Tolna Megyei Népújság, 1959. november (4. évfolyam, 257-281. szám)

1959-11-25 / 277. szám

1959. november 25. TOLNA MEGYEI NÉPÜJSAG Gondtalan öregkor Derűs, megelégedett öregek között a györkönyi Szabadság Tsz-ben Tizennyolc nyugdíjas tsz-tagot tartanak nyilván a györkönyi Szabadság Termelő­szövetkezetben. Munkából ki­öregedett parasztemberek élils gondtalan életüket Györköny- ben, s a tsz elsőrendű kötelessé gének tartja: kiválóan gondos­kodni róluk, derűs, szép öregsé­get teremteni részükre, olyat, amely felülmúlja a volt egyéni parasztok minden várakozását. Elégedettek-e az öregek Györ- könyben, van-e tartalma a sza­vaknak: gondtalan öregkor, vagy frázis ez csupán? — kutat­tuk a faluban, amikor is Batva- lik István elvtárs, a tsz elnöke szíves volt elvezetni a válasz­adásra legilletékesebbekhez, a nyugdíjas öregekhez. A tapasztalatok meggyőzőéit. Bálint Lajosné 74 éves, nyugdí­jas asszony szavait idézem elő­ször: — Tudja mit, én azt mondom: az Isten áldja meg az Istvánt, azt elnököt. amiért rábeszélt bennünket arra ötvenhatban a zűrzavar idején, hogy marad­junk a közösben. Bálint Lajosné fiatalos, fürge, nem is nagyon látszik meg rajta a hét és fél évtized súlya. Ott­hona körül tevékenykedik, ra­gyog a porta és a lakás keze­Hétfőn délután a bíróság Kő­szegi József volt MNB hitelügyi előadót hallgatta ki. Kőszegi be­ismerte a bűncselekmények elkö­vetését és a tárgyalásin úgy lát­szott, hogy elkövetésük miatt megbánást is érez. .Ezzel szem­ben Berényi János és Herényi Ist­ván a legnagyobb mértékben igye keztek tagadni, mit sem törődve a bíróság rendelkezésére álló bizo­nyítékokkal. Karádi György kisiparos kihall­gatását a bíróság kedden reggel folytatta. Karádi a faddi és a ten- gelici termelőszövetkezetben vég­zett különböző építési munkákat. Most amikor a bíró a tárgyaláson tételesen sorraveszi az egyes épí­tési munkákat és az ezekkel kap­csolatos többletszámolásokat a vádlott szemére veti, az rendre- módra letagadja. Azt azonban már nem tagadja, hogy Árkossy- nak és Kőszeginek nagvösszegíi pénzt juttatott. Elismeri, hogy Ár- kossynak összesen 24 400 forintot adott csak azért, hogy a „hálá­ját” kifejezze a munkalehetőségek miatt. Kőszeginek összesen 13 000 forintot adott, mert ő is hozzá­járult a kedvező körülménye!? megteremtéséhez. Karádi a tengelici munkákat 6 hónapig végezte és e rövid idő alatt összesen 37 400 forinttal „kente” meg a két ismerősét. — Megkeresett volna tisztessé­ges, becsületes úton hat hónap alatt 37 000 forintot? — tette fel a kérdést a bíró. Más becsületes ember nem is keres ennyit, ilyen rövid idő alatt, ön pedig csak úgy szórta az ilyen „kisebb” összege­ket. Miből jött ez a nagymérvű haszon, ha a többletszámolásban nem érzi bűnösnek magát? Hiszen ezen kívül még haszna is volt a hat hónaD alatt. Mennyi haszna volt? — Ezen felül még 80 000 forint tiszta hasznom is volt — mondja alig hallhatóan .Karádi. — És ezek után csak egy »-ki­csit« érzi bűnösnek magát? — Igen, mert Árkcssy és Kő­szegi követelte tőlem a már szin­te megszokott összegeket. Az is előfordult, hogy Kőszegi — ami­kor a kórházban fgk"'dtem — kétszer is meglátogatott, how pénzt követeljen tőlem. - Az első munkája nyomán. Az egész csa­lád a közösben dolgozik, kell va­laki otthon is. — S mit kap Bálint néni? (Pontosan, öntudatosan so­mija.) — Pénzt, 315 forintot, külön a fsaládétól 800 öl háztájit, a be­tegség idejére naponta 0,3 mun­kaegységet, fölefjáradékot a föl­dem után, 2 méter tűzifát télire, s nyershúst is a vágásokból, évi 7—8 kilót... Somogyi Andrásné másik nyugdíjas is ugyanezt kapja. A tsz-be már ő sem jár, öreg is, beteges is, otthon segít, ha tud. Körinybelábad örömé­ben szeme, úgy meséli, hogy most veijtek nemrégen három teljes szoba, és egy konyhabú­tort. — Vettek a gyerekek... Dolgoz­nak, keresnek, s jutott belőle erre is. Somogyiéknál két csinos, ma­holnap eladósorba lépő lányuno- ka van, kell hát a staférung. A fiú unoka Pesten az Orvostudo­mányi Egyetem másodéves hall­gatója... — Ezeknek örülök — mondja Somogyi anyó, — ez az én bol­dogságom. Legyen az életük szebb, mint az enyém volt. Úgy látom, hogy lesz is. alkalommal nem adtam neki, má­sodszor azonban kénytelen vol­tam, mert féltem, hogy nem ad újabb munkákat. Kőszegi mon­dotta nekem azt is, hogy ő is a »piacból« él. — Az nem .fordult elő, hogy Ön a pénzátadást megtagadta? — De igen. Egyszer-kétszer elő­fordult. Olykor a megegyezésünk ellenére Kőszegi a bankba bekül­dött könyvelővel visszaküldte a számlákat pénz nélkül, mondván, hogy azek nem szabályosak. Ez szombatonként fordult elő, mert olyankor akartam fizetni — mond ja Karádi a kérdésekre. — Hát volt megegyezés Önök között? — Igen, de csak szóban, Árkos- syval és Kőszegivel. Amikor Kő­szegi egyszer nem adott pénzt, én bementem a bankba ésjszóvá tet­tem Árkossynak a történteket. Erre ő azt válaszolta, hogy én is elfeledkeztem a szombati' pénz­adásról. Ha én adtam nekik, ak­kor ők is hajlandóak voltak szom hatonként 30—40 000 forintot ki­fizetni a tengelici építkezésnél dolgozó munkásoknak. — És nem sokallta Ön az állan­dó pénzelést? — De igen. Egyszer-kétszer meg is mondtam nekik. Erre ők azt válaszolták, hogy majd a munkál? során behozzák azt, amit én nekik juttatok. Biztosan a többlet mérésekre gondallak. — És mi lett a visszaküldött és helytelennel? mondott számlák­kal, miután az általuk kért pénz­összegeket kifizette részükre. — Minden javítás és változta­tás nélkül kifizették a leszámlá­zott összegeket, de természetesen csak akkor, ha én az általuk kért pénzt megfizettem nekik. Láthatjuk, hogy Karádi, Árkos- sy és Kőszegi esetében a kéz-ke- zet mos elve volt az irányadó. Azt gondolták,' hogy,a nép va­gyonát huzamosabb ideig büntet­lenül lehet dézsmálni. A szembe­sítés során Árkossy és Kőszegi tagadták, hogy Karáéival meg­egyeztek és vele szemben követe­lőzőén felléptek volna. A bíróság az ebédszünet után Píeifenroth János kisiparos ki­hallgatását rendelte el. S. J. Itt vannak a nyugdíjasok. Pénzt, háztáji földet, a szociális alap terhére természetbeni jut­tatást, ingyenes orvosi ellátást és gyógyszert, betegségük idejére pedig segélyt kapnak, s fogattal segítik háztáji földjük megmű­velését, termékük betakarítását. Hogyan élnek azok az öregek, akik még nem jogosultak nyug­díjra, de már nehéz munkát vé­gezni nemigen tudnak? Szá­mukra szervezték meg az őrszol­gálatot. Az irodában, az üzem­egységek központjában, raktá­roknál és ólaknál éjjeli-nappali őrséget szerveztek. Egy hónap- ra előre írják ki a szolgálattevő­ket, egy műszak ideje 12 óra. Nappalra 0,75, éjjelre 1 munka­egységet fizetnek a szolgálatért. Az irodában éppen László Sándor a szolgálatos. László bá­csi hadirokkant, egyik lába a háborúban veszett. Ezért végez könnyebb munkát. Feladata: irodát takarít, az udvart rend­ben tartja s vigyáz, hogy a tsz központjában idegen ne cselleng jen engedély nélkül. Munkaegy­ségeinek száma meghaladja a 3ö0-at. kap 7 mázsa búza föld­járadékot, s 150 forint rokkant- sági segélyt. Itt van Cseh Imre bácsi is az irodában: ő meg hivatalsegéd. A hetvenéves Cseh bácsi kül­dönc. postázási és egvéb adódó segédhivatalnoki feladatokat lát itt el. Nyugdí'a még nincsen, hátra van még két esztendő. A Kossuth üzemegységben Incze János áll őrt. Hatvan há­rom éves, beteg,. tüdőnszíhmás. Vigyáz az állatokra, takarítsak s könnvű rr)unj?a közben telik el az idő. A györkönyi Szabadság Tsz-ben t?>hát közmegelégedésre oldották meg az idős tsz-tagok nyári, téli foglalkoztatását. Ez nagy vonzó­erőt gyakorol a még kívülállók­ra. Az élénk, eleven mozgású, nyolcvanéves Vanya Vince bácsi most ősszel csatlakozott a kö­zöshöz. Vidám, jó a kedve, jó példákat iát itt, s bízik a jövő­ben, mert ahogv a többi öreg­nek, úgy neki is gondtalan, szép és megbecsült öregkort ké­pes biztosítani a mezőgazdasági szövetkezeti nagyüzem huma­nizmusa és ereje. Gyenis János A. Tolsztoj: Á 1 I I IA 28. A zemze-férfiak falat emeltek, hogy védve legyenek a vadálla­toktól és kőből magas piramist raktak, annak jeléül, hogy tar­tósan telepedtek le. A piramis te­tejére oszlopot állítottak s a klitli-madár tollaival díszítették. A klitli a törzs oltalmazója volt, útjuk közben megmentette eket a goh-légytől. A zemze-törzs ve­zérei tolldísszel ékesítették a fe­jüket és madárneveket adtak ma­guknak. A fennsíktól nyugatra vörösbő­rű törzsek kóboroltak. A négerek megtámadták őket, foglyokat sze­reztek,'földet szántattak, házakat építtettek, ércet és aranyat ter­meltettek ki velük. A város híre elhatolt messze nyugatra és fé­lelemmel töltötto el a vörösb"- rűelc szívét, mert a zemzék erő­sek voltak, kitalálták az ellenség szándékát és bumerángjaikkal messziről megölték őket. Fakéreg csónakjukén leúsztak a nagy fo­lyóken és adót szedtek a rézbő- r ifiktől. A zemzék unokái nádíedelű, A TÁRGYALÓTEREMBŐL II bíróság folytatta Érfcossy és társai bűnügyének tárgyalását Az egyik elismeri, a másik tagadja bűnösségét Erről is beszélni kell A föld járadék Ilyenkor, november végén a termelőszövetkezetekben számol­gatják, hogy a szorgos munkával töltött esztendő milyen eredmé­nyeket hozott, mennyi lesz az egy munkaegységre eső részesedés. Arról azonban kevés szó esik ál­talában, hogy földjáradék címén mennyi búzát, vagy mennyi pénzt kap a tegnapi egyéni gazda a kö­zösből. Pedig erről is beszélni kell. Hiszen a kötelező földjára­dék fizetés egyszer s mindenkor­ra azt jelenti, hogy az erkölcsi elismerésien kívül anyagi meg­becsülésben is részesül az a ter­melőszövetkezeti paraszt, aki földjét is beadja a közösbe. A földjáradék kifizetését több megyei termelőszövetkezetben megkezdték. Az aparhanti Már­cius 15 Tsz-ben például elsőnek a földjáradékot, osztották ki az idei jövedelemből, ami közel 100 ezer forintot tett ki. Ettől a köz­ségtől még Bittér József szent­lőrinci orvos is 1149 forintot ka­pott földjáradék címén. Neki pe­dig gyakorlatilag semmi köze a tsz-hez, de mert a földjét hasz­nálja a tagság, a föidjáradékot az ő címére is elküldték. A megye egyik legnagyobb közös gazdaságé bán. a több mint négyezer holdas tengelici Petőfi Tsz-ben pedig 8 kiló búzát fizetnek minden aranykorona után a földet bevitt parasztoknak. Ebből 5 kilót ter­mészetben kaptak meg a tagok, ami több mint 12 és fél vagonnyií tett ki. A másik három kiló bú­zát pénzben fizetik ki a tagoknak, ez meg 189 000 forint lesz. Van itt olyan idős tsz-tag, mint például Nagy Jánosné, aki a 19 hold föld­je után közel 10 mázsa búzát ka­pott eddig és mintegy 2000 forin­tot kap földjáradék címén. A felsorolást tovább lehetne folytatni, hiszen a megyében az idén 149 közös gazdaságban fi­zetnek földjáradékot. Egyikben többet, a másikban kevesebbet. De az aranykoronánként! minimé lisat, az 5 kiló búzát mindenütt kifizetik. Van aztán olyan szö­vetkezet is, ahol ennek a duplá­ját adjál?. Ilyen a sárpilisi Üj Március Tsz is. Ebben a közös gazdaságban az a szövetkezeti paraszt, aki 10 holdat vitt a tsz- be, 14 mázsa búzát kap, vagyis ennek a pénzértékét c»ak föld­járadék címén. Nem igaz tehát az a rosszindulatú rémhírterjesz­tés, hogy amikor a paraszt beáll a termelőszövetkezetbe elveszik a földjét. A földet pem veszik el egyetlen szövetkezeti paraszttól sem. Az övé marad akkor is, ami kor nagytáblában van, amikor a közösség műveli. S mert a szö­vetkezet a földet használja, föld- járadékot fizet. Ez az igazság — s erről is beszélni kell. Molnár Lászlóné Mi lesz az önműködő bolygóközi állomás sorsa ? A harmadik szovjet űrrakéta, amely* a Hold túlsó felét lefényké­pezte. folytatja útját. A Föld kö­rül óriási megnyúlt ellipszis- pályán hídadva hol csaknem félmillió kilométernyire távolodik el bolygónktól, hol mintegy 40 ezer kilométernyire újból meg­közelíti azt. Ez a mozgás örökké tarthatna, ám a tudósok megállapították, hogy az .önműködő bolygóközi ál­lomásra számottevő befolyást gya­korol a Nap, amely lassan magá­hoz csalogatja a Lunyikot. Ezért a rakéta pályasíkja fokozatosan .el­tolódik. Igen érdekes jelenség megy végbe: Földünk mintha egy­helyben maradna, az ellipszis pe­dig, amelyen a rakéta száguld, tnegnyúlil? a Nap felé. A rakéta a Földtől számított legtávolabbi pontot elérve egy-egy kis lépést tesz a Nap felé. Ezután visszafor­dul a Föld irányába és megkerüli a Földet. Mivel azonban pálya­síkja a Nap felé megnyúlt, ennél­fogva a Földtől mért távolsága csökken. A harmadik űrrakéta több mint tíz fordulat után olyan közel kerül a Földhöz, hogy beha­tol annak eleinte felső,, igen ritka, majd egyre sűrűbb lágrétegeifce. A rakéta mozgásé ezért erősen lassul, a Földtől számított magas­sága csökken és a levegővel való súrlódása következtében elég. Úgy látszik, ez lesz a sorsa a bolgóközi állomásnak is, amely a 1-Iold láthatatlan feléről készült szenzációs felvételeket továbbí­totta a Földre. kerek kőházakkal ékesítették a várost. Pompás gyapjúruhákat szőttek és képjelekkel le tudták írni gondolataikat; ezt a tudást emlékezetük mélyében őrizték meg, mint az eltűnt civilizáció ősi emlékét. Eltelt néhány évszázad. És ek­kor nyugaton a vörösbőrűeknek nagyszerű vezére támadt. Uru- nak hívták. A városban született, de ifjúkorában elment a pusztá­ba a vadászok és a pásztorok kö­zé. Tömérdek harcost gyűjtött és a város ellen vonult. A zemzék utódai minden tudá­sukat felhasználták a védekezés­re: tűzzel pusztították az ellen­séget, megvadult bivalycsordát hajtottak rá, irtották, őket vil­lámként repülő bumerángokkal. Do a vörűsbőrűeket erőssé tette a nagy számuk és mohóságuk. El­foglalták és kirabolták a várost. Uru a világ királyának kiáltotta ki magát. Megparancsolta a har- casoknck, hogy zemze-lányokat vegyenek feleségül. Akik meg­maradtak a legyőzőitek közti, előjöttek az erdőkből, vissza a városba és szolgálták a győztese­ket. A hódítók elsajátították a zem­zék tudósát, szokásait, művésze­tét. Számos hivatalnok és hódító született a vérkeveredésből. A le­származottal? is örökölték azt a képességet, hogy megérezték a tárgyak természetét. Az Uru-dinasztia hadvezérei növelték a birodalmat, nyugaton kiirtották a nrmódek^t és a Cßen- des-óceán partján földből és kő­ből piramist emeltek. Keleten visszaszorították a négereket. A Niger és a Kongó partján, a Földközi-tenger sziklás partvidé­kén (ott, ahol most a Szahara- sivatag van) erős varakat ékítet­tek. Ez az idő építéssel és hábo­rúkkal telt el. A zemzék földjét akkor Hamagannak hívták. A várost új fallal vették körül ér. ebbe a *alba száz, arany levél- iái kirakott kaput vágtak. A vi­lág minden részéből özönlöttek ide a népek, kincsvágy és kíván­csiság hozta őket. Számtalan lör s fiai járták a város piacait, ütöt­ték fel sátraikat a falai# alatt. Egyszer aztán különös emberek jelentek meg közöttük. Olajbarna volt a bőrük, hosszúkás,, fényes a szemük és horgas az orruk. Oko­sa!: és ravaszok voltak. Senki rrm tudta volna megmondani.' mikor jöttek a városba. De alig műit el egy emberöltő, s a Száz Arany­kapu városának tudománya és kereskedelme ennek a kisszámú

Next

/
Thumbnails
Contents