Tolna Megyei Népújság, 1959. december (4. évfolyam, 282-306. szám)

1959-12-02 / 283. szám

i. * » 8 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1059. december 2. Esti beszélgetések A házak ablakszemei sokáig, ” a késő esti órákig világí­tanak Szedresen. Most, hogy be­fejezték az ősziek vetését és be­takarítását, no meg a borok is elforrtak, összejönnek a szomszé­dok és jóbarátok, egy-két pohár bor mellett meghányják-vetik a világ sorsát, a napi kérdéseket. Fülöp László, a Kajmádi Álla­mi Gazdaság fiatal agrármérnöke, aki az ország másik feléből, a már szocialista módon gazdálkodó Győr megyéből három hónappal ezelőtt került erre a tájra, szí­vesen ismerkedik környezetével, az állami gazdasággal közvetlenül szomszédos községgel, Szedressel. A barátkozások során eddig már jó néhány egyénileg dolgozó pa­raszttal kötött barátságot. A be­szélgetések során szóba kerül sok minden. Az idősebbek, mint Do­mokos István bácsi és idős Tóth József, jól gazdálkodó középpa­rasztok, élénk érdeklődéssel fi­gyelnek fel, amikor a fiatal agrár­mérnök arról beszél, hogy az év eleje óta milyen óriási fejlődésen ment át Győr megye mezőgazda­sága. Beszélt arról, hogy egysze re egész községek választották a tavasz folyamán a nagyüzemi mezőgazdaság útját, A fiatal agrármérnök való- ” Sággal rajongással beszélt a gépi munka jelentőségéről — úgymond — nem kis dolog az, hogy a mi állami gazdaságunk­ban, a Kajmádi Állami Gazdaság­ban 176 mázsás holdankénti át­lagot értek el cukorrépából. Es itt van a simazinos vegyszeres gyomirtás, amely kivonja a for­galomból és gyakorlatban meg­szünteti a kapálást. Beszél a ku­koricatörőgép, a burgonya- és répaszedő kombájn munkájáról, amelyek néhány óra alatt végzik el azt a munkát, amit az embe­rek százai. A beszélgetések során aztán ki­derült az is, hogy a szedresi gazdák többé-kevésbé ismerik a gépi technika, a nagyüzemi gaz­dálkodás előnyeit. Úgyszólván minden családból van egy-egy családtag, akik a környező nagy­üzemekben dolgoznak, s elviszik Cp^itnmu^k? — JKcLZöhiiAmpylt Az ember békésen ül az asztal mellett, eszi a csokoládétortát, egyszercsak felpillant a falra, pontosabban a falon függő képre és a torkán akad a falat. Ezután már az egyébként jóminőségű fe­ketekávé is rosszul esik és egyál­talán az egész ittlét. De ne tessék hinni, hogy ez csak egyetlen he­lyen van így. Sajnos nem. Sőt. Vendéglőkben, cukrázdákbán, ét­termekben egyre több a kép. Ez önmagában dicséretes dolog. De milyen képek? És ez már egyál­talán nem dicséretes. Mert húsz hely közül tizenkilenc falán olyan égbekiáltó mázolmányok lógnak, hogy mindegyik egy-egy merény­let a jóízlés ellen. Általában négy csoportba sorolhatók ezek a »mű­alkotások*<. Ma már kevésbé di­vatosak, de faluhelyen még szép számmal fellelhetők az úgyneve­zett »magyaros« képek. Ezen az­tán van minden, bokréta árva- lányhaj, párta, gémeskút, hullám­zó búzatenger, legelésző nyáj és a juhász szamáron — csak éppen művészet nincs, jóízlés meg pláne nem. Második csoportba tartoznak az »egzotikusak« Itt is van minden, ami csak szem-szájnak ingere. Arabok lóháton, természetesen burnuszbán és hosszú kebel pus­kával (hogy milyen is a Lebel- puska nyílván a légiósregények­ből tudja a képet alkotó »mű­vész«, mivelhogy én is onnan tu­dom), a másikon törökök nyarga­lj Apróhirdetések Eladó egy szoba, konyha, mel­lékhelyiségekből álló ház 500 Öles telekkel. Fizetési kedvezménnyel, sürgősen- Azonnal beköltözhető. Cím: Fácánkert, vasútállomás mellett. Gáncs Ferenc, Tolna mt> gye. (9 Egy fő segédmunkást állandó munkára felveszünk. Szekszárd, Nyersbőrforgalmi Vállalat, Tán­csics 7. sz. (8) Azonnali belépésre, hosszú gya­korlattal rendelkező ' italbolt­kezelőt keres a faddi földműves­szövetkezet. Jelentkezés írásban, vagy személyesen a faddi földmű" vesszovetkezet irodájában. Er­kölcsi bizonyítvány szükséges, úti­költséget nem térítünk. (10) TOLNA MEGVEI NÉPÚJSÁG A Magyar Szocialista Munkáspárt Tolna megyei Bizottsága és a Megyei Tanács lapja Felelős szerkesztő: Petrits Ferenc Kiadja: a Népújság Lapkiadó Vállalata Felelős kiadó: Orbán Imre Szerkesztőség és kiadó: Szekszárd, Mártírok tere 15—17. Telefon: 20-10, 20-11 Készül a Szekszárdi Nyomdában Széchenyi utca 46. Telefon: 21-21, 25-72 Felelős vezető: Széli István Terjeszti a Magyar Posta Előfizethető a helyi postahivatalokná1 és kézbesítőknél Előfizetési díj egy hónapra 11 Ft lásznak a pálmafák tövében vér- fagyasztó ábrázattal, miközben fátyolba búrkolózott hölgyek vet­nek rájuk epedő pillantásokat. Aki gyerekkorában tengerészka­pitány szeretett volna lenni, annak a számára is van kép. Viharos tenger hánykódtat egy árva vi­torlást, miközben a lila felhők mögött hullámokba bukik a na­rancssárga nap. Aztán a harmadik csoportba tartoznak a hattyúk. Égy hattyúi tíz forint, két hattyú húsz forint. Művészet semmi, tobzódik a giccs. És végül a negyedik csoportban a fenyvesek, havas hegyek tö­vében; van persze felhő is, nap­sütés is, erdészház, esetleg őzike, amint didereg a havas fák tövé­ben — meg kell a szívnek sza­kadni. És mindenekelőtt és mindenek fölött fel kell háborodni. Azért mert ilyen mázolmányokat forga­lomba lehet hozni. Tenni kellene valamit, egyrészt a vásárlók esz­tétikai nevelésére, másrészt pe­dig — amennyiben ez lehetséges — hivatalos úton és eszközökkel is megakadályozni, hogy ízlésron­tó giccseket forgalomba lehessen hozni. (\etenyei) OOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOG Gyakorlott jj gyors- és gépírónőt azonnal felveszünk. Vas- Műszaki Nagykereskedelmi Vállalat, Szekszárd. Tele­fon: 23—95. (U) OOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOG H CD B CD H CD ■ CD II CD ■ C3 ■ CG ■ adminisztrá­Kereskedelmi cióban jártas vasas kereskedőt ■ keresünk azonnali belépés- 0 sei. Kereseti lehetőség cca. m 1900—2000 forint. Erkölcsi bizonyítvány szükséges. Tol­na megyei Vas- és Műszaki Nagykereskedelmi Vállalat, _ Szekszárd. Telefon: 22—54. n (i2) 0 A CD ■ CD ■ CD ■ CD ■ CD ■ CD H CG ■ Jó gazda nem dobja el a sertésszőrt! Magas áron vásárolják a MÉH-telepek. Szekszárd, Paks, Bonyhád, Dombó­vár, Dunaföldvár. (7) hírét a gépi munka előnyeinek. Csaknem valamennyi szedresi gazda tudomást szerez arról, ami­kor az állami gazdaság valami­lyen új géppel gyarapodik. G roh Józsefné, Kremsberger Mária és Nagy István kaj­mádi pedagógusok nemcsak akkor járnak be a községbe, amikor valamelyik üzletben vásárolni akarnak, hanem esténként is. Az esti beszélgetések al­kalmával többször megfordultak Rubin György, Dózsa György ut­cában lakó dolgozó paraszt házá­nál. — Nincs és nem is lehet rossz véleményem a nagyüzemi gazdál­kodásról. De nehéz lemondani az önállóságról és nehéz lenne meg­szokni a parancsolgatást — mon­dotta egy alkalommal. A három pedagógus alapos is­merője a falusi életnek. A beszél­getés és az érvelés közben szinte szertefoszlik Rubin Györgyben az önállóságról és a parancsolgatás­ról szőtt álomkép. A beszélgetés során ő maga mondja el, hogy a nyári időszakban, ha a munka úgy kívánja, reggel három órakor kel. Erre szükség van azért, mert mire végez az állatok etetésével és az istálló tisztogatásával, már indulhat is a határba. A ház né­pe, a gyerekek későbben kelnek, de a háziasszony már nem enged­heti meg magának ezt a »fény­űzést«. Neki is végezni kell a fe­jőssel, el kell vinni a csarnokba a tejet, el kell látni az aprójógzá- got, sőt a csalód részére főzni is keli. Mindezzel végeznie kell ad­digra, amikorra férje végez az istálló körül. Együtt ülnek a ko­csira, s a mindennapos reggeli munka elvégzése után egész nap együtt dolgozik férjévé*. M i ez, ha nem parancsszó? Parancs ez, mégpedig a javából. A munka parancsszava, amelyet nem 1-het elmulasztani, figyelmen kívül hagyni. Ezekről a kérdésekről vitatkozik a három pedagógus a szedresi gazdákkal az esti beszélgetések során. És nem is hiába, mert néhányan már vannak Szedres községben, akik a nagyüzemi gazdálkodásra való áttérést látják célravezetőnek és aláírták a belépési nyilatkozatot. Eredményesek a szedresi esti be­szélgetések. P.-né Hz erdősítésről és a népszámlálás előkészületeiről tárgyalt a megyei tanács vb. A Tolna megyei Tanács Végre­hajtó Bizottsága kedden délelőtt ülést tartott dr. Vigh Dezső vb- elnökhelyettes elnökletével. Az első napirendi pontban előterjesz­tették a vb feladatkörben tett in­tézkedésekről és a lejárt határide­jű vb-határozatok végrehajtásáról szóló jelentést. Ennek keretében megvizsgálták, hogy a termelő­szövetkezeti építkezések határ­idejét hogyan tartották be. Ezt követően került sor az erdőgaz­dálkodással és az erdőn kívüli fásítással, az élőfák fokozottabb védelmével kapcsolatos napiren­di pont megvitatására. AMINT a végrehajtó bizottság megállapította, az erdőgazdaságok lényegében jól oldják meg fel­adataikat, de annál több probléma mutatkozik az erdőn kívüli fásí­tás és a nem állami kezelésben lévő erdők védelme terén. A fel­szólalók közül löbben hangsúlyoz­ták a fokozottabb erdősítés, fá­sítás jelentőségét, és határozottan állást foglaltak a túlzott, a tör­vénytelen fakitermeléssel szem­ben. Dr. Polgár Ferenc vb-titkár javasolta, hogy a községi tanács­üléseken is foglalkozni kell e problémákkal. Beda József paksi járási vb-elnökhelyettes többek között azt hangsúlyozta, hogy né­melyik termelőszövetkezetben ta­pasztalható jogtalan, túlmérete­zett fakitermeléseket sem lehet liberálisan kezelni. Szalontai Já­nos az iskolák szerepét hangsú­lyozta a fásításnál és az élőfák megvédésénél. Walter János vb- elnökhelyettes a mezőgazdálkodás és a fásítás kapcsolatáról és több aktuális kérdésről beszélt. Osz- termajer János azt hangsúlyozta, hogy ezt az ügyet nem lehet ki­zárólag erdész-ügynek tekinteni — a fásítás társadalmi feladat. Többen foglalkoztak az utcákra és utak mellé ültetett suhángok megvédésének kérdésével is. FELSZÓLALT a vb-ülésen Er­délyi János, a Bajai Erdőgazda­ság igazgatója és Szabolcsi József* a Tamási Erdőgazdaság főmér­nöke is. Mindketten az aktuális problémákkal foglalkoztak. Dr. Vigh Dezső a vita tanulságainak összefoglalása során többek között felhívta a figyelmet a fásítással kapcsolatos propagandamunka je­lentőségére, a községi tanácsok és a Hazafias Népfront szerepére. A következő napirendi pont so­rán az 1960-as évi népszámlálás előkészületeiről tárgyaltak. Az előkészítés az előírásoknak meg­felelően, jól halad. A még visz- szalévő tennivalókkal kapcsolat­ban több javaslat hangzott el és csakúgy, mint az előző napirendi pontra vonatkozóan, ezzel kap­csolatban is határozatot hozott a végrehajtó bizottság. A Bejelentések című napirendi pontban többek között a kong­resszusi verseny helyzetéről tár­gyaltak, majd pedig különféle előterjesztésekben hoztak hatá­rozatot. Az ÁKÖV KISZ fiataljainak válasza a Bonyhádi Cipőgyár felhívására Néhány napja jelent meg a Tolna megyei Népújságban a Bonyhádi Cipőgyár KlSZ-fiatal- jainak felhívása a kongresszusi felhívása a kongresszusi hétre vonatkozólag. Olvastuk ezt a fel­hívást, s mi, a vállalat KISZ- fiataljai elhatároztuk, hogy csat­lakozunk ehhez a felhíváshoz. Bevontuk a vállalat KlSZ-szer vezetén kívüli fiataljait is, s rö­vid gyűlést hívtunk össze, melyen megbeszéltük a részleteket. A mi adottságaink nem olyan na­gyok, mint a cipőgyárnak, de az adott körülményeket figyelembe véve a következőt határc ík el Kettő darab II. szemlés gépkocsit soronkívül és minimális anyagfel­használással készítünk el. Ez kö­rülbelül a vállalatnak 20 000 fo­rintos megtakarítást jelent. A kongresszusi hetet már meg­kezdtük, s mindnyájan a legjob­bat nyújtjuk annak érdekében, hogy ezt az elhatározást valóra- váltsuk. 25. sz. AKÖV KISZ fiataljai ÜBVMÄSITUßM A kis falu iskolás apróságai valamennyien tudják, hol van a könyvtár, útba­igazítanak, hol lakik a „könyv­táros néni”. Hogyne ismernék, hisz’ rendszeresen odajárnak köny vekért. Számon tartják, hogy az ellenforradalom idején könyvtára suk a lakásán mennyire féltette, őrizte a gondjaira bízott könyve­ket. — Hogy-hogy a lakásán? — kér­dezem. — Akkoriban a meg nem értés miatt, három éven keresztül „át­menetileg” otthonában kellett el­helyeznie a községi népkönyvtá­rat. Takarított rájuk, fűtött a sa­ját tüzelőjéből, és szinte minden­nap az olvasni szerető lakosság rendelkezésére állt. Tíz éve végzi fáradságot nem ismerve munkáját Szontágh Já- nosné, Kajdacs község népkönyv­tárosa. Az elmúlt hetekben minisz tériumi elismerő oklevelet kapott, háromszáz forint jutalommal. Mint mondják, megérdemli, mert ő bizony nem restell egy-egy szorgalmas olvasójának külön is elszaladni a könyvtárba a kért olvasnivalóért. Otthonában az asztal sarkán könyvek garmadája, régi és újabb szépirodalom, gyümölcstermeszté­si szakkönyvek. Ezeket olvasgatja, hogy bátran tudjon javasolni ol­vasóinak. Nem is tud elaludni anélkül, hogy — ha csak néhány oldalt olvasva is — ne ismerked­jék a művekkel, az írókkal. Elindulunk együtt a könyvtárba, de lassan haladunk, mert az úton sokan szólogatják. — Vanak-e megint új könyvek, Mariska néni? Piros kendős, nyurga fiatal lány tói kérdezi Szontághné: — Jössz-e a könyvtárba, Julis­kám? — Mire az cserfesen így felel: — Megyek Mariska néni, de ki­csit később, viszem a „Robinson kisasszony”-t, azt már elolvastam vasárnap óta. A könyveket szorongató, kísérő gyereksereg nagy csalódással ve­szi tudomásul, hogy zárva van a kultúrház könyvtárszobája, mert Laci bácsi, a gondnok elment va­lahova. Bizony, ez bosszantó, kü­lönösen azt nézve, hogy a kultúr­ház nem működik (csak a könyv­tár), hisz’ évek óta nincs kultúr- otthon-igazgatójuk. Egy óra múltán két felnőtt siet utánunk a közeli tanácsházhoz, mondván „Végre előkerült a Laci bácsi, lehet kölcsönözni”. Türel­mesen várakoznak, amíg Szon­tágh néni a gyorsan összegyüleke­zett gyerekeket kielégíti a kért mesekönyvekkel. Közbon egy jól­öltözött fiatalasszony, meg egy idősebb néni beszélgetnek. — Hozom vissza a „Karamazov testvéreket”, nagyon szép volt, most meg szeretném elvinni az „Aranyember”-t. — Én meg a Móricz-könyveket olvasgatom, nagyon szeretem az ő műveit, tőle. mindent elolvas­nék — így a nénike. Amig a könyvtáros a gyerekeket eligazít­ja, — korukat figyelembe véve, melyik könyv való nekik és me­lyik nem —, mint tapasztalt, régi olvasók, Dosztojevszkij stílusáról műveinek témájáról beszélgetnek. Egy óra alatt mintegy húszán harmincnyolc könyvet vittek ki olvasásra, igaz most főként szép­irodaimat, de kölesönzik a szak­könyveket is. Beszélgetünk. Az elmúlt héten több leszerelt katona, KISZ-fiatal iratkozott be a könyvtárba. Hogy kik az olva­sók? Nézegetem a listát. A köz­ség orvosa úgyszólván minden könyvet elolvas, pedagógusok, há­ziasszonyai korosabb paraszt- emberek, asszonyok és sok-sok is­kolás gyermek, összesen mintegy háromszázan, de télen négy-öt­százra is szaporodik a kis község olvasólétszáma. A könyvtáros? Csupa szív, csupa igyekezet ez a mozgékony, már nem fiatal barna asszony. 1950 óta községi könyv­táros, tanácstag is, ő a nőtanács helyi titkára — éppen most szer­vezik a szabás-varrás tanfolyamot — néha nagyon is sok a dolga. Gondoljuk csak meg, tíz év óta minden vasárnap délutánja fog­lalt a könyvtárban, ami nem kis dolog. Kérdésemre mosolyogva* tűnődve kérdez vissza. — Hogy milyen nehézségeim vannak? — Ritkán hallani ilyen választ. — Nem mondhatom, nincs különös problémám, be­csülnek az olvasók, a tanácsnál is mindenben segítenek. Közben befejeződik a kölcsön­zés, elindulunk együtt, majd a könyvtáros otthonába tér, hogy a ‘oj-r-oM—»— ■'r-ii iparosember férjének vacsorát ké­t. Pilsen. S. E.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents