Tolna Megyei Népújság, 1959. december (4. évfolyam, 282-306. szám)

1959-12-20 / 299. szám

1 1959. december 20. TOLNA MEGYEI NEPÜJSÄG 3 Ami egy tudósításból kimaradt A tengelici Petőfi Termelő- szövetkezetben asszonyok ta­nácskoztak a minap. Voltak mintegy kétszázan. Tolna és Baranya megyei asszonyok gyülekeztek csütör­tökön a megyei nőtanács iro­dája előtt, hogy autóbuszokon Tengelicre utazzanak. A több­ségük parasztasszony volt, s köztük jó néhányan régi tsz- tagok. Viselkedésük — ahogy beszéltek és véleményt nyil­vánítottak — felszabadult és fesztelen volt. Látszott rajtuk a közösségi élet nevelő hatá­sa. Nyíltan mondtak véleményt és kertelés nélkül, nagy hatá­rozottsággal foglaltak állást a termelőszövetkezet nyújtotta előnyök mellett. Voltak szép számmal »fiata­lok«, helyesebben újonnan be­lépő tsz-tagok is. Nekik még kevés tapasztalatuk volt, fi­gyelték az idősebbeket, de ugyanakkor kissé már fölénye­sen nézték a még egyénileg dolgozó parasztasszonyokat. Szóval nem mondták ki, de a szemükkel mintha azt mondták volna: »Látjátok, mi már meg­szüntettük magunk körül a bi­zonytalanság légkörét, mi már közösségbe tartozunk.« Már az autóbuszban elkez­dődött az ismerkedés, a barát- kozás. Szabó Gyuláné, a fácán­kerti Vörös Hajnal Tsz tagja. Fiatalasszony létére sok tsz- tapasztalattal rendelkezik, évek óta tsz-tag. A mellette ülő »új­donsült« tsz-tag asszonnyal be­szélgetett. — Férjemmel ketten dolgo­zunk a tsz-ben. Az év végén 24 000 forintnyi jövedelmet ka­punk. — És mire költik a pénzt? — kíváncsiskodik a mellette ülő. — Először is egy mosógépet veszünk, de nem kicsit, hanem a nagyobb fajtát, olyant, ame­lyikben négy kiló ruhát lehet mosni egyszerre. Aztán ágyne­műt, meg ruhaneműt vásáro­lunk. A szoba-konyha berende­zést már megvettük az elmúlt évek jövedelméből. Ezekre már nincs gondunk. Az idén felru- házkodunk, jövőre pedig, ha minden jól megy, autót vásáro­lunk. Az autóvásárlás hallatára a ' körülötte ülők felfigyeltek. — Ahhoz sofőr is keli ám — adja bele a garast a szemben ülő székely menyecske, kissé gúnyosan. — Sofőr? Minek az, majd vezeti az autót a férjem. Le­teszi a gépkocsivezetői vizsgát és ő vezet majd. A tengelici Petőfi Tsz tagjai közül hatnak van már személygépkocsija, miért ne lehetne a fácánkérti Vörös Hajnal Tsz tagja is autó- tulajdonos? — mondja Szabó- né. Folyt a beszélgetés, a barát- kozás, s úgy asszonyok mód­ján, hamarosan szót értettek. Kedves és szívélyes volt a fo­gadtatás a tengelici kultűrház- ban. A tájékoztatót Hos- nyánszky János, a tsz Kossuth- díjas elnöke tartotta. A még egyénileg dolgozó parasztasszo­nyok számára szédületesnek tűntek a számadatok, s még jobban felcsigázták .AZ .érdeklő­dést. Vizsga szentekkel, kritiku­san nézték a baromfitenyész­tést, a sertéseket, a szarvas- marhákat. A »régi« tsz-tag asz- szonyok a látottak alapján arról beszéltek, hogy epvet és mást náluk is meg lehetné valósíta­ni. Különösen nagyon tetszett mindenkinek a baromfitelep, ahol a 600 tyúk napi tojáshóza- ma 300 tojás. Nagy Jánosné baromfigondozó Horváth Jó- zsefnének, a simontornyai Kossuth Tsz tagjának és a kö­rülötte állóknak arról beszélt, hogy milyen takarmányt kai­nak a baromfiak. — A tojásból 70 000 forintot árultunk eddig, jövőre korsze­rűsítjük a baromfitelepet és 5000-re emeljük az állományt — mondotta. * A sertésólaknál Horváth Jó­zsef sertésgondozót vették kö­rül. A sertések gondozásával kapcsolatban tettek fel kérdé­seket. Szinte hihetetlennek tar­tották azt, hogy a nyolchetes malacok darabonként 20 kilo­gramm súlyúak. Kántör Józsefné tamási 9 holdas parasztasszony a fejő­gépek iránt mutatott nagy ér­deklődést, és nagyon figyelme­sen megnézett mindent. — Az elmúlt napokban írtuk alá a belépési nyilatkozatot. Mindent meg akarok nézni, hogy hazamenve elmondhas­sam a szomszédoknak és a Rá­kóczi utcai új belépőknek, hogy mit láttam itt, az országoshírű tengelici Petőfi Tsz-ben. Nagy figyelemmel és kritikus szemekkel tájékozódtak a tsz­szel kapcsolatban a tanácsko­zásra meghívott egyénileg dol­gozó parasztasszonyok is, akik- Paksról, Szekszárdról, Tolná­ról és a megye különböző köz­ségeiből jöttek a tanácskozás­ra. Nem találtak hibát, kivetni­valót és ők is elismerő szava- ] kát mondtak. Németh Józsefné j nagykónyi parasztasszony a bú- | csúzásnál a következőket' mon- j dotta Takács Mihályné elvtárs­nőnek, ä nőtanács megyei tit­kárának. — Sok mindenre választ kap- tam. Eddig vonakodtam, de most már, hogy , saját szemeim- ; mel láttam egy jól dolgozó kö- j zösséget, aláírom a belépési ! nyilatkozatot — mondta. Németh Józsefné tsz-taglcént ment haza a tcpgelici tanácsko­zásról Nagykónyiba. Pozsonyi Ignácné Fiatalokról-fiataloknak Ahány fiatallal találkoztam Bonyhádon, az mind az Ágoston- éstről beszélt. Egyesek nevetve, mások bosszankodva mondtak el újabbnál újabb részletet az Ágos- ton-estről. Beszéltem szülőkkel is. Az egyik szülő, amikor az Ágoston- esti meghívót meglátta, azt hit­te, 'hogy valamelyik mártírral kapcsolatos megemlékezésről van szó, és anélkül, hogy a lányát megkérdezte volna, elengedte az Ágost on-estre. Senki sem gondolta, hogy a meghívó mögött ártatlannak lát­szó visszaélés lappang. Hogyan is történt hát az a bi­zonyos Ágóstonrest? Van Bonyhádon egy fiatal. Ágostonnak hívják. Ahogy mond­ják, nagyon »aktiv« fiú a KISZ- bén. Csak az a hibája, hogy túl­zottan szereti az italt és rosszul válogatja meg a barátait. Ágoston elhatározta, hogy ün­nepséget rendez névnapja alkal­mával. Az elhatározásban semmi kivetnivalót nem találhat senki. Elvégre is mindenkinek jogában áll névnapi ünnepséget rendezni. Csak a kivitelbe csúszott hiba. Ugyanis Ágoston és barátai meghívókat gépeltek a KISZ ne­vében és a meghívók alatt ez állt: »IvISZ-vezetőség«. Miért volt erre szüksége Ágos­tonnak? Azért, mert tisztában volt az­zal, hogy a lányok közül sokat nem engednének el a szülők, ha csak egyszerű névnapról lenne szó. Márpedig Ágoston és bará­tai hajnalig akartak mulatni. Lett is mulatság! A szülők cso­dálkoztak, amikor lányaik éjfél után két óra felé mentek haza és voltak, akik a KISZ-t hibáz­tatták. A KISZ-t hibáztatták, pedig nem az volt a hibás. Visszaélés történt. Egy-két felelőtlen fiatal — a kezdeményezők — visszaél­tek a KISZ nevével. De yajon indult-e fegyelmi el­járás á felelőtlen KISZ-tagok el­len? Úgy tudom, ebben az ügy­ben nem. Pedig nagyon vigyáz­nunk kell arra, hogy sehol sen­ki ne élhessen vissza az ifjúsági szervezet nevével. Ha nem te­szünk kellő intézkedéseket, hol­nap megint eszébe juthat valaki­nek, hogy meghívókat-gépeljen a KISZ nevében. Lehet, hogy »ma­szek« mulatozás kedvéért, lehet, hogy tréfából, mondjuk április 1-re, de az is lehet, hogy ellen­séges szándékkal. Ügyelnünk kell arra, hogy a »KISZ-vezetőség« aláírás csak akkor szerepelhessen a meghívó­cédulán, ha a vezetőség minden tagja közös elhatározással indít­ványoz valamit. H. T. Műszaki ellenőrzés a magasfeszültségű vezeték felett A dél-svédországi elektromos művek megbízta Laroy Mansson svéd pilótát, hogy egy műszaki el­lenőr társaságában közvetlenül magasfeszültségű vezeték felett elrepülve ellenőrizzék a drótok és szigetelők állapotát. A vezeték legcskélyebb lazulását azonnal je­lenteniük kell, a komolyabb hi­bákat a helyszínen leszállva kija­vítják és amennyiben szükséges, rádión segádcsapatokat rendelnek. Az új módszerrel két ember más­fél óra alatt nagyobb részét el­lenőrzi a hálózatnak, mint 12 em­ber egy teljes munkanap alatt. Az áramszolgáltató ipar fel­mérhetetlen nyeresége, hogy mű­szaki hibák miatt nincs többé órákig tartó áramszünet. Kétség­telen azonban, hogy a pilóta és a szerelő vállalkozása rendkívül ve­szedelmes, hiszen a gépet repülés közben alig választja el néhány centiméter a magasfeszültségű hu­zaloktól. Elloptam egy raktárt? Napokig nem tudtam aludni. Elolvastam hat ponyvaregényt, amelyek bő részletességgel ok­tatnak ki arról, hogyan kell a bezárt ájtót kinyitni, milyen szerszámok szükségesek egy páncélszekrény megfúrásához, milyen minőségű acélból kell a szerszámokat — különös tekin­tettel a vésőket — készíttetni. Azután áttanulmányoztam két lakatosipari szakkönyvet, me­lyek a különböző ajtózárak ja­vításának módját oktatják. (Úgy számítottam, hogy a . javí­tásból vissza tudom vezetni a zárfelnyitást.) Egyik barátomat — Pécsre utazott — megkértem, hogy hoz zon nekem álarcot, olyat, hogy a farsangi bálon majd senki fel ne ismerjen. (Célomat vele sem mertem közölni, hiába, fő a ti­toktartás.) Órákig gyakoroltam, kor meghalok, üveges lesz a sze­mem. összeszorítom a fogamat és görcsbe dermedek... Vége... Ebben a pillanatban széthull-e a világ, mindaz, amit életemben lát­tam?... Hát nem szörnyű ez: hol­tan, meredten fekszem, a világ meg... hiszen hároméves korom óta emlékszem mindenre... a vi­lág meg megy tovább a maga út­ján? Ezt nem bírom megérteni. Ezerkilencszáztizennégy óta em­bert ölünk és megszoktuk. Mi az ember? Bele egyet a puskából, s azzal kész. Nesze neked, ember! Nem, Msztyiszlav Szergejevics, nem olyan egyszerű ez. Egyszer éjjel szekéren feküdtem hanyatt, sebesült voltam. Néztem a csilla­gokat. Valami nyomta, szaggatta a szívem. Tetű vagyok, gondol­tam, tetű az ember. A tetű is éhes meg szomjas, én is. A tetűnek is nehéz a halál, nekem is. Ugyan­úgy végezzük. Nézegettem, min­denfelé csillagok, széthintve, mint a köles. Ősz volt, szeptember. Még a lépem is reszketett. Úgy éreztem, Msztyiszlav Szergeje­vics, hogy énbennem vannak azok a csillagok. Nem, nem va­gyok tetű. Nem. Folyt a könny a szememből. Mi ez? Az ember nem tetű. Szörnyű dolog az, nagy bűn, széttörni az ember koponyá­ját. Azok meg mérgesgázokat eszeltek ki. Élni akarok, Msztyisz lav Szergejevics. Nem akarok eb­ben az átkozott sötétségben... De minek is álldogálunk? — Itt kísért a halál — mondta Lösz, ugyancsak furcsa hangon. Ekkor a távolból, az alagút- tömkelegen át robbanás jutott el hozzájuk. Lábuk alatt rázkódott a párkány, remegett a fal. Kövek hullottak a mélybe. Dübörögve futott el mellettük a robbanás hulláma, majd elhalt a távolban. Ez már a nyolcadik robbanás volt. Tuszkub megtartotta a sza­vát. A robbanás hangjából meg lehetett állapítani, hogy Szoacera messze nyugatra maradt mögöt­tük. Egy darabigmég zörögtek a lehulló kövek. Aztán csönd tá­madt, még mélyebb csönd'. Gu­szev vette észre először, hogy a mélyben elhallgatott a szüSZogás. Most furcsa hangok szűrődtek onnan: zizégés, sustorgás — mint­ha víz sustorgott volna. Guszev szinte tébolyultad tapogatta szét­terpesztett ujjaival a falat, kia­bálva, káromkodva futott a pár­kányon, lába alatt guruitalt a -kö­vek. ~kx ■ '■ ' ■* — Körbe megy a párkány, hall­ja? Kell valahol kijáratnak len­nie. Az ördög vigye el, belekever­tem a fejem! — Egy darabig szót­lanul haladt tovább, aztán vala­hol a továbbra is. mozdulatlanul álló Lösz előtt, izgatottan felkiál­tott: — Msztyiszlav Szergejevics... Kapcsoló... Villanykapcsoló... Hall ja, villanykapcsoló... Zörej, kattanás hallatszott. Az alacsony téglakupola alatt ködös fény lobbant föl. A kupola bolt­íveinek bordái .a keskeny, gyű­rűs párkányra támaszkodtak, amely egy körülbelül tízmáteres átmérőjű, kerek akna fölött fu­tott körbé. Guszev még mindig a kapcsolót szorongatta. Az akna túlsó olda­lán, egy árkád alatt, a falnak dőlve állt: Lösz. Tenyerével elta­karta szemét a hirtelen fény elől. Aztán Guszev látta, hogy Lösz leengedi kezét és lefelé néz, az aknába. Mélyen lehajolva nézett a mélybe. Keze hirtelen reszketni kezdett, mintha valamit rázott vol­na benne. Aztán felemelte a fe­jét; fehér haján csillogott, a fény, tágranyílt szemében halálos bor- zadály ült. Guszev odakiáltott: — Mit néz? — Azzal p is lete­kintett a téglafálú akna mélyébe. Lenn nagy, barna csomó hullám­zott, mozgott. A sziszegés, az erő­södő, baljós ’ sustorgás innen áradt. A csomó emelkedett, da­gadt. A fény felé fordult, nagy szemek, bozontos lábak meredez- tek ki belőle mindenfelől... (Folytatjuk. hogy változtatott hangot tudjak Itinyöszörögni magamból ha arra szorult helyzetemben szükség lesz. És amikor a tech­nikai előkészületeket megtet­tem, sor került a helyszíni szemlére is. Mert ez is fontos, sőt, ez a legfontosabb. A nap különböző szakában többször el mentem az üzlet előtt. Figyel­tem, mikor a legnagyobb a tö­meg, kik járnak oda. Milyen kocsikkal szállítják az árut a raktárból, milyen zár van a raktáron... Szóval a felkészülés sikerült. Feleségemnek azzal indokoltam késői távollétemet, hogy rend­kívüli értekezletet tartunk, te­kintettel az év végére. (Ö ezt nem hitte el, mert már annyira ismer. Gyanúsan bocsátott utamra és megígérte, hogy nem fekszik le addig, míg haza nem megyek.) Arra gondolt, való­színű, hogy valamelyik bará­tom névnapját üljük és szük­ség lesz éjfélkor egy kis kiok­tatásra, a családapai kötelmek­ről... Zsebredugott kézzel, halkan fütyürészve ballagtam az ut­cán... A boltnál hirtelen befor­dultam a kapu alá, előkaptam zsebemből az álarcot, gyors mozdulattal arcom elé kötöt­tem. Mindkét kezembe szer­számúkat fogtam, lassan nesz- ' télén léptekkel közelítettem meg a raktárt... Ekkor megszó­lalt »valaki« mellettem... Végig borzongott rajtam minden, eszembe jutott minden vétkem, és vártam mikor teszik kezem­re a jéghideg vasat... De nem, csak a lelkiismeretem szólt; va­lahogy így: — Állj meg! Ne tedd! Csa­ládod van! Miért akarod Te ki­használni egyes emberek ha­Január 1-re ! j autó és villamossági t! SZERELŐT i! felveszünk. Fizetés kollektív i j szerint. Jelentkezés: a No- : j vényvédő Állomáson Fácán- ; • kerten. (64) | J nyagságát! Inkább szólj az igaz gatónak, holnap, telefonon, hogy nagyobb gondot fordítsa­nak a nép vagyonára! És még mesélt tovább a lel­kiismeretem; Oktatott, mint egy első osztályos nebulót. Én hit­tem és arcom elől levettem az álarcot cs most már nyugodt, magabiztos léptekkel mentem a raktár felé, legalább megnézem mit tartanak a szabad ég alatt, őrizetlenül. Zseblámpám fényénél a kö­vetkező leltárt készítettem: öt tekercs vas-sodronyháló, egy tekercs horganyzott sodrony­háló, közel száz szál idomvas, több száz vízvezetékcső és egyéb haszonvas... Hirtelen ötlettel a bolt hátsó kijárati ajtajához mentem, gon­doltam beszólok, figyelmezte­tem a bentlévöket, hogy a nép vagyona azért mégsem csáki szalmája, és azt őrizetlenül hagyni bűn... De az ajtót zárva találtam. S rajta egy kis táblát, amely azt közli velem, hogy: Leltározás miatt zárva!... Vajon mennyi értékű árut tárolnak a szekszárdi Vas és Műszaki Bolt alkalmazottai az udvaron ak­kor, amikor nem leltároznak? És ki őrzi, a nagyértékű, köny- nyen eltulajdonítható vasárut? Mint meggyőződtem róla: sen­ki. A késő éjszakai órákban tárva nyitva volt a kapu, azon az jár be és ki, aki akar, senki nem kérdezi meg, mit keresett az udvarban, hova viszi a hóna alatt azt a tekercs kerítésnek való sodronyhálót... (Nem loptam el a raktárt, de mi a biztosíték arra, hogy vala­ki nem használja-e ki ezt az ál­lapotot arra, hogy eltulajdonít­sa a nép vagyonát?) pj ÉVVÉGI LELTÁROZÁS miatt az árukiadás december 22-től 1960. január 3-ig be­zárólag szünetel. Vegyianyag Nagykereskedel­mi Vállalat, Szekszárd. (60) &GOITON>EST

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents