Tolna Megyei Népújság, 1959. november (4. évfolyam, 257-281. szám)

1959-11-22 / 275. szám

* T 2 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1959. november 22. Sz ENSZ közgyüiéséaek határozata a szovjet leszerelési javaslatról Az angol—nyugatnémet tárgyalások nyugtalanságot váltanak ki az angol közvéleményben New York (TASZSZ): Nevezetes nap volt péntek az ENSZ-közgyű" lés 14. ülésszakán: délelőtt a köz­gyűlés teljes ülésén megvitatták a Politikai Bizottság jelentését az ülésszak legfontosabb napiren­di pontjáról, a Szovjetunió általá­nos és teljes leszerelési javaslatá­ról. A közgyűlés egyhangúlag jó­váhagyta a Politikai Bizott­ságban elfogadott szovjet— amerikai közös javaslatot, amelyhez a többi nyolcvan küldöttség is csatlakozott. Az ülésen felszólalt Kuznyecov, a szovjet külügyminiszter első helyettese, a szovjet küldöttség vezetője. Kifejezte meggyőződé­sét, hogy a közgyűlés ugyanúgy, mint az 1. számú bizottság, egy hangúlag jóváhagyja az egyete­mes és teljes leszerelési javaslat­ról hozott határozatot. Kuznyecov hangsúlyozta, hogy az egyetértés egy ilyen fontos kérdésben a nemzetközi hely­zet észrevehető javulása kö­vetkeztében vált lehetővé. A békés együttélés elvét egyre nagyobb számban ismerik el a nyugati hatalmak államférfiak Kezdik megérteni a hidegháborús politika eredménytelenségét és végzetességét. Minden olyan lé­pést, amely az államok békés együttélésének elveit akarja meg­valósítani, a szovjet kormány a Moszkva (MTI). A Pravda és az Izvesztyija pénteken teljes ter­jedelemben közzétette Herter amerikai külügyminiszter novem­ber 16-i beszédét. Herter beszédé­nek sok megállapításával nem lehet egyetérteni, de kétségtele­nül a szovjet olvasó számára is érdekes, amit a békés egymás mellett élésről mond — állapítja meg a Pravda. Az amerikai külügyminiszter beszédében többé-kevésbé reális lehetőségnek tartja a békés egy­más mellett élés gondolatát és ezzel lényegében igazolja N. Sz. Hruscsov megállapítását, amelyet a Szovjetunió Legfelső Tanácsa legmelegebben támogat — hang­súlyozta Kuznyecov. — Ámde meg kell teremteni a békés együttélés ésszerű és szi­lárd alapjait — folytatta Kuznye­cov, majd kiemelte, hogy a lesze­relés problémája korunk legfon­tosabb kérdése. E probléma közgyűlési vitája — mondotta Kuznyecov — azt bi­zonyítja, — hogy az ENSZ-ben képviselt álla­mok túlnyomó többsége el­ismerte a szovjet javaslatok fontosságát és időszerűségét, vagyis valamilyen formában kife­jezésre juttatta, hogy helyesli az általános és teljes leszerelés gon­dolatát. Ez örvendetes dolog és a közgyűlés ma hozandó határo­zata kétségtelenül fontos lépés lesz e kérdés gyakorlati megoldá­sában. Kuznyecov kijelentette, hogy még mindig vannak befolyásos körök, amelyek arra törekednek, hogy megakadályozzák a reális in tézkedéseket, amelyek célja az egyetemes és teljes leszerelés. Ezek az elemek a mai feltételek között nem mernek nyíltan fel­lépni az általános és teljes lesze­relési javaslat ellen, különböző manőverekhez folyamodnak most és a jövőben is, különböző akadá­lyokat támasztanak, kételyt igye­keznek kelteni a teljes leszerelés ülésszakán tett arról, hogy a bé­kés egymás mellett élés ma már reális valóság és ezt az utat ma­ga az élet jelölte ki. Ezért mél­tányolják Moszkvában Herter be­szédét. A szovjet kormány felelős vezetői az elmúlt napokban több­ször megállapították, hogy a nyu­gati kormánykörökben növekszik a békés egymás mellett élés hí­veinek száma. Hruscsov a Szovjet Üjságíró Kongresszuson elismeréssel szólt azokról a nyugati vezetőkről, akik a problémák megoldására töre­kednek. A beszéd ugyanakkor-nem ha­gyott kétséget az iránt, hogy a Szovjetunió — jóllehet mindent megtesz a feszültség enyhítéséért — nem megy el szótlanul a hi­degháború híveinek újabb kísér­letei mellett. Elsősorban Adena­uer kancellár, de rajta kívül a hidegháború több más híve is az elmúlt néhány héten a békés szovjet kezdeményezések nyomán kialakult légkört arra akarta fel­használni, hogy ismét felszítsa a hidegháború tüzét. A Szovjetszkaja Rosszija című lap pénteki számában például rá­mutat: Adenauer kancellár dip­lomáciai mesterkedéseinek min­denekelőtt az a célja, hogy a nyugatnémet militaristákat fe­nyegető csúcstalálkozót elszabo­tálja. A szovjet újságíró emlékeztet arra, hogy a hidegháború utolsó mohikánjai — a csúcstalálkozó megtorpedózására törekvő Ade­nauer kancellártól Trumanig, az Egyesült Államok volt elnökéig, aki a nukleáris kísérletek felújí­tását szorgalmazza — minden erő­vel nézeteltérést akarnak szítani a nagyhatalmak között, meg akar­ják semmisíteni az eddigi ered­ményeket. gondolatának megvalósíthatósága iránt és így tovább. A Szovjetunió, amellett, hogy általános és teljes leszerelést java sol, — mint már többször kijelen­tette — hajlandó megvizsgálni és fontolóra venni a javaslataihoz fűzött módosításokat és kiegészí­téseket, valamint más javaslato­kat is. — Teljesen világos — folytat­ta Kuznyecov —, hogy az ál­talános és teljes leszerelés megvalósításának gyakorlati kérdéseit figyelmesen tanul­mányozni kell cs meg kell azokban egyezni. Éppen ez lesz a feladata a tíz­tagú leszerelési bizottságnak, amely a jövő év elején ül össze Nem szabad megengedni, hogy ennek a bizottságnak a figyelmét eltereljék a rá váró nagyfontos­ságú feladat lényegéről, oly mó­don, hogy meddő vitákat, folytat­nak különféle kiagyalt kérdések­ről. A Szovjetunió — jelentette ki befejezésül Kuznyecov — min den tőle telhetőt elkövet a le­szerelés kérdésének megoldá­sáért, hogy a nemzetközi feszültség ed­dig elért enyhülése, tartós békére alakuljon át. Ezután Cabot Lodge amerikai megbízott tett rövid megjegyzést. — Az Egyesült Államok re­méli — mondotta —, hogy az egyetemes és teljes leszerelés kérdésében hozott egyhangú határozat történelmi jelentő­ségű lépés lesz. Az Egyesült Államok hajlandó rálépni az általános leszerelés kér désének megoldásához szükséges hosszú útra és ugyanannyit tenni ebben az irányban, mint ameny- nyit a többiek is tesznek. Fzütán a közgyűlés megkezdte a napiren­den szereplő egyéb kérdések vitá­ját. Az algériai A pénteken nyilvánosságra ho­zott közlemény, amelyben az al­gériai ideiglenes kormány vála­szolt de Gaulle javaslatára, élénk visszhangot keltett világszerte. PÁRIZS Francia politikai és sajtókörök AP-jelentése szerint „sértőnek” tartják a közleménybe foglalt javaslat kifejezésmódját. E körök véleménye szerint de Gaulle ,,he- lyesen jár el”, ha elutasítja a fel­kelők indítványát. Egyes kom­mentárok körmönfont manőver­nek minősítik az algériai ideigle­A. Tolsztoj: A 26. Ihoska reszketett. Arccal a tü­kör felé fordult, de nem látott, nem hallott semmit. Az Ég Fiá­nak széles tenyere simogatta a hátát. Mikor a tükörben felhar­sant a kiáltás és Guszev többször megkérdezte: »Miről beszélnek ezek, miről beszélnek?-« — Ihos­ka, mintha álmából ébredt volna, csak száját tátogatta és a tükörre bámult. Hirtelen panaszosan kiál­tott fel és megrántotta a zsine­get. A tükör kialudt. — Tévedés volt... Véletlenül összekötöttem ... Egyetlen soho sem merészeli kihallgatni a Leg­felső Tanács titkait. —• Ihoská- nak összeverődött a foga. Vörös hajába túrt és kétségbeesetten suttogta: — Tévedés volt. Nem tehetek róla. Száműznek a bar­langokba, az örök hó közé. — Ne félj, Ihoska, ne félj. Nem mondom meg senkinek — csilla- pítgatta Guszev a lányt és meg- sirhogatta meleg haját, amely olyan lágy volt, mint az angóra- macskáé. Ihoska elhallgatott, ar­cai kezébe temette. 3OOOOGOOOOOGXDOOOOOGX3OOOOOOOOOOO0OOOOGOOOOOO0CX Kössünk dshányformelési szerződést! A dohánytermelők magas beváltási árat, kamatmentes előle­get és ingyenes cigarettát kapnak, Mezőgazdasági Termelőszövetkezetek ezenfelül 20 százalék nagyüzemi felárban részesülnek. (2) ÖQOGXi)GX3iiX3QG)QGQQQGXDQOOGQQQ©OQOQOO0OOOQO0OGQß0Q E. hidegháború utolsó mohikánja Moszkva (TASZSZ): A Pravda londoni tudósítója a lap szombati számában ismerteti Adenauer háromnapos londoni látogatásá­nak eredményeit. A szovjet újság­író megállapítja, hogy a londoni angol—nyugatnémet tárgyalások eredményei aggodalmat és nyug­talanságot váltanak ki az angol közvéleményben. A londoni tár­gyalások résztvevői megkísérelték közös nevezőre hozni az elkövet­kező .kelet'—nyugati tárgyalások­kal kapcsolatos nézeteiket. Lon­doni vélemény szerint ez nem si­került. Viszont kirajzolódott két irányzat, amely nyugtalanítja az enyhülés minden angliai hívét. Az egyik irányzat Bonn veze­tő köreinek az a világosan ki­fejezett törekvése, hogy meg­akadályozzák az eredményes tárgyalásokat a kormányfői értekezleten. A másik — az angol politikusok engedékenysége a nyugatnémet követelésekkel szemben, amelyek olykor az ultimátum hangnemét súrolják. Adenauer Londonban amellett kardoskodott, hogy „az egész német kérdés megoldásának kqí rétéin kívül” szó sem lehet a ber­lini kérdés csak ideiglenes ren­dezéséről is.. Adenauer álláspontja tehát határozottan szemben á|l azokkal a nézetekkel, amelyeket a berlini tárgyúi megegyezés lehe­tőségéiről legutóbb mind az angol kormány, mind Eisenhov/er elnök kifejtett. A vezető amerikai és angol politikusoknak a berlini kérdés megközelítésében tanúsí­tott rugalmasságával Adenauei azt a- követelést szegezte szembe, hogy ismét terjesszék a szovjet kormány elé..az európai, rendezés úgynevezett komplex, tervét. Bonnban a nemet kérdést is­méi — és.jnáj; hányadszor! — arra akarják felhasználni, hogy megtorpedózzák Kelet és • Nyugat akár részleges meg­egyezését is — fejézte be cikkét a Pravda lon­doni tudósítója. LONDON Az AP tudósítója elemzi a nyu­gat némete-angol megbeszélések eredményét. A' tudósító szerint Macmillar. és Adenauer mindent elkövetett, hogy az egy éve tartó elkeseredett angol—nyugatnémet viszálykodás után „elássa a poli­tikai csatabárdot”, de ez az igye­kezetük nem járt teljes sikerrel, A tudósító szerint a két vezető kölcsönös engedményeket igyeke­zett tenni, de ez csupán annyit je­lent, hogy a jövőben lehetőleg ke­vésbé fognak törekedni egymás politikájának megtorpedózására. Körülbelül ebiben foglalható ösz- sze a megbeszélések eredménye. Adenauer most csak azt szeret­né, hogy lépést tartson két fő szövetségevével, Franciaorszá g- gsl és az Egyesült Államokkal. Macmillan elsődleges célja pedig az, hogy közeledjék a Szovjetunióhoz, még ha a nyu gaínémetek megnehezíelnek is érte. Két fontos politikai kérdésben megmaradt a nyugatnémet—angol nézeteltérés. Az egyik a berlini kérdés, a má­sik vitás kérdés Anglia, valamint Nyugat.-Nérn«tország és Francia- ország harca az európai uralo­mért. BONN az ellenzékben levő német szociáldemokrata párt nem értékeli sikernek a kancellár küldetését. A szociáldemok­raták nemigen hiszik, hogy valóban'sikerült elsimítani a nyugatnémet—angol ellenté­teket. válasz világ visszhang] a nes kormány válaszát, s azt mond. .iák, az algériai vezétők csupán' időt akarnak nyerni az ENSZ- közgyűlés algériai vitája előtt. A konzervatív Figaro szerint az algériai vezetők azért akarnak időt nyerni, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetében felhasz­nálhassák ütőkártyáikat és ki­eszközölhessék egy esetleges hatá­rozati javaslat támogatását. LONDON Mint a Réuter-iroda jelenti, a konzervatív Daily Telegraph „el­fogadhatatlannak” "mondja a ja­vaslatot. ........................ WASHINGTON Az AP jelentése szerint Louis Jaxquinot, francia államminiszter Washingtonban kijelentette, hogy az Egyesült Államok támogatja de Gaulle elnöknek az algériai bé ke megteremtésére kidolgozott tervét. Ezt Herter külügyminisz­ter közölte vele az amerikai kül­ügyminisztériumban folytatott megbeszélés alkalmával. Jaxqui- not „propaganda manővernek” ne­vezte az algériai ideiglenes kor­mányjavaslatát, hogy francia bör­tönben levő algériai személyisé­gek képviseljék Algériát a tárgya­lásokon. D T Á — Ej, te bolond kis teremtés. Állatnak nem vagy állat, de em­ber sem vagy. Buta, kék jószág.. Meg vakarta a lány fületövét; bizonyosra vette, hogy ez jólesik neki.' Ihoska felhúzta a lábát, s olyan lett, mint egy gombolyag. Szeme úgy fénylett; mint annak az előbbi állatkának. Guszevet valami szorongásféle- fogta' el. Kint léptek hallatszottak, fel­hangzott Lösz és Aelita hangja, Ihoska leszállt a karosszékről és bizonytalan léptekkel kifelé in­dult. Ezen az éjjel Guszev bement Lösz hálószobájába és így szólt: — Nem valámi jól áll a szé­nánk, Msztyiszlav SZergejevicS. Kerítettem itt egy kislányt, aki kezelni tudja azt a tükröt, aztán egyszer csak a Legfelső Tanács ülésén találtuk magunkat. Vala­mi keveset megértettem.' Tennünk kell valamit, mert ezek leölnek. minket', hfggyb el, ' Msztyiszlav Szergejevics, az lesz a végé. Lösz hallgatta^ de esze máshol járt._ Álmodozó tekintettel nézett Guszevre. Nyújtózkodott. —Rémeket lát, Alekszej Iva- novics. Oltsa csak el a villanyt. Guszev állt egy darabig, aztán mogorván mondta: —- Úgy. És • aludni tért. AELITA REGGELE Aelita korán felébredt és kö­nyökére támaszkodva feküdt. Szé­les ágya, amint itt szokás volt, a hálószoba közepén állt, dobogón. A sátoralakú mennyezet magas, márványkeretes tetőablakba tor­kollott; szétszórt, korareggeli napsugarak szűrődtek át az üve­gen. A halvány mozaikkal kira­kott falak homályban maradtak, csak a hófehér lepedőre, a ván­kosókra és Aelita tenyerébe haj­tott, hamvasszőke fejére hullott fény. Rossz éjszakája volt. Behunyt szeme előtt furcsa, baljós álmok foszlányai kavarogtak. Álma lé­gies volt; Egész éjszaka látta ön­magát, amirrt alszik s gyötrő ké­pek kihozzák, és félálomban ezt gondolta magában: »Minek kell ilyeneket álmodnom!« Amikor a reggeli napsugár be­sütött a márványablakon és ténnyel öntötte el ágyát, Aelita sóhajtott, teljesen ’ fölébrédt és aztán mozdulatlanul feküdt to­vább. Gondolatai tiszták voltak, de vérében még mindig ott ke­ringett valami homályos riadt-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents