Tolna Megyei Népújság, 1959. november (4. évfolyam, 257-281. szám)
1959-11-12 / 266. szám
? I 1959. november 12. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 „Egyik ember annyi, mint a másik66 Tica, Orsósék hatéves kislánya amikor szeptemberben az első tanítási napon megjelent a tamási- rácvölgyi iskolában, nagy fekete szemeit rémülten körüljártatta a gyermekseregen, s usgyi megfordult, kirohant az udvarra. Senki, csak a tanító néni, Zsu- bori Károlyné vette észre a szökést, s azonnal a kislány után iramodott. — Mi történt, miért rohantál el — kérdezi, kézenfogva a kislányt azzal a szándékkal, hogy visszavezesse az osztályba. De ez nem ment könnyen, mert Tica úgy megvetette kis lábait, mintha azok a földbe gyökeret eresztettek volna. A tanító néni kérdésére sem válaszolt, csak simára fésült fejecskéjével intett nemet, s közben a kezét rángatva menekülni akart. — Ne félj, kicsikém, nem bánt senki, gyere szépen vissza, s te is, mint a többiek, beülsz a padba — mondja rábeszélően. A kislány mintha megsüketült volna, továbbra is fejével nemet int, s könnyei végiggurulnak barna arcocskáján. Zsubori tanító néni nem veszíti el türelmét és tovább beszél a kislánynak, aki értelmetlenül néz rá. — Ekkor döbbentem rá, hogy a gyermek nem ért magyarul — mondotta. Továbbra is szorosan fogtam a kezét, s lehajoltam hozzá és beszélgettem neki. Végül is megtört a jég, s Tica engedelmesen követett az osztályba. Már azt hittem csatát nyertem, és sikerült megnyernem a kislány bizalmát, azonban tévedtem. Másnap Tica helye üres volt a pádban, de nemcsak ő, hanem több gyerek is hiányzott. A rácvölgyi cigánygyerekek közül többen nem jöttek el az iskolába. — Mit tehet ilyenkor a tanyai pedagógus? — A tanítás után férjemmel együtt felkerekedtünk s ellátogattunk a hiányzó gyerekek szüleihez, akiket külön-külön meg kellett „agitálni”, hogy a gyerekeket másnap engedjék el az iskolába. Nehéz és fáradságos munkát végez a Zsubori pedagógus-házaspár, a rácvölgyiek tanyai tanítója. Két tanteremben, négy tanulócsoportban 117 gyereket tanítanak* akik közül 44 cigányszülők gyermeke. — A felszabadulás után, 1946- ban mindössze három cigánygyerek járt iskolába, azok se rendszeresen. A következő években az állandó látogatás és a törvények alkalmazásával elértük, hogy 20- ra emelkedett a cigánytanulók száma. Ahol nem használt a rábeszélés, a törvényt alkalmazták, bírságoltottak. Ennek következtében nedig a szülők a tanítók el- lens""",vó váltak. — T"—« éven keresztül előre kösz" " a lobbik eset volt az, ha elfogadták köszönésemet, — emlékszik vissza Zsubori Károly a néhány év előtti eseményekre. — Sokszor féltünk is, hogy a családlátogatások során valami baj ér bennünket. A kötelességérzet azonban nagyobb volt és legyőzte a félelmet, lassan, lépésről lépésre előrejutottak. — Előfordult az is, és ez már a javulást mutatta, hogy a szülőket járva a szomszéd figyelmeztetett bennünket arra, hogy ott, ahol a hiányzó gyereket kerestük, „Van ám még egy iskolaköteles gyerek, csak azt feldugták a padlásra”. — Valóban úgy volt, visszamenve éppen akkor mászott le az a gyerek a padlásról, akit előlünk elbújtattak, — meséli a tanítónő. Ez néhány évvel ezelőtt volt, s ma már összehasonlíthatatlanul más a helyzet, bár még mindig előfordulnak olyan esetek, mint az Orsós Katicáé (akit Ticának becéznek), hogy a cigánygyerekek hatéves korukban, amikor beíratják őket az iskolába, nem tudnak magyarul. De most már a felnőttek is megtanultak köszönni. Erre vagyok a legbüszkébb. Hogy milyen harc árán, az nem fontos, igaz-e, kérdezi, és feleségével cinkosan összemosolyognak. — Még ma is igen sok a nehézségünk, amelyet nagyon megoldana egy óvoda létesítése, de reméljük, hogy a közeljövőben erre is sor kerül. A nehézségek dacára is szeretünk itt, a Rácvölgyben dolgozni — mondja Zsubori Károly. Nincs is nagyobb öröm, mint a türelmes munka fölött érzett sikerek öröme. A Katicákat, Bab- rinkákat és Gyurkákat megtanítani magyarul beszélni, írni, olvasni, számolni. Nincs nagyobb öröm egy pedagógus számára, mint látni azt, hogy a reá bízott gyerekek szorgalmasan tanulnak, eszesednek. — Ne higgye senki, hogy a cigányszülők gyereke buta, ostoba. Ellenkezőleg. Igen sok közöttük a jóképességű, jófejű gyerek. Itt van például a Kalányos Gyuri, aki a hetedik osztály elvégzése után betöltötte 14. életévét. Szülei akkor kivették az iskolából, munkára fogták. Az idén, egy év kiesése után, újból jelentkezett Gyuri iskolába, mert mint mondotta, el akarja végezni a nyolc általánost és tovább akar tanulni, pedagógus szeretne lenni. És lesz is Gyuriból tanító, akárki meglássa, mert a Zsubori házaspárnak ez a szíve szándéka. És lesz azért is, mert a mi társadalmunkban lehet tanító a cigány is, mert nemcsak valljuk, hanem a gyakorlat is igazolja: „egyik ember annyi, mint a másik”. Pozsonyi Ignácnc Huszonkét őcsényi fiatal példát mutat az öregeknek A múlt év október 14-én huszonkét őcsényi fiatal — különböző foglalkozásúak — összedugta fejét s olyan tervet eszelt ki, amelynek megvalósításával példát mutattak és mutatnak az öregeknek is. Megalakították ifjúsági termelőszövetkezetüket. Ahhoz, hogy egy termelőszövetkezet produkálni is tudjon, föld kell. Ezzel pedig a tagság nem rendelkezett, így hát béreltek négy katasztrális holdat. Szabályos termelési tervet készítettek és azt végre is hajtották. A négy hold földbe napraforgó került. Az öregek közül a lelkesek és biztatók mellett akadtak az első időben kétkedők is, de ne rójuk most meg őket kétkedésükért, ugyan ki nem kíséri némi kétkedéssel gyermeke első szárny próbálgatásait. Hát még ha olyan dologról van szó, amit az öregek Sohasem próbáltak. Most ebben az esetben a fiatalok nem akartak tanulni az öregektől, hanem m8guk vágták bele a nagy fába fejszéjüket, okuljanak majd példájukból apáik. Ami azt illeti, van is okulni való. A négy hold vetését kétszer kapálták közösen, mind a kétszer A Déryné Színház nem szerepel Tolna megyében Várjuk a kaposvári színház dön tését A Tolna megyei népművelési szervek vezetői megbeszélést folytattak a Déryné Színház vezetőségével, tisztázandó, szándékozik-e a színház a következő évadban megyénkben vendégszerepelni? A válasz a Déryné Színház részéről elutasító volt. Az elutasítást a múltbeli gyenge bevételekkel indokolták. A Déryné Színház ezzel egyidejűleg hozzájárult ahhoz, hogy a pécsi, a kaposvári és a kecskeméti színházak látogassák megyénket. Ennyi tehát a tény, amelyről, mint előbb már ígértük, íme beszámoltunk olvasóinknak. Viszont az üggyel kapcsolatban van néhány megjegyzésünk. Most nem kutatjuk, hclyes-e ez a lépés a Déryné Színház részéről, vagy sem, ami tény, azt tényként vagyunk kénytelenek elfogadni. Az rendben van, hogy ezután a pécsi, a kaposvári és a kecskeméti színház nyugodtan és zavartalanul vendégszerepelhet Tolna me- gvében. ez • azokban koránt* *m oldja meg megyénk saínházproblémáját. Az említett színházak eddig is csak Szekszárdot és néhány nagyobb községet látogattak. Feltehetőleg a jövőben sem változik a helyzet, tekintettel arra, hogy a színházak nincsenek berendezkedve kisebb községek látogatására, s rájuk amúgyis nagy terhet ró raját megyéik igényeinek kielégítése. Vissza kell térnünk arra, ami egyszer már előbb szóbakerült és amire a kaposvári színház feltételes ígéretet már tett is. Hassanak oda a megyei népművelési vezetők, hogy a kaposvári színház kapja meg ugyanazt a támogatást a Művelődé,sücvi Minisztériumtól, mint, amit Tolna megyére a Dé- rvné Színház megkapott és akkor lé+esítson kamaras-ínházat Szek- szárdon, ahonnan a megye községeit rendszeresen lehet látogatni. Az idő sürget, a színházi évad — megyénket kivéve — már meg kezdődött. Ne késlekedjék hát Tolna megye színházi gondjainak megoldása sem. , (fi időben és a betakarítással is időben végeztek. A termés 44 mázsa 70 kiló volt. Ez tehát azt jelenti, hogy a holdankénti átlag majdnem 11 mázsa 20 kilogramm. Nem megvetendő eredmény. Az, összjövedelem a termés után 12 290 forint volt. Bérleti díjat 1000 forintot fizettek, a gépi munka és a fuvarköltség 3000 forintba került, az úttörők támogatására 400, az iskolaépítésre 600, a sportkör támogatására pedig 700 forintot adtak. Az egyéb kiadások 1100 forintot tettek ki. Felosztásra tehát megmaradt 6500 forint. Nosza gyorsan kiszámították, mennyire volt „rvedel- mező a munkájuk? Az eredmény igen dicséretes, mert egy órai munkára 10 forint esik. A bevételből természetesen mindenki végzett munkája arányában részesül. A zárszámadó közgyűlésre is rövidesen sor kerül, ahol megtörténik a jövedelem végleges felosztása. Az őcsényi fiatalok termelőszövetkezete és főleg annak vitathatatlan sikere minden bizonnyal elgondolkoztatja az őcsényi szülőket és nincs kizárva, hogy ennek nyomán a felnőttek közül is számosán választják a közös gazdálkodás útját. Erről ii beszélni kell Egy vasárnap története Iregszemcsán azt kérdezték tőlem a napokban: — Láttad az új iskolánkat? Nagyon szép... Megnézten, bár már láttam közvetlenül az átadás előtt is, és mégis meglepett az a rend és tisztaság, amely az iskolában fogadott. De a legmeglepőbb mégis az volt, amit az iskolaigazgató, Fűzi István régi jó ismerősöm mondott, amikor az ablakot takaró függönyökre néztem. — Ugye csodálkozol? Tetszik? Már hogyne tetszett volna, hisz ezek a függönyök olyan lakájossá tették a tanári szobát, a tágas, világos folyosókat, mintha csak otthon lettem volna, de mindeddig még nem értettem, hogy az igazgató miért húzza ki némi büszkeségre valló kihívással magát a széken, s miért bujkál a szája szögletén az a mosoly, ami egészen megzavart. Ha az embert mosolyogva nézik, hajlamosak vagyunk arra gondolni, hogy valami nincs rendben rajtunk, vagy a hajunkban éktelenkedik egy toll, ami valahogy átcsúszott a fésű fogai között, vagy félre- csúszott a nyakkendőnk... Gyorsan végignéztem magamon, uj- jaimmal a hajam közé túrtam, de semmi különöset nem tapasztaltam... Végül az igazgató húzott ki idegesítő helyzetemből azzal, hogy elmondta mosolya okát. Ugyanis csodálkozásomon mosolygott, helyesebben azon, hogy én bizonyára arra gondoltam, hogy okos gondolat volt részünkről venni a függönyöket, s vele ilyen otthonossá tenni az iskolát. Nem a függönyöket vették, csak az anyagot. De ez is körülményes volt, mert a helyi bolt nem adott ki kétszáz méter anyagot — mondva, — ennyit kivonni a forgalomból egyszerre nem ésszerű. A szükséges vásznat sikerült Pécsről megszerezni — de nem is ebben rejlik a dolog nagy jelentősége, hanem a függönyök elkészítésében. Az iskola szülői munkaközössége egy vasárnap ezt elvégezte. Olyan volt ezen a napon az iskola, mint valami szabó-varró nagyüzem. Az asszonyok egy része szabott, a másik csoport varrt, még másikak vasaltak és ki tudja még hány csoportban végezték a szükséges munkafolyamatokat... Ezért mosolygott az igazgató, mert itt, ebben az egy vasárnapban van elrejtve a történet jelentősége. Hisz mondhatták volna azt is a szülők, hogy nem érünk rá — hagyjanak békén bennünket, elég dolgunk van itthon is •—, de nem mondtál:. Akire szükség volt, — ott voltak valameny- nyien, se többen, se kevesebben, mint amennyi dolgos kéz el tudta végezni a münkát. S mindezt különösebb szervezés nélkül, mindez magúknál: a szülőknek jutott az eszébe először, közülük valakinek... S hogy megcsinálták szívesen, sőt örömmel, — biztos abban a tudatban, hogy saját gyermekeik munkáját, tanulását könnyítik ezzel meg, a gyerekek számára teszik otthonossá az iskolát, és a nevelők számára hangulatosabbá, szebbé azt a felelősségteljes munkát, amit az iskolában végeznek. (buni) Kereskedelmi hírek A karácsonyi ellátás biztosítására az idei évben is igen sok gyarmatáru érkezik hazánkba. A kereskedelem megyénk területén, az előrejelzések szerint kétszer annyi datolyát, fügét és mazsolát hoz forgalomba, mint az előző évben. Narancsból is sokkal nagyobb lesz a készlet, mint tavaly. Előreláthatóan november végén és december elején kezdik forgalomba hozni a narancsot. Citromból az ellátás folyamatos. * Az idei évben is igen sok vagon almát szállítunk külföldre, de ugyanakkor a hazat piacokon is sokat hoznak forgalomba. Amint a megyei tanács kereskedelmi osztályán közölték, előreláthatóan 30—40 százalékkal több almát hoznak forgalomba karácsonyra, mint tavaly. * Tolnán új élelmiszer önkiszolgáló bolt létesítésének munkálatait kezdték meg. Ezt a Néobolí Vállalat üzemelteti és a község központjában nyílik meg. A 11-es számú üzletet alakítják át önki- szolgáló bolttá. Dunaföldváron a 61-es élelmiszerboltot alakítják át önkiszolgáló rendszerűvé. Ugyanebben a községben a földművesszövetkezet a múlt héten nyitott meg egy önkiszolgáló élelmiszerboltot. » Játékkiállítás lesz decemberben Szekszárdon, a Szabadság Szálló emeleti nagytermében. A kiállítást vásárlással kötik össze és a karácsonyi készülődés során kerül erre sor. Úgy tervezik, hogy december első napjaiban rendezik meg ezt a kiállítást. * A háziasszonyok részére a megye nagyobb üzemeiben decemberben konzervbemutatót rendez a FŰSZERT Vállalat. Ennek az lesz a célja, hogy a háziasszonyokkal megismertessék és megked- veltessék a konzerveket. amelyele nagyban megkönnyíthetik számukra otthon a második műszakot. A. Tolsztoj t A i I B f (17.) Ahol a síkság végződik, a hatalmas víztükrön megcsillant a napfény, s ide torkollottak a kanyargós csatornák. A hajó e táj felé vette útját, mígnem Lösz egy óriási, nyílegyenes csatornára figyelt fel. Távoli partja párás homályba veszett. Zavaros, sárgás vize lassan hömpölygőit a köves part mentén. Sokáig repültek. Egyszerre csak a csatorna végén messzeségbe vesző fal egyenes pereme emelkedett ki a vízből. A fal egyre magasabbra nőtt. Előtűntek a kőfal hatalmas sziklatömbjei. Hasadé- kaiban fák és bokrok nőttek. A fal egy óriási, vízzel telt medencéhez vezetett, amelyből fehér- tarajos vízsugarak lövelltek a magasba. — Ro — mondta a Mars-lakó cs nyomatékosan felemelte az ujját. Lösz előhúzta jegyzetfüzetét és föllapozta azt a hevenyészett vázlatot, amelyet megérkezésükkor készített a Marson látott vonalakról és pontokról. Átnyújtotta szomszédjának és lefelé mutatott, a víztükörre. A Mars-lakó a vázlatra bámult, összeráncolta homlokát; megértette, hogy miről van szó, mosolyogva bólintott és kis- ujjával a vázlat egyik pontjára bökött. Lösz kihajolt a korláton és három vízzel telt csatornát látott: kettő a medencéből vált ki, nyílegyenesen haladt, a harmadik meg ívalakban. Hát itt a titok: a Mars korongján megfigyelt, kerek foltok hatalmas víztárolók voltak, a háromszögek és félkörök pedig csatornák. De miféle lények építhették ezeket a ciklop-falakat? Lösz kérdően pillantott útitársá" rm A Mars-lr.kó alsóajkát csücsö- rí'.oUa és kft kitárt karját az ég felé emelte; — Tao hacha ro hamagacitl. A repülőhajó most felporzselt síkság fölött haladt. Rózsaszínű, nagyon széles, tarka sávként vonult át rajta a negyedik csatorna kiszáradt medre. Valamilyen növényzet borította a medret szabályos sorokban. Valószínűleg annak a másik csatornahálózatnak az egyik vonala volt, amely halványan rajzolódott ki a Mars korongján. A síkság Jankás dombvidékbe ment r.t. Rácsos tornyok kék körvonalai bukkantak föl a dombok mögött. A repülőhajó középső vitorláján huzalokat feszítettek ki, amelyek szikráztak. A dombokon túl újabb és újabb rácsos tornyok, lépcsőzetes épületek körvonalai tűntek elő. A verőfényből nagy, ezüstös város bontakozott ki. A Mars-lakó megszólalt: — Szoacera. SZOACERA Szoacera kékes körvonalai, a lapos tetők lépcsői, a zölddel befut- tatott, rácsos falak, a kis ovális tótükrök, az áttetsző tornyok — egyszóval a dombok mögött kibontakozó város egyre nagyobb teret foglalt el; szélei a homályos
