Tolna Megyei Népújság, 1959. november (4. évfolyam, 257-281. szám)

1959-11-25 / 277. szám

f f f T 4 törzsnek a kezébe került. »Aam fiai«-nak nevezték magukat. Legbölcsebbjeik elolvasták az ősi zemze-könyveket és fejlesz­tették magukban azt a képességet, hogy meglássák a tárgyak lénye­gét. Felépítették a földalatti Alvó Négerfej-templomot és magukhoz édesgették az embereket; betege­ket gyógyítottak, jövendöltek és a hívőknek megmutatták a hol­tak árnyait. Aam fiai gazdagságukkal és tu­dásuk erejével eljutottak az or­szág vezetéséig. Számos törzset a maguk oldalára vontak és feL kelést szítottak egyidejűleg a vá­rosban és a Föld szélein, az új hitért. A véres harcban elhullt az Uru-dinasztia. A hatalom Aam fiainak kezébe került. Ezekben az ősi időkben történt az első nagy földrengés. Sok he­lyen, a hegyek között, láng tört fel és hamu borította el az eget. Az atlanti földrész déli részén ha­talmas területek merültek az óceánba. Északon sziklás szige­tek emelkedtek fel az óceánból és hozzdbleszkedtek a szárazföld­höz: így keletkezett az európai síkság. Aam fiai minden hatalmukat arra használták, hogy kultúrával ruházzák fel azt a sok törzset, amelyeket az Uru-dinasztia leigá- zott,. és amelyek Aam fiainak ol­dalára állottak. De az új uralko­dók nem kedvelték a háborút. £.lvó Négerfejjel ékesített hajó­kat ácsoltak, megrakták fűszer­rel, szövettel, arannyal és elefánt- csonttal. Az új vallás papjai ke­reskedők és kuruzslók képében messzi földekre hajóztak. Keres­kedtek, ráolvasással és imával be­tegeket és «nyomorékokat gyógyí­tottak. Áruik őrizetére minden országban piramisalakú, nagy házakat építettek, s elhelyezték bennük az Alvó Fejet. így ter­jesztették vallásukat. Ahol a nép felkelt a jövevények ellen, a ha­jókból bronzba öltözött, pajzsos, tolldíszes vörösbőrűek csapata szállt ki és rémületbe ejtette a lakosságot. így terjedt és erősödött újra Zemze ősi földjének birodalma. Most Atlantisnak hívták. A nyu­gati határszélen, a vörösbőrűek országában felépítették a máso­dik nagyvárost: Ptitliguát. Az atlantidák kereskedőhajói eljutot­tak messze keletre, egészen In­diáig, ahol akkor még fekete faj uralkodott. Ázsia keleti partvidé­kén pillantották meg először a sárga, laposarcú óriásokat. Ezek köveket hajítottak a hajókra. Az Alvó Fej vallása tárt ajtók­kal várt mindenkit. Az erő és a hatalom legfőbb fegyvere volt, de értelme, belső tartalma hétpecsé­tes titok maradt. Az atlantidák kifejlesztették Zemze bölcsessé­gének magját és még csak Ttezde tén voltak annak az útnak, amely egész fajukat pusztulásba vitte, Ezt mondták; TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG — A valódi világ láthatatlan, megfoghatatlan, nem hallható, nincs íze sem szaga. A valódi vi lág az értelem mozgása. E moz­gás kezdetének és végének célja megismerhetetlen. Az értelem anyag, keményebb, mint a kő, gyorsabb, mint a fény. Mint min den anyag, az értelem is nyugal­mat keres, álomba merül, vagyis mozgása lassúi: az értelem anya gi formába öltözik. Amikor az álom mélyebbé válik, az értelem tűzzé, vízzé, levegővé és földdé változik. Ebből a négy elemből te vődik össze a látható világ. A tárgyak az értelem ideiglenes ösz- szesűrűsödései. A tárgyak az össze sűrűsödő légkör magjai, hasonló ak a kerek villámokhoz, amelyek ben a viharos levegő tömörül. A kristályban az értelem teljes nyu galomban van. A világűrben az értelem teljes mozgásban van. Az ember: híd az értelem e két ál­lapota között: az emberen kérész tül árad az értelem a látható vi­lágba. Az ember lába kristályok­ból van, hasa a Nap, szemei a csillagok, feje pedig edény, amely nek széle a mindenségbe nyúlik. Az ember a világ ura. Meghódol nak előtte az elemek és a moz­gás. Ereje, amellyel kormányozza a világot, értelméből árad, mint ahogy az agyagedény nyílásából árad a fény. (Folytatjuk.) Mint ismeretes, a Tolna megyei képviselőcsoport legutóbbi ülésén a megye vad- és erdőgazdálkodá­sáról tárgyaltak a különböző szak­emberek bevonásával. A vita során számos javaslat hangzott el, hogy e munka megjavítása érde­kében lehetőségeinket jobban használjuk fel és a végrehajtásba be kell vonni az eddigieknél még aktívabban a fiatalokat is. Ennek érdekében a képviselő- csoport levélben javasolta a me­gyei tanács művelődésügyi osztá­lyának, hogy segítségükkel az is­kolákban többet foglalkozzanak erdőink, valamint a községekben az utak mentén található fák vé­delmével. — Ezen túlmenően — szól a le­vél a továbbiakban — helyes len­ne, ha az iskolák aktívan részt vennének öntevékeny fatelepítési munkákban, a csemeték gondozá­sában és védelmében. — A csoport hasznosnak tarta­ná, ha a tamási gimnázium erdő­gazdálkodási politechnikai tago­zatot indítana, a szedresi általá­nos iskola pedig a pusztuló eper­faállomány gondozásában vállal­na tevékeny részt. A vita foglalkozott a gyümölcs­fatelepítés problémáival is. Ezért a csoport hasznosnak látja az is­kolakertek működését és javasol­ja, hogy az iskolakerti munkában fordítsanak nagyobb gondot a gyümölcsfacsemeték nevelésére. A KISZ Megyei Bizottságának is megírta javaslatát a képviselő- csoport, melyben felhívja, hogy — a nagyszerű eredményeket elért KISZ nyári táborok programját terjesszék ki a megye erdőtele­pítési munkáira is, mégpedig fő­ként a talaielőkészítés és a cse­metegondozás munkáira. — Helyes lenne — olvashatjuk a levélben —, ha egy-egy iskola KISZ-szervezete valamely közeli erdőterület felett védnökséget vállalna, az úttörőcsapatok pedig a belterületek fásításában és a csemeték védelmében vennének tevékeny részt. — Különösen felhívjuk a figyel­met a gyönyörűen fejlődő hőgyé- szi fenyőtelepítés, valamint a szekszárdi parkban levő nagyér­tékű tiszafák védelmére. Természetesen ezenkívül a kép­viselőcsoport tagjai választóik között járva személyesen is segí­tik, hogy gazdálkodásunk ezen a területen is a kívánt színvonalra emelkedjék. És hogy nem pusztába kiáltott szó marad a javaslat, álljon bizo­nyításra egy másik levél az „Épít­sük, szépítsük városunkat” moz­galom eredményeiről. Alig egy éttel ezelőtt hirdette meg a KISZ zekszárd Városi Bizottsága ezt a mozgalmat és máris széleskörű visszhangra talált. Pénteken és vasárnap több mint száz KISZ- és úttörő-fiatal a versenyfelhívásra válaszolva, a kertvárosi lakosság nagy öröme és elismerése köze­pette, megkezdte az őszi fásítási munkálatodat. Az épülő új város­rész valamennyi utcájában a fia­talok gondosan kiásták az oda el­ültetésre kerülő fák helyét, ahova rövidesen elültetik a városi tanács szakembereinek irányításával a fákat is. összesen 251 gödröt ás­tak ki. amely közel 350 óra vég­zett társadalmi munkának felel meg. Eddig a munkák végzésénél kü­lönösen dicséretet érdemelnek: az AKÖV KISZ"fiataljai, a közgaz­dasági technikum és az általános gimnázium KlSZ-szervezetei, va­lamint az I., és a II. sz. általános iskola úttörő Örsei. 1959. november 25. DCűzíftiik&lAi&k Szerkesztették a tolnai gimnázium tanulói az iskolai szerkesztő bizottság vezetésével. Mindig segít a KISZ Ódon ház, festői szépségű régi kert. A szobában két kedves öreg néni. a falon képek, amelyeket már megkoptatott az idő, hiszen még az 1848-as szabadságharc ka­tonáit, csatajeleneteit idézik fel. Ezek a képek visszahozzák a XIX. századot. Már-már hatalmába ejt bennünket valami furcsa érzés, amit nagyon régi dolgok, emlékek ébresztenek az emberben. Igen, a Garay nővérek házában vagyunk. De hamarosan egy-egy erőteljes fejszecsapás, fiatalos hangok, vi­dám kacagás elűzik a múlt század illúzióját. Az udvaron vidáman beszél­getve fiúk vágják a fát, a lányok pedig vizet hordanak, ők a KISZ- szervezet segítő brigádjának tag­jai. De nehogy azt mondja vala­ki, hogy csupán a régiség varázsa vonzza őket — látogassunk be egy szegényes, tiszta konyhába. La­kója egy nagyon öreg házaspár, kiktől a fiatalságukon kívül a hal­lásukat és részben a látásukat is .plrabolta az idő. Pár leány azon mesterkedik, hogy a nagytakarítás és nem utalsósorban a kályhatisz­títás körében szerzett tapasztala­tait hasznosítsa. A kert sem ma­rad felásatlanul, s a kukorica* fosztás is új élményt jelent a KISZ „ifjúmunkásainak”. Vidá­man megy az almaszedés is, s hogy a jövő generációját sem fe­ledjük, a babaruhavarrás rejté­lyei sem okoznál: gondot. Munkáskezekben nincs hiány, annál több a munkalehetőségben. Többen, akik szintén támogatásra szorulnak, visszautasítják a segítő kezeket. Talán szerénységből, ta­lán bizalmatlanságból? Pedig úgysem szabadulnak meg tőlünk. S reméljük, hogy ez KlSZ-szerve- zetünknek is becsületére válik. Bajnay Edit IV/b. Utó- vagy előszó ? Nézem a cikkeket, rövideket és hosszúakat. Ez a mi életünk. El sem fér talán egy oldalon. És egyszer csak... hopp! Gyerekek, ti csak a KlSZ-szer- vezetről írtatok? Hol marad az iskolánk? Tágabb helyet, több szót érdemelne, annál is inkább, mert szépen rendbehozták, s ami fő: egy tekintélyt sugárzó televí­zióantenna is pompázik a tetején. De rögtön látom szemrehányó arcát az újságírás ifjú mesterei­nek. „Aki olvasni tud soraink kö­zött, láthatja, hogy cselekedete­ink kapcsolatban állnak iskolánk­kal.” Én ezt az olvasókra bízom! Igen, de kifelejtettétek, hogy hibáink is akadnak bőven. Töb­bek között a fegyelmezetlenség, amely sokszor megkeseríti a ta­nárok napjait. Ezért bizonyos fo­kú szigorúsághoz kell folyamod­nunk. Aztán többször hallottam már a körünkben elterjedt „hu­liganizmusról”. Érdekes, hogy ezt a kérdést legtöbbször iskolai szer­vezetekkel kapcsolatban vetik fel. És most, hogy itt az alkalom pub­likálni egyet s mást, hát kérdem én: mit szólnának a kedves olva­sók, ha 17—18 éves lányokat apró székecskéken, babaruhát varrva látnának, s ami talán a legmókásabb óvodában? Igaz, hogy közben a legújabb táncda­lokat hallgatják, de varrnak: kis­kosztümöt, pongyolát, napozót — a babáknak — a gyerekeknek. Vagy beszélhetünk huliganiz­musról ott, ahol ugyanezen „te­kintélyes” korú lányok képessé­geiknek megfelelően „hintáznak” a tsz almafáin és közben nevet­nek, tréfálnak — és jaj már a ti­zedik gyümölcsöt eszik? Azért örültünk nemrégen Somi Benja­min elvtárs kijelentésének, aki egy körünkben eltöltött kérdezz — felelek délutánról kijelentette, hogy jól sikerült, és nagyon jól érezte magát. És még egyszer, tízszer, száz­szor: nem domináló nálunk a hu­liganizmus. Szívvel, megértéssel, kérdésekre adott válaszokkal kell felénk fordulni. Mi diákszívvel megérezzük, hogy ki bízik ben­nünk, s a bizalom sokszor maga­biztossá teszi az embert. Hiszen számtalan kérdésünk van az élet­re, a munkára vonatkozóan, külö­nösen nekünk, negyedikeseknek — most még innen, az iskolából. Aremann Anna IV/b. Szovjet katonák az iskolában Hányszor megejt bennünket az idegen dallamok varázsa, tá­voli népek tisztán csengő éne­ke. Hányszor hallottuk már al­konytájban a mélabús orosz népdalokat felzengeni a katonái: ajkán. Ismerkedjünk meg ve­lük jobban! - A tervből valóság lett. Meghívásunkra két szovjet katona látogatott el iskolánkba. Részt vettek az orosz szakkör foglalkozásán, amely rendkívül vidám hangulatban folyt le. Szovjet barátaink orosz népda­lokat és énekeket tanítottak, majd elbeszélgettek velünk és feleltek fogyni nem akaró kér­déseinkre. A jól sikerült szak­köri foglalkozás után megtekin­tették tantermeinket, szertára­inkat, a politechnikai termeket és iskolánk egyik büszkeségét, a rádióskört. Beesteledett, amikor elbúcsúztak tőlünk. De ez nem jelentette azt, hogy ezzel meg­szakadtak kapcsolataink, sőt ezután gyakrabban fognak el­jönni hozzánk. Legközelebb hanglemezeket is hoznak ma­gukkal. Nemcsak az orosz nyelv, zene kerül hozzánk köze­lebb, de maga az érzésekkel teli, bátor nép is. Han Anna IlI/b. Sport Iskolánk sportélete nem mu­tatja azt a szintet, amit tavaly elértünk. Ezt a hanyatlást a DSK rendelete idézte elő, mely szerint az a tanuló, akit valamilyen sport körbe igazoltak, a gimnázium színeiben nem versenyezhet. Ez rányomja bélyegét minden ver­senyre. Nálunk ez főleg a kézilab­dában mutatkozik meg, ahol ta­nulóink képességei alapján jobb eredményeket tudtunk volna el­érni. Reméljük, hogy ezen segí­teni fognak az illetékes szervek. Házi bajnokságokat jó eredmény­nyel zártuk. A kézilabda és kispá­lyás futballbajnokságokon is jó eredmények születtek. Az eddig elért színvonalat fejleszteni akar­juk és jobb eredményekkel szeret­nénk szerepelni a megyei verse­nyeken is. Kollár József IV/b Nem maradt pusztába kiáltott ssó- A képviselőcsoport javaslataiból A nevelési feladatok kerülnek előtérbe a művelődési otthonok munkájában Valamennyi művelődési otthon elkészítette már munkatervét a téli hónapokra. A tervek általá­ban jó érzékkel készültek, ma már sokkal nagyobb figyelmet fordítanak a művelődési ottho­nok szórakoztató jellege mellett azok nevelő, oktató feladataira is. Nagyon helyesen előtérbe kerü/t az ismeretterjesztés megjavítása, az ismeretterjesztő jellegű szak­körök szervezése. Bonyhádön pál dául az a cél, hogy mindennemű kulturális tevékenység a három művelődési otthon valamelyiké­ben történjék. Kihatással akarnék lenni az egész megye életére, ezt példázza rövidesen sorrakeriilő fotókiállításuk; nemzetiségi pro­blémákkal is helyesen foglalkoz­nak. A tél folyamán igazán sokirá­nyú lehet a művelődési otthon munkája. Az emberek szabadideje megnövekszik, könnyebben szer­vezhetők bármilyen rendezvényre és fokozottan igénylik is a ren­dezvényeket. Sok községben ren deznek — elsősorban a termelő­szövetkezeti községekben, de má­sutt is — munkaegységszámítási tanfolyamokat, előadássorozato­kat a mezőgazdaságot érintő kér­désekről. Sárpilisen újjászervezték az_ egykoron országos hírű népi együt test, Bután folyik a munka, s Szekszárdon is megindult a szer­vezés a Sárközi központi együttes létrehozására. Dombóvárott igen jóképességű táncegyüttest hoztak létre s nagy gondot fordítanak ar­ra, hogy az együttes tagjai ne csak népitánc tudásukat gyarapít­sák, hanem néprajzi ismereteiket is növeljék. Iregszemcsén még nehéz lesz ez a tél, hiszen a mű­velődési otthon építése nem feje­ződött be és az idén nem is fog, de a lakosság példásan aktív részvétele az építőmunkában az igények meglétét bizonyítja, amrly igényeket jövőre már ki is lehet elégíteni. Fornádon az állami gaz­daság^ épített korszerű, szép mű­velődési otthont. A pártszervezet és a szakszervezet munkája nyo­mán életet is vittek a kultúra haj­lékába, pedig nem a könnyebb utht választották, a nevelési fela­datokra helyezték a fő súlyt. Nagy- kónyiban még döcög a munka. Ehhez persze hozzájárul az is, hogy a művelődési otthon nem megfelelő. Viszont figyelembe ke'l venni, hogy a községben több mint háromszázan olvasnak újsá­got, a szomszédos Medgyes ousz- tán a 120 családból pedig kilenc­vensen. Igény tehát van s a mű­velődési otthon nem megfelelő volta mellett is lehetne javítani a kulturális életen. A tanasztalok igazán sokfélék, tennivaló van bőven. Mindenesed­re örvendetes tényként kell el­fogadnunk, hogy a náoművelés irányítói az idén már fokozottan törődnek a tanfolyamok, szakkö­rök, előadássorozatok szervezésé­vel, a nevelési feladat került elő­térbe művelődési otthonainkban. (-ei) — Óriás csontvázat találta Asszamban. Indiában egy asszs mi iskola építésénél 3,35 méte nagyságú csontvázat találta! amelyről a szakértők azt állíl ják, hogy emberi maradvány Egy asszami napilap beszámolói szerint a csontváz egyetlen ujj akkora, mint egy normális em bér karja. A különös leletet fejje kelet felé fekve kősírban talál ták, 1,20 méternyire a föld alatl

Next

/
Thumbnails
Contents