Tolna Megyei Népújság, 1959. december (4. évfolyam, 282-306. szám)
1959-12-25 / 303. szám
I J 6 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1959. december. 25. > ___ - I A pécsi nemzetközi fényképkiállítás képeiből Josef Tichy: »Acélpók« című képén a szerző jól használja, fel az ember alkotta acélkupolát, mint architekturális elemet. Látszólag az alkotó, az ember mellékszereplője a képnek, mégis az egész képből az embernek a természettel folytatott küzdelmét, a természet felett való győzelmét érti. A cseh fotóművész jó vonalvezetésű és kampoziciójú képe méltán arat sikert a III. Nemzetil úi^Jpkiállitásón. (Dr, Gyúró Béla, Mecseki Foto Klub.) , , Koitcrer (Ausztria): Iiettös portré Dr. Arnold Kälterer képe a legnehezebb feladatok egyike, a kettős portré igen szép változata. A modellek rokonszenves arcvonásain kívül megnyerő a természetes, riportszerű ábrázolás, a meghitt, sőt cinkostársi viszony egyszerű, közvetlen ábrázolása. Jó a kompozíció a két fej formai viszonya, az álló és dőlt arc kapcsolata, remek a két tekintet irányítása. a sötét foltok kapcsolódása. Technikai érdemei sajnos csak az eredeti képen élvezhetők. Dr. D. V. Rao: Árván. Dr. D. V. Rao (India) képe a magára maradt szegény gyermek egyedüllétének jó kifejezője. Foltelosztása — nagy világos mezőben oldalra tolódott sötét háromszög — jól kifejezi a téma (az árva) mag árahagyatottságát, mellőzöttségét a kép szélére száműzött kis alakkal. Az egyszerű tagolása jó, fotografikus célokra szerencsésen választott arc a sötét kendő révén határozott karaktert kap. A háttérben lévő sötét bútorrészlet kellemes egyensúlyt teremt a képen. Talán az egzotikus arc és beállítás ragad meg bennünket elsősorban, annak ellenére, hogy a képen a beállítottság nehezen tagadható. ~ví .-<*#**£ Debelkovic Branibor: A magányos Gazdag anyagból válogathatott a III. Nemzetközi Művészi Fényképkiálítás zsűrije, amikor összeállította a kiállítás képanyagát. Azét a kiállításét, amely sikert aratott már megnyitása előtt is, hiszen a világ minden részéből közel ezerhat- száz szerző küldte el több mint hatezer művét, fekete-fehér és színes képeit, színes diapozitív- jait, mutatva azt a megnövekedett bizalmat és elismerést, amely az egész világ fotótársadalmától hazánk felé megnyilvánul. A beküldött képeknek talán csak egytizedét állították ki, de azokat, amelyek a legjobbak, legkifejezőbbek. így a kiállítás látogatója még nehezebb helyzetben van, mint a zsűri volt, ha a legjobb négyszáz kép és száz diapozitív közt akar dönteni, melyik a legszebb. Talán nincs is »legszebb« képe a kiállításnak. Csaknem valamennyit megilleti ez a jelző. Mi csak néhányat tokiunk beAlpert Max (Szovjetunió): Csatornaépítés Sző vetségi aranyéremmel díjazva. mutatni lapunk olvasóinak, de azt hisszük, ez is elég annak bizonyítására, hogy aki megtekinti a pécsi kiállítást — amelynek megrendezése dicsérendő kezdeményezés volt a Mecseki Fotóklub részéről — felejthetetlen élményekben lesz része. Tóth Zoltán (Mecseki Foto Klub).: Dunai halászhálók. Hasonló témájú kép már sokszor szerepelt a kiállítások falán, ez a felvétel azonban mégis ad valami újat az eddigiekhez képest, elsősorban szerkezetének komponálási módjában. Lantos Miklós (Nemzeti Foto Klub) 1 i 1 f «
