Tolna Megyei Népújság, 1959. november (4. évfolyam, 257-281. szám)

1959-11-13 / 267. szám

TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG

1959. november 13.

Ezerszínű életünk

Gépkocsival mentünk egy kora reggel. A megkezdett útépítés miatt az egyik helyen csak «kitérőn« lehetett közlekedni. A kitérő előtt vagy ötven méterre útmes- ter dolgozott, vagy ahogyan a falvakban nevezik őket: »útkaparó«. Megállított bennünket:

— Kartársak, a kitérőnél vigyázzanak!

A gépkocsivezető bosszankodott: »Hát ezért állított meg? Nekem is van szemem... Én is látok...« Meg is jegyezte:

— Eddig se bekötött szemmel vezettem a kocsit.

— Nem úgy gondoltam... Tegnap este is baj történt. Elakadt egy ilyen autó, mint a maguké. Szóval, a kikövezett részen menjenek még akkor is, ha az nagyon rázós.

Látjuk, hogy az »útkaparó« nem tréfál, jóindulatúan figyelmeztet bennünket, ezért aztán érdeklődéssel hallgatjuk. Sőt, ki is szállunk a kocsiból, hogy megnézzük ezt a nagy »átalakítást«. Megkérjük, hogy kísérjen végig bennünket az építkezésén, tekintettel arra, hogy most pillanatnyilag szünetel a munka és erre mást meg sem kérhetnénk. Bemutatkozunk neki, készséggel áll rendelkezésünkre.

— Szóval itt levágjuk ezt a kanyart, hogy gyorsabb, biztonságosabb legyen a közlekedés.

Aztán visszakanyarodik a »tegnap estéhez«:

— Elindultam haza, de megvan az a régi szokásom, hogy ahol dolgoztam, oda visszatekintek. Onnan a kanyarból néztem vissza aztán látom ám, hogy egy autó

Kitérő

vergődik ott a kitérőn, nem tud se előre, se hátra menni. V issza- siettem... Szóval, ez a munka, amit itt látnak, félmillió forintjába kerül az államnak... Káromkodott a vezető, mert tehetetlen volt.

Hirtelen jobbra kanyarodik a

»kitérő« felé, minket is hív.

— Itt történt. A kövezett rész mellett van egy másik csapás, ami jó is volt az esők előtt. Ott híd volt és a két betonfal közét betemettük földdel. Csakhogy tegnap megázott, az egész felszínen vékony vízréteg volt és a vezető azt hitte, hogy azon köny- nyen átmegy a kocsi. A kerekek azonban besüppedtek a régi híd betonfalai közé szórt átázott földbe. A vezető úgy látta, hogy nagyon rázós lesz a kijelölt és kikövezett út és azt akarta kikerülni. Végül aztán se ki, se be! Ezért szóltam maguknak is. Hiába, amíg meg nem épül az új út, sok ilyen buktatót kell kikerülni.

— Nos, akkor mehetünk.

— Várjanak, itt még nincs vége. Ezután kezdődött a java. A gépkocsiban egy idősebb néni ült egy ötéves kisgyermekkel. Közben fújni kezdett a szél. Azt mindjárt sejtettük, hogy kézierővel nem tudjuk kimenteni a kocsit, mert »leült« az eleje és ha sokat kell várni, mi lesz a kisgyermekkel. Felültettem a kerékpáromra, rátettem a bekecsemet, hogy meg ne fázzon és bevittem a faluba. De nálunk nem volt otthon senki, mert a feleségem elutazott a testvéréhez, a szoba hideg volt. A szomszédból jöttek át befűteni, mert nekem meg intézkedni kellett. Szóltam a szomszédoknak, hogy melyikőjük tud a lovaival segíteni. Az egyik még nem volt otthon, a másiknak csak egy lova van. Végül a szomszéd utcából fogta be két gazda a lovait és azok húzták ki az autót.

— Úgy látszik, szélesebb is lesz az út a réginél?

— Négy méterrel... Meg aztán ilyen akadályok sem leszek rajta. Hiszen ezért csináljuk...

— Kié volt az autó?

Az »útkaparó« csóválja a fejét, ezt nem tudja.-«- Nem kérdezték meg?

— Miért kérdeztük volna? Nem az volt itt a lényeg, hogy kié a kocsi, hanem az, hogy bajba jutott. Még a kisgyerek nevét is elfelejtettem megkérdezni a nagy sietségben — ha csak a szomszéd- asszony nem kérdezte meg tőle, aki vele volt addig, amíg nem tudott jönni az autó.

— De azt csak tudja, hogy »maszek« volt, vagy közületi?

— Hát én azt sem kérdeztem. Amikor készen voltunk, elővett egy százast és azt mondta, hogy nincs nála több pénz. Nem fogadtuk el. Hát hogyan nézett volna ki, hogy pénzért segítünk a bajba jutotton. Lehet, hogy holnap én szorulok segítségre. — Szóval, ezért figyelmeztettem magukat is, hogy inkább a kijelölt úton menjenek, ha az egy kicsit rá zósabb is. Majd, ha megépítjük ezt az új utat...

A nevét elfelejtettük megkérdezni. No, nem bej. majd legközelebb. Úgyis találkozunk még — ott az útépítésnél.

Boda Ferenc

Az új otthon felé

Nyirkos, sötét este volt. Az

idén akkor este éreztem először az évente megismétlődő makacs ellenszenvet a latyakos, hideg esték iránt.

Az állomáson a langymelegtől némi otthon-hangulat támadt, de csak egy pillanatra. A másik pillanatban a gyengén világított előcsarnok láttán máris eszméltem, megérkeztem a vasútállomásra. Nem tehetek róla, de nem szeretem a síri világítást. Vagy legyen világosság, vagy inkább a sötétben maradnék. A szürkület és a virradat átmeneti,világossága csak a természetben nagyszerű. A középületekben szegényes, kicsinyes. A mi mérföldnyi lépteinkhez nem illik az odú szemet rontó homálya. Ezért választottam a tűrhetően világos várószobát.

Amikor beléptem, a lábait maga alá húzva fekvő öreg nénike hirtelen felült. Az álmukból felriadtak kíváncsiságával nézett körül. Jó estét kívántam neki, kissé bizalmatlankodva fogadta és alig érthetően viszonozta.

Kíváncsi lettem. Ez a néni itt fog aludni? — tettem fel magamnak a kérdést. Vagy talán nézelődni jött ide? De hiszen Szek- szárd az nem Pest. Itt nincs olyan forgalom, hogy az unatkozó öregek, nyugdíjasok érdemesnek tartanák az idejövetelt. Pesten a fürdőkben, a postákon, a mozik előcsarnokában nem egy idősebb

r»nooooooooooooc

A Pécsi Cementáruipari Vállalat komlói telepére

3 fő lakatost és egy villanyszerelőt

alkalmaz azonnali belépéssel. Jelentkezés a vállalat munkaügyi osztályán. Pécs, Siklósi u. 10. sz. alatt. (39)

emberrel beszéltem már, akik csupán szórakozásból ültek ott, mert nem szerették a magányt — ahogy ők mondták. Nem, ez nem ilyen néni. Ezzel beszélni kell.

— Hová-hová ilyen későn, csak nem Tolnára jön? — kérdem, szinte behízelgő hangon.

— A szegény uram volt tolnai, én nem oda megyek. Reggel megyek a szeretetházba.

— Micsoda? — hitetlenkedem,. — A szeretetházba megy és reggel indul csak a vonatja.

— Melyik községbe megy?

— Nem tudom a nevét — mondja és látom, hogy szinte turkál az emlékezetében, de mégsem jön a nyelvére.

— Van egy papírja arról, hogy hová megy? — és a beutalóra gondolok, amellyel ilyenkor szokás intézkedni.

— Van, van — pislogott a néniké a nagyothallók megfeszített figyelmével.

Sietve szedi elő féltve őrzött motyójából az iratokat.

— Parancsoljon, nézze át az úr az összest — és a kezembe adja a kopott levéltárcát.

Szétnyitottam a nyirkos, penészes leheletű bőrtárcát és izgatottan nézegetni kezdem. A megsárgult, összehajtogatott papírokat csak óvatosan szabad szétnyitni, mert különben szétesnek. Egy hosszú élet írásos határkövei ezek a papírok. Születési anyakönyv, bérmálási emléklap, az elemi iskolai értesítő egyik lapja, egy esküvői fénykép, a férje katonaruhás képe, egy adás-vételi szerződés, személyi igazolvány és a városi tanács szociál-politikai előadójának a beutalója a Regöly, majsa-pusztai szociális otthonba.

Ezekből a papírokból tallózva megtudom, hogy özv. Csuka An- talné 1884-ben született és a legutóbbi lakása a Kadarka utca 4. szám alatt volt Szekszárdon. Megtudom azt is, hogy havi 250 forint nyugdíjat kap. Megkapta^ a vonatköltség árát is, és egy papírra felírták neki, hogy reggel 6 óra körül indul a vonatja. Azt már újból tőle tudom meg, hogy a regölyi vasútállomáson egy kocsi

fogja várni, amelyik elviszi Maj- sa-pusztára.

— És miért tölti itt a pádon az egész éjszakáját, amikor csak reggel indul a vonat? — kérdezem a nénitől kissé kapkodva, mert már hallottam az érkező motorvonat zaját.

— Mert korán reggel a sötétben nem tudok lejönni a szurdikból — mondja és megtörli könnyes szemét.

Hirtelenjében nem tudtam mit mondani neki. A motoros befutott, nekem mennem kellett. Jó éjszakát kívántam.

Két napja, hogy elbúcsúztam a nénitől. Azóta már biztosan megérkezett, s mire a holmiját elrendezi, tesz-vesz, addigra talán már otthon is érzi magát. A kényelmes, meleg otthon eloszlatja egy hosszú éjszaka kellemetlen emlékét.

í

HÍREK

„ Viszontlátásra, fiam...

a

Katonatisztek várták a reggeli vonatot. A vonat, amikor beérkezett s megállt a szekszárdi állomáson, zöldládás fiatalemberek szálltak le róla. Talán ötvenen lehettek, s mellettük, ott voltak az anyák, apák, feleségek, akik elkísérték katonának menő hozzátartozójukat.

A kultúrház előtt kettős sorba álltak, jobbkézben, a zöld ládával. Vezényszavak pattognak, az első órájukban lévő Itatona fiúk még toporogva állnak a sorba; a sor még nem is egyenes.

Még egy utolsó csók a szeretet— Befejezték a vetést a naki Uj Élet Termelőszövetkezet tagjai. Elvetettek 250 hold búzát, 41 hold káposztarepcét, 100 hold őszi árpát, 20 hold őszi takarmánykeveréket és 10 hold pannon bükkönyt. Ugyancsak elvégezték az őszi munkák nagy részét a tavasz folyamán őszi kezdésre alakult Napsugár Termelőszövetkezet tagjai is. Végeztek az őszi betakarítással, elvetettek 342 hold búzát, 220 hold őszi árpát és 15 hold őszi takarmánykeveréket.

— Oslóban hat csinos fiatal nőt

közlekedési rendőrnek képeztek ki. Szolgálatukat négyhónapi oktatás után kezdték meg. Az egyik női rendőr férjét büntette elsőnek közlekedési kihágásért. A férj szándékosan cikcakkban hajtott kocsijával, nyilvánvalóan azért, hogy bosszantsa feleségét.

— Éjszaka is dolgoztak a Dombóvári Vasipari Ktsz munkásai, hogy határidőre elkészíthessék a termelőszövetkezetek részére gyár tott górékat.

— A kajdacsi Igazság Győzelme Termelőszövetkezet kísérletképpen az idén 3 holdon öntözéses cukorrépát termelt. A kísérlet bevált: — 320 mázsás átlagtermést értek el holdanként.

— Anyakönyvvezető és nászút

egy helyen. Leningrádban nemrég nyitották meg azt a „menyegzői palotát”, amelyben az ifjú párok nemcsak házasságot köthetnek az anyakönyvvezető előtt, hanem az erre a célra hangulatosan és fényűzően berendezett lakásokban nászútjukat is eltölthetik.

Olvasd a

TOLNA MEGYEI

dr. Steinbach János

BEISMERŐ ATYAI VALLOMÁS

Népújságotl

— Tanár úr, a számtan feladatot, amiért a fiam tegnap egyest hozott, — én csináltam.,.

tői, még egy utolsó figyelmeztetés: »Sűrűn írj, várjuk leveledet«. — »Ha lehet jöjj majd szabad- ságra!«. — És ekkor ismét vezényszó harsan:

— Vigyázz! Első sor; irány a kultúrház, lépés, indulj!

És indul az első sor, már katonák, akik tegnap még civilek voltak: Zsebkendő lebben a kora reggeli ködös légben.

— Viszontlátásra, fiam, vigyázz magadra! — s a néni, ki fiát ezzel búcsúztatta, hosszan néz az ajtóban eltűnő sor után... Katona lett a fia...

— A tervek szerint december 31-én adják át a községnek az iregszemcsei művelődési házat. A község kulturális vezetői ének- és táncszakkört, színjátszó csoportot működtetnek még a tél folyamán az új művelődési házban. Ugyancsak itt tartják a természettudományos ismeretterjesztő előadásokat is.

— Tánctanfolyam indul november 16-án Pakson a járási művelődési házban.

— Svájcban attól tartanak,

hogy az Alpok fokozatosan letetik hóköntösüket. Walter Kuhn professzor, a svájci meteorológiai intézet vezetője kiszámította, hogy 15 év alatt 3 fokkal emelkedett az átlagos hőmérséklet Svájcban. Az Alpesi Klub tagjait mélységes szomorúság fogja el, valahányszor újabb barna foltot fedeznek fel a hegycsúcsok fehér takaróján,

— A Tolna megyei Népújság

zenei fejtörője november 13-án, ma déli 12 órakor zárul. A sorsoláson azok a pályázatok vesznek részt, amelyek a jelzett időpontig beérkeznek szerkesztőségünkhöz. A helyes megfejtést és a szerencsés nyertesek névsorát november 15-i. vasárnapi számunkban közöljük.

— Vörösmarty Mihálvról tartott előadást a Tolnai Textilgyár kultúrotthona irodalmi szakkörének egyik este Tóth Károly gimnáziumi tanár. A téli hónapok során az irodalmi szakkör tervbe vette, hogy előadásokat tartanak majd a század eleién élt és a ma élő írók munkásságáról, életéről.

Apróhirdetések

Gyümölcsfa-oltványok, bogyósok, díszfák, díszcserjék, rózsák élő virágtövek, fenyők megvásárolhatók az Alsótekeresi Állami Gazdaság lerakataiban. Dombóvár, Rákóczi u. 59. Tamási, BCze- rédj u. 17. sz. alatt. Nyitvatartás: 8 órától 16 óráig, vasárnap 8 órá- tól 11 óráig. (40)

Rolleiflex Automata Tessár 3,5, kisfilm és lemezadapterrel, e^yéb tartozékkal eladó. Jankó, Szek- szárd, Munkácsy u. 13/B. (

37)

Építtetők, figyelem! Ha 1960- ban építeni akar, már most forduljon bizalommal a V. ZS-'SZí’r^i Építőipari Szövetkezethez. Az épít kezéssel kapcsolatban a lakossá ’ minden igényét kielégítjük, minőségi munkát végzünk. (31)

TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG

A Magyar Szocialista Munkáspárt Tolna megyei Bizottsága és a Megyei Tanács lapja Felelős szerkesztő: Petrits Ferenc Kiadja: a Népújság Lapkiadó Vállalata Felelős kiadó: Orbán Imre Szerkesztőség és kiadó: Szekszárd, Mártírok tere 15—17.

Telefon: 20-10, 20-11 Készül a Szekszárdi Nyomdában Széchenyi utca 46.

Telefon: 21-21, 23-72 Felelős vezető: Széli István

Terjeszti a Magyar Posta Előfizethető a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél Előfizetési díj egy hónapra 1}