Tolna Megyei Népújság, 1959. december (4. évfolyam, 282-306. szám)

1959-12-23 / 301. szám

p * X a &eemAer. iS. TOLNA MEGYEI NEPÜJSÄG 3 „Á pártvezetőség és a tagság munkáját a pártegység jellemzi" Erről is beszélni kell Felelősség és emberség A vezetőségválasztás óta sokat javult a Szekszárd belvárosi párt- alapszervezet munkája. Az újon­nan megválasztott vezetőségnek csaknem teljes mértékben sike­rült felszámolnia a korábban megnyilvánuló intrikát, amely károsan befolyásolta a pártszer­vezet életét. Ma már alapos kö­rültekintéssel foglalnak állást a különböző kérdésekben. A párt- vezetőség és a tagság munkáját a pártegység jellemzi. Ezt a tapasztalatot szűrtük le a legutóbb megtartott vezetőségi ülésen. Kezdjük talán azzal, hogy A PARTVEZETŐSÉG TERV SZERINT DOLGOZIK és a havi egy taggyűlést, vala­mint a havi két vezetőségi ülést rendszeresen megtartják. A veze­tőségi ülésen nagyszerűen érvény­re jutott a kollektív vezetés el­ve. Nemcsak a titkárnak — Szijjártó János elvtársnak —, ha­nem a vezetőség valamennyi tag­jának volt véleménye, amelyet ki is fejtettek. Ezen a pártvezetőségi ülésen az I elmúlt havi taggyűlés munkáját értékelték. Ezen kívül tag- és tag­jelöltfelvételi ügyeket tárgyaltak. A pártvezetőség személyesen be­szélgetett el azokkal .az elvtár­sakkal, akik tagjelöltségüket kér­ték. Milyen volt ez a beszélge­tés? Nem valamilyen hivatalos »'kihallgatás«, hanem egyszerű és nyílt beszéd. Éppen ezért nyílt és őszinte volt a válasz is a tagje­löltséget kérők részéről. — A párthoz tartozónak érzem magamat, ez hozott a párthoz — mondja R. Gy. elvtárs. — Azöt- venhatodik évemet tiprom, hu­szonhárom éve dolgozom, megvan a nyugdíj-alapom. Nincs okom arra, hogy esetleg ugródeszkának használjam fel a pártot — ha úgy történik, ahogy szeretném — és felvennének a párt tagjai so­rába, Családom is hű a rend­szerhez, fiam a fegyverrel a kéz­ben harcolt az ellenforradalom idején, a proletárdiktatúra meg­védéséért, Ö párttag, s úgy ér­zem, nekem is ott a helyem, ahol a fiam van. A vezetőségi tagok a beszélge­tés során beszéltek a párttagság­gal járó felelősségről. R. Gy. elv­társ e tekintetben is őszinte volt. Kertelés nélkül mondta el, hogy a vallás kérdésében nincs minden I rendben a családon belül — Én már felszámoltam magamban a vallásos világnézetet, de a fele­ségemmel még nem tudtam ezt megértetni. Tizenkét éves kislá­nyunk hittanra jár — mondta. Tervek a dunaföldvári közlekedés megjavítására A Sztálinvárosi 19. sz. Autóköz­lekedési Vállalat Dunaföldváron a Sztálin-téren forgalmi irodát létesített. Dunaföldvár a megye egyik legforgalmasabb nagyköz­sége, naponta 110 autóbusz indul és érkezik. A nagy forga­lom tette szükségessé, hogy az uta zók pontos felvilágosítást kapja­nak és a közlekedési vállalat dol­gozói is közvetlenül a helyszínen kapják meg a szükséges útmuta­tásokat. A forgalmi iroda létesí­tése azonban nem oldja meg Du­naföldvár közlekedési problémá­ját. Amint a község vezetőitől és az autóközlekedési vállalat forgalmi szolgálattevőjétől hallottam, terv­ben van egy korszerű váróterem építése és az autóbuszmegálló­hely áthelyezése. Erre égetően nagy szükség van, mert a sok száz dunaföldvári és vidéki dol­gozó kénytelen a jelenlegi meg­állóhely közelében lévő italbolt­ban várakozni. Amikor pedig az italbolt zárva van, akkor az uta­sok a szabad ég alatt várják meg az autóbusz indulását, ez külö­nösen a kora reggeli órákban gyakori. Csak helyeselni lehet az ilyen sokak által óhajtott tervek minél hamarabbi megvalósulását. Tovább fejlődik a lengyel—csehszlovák gazdasági együttműködés A lengyel—csehszlovák gazdasá­gi együttműködési bizottság IV. ülésszakán elhatározták, hogy jö­vőre 17 százalékkal emelik a két ország árucseréjét. Lengyelország és Csehszlovákia gazdasági kapcsolata különösen az utóbbi években lendült fel. Jövő évi árucseréjük 70 százalékkal ma gasabb lesz az 1957. évinél. Len­gyelország jövőre 30 százalékkal több gépet és gépi berendezést szállít Csehszlovákiának, mint az idén. Ez a lengyel ipar fejlődéséről tanúskodik. Csehszlovákia is nagy mennyiségű járművet, traktort, fémmegmunkáló gépet és más gé­pet szállít Lengyelországnak. Az árucsere többi részét közszükség­leti cikkek, nyersanyagok és fél- gyártmányok exportja és importja teszi ki. irányába és leszállt valahol. Xha és Guszev csak ekkor mászhatott le. Az összetaposott térségen megpillantották Loszt; arcára bo­rulva, vérbe" fagyva feküdt a barlang bejáratánál. Guszev karjába vette, Lösz nem lélekzett, szemét szorosan lezár­ta, mellén és fején vér csurgóit r égig. Aelita sehol sem volt. Iha jajveszékelve szedegette föl Aeli­ta holmiját. A csuklyás köpenyt nem találta. Aelitát élve vagy holtan becsavarták a köpenybe és elvitték a hajón. Iha kis bátyúba kötötte mind­azt, ami a »»csillagfény szülötté­től« ittmaradt, Guszev vállára vette Loszt és elindultak a hídon át, a sötétben bugyborékoló tó fölött, a ködös szakadék oldalába vájt lépcsőn. Ezen az úton tért vissza valamikor Magacitl, kezé­ben tartva botját, melyre egy aol lány csíkos kötényét akasztotta: az élet és a béke jelképét. Fönt Guszev kihúzta a barlang­ból a csónakot és beletette Lösz lepedőbe takart testét. Aztán de­rekán összehúzta a szíjat, sapká­ját szemébe húzta és szigorúan így szólt: — Élve nem kerülök a kezük­be. Ha pedig eljutok a Földre... Még visszatérünk ... (Itt három érthetetlen szó következett, — Beszállt a csónakba, megigazítot­ta a kormányt. — Ti pedig, gye­rekek, menjetek haza vagy más­hová. Tartsatok meg jó emléke­zetetekben. — Kihajolt, ,a csónak­ból és kezet fogott a kis gépész­szel és Ihával. — Nem hívlak magammal, Ihoska: a biztos ha­lálba megyek. Köszönöm a sze­relmedet, kedves, az ilyesmit mi, Ég Fiai, nem szoktuk elfelejteni. Isten veletek. A Napra pillantott, biccentett és felszállt a kék levegőégbe. Iha és a szürkebundás kisfiú sokáig nézte az elszálló Ég Fiát. Nem vették észre, hogy délen, a hol­das sziklák közül szárnyas pont emelkedik föl, elvágva a csónak útját/ Mikor Guszev elmerült a napfényben, Iha olyan kétségbe­esetten rogyott a mohos kövekre, hogy a kisfiú megijedt: csak nem akarja ő is itthagyni a szomorú Tumát? — Iha, Iha — mondta panaszo­san — ha tua mirra-tua murra ... Guszev nem vette mindjárt ész­re az elébevágó repülőhajót. A térképet böngészte, majd Liziazi- ra alattuk úszó szikláira tekintett. Keletnek tartott, a kaktuszföldek felé, ahol a gépet hagyták. Mögötte — a csónakban hátra­dőlve — ült Lösz, a szélben lebe­A vezetőség tagjai, igen helye­sen, úgy döntöttek, hogy ELVTÁRSI segítséget adnak e probléma megoldásához. Futó Józsefné elvtársnőt, a vezetőség kultúrfelelősét bízták' meg azzal, hogyv türelmes nevelőmunkával segítsd meggyőzni R. Gy. elvtárs feleségét arról, hogy milyen ká­ros az ha iskoláslányuk kétirá­nyú, ellentétes nevelésben része­sül. Azt mondani sem kell, hogy egyhangúan foglaltak állást R. Gy. elvtárs tagjelölt-felvételének taggyűlés elé terjesztése mellett. M. R. KISZ-fiatallal is elbe­szélgetett a vezetőség ez alkalom­mal. A fiatal elvtárs tagjelölt­felvételével kapcsolatban megosz­lott a vezetőség véleménye. — Túlságosan fiatal még — mondta Bodó István elvtárs. M. R még nem töltötte be a husza­dik életévét sem. — Jó munkát végzett a KISZ- ben és politikailag is fejlett — védi álláspontját Kürti István elv­társ, a szervező titkár és Alpár Béláné ifjúsági felelős. — Bíznunk kell a fiatalokban és segíteni kell a KISZ erősödé­sét és politikai munkájának meg­javítását — mondja Szijjártó Já­nos elvtárs, a titkár. Érveltek, vitatkoztak, majd úgy döntöttek, hogy a KISZ-fiatal tagjelölt-felvételi ügyét is a tag­gyűlés elé terjesztik. A belváro­si pártalapszervezet vezetőségi ülésén a kollektív vezetés elve, a párt iránti mély felelősségér­zés jutott kifejezésre. P.-né Az elmúlt hetekben játszottak egy filmet a szekszárdi moziban, amelynek ez a címe: »Ha a világon mindenki ilyen volna-». Ezt a filmet javasolnánk, hogy sokan nézzék meg, vagy könyv­változatát olvassák el és akkor nem fordulhatnának olyan esetek elő, mint ami előfordult decem­ber 18-án a 25. sz. AKÖV Vál­lalat 114-es magyarkeszi járatá­nál. A járat mintegy 40—50 per­ces késéssel indult ki Szekszárd- ról, majd Kéty után a felsőnánai megállótól mintegy 100—150 mé­terre elromlott és ott a gépkocsi- vezető mintegy másfél órát javí­tott. Kétszeri kísérlete után sem sikerült megjavítania a buszt és erre az utasokból huszonegyen a javítás helyétől mintegy 100—150 méterre levő megállóhoz vissza­mentek, miutáú a következő já­rat ideje közeledett és bíztak ab­ban, hogy egy párat a járat ma­gával fog vinni közülük, miután nem sok remény volt saját jára­tuk megindulására. Időközben azonban sikerült a buszt megjavítani és anélkül, hogy a 100—150 méter távolságra lévő utasokat a vezető és a ka- laúznő értesítette volna, elindul­tak. Alig 1—2 percre rá, hogy a 114-es járat elindult, jött a má­sik járat. Függetlenül attól, hogy nem volt tele, senkit nem vett fel. Hivatkozott arra, hogy a 114-es járatot visszaküldi Hő- gyészröl. Az utasok között volt egy anya 20 hónapos gyermeké­vel, aki előzőleg lázas betegen fe­küdt, és egy 7 gyermekes csa­ládanya, aki Fornádra ment vol­na haza, miután 7 gyermeke vár­ta és aggódott távolléte miatt. Az egyik járat otthagyta az utasokat, a másik nem vette fel, viszont több járat már aznap nem volt, amely Tamásiba és Iregszemcsére ment volna. Mégis jött egy bányászbusz, amely a 24. sz. AKÖV-höz tarto­zott. Vezetője a hallottak felett végtelenül felháborodott és díj­mentesen a huszonegy utast be­vitte Kétyre. Az utasok felkeresték a köz­ségben tartózkodó dr. Vigh De­zső elvtársat, a megyei tanács el­nökhelyettesét, aki rögtön intéz­kedett és intézkedése nyomán a 17.10-es hőgyészi járat a lemaradt utasokat tovább vitte volna a lakóhelyre. Szakályban azonban utolérte a 114-es járatot és ami­kor az utasok többsége nem ép­pen baráti hangon a vezetőt és a kalauzt felelősségre vonta a tör­téntekért, a vezető beismerte hi- báját, igyekezett tisztázni magát, azonban a kalauznő úgy beszélt, mintha őt semmi felelősség nem terhelné, és az utasokat hibáztat­ta, hogy miért mentek el a busz­tól, ő nem küldött el senkit. Majd aláírásokat gyűjtött a buszon ma­radt utasoktól, hogy mentesítse magát a történtekért. A huszonegy lemaradt utas fel­teszi a kérdést, bármilyen aláírás- gyűjtés mentesíti-e a kalauznőt a felelösségrevonás alól, ami nem csupán felelősség kérdése, hanem az emberségé is, s vajon a lelki­ismeretét hogyan tisztázza, ha az utasok közül akár a 20 hónapos kisgyermek, akár más dolgozó ember megbetegedett volna a hi­deg, szeles decemberi időben. TIZENKILENC ALÁÍRÁS Amit nem mindig vesznek figyelembe a választók A tanácstagokat mindenekelőtt azzal bízta meg a választók széles tömege, hogy lelkiismeretesen képviseljék érdekeiket az állam- hatalmi szervekben. Feladatuk azonban nemcsak erre korlátozó­dik. Alapvető, hogy őrködjenek népköztársaságunk törvényeinek betartásán, azok pontról pontra való végrehajtásán. Természete­sen ez sem választható el a dol­gozók szorosan vett érdekeitől, hiszen közvetve, vagy közvetle­nül szorosan kapcsolódnak azok­hoz. Hiszen a törvények betartá­sa a nép államában nyilván min­denekelőtt a dolgozó nép érdeke. Néha azonban elhangzik olyan vélemény is, hogy egyik-másik tanácstag a megválasztása után nem sokat törődik a község, a já­rás ügyes-bajos dolgaival, tehát választóinak kívánságait,, pana­szait, javaslatait nem juttatja el gő, melléhez tapadó lepedőbe csa­varva. Mozdulatlan volt, mintha aludna, nem volt meg benne a holttestek torz merevsége. Gu­szev csak most érezte, milyen drága neki a társa. A szerencsétlenség így történt: Guszev, Ihoska és a gépész a barlangban ültek éppen, a csó­nak mellett és nevetgéltek. Lent hirtelen lövések hangzottak. Az­tán sikoltás. És egy perc múlva a szakadékból ölyvként felrepült a repülőhajó, kidobták belőle Lösz érzéketlen testét, aztán a hajó kö­rözve, irányt választva, odébb szállt. Guszev kiköpött. Undorodott az egész Marstól. »»Csak elérjem a gépet és egy korty szeszt öntsek Loszba.« Megérintette társa tes­tét: alig érzett rajta egy kis me­leget. Mióta ott a Szent Küszöb előtt a karjába vette, nem mu­tatkozott rajta merevedés. »»Adja isten, talán felocsúdik.« Guszev saját tapasztalatából ismerte a Mars-lakók golyóinak gyenge ha­tását. »De túlságosan sokáig tart az ájulás.« Ijedten nézett a le- hanyatló nap felé és ebben a pil­lanatban meglátta a magasból fe­léjük közeledő, szárnyas hajót. (Folytatjuk.) az illetékesekhez s ha azok jogo­sak, nem harcol megvalósítá­sukért következetesen. Ha van ilyen nézet, vélemény, arra sokszorosan rácáfolnak a té­nyek. Igaz, ezek a javaslattételek, vagy alkalomadtán reklamálások nem a nagy nyilvánosság .előtt történnek és nem is szerez min­denki róluk tudomást. Egy-egy faluban rendszerint nagyon sok kérés, kívánság van a falu fejlesztésével kapcsolat­ban. Rendszerint sokkal több, mint amennyit a népgazdasági le­hetőségek megengednek. Ez tu­lajdonképpen nem elítélendő, hi­szen egy község lakói nem ismer­hetik kellően az országos lehető­ségeket és nem tudnak fontossági sorrendet sem felállítani, csak sa­ját elgondolásaikat, jogos, vagy jogtalan kívánságaikat látják. Noha nem elítélendők, de minden esetben nem is teljesíthetők az ilyen kívánságok. Ilyenkor aztán egyes szemé­lyek — tegyük hozzá azt is, hogy eléggé meggondolatlanok — a ta­nácstagokat »okolják«, akik a já­rásnál és a megyénél képviselik választóikat, mert »»nem elég har­cosak«. Nos, a minap kezembe került a megyei tanácstagok december havi tájékoztatója. Ebben a kü­lönféle intézkedések, rendelkezé­sek mellett az egyes tanácstagok által benyújtott javaslatokkal, kérelmekkel is foglalkoznak. Bertha János kajdacsi tanács­taggal például közlik: Az a kérés nem teljesíthető, hogy Kajdacs Az észak-vietnami Észak-Vietnamban nagy lépé­sekkel fejlődött a közoktatás az iskolaév kezdete óta eltelt két zónap alatt. Jelentősen megnőtt a növendékek száma a közokta­tás mindhárom fokozatában. Az összlétszámúk 1 500 000 körül mo­zog; ez csaknem kétszerese a fegy verszünet utáni első iskolaév lét­számának; három és félszerese a francia uralom alatt álló egész Vietnam 1939—40 évi iskolásai­nak. Több tartományban minden iskolaköteles korú gyereket be­írattak; a Thai-Mieu-i autonóm községnek adjanak még egy óvó­női állást, mert nincs »szabad létszámkeret«. Közlik azonban azt is, hogy ha a létszámproblé­ma megoldódik kajdacs is kap óvónőt — tehát a problé­ma megoldása 1960. év második felében várható. Thész Mária tolnai megyei ta­nácstag például reklamáláskép­pen elmondotta, hogy Tolnán a Réti-telepen nem építenek jár­dát, sem a villanyhálózatba nem kötik be és egyéb támogatást sem kap a községtől. Az ügyben el­jártak a megyei tanács építés- és közlekedési osztályán. Kiderült, hogy erre a telepre az 1956-os ár­víz után építési tilalmat állapí­tottak meg, mivel veszélyeztetett árterület. Államunk tiltott, ve­szélyeztetett területen semmiféle beruházást nem végez, hiszen az több szempontból is hátrányos lenne. Tolna e részének lakói kérik a beruházást, a megyei tanácstag ennek hangot is adott, de közér­dekből ez nem teljesíthető. Ezek nem elszigetelt jelensé­gek. Itt nyugodtan általánosítha­tunk: a tanácstagok lelkiismere­tesen továbbítják választóik el­gondolásait. kéréseit. Ha viszont azok különféle okok miatt nem teljesíthetők, nem is lenne tár­gyilagos cselekedet ezért őket hi­báztatni. Egy-egy kérelem jogos, vagy jogtalan voltáról végered­ményben csak a felsőbb szervek tudnak dönteni, hiszen azok is­merik nagyobb terület körülmé­nyeit. közoktatás sikerei területen, ahol a gyarmati kor­szakban egy kézen meg lehetett számolni az összes falusi iskolá­kat, most már minden faluban van általános iskola. A nép Észak-Vietnamban min­denütt lelkesen üdvözli a kor­mány iskolapolitikáját. Az embe­rek szívesen áldoznak pénzt és munkaerőt az iskolák építésére. Észak-Vietnamban a nép min­denütt átvette a korábbi magán­iskolákat. Ezekben fő cél az, hogy fokozatosan elérjék az állami is­kolák színvonalát,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents