Tolna Megyei Népújság, 1959. november (4. évfolyam, 257-281. szám)

1959-11-24 / 276. szám

f

!

1959. november 24.

TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG

s

Ä kongresszusi küldött

Egész nap jönnek-mennek az ügyfelek. Horváth Eszti tsz-fia- tal lakásügyben kereste fel a községi tanácsot.

— Juliska néni! Lakásra lenne szükségünk.

— Lakásra lenne szükségetek? Hogyhogy, tudomásom szerint most építtettetek új házat.

— Hát, tudja Juliska néni, megvolt az eljegyzésünk és januárban lesz az esküvőnk, külön szeretnénk költözni.

— Hát ha januárban esküdtök, akkor még van idő a lakás kiutalására, várhattok egy kicsit.

— Igen, várhatnánk, de most már megvásároltuk a szoba- és a konyhaberendezést és megmondom őszintén, mire megtartjuk az esküvőt, szeretnénk berendezni a lakásunkat is — mondja a fiatal tsz-lány.

Házasságok- kötése, születések anyakönyvezése és egy sereg egyéb hivatalos dolga van a dunaszentgyörgyi tanács elnöknőjének. Rózsa Júlia elvtársnőnek.

A fiatalok csak úgy egyszerűen, keresztnevén »Juliska néninek«, az idősebbek »Juliskámnak« szólítják a tanácselnöknőt, aki községük szülötte és a tanácsok megválasztása óta tölti be a tanácselnök tisztjét Du- naszentgyörgyön.

— A felszabadulás után földműveléssel foglalkoztam, részes arató voltam, napszámba jártam — mondja.

— Hogy jutott el eddig? — kérdezem.

— Sok munka és tanulás árán — mondja egyszerűen, majd így folytatja: — Rájöttem, hogy hiába van meg a vezetőben a jószándék, ha hiányzik a politikai és szakmai tudás, hozzáértés. 1956-ban öthónapos köz- igazgatási iskolát végeztem, jelenleg a tanács akadémia első évfolyamának levelező tagja vagyok.

Nemcsak maga, hanem a tanácsapparátus valamennyi tagja tanul. Van aki a jogot végzi, mások pénzügyi ismeretekből, gazdasági ismeretekből, könyvelésből szerezték meg a képesítést.

A dunaszentgyörgyieket — azon keresztül, hogy a megyei pártértekezleten tanácselnöknőjüket küldöttnek választották meg a párt VII. kongresszusára — nagy kitüntetés érte. Ar- . ra kérik küldöttüket, tolmácsolja a pártértekezleten azt, hogy a párt és a kormány számíthat a község kommunistáinak és a pártonkívüliek helytállására.

— Nem kell szégyenkeznünk falunk miatt — hangoztatják. És ez így is van. Az utóbbi három év alatt megváltozott a község arculata. Több mint négy kilométer hosszúságú járdát építettek és megépült büszkeségük az új óvoda, amely részben a községfejlesztési hozzájárulásból, részben pedig a

lakosság részéről vállalt társadalmi munkával épült fel, hogy csak a nagyobb létesítményeket említsük.

Még az óvodával úgyszólván nem is végeztek teljesen, de már újabb létesítmények megvalósításán dolgoznak. Négytantermes, emeletes iskola építését tervezik az óvoda mellé. És hogy mennyire szívügyüknek tartják az iskola építését, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy elkészültek a műszaki rajzok, ezen kívül 70 köbméter sódert és a tetőhöz szükséges faanyagot már be is szerezték.

A tanácselnöknő, de az egész község olyan leleksedéssel beszél az új tervről, hogy az ember képzeletében szinte maga előtt látja a piros tetejű új iskolát, az első emeletes házat Dunaszentgyörgyön, amely társa dalmi összefogással épül.

— Na'gy megtiszteltetés magam és községem számára az, hogy részt vehetek pártunk VII. kongresszusán. Lesz-e alkalmam tolmácsolni a község lakosságának üzenetét, nem tudom. Az biztos, hogy a dunaszentgyörgyi becsületes dolgozók gondolatban valamennyien velem lesznek azon a nagy- jelentőségű tanácskozáson, ahol az ország, s ezen belül szűkebb hazám, Dunaszentgycrgy lakosságának jobblétéről tárgyalnak.

Pozsonyiné

A sínek között

A TIZENNYOLCADIK

vágányon gurítanak. A cukorrépával rakott vagon súlyos dübörgéssel közeledik a vonathoz. Gyors mozgású vasutas féket tesz a sínre. Az acélkerék felsikolt, szikrát hány, a kocsi futása meglassul és halk koccanással ütődik a szerelvény végéhez.

Itt, ahol egy percre nem szűnik meg a munka, ahol állandó a bal- eseti veszély, csak jól képzett, ügyes, jó eszű emberek dolgozhatnak. S fiatal barátomra, Kesze- ricze Józsefre — néhány perce, hogy megismertetett vele Tóth Ferenc térfőnök — az előbb elmondottak ráilleríek. Pedig még csak egy év óta vasutas. Fiatalember. Az ifjúsági szövetség tagja. S tegyük hozzá mindjárt, szorgalmas, aktív tagja az ifjúság ügyeit, gondjait intéző jól működő állomási KISZ-nek.

Néhány percre hagyja csak abba a munkát, amíg beszélgetünk. A vastag kocsifelíró könyvet hóna alá fogja, rágyújt egy cigarettára. S megfontoltan, okosan beszél a vasúti munkáról, jelesen a fiatalok kongresszusi versenyéről.

— Ha csak egy éve vagyok vasutas — mondja -r, az még nem jelenti, hogy nem szerettem meg a szakmát, és nem tudom értékelni. A kocsifelírók — így én is — mindig nyitott szemmel járunk. S Játiuk, hogy mit fuvarozunk, azt is. hogy egyre többet. Nagyon sok 47. építőanyag. A termény, cukorrépa, burgonya szinte annyi, hogy Dunát lehetne vele rekeszteni.

— S a forgalmat is — szólok közbe.

— Hát igen, lehetne. De éppen a verseny az, mely nem enged gátat vetni a forgalomnak. Ennek eredménye az, hogy egyre kevesebb időbe telik, míg egy vagon fordulót tesz. És rajtunk múlik, hogy mind gyorsabban dolgozzunk.

— Az eredmény?

— Nem kell szégyenkeznünk. Úgy tudom, hogy a fiatalok eddig teljesítették vállalásukat. És, talán még ráadás is lesz.

— A kongresszusi műszakról van szó — világosít fel Tóth Ferenc. Keszericze József azután folytatja az intéző gondolatát:

— Mi így ünnepelünk, így készülünk a kongresszusra, kiszista módon jobb, pontosabb munkával.

MUNKA ITT VAN BŐVEN.

A háromtagú kocsifelíró brigád közreműködése nélkül például nem mehet el vonat az állomásról. S ez azt jelenti, hogy felírják a vagonok számát, betűjét, nemzetiségét, sorozatát, rakott-e vagy üres, az ólomzárak számát, s azt is, hogy a rakomány sértetlen-e. Mert előfordult már olyan eset is — igaz nagyon ritkán —, hogy hiányzott az áruból. Bódis Győző — ugyancsak kocsifelíró — egy alkalommal éberségével a tartály- kocsi dézsmálását akadályozta meg. Keszericze József pedig észrevette, még az ősz elején, hogy a vagonban levő kútgyűrűk összetörtek. Máskor meg az ólomzár- hiányt fedték fel. Ilyenkor intézkedni kell. Sürgősen, gyorsan, ha

Adeni nők tüntetnek a fátyol ellen

Hat adeni arab fiatal lány megjelent az »Aden Chronicle« című helyi lap szerkesztőségében; ünnepélyes nyilatkozatot tettek,

Dunyhát, párnát, használt “ tollat ismét veszünk «

MÉH

Szekszárd, Paks, Bonyhád, Dombóvár, Dunaföldvár.

(61)

amely szerint a jövőben nem hajlandók elfátyolozni arcukat. Ezt a forradalmi jelentőségű határozatot egy 30 tagból álló női gyűlés hozta. Mihelyt a férfiak értesültek róla, tüntető felvonulást rendeztek a szerkesztőság előtt. Ademben a nők felszabadulási mozgalma egyre nagyobb méreteteket ölt, noha a férfiak mohamedán papok bíztatására mindent elkövetnek, hogy meghiúsítsák a nők korszerű törekvését.

lehet úgy, hogy még a következő vonattal továbbítani tudják a hibás vagont.

NEMCSAK A VAGONMOZGÄS,

a tolatás, a vonatok közlekedése veszélyezteti a kocsifelírót. a vagonokban levő százezer forint értékű árukat; hanem néha elvetemült emberek is. De ezek a tolvajok, a vasúti szarkák már alig- alig tűnnek fel az éj leple alatt settenkedő, zsákot cipelő alakjukkal. Ebben is nagy részük van a kiszeseknek. a kocsiíelíróknak: éberségükkel lehetetlenné teszik a dézsmálás kísérletét is...

A vonatot — 4062/d. Kaposvárra megy —, mely mellett beszélgetünk, időközben átveszik a kísérők. Keszericze József tájékoztatja őket a rakományról. Aztán szalad az irodába, mert még sok dolog van a papírokkal, s mire eljön az indulási idő, ennek készen kell lenni. A menetrend szerinti indítás, az áruk gyors célhoz juttatása is a kocsifeló-ó fiatalok kongresszusi versenyében szerepel.

pj.

Erről is beszélni kell

A felvásárlásokról és a spekulációról

Pártunknak, és kormányunknak nagyon jelentős, a mezőgazdasági termelés területén korszakalkotó intézkedése volt a mezőgazdasági termékek kötelező beszolgáltatásának megszüntetése. Az új rendszer: a felvásárlási rendszer hasznos és ösztönző a parasztságnak, mert hiszen az állam jó-áron veszi át a termékeket. Hasznát látja az új rendszernek egész népűnk is: A legújabb adatok szerint 10—12 százalékkal több mezőgazdasági termék kerül felvásárlásra, mint amennyit a kötelező rendszerű beszolgáltatással begyűjtöttünk. Például idén 40 százalékkal több hízott sertést, 54 százalékkal több baromfit, 28 százalékkal több tojást, 41 százalékkal több tejet vásároltunk fel, mirít a felvásárlási rendszer alkalmazásának első évében, 1957- ben. A felvásárlásoknak ez a növekedése is bizonyítja a felvásárlási és az ehhez kapcsolódó árrendszer ösztönző, egészséges voltát.

Ennek ellenére mégis azt kell mondanunk, hogy nem lehetünk elégedettek a felvásárolt termékek jelenlegi mennyiségével. Vonatkozik ez főként a gabonafélékre, a kukoricára és a burgonyára, de az állatokra, állati termékekre is. Nem lehetünk elégedettek, mert pártunk és kormányunk politikájának az a törekvése, hogy az életszínvonalat állandóan emelje. Az életszínvonal emi kedésének nélkülözhetetlen feltétele az: hogy mezőgazdasági termékekből is évről-évre jelentősen több kerüljön a városba. Ezért a mezőgazdaságnak fokozott mértékben növelni kell árutermelését’ (értékesített termékeinek összegét!. Kétségtelen, hogy ennek vannak objektív akadályai. A kisparcellákon dolgozó egyéni paraszt termelésének, így árutermelésének is határai — még* pedig igen szűk határai — vannak. Ez igaz. (Éppen ezért össznépi érdek a mezőgazdaság szocialista átszervezése). De az is igaz, hegy manapság a meglévő lehetőségeket sem tudjuk kihasználni megfelelően és a meglévő feleslegeket sem tudjuk maradéktalanul felvásárolni.

Az árutermelés fejlesztése és a felvásárolt termékek mennyiségének fokozása bonyolult, sokrétű kérdés. Rövid írásban nem is lehet kifejteni. Egy problémára, azonban élesen rá kell világítani: az árdrágításra, egyesek üzérkedésére és ezzel kapcsolatban a spekulációra.

Nagymértékben gátolja megyénk egyes községeiben a felvásárlást az ott megjelenő és titokban garázdálkodó üzérek munkája, akik kihasználva az egyes területeknek bizonyos termékekből jelentkező magasabb szükségletét, a megengedettnél magasabb áron vásárolnak és még magasabb áron adják tovább a vásárolt termékeket.

Az üzérek persze rémhíreket terjesztenek saját zsebük érdekében, spekulációra buzdít tevékeny ségük és zavarják a tervszerű felvásárlást és ellátást.

Rendeleteink vannak az árdrágítás ellen, s mód arra, hogy a ren deletek erejével megfékezzük az üzérek munkáját. Egész népünk érdeke, hogy pártunk és kormányunk életszínvonal-emelő politikáját ne zavarhassa meg egyes spekulánsok garázdálkodása. És az üzérek ellen fel is lépünk, törvényeink teljes szigorával s ne is csodálkozzanak, megkapják jogos büntetésüket.

(gyenis)

II svájci Bük

nem mernek éini szavazati jogukkal

Vaud kantonban egy kis Champ- martin nevű falucska szavazati joggal rendelkező asszonyai, akiknek idén első ízben lett volna joguk az urnához járulni, mind egy szálig távolmaradtak a szavazástól. A hatóságok nyomozni kezdtek, hogy mi lehet ennek az oka. Kiderült, hogy Champmar- tin férfilakossága abban a hitben élt, hogy az asszonyoknak csak tévedésből adtak, egyenlő politikai jogokat a férfiakkal, hiszen Vaud kantonon kívül Svájc többi részében a nők máig sem szavazhatnak. A champmartini asz- szonyok ugyan megkapták szavazó cédulájukat, de a helység férfilakossága értésükre adta, hogy semmi keresnivalójuk a szavazóhelyiségben és ezért lemondtak arról, hogy politika,i jogukkal éljenek.

A. Tolsztoj:

I f A

Aelita megrázta fejét. Szíve tompán, fenyegetően vert. A kapcsolótábla fölé hajolt és bedugta a tükör kapcsolóját. A homályos tükörben egy párnákkal bélelt karosszékben szunyókáló, ráncos arcú öregember jelent meg Az ablakon beszűrődő fény bolyhos takarón fekvő, aszott kezére hullott. Az öreg megrezzent, megigazította lecsúszott szemüvegét, szemüvege fölött a tükörbe nézett és mosolygott foghíjas szájával.

— Mit mondasz, gyermekem?

— Félelem bújkál bennem, tanítóm — mondta Aelita. — A józanság cserben hagy. Nem akarom ezt, félek, de tehetetlen vagyok.

— Az Ég Fia zavart meg?

— Igen. Az... az zavart meg benne, amit nem értek. Most be-- széltem apámmal. Nyugtalan volt. Úgy érzem, harc folyik az Ég Fia

körül a Legfelső Tanácsban. Félek, hogy a Tanács valami szörnyű határozatot hoz. Segíts, tanítóm.

— Most mondtad, hogy az Ég Fia megzavar téged. Jobb lesz, ha egészen eltűnik.

— Nem! — mondta gyorsan, élesen, felindultan Aelita.

Aelita tekintetétől az öreg el" komorodott. Ráncos szájával szinte csámcsogott.

— Nem tudom követni a gondolatmenetedet, Aelita, kettősséget és ellentmondást érzek gondolataidban. ,

— Igen, én is érzem ezt.

— Pedig ez a hamis gondolat legjobb bizonyítéka. A magasrendű gondolat világos, szenvedély- telen és ellentmondás nélküli. Megteszem, amit kívánsz, beszélek apáddal. Ö is szenvedélyes ember, és ez olyan tettekre vezetheti, amelyek nem felelnek meg

az igazságosságnak és a bölcsességnek.

— Bízom benned.

— Csillapodjál, Aelita, és légy résen ... Tekints mélyen magad'. Mitől van benned az a félelem? Vércsopoieidből ősi maradvány, vörös köd emelkedik: vágy az élet meghoszabbítására. Kavarog a véred...

— Tanítóm, ő másképp zavart meg engem.

— Akármilyen érzést kavart föl. fölébred benned az asszony és elpusztulsz. A boldogság: hideg bölcsesség, Aelita, nyugodt szemlélése minden élő, háijal és bujasággal megtöltött test elkerülhetetlen pusztulásának; a boldogság: a várakozás, míg tökéletesebbé válik lelked, és nincs már szüksége többé az élet nyomorúságos tapasztalatára s elhagvia tudatodat és megszűnik létezni. Ez a boldogság. Te meg vissza akarsz térni. Óvakodj a kísértéstől, gyermekem. Könnyű elesni, gyorsan legurul az ember a hegyről, de felmászni rá nehéz és hosszadalmas. Légy bölcs.

Aelita hallgatta, lehajtotta fejét.

— Tanítóm — mondta hirtelen és ajka megremegett, szeme bá-