Tolna Megyei Népújság, 1959. november (4. évfolyam, 257-281. szám)
1959-11-11 / 265. szám
1 I » f 4 r TOLNA MEGYEI NÉPÜJSAG ' 1959. november 11. Fennállásának 13. évfordulóját ünnepelte a sárpilisi népi együttes „Még azt mondják Sárpilisen nincs artézi kút, pedig oda márványkőből visz a gyalogút” — szárnyal a dal a sárpilisi kultúr- házban. A járókelők megállnak az ablak alatt, s azt kérdezgetik egymástól: — Mi történt? Csak nem az újból életre kelt népi együttes tart próbát? Az országos hírű sárpilisi népi együttes ugyanis két éy óta alig- alig szerepelt. Hogy miért? Erre a kérdésre ahány ember, annyiféle magyarázatot ad, de most nem is ez a fontos. A lényeges az, hogy az elmúlt hét szombatján a sárpilisi népi együttes fennállásának 13. évfordulóját ünnepelte, s ezzel az ünnepséggel együtt újra kezdték a régóta nélkülözött kul- túrmunkát. Ebben is, mint általában mindenben — ami az utóbbi időkben Sárpilisen történik — a tsz volt a kezdeményező: halvacsorát rendezett a 13 éves fennállását ünneplő népi együttes tagjainak tiszteletére. Ott voltak az idősek, K. Kovács János bácsi, a sárpilisiek népi művésze, Bóli János bácsi és a többiek. Ott voltak a fiatalok is, azok. akik már szerepeltek, de meghívták azokat a fiatalokat is, akiket meg akarnak nyerni a népi együttesben való szereplésre. — 1946-ban alakult meg Sárpilisen a férfi kar, amelynek tagjai szép emlékeket őriznek — eleve níti fel a néhány évek sikersorozatait Bogár István iskolaigazgató, a népi együttes vezetője. Azonban minden szónál ékesebben beszélnek a járási és a megyei kul- túrversenyeken nyert első helyezéseket bizonyító oklevelek, elismerések, amelyek bekeretezve a kultűrház falát díszítik. Az együttes többször megfordult Budapesten is, ahol egész estét betöltő kultúrműsort adtak és a kényes ízlésű budapesti közönség lelkesen tapsolt művészetüknek. Szerepeltek a rádióban is, és az egész ország megismerte a sárpilisi dalokat. „Látod milyen ködös idő Látod, hogy esik az eső” — dalolja mélyen zengő hangján Ács Mihály szólóénekes a kezdősoro- kat, a többiek pedig csukott szájjal, halkan zümmögik kísérőiképpen az édes-bús dallamot. Sorraveszik a dalokat, az emlékeket. A 13. évforduló ünnepsége, amely a tsz jóvoltából halvacsorával volt egybekötve, megfelelt egy főpróbának, s újra meghozta az együttes tagjainak kedvét a kultúrmunka fellendítésére, továbbfejlesztésére. A népi együttes legidősebb tagja, K. Kovács János bácsi a még ma is jó nótás népművész mondott köszöntőt. S ebben a köszöntőben benne volt az elmúlt évek sok szép epizódja, de benne volt az is, hogyan tovább. — Sárpilis község ez év tavaszán szocialista községgé alakult ót, s ez kötelességet ró a sárpilisiekre, amelyet éreznek is. Ez pedig nem jelent kevesebbet, mint annyit, hogy nevéhez méltóan széppé és kultúrálttá kell tenni a falut — mondja Kovács János, az Uj Március Tsz elnöke. Széppé tenni külsőségekben is, ezért rendbe kell hozni a portákat és fel kell lendíteni a kulturális életet, hogy a néhány év óta visszaesett népi együttes régi hírnevének megfelelően terjessze a népi kultúrát. A szocialista község fogalmát tartalommal kell megtölteni. Az az igazi szocialista község, ahol jól működő termelőszövetkezetben jómódú termelőszövetkezeti tagok élnek, takarás, szép házakban és élénk a kulturális élet. Ezek testesítik meg a szocialista község fogalmát. Ezt kell megvalósítani Sárpilis szövetkezeti községben. P.-né Új szénmedence Ukrajnában A Ivov-volinszki szénmedencében üzembe helyezték a hármas számú „Velikomosztovszkaja” bányát, amely a tervek szerint napon ta 2500 tonna szenet ad a népgazdaságnak. A kitermelés és a szállítás minden műveletét gépesítették. Ez a Nyugat-Ukrajnában létesített új .szénmedence tizedik működő vállalata. Ezt a több rétegből álló kőszénlelőhelyet a második világháború után tárták fel és gyors ütemben állították a népgaz daság szolgálatába. A helyi olcsó tüzelőanyag széles távlatokat nyitott a nagy és a múlt bán gazdaságilag elmaradott kerü let előtt. Az itt kitermelt szénnel, amely minőség tekintetében nem marad el a donyec-medencei és a sziléziai szén mögött, már sok gyár és egy villamoserőmű működik. A 7 éves terv során több milliárd rubelt fordítanak a bányamedence fejlesztésére és ötszörösére növelik a széntermelést. boz, olyan, mint a dinamóház, meg az elülső és a hátsó árbocon himbálózott két ezüstdrótból készült, ellipszis-alakú kosárka. Lösz különféle tárgyak nevét kérdezgette a Mars-lakótól és felírta őket. Aztán elővette az előző este elhozott könyvet, melyben tervrajzok is voltak, hogy megkérdezze a geometriai jelek nevét. A Mars-lakó csodálkozva meredt erre a könyvre. Szeme ismét hideg lett, ajkát undorodva elhúzta. Óvatosan kivette Lösz kezéből a könyvet és Fehajította a hajóról. A nagy magasságtól és a metsző levegőtől belenyilalt Lösz mellébe, szeme könnybe lábadt. A Mars-lakó, mikor ezt észrevette, jelt adott és a hajó lejjebb szállt. Kopár, vérvörös sziklák fölött repültek. A kanyargós széles hegygerinc délkeletről északnyugatra húzódott. A hajó árnyéka elsuhant a töréseken, melyeknek oldalában fém- és ércerek csillogtak, a zuzmóval benőtt meredek lejtőkön, beleveszett a szakadékok homályába és eltakarta a csillogó, jeges csúcsokat, tükörsima glecs- esereket. Vad és kihalt volt a táj. — Liziazira — mondta a Marslakó és lefelé intett, kivillantva agró, fémesen csillpgó fúgát. Lösz, ahogy nézte ezeket a sziklákat, melyek széttört égitest szomorú, halott tájaira emlékeztettek, az egyik szakadékban, a kövön, egy feldőlt hajóvázat pillantott meg: az ezüstös fémből készült burkolat darabokban hevert mellette. Amott egy szikla gerince mögött, egy másik hajó törött szárnya meredezett. Távolabb, egy hegyfokon függött a harmadik, alaktalanná vált hajó. Mindenfelé hatalmas szárnyakat, tört vázakat, kiálló hajóbordákat látott. Csatatér tárult elébe: mintha démonok szabadultak volna ezekre a kopár sziklákra. Losz a szomszédjára sandított. A Mars-lakó összehúzta nyakán a köpenyt és nyugodtan nézte az eget. Hosszúszárnyú madarak repültek egyenes vonalban a hajó előtt. Feljebb röppentek, sárga szárnyuk csillogott a sötétkék háttérben; aztán visszafordultak. Losz, ahogy követte szálló útjukat — mélyen a szikláit között — kerek tó fekete vizét pillantotta meg. Bodros cserjék nőttek a partján. A sárga madarak a víztükörre ereszkedtek. A tó hullámzani kezdett, felmo- rajlott, közepéből vastag vízsugár szökött fel, aztán szétfröcs- __ . y ..v, 'W*.,*«*^* ---__DCazéfiiikaLá lük — S zerkesztették a Palánk! Mezőgazdasági Technikum tanulói az iskolai szerkesztő bizottság vezetésével. Szánt a babám... Szánt a babám recece! Csireg- csörög a járom ... Azaz, hopp, 1959-et írunk: A tangazdaság földjén búg a 42 LE-s Belorusz traktor. Három eketestet vontat maga után, 25 cm-es mélységben. A járvasilózó gép hangja is hallatszik egyenletesen, mély zúgással. Szecskázza és fújja a két méter magas silókukoricát. De itt jön az eszközhordozó: döngicsél, mint a méhecske, gyorsan, fürgén járja a táblát, szórja a műtrágyát. Nem is gondolná róla az ember, hogy harminckétféle munkát is tud végezni — panasz nélkül. A G—35-ös viszont nyög, ahogy csigalassúsággal vontatja az ekét. A Zetor, meg az U—28-as csak nevetik, amint elhúznak mellette a tárcsával. A szekszárdi tangazdaság gépesítését csak pár éve kezdték el komolyan, de már jelentős eredményeket értek el. A jól gépesített nagyüzemben az áru előállítása olcsóbb és a végzett munka jobb minőségű. Pár év múlva rá sem lehet majd ismerni a gazdaságra. Nemsokára Velence kombájnt kapunk, újabb és újabb gépek könnyítik a munkát, alakítják át a gazda életét is. Kádl Gábor _______IV. o. M ihez tartsa magát a jovendo űrhajósa Adnék néhány jótanácsot diáktársaimnak, akik felnőve űrhajón száguldoznak majd a naprendszer bolygói között. 1. Mivel a rakéta gyorsan halad; Ne pás se pencher en dehors! Nicht hinauslehnen! E pericoloso sporgersi! Opasno je van se nag- nuti! 2. Az ablakot csak egyik oldalon nyissátok ki, nehogy a bent ülők huzatot kapjanak. 3. A Föld légterét elhagyva az ablakokat csukjátok be, mert a levegő kiesik és megkeresése fáradságos! 4. A Föld mágneses teréből kilépve bármit lehet ígérni, mert a szavaknak nincs súlya. 5. Ha közeledsz a Holdhoz, költözz át a mennyezetre, az lesz. a padló. (Az űrhajó-szerkesztők rakjanak oda is parkettát!) 6. A meteornyájak békésen száguldoznak. Félni nem kell tőlük, de ingerelni sem szabad őket! 7. Menetközben a fel- és leug- rálás, valamint a lépcsőn kapaszkodás szigorúan tilos! »Kazal« III. o. — Szoam — mondta ünnepélyesen a Mars-lakó. A hegygerinc véget ért. Északnyugaton az áttetsző és remegő, forró levegőhullámokon át kanárisárga síkság tűnt fel, széles víztükrök csillogtál:. A Mars-lakó az elmosódó, csodás vidék felé bökött és széles mosolyra húzva ajkát, mondta: Azora. A repülőhajó lágyan megemelkedett. Párás, enyhe légáramlat csapta meg arcukat, fütyörészett fülük mellett. A bővizű csatornákkal átszelt, narancssárga növényzettel és vidám-kanárisátga ligetekkel borított Azora — a szó »örömet« jelent — azokra a vidám tájakra emlékeztetett, amelyeket kisgyermekkorában lát az ember álmában. Széles fémbárkák úsztak a csatornákon, amelyeknek partján elszórt, fehér házacskák, kanyargó, kerti utak húzódtak. Mindenfelé Mars-lakók sürögtek-forogtak. Egyik-másik denevér módján szállt, f:l a lapos tetőkről, átrepültek a vizen vagy a liget mögé ereszkedtek alá. A ligetekben mindenütt tócskák, kis patakok ragyogtak. Csodálatos szépségű volt az Azora vidéke. , !. • ... íFolytatjuk.) .. , Egy napsütéses délután Pillantsunk szét a palánki technikum diákjai között egy hétköznap délután. A kollégium csendes, mindenki talál magának foglalkozást. A kultúrszobában síri csend. Annak ellenére, hogy minden aszal foglalt, csak a sakkfi- gurák kemény koppanása hallatszik. Sakkozóink lázasan készülnek a házibajnokságra. A sportpályán egy csoport atle- tizál. Versenyt futnak, távolug- ranak. A pálya szélén egy hosz- szú erős fiú diszkoszt dob. Készül az országos diákbajnokságra. Bízunk benne, hisz ő az iskola egyik legeredményesebb sportolója. A tornateremben is kemény edzés folyik. A tornászok az elsősökkel foglalkoznak, akik gyötrik magukat, hogy utolérjék az idősebbek teljesítményeit. Ehhez ők minden segítséget megadnak, szívesen csiszolják a fiatalabbak hibáit. Következő állomásunk az ol- vasószo&a. Az itt lévő fiatalok izgalmas regényekbe temetkeznek. Igyekeznek jól kihasználni a szabadidőt. A folyosó egyik szobájából motozást hallunk. Kopfcgta- tásunkra különös választ kapunk: »Majd három perc harminckét másodperc múlva gyere!« Elárulhatjuk: itt a fotó-szakkör másol, nagyít, előhív és retusál. A szomszédban sír a fűrész, kopog a kalapács, reccsen a deszka a véső alatt. A diákműhelyben szorgos- kodnak a diákok: szertári eszközöket készítenek. Most ép szőlőoltvány osztályozó villával akarják kiegészíteni a szertárat. Odakint ragyog a nap. A botanikus kertben serénykedik az ifjúság egy része. Röpködnek a tréfák és közben ásnak, telepítenek, hogy a növényrendszertan megértését megkönnyítsék az ügyesen beosztott bemutató parcellákkal. De csöngetnek... A szórakozásnak vége, kezdődik a komoly tanulás. A tanulószobák megtelnek, még a naposok is belemélyednek asztaluknál a könyvekbe. Asztalos Antal III. o, Emlékezetes nyár 1949-ben történt, apám nyári munkaidőben meghalt. A sok mezei munka mind anyámra és énrám maradt. Elérkezett az ősz, meg kellett kezdeni a szántást. Tervbe vettük anyámmal, hogy nyáron, ami gyepet feltörtünk, ősszel elvetjük. Egy reggel, mi ketten, két ökörrel megindultunk az első barázdán. Ugyanis a föld laza, homokos volt, s nem sokkal előbb vertük szét. Nem tudtuk és nem is gondoltunk arra, hogy a mi ekénk le fog süppedni a jó földben. Vezettem az ökröket, anyám fogta az ekét — ő sem szántott különben soha. A jószág nem akart menni. Anyám verte őket — utóbb engem is; rámfogta: mert nem jól vezetem őket! Sírtunk mind a ketten. Leültünk az eke mellé és úgy sirattuk a saját tehetetlenségünket. Könnyezve és sírva újból hozzáfogtunk és ez így ment, míg az ötszáz öl földet megszántottuk. Ezt a munkát nem felejtem el soha. Hogy milyen keserves köny- nyeken váltottuk meg a jövő évi kenyerünket. Azóta sokat változott a mi sorsunk. Jöttek a gépek és vígan szelik a barázdákat. Anyám belépett a tsz-be, nincs már szántásjra gondja, s mégis szebb, fehérebb kenyér jut az asztalra. Bizony, a mostani' fiatalok nem is sejtik, mit kellett verejtékezni egy karaj kenyérért a tsz megalakulása és a gépesítés bevezetése előtt! Borbás Péterné lev. I. o. Szüret Kedveltebb mezőgazdasági munkáim között talán a legelső helyet a szüret foglalja el. Nemcsak a szépsége, a vidámsága, anyagi háttere miatt, hanem amiért egy parasztember egész évi küzdelme, munkája és remegő féltése érik ekkor gyümölccsé. Már gyermekkoromban boldogság töltött el a szüret idejének közeledtével. Ai.ogy az öntudatom növekedett, ez az érzés mindinkább tudatos megértése lett a munkák nagyszerűségének. Maga a szüret? Talán nem is munka, inkább ünnepnek nevezhetném- Mert az is! Nemcsak nekünk, ak'k dolgozunk és az eredményt várjuk, hanem azoknál: is, akik feláldozzák vasárnapi pihenőjüket azért, hogy legalább egyszer részt vehessenek, szórakozzanak — a szüreten. A tréfálkozástól hangos szőlőben a gazda tekintélye olyan, mint egy hadvezér. Tőle vár parancsot aznap talán még az idő is. A jókedv, a szorgos munka között már gondolataiban rendezkedik, számításokat végez, terveket sző. Ezektől függ a család jóléte. Minden munka szép; befejezése különösen. Szép az aratás, a disznóölés, de a munkák legszebb gyöngye, a maga vigságában, borának zamatéval: a szüret. Klézli József lev. I. o. A Lucapogácsa Talán nincs ember, aki a Lucaszékét hírből ne ismerné; de annál kevesebben a Lucapopácsát. Luca napján tavaly, már kora délelőtt nagy munkában volt édesanyám. Gyúrta a tésztát, amely épp olyan, mint más tö- pöríyűs pogácsáé, de ebbe pénzdarabokat és nagyon keskeny selyemszalagot, 10—12 cm hosz- szút tett, kettőt fehéret, kettőt pirosat. (A babakelengyének fon tos alkotórésze a szalag!) Bizony, egy Itemence pogácsa is kevés lett volna a sok vendéglánynak és fiúnak! Nagy tálakban várt a jóétvágyú fogyasztókra az ebédlőasztalon s hogy a fér- finépségnek i, megjöjjön a kedve, egy hordó bor is felvándorolt a pincéből. Jókedvű tere-fere, víg nótázás között fogyott a pogácsa, míg wlakinejt a. foga meg nem koccant a belesütött pénzdarabtól. Akkor édesanyám elárulta, hogy még ezüstforintost is találhat a szerencsés, valamelyik pogácsában! Nosza, lett erre izgalom! Mindenki az ezüstforintost kereste! Szerettek volna válogatni a pogácsák közt, de az illem szabályo!; szerint természetesen nem volt szabad hozzájuk nyúlni, csak szemmel válogathattak. Addig senki sem kaphatott másikat, míg a kiválasztottat nem fogyasztotta el. így bújtgk elő a pér.zdarabo!;. most egy tizf Mérés, azután egy huszas, majd óriási zsivaj és nevetés közt egy szép lány rózsás ajkai közül hosszú selyemszalagot húzott elő... vagyjinomkod- v(t fogadta a társaság tréfás gratulációit. FAUSZT JÁNOS : . . ÍZ o. _ . . 1 ( l
