Tolna Megyei Népújság, 1959. december (4. évfolyam, 282-306. szám)

1959-12-02 / 283. szám

»

I

V

i

okait ismerjük, káros hatásukat nem nehéz felmérni. Vigyázzunk, hogy sem a gazdaságpolitikában, sem gazdaságvezetési módszereinkben vissza ne térjenek.

A gazdasági vezetésnek semmilyen szinten nem szabad eltűrnie a hibákat, mulasztásokat, az anyagi javak pocsókolását, a felelőtlenséget és nem szabad ilyent azzail menteni, hogy »azért igen szépek az eredményeink«. Az egyedül helyes felfogás: ezek nélkül még sokkal nagyobbak lehetnének az eredmények. Itt az ideje, hogy az elnézést felváltsa a figyelmeztetés és a felelősségre- vonás. Ebben a párt megfelelő szerveinek és a kormánynak kell példát mutatni.

A hároméves terv első két évének tervét jelentősen túlteljesítjük. Ez évi tervünk végrehajtásával elérjük a Központi Bizottság márciusi határozatában ajánlott célokat, teljesítjük a hároméves tervben 1960-ra előírt főbb feladatokát. A termelésben elért sikerek népünk életszínvonala emelkedésében is megmutatkoznak. A terv ilyen túlteljesítése népünk és pártunk nagy győzelme. Az 1960. évi terv az ideinél bonyolultabb feladatokat állít népünk elé, de ezek megoldhatók.

Kongresszusunk összefoglalja az elmúlt évek tapasztalatait, kijelöli tennivalóinkat és világos perspektívát mutat a szocializmus további építésére.

Hároméves tervünk az ipari termelés 22 százalékos növekedését irányozta elő az 1957-es színvonalhoz képest. Az ipari termelés tényleges növekedése 1958- ban 12 százalék volt, s az idén va(Folytatás a 3. oldalról.)

lószínűleg nem lesz kevesebb. Ha jövőre csak nyolc százalékos emelkedést érünk el, akkor az ipari termelés 35 százalékkal lesz magasabb az 1957. évinél, vagyis a hároméves tervre előirányzott fejlődési ütemet több mint más- félszeresen múljuk felül.

Az ipari termelés emelkedésének a kongresszusi irányelvekben előírt fejlődési üteme hozzávetőleg hét százalék évenként. Ez nemcsak a tavalyi és az idei növekedésnél lényegesen kevesebb, de valamivel kissebb még az 1952 —1958-as hét év átlagos emelkedésénél is, pedig ebben az elmúlt hét évben sok gazdaságpolitikai kapkodás és ellenforradalom is volt.

Nem akarunk újra a régi hibába esni, hogy a reális tények helyett vágyainkat, anyagi megalapozás nélküli elképzeléseinket »tervesltjük«. Ezért a Központi Bizottság nem javasolja a kongresszusnak, hogy további vizsgálat nélkül, számszerűleg meghatározott gyorsabb fejlődést írjon elő. Azt azonban teljes meggyőződéssel javasoljuk, hogy a kongresszus a fejlődés ütemének felülvizsgálására, a tartalékok feltárására, a gyorsabb fejlődés útjában álló akadályok elhárítására nyomatékosan hívja fel az újonnan megválasztandó Központi Bizottság és a tervező szervek figyelmét.

Az irányelvekben közölt előirányzatok megalapozottak. Központi Bizottságunk az irányelvekben szinte felmérhetetlen. A dol- ameíyekről már ma tudjuk, hogy elérhető. De a Központi Bizottságunk nemcsak lehetségesnek, hanem feltétlenül kívánatosnak is

tartja a célok túlszárnyalását, már csak azért is, hogy mielőbb felzárkózhassunk a világszínvonalhoz, hogy a többi szocialista országgal történelmileg egyidejűleg jussunk el a kommunista társadalomba.

A kongresszusi irányelvek, a második ötéves terv előkészítésének szempontjai is tükrözik, hogy a gazdasági munka területén, a párt, minden szervezete, valamennyi kommunista előtt milyen sokrétű és nagy feladatok állnak. Most, amikor pártunk kidolgozta az ország gazdasága és a népjólét emelésének elveit, a gyakorlati, szervező munkára kerül sor. Ahogy szélesedik a dolgozók szerepe a gazdasági élet szervezésében, a társadalom irányításában, úgy növekedjék a kommunista párt vezetése a gazdaság szervezésében is, A párt gazdaságszervező munkájával is növeli a dolgozó tömegek szocialista öntudatát. A dolgozók öntudatának növekedése gyorsítja fejlődésünk ütemét. Ezért van a szocialista versenynek, a szocializmus építése kommunista módszerének óriási értéke. A szocialista verseny a dolgozó tömegek nevelésének fontos eszköze. Hazánkban a munkaverseny magasabhrendű hajtásai is fejlődnek már. Gazdasági vezetőink egy része azonban — állapította meg Fock Jenő — nem használja fel még azokat az előnyöket, amelyeket a szocializmust építő társadalmi rendszer, a dolgozók lendülete nyújt a feladatok végrehajtásában. Gazdasági vezetőink zömére nem ez a jellemző, de ahol még maradi felfogás és magatartás tapasztalható, ott kommunisták lépjenek

pártszervezetek munkájának fontossága a jövőben tovább növekszik, a feladatok egyre bonyolultabbak lesznek, ezért színvonalasabb felvilágosításra, több kezdeményezésre, jobb szervező munkára van szükség. Támaszkodjunk a tömegszervezetek, elsősorban a munkásosztály legnagyobb szervezeteinek, a szak- szervezeteknek a segítségére. Pártunk gazdaságszervező munkáját minden szinten tovább kell tökéletesíteni. A pártszervezetek irányító, ellenőrző tevékenysége egyre kultúráltabb és szakszerűbb. Igen fontos feladat mindenhol felszámolni azt a helytelen és káros nézetet, amely szerint a párt- szervezetek dolga csak a »tiszta pártmunka« a gazdaságvezetőké pedig a gazdasági vezetés.

A kommunista gazdasági vezető érezze felelősnek magát a pártszervezet gazdasági munkájáért is. A pártszervezet és ennek titkára pedig tartsa legfontosabb feladatának, hogy résztve- gyen a gazdasági vezetésben. Nem egymás mellett, hanem együtt kell dolgozniuk a szocializmus megvalósításáért.

Befejezésül a következőket mondotta: ma még nem tűzhetjük célul a legfejlettebb kapitalista országok műszaki, gazdasági színvonalának túlszárnyalását, de nincs messze az az idő, amikor ezt reálisain megtehetjük. Rendíthetetlen hittel és meggyőződéssel valljuk, hogy dolgozó népünkkel eggyéforrva, szilárd egységben a szocialista tábor többi országaival, győzelemre visszük hazánkban a szocializmus ügyét. (Nagy taps:)

fel ellene erőteljesen. Az üzemi

Hruscsov elvtárs beszéde a Magyar Szocialista Munkáspárt VII. kongresszusán

Kedves Elvtársak és Barátaink!

Engedjék meg, hogy a Kommunista Párt Központi Bizottsága nevében, a Szovjetunió összes kommunista és pártonkívüli dolgozói , nevében szívbőljövő testvéri üdvözletünket tolmácsoljam Önöknek, a Magyar Szocialista Munkáspárt VII. kongresszusa küldötteinek és Önökön keresztül minden magyar kommunistának, a Magyar Népköztársaság munkásainak, parasztjainak és értelmiségének.

Szeretnék szívbőljövő köszönetét mondani a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának azért, hogy meghívta az önök kongresszusára a Szovjetunió Kommunista Pártjának küldöttségét és lehetővé tette számomra, hogy szóljak Önökhöz e kongresz- szus szónoki emelvényéről.

Az Önök pártjának kongresszusa, amely a népi Magyarország szocialista építésének legfontosabb kérdéseivel hivatott foglalkoz ni, különleges jelentőségű a Magyar Szocialista Munkáspárt, a nemzetközi kommunista mozgalom életében.

A legutóbbi kongresszus óta eltelt öt év bonyolult időszak volt az Önök pártjának és országának fejlődésében. A magyar kommunisták nagy nehézségeken és megpróbáltatásokon mentek át, de semmi sem tudta megtörni akaraterejüket a szocializmusért vívott harcban. A Magyar Szocialista Munkáspárt, soraiban tömörítve a marxizmus—leninizmus- hoz hű erőket, folytatta a magyar kommunista mozgalom legjobb hagyományait, megedződött az ellenforradalommal folytatott harcban, megvédte és megszilárdította a munkásosztály diktatúráját, a dolgozók hatalmát és most eredményesen oldja meg a szocializmus építésének feladatait. A Szov jetunió Kommunista Pártja, minden kommunista örül azoknak a nagyszerű sikereknek láttán, amelyeket az Önök pártja, a magyar nép, különösen az utolsó években, az ellenforradalmi lázadás szétzúzása óta ért el az új élet építésében.

Kádár János elvtárs nagyszerű kongresszusi beszámolójában behatóan elemezte a megtett utat és meghatározta azokat a feladatokat, amelyeknek végrehajtása rendkívül jelentős szakaszt jelent a népi Magyarország szocialista építésének befejezéséért folytatott1

küzdelemben. Az ipar fejlesztésében, a mezőgazdaság felemelésében és szocialista átalakításában, a dolgozók életszínvonalának eme lésében, a munkásosztály, a parasztság, az értelmiség, az egész nép tömörítésében elért sikerek, amelyeket a Központi Bizottság beszámolója Ismertet, a marxizmus—leninizmus nagy életerejégattam, különösen nagy hatással volt reám az, amit a magyar mezőgazdaság szocialista fejlesztésében elért eredményeikről mondottak. Nagy dolog ez elvtársak. Jól tudjuk saját tapasztalatainkból.

Mi is örülünk azoknak a sikereknek, amelyeket az utóbbi évek ben a mi országunk mezőgazdaságának fejlesztésében értünk el.

ről, továbbá arról tanúskodnak, hogy

helyes az önök pártjának, Központi Bizottságának vezetése, élén Kádár János elvtárssal, a magyar nép hű fiával.

(Nagy taps.)

Amikor tegnap Kádár elvtárs és Fock elvtárs beszámolóját hallSzeretném elmondani önöknek né hány adatot, amelyek szemléltetően mutatják, milyen eredményeink vannak ezekben az években, hogyan emelkedett nálunk a mezőgazdasági termelés fokozása alapján az árubőség, milyen ugrásszerűen nőtt az állami mező- gazdasági termékbegyűjtés és felvásárlás.

A szovjet mezőgazdaság eredményei

Míg az 1948-tól 1953-ig terjedő időszakban crt átlagban 2 milliárd púd szemesterményt gyűjtöttünk be, az utóbbi négy évben évi átlagban 3 milliárd púd a begyűjtött mennyiség.

Az állami húsfelvásárlás az 1953-as 3 600 v 00 tonnáról 1958-ra 5 700 000 tonnára emelkedett. Az idén körülbelül hét és félmillió tonna húst vásárolunk fel, vagyis

több mint kétszer annyit, mint 1953-ban.

A tejfelvásárlás az 1953-as 10

millió 600 ezer tonnáról 1958-ig 22 100 000 tonnára emelkedett. Úgy számítjuk, hogy az idén 25 000 000 tonna tejet vásárolunk fel, vagyis majdnem két és félszer annyit, mint 1953-ban.

Országunkban 1953-ban 497 000

tonna, 1958-ban pedig 779 00" tonna állati zsiradékot termeltek. Az idei állati zsiradék-termelés 845 ezer tonna lett, vagyis 75 százalékkal több, mint 1953-ban.

Rohamosan növekedtek a kolhozok pénzbeli bevételei. Míg ez az összeg 1953-ban 49 milliárd 600 millió rubelt tett ki, addig 1953- ban már 132 milliárd rubelre, vagyis több mint két és félszeresére emelkedett.

Ugyanilyen nagyszerű sikereket

mutathatnak f a mezőgazdaság fejlesztésében az összes szocialista országok, amelyek valóra váltják a marxizmus—leninizmusnak a mezőgazdaság szocialista fejlődési útjáról, a falu szocialista átalakításáról szóló tételeit.

Mi mindig szívesen osztottuk és osztjuk meg a testvéri országokkal mezőgazdaságunk fejlesztésében szerzett tapasztalatokat, az abban elért eredményeket és őszintén örülünk barátaink sikereinek.

Országunk és a többi szocialista ország mezőgazdasága szocialista fejlődésének tapasztalatai meggyőzően tanúsítják, hogy a parasztság csak ott marad meg szilárdan földjén, a falu élete csak ott lesz kulturáltabb és anyagilag biztosított a nagy tömegek számára, ahol a parasztság a fejlődés szocialista útján halad. A szocializmus megszilárdulása a falun meghozza a parasztság tömegeinek az anyagi és kulturális élet javait.

Ezért volt rám oly nagy hatással az, amit Kádár elvtárs tegnapi beszámolójában az önök mezőgazdaságfejlesztési sikereiről mon dott. Úgy gondolom, kedves elv- társak, hogy helyesen értelmeznek engem és nem rónak meg, ha kifejtem véleményemet néhány kérdésről, amellyel kongresszusuk foglalkozik. Remélem, hogy megjegyzéseimet nem tekintik a bel- ügyeikbe való beavatkozásnak; (Taps, derültség.) Jól tudjuk, hogy minden kérdést, amelyet a beszámoló vet fel, a pártkongresszus old meg. Kérem, hogy azokat a megjegyzéseket, amelyeket barátunk, Kádár János elvtárs beszámolójához fűzök, tekintsék egyik vendégük és barátjuk véleményének, amely Önöket semmire sem kötelezi. (Nagy taps.)

Az önök pártja elvhű, marxista—leninista politikájával kivívta a magyar nép mélységes bizalmát és szeretetét. A magyar nép érdekelnek kifejezőjét és védelmezőjét látja a pártban.

A marxista-leninista elmélet tisztaságáért, a revizionizmus és a dogmatizmus ellen, a proletár internacionalizmusért és a szocialista tábor egységéért folytatott következetes harcával méltán vívott ki nagyrabecsülést a Magyar Szocialista Munkáspárt a nemzetközi kommunista mozgalomban, amely nek egyik megbízható csapata.

A magyarországi ellenforradalmi lázadás

Kedves Elvtársak! A kommunista és munkáspártok ereje abban rejlik, hogy a lenini elveket szem előtt tartva, józanul és tárgyilagosan értékelik az élet jelenségeit, nyíltan és egyenesen megmondják a népnek az igazságot mind mind a sikerekről, mind a nehézségekről é3 a hibákról. Azok az események, amelyek 1956-ban játszódtak le Magyarországon, komolyan veszélyeztették a magyar munásosztály, a parasztság és az egész dolgozó nép minden vívmányát. Az ellenforradalmi lázadás szervezői csapást akartak mérni a szocializmusra, vérbe akarták folytam a népi hatalmat. Olyan események voltak ezek,' amelyek feltétlenül megörvendeztették a kommunizmus minden ellenségét. Már ugrált az ádámcsutkájuk, mert ezekben az eseményeikben a kommunizmus csődjének kezdetét látták. (Derültség, nagy taps.)

így azonben csak azok az emberek gondolkozhattak, akik vagy igen dühösek voltak a kommunizmusra és ezért elvesztették ép ítélőképességüket, vagy olyan emberek, akik nem értik meg a kommunista mozgalom erőit és ezért tévedést-tévedésrs halmoznak. A magyar ellenforradalom és külföldi sugalmazói lelepleződtek és megsemmisítő vereséget szenvedtek. Éppen az ellenforradalom elleni harc mutatta meg a marxizmus—leninizmus eszméinek páratlan erejét, a magyar mun kásosztálynak és a dolgozó parasztságnak az eszmék iránt tanúsított odaadását.

Felborult az imperialistáknak az a számítása, hogy Magyarországon megbukik a szocializmus. Nem a kommu'zmus eszméi vallottak kudarcot, hanem csupán I

azok a vezetők, akik megfeledkeztek a marxizmus—leninizmus szent tételeiről, nem tartották azokat szem előtt. Ezek a gyászvezetők elszakadtak a tömegektől, bábáskodni kezdtek a tömegekkel. Helytelen cselekedeteik során a munkásosztály diktatúráját gyakran nem a dolgozó nép ellenségei ellen használták fel, hanem sajátjaikra mértek csapásokat. Vezető állásokba emelve nem tudták helyesen használni a hatalmat. Nem erősítették a munkásosztály diktatúráját, a dolgozó nép hatalmát, hanem sajátjaikra irányították a tüzet és a forradalmi erőkre mértek csapásokat. Ez volt az ilyen politikusok bukásának kezdete. Nekünk marxistáknak azonban elvi elemzést kell adnuk az esemé- nyekről, látnunk kell okait és helyes következtetéseket kell levonnunk.

Meg kell látni, hogy ha az ellen- forradalomnak akár rövid időre is, de sikerült rendzavarást előidéznie az országban, ezt nem csekély mértékben az magyarázza meg, hogy a Magyar Dolgozók Pártjának korábbi vezetősége és mindenekelőtt Rákosi Mátyás komoly hibákat követett el, amelyek következtében gyengült a párt vezető szerepe, gyengült a proletariátus diktatúrája. Ha a nép egyszer a pártra bízta az ország vezetését, ez nemcsak hogy nem mentesíti vezetőit a tömeg- kapcsolatok erősítéséről való gondoskodás alól, hanem éppen arra kötelezi őket, hogy különösen érzékenyek legyenek a tömegek megnyilvánulásai iránt, állandóan a gyakorlatban ellenőrizzék a párt politikájának helyességét. A Ma(Folytatás az 5. oldalon.)