Tolna Megyei Népújság, 1959. november (4. évfolyam, 257-281. szám)
1959-11-11 / 265. szám
1959. november 11. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG Erről is beszélni kell Figyelem és elővigyázatosság A traktor egyenletesen dohog. Mögötte a munkagép csattogva vágja, aprítja a silókukoricát, s egyszerre emberi sikoly hallatszik, mely túlharsog mindent, a traktor dohogását, a munkagép zakatolását. A munkagép-kezelő véres'testrészét fogja, a kíntól fel- feljajdul. Néhány perc múlva Szekszárdról mentőautó száguld a szántóföld felé. Baleset... Elkészítik róla a jegyzőkönyvet, kihallgatások, szakvélemények következnek ezután és sajnos, egy ember megcsonkult. A balesetet a könnyelműség okozta, levették a gépről a védőrácsot és a munkás nadrágját a sebesen forgó lánc felcsavarta.. j Ha ez az egyetlen baleset fordult volna elő az utóbbi hónapokban, még akkor is a fülébe kellene kiáltani mindenkinek — vezetőnek és munkásnak — vigyázzatok! A baleset veszélye ott van melletted, óvakodj tőle. De sajnos nemcsak ez az egyetlen baleset történt az elmúlt hónapokban. És ezért kell erről szólni. Évenként több százezer forintot fizet ki államunk újításokért, ésszerűsítésekért. S ezek között nagyon sok olyan elmés szerkezet van, amely a munkát teszi biztonságossá. A régi gépekre védőberendezéseket szereltek az elmúlt években. S ezeket még nap jainkban is egyre tökéletesítik a gyárak, üzemek örökké töprengő, újat kereső munkásai. A baleset évről évre kevesebb. Legtöbbször nem a gép az oka, hanem egyesek felelőtlenségé, szórakozottsága, könnyelműsége a balesetnek. Az sem ritka, amikor a munkás megsérti a technológiát, a szabályzatot. Néhány hete súlyos baleset történt a bátaszék—dombóvári vasútvonalon. A pályamunkásokat kiküldték javításra. Az utasítás előírja, hogy ilyen esetben ..biztosítónak” kell előre menni, hogv jelezze a vonat érkezését, Kd*v időben el tudjanak menni a pályáról az ott dolgozók. Az utasítás megszegése emberéletbe került. A „biztosító” ott tárgyalt a munkásokkal, és a mozdony a csoportba rohant. Különösen a vasúton fontos a szabályzatok betartása — igaz az is, hogy fontossági sorrendet, ha ember védelméről van szó, nem lehet felállítani. Csúszós utak, olajos talpfák, zakatoló gépek, vagonok mind, mind magában hordozzák a baleset veszélyét. S hogy ezt elkerülhessék, ahhoz a szabályzatot nemcsak megtanulni kell, hanem azt alkalmazni, aszerint dolgozni. A Tolnai Selyemfonógyárban például a fonó és motollázó gépek között, a fonógépek mellett nem egy munkásr.ő bekötött fejjel dolgozik. És nagyon kevesen veszik ezt észre. A forgó-pörgő gépek mellett nem lehet s nem szabad könnyelműsködni, a csinos hajkorona maradjon mutogatásra az eszpresszóba, a Színházba. Tudomásul kell venni, hogy a gyár nem divatbemutató: Néhány szerencsétlenségről a tolnai gyárakban régóta dolgozó munkásnők sokat tudnának mesélni. Dombóvárott a fatelítő üzemben múltkorjában fiatal munkásnövel beszélgettem. Körfűrészen“ dolgozik. Köztudomású, hogy ezeknél a gépeknél nagy a baleseti veszély. P.-nével még nem történt baleset. „Figyelni kell a munkára, a gépre, óvatosan kell dolgozni, akkor el lehet kerülni a balesetet!” — mondta. És mennyire igaza van! Ha a figyelőbe kiküldött vasútbiztosító is így gondolkodott volna, ha a traktoros nem veszi le munkagépéről a védőberendezést — nem történt volna meg a súlyos baleset. Ügyeljünk munkánkra és egymásra is, figyelmeztessük azokat, akik könnyelműek, akik védő- berendezés nélkül dolgoznak, de tegyük szóvá azt is, ha valahol a takarékosság rosszul értelmezése következtében éppen a védőberendezésekre nincs pénz. Pár nappal ezelőtt vacsora után asztalnál maradtunk, beszélgettünk. öcsém újságolta, hogy úttörőszobát kapnak. Szó szót követett és édesapám mesélni kezdett. Még 1929-ben történt ősszel, vasárnap. Úgy emlékszem, mintha tegnap történt volna. Akkor még mi, falusi fiatalok leventéskedtünk. Azon a vasárnapon is foglalkozást tartottunk. Az iskola udvarán sorakoztunk fel és a leventeoktaíó magyarázott valamit. En elfordítottam a fejemet, nem figyeltem oda. Észrevette az oktató, odajött hozzám és pofonra emelte a kezét. Tizenhat éves önérzetem nem tűrte, hogy pofont adjanak nekem, s elkaptam az oktató kezét. — Fogda! — ordította, s ez a szó talán még rosszabbul esett nekem, mint a pofon. Akkor még mi falusi fiatalok ősszel, meg télen is azzal szórakoztunk, hogy fosztókába jártunk. Nem volt úttörő-szoba, kultúr- ház, mozi, meg televízió, fis tőlem még azt a kevés szórakozást is megvonták, amit a fosztóka nyújtott volna. Pajtásaim mehettek, én nem mehettem. Sötétedéskor a fogdába vonszoltak. A sötét szuterinban nem voltam egyedül, öt, vagy hat sorstársam szomorkodott már ott odaérkezésemkor. Elein te beszélgettünk, majd abba is beleuntunk, és elkezdtünk nó- tázni. Először csak hallgatókat dalolgattunk csendesen, de aztán egyre hangosabban, s egyre szilajabb nótákat Fölöttünk lakott a főjegyző úr. Az öreg gyakran szétütött a hangoslzodó fogdáso!: között. Most is halljuk ám, hogy kor>- pan a lépte lefelé a lépcsőn. Elszállt a jókedvünk. Először megijedtünk, de aztán magunkra találtunk. Mire az ajtóhoz ért, elhatároztuk, nekirohanunk és kiszökünk. Úgy is történt. Nyitotta az ajtót, egy kis lámpát dugott előre, mi meg neki! Ahányon voltunk, annyifelé szaladtunk. A főjegyző úr ottmaradt a lámpájával együtt a fogda ajtajában. Ettől az esettől kezdve egyetlen egyszer sem ment le a főjegyző úr a fogdába rendet teremteni, TÓTH ANNA levelező Lesz-e kisvendéglő Magyszokolyon? A nagyszokolyi italbolt 1957-ben leégett. Azóta a faluban nincs állandó és rendes vendéglő, a jelenlegit csak ideiglenesen és hevenyészve rendezték be. A község lakosai nagyszabású társadalmi mozgalmat indítottak, s a földművesszövetkezet keretében, célrészjegyek jegyzésével kívánnak hozzájárulni új vendéglő építéséhez. A tervek már elkészültek és a földművesszövetkezetek tamási já rási központjának információja szerint a jövő év elején megkezdődik az új vendéglő építése. A község lakói azt szeretnék, ha az új vendéglátóipari üzem kisvendéglő lenne, étteremmel, konyhával és külön söntéssel. A tervek és a rendelkezésre álló pénzfedezet szerint a község lakóinak ez a vágya teljesíthető. Úgy néz ki jelenleg, hogy jövőre kisvendéglő épül Nagyszokolyon, Nagy lépés előre Adalékok a Koppány folyó rendezésének tervezetéből Szeszélyes és makrancos folyócska a Koppány. Nyáron alig csörgedez víz kanyargós, rendezetlen medrében, ősszel, de még inkább tavasszal meg áttöri a víztömeg a gátat és rombolva zúdul végig a lapályos részeken, földeken. Nem is terem más a Koppány menti völgyeken — mintegy 3000 hold földterületen —mint savanyú fű és sás. A tamási járás területén minden jelentős patak a Koppányba torkoll, s ezek a patakok, meg a vízlevezető árkok követik a Kop- pány-folyó bolondos szeszélyeit. Még leírni is sok: összesen 60 000 hold földterületet — a járás területének több mint a felét — érinti a patakszeszély. — Tenni kell valamit! — mondogatták régóta a tamási járásban, de mindig áthúzta valami a számítást. Az állam nem volt szűkmarkú: a vízrendezés kétharmad részének a költségeit vállalta abban az esetben, ha társulás jön létre, s a visszamaradó egyharmad részt a vízrendezési és hasznosítási társulás állja munkában és költségekben. A társulás gondolata régóta vajúdott, de a megvalósulást megakadályozta a kisparcellák tömege, amely eddig eluralta a Koppány folyó völgyét. IDÉN TÖRTÉNT MEG A NAGY FORDULAT! állam téríti meg. A munkálatok már meg is kezdődtek, s négy év múlva nyernek befejezést. A patakok szabályozása kétmillió forintba kerül, 30—40 forint esik egy hold földre, s tíz év időtartamra tervezik a szabályozás befejezését. Hogy néz ki majd A KOPPÁNY VÖLGYE 5—10 ÉV MÚLVA? Ez a legizgalmasabb kérdés! Izgalmas. mert megváltozik a völgy arculata, egy kis kánaán bontakozik ki majd a savanyú, rétek helyén. Koppányszántó rétjei eltűnnek, átadják helyüket egy 1 500 000 köbméteres zsilippel szabályozható 200—250 hold terjedelmű víztárolónak. Ez a víztároló biztosítja majd a Koppány állandó, egyenletes vízállását. A víztárolóban egynyári halakat és víziszárnyasokat tenyésztenek. Koppányszántó lesz a megye legnagyobb termelőszövetkezeti halgazdasága. A víztároló mellett ugyanis még egy 70—80 holdas halastó is létesül. Tamásiban a Koppány és a Cserengáti patak háromszögében 65—70 holdas halastó, Regölyben a Koppány és a vasút között 50— 60 holdas halastó, a majsai és a bogarasi rét helyén 170 holdas halastó létesül. A Cserengáti és Szent Mártoni patakok vidékén 1500—2000 köbméteres víztároló készül, s ez is halakkal, víziszárnyasokkal népesül majd be, A 3000 HOLDAS FÖLDTERÜLET, amely ma savanyú füvet és sást terem, eltűnik teljesen. Víztárolók, halastavak, víziszárnyasok tömegei, öntözéses kertészetek, modern takarmánytermelés, fejlett állattenyésztés foglalja cl majd a helyét. S a dombokon, ahonnét ma patakok rohannak le a völgybe, a Koppányba, s hordják le a talajt is, gyümölcsösölt kötik meg a földet. S a víztároló zsilipjei elektromos áramot termelő erőművek turbináit forgatják. Nagyszerű tervek, nagyszerű perspektívák! És nagy lépés előre: termelőszövetkezetek társulnak itt egymással, egyes emberek társulásai válnak itt egy egész járás társulásává és változtatják meg a természet képét, gyúrják át a földet saját igényeiknek, kedvüknek megfelelően. A terveket megvalósító emberek látják majd ennek a hasznát! Gyenis János Ebből sem less már műemlék A Koppány folyó mentén termelőszövetkezetek, termel ős övet- kezeti községek alakultak. A kop- pányszántói Március 15, az érté- nyi összefogás, a nagykónyi Haladás, a regölyi Népszabadság, a tamási Vörös Szikra és Uj Élet termelőszövetkezetek szövetkeztek egymással: gátat vetnek a Koppány és a hozzá tartozó patakok szeszélyeinek és megváltoztatják a Koppány völgye arculatát. Az elgondolásokból tudományos tervek születtek, s Kovács József elvtárs főagronómus íróasztalában vaskos dossziékban térképek, számítások és műszaki rajzok duzzadnak, s a tamási járás szocialista, nem is olyan távoli, jövőjének káprázatos képét vetítik elénk. A tervek szerint a Koppány által érintett községek: Értény, Nagykónyi, Koppányszántó, Re- göly, Pári, Tamási egyetlen vízgazdálkodási és hasznosítási társulásban tömörülnek még az idei télen. A Koppány szabályozása előreláthatólag 3 600 000 FORINTRA KERÜL, s ebből 1 200 000 forintot fizet a társulat; minden hold földre 400 forint költség esik. A többit az A napokban egy régi képes levelezőlap lieriLlt a kezembe, s ez juttatta eszembe az alábbiakat. Valamikor, van annak már vagy három évtizede is, Pakson az alsó Duna-lcany arban egymás után több mint tíz vízimalom sorakozott — mások szerint számuk meghaladta a húszat is — s hatalmas vízikerék által hajtott gépek finom, fehér lisztet őröltek. Emlékszem, a hajók a kanyarban lelassították a tempót, hogy lehetőleg ne zavarják a munkát, ne veszélyeztessék a malmot és az abban dolgozó molnárok életét. Amint aztán a községben megjelentek a gőzmalmok, nem is szólva a villanyerövel dolgozó malomról, egymás után tűntek el a Duna hátáról ezek az évszázados malmok. S az egyik ősszel, ez nem is volt valami régen, már csak egyetlen malmot huzattak fel az imsósi erdő melletti telelőbe, oda, ahol egykor tíz-tizenöt malom is áttelelt, hogy megóvják a téli jégzajlástól. De hiába várta a tavaszt, többé már nem vontatták ki a vízre. A malom azóta magárahagyot- tan, gazdátlanul fekszik a torkolatnál, beszakadt, összerogyott oldalával, jórészt összetörtén, elkorhadva, mindenki kénye-ked- vének kiszolgáltatva. Nemcsak az idő múlása látszik meg a kivén- hedt ereklyén, hanem azoknak a keze nyoma is, akik szaggatják és tüzelik szuette deszkáit. Nem gondozzák már a telelőt sem,' nincs mit teleltetni. Már többször szóvátettiik: műemlékké kell nyilvánítani ezt az öreg jószágot és meg kell menteni az utókor számára. Sajnos, most már nem sok remény van arra, hogy a magyar malomipar egykori becses emlékében az utókor gyönyörködhet. Vagy még mindig lehetne valamit tenni ennek érdekében? K. B. J. — A SZEKSZÁRDI VÁROSI TANÁCS a gimnázium fenntartására az 1960-as költségvetésben közel másfélmillió forintot terve- I zett. A. Tolsztoj, Mk fi la S ¥ (16) Keskeny, vöröses arcuk riadt volt, amint figyelték, hogy nyeli a »soho« a füstöt. De amikor meg- szagoltatták, némileg megnyugodtak és ismét odaültek Guszev mellé. Guszevet egy cseppet sem zavarta, hogy nem tud a Marslakók nyelvén. Oroszországból, a háborúból, a forradalomról és saját hőstetteiről mesélt az új barátainak. — Becsületes nevem: Guszev. Eredetileg a gúnárból származik; a gunár az olyan jóféle baromfi a Földön, ti még álmotokban sem láttatok olyat. Egyébként pedig Atekszei Ivancvicsnak hívnak. Nemcsak hogy ezredet vezényeltem, de egy egész lovashadtesfet. Félelmetes hírem volt, mondhatom. Az én elvem: golyószóró ide, golyóczóró oda, elő a meztelen kardot, aztán rajta! »-Add meg magad, büdö6 kutya!« Azzal aztán lehet aprítani. Köpjetek le, ha én magam csak egy karcolást is kaptam. Nálunk a katonai akadémián különös tantárgy volt: • Alekszej Guszev mestervágása«. Nem hiszitek? Hadtestet akartak rám bízni. — Ujjával feltolta sapkáját, megvakarta a fületövét. —Nem, nem, elegem volt már, engedelmet. Hét esztendeig harcoltam, más is beleunt volna. Msztyiszlav Szergejevicg meg hívott, könyörgött: »Hát hogy a csudába repüljek maga nélkül a Marsra, Älekszej Ivanovics?« így aztán eljöttem. A Mars-lakók hallgatták, ál- mélkodtak. Az egyik egy fiaskót hozott, muskotályszagú, barna folyadék volt benne. Guszev erre előhúzott zsákjából egy üveg szeszt, amelyet még a Földről hoztak magukkal. A Mars-lakók megitták és valamit locsogtak. Guszev hátba verdeste őket, lármázott. Aztán mindenféle apróságot szedett elő a zsebéből és cserét ajánlott. A Mars-lakók örömest cseréltek vele arany holmikat a tollkésért, ceruzacsutkáért és a töltényhüvelyből készült, csodálatos öngyújtóért. Ezalatt Lösz a fedélzet korlátjára könyökölt és nézte az alattuk úszó, egyhangú dombvidéket. Megismerte azt a házat, ahol előző este jártak. Mindenfelé ugyanolyan romok és facsoportok voltak láthatók, s mellettük kiszáradt csatornák kanyarogtak. Lösz a kihalt vidék felé mutatott és jeleidre! kifejezte csodálkozását: miért olyan elhagyott és kihalt az egész vidék? A kopasz Mars-lakó tágranyílt szemében haragos fény csillant fel. Jelt adott és a repülőhajó feljebb emelkedett s ívalakban a csipkés hegyek teteje fölé szállt. A nap már magasan járt, a felhők is eltűntek. Szirénáztak a propellerek, a hajlékony szárnyak, mozgás közben csikorogtak, zúgtak a függőleges légcsavarok. Lösz észrevette, hogy a légcsavarok zúgásán és a szárnyak meg a vitorlák csikorgásán kívül (ahogy a szelet hasították) más zaj nem hallatszik: a motorok zajtalanul működtek. Nem is lehetett látni őket. Csupán a légcsavarok tengelyén forgott egy-egy kerek útéFogdában
