Tolna Megyei Népújság, 1959. november (4. évfolyam, 257-281. szám)
1959-11-22 / 275. szám
f f 1959. november 22. TOLNA MEGYEI NÉFÜJSAG 3 Erről I« benxélni kell Hála „úri“ módon Az életben Lépten-nyomon találkozunk a hála kifejezéseivel. Például ilyen formában; ez nem hálátlan a szüleihez; nem feledkezett el azokról, akik őt segítették, vagy pedig ha nem is tud mindent meghálálni, de legalább a jószándék megvan benne. És még sokféleképpen hallunk erről a nagyszerű erényről, a háláról. Még a valamiért-valarriit elve is tartalmazza a hálának egy bizonyos töredékét. Azért mondom, hogy a hálának csak bizonyos töredéke fedezhető fel ebben a lemeztelenített hálában — a valamiért-valamit felfogásban — mert hiányzik belőle az igazi hála egyik legjellemzőbbje, a szeretet. A hála nem üzleti kapcsolat. Nem a csereberélő és nem is a hoci-nesze mentalitása a lényege. A hála mértékegysége nem a liter, vagy a köbméter és nem is a forint, hanem a szeretet. Sőt még ennél is több. A hála figyelmességből, előrelátásból, aggódásból, törődésből, féltésből, segíteni akarásból, és a szeretet egyéb momentumaiból áll össze folyamattá. A hála nem gyorsan múló érzés-komplexum. Nem egy napig és nem öt hónapig tart. A hálának az élet végéig kell húzódnia. A szülőkhöz például nem lehetünk igazán hálásak csak évekig. Ügy ahogy mondom, el kell húzódnia. Nem lehet nyújtani a hálát, mint a rétestésztát, no még egy évig és talán majd megszűnik a hála kötelezettsége. Mihelyt erőltetett, akkor már nyűgössé válik és ezzel megszűnt hála lenni. Ezeket a gondolatokat egy hálátlanságról hallott történet váltotta ki belőlem. Szereplői ma is élő emberek. Még azt is megmondom, hogy a hálát érdemlők és a háládatlanok is duna- földváriak. A néni amolyan légynek sem ártó polgári családból származó. A férje hivatalnok volt örök életében. A felszabadulás után nem ártott a rendszernek. Beleilleszkedett az új életbe. Azt hiszem anyagkönyvelő volt valamelyik vállalatnál. Munkáját szorgalommal és hozzáértéssel végezte. Meg bíztak benne olyannyira, hogy a vállalaton belül még felelősséget is vállalhatott egy emberért. A szóban lévő ember olyan valaki volt, akit csak úgy alkalmaztak, ha valaki a szavát adja érte. Megkapta. Ennek utána alkalmazták. Az újonnan felvett minden igyekezetével ajkalmazkodott. örült, hogy meghúzhatta magát egy íróasztal mellett. Mielőtt felvették, felesége úton-útfélen sírt mindenkinek, hogy nincs biztosítva a megélhetésük és végre jött egy »mentő angyal«. Alig múlott el egy félév és az új ember máris otthon érezte magát a munkahelyén. Úgy mozgott, mintha ottlétének nem is lett volna különösebb előzménye. Egy alkalommal az anyagkönyvelő felesége elment jogi tanácsot kérni hozzá. Természetesnek gondolta cselekedetét, mert azt tartotta, hogy jótett helyébe jót várhat az ember. Alig kezdett bele mondókájába az asszony, anélkül, hogy meghallgatta volna, ezeket mondotta: »Hiába, az emberen mindig az alantosabb osztálybeliek segítenek és nem a hozzá hasonló úri emberek.« A jámbor nénike azt hitte, hogy megriyílik alatta a föld. Megalázottan tántorgott ki a házból. Megtudta, hogy milyen is az az »úri« hála. Mindezeket sírva mondotta el nekem. dr. Steinbaeh János Riportkönyv a felszabadulás évfordulójának tiszteletére Megyénk felszabadulása évfordulójának tiszteletére riportkönyv jelenik meg a jövő év első hónapjaiban Szekszárdon a megyei tanács támogatásával. A könyv eleven, színes írásokban mutatja be, mennyit fejlődtünk, mekkorát léptünk előre az ipar, a mezőgazdaság, a kultúra területén a felszabadulás óta. A könyv ezzel keresztmetszetét adja megyénk tizenöt éves fejlődésének. A riportok szerzői, újságírók, lapunk munkatársai és a Babits Társaság néhány tagja. — A tamási Uj Élet Termelő- szövetkezetben nagyszabású tsz- lakodalom volt a közelmúltban. Kovács István és Nagy Piroska keltek egybe. A meghívott vendégek ajándékokkal halmozták el a fiatalokat. ság. Rettenetesen rossz érzés volt. »A vér riadtsága, az ész elsö- tétedése, fölösleges visszatérés abba, amit réges-régen átélt az ember. A vér riadtsága nem más, mint visszatérés a szakadékokba, a nyájakhoz és a pásztortüzek- hez. Tavaszi szél, riadtság és születés. Élőlényeket szülni, nevelni a halálnak, eltemetni őket és megint itt van a riadtság, az anyai kínok. Az élet fölösleges, vak megnyújtása.« Ilyesmire gondolt Aelita, s habár gondolatai bölcsek voltak, a riadtság mégsem tágított mellőle. Fölkelt, belebújt fonott papucsába. pongyolát kapott meztelen vállára, a fürdőszobába ment, levetkőzött, haját kontyba csavarta és a márványlépcsőn lement a medencébe. Az alsó lépcsőfokon megállt. Jó volt itt, az ablakon behatoló napfényben állni. A falon halványan csillogott a fény. Aelita a kék víz tükrébe nézett és meglátta magát benne. Egy fénysugár a hasára esett. Felsőajka megremegett, undorodva. A medence hűs vizébe vetette magát. A fürdés felfrissítette, gondolatai visszatértek a napi teendőkhöz. Minden reggel apjával beszélgetett. lg szokták meg. Kis vetítőtükör voit Aelita szobájában. Aelita a toalett-tükörhöz ült, rendbehozta haját, illatos olajjal kenegette, aztán arcát, nyakát, kezét bedörzsölte virágpárlattal és lopva a tükörbe nézett; eLko- morodott, odahúzta magához a tükrös asztalkát és azt bekapcsolva, működésbe hozta. A homályos uikörben megjelent apia jól ismert dolgozószobája: könyvszekrények, térképek és tervrajzok a forgó prizmákon. Tuszkub bejött, asztalhoz ült, könyökével félretolta a kéziratokat és szemével Aelita szemét kereste. Keskeny szája sarkában mosoly jelent meg: — Hogy aludtál, Aelita? — Jól. A házban minden rendben van. — Mit csinálnak az Ég Fiai? — Nyugodtak és elégedettek. Még alszanak. — Folytatod velük a nyelvleckéket? — Nem. A mérnök már folyékonyan beszél. Társa is eleget tud már. — Nem kívánják még elhagyni házamat? — Nem, nem, eszükben sincs. Aelita túlságosan gyorsan válaszolt. Tuszkub fénytelen szeme megdöbbenten kitágult. Súlyos tekintete alatt Aelita hátrább húzódott, míg csak háta a karosszék támlájához nem ért. — Nem értelek — mondta Tuszkub, Néhány gondolat az MSZMP Központi Bizottságának irányelveiről A párt közelgő kongresszusa mindjobban rátereli a figyelmet a kiadott irányelvekre. Ezek éppen átgondoltságukkal és reális mértéktartásukkal keltik fel az érdeklődést az olvasóban. Tisztában vagyunk azzal, hogy ezek az irányelvek az elkövetkező években közösségi és egyéni életünk alakulásának, változásainak és előrehaladásának mérföldköveit jelzik politikai, gazdasági és kulturális téren egyaránt. Az irányelvek egyúttal tér veket is jelentenek, és ha azt jelentenek, akkor rögtön felmerül a kérdés, rendelkezésre állnak-e azok az anyagi és szel* lemi erők, melyek a tervek valóra váltását jelentik. Úgy gondolom, hogy az irányelvek meggyőző erejét éppen az adja, hogy az ország egész életét szervesen átfogó reális lehetőségekre épülnek. A célok kitűzésével párhuzamosan megjelölik a tézisek azokat a módokat is, amelyekkel a célok megvalósítandó!?. Elegendő, ha csak arra utalunk, hogy a kiszélesített lakásépítési progrrammal együtt jár az építőanyagipar 75—80 százalékos emelése; a lakosság életszínvonalának ismeretes' fejlesztésével a könnyű- és élelmiszeripar 30 40 százalékos fejlesztése. Mindezek a tények arra utalnak, hogy az ötéves tervben az irányelvek az elgondolások területéről a valóság, a saját életünkben lemérhető valóság területére‘lépnek át. Nem véletlen, hogy az irányelvekben erőteljes hangsúlyt kapott a kultúra ügye is: „A dolgozó nép kulturális igényeinek és a gazdasági élet követelményeinek megfelelően tovább kell emelni dolgozó népünk szaktudását és általános műveltségét”. Ez a követelmény országunk lendületes fejlődése, iparunk mo* dernizálása, a modern nagyüzemi mezőgazdaság miatt életkérdés. Nincs abban semmi túlzás, ha azt állítjuk, hogy ma a tanulás, az erőteljes és mély önművelés az élet minden területén hazafias kötelesség a szó legjobb értelmében. C hhez az egész országot át- ^ fogó kulturális fellendüléshez a tervek a reális alapokat messzemenően biztosítják. Elegendő, ha csak arra utalunk, hogy az ötéves terv során 4800- zal kell emelni az általános és középiskolai tantermek számát. Szocialista államrendünk az elmúlt tíz egynéhány év alatt iskolák, tantermek építésével többet tett, mint a Horthv-rend* szer és az azt megelőző évtizedek félszáz év alatt. Csak emlékeztetőül hivatkozunk a szek— Mit nem értesz? Apám, mért nem mondasz meg nekem mindent? Mi a szándékod velük? Nagyon kérlek ... Aelita nem mondhatta végig: Tuszkub arca eltorzult, mintha őrjöngés lángja csapott volna át rajta. A tükör kialudt. De Aelita még sokáig nézett a homályos tükörre és egyre apja arca lebegett ott, amely félelmetes volt és mindenki annak láthatta. — Borzasztó — suttogta maga elé. — Ez borzasztó lesz. — Erélyes mozdulattal állt fel, de karja visszahanyatlott és Aelita újra leült. A kusza riadtság még jobban erőt vett rajta. Tágranyílt szemmel nézte magát a tükörben. Ereiben zsongott, jegesen futott át ez a riadtság: »Milyen rossz, milyen hiábavaló dolog ez.« Akaratlanul, mint valami álom, feltűnt előtte az elmúlt éjszaka, az Ég Fiának arca, az a fehér, hajjal keretezett, széles, felindult arc, amint folyton más és más kifejezést öltött, a hol szomorú, hol gyöngéd szempárra gondolt, amelyből a földi verőfény és pára áradt, amely tudott viharos és baljós lenni, mint a ködös szakadékok, és amely fölkavart benne minden józanságot. > ^ (Folytatjuk^ szárdi húsztantermes új iskolára, a közgazdasági technikumra, az épülő bonyhádi, kakasdi, kölesdi iskolákra. A rengeteg társadalmi munkából épült tanterem, iskola mutatja azt, hogy dolgozó népünk többsége jól látja, hogy az iskolaügy a legszorosabban szolgálja a szocializmus építését. Bizonyos, hogy ez a hatalmas lendület a kongresszus határozatai nyomán még szélesebben fodrozódik s a régi, a múlt rendszer hanyagságát, nemtörődömségét, embertelenségét hirdető rossz, egészségtelen iskolaépületek végleges felszámolásához nyit utat. Az épületek, a tanterme!? azonban csak a külső keretet, csak a lehetőséget biztosítják ahhoz a kulturális lelkesedéshez, arpely ma hazánkat jellemzi. Minden a műveltségért, a ku- túra elterjedéséért lelkesedő, ezért munkálkodó embert örömmel kell hogy eltöltsön az a látszólag száraz számadat, hogy a középiskolás tanulók jelenlegi 137 ezernyi számát 170 ezerre kell emelni. Nem nehéz e mögött a számadat mögött meglátni azt a nagyszerű perspektívát, hogy egészen rövid időn belül hazánkban minden fiatal érettségivel vagy azzal egyenértékű képesítéssel fog nekiindulni az életnek. De emögött a számadat mögött egy még nagyszerűbb és politikailag is jelentős mozzanat áll, nevezetesen az, hogy ez a hatalmas szám végső elemzésében a munkásság és a parasztság kulturális hatalmát, mind szélesebb kulturális honfoglalását is jelenti. Már ma is iskoláinkban többségében munkás- és parasztfiatalok sajátítják el a korszerű tudományos ismereteket, hogy azokat felhasz nálják és alkalmazzák a szocialista építés minden területén. A szocialista tervek végrehajtásának stílusához tartozik, hogy azokat a dolgozó nép lelkesedése túlhaladja. Nem kétséges éppen ezért, hogy az ötéves terv végén 170 ezernél jóval több diák foglal majd helyet új, tartalmában új iskoláinkban. S az sem kétséges, hogy ennek a hatalmas kulturális fellendülésnek eredményeként fokozott mértékben emelkedik a város és falu általános kulturális színvonala. Tovatűnnek azok a sötét árnyak, melyek a múlt káros és visszahúzó hatásaiként még itt-ott tenyésznek. A tézisek kulturális prog" ramja nemcsak mennyiségi növekedést jelent a műveltségi fejlődést megalapozó iskolaügy területén, hanem ezen túlmenően és azt meghaladóan minőségi változást is. Minden társadalmi rendszer kiformálja a maga sajátos céljainak megfelelő iskolarendszert. Természetes tehát, hogy a szocializmust építő, a dolgozó nép jobblétét szolgáló társadalmi rendszernek is ki kell munkálnia a minőségileg újnak megfelelő iskolarendszert. Nem véletlen tehát, hanem szükségszerű, hogy az irány elvek nyomatékosan kijelentik: „Köznevelésünk továbbfej lesz- tése gondosan előkészített iskolareformot tesz szükségessé. A reform legfőbb célkitűzése: köTUDJA-E, ...ha a tengervízből kivonnák a benne lévő sót, az egész szárazföldet 130 méter vastag sóréteggel lehetne bevonni. • ...a kacsák és a libák a leginkább »fagyálló« állatok. A kísérletek azt mutatták, hogy mínusz 110 fokig kibírják a hideget. * ...a világ legmélyebb tava a Bajkál-tó. Hossza 636 kilométer, szélessége 79 kilométer. Ezen a területen elférne Hollandia és Belgium. A tó maximális mélysége 1741 méter. A tó vízében és sziklás parti bemélyedéseiben 1500 féle állat zelebb hozni iskoláinkat az élethez, a termeléshez... Középiskoláinkat úgy alakítjuk át, hogy a fiatalok az általános műveltség mellett elsajátítsanak egy-egy szakmát is. Bővítjük a termelőmunkában már elhelyezkedett fiatalok és felnőtt dolgozói? továbbtanulási lehetőségeit”. Az új, szocialista iskola megőrzi és a széles néptömegek kincsévé teszi mindazt a kultúr- kincset, amelyet az emberiség évezredek alatt, mint maradandót felhalmozott és azt kiszélesíti a mai, modern, szocialista életünk, formálta kincsekkel. Nem lehet kétséges, hogy ma már a termelőmunka, akár az ipar, akár a mezőgazdaság területén szerves részét alkotja az általános műveltségnek. Nem lehet művelt ember, aki nem ismerj, éspedig belülről és gyakorlatból. a történelmet formáló, életünket szebbé és jobbá tevő termelőmunkát. Állításunkat a gyakorlat igazolja, hiszen a megye minden középiskolájában nagyszerű eredménnyel és nagy lelkesedéssel folyik az ipari, mezőgazdasági gyakorlati képzés. A párt kogresszusi tézisei az " eddig elért nagyszerű ered menyek alapján tűzik ki a jövő fejlődésének útját. A párt és a kormány az elmúlt tizenöt esztendő alatt hatalmas erőfeszítéseket tett, hogy felszámolja azt a szörnyű és embertelen múltat, mely a dolgozó nép legjobbjait, a munkások és parasztok százezreit megrekesztette a négy elemi, vagy az analfabétizmus szintjén. Ennek az erőfeszítésnek eredményeként nem ritka a doktorált asztalos vagy kőműves, a tanári diplomával rendelkező esztergályos. Az esténként kivilágosodó iskolaablakok hirdetik, hogy népünk életkorra való tekintet nélkül tanuló néppé lett. Nem ritka eset rra már, hogy ugyanabban az iskolapadban ül apa és fia, anya és Iá« nya. Nem véletlen tehát, hogy a kongresszusi tézisek előírják: „A felnőtt dolgozók továbbtanulásának előmozdítására minden iskolatípusban jelentősen növelni kell a levelező, illetve esti tagozatok hallgatóinak létszámát”. A párt és a kormány ehhez minden segítséget megad a dolgozóknak. A párttitkárokra, szakszervezeti funkcíouáriusok- ra, vállalatvezetőkre vár az a lelkiismeretbeli feladat, hogy a" dolgozók minél szélesebb sorait irányítsák az iskolák felé és ad’ janak meg nekik minden lehetőségét a minél mélyebb műveltség elsajátításához. De a pedagógusoknak is ki kell munkálniuk azokat a legjobb módszereket, amelyek lehetővé teszik a felnőtt oktatásban az ismeretek alapos és mély elsajátítását. Az MSZMP küszöbönálló kongresszusa felé éppen a kia’ dott tézisek ismeretében nagy érdeklődéssel tekint országunk lakossága, hiszen az elfogadott határozatok fogják meghatározni országunk felfelé ívelő haladását, melynek elősegítését, válóra váltását minden becsületes ember lelkiismeretbeli kötelességének tartja. Kaszás Imre gimnáziumi tanár, országgyűlési képviselő HOGY... él, s a fauna 70 százaléka a világon sehol máshol nem fordul elő. * ...ha a víz igen nagy gyomás alatt fagy meg, olyan jég képződik, amely csak plusz 82 fokon olvad ■ fel. Ezt nevezik »forró jég«-nek. * ...a fűrészt a görög Thales találta fel, amikor egy kígyó állkapcsában a fogak elhelyező- dését vizsgálta. * ...ha a levegőben úszó port összegyűjtenénk és egy tömbbe préselnénk, 180 méter magas kockát nyernénk.
