Tolna Megyei Népújság, 1959. december (4. évfolyam, 282-306. szám)
1959-12-03 / 284. szám
VILÁG Mehiv. Szekszárdi Egyetemi Könyvtár -3.-1^] í 4 * 'S« . <^£>/ ?sz. Szépéssy * %r,x - 1 ° 1 ‘ ° K 1959. december 3 IV. évfolyam 284. szám ★ ARA: 50 FILLÉR TOLNA MEGYEI Folytatja tanácskozását az MSZMP VII. kongresszusa Dr. Münnich Ferenc és Apró Antal elvtársak felszólalása (Hruscsov elvtárs kongresszusi felszólalásának első részét tegnapi számunkban ismertettük, az alábbiakban a befejező részét közöljük.) A szovjet kormány azt a célt tartja szem előtt, hogy a német békeszerződés aláírásával megszüntesse a hadiállapotot. Mi az együttélés álláspontját valljuk, és ez helyes irányvonalat sugalmaz nekünk a nemzetközi kérdésekben. Ismét és ismét hangsúlyozzuk : az együttélés — az államok be nem avatkozása más államok ügyeibe, annak a jognak elismerése, hogy minden nép maga választja meg azt a rendszert, és azt a társadalmi rendet, amelyben élni akar. Éppen ebből kiindulva, javasoljuk, hogy tegyék Nyugat-Berlint szabad várossá. Ez valóban nem bontja meg az ott kialakult államrendet, nem sérti meg sem a társadalmi, sem a politikai elveket. Készek vagyunk teljes mértékben megadni azokat a függetlenségi és sérthetetlenség! szavatosságokat, amelyekre volt szövetségeseink hajlandók. szavatosságokat a mi részvételünkkel, az Egyesült Nemzetek Szervezetének égisze alatt vagy bármilyen más, kölcsönösen elfogadható módon. Nem látunk más utat, ha az együttélés és a más államok ügyeibe való be nem avatkozás szabályát tartjuk szem előtt. A nyugat-berlini megszállási rendszer fenntartására és a csapatok ott-tartására irányuló óhaj azt a törekvést tükrözi, hogy a szocialista országokkal szembehelyezkedő politikát folytassanak. Ez a légkör felhevítését, az erőpolitika folytatását jelenti. Ezért ön, Adenauer úr* nagyon hálátlan — már nem is mondom, hogy mennyire nemtelen — szerepet vállal magára. A múlt vissza- hozhatatlanul letűnik. Kancellár úr, vajon amikor ön „az erő pozíciójából” cselekszik, nem látja, hogy az az erő, amelyre támaszkodni akar, szertefoszlott, már nincs? Most minden ép gondolkodású ember belátja, hogy az erők áthelyeződtek a szocialista országok oldalára; az erő és az igazság egyaránt a mi oldalunkon van. Mi nem javasolunk elfogadhatatlan álláspontot tárgyalófeleinknek, éppen ellenkezőleg, mi, akárcsak korábban, az igazság álláspontjára, ésszerű álláspontra helyezkedünk. Mindent elkövetünk, hogy a szovjet javaslatok elfogadhatóak legyenek. Nem kényszerítjük ki elfogadásukat, hanem tárgyalások útján akarunk megegyezésre jutni; bár minden jogunk megvan ahhoz, hogy béke- szerződést írjunk alá a Német Demokratikus Köztársasággal, ha a Német Szövetségi Köztársaság kormánya nem akar békeszerződést aláírni. Előttünk van az Egyesült Államok példája. Az Egyesült Államok a mi aláírásunk nélkül kötött békeszerződést Japánnal. Nem sza bad azonban úgy vélekedni, hogy az egyik fél egyoldalúan aláírhatja, a másik pedig nem írhatja alá a szerződést, éppen az a másik, amelyiknek rovására egy esetben már aláírták a békeszerződést Japánnal. Meg van tehát az erkölcsi jogunk, a jogi értelemben vett jogunk, végül a mi oldalunkon van az ésszerűség joga, mivel javaslataink nem károsítanak meg egyetlen államot, egyetlen embert sem, mivel javaslataink a békés együttélést, a más államok ügyeibe való be nem avatkozást képviselő álláspontunkból indulnak ki. Németország egyesítését németek oldhatják meg csak maguk a A Szovjetunió aláírhatna ilyen szerződést, de mi mindent meg akarunk tenni, hogy ne élezzük ki a viszonyt. A nyugat-berlini megszállási rendszer megszüntetése feltétlenül elő fogja ezt mozdítani. Megegyezést akarunk egykori szövetségeseinkkel. Ezért nem tűzünk ki semmilyen időbeli feltételt, azt akarjuk, hogy ennek a kérdésnek a megoldása ne rontsa, hanem javítsa viszonyunkat. A szovjet kormány kész kipróbálni minden lehetséges békés eszközt, hogy megvalósítsa a német probléma békés megoldását, előmozdítsa a nemeztközi légkör megjavu- lását, megteremtse a feltéFe- ket — az egész emberiség boldogsága érdekében — a leszereléshez és az örök béke megteremtéséhez. Ha azonban nem találunk megértésre, ha azok az erők, amelyek Adenauer kancellár álláspontjára helyezkednek, tovább makacskodnak, tovább ragaszkodnak az erőpolitikához, akkor számunkra nem marad más hátra, mint hogy aláírjuk a békeszerződést a Német Demokratikus Köztársasággal. A Szovjetunió nem szándékozik azok kezére játszani, akik az erőpolitika hívei. Mi szívesen aláírnánk a szerződést Nyugat-Németországgal is, szövetségeseinkkel együtt, de ha ezt nem tudjuk megvalósítani, kénytelenek le- I szünk belemenni egy egyoldalú szerződés aláírásába a Német Demokratikus Köztársasággal. Adenauer kancellár úgy véli, hogy a német kérdés megoldása egyértelmű Németország egyesítésével. Érthetők a német r.ép egyesülési érdekei és törekvései, az egységes német állam megteremtésére irányuló igyekezete. Német j ország most két különböző tár- I sadalmi és politikai berendezkedésű államból tevődik össze. Az egyesítés kérdése e helyzet reális értékelése kapcsán különös jelentőségre tesz szert. Ezt a kérdést csak maguk a németek oldhatják meg, mert minden attól függ, milyen társadalmi és politikai rendszer lesz az egységes Németországban. | Kinek kell ezt eldöntenie? Valamelyik más országnak? A sző- , vetségeseknek? Nem, ez maguknak a németeknek a joga. ön pedig, kancellár úr, még találkozni sem akar a Német Demokratikus Köztársaság képviselőivel. Ön azt akarja, hogy mi, vagyis a volt szövetségesek egyesítsük Németországot, akik Hitler ellen harcoltunk. Nekünk viszont, akik szövetségesek voltunk a hitleri Németország ellen viselt háborúban, eltér a véleményünk ebben ü kérdésben: egyeseknek a kapitalista Németország, vagyis Nyugat-Né- metország tetszik, másoknak a szó cialista Németország, azaz a Német Demokratikus Köztársaság. Hogyan oldhatjuk meg tehát mi, szövetségesek, ezt a kérdést? Azt mondják, hogy teljesíteni kell a szerződéses kötelezettségeket. A szövetségeseknek az adott kérdésben semmiféle szerződése, semmiféle kötelezettségvállalása nem volt. Németország a leverés és a fegyverletétel után négy övezetre oszlott. Később három övezetet egyesítettek és kapitalista alapon kezdték fejleszteni, Kelet-Németország pedig — ahogy akkor nevezték —, a mostani Német Demokratikus Köztársaság, a szocialista utat választotta és mi üdvözöljük a Német Demokratikus Köztársaságot, amely lendületesen fejlődik. így hát Németország útjának kérdésében csakis maguk a németek dönthetnek. Adenauer úr, ön nem térhet ki ez elől. Élőbb vagy utóbb, ön vagy más, aki a nyugatnémet kormány élén fog állni, ha reálisan gondolkozik, eljut erre az egyedül helyes következtetésre. A Szovjetunió és a Német Demokratikus Köztársaság reálisan akarja tekintetbe venni a kialakult feltételeket. Nyugat-Német- országban megmaradtak a kapitalista feltételek és mi nem akarunk törést okozni, nem akarunk erőszakot elkövetni a nyugat-berlini lakosság akaratán és óhaján a társadalmi és politikai rendszer megválasztásakor, megadjuk azt a jogot, hogy mindenben saját maga döntsön. De más megoldásra törekszik Adenauer. Ez azonban annyit jelent, mint a kérdést valamelyik ország vagy valamelyik országcsoport érdekében megoldani, valamelyik ország vagy az országok I valamelyik csoportja ellenére. Ez " vagy nyereség, vagy veszteség egy igen fontos politikai kérdésben, valakinek a javára és valakinek a kárára. Ebben azonban nem megy bele sem az egyik, sem a másik fél Abban csak az őrültek remény kedhetnek, hogy ezt a kérdést erőszak alkalmazásával, háborúval oldják meg. Az épelméjű emberek tudják, mi az a háború és mindent megtesznek, hogy háború ne legyen. Egyesek azt mondhatják: miért veti fel Hruscsov ezt a kérdést* amikor már majdnem létrejött a megegyezés a kormányfői értekezletben, ahol majd megtárgyalják ezt a kérdést. Egyetértek ezzel a véleménnyel és nem is vetném fel ezt a kérdést, ha nem kellene tekintettel lennem Adenauer úr megnyilatkozásaira. Nem hagyhatom válasz nélkül azokat a kérdéseket, amelyeket Adenauer kancellár felvetett. Tehát nem én vagyok a kezdeményező ebben, én csupán kénytelen vagyok válaszolni a nyugatnémet kancellár megjegyzéseire. A béke erői győzedelmeskednek A Szovjetunió politikájában mindig a békés együttélés nagy elveihez fog ragaszkodni. Mi azonban nem könyörgünk a békéért. A béketörekvés távolról sem gyengeségünk jele. A Szovjetunió és az egész szocialista tábor ereje napról napra növekszik. Minden szükséges adottsággal rendelkezünk ahhoz, hogy elhárítsunk bármilyen csapást. De mi nem akarunk áldozatokat, nem akarunk rombolást és nem akarjuk embermilliók pusztulását. Nemrégiben egyik beszédemben elmondottam, hogy olyan mennyiségben halmoztunk fel rakétákat, atom- és hidrogéntöltetet, hogy ha megtámadnak bennünket, elsöpörhetjük a föld színéről összes valószínű ellenfeleinket. (Taps.) Nem gyengeségből, hanem a békés együttélés elvi, lenini politikájából, a földkerekség legszélesebb néptömcgclnek érdekeivel összhangban álló politikából kiindulva, készek vagyunk azonnal megsemmisíteni mindezeket a készleteket, ha elfogadásra talál az egyetemes ’ leszerelési program. Hadd fecsegjenek az imperializmus propagandistái a kommunisták titkos terveiről, mi bizonyosak vagyunk abban, hogy békeszerető politikánk következetessége és világossága minden nap minden órájával újabb és újabb híveket szerez számára. Kedves elvtársak! A szocialista tábor országai magabiztosan és feltartóztathatatlanul haladnak nagyszerű célunk — a kommunizmus felé. A Szovjetunió kommunistái, az egész szovjet nép erőt és fáradságot nem kiméivé munkálkodik, hogy végrehajtsa pártunk XXI. kongresszusának történelmi jelentőségű határozatait, valóra váltsa országunkban a kom munista építés nagyszerű program ját. Évről évre fokozódik és szilárdul országaink gazdasági ereje, emelkedik a dolgozók életszínvonala. A szocialista tudomány és kultúra mind újabb és újabb magaslatokat vesz be. Egyre szilárdabb és megbonthatatlanabb lesz a szocialista táborban tömörülő országok egysége. Kádár elvtárs beszámolójában meggyőzően és sokoldalúan ismertette a magyar nép történelmi vívmányait és nagyszerű sikereit. Pártunk és az egész szovjet nép őszintén örül ezeknek a sikereknek. Igaz szívvel kíván önöknek és önökön keresztül minden magyar kommunistának, a népi demokratikus Magyarország munkásainak, parasztságának és értelmiségének újabb sikereket abban a nemes harcban, amelyet hazájuk derűs jövőjéért, a magyar nép boldogulásáért, a szocializmusért folytatnak. (Nagy taps.) Hruscsov elvtárs ezután felolvasta az SzICP levelét az MSZMP VII. kongresszusához.
