Tolna Megyei Népújság, 1959. december (4. évfolyam, 282-306. szám)

1959-12-02 / 283. szám

T

*

(Folytatás a 4. oldalról.)

gyár Dolgozók Pártjának volt vezetői, az irántuk tanúsított bizalmat sajátos megbízólevélnek tekintették, amely függetleníti őket a párttagoktól és a párton- kívüli tömegektől, azt hitték, hogy tévedhetetlenek, hogy nekik minden meg van engedve és figyelmen kívül hagyhatják az objektív adottságokat és a dolgozók véleményét. A meggyőzést mint a tömegek vezetésének a pártban meghonosodott alapvető módszerét kezdte felváltani a parancsolgatás és az adminisztratív módszerek alkalmazása. Az ország objektív helyzete sajátosságainak figyelmen kívül hagyása komoly hibákhoz vezetett a gazdaságpolitikában, valamint az állami- és a pártépítés más területein.

Az olyan bonyolult munkában, amilyen a szocialista építés vezetése, senki sincs bebiztosítva a hibákkal szemben. De bátorság kell ahhoz, hogy az emberek ne féljenek. Nyíltan beismerni és idejében jóvátenni az elkövetett hibákat. A Magyar Dolgozók Pártjának korábbi vezetősége sajnos nem volt'ilyen bátor. Nágy keservesen beismerték ugyan az elkövetett hibákat, de semmit sem tettek azok kijavítása érdekében.

A helytelen, hibás vezetési módszerek következtében megbomlott a normális viszony a párt és a széles dolgozó tömegek között, megingott a tömegeknek a pártba vetett bizalma. Ezt aztán saját szennyes céljaikra kihasználták az ellenforradalom erői és ügynökségük, a revizionisták. Kihasználták a munkásosztály és a dolgozó parasztság ellenségei, Magyarország dolgozó népének ellenségei.

A Magyar Szocialista Munkáspárt és vezetőségének történelmi érdeme mindenekelőtt az, hogy bátran rálépett a korábbi vezetőség által elkövetett hibák határozott jóvátételének útjára. Az ellenforradalmi lázadás nyomán előállott nehéz körülmények között állhatatos következetességgel valósították meg a vezetés lenini módszereit, vissza tudták állítani a párt iránti bizalmat, amelyet a korábbi vezetés, .aláaknázott, meg tudták szerezni a néptömegek támogatását.

Ha forradalmi erőnk fő forrásából— a marxizmus—leninizihus tanításából — merítünk, újból és újból meggyőződünk arról, hogy ez annyira erős és hatalmas, olyan jól szolgálja a munkásosztály, a dolgozó nép érdekeit, hogy még ilyen megpróbáltatások közepette sem apad ki.

A magyar kommunisták megszabadultak a helytelen fogalmak béklyójától, hidegvérre tettek szert, józanul értékelték a helyzetet, találtak magukban elégséges erőt ahhoz, hogy leküzdjék a belső nehézségeket, leszámoljanak a mun kásosztály ellenségeivel, az ellenforradalommal és rávezessék a népet a helyes útra.

És a nép, mint mindig, támogatta a magyar kommunistákat, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságát, amelynek vezetését a nehéz időben bátor és állhatatos kommunisták, Kádár János, Münnich Ferenc és más olyan elvtársak vállalták, akik őket követték. (Hosszantartó, nagy taps.)

Elvtársak! Más szocialista országokban is előadódhattak bonyolult jelenségek a társadalmi életben és a kommunista pártok munkásságában. A Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresszusa után bizonyos pártok, közöttük a mi pártunk is, bizonyos nehézségekkel találkozott, bizonyos lázas tüneteket mutatott, da minden a szervezet erejétől, attól függ, mennyire képes az ellenállni a betegségnek. A Szovjetunió Kommunista Pártja elsőnek mutatott példát a személyi kultuszból származó összes hibák bátor és éles elítélésére. Ez helyes is, tár egyesek azt mondták, hogy a szocialista országok társadalmi életében jelentkezett bizonyos bonyodalmak pártunk XX. kongresszu- 1 sától erednek, hogy nem kellett volna olyan élesen felvetni a kérdést.

Nem, elvtársak, ezt így kellett tenni. Meg kellett tisztulni és meg kellett szabadulni minden lerakodástól. Ahogyan egy művésznek el kell tüntetni a képről az idő nyomát, hogy az teljes szépségében ragyoghasson, ugyanúgy nekünk is el kellett takarítanunk bizonyos dolgokat, hogy megmutassuk-az alkotó marxizmus— ieninizmus igazi arcát.

Ismét hangsúlyozom, különböző mértékben mindegyik párt átélte ezt a lázas állapotot, de a láz után

szervezetük még erősebb lett és még magabiztosabban haladunk a Marx, Engels, Lenin mutatta úton, megyünk előre a kommunista társadalom felépítése felé.

(Lelkes, nagy taps.)

Nem akarok még egyszer visz- szatérni a magyarországi eseményekre, nem akarok a múlton rágódni, de meg kell mondanom, hogy a magyarországi ellenforradalmi lázadás tanulságainak nemcsak helyi, nemcsak magyar jelentősége van. E tanulságokat nem hagyhatják figyelmen kívül a többi komunista és munkáspártok sem.

A magyarországi ellenforradalmi lázadás tanulságaiból néhány fontos következtetés adódik a szocializmus építése időszakának osztályharcára.

Pártunk* XX. kongresszusa helyesen bírálta J. V. Sztálinnak azt a hibás tételét, hogy amint növekszenek a szocialista építés sikerei, éleződik az osztályharc. E tétel bírálata azonban távolról sem jelenti, hogy tagadnánk az osztályharc szükségszerűségét a szocializmus építésének korszakában.

A Szovjetunió és a népi demokratikus országok szocialista építésének tapasztalatai meggyőzően megerősítették azt a széleskörűen ismert lenini tételt, amely szerint a proletariátus diktatúrájában nem szűnik meg az osztályharc,

fíanem csupán más formákat ölt.

Ezen túlmenően egészfen nyilvánvaló, hogy a proletariátus dikta-» túrájának erősödése és a szocialista építés sikerei szakadatlan változást eredményeznek az ősz- tályerő-viszonyokban a szocializmus javára. Csökken az ellenséges osztályok maradványainak ellenálló ereje. Ez volt az osztályharc fejlődésének általános tendenciája azokban az országokban, amelyek a szocialista fejlődés útjára léptek. A fejlődés azonban nem halad egyenes vonalban,- a szocializmus építésének időszakában az osztályharc a belső és külső körülményeinek ilyen vagy olyan változásai folytán egyes időszakokban erősödhet és fegyveres összetűzésig menő legszélesebb formákat ölthet, amint 1956- ban Magyarországon is történt. Ügyünk szempontjából hiába lenne megfeldkezni a magyarországi ellenforradalmi lázadásnak erről a fontos tanulságáról.

A szocializmus ellenségei most sem mondanak le a szocialista tábor szétzúzására irányuló terveikről és természetszerűleg a gyenge láncszemeket keresik ebben a táborban. Szeretnének egyenként leszámolni a szocialista országokkal. Figyelnünk kell erre a veszélyre, mert ez nem alaptalan, és mindent el kell követnünk, hogy ellenségeink reménykedését kioltsuk, hogy az ilyesféle reményeket meghiúsítsuk. Ezekben a gálád tervekben az imperialista törekvések és remények szövetségese csak ostobaságunk lehet.

Ila eibizakodunk, ha vezetésünkben hibákat követünk el, ha eltorzítjuk a marxizmus— leninizmusnak a szocializmus és a kommunizmus építéséről szóló tanítását, a kommunizmus ellenségei kihasználhatják ezeket a hibákat, amint az 1956-ban történt.

A szocialista tábor ereje legyőzhetetlen

Most külön-külön, mindegyik szocialista ország és az egész szocialista tábor olyan hatalmas, hogy erőnk leküzdhetetlen.

De még egyszer hangsúlyozni kell, ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy az ellenség nem fogja az aknamunka módszereit alkalmazni.

Mindegyik országon belül próbálja az egyik szocialista országot szembe állítani a másikkal, hogy ezzel gyengítse a szocializmus erejét. Tekintetbe kell vennünk, hogy a szocialista országok szem- beállítására, a testvéri, baráti kap csolataik meglazítására irányuló törekvés az ellenfelünk által vezetett osztály harc egyik formája.

radni és nem szabad előrefutni, hogy egy hasonlattal éljek: egymáshoz kell igazítanunk óráinkat. Ha egyik vagy másik ország vezetősége elbizakodik, ez csak az ellenség malmára hajthatja a vi zet. Ebben az esetben maguk a szocialista országok, maga az a vezetőség fog segíteni ellensége inknek a szocializmus ellen, a kommunizmus ellen folytatott harcában. Ezt pedig nem engedhetjük meg.

A Szovjetunió, a Magyar Nép- köztársaság és valamennyi szocialista ország építésének tapasztalatai arra tanítanak, hogy

eredményeink annál nagyobbak és annál szilárdabbak,

mm»®?*«

Rgnyi

mfi i 1 b

óriási jelentőségű az anyagi érdekeltség lenini elve. A leninizmus azt tanítja és a szocialista építés gyakorlata megerősíti, hogy a dolgozóknak munkájuk eredményeihez fűződő anyagi érdekeltség nélkül nem lehet felemelni az ország termelőerőit, szocialista gazdaságot teremteni és elvezetni az emberek tízmillióit a kommunizmushoz.

Az Önök pártja Központi Bizottságának beszámolója meghatározza a fő feladatokat az ország szocialista gazdaságának

fejlesztésében, kijelöli a népgazdasági tervek sikeres teljesítésének, a népjólét további fokozásának útjait.

Őszinte szívből kívánjuk az önök pártjának, az egész magyar népnek, hogy arasson újabb győzelmeket a Magyar Népköztársaság történelmi feladatának megoldásában — a szocializmus építésének befejezésében.

(Nagy taps.)

Nemzetközi kérdések

Elvtársak! Korunk legfontosabb és legégetőbb kérdése, az egyszerű emberek százmillióit foglalkoztató kérdés a nemzetközi feszültség enyhítése, a háború elhárítása, a tartós és szilárd béke megteremtése a földön.

Felesleges volna itt azokról nagy erőfeszítésekről beszélnem, amelyeket a Szovjetunió és a többi szocialista ország az egyetemes biztonság biztosítása érdé, kében tett. Ez mindenki előtt jó] ismert.

Megelégedéssel állapíthatom meg, hogy

erőfeszítéseink nem voltak hiábavalók.

minél aktívabbak a dolgozó tömegek, minél teljesebben figyelembe veszik alapvető létérdekeiket, minél nagyobb érvényesülési lehetőség nyílik a nép alkotó kezdeményezőkészsége előtt.

A szocialista országok tervgazdálkodása, kölcsönös segítése és a gazdasági építés gyakorlati tapasz talatainak kicserélése meggyorsítja előrehaladásunkat a nagy cél felé. A szocialista gazdasági élet fellendítése szempontjából

A Szovjetunió lépései az általunk előterjesztett általános és teljes leszerelési program, valamint az Egyesült Államokban tett látogatásom, Eisenhowerrel, az Egyesült Államok elnökével folytatott megbeszéléseim a nemzetközi feszültség bizonyos enyhülését eredményezték. Ez azonban csak a kezdet. Sok még az olyan erő, amely minden eszközzel megkísérli megállítani a nemzetközi feszültség kezdeti enyhülését és fenntartani a hidegháborús hadiállapotot.

A burzsoá sajtóban nem kevés koholmány jelenik meg külpolitikánkról. Egyesek azt állítják, hogy a Szovjetunió és a többi szocialista ország azért híve minden kérdés békés megoldásának, és ezért javasol általános leszerelést, mert gyenge és fél a kapitalista világ'katonai erejétől. Mások azt hangoztatják, hogy a mi békeharcunk sem nem több, sem nem kevesebb, mint manőver, taktikai fogás, hogy valójában fegyveres erővel akarjuk az egész világon elterjeszteni a szocialista rendet.

Az imperialisták olymódon igyekeznek befeketíteni békeszerető külpolitikánkat, hogy különböző koholmányokban titkos indítékokat és célkitűzéseket tulajdonítanak e politikának.

A bebizonyíthatatlant azonban nem lehet bebizonyítani. Nekünk nem kell titkolni céljainkat. Ezekről a kommunisták már több mint száz évvel ezelőtt nyíltan beszéltek a híres kommunista kiáltványban.

Mi kommunisták, soha nem titkoltuk és nem titkoljuk, hogy olyan társadalmi berendezkedés meggyőződéses hívei és aktív harcosai vagyunk, amelyben egyik ember nem zsákmányolhatja ki a másikat, egyik nép nem nyomhat el másikat, ahol minden ember és minden nép számára biztosítva van a szabadság és a boldogság. Éppen ezért a kommunisták a háború legkövetkezetesebb ellenségei.

A szocialista országoknak semmiféle indító okuk nincs háborúk kirobbantására, arra, hogy eszméiket fegyveres erővel terjesszék. Békés együttélési politikánk világos es érthető.

A békés együttélésért, a tartós és szilárd békéért folytatott harcunk széttéphetetlenül összefügg a szocializmus nagy vívmányainak védelmével.

Mi azt akartuk és azt akarjuk, hogy az államok egymásközötti viszonyában jelentkező összes vitás vagy megoldatlan kérdéseket békés úton, tárgyalások útján rendezzék. Olyan utakat kerestünk és keresünk továbbra is, amelyek a vitás kérdések megoldásának vonatkozásában elfogadhatóak mind a kapitalista, mind a szocialista államok számára, hogy megakadályozzuk a háború kitörését. Természetesen azonban soha nem engedünk eszméinken alapuló elveinkből.

Kérlelhetetlenül harcolunk és

fogunk harcolni a marxista—

leninista ideológiáért, a kommunizmus magasrendű eszményeinek diadaláért.

(Nagy taps.)

Ellenségeink az u. n. kommunista veszélyről rikácsolnak. De mutassanak nekünk az egész földkerekségen akárcsak egy kommunistát is, aki háborúra uszított volna, amint ezt nyugaton mértéktelenül harciaskedvű tábornokok, sőt államférfiak teszik, akik azt sürgetik, hogy zuhogjon a Szov jetunióra és a szocialista tóbor többi országára az atom és hidrogénfegyverek haláilithozó terhe. Egyetlen kommunista párt, — ha valóban kommunista párt — soha és sehol nem jelentett és nem jelenthetett ki olyasmit, hogy célját háborúk kirobbantása útján szándékozik elérni.

A nemzetközi munkás- és kommunista mozgalom egyik legfontosabb feladatának tekinti a harcot a tartós és szilárd békéért. A kommunista pártok a békéért küzdő összes haladó erők élcsapatában haladnak. Minden nép békét akar, harcol a békéért. Ä békemozgalom a nagy erő, korunk legátfogóbb, legnagyobb tömegeket egyesítő mozgalma, amely politikai nézetektől és meggyőződéstől függetlenül az emberek százmillióit tömöríti soraiban.

Felbecsülhetetlen e mozgalom jelentősége és szerepe. Az imperialista reakció, amely megrémült a békemozgalom növekedése láttán, minden eszközzel csökkenteni igyekszik a mozgalom erejét. Az imperializmus ügynöksége e célból, a legkülönbözőbb fogásokhoz folymodik, igyekszik a pesz- szizmizmusnak és a békeharc kilátás tailanságának hangulatát beoltani a tömegekbe.

Felteszik például azt a kérdést, hogy milyen szerepet játszhatnak kapitalista országok néptömegei a békeharcban, ha ezekben az országokban nem a népek döntenek a háború és a béke kérdésében, hanem a kizsákmányoló osztályok érdekeit képviselő kormányok. Természetesen helytelen dolog lenne tagadni, hogy a reakciós erők a népek akarata ellenére kirobbanthatnak és nem egyszer ki is robbantottak már háborúkat, ez azonban egyáltalán nem jelenti azt, hogy a háborúellen,es harc valami értelmetlen és reménytelen 0010? Az ilyesféle fatalista nézeteknek, amelyek passzi vitásra kárhoztatják a tömegeket, semmi közük sincs a marxizmus —leninizmushoz.

A nemzetközi munkásmozgalomnak megszületése pillanatától fogva elidegeníthetetlen vonása volt az, hogy következetesen harcolt és harcol az igazságtalan, hódító háborúk ellen. Ez a harc nem volt eredménytelen, meghozta, a maga gyümölcseit. Elégséges emlékezni arra, hogy a világ első szocialista állama ellen indított külföldi katonai intervenció felrázta minden ország munkásainak osztályöntudatát és a világ munkásai megmozdultak. »El a kezekkel Szov jetoroszországtófl!« jelszóval. Ez a megmozdulás betöltötte szerepét.

Vlagyimir Iljics Lenin mondotta: »Mihelyt a nemzetközi burzsoázia feltámad ellenünk, saját munkásai fogják le kezét«. A munkásosztálynak és más társadalmi erőknek az imperialista háborúk ellen vívott harca nem egy ízben komoly akadálynak bizonyult, az agresszorok háborús kalandjainak összehasonlíthatat(Folytatás a 6. oldalon.)

Ezért jelentik a proletár internacionalizmus megdönthetetlen elvei a nemzetközi kom munista mozgalom legfőbb, mellőzhetetlen törvényét.

A szocialista rendszer nagy előnyeinek ésszerű felhasználásával, a szocialista viiágtábor sokoldalú erősítésével következetesen, alkotó szellemben kell megvalósítanunk a szocializmus és a kommunizmus építéséről szóló lenini tanítást, a Ieninizmus mestereinek kell lennünk, nem szabad lema-