Tolna Megyei Népújság, 1959. november (4. évfolyam, 257-281. szám)

1959-11-22 / 275. szám

t » * ftSí). november 22. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG Aktív lesz a mérleg! Ez a véleménye Gruber János volt húszholdas középparasztnak, a nagyszokolyi Béke Tsz tagjának Nézegetjük a nagyszokolyi Béke Tsz irodájában a papírokat, s ezekből érdekes, sokatmondó számadatok hívják fel magukra a figyelmet. A régi tsz-tagok közül: Györke Sándor ez évben 9000 fo­rint, Papp Ferenc 11 000 forint, Papp Gyula 11 000 forint, Rado- vics János és felesége 13 000 forint előleget kapott. A tavasszal belé­pők április óta dolgoznak a közös­ben és mégis szépen részesedtek: Gruber János egymaga 7000 fo­rint, a fiai 5000—5000 forint, Papp József 9000 forint, Takács János 7000 forint előleget vett fel eddig a tsz-től. Rendszeresen havonta egy munkaegységre 16 forint elő­leget fizetett ki tagjainak a ter­melőszövetkezeti BIZONY EZ SZÉP ÖSSZEG! Régi tagoknak, de még az újak­nak is ezer forint körül van — csak előlegből! — eddig az átla­gos havi részesedése. Faluhelyen ez a kereset, ha még hozzászámít­juk a háztáji gazdaságból szárma­zó jövedelmet is, gondtalan életet biztosít* Az irodában értesültem arról is, hogy Gruber János 20 holdas középparaszt a tavasszal lépett be a szövetkezetbe, s két hónap­pal ezelőtt brigádvezetőnek vá­lasztotta meg a közösség. Rado- vics Jánosné szerint nagyon eszes, okos ember ez a Gruber János érdemes vele elbeszélgetni: mond­ja csak el, megvan-e elégedve a tsz-el, s megtalálta-e idén a szá­mítását* > A valóban nagyon értelmes, mozgékony Gruber Jánost — aki a falu egyik legjobb egyéni gaz­dája volt /— a halastavaknál ta­láltam meg. Ő irányította a leha­lászást. Érdemes volt megkeres­ni, beszélgetni vele és érdemes újságba írni, közreadni mindazt, amit elmondott* — Az idei esztendő nem volt könnyű itt a Békében. A tavaszi nagy felfejlődés sok előnnyel járt, de sok nehézséget is állított elénk. Mi, újonnan belépők nehezen rá- zódtunk be a közös életbe és be­hozott földjeink kisparcellás mű­velése, állataink elhelyezése, ta­karmányozása sok gondot oko­zott. Nehéz volt a munkaszervezés és költségesek voltak a beruházá­sok is* Igen, az idei évben a nagyszo­kolyi Béke Tsz nagyarányú épít­kezésekhez fogott. Magtárat, ku- koricagórét, borjúnevelőt építet­tek hosszúlejáratú hitelből és saját erejükkel közel 100 000 fo­rinttal járultak hozzá ezekhez a beruházásokhoz. Aztán teljesen a saját erejükből építettek egy nagyszerű szarvasmarha-istállót is, amelybe vagy ötven állatot tudnak elhelyezni* EZEK A NAGYOBB BERUHÁZÁSOK — meg sok apró, amit most nehéz lenne felsorolni — igénybevették a szövetkezet anyagi erejét. Idén ezt meg is érzik, de jövőre ezek a nélkülözhetetlen állóeszközök fo­kozni fogják majd a jövedelmü­ket. Tehát azt mondják: idén nem nagyon dicsekedhetnek a íésze- sedéssel. Az előlegek azonban en­nek ellenére sem mutatnak rossz képet és az sem, hogy év végén 30 forintnál több lesz egy munka­egységnek az értéke. Adjuk csak át a szót ismét Gruber Jánosnak. — Nézze elvtársam, mi a csa­ládból az idei évben hárman dol­goztunk. Két fiam és én. Az egyik fiam bevonult katonának, neki 7 hónap, a másik fiamnak és né­kem 9 hónap lesz a ledolgozott időnk év végén, ugyanis tavaszi belépők vagyunk és áprilisbán kezdtük el a munkát. Egész biz­tos, hogy 900 felett lesz munka­egységeink száma. Tegyük fel, csak 900 lesz, s 30 forintot ér majd év végén a munkaegység, így is 27 000 forint üti a markun­kat. Ez csak a munkaegység, de ne felejtsük el, hogy földjáradék is van a világon. Húsz hold földet hoztunk be a tsz-be, 350 aranyko­rona értékben. Arról van szó, hogy 7 kiló búzaértéket kapunk egy aranykorona után: tehát mi összesen 24.50 mázsa búzaértéket. Egy mázsa búzát 200 forintos áron számolva, ez nekünk 4900 forintot jelent. Tehát a tsz-től ka­pott közvetlen jövedelmünk 31 900 forint lesz ebben az esz­tendőben. Egy-egy dolgozó főre több mint 10 000 forint évi jöve­delem jut, a ledolgozott 7, illetve 9 hónapra. Az újságíró meg is elégedett volna ennyivel, de Gruber János még a háztáji gazdaság jövedel­mére is figyelmeztet. — Egy hold háztájin nekem idén 36 mázsa csöves kukoricám termett. Van egy jó tehenem is, 20 liter tejet ad naponta. A tej­csarnokból évenként 4000—5000 forint jövedelemre számíthatok. — Aztán a sertésállomány! Idén eladtam összesen tíz disznót 14 000 forintért. Ezeket még a télen tet­tem hízóba, mondván: kifizetem árukból az adót. Adóra most nincs gondom, így a sertések árát zseb­re tehetem, avagy a takarékba. No meg a baromfiak, s tojásuk jövedelme, a piaci értékesítés ... Meg az a három 150 kilós sertés, amit levágok ... Szóval meg lehet írni az újságba: AKTÍV EZ A MÉRLEG ÉS MEGÉLÜNK LASSAN. Meg bizony! Ehhez kétség nem is férhet! Gruber János tehát megtalálta a számítását. Persze nemcsak ő van így egyedül. A nagyszokolyi Béke Tsz többi tag­jának a jövedelmét nem érdek­lődtem meg részletesen, de ott tartózkodásom alatt véletlenül megjegyezte a könyvelő elvtárs: az utóbbi időben húszán vettek a tsz-tagok közül házat. Egy pár ne­vet fel is jegyeztem: Papp László, Radovics János, Szűcs Gyula, Ke­lemen Sándor, Szabó Jenő, Pete József, Papp István Summa summárum: nemcsak a megélhetésre, házra is jutott. Pedig — és itt a bökkenő — nem a megye legjobb tsz-éről ké­szült ez a riport. Mert bizony a nagyszokolyi Béke Tsz elismert szép eredményei ellenére sem tar­tozik a megye élvonalbeli tsz-ei közé. Vannak ennél szép számmal, sokkal jobb tsz-eink is. S rhégis, mégis megtalálja benne számítá­sát még Gruber János is. aki húsz holdas középparaszt» volt, a falu egyik legjobb gazdája. Gyenis János Meggyorsult az őszi munkák üteme — jelenti a megyei tanács mezőgazdasági osztálya A novemberi napsütéses napo­kat kihasználva megyénk termelő- szövetkezetei és egyéni parasztjai minden igyekezettel azon vannak, hogy meggyorsítsák az őszi (mun­kák befejezését. Termelőszövetke­zeteink őszi kenyérgabona veté­süknek 96 százalékát fejezték be és az őszi mélyszántásnak is mintegy felét. A kenyérgabona­vetéssel és az őszi mélyszántással is az egyéni parasztok maradtak EGY IISZfÁ ISKOLÁBAN A faluban végig vendéget ma­rasztal a sár. Ez aztán igazi, ha­misítatlan Sárköz. Aki óvatlanul a járda mellé lép, azonnyomban elkezdheti szidni a mennyeieket, mert elég lesz levakarni cipőjé­ről a zsíros, fekete sarat. Ismer­kedésnek, bevezetőnek ez bizony nem valami reményt keltő, vi­gasztalja az utast legfejlebb az, bogy a legszükségesebb szakaszo­kon már jók a járdák, s csak az készüljön el minden borzalomra, aki át akarja hágni az úttestet, vagy eső után az új iskolát akar­ja megközelíteni. Az új iskola. Joggal büszkék rá a sárpilisiek, mindenekelőtt a pedagógusok, de a falu egész né­pe. Tavaly még építették, csinosí­tani való ma is akad, de szeptem­bertől már folyik a tanítás. Két új tanterem épült, korszerű, mo­dern mind a kettő és modernsége mellett szép is az egész épít­mény. (Mert most már a szépség is fontos szemponttá lépett elő.) Természetesen egy nevelői la­kás is helyet kapott az épületben és a tanári szoba. így most már két tetszetős, az igényeknek hosz- ezú időre tökéletesen megfelelő iskolája van Sárpilisnek. Nem is kívánnak egyelőre többet. Ez az »-egyelőre« bizonyosan hosszú éve­ket jelent. Nem kis Összeget áldo­zott az állam, hogy a sárpilisi gyerekek szép, jó iskolában tanul­hassanak — egymillió forintba került. A községi tanács harminc­ezer forintért felszerelést adott az iskolának, a szülői munkaközös­ség kétezer forinttal járult hozzá a díszítéshez, csinosításhoz. Az iskola tehát elkészült. Nem akarunk ünneprontólé lenni, de az építőipari vállalatot illető szemrehányást nem hallgathatjuk el. A tantermek parkettje már most rossz, a nyáron, a szünetben majd fel kell szedni és Újból le­rakni. Nem lehetett volna mind­járt jóra megcsinálni? Sokba került ez a létesítmény, és most nézzük csak, hogyan be­csülik meg a sárpilisi gyerekek? A sárpilisi példát egyébként át­vehetnék a megye más iskolái is. Ha nincsenek is ilyen szép tan­termeik, megbecsülni az egysze­rűbbeket is- fontos. S hogy a sár­pilisi iskola ilyen szép is marad, Ismeretlen életmentők K\ ét emberről írok, két em­berről, akiknek nem tu­dom a nevét, mindeddig azt sem tudtam egyikükről sem, hogy egyáltalán léteznek. Azt a pilla­natot kellene megrajzolnom, ami­kor e két emberben megszületett egy elhatárolás, amelynek vég­hezvitele mindkettőjük számára veszéllyel jár. De nem vágok a történet elé... E néhány sor papírravetésére egy nemrég történt dolog ösztön­zött... Tűz ütött ki a mözsi szőlő­hegy egyik tanyáján. A tulajdo­nos — talán egy kicsit fáradtan — elszunyókált az ágyon, s nem vette észre, hogy már ég fölötte a tető, s amikor viszont észrevette volna, a füst, amely megtöltötte a szűk helyiséget, érzékszerveit is eltompította. Beszakadt a tető és ő ott maradt kiút nélkül. Ta­lán eszébejutott pillanatnyi föl- eszmélésében, hogy vége az éle­tének. Talán felötlött gondolatá­ban, hogy nem valami szép halál így megfulladni az egyre fojto- gatobb füsttől, de tenni már nem tudott semmit. Hogy ki vette észre a tüzet, nem tudom, nem is az a célom, hogy az oltás részleteit leírjam — de annyi bizonyos, hogy két gépko­csivezető az elsők között volt ott a tanyánál. Sikerült megtudnom azt is, hogy e két ember behatolt az égő házba és megmentette a tulajdonos életét... A történet a maga egyszerűségében ennyi, de vajon mi ösztönözte azt a két em­bert arra, hogy saját életét is kockáztatva megmentse egy má­sik ember életét? Vajon eszébe ju tott-e egyiküknek is, hogy a tető őket is maga alá temetheti — ha végkép összerogyik, s ők is ott maradnak örökre. S ha ez eszük­be jutott, akkor feltétlenül gon­dolniuk kellett arra is, hogy ar­ra az emberbe is vár valaki, aki ott bent van az égő házban. S míg erre gondoltak, saját gyerme­kük mosolyát, feleségük aggódó tekintetét elhomályosították azok az elképzelt arcok, tekintetek, melyeket nem ismertek, melyek ezt az embert várják haza, aki az égő házban van. Próbáltam érdeklődni a két ember kiléte után, de senki nem tudott felvilágosítást adni. Isme­retlenek voltak mindenki számá­ra, s máig is azok... Talán senki nem köszönte meg nekik tettüket — biztos vagyok benne, hogy nem vártak köszönetét — mert ami­dkor látták, hogy már nincs rájuk szükség, tovább mentek. Lehet, hogy ebben a pillanatban is vala­hol az úton robognak gépkocsi­jukkal, s ha úgy, találkoznék ve­lük, megállítanám őket, egy me­leg kézszorításra... (buni) , Bemutató tanítás Bonyhádon Tegnap délelőtt a Művelődés- ügyi Minisztérium megbízásából bemutató tanítást tartottak a Bonyhádi Perczel Mór Közgazda- sági Technikum negyedik osztá­lyában. Az órát dr. Kende Ferenc tanár vezette »A rét, legelő és nádgazdálkodás« című anyagból. A tanítás megtekintése Után a je­lenlevő tanárok elemezték és megbeszélték az óravezetés tá- pasztalatait. 8 5 8 I in le jelentős mértékben. Éppen ezért az egyéni parasztoknak ajánlatos kihasználni minden időt árrá, hogy ezt a lemaradást be­hozzák* Nagyon lényeges, hogy a földek­ről eltakarítsák a kukoricaszárat, mert sok helyen az a tapasztalat, hogy a szárvágás elmaradása kés­lelteti a szántási és vetési munká­latokat is. 8 I $ Aiint most új állapotában, arra a pedagógusok és tanulók lelkiis­meretessége a biztosíték. A folyosó kövezete, a parkett a tantermekben ragyogóan tiszta. Ez annak köszönhető, mint az is­kola igazgatója, Bogár István el­mondja, hogy minden gyerek ma­ga tisztítja azt a területet, ame­lyet használ, vagyis a padja alját. Ez nem jelenti azt, hogy takarító­nő nincs, de így a gyerekek sok­kal jobban vigyáznak iskolájukra. És ezen kívül minden gyerek be­hozott egy pár cipőt, amit állan­dóan az iskolában is tart, itt hasz­nál, azt a cipőt pedig, amelyben hazulról jött, a falba épített fo­lyosói szekrényben hagyja. A tan­testület tervezi azt is, hogy a lá­nyok egyforma ruhát fognak vi­selni, de ezt majd csak később vezetik be. Az iskola tisztasága példás. Ez csak részben köszönhető á takarí­tó személyzetnek — noha az ő érdemük is —, elsősorban annak tudható be, hogy a gyerekek meg­becsülik második otthonukat, vi­gyáznak reá* (1) Termelőszövetkezeti tagok ! Egyéni termelők ! Az Állatforgalmi Vállalat 1959. november 15-től kezdődően süldőnevelési szerződéskötési akciót indít be. Leszerződhető minden jócsontozat.ú, hizlalásra alkalmas­nak látszó 6—14 hetes korú, 8—20 kilós súlyú, bármilyen faj­tájú malac. Nevelési időtartam: A szerződéskötéstől számított 2 hónaptól 5 hónapig terjed* A süldők 6—7 hónapos korban 40—60 kiló súlyban kerülnek átvételre. Szerződéskötés alkalmával 200 forint kamatmentes előleget folyósít a vállalat állatdarabonként. Süldőért a mindenkori államilag megállapított szabadpiaci árnál kilónként 50 fillérrel magasabb árat fizet a vállalat az Állatforgalmi Igazgatóság által megállapított időszakokban. Jelenlegi rögzített árak egyben minimális árat is jelentenek, melyek a következők: 40—60 kg fehér hússüldőnél kilónként 15,50 Ft. 40—60 kg hús, húsjellegű és mangalica süldőnél kilónként 14,50 Ft. A-.szerződés teljesítésére 40 kilónál alacsonyabb súlyú sül­dőt, valamint kan ivarú, nem ivartalanított süldőt átadni nem lehet. A szerződés lehetőséget biztosít arravopatkozóan. hogy a termelő a leszerződött süldőjét a sertéshizlalás keretében átszerződheti és mint hízott sertést adhatja át. A termelő ezen szándékát a lejárat előtt 30 nappal a községi felvásár­lónál bejelenti. Bővebb és részletes felvilágosítást a vállalat községi ál lat- felvásárlói és járási kirendeltségei adnak. Tolna megyei Állatforgalmi Vállalat Szekszárd Béla tér 1. — Telefon: 25-10. / (S0)

Next

/
Thumbnails
Contents