Tolna Megyei Népújság, 1959. december (4. évfolyam, 282-306. szám)

1959-12-23 / 301. szám

K

1

TGLMA '.KfGYCI HéPűJSÁG

1££0. íiCCCIBbcr. SS.

11 - 9 1 1 ■*APA SS F

k| yuglalanul toporgott az állomás előtt a két tü zesvérű nóniusz. Berta Gáspárnak minduntalan csitítgatni kellett őket, s széjjelválasztani összeakaöt kantárjukat.

— Sok az élpt bennük — mormolta magában ritka megelégedéssel, s igaza volt. örül majd a gyerek, hij, az anya betűjét! Vaj’ mit szól, ha meglátja?-Tudniillik Berta Gáspár bátyáin azért kocsikázott ide a sárga csikókkal, mert jön haza a gyerek, jön a Dani katonáét - tól! Szakaszvezetőig vitte, most leszerel az egyetlen liú, a család reménye, a birtok várományosa. így tehát az apa elhatározta: kezébe adja a gyeplőt. Fiatal is, okos is, ereje, tehetségé van hozzá, vigye hát tovább a gazdaságot. Nősüljön meg, hozzon asszonyt a házhoz — a katonaviselt ember megteheti, bármelyik lány hozzámegy — s éljen, gazdálkodjon kedvére.

Ezért vette a csikókat is. Eddig ugyanis Berta Gáspárnak ökrei voltak. Két évig dolgozott egy-egy pár ökörrel, a második év végén, ilyenkor télen meghizlalta és szerződéses úton eladta őket. Ésszel élt: a tél felén nem kellett etetnie, s a tavaszon félárért kapott újra egy pár fiatal, jól betört tinót.

A Dani gyereknek nem tetszett ez a módszer. Az ökrök lassú mozgása türelmetlenné telte, kocsizni szeretett volna jó. lépésben, trappban, vágtában úgy, mint mások: lovakkal.

Most hát megvan a kedve, elmentek az ökrök jó pénzért, a ló meg igen csak olcsó, futotta a pénzből erre a szép pár csikóra.

Jöhetne már a gyerek, hej, hogy megörül majd! összedör- zsolte kérges kezét Gáspár bátyánk, s összehúzta huncutul borzas szemöldökét, jóízűt mosolygott kuszáit bajusza alatt. Meglepődik a gyerek . ..

C lőbújt a vonat, sok-sok kocsit vonszolt, csikorgóit a félrie. Gáspár nem b- háttá a lovakat, gyeplőjüket fogta, majd csak előkerül, s megtalálja Dani.

Úgy is történt. Dani rögtön észrevette apját a lovakká’. Zöldre festett fakofferjét a vállára vette, s a kocsi felé tartott. összemosolyoglak, kezet szorítottak, s az öreg Bertának minden idegszála Dani szem.'n csüngött, hogy csillan az nagyot, amikor megtudja: mieink a csikók.

— Hát ezek meg kié?

— Miénk, édes fiam!

— Miénk? Hát maga most vesz már lovakat, amikor lassen lejár á Szezonja?

— No, no. fiam, most irr'r ténylegesen lejárt, de hát jön a tavasz, s azzal együtt a szezon.

— Nem így értem, apám — mondja Dani, s felszáll, a koffert elhelyezi a kosárülés mögött a szalmára.

— Fogd csak meg a gyeplőt, kocsizhatsz hazáig. próbáld csak ki őket — s felszáll Gáspár is baloldalra ülve.

Dani gyeplőt ragad, s megindulnak a csikók, vígan cifrázzák a lépést, öröm öltét nézni.

— Szének, apám, szépek, s mit csinál majd velük?

Gáspár értelmetlenül néz rú a gyerekre. Több örömei várt már mindjárt az elején tőle, s most azt a kevés örömet is el- szállani látja.

— Hogy én mit csinálok velője? Hát majd te csinálod. Neked vettem fiam, a ts örömödre. Gazdálkodhatsz majd Dani, én most már öregszem.

H

l'isszú hallgatás volt e-ro a fiú válasza. Táncoltak a csikók, milyen szén a nyaka ennek a hajszásnak! Ostort pöccint Dani, priis-kö' rá a Csillag ... A Gáspár kedvtelen, csalódott, ő mást várt. Hálát és újjongást! Megint szól a gyerek:

— Hát a szövetkezet fejlő- dik-e szépen?

— Mi közöm hozzája ...

— Nem gondolt még rá, hogy jó lenne belépni? — Lassít, gyeplőt szorít és apjára néz komoly szemekkel Dani. Apja a száját összeszorítja, önmagába görnyed, s úgy ül az, ülésen, mint egy villámsújtott.

— Benned reménykedtem ... Gondoltam, majd ketten újra felvirágoztatjuk ezt a kis gazdaságot. Látom, elment a kedved tőle, még a lovaknak se örülsz úgy, ahogy kellene.

— Nézze, édesapám, három

évig oda voltam. Határőr voltam, sokfelé jártam, sok-sok mindent láttam, hallottam, tapasztaltam. Nem leszek rabszolga: a földje rabszolgája

édesapám. Nem akarok negyvenhét éves koromban ilyen rokkant lenni, mint amilyen most maga. Nem akarom i"ába fogni leendő feleségemet. Élni akarok, édesapám: könnyebben, s jól élni, gépekkel dolgozni, nagyüzemi módra. Ez hát az én tervem ...

édesapám. Mi meg megmaradnánk régi kínok között, értelmetlen harcban?

Berta Gáspár elhallgatott újra. Közeledett a falu. Jobbról traktor dübög, mélyszántja a földet a szövetkezet tábláján. Elnézi a határt, nézik mind a ketten. Bujazöld a vetés, szellő cirógatja. Varjak szállonganak, feketén, csoportosan. Berta Gáspár sóhajt és a lelke legmélyebb zugából előbugyognak a szavak.

— Dani fiam, nálunk agitátorok járnak. Erről beszélne!:, amiről te is. Sokszor elküldtem őket, nem hittem nekik. Hogyha még egyszer jönnek hozzánk, úgy látom, te szót értesz velük. S ha úgy akarod, mert hát te vagy a fiatal, t"» előtted van az élet, hát majd megpróbálok szót érteni velük én is.

Beértek a faluba.

Gyenis János

Kelteméit ajándék

Rendszeres hallgatója vagyok o■ Magyar Rádiónak. És rendszeres olvasója a Rádió Újságnak. Kezdetben, amikor a televízióról először hallottam, szomorúan csó- válgattam fejemet: »Kísérlet,

még mindig csak kísérleti adás.'- És történt jó egy évvel ezelőtt, hogy a lapokban olvastam a liírt: *Elkészült a budapesti nagy adóh Elkészült, ünnepélyesen falavatták, és megkezdték az állandó műsorok sugárzását. Ezzel egy időben mind több szekszárdi háztetőn láttam meg a TV jellegzetes antennáját... Sőt,1 egyik barátom elhívott, nézzem meg a műsort.

Remegett, villogott, vibrált a kép, de kép volt... És láttam a csinos bemondónőt, a Prágából közvetített eszirád műsort... És később a labdarúgó-mérkőzéseket, legutóbb pedig a magyar— olasz válogatottat'.

Mint említettem, rendszeres olvasója vagyok a Rádió Újságnak, A napokban valami szokatlan tűnt fel. Az újság utolsó oldalán. Olvasom a soroltat: A TV adók adatai... Budapest, Pécs és Miskolc. No, csak nem szaporodunk? De igen... Sőt, ügy értesültem,, hogy rövidesen a szolnoki erősítő is megkezdi működését, és jövőre még további hat vagy hét erősítő, az ország különböző részén kezdi meg működését.

Kuliúr.'át, műveltséget, szórakozást visz a rádió a jövő évben még több helyre, még több lakásba. Az egyre szaporodó TV- tulájáonosok, — és azok vendégeinek — legnagyobb örömére... És ez a szaporodás, — ha szabad ezt a szót használnom — nemcsak az erősítők számának növelését, a TV hálózat terjesztését jelenti, hanem azt is, — ezt is az újságból olvastam — bővül, színesebb, érdekesebb lesz a TV- műsor. S ez jó, nagyon jó. Kellemes újévi és karácsonyi ajándékként vettem tudomásul, hogy szaporodunk, gyarapodunk a TV - erősítők és a műsor tekintetében is.

— ács —

Elkészült a vádirat a Simontornyai Bőrgyárban garázdálkodó

bűnszövetkezet ügyében

B

erta Gáspár hallgatott, a fiú folytatta:

— Csodákat csinálnak! Sopron körül jártam, s Győr megyében sokat. Tudja, mi van ottan? És mi lesz ottan nemsokára? A csodák csodája, édesapám. így kell tenni itt is! Van már sok jó példa!

— Mi lesz hát ezekkel a gyönyörű csikókkal? — fakad ki majdnem sírva Gáspár.

— Kell majd ott is a csikó. Nézze, édesapám, én pillanatnyi örömökért nem adom el az életem. Hogyha előbb kezdjük, előbb lesz eredmény!

— Jó, elég már fiam! Ezt máién hallgattam, te is most ezt mondod...

— Nem akarok rosszat...

— Nem, nem. Fiatal vagy, s könnyebben lelkesülsz, átneveltek, fiam.

— Átnevelt az élet, a valóság közeli tapasztalása.

— Élet, milyen élet? Ez neked nem élet? Magadéban úr lehetnél.

— Úgy, mint maga volt édesapám — mosolyog keserűen Dani. — Rabszolgája a földnek. Most új idők járnak és új szelek fújnak. Az emberek keresik mindenütt a jobb életet.

A Gyönki Járási Ügyészség a kö zelmúltban készítette el a Simontornyai Bőrgyárban garázdálkodó tolvajok és a tevékenységüket elősegítő kisiparos bűnügyében a véd iratot. A bűnügyben 19 személy ellen emelt vádat a járási ügyész. A bűnszövetkezet élén Kiss Imre, simontornyai cipész kisiparos áll. Ö biztosította a gyár szarkáit, hogy hozzanak korlátlan mennyiségben bőröket, majd ő átveszi.

A folyamatosan elkövetett lopásokat nagymértékben elősegítette Sallai József, a bőrgyár volt portása is. Neki az lett volna a kötelessége, hogy a gyárból távozókat, lelkiismeretesen és alaposan ellenőrizze. El lehet képzelni, hogy mennyire szivén viselte a társadalmi tulajdon védelmét, ha maga is ötvenhét márciusától ötvenhét decemberéig összesen 33 kg bőr- talpat lopott ki a gyárból. Ezt úgy hajtotta végre, hogy a hazavihető bőrhulladékkal együtt értékes bőröket is kicsempészett a tizemből. Kiss'slmre a portástól „megvett” 3300 forint értékű bőrükért csupán C00 forintot adott.

üzv Illés Jánosnál is Kiss Imre biztatta lopásra, ő a borjúbő1- röket magára csavarta és a fehérneműt az így „meghízott” testére húzta fel. Ezzel 4320 forint kárt okozott a nép vagyonában.

Pintér Ferenc ez év júliusáig a Simontornyai Bőrgyár székes/eliér I vári üzemének kocsikísérője volt.

Légrádi László volt a gépkocsi vezetője. ök ketten rendszeresen lop kodták a rakományt, mégpedig úgy, hogy például Székesfehérváron több bőrt raktak az autóra, mint amennyit szabad lett volna. A -feleslege.-« útközben az Igar és Mezőszi las közötti erdőben lerakták. A lerakott bőröket természetesen -rejtve és fedve álcázták«. Onnan alkalmas időpontban elvitték és Kiss Imre cipésznél értékesítették. Időközben Pintért, mint kocsikísérőt leváltották és helyette ifj. Major István lépett be a bűnszövetkezetbe. Pintér ezután kizárólag az értékesítéssel foglalkozott. Ük hárman szabályszerű bűnszövetkezetet alkottak, megállapodjak az elkövetés módjában és az értékesítés részleteiben is, valamint rendszeres kapcsolatot tartottak fenn egymással.

Az is előfordult, hogy a lopott bőröket nem rejtették el az erdőben, hanem útközben eladták. Egy esetben Bognár Gyula igari cipésznek adott el Légrádi bőröket.

Pintér körültekintő módon „dolgozott”, mert állandóan a feje fölött érezte Damokles-kard- ját. Ezért konspirativ lépésekre szánta el magát. A kisiparos Kissel nem ő tartotta rendszeresen a kapcsolatot, hanem az apósát, Nagy Józsefet is beavatta. Az apósa beszélte meg Kissel, hogy a bőröket hol vegye át és ezért ..borravalót” kapott.

A legutolsó -akció« szeptember elején történt. Akkor Légrádi és Major 30 darab spalt és 8 darab korrigált marhabőrt loptak el és a már említett helyen az erdőben elrejtették. Értesítették, Pintért, hogy -megkezdheti az értékesítést«. Pintér azonban már nem merte -piacra dobni« az árut. Állandó rossz előérzete nem bizonyult hiábavalónak. A falra festett -ördög« nem volt csupán lázúlpm. Kisst a rendőrség letartóztatta. . Pintér várakozó álláspontra helyezkedett, de nem sokáig. Szeptember 11-én az elrejtett bőröket — mondván menteni kell, ami menthető — egy másik, biztonságosabb helyre bástyázta el. Most már Sze.badbattyán és Székesfehérvár között egy erdőben. Minden -fokozott gondossága« ellenére sem tudta eladni a bőröket, mert őt is letartóztatlak.

A 19 vádlott közül ezek voltak -rangsorban« a jelentősebbek. A gyáron belül még egy az előbbitől független bűnszövetkezet lopkodott, mégp-dm Németh Ferenc. Csömösz István, Budai János, Baján Zoltán és Nyulász Gyula személyében, ök szappant, talpbőrt és egyebeket vittek haza.

A Gyönki Járásbíróság a jövő év elején minden valószínűség szerint a helyszínen fogja tárgyalni a börgyári tolvajok ügyét.

S. J.

— Társasjáték a Bolgár Jutka őrsnek, motívumok és gyöngyök a gyöngyvarró szakkörnek, Kiss Erzsébetnek és Angyal Ildikónak egy-egy ifjúsági regény — válogatja a karácsonykor ajándékozásra kerülő holmikat Döme Gabriella, a Bonyhádi József Attila Leányotthon igazgatónője.

— Ez pedig az én karácsonyi ajándékom — mutatja a szép nyomdai nyomású iniciáléval díszített meghívót. »H. Lucika és K. Pál szeretettel meghívják december 26-án tartandó menyegzőjükre«.

A meghívóhoz egy levelet is mellékeltek.-Kedves Gabi néni! Örömmel értesítem arról, hogy életem hányódó hajója révbe jutott. Megtaláltam a boldogságom, férjhezmegyek. Karácsony másnapján tartjuk menyegzőnket. Kérem — ha nem tetszik tőlem merészségnek venni — tessék eljönni az esküvőnkre. Jól esne, ha »régi családtagjaink« közül valaki velünk örülne«:

Kell-e ennél szebb karácsonyi a jándék egy pedagógus részére, mint az, hogy tanítványa életénei: legboldogabb szaka- szában reá is gondol.

— Története van e karácsonyi esküvőnek és a sors különös játékát, az események megismétlődését látom benne —

fŰMÁzdő-ntyí edJtüuá

mondja az igazgatónő és elmeséli a történetet.

— Hét évvel ezelőtt történt, éppen a karácsony előtti napon. Uj növendéket kaptunk, Lacikát. Csak a rajta valót hozta, magáról egyáltalán nem beszélt, zárkózott és hallgatag volt. Számomra furcsa volt viselkedése, mert a 13 éves kislányok hasonló korúak közé kerülve általában hamar barátkoznak. A növendékek a karácsony előtti estén vidáman díszítették a luirácsonvfát és készültek az ünnepre. Lucika nem vett részt a karácsonyfa -öltöztetésében«, hiába hívták maguk közé a lányok, félrehúzódott, szinte magába roskadva üldögélt. Két nagy barna szemével a semmibe nézett.

Elérkezett a Itaricsony este. Az ebédlőben felállított karácsonyfa gyönyörűen csillogott. Meggyújtottuk a csillagszórókat, amelyek szikrázva hintették a csillagok milliárdjait. A fa alatt voltak elhelyezve az ajándékok. Mindenki örült, csak az új kislány, a Lucika nem. Ekkor döbbentem rá, hogy ezt a kislányt valami

nagy bánat érhette, s nagy szomorúságot hordoz szívében. Reá nem számítottunk — áz utolsó nap jött —, de azért ajándék neki is jutott. A saját könyveimből Móricz: Légy jó mindhalálig című ifjúsági regényével ajándékoztam me,0- Este későn, tértünk pihenőre, én is későn jutottam a szobámba, solzíig eljátszottunk a társasjátékokkal- Egyszercsak félénk kopogtatást hallottam. Kinyitottam a szobám ajtaját, ahöl Lucika állt feldúlt arccal, könnytelt szemekkel. Kérdé- >Kin, I oay :zir akar, hisztériás sírásban tört ki, hangosan, szinte kétségbeesve jajveszé- kelt. Csak nagy nehezen sikerült megnyugtatnom, beszélgetni kezdtem vele és kértem, mondja el szomorúságánál: okát.

Apját, anyját nem ismerte, egyik nevelőszülőtől a másikhoz került, előfordult az is. hogy egy évben két-három mamája és papája volt. A leg- utóbbi mama, papa jó volt hozzá. Lányukat két évvel ezelőtt férjhezadták, s Lucika mint gyerek egyedül volt. Kei-"

detben nem is volt baj, Lucika szófogadó kislány volt, s jól bántak vele, különösen a papa. Szere tétét úgy is kinyilvánította, hogy néha arconcsókol- ia. Később már egyre gyakrabban, olyankor is, amikor a mama nem látta. Egyszer a papa' kiküldte az istállóba, utána- mént és egyáltalán nem úgy viselkedett, mint apa szokott a gyermekével. A kislány nagyon megijedt és ettől kezdve kerülte a papát, aki ezután go- ■ rombáskodott. vele. Amikor pedig arról volt szó, hogy a marná., a lányához utazik karácsonyra és csak a papa meg a kislány maradnak a háznál, annyira. megijedt, hogy a mama elutazása után ő is vonatra ült és beutazott a megyei székhelyre, ahol cél nélkül bolyongott az utcán. Este a pályaudvar váró- termében húzódott meg, ahol a rendőr felfigyelt a sarokban kuporgó kislányra, kikérdezte és a gyámügyi előadóhoz vezette.

így került Lucika a József Attila Leányotthonba, innét került az óvónőképzőbe. Tanult., jó és becsületes maradt. Megtalálta helyét a társadalomban. Megtalálta a helyét és élele. hányatott hajója révbe jutott, megtalálta boldogságát karácsony napján.

POZSONYI IGNÁCNÉ á