Tolna Megyei Népújság, 1959. november (4. évfolyam, 257-281. szám)
1959-11-22 / 275. szám
1 t I IRODALOM * MŰVÉSZET * NÉPMŰVELÉS I Vasárnapi jegyzet „Az Ili most a Jóskával j á r”, „Kamelom a nőt”, „Smároltam a csajt” — tetszettek már ugye hallani ezeket s ezekhez hasonló mondatokat, kifejezéseket. Aki esetleg eme nyelvezetet nem ismerné eléggé, annak rögtön lefordítom magyar nyelvre. Az első annyit tesz, hogy az Ilinek most a Jóska udvarol, a második szerint az illető ifjúnak tetszik az a bizonyos lány, a harmadik pedig azt jelenti, hogy szóban forgó szépreményű fiatalemberünk megcsókolt egy leányt. Szóval megcsókolta. Persze ez még nem jelenti feltétlenül azt, hogy szerelmes is bele. Mert hiszen nemcsak forró és égő szerelem eredményeként csattan el egy csók, hanem elég az is hozzá, ha két fiatal tetszik egymásnak. Azt hiszem ezt nem kell különösebben bizonygatnom, akik túl vagyunk az ifjúkoron, mindannyian nagyon jól tudjuk, amit az előbb itt elmond tam. De azért ne hagyjuk abba, beszéljünk csak tovább róla. A szerelemről. Amely minden időben, minden körülmények között egyik leghatalmasabb érzése volt és lesz az embernek, amely csodákra sarkall, amely bánatot is okozhat, de vfgül is a boldogság egyik kútforrása, alapja és egyik megteremtője. Mennyit beszélünk róla, hány vers született a szerelemről, mennyi a róla szóló novellák, elbeszélések, regények száma — ne is kutassuk, kimondhatatlanul sok. S eleget beszéltek-e, eleget írtak-e már erről a csodálatos érzésről? Korántsem. Mert minden szerelem más, mint a másik, minden szerelem újabb, minden szerelem csodálatosabb és nagyszerűbb, minden szerelem egyedi, mert csak az tudja igazán átélni, aki érzi, hasonlít- hatatlan és megszüntethetetlen. Mert megszüntetni nem lehet, legfeljebb megszűnik önmagától. Ha megszűnik: Csodálatos érzés. Csodálatos megmagyarázhatatlan valami. Igaz, a fajfenntartás ösztöne szüli, de mégis több, sokkal több mint egyszerűen a ma átplántálása a holnapba, mai életünk kiterebélyesítése a következő korokba. Csodálatos és szent érzés. Szent a szónak tiszta és igaz értelmében, nem úgy mint kitalált és kiagyalt, mondvacsinált tiszteletreméltóságok, hanem szent, úgy mint az élet, mint a munka, mint az ember a maga emberségében. S miyen rosszízű, milyen visz" szataszító, amikor erről az érzésről hányavetien beszél valaki, amikor „kamelja” a „csaj”-t, helyett kimondaná: tetszik neki a leányzó, s mennyire lealázó, amikor valaki „belepistul” egy másik valakibe, ahelyett hogy vallaná: szeretem. A szerelem örök. Egyidős az emberrel, s minden bizonnyal addig fog élni, míg az ember él. Persze ez nem jelenti azt, hogy a szerelem változatlan és mindig ugyanaz. Koronként változik, mint minden emberi érzés, amelyet létünk változtat, alakít, befolyásol. Üj életünkkel megújul, megtisztul a szerelem is. Szebbé, még nemesebbé, tisztábbá válik, mint ahogyan megtisztul minden napunk; S mi az, ami megszólaltatott, amiért kikívánkozott belőlem a szó? Végtelenül felháborít és elkeserít egyszersmind, amikor hányavetien, amikor fellengzősen, amikor nagyképűen hallok bárkit is arról beszélni, hogy most „kivel jár”, hogy ki tetszik neki, hogy miért sétál egyik lánnyal szívesebben, mint a másikkal, vagy miért vár egyik fiúra türemesebben, mint a másikra. Mert szerelem van, miért hát akkor tagadni, s elsősorban nem is a tagadásról van szó, hanem arról, miért kell megszent- ségteleníteni azzal, hogy tiszteletlenül beszélünk róla. Senki tekintélyét nem növelte még, ha hánypveti volt ebben is éppúgy mint másban, becsülete meg egyáltalán nem növekedett és nem is fog soha. A játékosság, a tréfa persze jó dolog, ne is hiányozzék életünkből, legyen kísérője minden napunknak, de vannak dolgok, amikkel nem lehet és főleg nem szabad játszani. Ügy érzem, ilyen a szerelem is. S tiszteljük, becsüljük meg úgy ezt az érzést, ahogyan megérdemli és mert egyidős az emberrel, becsüljük meg úgy, mint magát az embert. Letenyei György A helyesírásról Az általános műveltséghez a helyesírás ismerete is hozzátartozik. Államunk mindenkinek megadja azt a nagy lehetőséget, hogy művelődjék, ismereteit gyarapítsa, tudását bővítse. Sajnálattal kell azonban megállapítani, hogy nagyon sokan nem élnek e nagyszerű lehetőséggel. Sokszor megbotránkoztató látványt nyújtanak a falakon megjelenő, helyesírási hibákkal teletűzdelt, helyesírási hibáktól hemzsegő meghívók plakátok, felíratok. Nemrégen Bonyhádon járván, láttam egy-két elrettentő példát. A bonyhádi bélyeggyűjtő »Kőt« meghívója ugyancsak nem fukarkodott az ékezetekkel. Talán ez nem is olyan »szarvas« hiba, de mégis... Viszont egy maszek fényképész azt írja ki, hogy »Röktön jövök«. Hát inkább maradna, mert ez egyenesen borzasztó. Ne is beszéljünk az úgynevezett ablakhirdetésekről... A Rákóczi utcában az egyik muskátlis ablak egy barnára festett «Hállószoba»-bútort ajánl megvételre a kedves vevőnek. Ez mind csak egy félóra vizsgálódásának eredménye. Kedves hely ez a Bonyhád, járási székhely. Új kórház is épült nemrégiben. Sőt már a vízvezeték szerelését is befejezték. De egyet nem értek, miért engedik a jóérzésű lakosok, hogy egyesek ilyen gonosz tréfát űzzenek — a lassan már várossá növő — Bonyháddal. (b) A comicsok szennyes áradata fenyegeti Angliát A Daily Express november 12-i száma megállapítja, hogy Angliát az olcsó amerikai „comicsok”, obszcén magazinok és zsebkönyvek szennyes áradata fenyegeti. Egyes angol vállalatok most tárgyalnak New Yorkban egy nagyszabású üzletről, amelynek következtében Angliában helyeznék el Amerika „olvasmány-feleslegeit”. Amerikai ügynökök elárasztják ajánlataikkal az angol cégeket és olyan könyveket ajánlanak, amelyeknek címe elárulja kétes tartalmukat. Néhány ízelítő a listából: „Mister Madame, avagy egy selyemfiú története”, „A szerelemért élek”, „Az utolsó szűz”, „Újabb fürdőszoba történetek”. CSÁNYI LÁSZLÓ: A cigánysoron Az öreg Balog dalol, a szavak folynak szájáról, mint a gyors patak, a vígabb után szomorúba fog, fújja, fújja a régi dallamot, ángya is mondja, kutka théle, hej, remegő hangon, lassan énekel és oldhatatlan fájdalom szava, amint visszhangzik az ó ballada a gyilkos lányról és a szerelem hatalmáról, mely örök s végtelen. Száz éves ének, kutka, théle, hej. és együtt mondja, együtt énekel a cigánysor és velük együtt én. Vénasszony guggol a ház küszöbén, évei mélyét kutatja szeme, ó térni romnyi, jaj a fekete legény, a hűtlen, még most is a szív szerelmesen csak őrzi titkait, mint az énekszó, amely századok múltán is élni s visszhangozni fog, mert elmúlik a szerelem s a lány, > s a hűtlen legény már nem él talán, de nem múlik el az örök titok, amely a dalban mindig élni fog. mert jönnek mások, új szerelmesek, hogy újra mondják majd az éneket, amelynek itt száll lassú dallama s cslllagsugaras lesz az éjszaka. MISZLAI GYÖRGY: Egyedül Csönd van. A régi, ócska bútorok rámbámulnak. Oly megszokott a kép: a szoba sarka ásító torok, az ablak alatt nem varr, — áll a gép. A szekrényen a vekker- óra jár, * aszítja, hajtja ezt a vén időt húsz, harminc éve, vagy mióta már, A gyerekkorból réges-rég kinőtt. Csönd van, kályhánkban csak a tűz morog enottan, mint öreg komondorok, s vizet forral plattján egy kék fazék.,. Magam maradtam itt benn, egyedül. Az utcán csupán a szél hegedűi, s az ablakon benéz a holdas ég... Tehetségkutató pályázat CSÄNYI LÄSZLÖ: Önarckép munkaszolgalatos - emléklap Irtózatos bakancs a lábamon, húsz esztendőm másfél mázsa [nyom, egyetlen kincsem ez az árva [nyom, mely ég mögöttem, mint a sárga [gyom: bosszúd lobogjon gyalázatomon. HALOTTI MASZK Ez az utolsó. Soha ne feledj. Embertől ez a végső felelet. Keresni is kár, meg sosem leled, ha kérdezik, mindig ezt feleled: ember volt, egy volt. Az egyetlen[egy. HATVANI DANIEL: IFI Ú SÁG Óh ifjúság óh ifjúság csontomba mart remények szívemből növő virtus-ág tűz-lombjai* a vérnek. Csókokká fénylő sejtelem múlandóság a percben világ nő minden sejtemen sikoltó bánat rebben. Életté sajgó akarat pcndiilő acél-szikra kőszikla-zuhanó szavak feszülnek tagjaimra. Életem nyüzsgő milliók forgó vetületében izzik az élet-akarók robajos seregében. Sokan vagyunk öklünk nehéz s zászlót dobunk a fénybe azt mondjuk: nem kell szenvedés csak Béke, Béke, Béke. Óh ifjúság óh ifjúság mint tenger zúgj zuhogva te szívből növő virtus-ág világ örökzöld lombja. HATVANI DÁNIEL: MARY Mary-nek hívom kedvesem Ajka közül virággal kínál Piros virágom lesz nekem Mely számra csókja szárnyain száll. Néha holdfénybe zuhanunk S körénk óriás bokrok nőnek Egymás testére forr karunk S rögét nem érezzük a földnek Nagyon szeret s én elhiszem. Kacaja erdők lobogása Éltemre nem hint semmisem Megnyugvást csak az ő varázsa. Olykor hívnak a távolok S a súlyos sínek szétszaladnak Csókja még ekkor fellobog S ragyogni kezd a vonatablak. — Ilyen szőrösen nem mehetsz operába! — Miért ne? A „Sevillai bor bély”-hoz megyek.., A Jelenkor szerkesztő bizottsága tehetségkutató irodalmi pályázatot hirdet az alábbi feltételekkel: 1. A pályázaton részt vehet mindenki, akinek írása folyóiratban, antológiában, vagy önálló könyvalakban még nem jelent meg, de az irodalmi alkotáshoz tehetséget érez. 2. Pályázatként beküldhető az irodalom bármely műfajához sorolható mű (vers, riport, novella, elbeszélés, kisregény, dráma). \ 3. A pályázat témája kötetlen, a szerkesztő bizottság azonban elsősorban a következő témák kidolgozását javasolja a pályázóknak: a) A felszabadulással kapcsolatos személyes élmények; b) A munkásosztály életére jellemző események, helyzetek, hangulatok. (Pl. a munkaverseny egy mozzanata, egy kiváló munkás életútja, a társadalmi tulajdon védelme, mai fiatal és öreg munkás érzésvilága, a szocializmus térhódítása láttán érzett költői eszközökkel kifejezett öröm stb.); <•) A mezőgazdaság szocialista átalakulása. (Egy termelőszövetkezet élete, egyéni gazda belépésének köriilmclnyei, tsz-brigád munkája, a szocialista gondolkodásmód küzdelme falun a mara- disággal és előítéletekkel stb.); d) A szocialista társadalomban élő dolgozók közös erőfeszítései. (Pl. munkások, parasztok, értelmiségiek részvétele valamely közös feladat megoldásában, más népi demokráciák dolgozóinak segítsége magyar dolgozók számára — pl. az ellenforradalom idején.). 4. A pályázat formáját tekintve a szerkesztő bizottságnak külön kikötése nincs, természetes azonban, hogy elbírálásra csak olvasható, géppel, vagy szép, jól olvasható kézírással írt pályaművek kerülhetnek. A pályaművek terjedelme, száma ugyancsak kötetlen, egy-egy pályázó korlátlan számú és terjedelmű művel pályázhat. 5. A pályázat nyílt, a szerkesztő bizottság csak névvel és pontos lakcímmel ellátott műveket bírál el. 6. Pályadíjak: I. díj: 1000.— Ft (1 db); II. díj: 500.— Ft (4 db); III. díj: 300.— Ft (4 db); IV. díj: 200.— Ft (4 db). (Összesen 13 pályadíj, 5000 Ft értékben.) 7. A pályaművek a Jelenkor Szerkesztő Bizottsága, Pécs, Széchenyi tér 16. sz. címre küldendők. a beküldés határideje 1950. december 31. A borítékra „Pályázat” szót Jtell írni. A díjazott pályaművek közlési jogát a szerkesztő bizottság önmagának tartja fenn. A szerkesztő bizottság valamennyi díjazott műről részletes bírálatot küld a pályázónak, a nem díjazottak közül azonban csak azokról, amelyeket a továbbiakban javítással közölhetőnek ítél. • Pécs, 1959. október 24. A Jelenkor Szerkesztő Bizottsága , I 1 4 I
