre és végre a hónapok óta húzódó aktatologa­tás után a bizottság tagjai érde­mileg vizsgálták meg az újítás kísérleteit, összehasonlították a hardi üzemegységet — ahol az újítást kísérletképpen bevezették — a bölcskei üzemegységgel — ahol régi módon almoznak — s a felvett jegyzőkönyvben elismer ték a fenékdeszka-rendszer elő­nyeit. Megdőlt tehát Romváry Miklós nak, a Földművelésügyi Minisz­térium Sertéstenyésztési és Hízla­lási Igazgatóság vezetőjének az az érve, hogy állategészségügyi szem pontból hátrányos lenne az újítás bevezetése. A bizottság megállapí­totta: „Az ellető szállásokban a levegő tiszta, por_ és ammoniák- mentes. A fenékdeszkák alatt a tőzeg és a tőzeg alatt lévő homok­réteg kissé nyirkos, porhanyós, tel jesen szagmentes. A szopós ma'n- cok egészségesek, az almok ki­egyenlítettek, köhögést nem ész­leltünk.« ÍGY a jegyzőkönyv Ezek után azt hinné az em­ber, na végre révbe jutott egy újí tás, amelynek bevezetése többmii lió forint megtakarítással járna évenként népgazdasági szinten, ha minden mezőgazdasági nagyüzem­ben alkalmaznák. Sajnos, csalódni kell! A meglehetősen pozitív jel­legű jegyzőkönyv után egy tíz­soros levelet kaptak az újítók, november 20-i kelettel, D. Kovács István MEDOSZ osztályvezető aláírásával. A levélben a szakszer vezet is elutasítja az újítást. Per­sze érveket most már nem tudnak hozni arról, hogy a fenékdeszka alkalmazása helytelen, hogy állat­egészségügyi, vagy más okból Ká­ros. Most azt állítják, hogy a ja­vasolt módszer alkalmazása a népgazdasági szinten nem jár megtakarítással (?) és egyébként is az igazgatónak munkaköri kö­telességéhez tartozik az új mód­szer alkalmazása. HÁZI GYULA ÉS NAGY GABOR ÚJÍTÓK nem értenek egyet ezzel az érv­vel, de e cikk írója sem. Szeret­nék, ha bővebben megmagyaráz­nák ott a MEDOSZ közgazdasági osztályán, szerintük miért nem jár ez az új módszer népgazdasági szinten megtakarítással, amikor a gabonavetésterület csökkenése nyomán, kevesebb a szalmánk és népgazdasági érdek: „minél több szalmát takarítsunk meg, hogy a fejlődő állattenyésztés növekvő' alomszükséglete mellett vegyipa­runk részére is minél több nyers­anyagot tudjunk biztosítani? A paksi irodalmi smpad bemutató előadása Jelnzt Zolnay Vilmos—Nagy Olivér Székely Anna című drá­májából i A paksi járási művelődés; ház Irodalmi színpada az elmúlt na­pokban tartotta meg nagysikerű bemutató előadását. A Bunkócska című orosz népdalt énekli a leánykórus Francia-óra az autóbuszon Másrészt pedig megmagyaráz­hatnák azt is, hol van az a hatál pontosan, amely elválasztja az újításokat a munkaköri kötelessé­gektől. Ugyanis a 29—1959. számú kormányrendeletből az derül ki, hogy: „Újítás minden (műszaki, szervezési, ügyviteli jellegű) ja­vaslat, amelynek megvalósítása — a minőség javítása, vagy leg­alább megtartása mellett — a népgazdaság részére gazdasági, vagy egyéb hasznos eredménnyel jár.” Továbbá csak: „ ... Az ipar­ágban már alkalmazott, a javas- lattevő munkaterületével össze­függő megoldás előterjesztése, munkaköri kötelessége a vállalat igazgatójának, főmérnökének .. EZT ÍRJA ELŐ A KORMÁNY­RENDELET, s e szerint mégis csak újítás és nem munkaköri kötelesség Házi Gyula és Nagy Gábor javaslata. Még akkor is újítás, ha a ME­DOSZ közgazadsági osztálya egyet ért Romvári Miklóssal, a Föld­művelésügyi Minisztérium Sertés- tepyésztési és Hízlalási Igazgató­ság vezetőjével ennek az ellenke­zőjében. Az a véleményen ezek után, Fiatal lányok ülnek mögöttem a nagy döccenésekkel haladó autóbuszban. S míg arra gondo­lok, hogy jövőre már jobb lesz erre az út, mert már javítják1, né­hány idegen szó üti meg a füle­met. Hogy diákok voltak a mö­göttem ülők, azt onnét tudom, mert diáksapka volt a fejükön és táskájuk dagadt a könyvektől, fii zetektől. Konyítok valami keve­set néhány nyelvhez, beszélni nem tudom őket, de az elég volt ahhoz, hogy megállapítsam, fran­ciául gagyognak, de nem csak ők, hanem hátrább is néhányan be­kapcsolódtak a beszélgetésbe. Két szer sem mondom, hogy nem volt ebben valami diákos turpis­ság, hogy lám, ők így is tudnak, s ezt hallja meg a busz utasainak nagy része... Lehet. Sőt az is le­het, hogy amit mondtak, nem mondták minden esetben annyira helyesen, hogy a gimnázium fran cia tanára mosolyogva bólintott volna hozzá. Esetleg csóválta vol na a fejét, hogy ejnye, ejnye, hát ezt már meg kellett volna ta­nulni... De engem, valahogy még­is elgondolkoztatott. Maga az a tény, hory ezek a fruskák — nem akarom Tikét megsérteni, de lehet­tek Vagy tizenöt évesek — fran­ciául beszélnek. Valamennyiőjük- nek az arcára és külsőjére volt írva, hogy nem franciakisasszony tói tanulták a nyelvet, gyerekszo­bájuk se volt, hanem egyszerű falusi parasztszülők gyermekei valamennyien, akik autóbusszal járnak be a gimnáziumba. Reggel korábban kelnek, este később fék szenek, mint városi társaik... Szüleik termelőszövetkezeti, vagy egyénileg gazdálkodó parasz tok, akik számolni és magyarul beszélni is alig tanultak meg an­nakidején az iskolában, mert tíz­egynéhány éves korukban már dolgozniuk kellett, s lám a gyer­mekeik gimnáziumba járnak, ök gondolni se mertek volna erre még tizenöt évvel ezelőtt, s most amikor az iskolából hazamennek a gyerekek, idegen szavak bugy- gyannak ki ajkaik közül. Talán erre gondolt az a két fa­lusi, fejkendős néni is, aki az autóbuszban előttem ült, s hall­gatta a diáklányok beszélgetését, mert egyikük odahajolva a másik füléhez, halkan megjegyezte: Mit nem tanítanak ezekkel a. gyere­kekkel?!«... S a másik csak bó­lintott..; (buni) Mit hozott a Télapó? hogy érdemes lenne alaposabban még egyszer utánanézni ennek az újítási javaslatnak, s ha mégegy- szer úgy döntenek, hogy elutasí­tandó, akkor legalább ne tízsoros levéllel, hanem legalább olyan alapossággal indokolják meg az elutasítást, amilyen alapossággal az újítók kidolgoztak a javaslatu­kat. Az újítók ennyit legalább meg­érdemelnek. Gyenis János — Asszír szobrok egy iskola büféjében. A londoni Canford is kóla büféjében nemrég hét darab értékes asszír szobrot találtak. A szobrok eddig elkerülték a figyel met, mert festékke. voltak bevon­va. A büfé helyisége korábban az asszír szobrokat gyűjtő John Gu- est magánmúzeuma volt. — Becsületrend sí kapott a sze­rencsétlenül járt Kogan asszony. Claude Kogan, a női Himalája- cxpedició vezetője, aki életét vesz tette az elemekkel való hősi küz­delemben. poszlh-imusz francia érdemrendet kapott. Az érdem­rend átnyujtásánál hangsúlyoz­ták, hogy Claude Koganban Fran­ciaország legbátrabb polgárainak egyikét vesztette el, aki az önzet len hősiesség példaképe volt. 33 — Apuka, anyuka nekem mit hoz a Télapó? — Van-e szülő, aki ezt a mondatot az elmúlt hé­tén, tán ezerszer is ne hallotta volna gyermekétől. A nagyobbak azok már jobban informáltak voltak a Télapót illetően, s már csak annyit mondtak — mit ka­pok? Habár mit lehessen tudni, le­het, hogy csak imitálták a jól- informáltságot. Mert mi történi szombaton délután is a szekszár­di központban. A Népbolt Vállalat immár ha­gyományossá váló ötletének nyo­mán a Télapó mindenki szeme- láttára sétált fel és alá a főutcán. Éppen a benzinkút körül jár- hatott játékokkal teli puttonyá­val, körülvéve gyermekek sere­gétől, amikor a m,ásik oldalon egy anya két gyermekével — egy fiú és egy lány — sietett haza­felé. Ám a kit gyerek fantáziá­ját izgatta a Télapó és az őt kö­rülvevő gyermekhad. Elkezdtek I könyörögni, hogy ő’c is közelebb mehessenek a látványossághoz. Az engedélyt megkapták., s uccu neki, se jobbra, se balra nem- nézve iramodtak át az út­testen. A kislány azonban né­hány lépés után visszafordult s erélyesen mondta: »Én nem me­gyek, hisz ez úgysem az igazi. De hátha nem is ád semmit« —• tette hozzá... Ettől függetlenül szombaton estefele száz és száz boldogságtól kipirult arcú gyermeket láthat­tunk az utcákon, amint a vára­kozás gyönyörűségétől égve siet­tek a különböző napközi ottho­nokba, vállalatokhoz, mert ott aztán, oda hozott a Télapó gaz­dagon. Nehéz lenne elsorolni még a városban megtartott ünnepsége­ket is, hát még amik az egész megyében voltak. Szülők, peda­gógusok, vállalatvezetők és n nő- tanácsok mindnyájan hetek óta törték magukat, hogy az idei Télapó ünnepségek még szebbek, gazdagabbak legyenek, mint az elmúlt éviek voltak. Úgy gondoljuk, ezt sikerült el­érni, s most azzal búcsúzunk, hogy jövőre még felejthetetle­nebbé tesszük gyermekeink e kedves ünnepét. A. Tolsztoj: Állat a (33) TUSZKUB Izgalom lett úrrá a városon. Zúgtak a tükörtelefonok. Az ut­cákon. a tereken, a parkokban Mars-lakók csoportjai sugdolóz- tak. Várták az eseményeket, az égre tekintgettek. Az a hír járta, hogy valahol szárított-kaktusz raktárak égnek. Délben egy ideig nem folyt víz a vízcsapokból.. Sokan távoli robbanást hallottak délkelet felől. A házak ablakait keresztalakban papírral ragasz­tották be. Az izgalom a városközpontjá­ból, a Legfelső Mérnöki Tanács házából indult ki. Tuszkub hatalmának méginga- sáról, küszöbönálló változások - ról beszéltek. A feszült izgalomban szikra­ként pattantak ki az ilyen hírek­— Éjjel elalszik a fény. — Leállítják a sarki állomá­sokat. — Eltűnik a mágneses mező. — A Legfelső Tanács pincéi­be» letartóztatottak vannak. A külvárosokban — a gyárak­ban, a munkástelepeken, az üz­letekben — másképp fogadták ezeket a híreket. Itt szemláto­mást többet tudtak a történtek okairól. Jóleső izgalommal be­szélték, hogy a földalattiak fel­robbantották a hatalmas, tizen­egyes vízgyűjtőmedencét. hogy a kormány ügynökei mindenfelé fegyverx’aktárakat keresnek és Tuszkub csapatokat rendel Szoa- cerába. Délre már csaknem mindenütt megállt a munka. Nagy ember- csoportok verődtek össze. Várták az eseményeket és nézték a nem tudni honnan előkerült, zsebre- clugott kezű, elhanyagolt külsejű fiatalembereket. Kora délután a kormány csónakjai Végigszálltak a város fölött és fehér röpiratok záporoztak az égből az utcákra. A kormány óvta a lakosságot a rémhírektől: ezek a nép ellensé­geitől származnak. Kijelentette, hogy a hatalom még sohasem volt ilyen szilárd és eltökélt. A város egy időre elcsendese­dett, de aztán újra hírek szivá­rogtak ki; egyik rettenetesebb, mint a másik. Csak egyet tudtak bizonyosan: este a Legfelső Mér­nöki Tanácsban elszánt harc lesz Tuszkub és Gór mérnök, Szoace- ra munkáslakosságának vezére között. Este a nép zsúfolásig megtol - .(ölte a Legfelső Tanács háza előtt lévő, hatalmas teret. Kato­nák őrizték a lépcsőt, a bejáratot és a tetőt. Ködöt hozott a hideg szél és a páraíelhőkben elmosó­dó, vörös lámpaíények imbelyog- tak. Halvány piramisokként raj­zolódtak ki a homályban a ko­mor házfalak. Minden ablak ki volt világítva. A Írerek teremben, a nehéz boltívek alatt, körbefutó pado­kon ültek a Legfelső Tanács tag­jai. Éber és feszült volt minden arc. Fenn a falon — a magasban — a homályos tükörben sorra suhantak el a város képei: a gyá­rak belseje, az utcakeresztcződé- sek sötétjében futkosó alakok, a vízmedencék, az elektromágne­ses tornyok, a katonák-őrizte raktárépülete];. A tükör sorra kapcsolódott össze a város vala­mennyi ellenőrző tükrével. Meg­jelent a Legfelső Mérnöki Ta­nács háza előtt lévő tér: ember-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents