Tolna Megyei Népújság, 1959. október (4. évfolyam, 230-256. szám)

1959-10-18 / 245. szám

\ ! 1959. október 18. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG Az épülő dombóvári víztorony Pár hónappal ez­előtt még az ala­pot ásták, ma már több, mint 30 mé­terre emelkedik a magasba az épülő új, dombóvári, 250 köbméteres vízto­rony. Befejezéshez közeledik az épít­kezés, hogy a jö* vő év elején már az új vízmű biz­tosíthassa Dombó­vár vízellátását. Közel ötmillió fo­rintba kerül a víz­torony, a tizenhat kilométeres háló­zat és a szivattyú­ház építése, amely hez jelentős ösz- szeggel járult hoz­zá a tavaly ala­kult községi víz­mű társulat. Víz­torony — sok van az országban. De ez, amely most épül Dombóvá­ron. műszaki meg­oldását, építési technikáját tekint ve egyedülálló, Ugyanis TELJES ELÖREGYÁRTÁSSAL épül. A régi módszernél egy ilyen építményt egész állvány­erdő vesz körül. Rengeteg zsa- lúanyag, dúcanyag kell az épí-' téshez. Ma pedig ennek nyoma sincs. A Vízügyi Tervező Válla­lat tervei alapján teljes egészé­ben előregyártott elemekből ál­lítják össze a tornyot. Még utó­lagos külső vakolásra sincs szük­ség, az előregyártott elemeknek kívülre eső részét még a földön ellátták műkőburkolattal. A tervek szerint az előregyár- tást június 30-ig kellett volna befejezni, de egy héttel előbb készültek el vele. Közben fel­állították a torpnydarut is, amellyel a helyükre emelték és ott összeszerelték az elemeket. Nemcsak az állványerdő hiány­zik ezen az építkezésen, hanem feltűnően kevés a munkás is. Mint Dörmer Henrik főműveze­tő mondja, tizenöt-húsznál több munkás az építkezés megindu­lása óta egyszer sem dolgozott a munkahelyen. Rendkívül pontos tervezésre, munkára volt szük­ség ahhoz, hogy idáig eljussa­nak. Régen azt mondták az ácsok, hogy „egy coll ide, két coll oda nem számít”. Do itt milliméterre kellett egyezni a méreteknek. Hiszen a negyven- három elemből álló lépcsőházat is gömbvasszálak fogják össze, a lyukaknak pontosan egymás fölé kellett kerülniük. Veszélyes is ez a munka. Amikor a pillé­reket állították össze az előre­gyártóit „dobozokból”, belsejü­ket betonvasalás töltötte ki — a „dobozok” szolgáltak zsalúként — a kengyelen állt az egyik bri­gádtag, innét irányította kar­jelekkel a darukezelőt, hogy az hova tegye a betont. Á Bolyos­brigád — bár a brigádvezető ki­vételével valamennyi tagja fia­tal, 18—20 éves _•— hiba nélkül végezte ezt a munkát. Pedig mindannyian először dolgoznak ilyen veszélyes munkahelyen. Amikor arról érdeklődöm, fordult-e elő baleset — az épít­kezéseken ugyanis gyakori a bal eset — először tagadóan rázzák fejüket a brigád tagjai. Még egy karcolás sem. De aztán kiderül, hogy mégis volt egy. AZ EGYETLEN BALESET „Áldozata": egy macska Egyik reggel, amikor a brigád 'mindegyik tagja elfoglalta a he­lyét — a brigádvezető a daru­nál, két tag a betonkeverő gép­nél, a többiek a torony tetején — a betonkeverő gépnél dolgo­zók, közvetlen mellettük egy tompa puffanásra lettek figyel­mesek. Bolyos József brigád­vezető azt hitte, egyik embere zuhant le. A betonkeverők fel is kiáltottak társaiknak, hogy „ne dobálóddzatok, majdnem elta­láltatok benünket”. Mi történt? — Az éjszaka egy szürke macs­ka mászott fel a toronyba a csi­galépcsőn. Bizonyára egér után kutatott. Amikor reggel az em­berek elmentek elfoglalni mun­kahelyüket, a macska úgy meg­rémült tőlük, hogy a legközeleb­bi lyukon kiugrott. Bár harminc méteres zuhanás után is a tal­pára esett, de elterült a földön. Kicsit vérzett a szája, de azért el tudott vánszorogni az egyik deszka rakás alá. Hiába kínál­ták tejjel, kenyérrel, nem fogad­ta el. Másnap reggelre aztán nyomaveszett, azóta sem látták az építkezésen. Úgy látszik, ép A megyei tanács v. b. IV. negyedévi mnnkaterve A Tolna megyei Tanács Vég­rehajtó Bizottsága egy korábbi ülésén jóváhagyta a VB. IV. ne­gyedévi munkatervét. Most ebből közlünk néhány adatot. A munkaterv hangsúlyozza, hogy a VB a IV. negyedév folya­mán továbbra is figyelemmel kíséri megyénkben a pártkong­resszusi versenyt és támogatja ezt a mozgalmat. A VB fokozot­tan segíti az ősszel induló terme­lőszövetkezetek szervezeti kiala­kítását és a régebbiek erősítését. A végrehajtó bizottság tagjai személyesen is patronáló tevé­kenységet végeznek a tsz-ek segí­tése érdekében. , A végrehajtó bizottság ülésén ebben a negyedévben már foglal­kozott termelőszövetkezeti prob­lémával, de még a későbbiek fo­lyamán is sor kerül hasonló napi­rendre. Külön napirendi pontként tárgyalják a termelőszövetkezeti zárszámadások előkészületeit. — Külön napirendi pontként fog­lalkozik majd a VB a III. negyed évi beruházásokkal és vállalati felújításokkal, az 1959. évi köz- segfejlesztési tervek teljesítésé­vel és a következő évi feladatok­kal, kereskedelmi problémákkal, az erdőgazdálkodás helyzetével, döntőbizottsági problémákkal, az őszi mezőgazdasági munkálatok­kal, a helyiipari vállalatok és a ktsz-ek helyzetével, valamint az adóbevételi tervek teljesítésével. bőrrel úszta meg a „salto mor­tale’H. ÖTLETESSÉG, TALÄLEKONYSÄG Bár ez az első ilyen víztorony­építkezés az országban, a tervek alapján sikerült jól megépíteni. A tervezőiroda mérnöke, Scheitz Emil hetenként jön le segíteni, ellenőrizni. Előfordultak azon­ban olyan műszaki problémák, amelyeket helyileg kellett meg­oldani a szakembereknek. Pél­dául a hétszázkilós csepegtetó- téri burkolóelemeknek a beeme­lését a terv szerint egy himba­szerkezettel kellett volna meg­oldani. Ez túlságosan veszélyes lett volna és legalább két hetet vett volna igénybe. Itt változtat­tak a terven, a himbát kiküszö­bölték, ehelyett rögzített geren­dákhoz kötötték ki összebeto- nozásig az elemeket. így sikerült azokat elhelyezni, összeszerelni sokkal kevesebb veszéllyel, és mindössze három nap alatt. A vízhálózat építéséhez nem szál­lította a gyár a különböző ido­mokat, öntvényeket. Elkészítették házilag, a munka nem állt meg. A nehezén már túl vannak az építők. Már az új víztorony dí­szíti a község főterét. Egy-kát hónap múlva pedig innét látják el egészséges ivóvízzel a közsé­get. J. J. Erről ia bessélni kell A dicséretről A napokban egy fejőgulyás pa­naszkodott nekem. Ahogy mond­ta, az ő szövetkezeti elnökük még soha nem dicsért meg senkit. Az elnök csak bírál, de nem dicsér. Pedig vannak jó munkások a termelőszövetkezet tagjai között. Vannak, akiket dicséret illetne. Beszéltem erről a kérdésről magával az elnökkel is, aki fölé­nyes hangon kioktatott. Sokéves tapasztalatával hozakodott elő. Az ö tapasztalatai szerint mind elromlottak, elbízták magukat, akiket megdicsért. Igaza van-e az elnöknek, avagy a fejőgulyásnak adjunk-e iga­zat, aki hiányolja a dicséreteket? — érdemes ezen elgondolkodni. Véleményem szerint az elnök nézete helytelen. Ugyanis amel­lett, hogy az emberben lévő hi­bákat állandóan bírálni kell, so­hasem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a jó munkát viszont dicsérettel kell nyugtáznunk. A dicséret éppen olyan nevelőesz­köz, mint a bírálat. Akit csak folyton bírálnak, s a jobbik ol­dala felett pedig csak közömbö­sen elnéznek, az előbb-utóbb el­veszíti önbizalmát, s ennek foly­tán sokszor elveszíti meglévő po­zitív tulajdonságainak egy részét is. Ha azonban a dicséret túllépi a megengedett határt, ha túlérté­keli a megdicsért személy mun­káját, akkor a dicséret valóban visszaüt, a megdicsért személy el­bizakodott lesz. Az elnök tehát, Egy évadra színház nélkül marad Tolna megye ? Már mindenfelé megkezdődött a színházi évad. A szerencsés vá­rosok, melyek állandó színházzal rendelkeznek, a. nyári pangást sem túlságosan érezték, most pe­dig már rég túl vannak az új évad küszöbén. A Déryné Szín­ház társulatai már járják az '• or­szágot, mind több községben tap­solhatnak a művészeknek, mind több helyre viszik el a színpadi kultúrát. A Tolna megyei községek is várják a Déryné Színházat, hi­szen állandó színházunk nem lé­vén, ezt tekinti sajátjának a me­gye közönsége. Az idén még egyetlen községben sem vendég­szerepeit a színház és olyan hí­rek keringenek, miszerint nem is fog. Ebben az évadban tehát szí- nielöadások nélkül marad Tolna megye, eltekintve a pécsi és ka­posvári színházak nagyon ritka és csak egyes nagyobb helyeken (Szekszárd, Bonyhád, Dombóvár) megtartott előadásaitól. Nem tudni milyen meggondolás vezette a Déryné Színház vezető­ségét, amikor idei tervéből tel­jesen kihagyta a Tolna megyei szereplést. Lehetnek természete­sen jogos kifogásai és panaszai is a színháznak s a meg mi kulturá­lis szerveknek kötelességük a sé­relmeket orvosolni, viszont sem­milyen sérelem sem indokolhat­ja azt, hogy megyénk községeit egy egész évadban színielőadás nélkül hagyják. Reméljük, hogy a megyei nép­művelési szervek és a Déryné Színház közt most folyó tárgya­lások eredményre vezetnek, rö- victesen a Tolna megyei közsé­gekben üdvözölhetjük a színház társulatait, megyénk és a kultúra javára. —i. —V­160 vagon paprikái- szárít a bogyiszlói szárítóüzem A Kalocsavidéki Fűszerpaprika ipari Vállalat bogyiszlói telepe szeptemberben kezdte meg a pap­rika szárítását. Amint Szabados Sándor, a telep vezetője mondja — az idén a paprika holdankénti átlagtermése nagyobb, mint ta­valy, azonban szín tekintetében a termés nem elsőrendű. Az üzem az idén előreláthatóan 160 vagon paprikát fog szárítani. Ez a meny- nyiség körülbelül 600 holdon ter­mett. A szárítóüzem a III. negyed­évi tervét 5 százalékkal túltelje­sítette. A IV. negyedévi terv túl­teljesítését a dolgozók — a leg­utóbbi termelési értekezleten — egy százalékkal vállalták. A vállalat állandó munkaerő- hiánnyal küzd. Például a leszer­ződtetett 100 dolgozó közül csak 44 dolgozó foglalta cl a munka­helyét. — Valószínűleg az ott­honi elfoglaltságuk miatt nem jöttek dolgozni — mondja a te­lep vezetője. Ezen felül a válla­lat dolgozóinak létszáma is állan­dóan. változik. Hol csökken, hol pedig emelkedik. Bogyiszló la­kossága nagyrészt földműveléssel foglalkozik és ezért a vállalati munkát csak másodrangú kere­seti forrásnak tekintik. A nagy­mérvű fluktuáció megszüntetése érdekében a telep felügyeleti szer­ve a nyereségrészesedés feltéte­lit megszigorította. Az a dolgozó, amelyik egy napot mulaszt igazo­latlanul, a nyereségrészesedés tel­jes összegének csak a 75 százalé­kát kaphatja meg. Ha pedig a dol­gozó négv -napot mulaszt igazolat­lanul, akkor egyáltalán nem kap­hat nyereségrészesedést. Ez a ren­delkezés anyagilag érdekeltté te­szi a dolgozókat és elősegíti a te­lep egyenletes termelését. Befejezésül a telep vezetője el­mondotta, hogy a szárítóüzem nincs a helyi tanácsnak alárendel­ve, mégis az együttműködés ki­fogástalannak mondható. Ez első­sorban annak tulajdonítható, hogy a telep vezetője negyedévenként beszámol a községi végrehajtó bi­zottságnak a telep munkájáról. aki felállította az elméletet, amely szerint mindenki, akit megdicsér­nek elbizakodottá válik, bizonyá­ra túldicsért valakit, és ez az agyonajnározott személy vált el- bizakodottá. Mindezekből levonhatjuk azt a következtetést, hogy a jó munka arányának megfelelően bátran di­csérhetjük az embereket. A di­cséret további jó munkára ösz­tönöz. De nemcsak a személyre magára, hanem másokra is ösz­tönzőleg hat, ha nagy nyilvános­ság előtt történik. Amikor legutóbb Bonyhádon jártam egy nagyon ötletes és kö­vetésre méltó dolog hívta .fel ma­gára figyelmemet. A Sztáün- téren, Bonyhád középpontjában, ahol a legnagyobb a forgalom, márcsak azért is, mert minden félórában befut egy-egy autóbusz, nagy fekete táblán színes piakát látható. Aki megáll a plakát előtt, leolvashatja róla, hogy kik az Ezüstkalász Termelőszövetke­zet legjobb dolgozói. Ahány új plakát felkerül a táb­lára, legtöbbször annyival több nevet írnak rá. Nem is csoda! Az emberek versenyeznek egymás­sal. Senkinek nem közömbös, hogy olvassák-e a nevét, vagy . nem. Akinek a neve ott díszeleg a község középpontjában, azt ál­talános tisztelet övezi. Miközben a dicséretnek eme tö­megek előtt megnyilvánuló for­máját szemlélgettem ott a bony­hádi Sztálin-téren, elgondolkod­tam azon, vajon a többi termelő­szövetkezeti községünkben is meg lehetne-e ezt csinálni? Úgy gon­dolom, hogy meg lehetne még az íráso-m elején említett szövetke­zeti elnök falujában is, ahol ma még félnek attól, hogy megdi­csérjék az embereket. H. T. A bonyhádi járás KlSZ-szervezeleiben hallottuk A járás területén a kiszista fi­atalok közül 571-en jelentkez­tek szervezett politikai oktatásra. A négyfajta oktatási forma közül a bonyhádi és lengyeli fiatalok huszonegyen a marxizmus-Ieniniz mus csoport másodéves évfolyamú ra iratkoztak be. Az ifjúsági aka­démiának pedig 120 hallgatója lesz Bonyhádon. * Egyre több fiatal jelentkezik az »•Ifjúság a szocializmusért« próba letételére. A jelentkezésre való szervezés csak nemrégiben indult meg s máris 200 jelentkező van a járásban. * A bonyhádi KISZ-fiatalok, mun kasok, diákok és szövetkezeti fiata lók vegyesen »kommunista dél­utánt« rendeztek. A kommunista délután alkalmával társadalmi munkával részt vettek a vízmű építésében. Jól sikerült szüreti bált rendez­tek a teveli kiszisták. A szüreti bál bevételét kulturális és sport­felszerelés vásárlására fordítják. r­Bonyhádvarsad községben még nincs televíziós készülék. A bony- hádvarasdi fiatalok elhatározták, hogy erdőirtást villáinak, s a munkabért televíziós készülék vá sarlósára fordítják. * < A lengyeli kiszisták a falu már tírja Mátai Antal halálának har­madik évfordulóján ünnepélyt rendeznek. Az ünnepélyre meg­hívják a megye számos KISZ- s tervezetének képviselőit. — A Tolnai SelyemfonőgyáT fo­nodájában 10 brigád versenyez a legjobb fonóbrigád címéért. Ed­dig Ganczer Katalin és Baranyai Sándorné brigádjai vannak az élen. Az egyéni versenyzők közül PotyondWózseíné és Crábics Já- nosné 100 százalékos tervteljesí­téssel állnak az élen.

Next

/
Thumbnails
Contents