Tolna Megyei Népújság, 1959. október (4. évfolyam, 230-256. szám)

1959-10-13 / 240. szám

TOLNA MEGYEI NÍPÜJSÁG 1950. október 13. A VILÁGŰR MEGHÓDÍTÁSA FELÉ Mi történik a világmindenségben? A kozmikus sugárzásokkal foglalkozó moszkvai nemzetközi konferencia eredményeihez A kozmosz végtelen mélységei­ből Földünk felé száguld a tölté- ses részecskék áradata: a világ- egyetem titokzatos hírnökei. Szer­kezetüket vizsgálva, keletkezésük forrásait fürkészve tanulmányoz­zák a tudósok a kozmosz anyagá­nak felépítését, vegyi összetételét, megítélik a csillagok, bolygók ko­rát, továbbá a gyakorlatban fel­használják az elemi részecskék szerkezetére vonatkozó észrevé­teleiket, mélyebben behatolnak az atommag titkaiba. A szovjet tudomány nagy tekin­télyéről tanúskodik a kozmikus kisugárzásokkal foglalkozó VII. nemzetközi konferencia, amelyet július 6-tól 11-ig Moszkvában tar­tottak. Ebből az alkalomból a szovjet fővárosba érkeztek az Egyesült Államok, Anglia, Japán, Franciaország, az NSZK, az NDK, Ausztrália, Kína, Csehszlovákia, Kanada, Magyarország, India, Ro­mánia. Norvégia, Svédország és sok más ország tudósai. A konfe­rencián több mint 200 előadás hangzott el. Az előadásoknak kö­rülbelül a felét szovjet tudósok tartották. A Szovjet Tájékoztatási Iroda tudósítója Szergej Nyikolszkij fiatal szovjet tudóst kereste fel, akinek az előadását élénk véle­ménycsere követte. — Hogyan értékeli a konferen­cia munkáját? — A konferencián elhangzott számos beszámoló rendkívül nagy tudományos érdeklődésre tart számot — válaszolja Szergej Nyi­kolszkij. — Különösen szeretném ki­emelni Jevgenyij Fejnbsrgnek, a Szovjet Tudományos Akadémia levelező tagjának azt az előadását, amely a nagy energiák közepette végbemenő magkölcsönhatások­ban a részecskék tömeges képző­désének elméletével foglalkozott, továbbá M. Shine amerikai pro­fesszor tájékoztatóját az ezer milliárd elektronvoltnál nagyobb energiával rendelkező kozmikus részecskék atommagjaiban végbe­menő reakciók tanulmányozásá­ról. Nagyjelentőségűek azok a ku­tatások, amelyeket a szovjet tudó­sok egy csoportja Nyikolaj Dob- rotyin, a fizikai-matematikai tu­dományok doktorának vezetésével végzett. Ezek a munkák a kozmi­kus kisugárzások protonjainak a lítium atommagjaival való össze­ütközését vizsgálják. Megmérték az összeütköző részecskék ener­giáját, továbbá a nukleáris össze­ütközések után képződő másodla­gos részecskék energiáját. Remél­hető, hogy az ebben az irányban folytatott további kutatások során fogalmat nyerünk a bennünket körülvevő anyag alapját képező elemi részecskék „belső szerkeze­téről'’. Nagy érdeklődést keltettek az angol és a japán fizikusok, külö­nösen D. H. Perkins (Anglia) és D. Nisimuri (Japán) beszámolói. Ezek a tudósok azt vizsgálták, mi­lyen gyakran jelennek meg nagy energiájú fotonok az atmoszférá­ban, a tízezer méterig terjedő re­pülési magasságokban. Ezeknek a fotonoknak 1013 elektronvolt energiájuk van, vagyis ezerszer akkora, mint amelyet a korszerű részecskegyorsítók képesek elérni. Kiderült, hogy az atmoszféra felső rétegeiben jóval kevesebb ilyen foton fordul elő, mint azt régeb­ben feltételezték. Az ok tisztázá­sa a tudósokra vár. Mind a szovjet, mind pedig a ja­pán tudósok elméleti beszámolói nagy teret szenteltek Lev Lan­dau szovjet tudós azon elmélete megvitatásának, amely a rendkí­vül nagy energiák közepette vég­bemenő magösszeütközésakről szól. Dmitrij Csernavszkij, fiatal szovjet fizikus beszámolója e rend kívül fontos elmélet továbbfej­lesztésével foglalkozott. A tudósoknak még sok mindent meg kell tudniuk arról, hogy mi történik a kozmoszban. Az igen nagy energiájú elsődle­ges kozmikus kisugárzások részecs keinek összeütközése a levegő atommagjaival érdekes jelenség közepette megy végbe. Ezt a je­lenséget kiterjedt atmoszférikus zápornak nevezik. Sok ezer és sok millió egyszerre széteső ré­szecske áramlásáról van szó, amely több mint 10 ezer négyzet- méternyi területre kiterjed. E jelenségek vizsgálatával foglalko­zó munkákat a konferencia külön teljes ülésen tárgyalta. A szovjet, az amerikai és a ja­pán tudósok tájékoztatták a kon­ferenciát e jelenség vizsgálataira vonatkozó sorozatos munkálatok eredményeiről. A moszkvai állami egyetem komplex berendezése se­gítségével végrehajtott mérések adatokat szolgáltattak arra vonat­kozólag, mik a szerepük a mag­folyamatoknak a kiterjedt at­moszférikus záporok kifejlődésé­ben. Erről a kérdésről beszélt Georgij Hrisztianszen és Georgij Zacepin szovjet tudós. A különböző országok tudósai­nak kutatásaiban — nagy jelen­tőségű a folyékony és szilárd tes­teknek a radioaktív eredetű gyors elektronok hatására bekövetkező fényemissziója. Ezt a jelenséget Cserenkov-hatásnak nevezik. Pa­vel Cserenkov szovjet tudósról, akit felfedezéséért 1958-han No- bel-díjjal tüntettek ki. Igen érdekes a Cserenkov-hatás kihasználása a kiterjedt záporok részecskéinek az atmoszférán ke­resztül való áthaladása közepette. Alekszandr Csudakov szovjet tu­dós beszámolt azon kutatásairól, amelyeket e hatás kihasználásá­val az atmoszférában végbemenő záporok továbbfejlesztésével kap­csolatban végzett. Bruno Rossi amerikai tudós kifejtette a külön­böző magasságokban végbemenő kiterjedt atmoszferikus záporok gyakoriságára vonatkozó rendsze­res megfigyeléseit. A nagy terü­leteken végbemenő kiterjedt at­moszférikus záporok regisztrálá­sát lehetővé tevő kísérleti beren­dezések kihasználása révén azt a következtetést lehetett levonni, hogy az elsődleges kozmikus ki­sugárzás részecskéi között kolosz- szális energiájú — 10'9 elektron­voltos részecskék is előfordulnak. Kétségtelen, hogy a tudósok a legnagyobb figyelmet azon leg­újabb adatokra fordították, ame­lyeket Csubakov szovjet és Van Álén amerikai tudós beszámolói tartalmaztak. A két tudós a Föld mágneses tere által vissza­tartott telített részecskékből álló sajátos fényudvart tanulmányoz­ta, amelyet a mesterségek holdak segítségével észleltek. A töltések részecskéinek áramlása a fényud­varban több mint ezerszeresen meghaladja a világűrből a Földre érkező elsődleges kozmikus ki­sugárzás áramlását. A konferencia befejezése után sok külföldi tudós Kijevbe uta­zott, ahol július 15-én kezdte meg munkáját a nagy energiák fizi­kájával foglalkozó másik nemzet­közi konferencia. Nagyszerű győzelem Irta: ALEKSZEJ ILJUSIN, a Szovjet Tudományos Akadémia mechanikai intézetének igazgatói a, akadémiai levelező tag A harmadik szovjet kozmikus rakéta messze a Föld légkörén túl eljuttatta pályájára az egye­dülálló komplex berendezéssel fel szerelt automatikus bolygóközi ál­lomást. Most az automatikus bolygóközi állomás készülékei­nek működését a Földön lévő koordinációs számító központból irányítják. Ahhoz, hogy méltó­képpen értékeljük a felbocsátás sikerét, hangsúlyoznunk kell azokat az óriási nehézségeket, amelyek a rakéta felbocsátóira vártak. Rendkívül pontosan ki kellett számítani és a rakétának meg kellett adni a szükséges nagyságú és irányú sebességet. E feladat sikeres megoldásáról be­szél az a tény, hogy az automati­kus bolygóközi állomás a Holdat 10 ezer kilométernyi távolságból megkerüli, majd tovább haladva visszatér a Föld közelébe. A bolygóközi állomás felbocsátása megvetette a Hold és a környező térség részletes tanulmányozásá­nak alapját. A mechanikai és kohászati vo­natkozású kérdések köre bizonyít ja, milyen szövevényes problémá­kat kellett megoldani e rakéta ki­lövésével kapcsolatban., Vegyük a kozmikus rakéta hajtóművét. A hajtómű hatóké­pességét az égés hőmérsékletének fokozása jelentősen növeli. Lé­nyegében a hatásfokot itt az a hőmérséklet korlátozza, amelyet a szerkezet még képes elviselni. Ezért a rakétaépítőknek rendkí­vül nagy szükségük van igen szi­lárd és hőálló anyagokra. A rakéták sebessége és távol­sága nagymértékben függ a szer­kezet súlyának és a tüzelőanyag súlyának arányától. Könnyű, igen szilárd anyagokat kellett létre­hozni, b'ztcsítani kellett a vé­konyfalú szerkezetek rugalmassá­gát és megbízhatóságát normális és alacsony hőmérsékleti viszo­nyok közepette. A harmadik szovjet kozmikus rakéta eredményes felbocsátása bizonyítja, hogv a szovjet tudó­sok, konstruktőrök, technikusok, munkások eredményesen megold­ják az űrhajózás rendkívül sok­rétű és bonyolult problémáit. A nép szolgálatába állított szovjet tudomány és technika új nagy győzelmet aratott. Különö­sen örvendetes, hogy erre a bo­nyolult feladatra csakis mi, a kommunizmus építői voltunk ké­pesek, akfk minden erőnket a békés teremtő munkának szen­teljük. Nagy sikere van a kongresszusi versenynek —- írja zománcgyári levelezőnk A párt márciusi határozata óta üzemünkben is megszerveztük, majd kiszélesítettük — csaknem valamennyi üzemrészben — a munkaversenyt. Az eddig elfelt időszak igazolta, hogy mozgal­munk minden téren meghozza eredményét. Éves viszonylatban túltelje­sítettük a tervet, illetve a kongresszus tiszteletére tett vállalásainkat. A minőségi kihozatal még nem érte el a kívánt értéket, azonban hónapról hónapra emelkedő ten­denciát mutat, s — bár komoly erőfeszítést jelent — reményünk van rá, hogy év végére e téren is teljesítjük a felajánlást. Az eredmények kivívása meg­követeli, hogy mind a dolgozók, mind a vezetők; lelkesen, oda­adással végezzék munkájukat. A jól végzett munkát pedig megbecsülik — elsősorban erkölcsileg —, de anyagilag is. Bizonyítja ezt az üzem faliúj­sága, melyre havonta kiírjuk a jól dolgozókat, s több esetben ju­talmazzuk, Illetve kiváló dolgozó oklevéllel tüntetik ki őket. Leg­utóbb, alkotmányunk ünnepén 59 dolgozót jutalmaztunk, s tün­tettünk ki. Köztük Metz Ist­vánt, Kertész Terézt, Gyenge Jánost, Szack ..rnőt és sorolhatnánk tovább a tábla- készítő, zománcozó, nyersáru és sajtoló műhely dolgozóit, kik va­lamennyien kiválóan végzik mun­kájukat, munkaviszonyuk, maga­tartásuk — dolgozótársaikkal szemben is — példás. A brigádok versenyét havonta értékeljük és az eredményeket az üzem versenytábláin vezetjük. Az értékelések során felmerülő prob­lémákat brigádvezetői értekezle­teken vitatjuk meg, s a műveze tők, szakszervezeti bizalmiak be­vonásával sikerül is megtalálni e problémák helyes megoldását, örömmel és helyesléssel fo­gadtuk a megyei pártbizott­ság legutóbbi felhívását, mely szerint a versenyben legjobb eredményt elért üzemnek kongresszusi versenyzászlót adományoz. Üzemünk vezetősége, amennyi­ben a vállalásoicat maradéktala­nul teljesítjük, év végén 25 000 forint pénz­jutalmat oszt ki a győztes brigádoknak és a termelés­ben élenjáró dolgozóknak. Munkánkkal azon leszünk, hegy a versenyzászlót, s a jutalmakat az arra méltók elnyerjék. Cs. I, I Tolnai Se!yemSonöfivár dolgozóinak kfiszfinete Hruscsov ehrtársnak „Magyarországi Szovjet Nagy­követség. Budapest. Kedves Hruscsov elvtárs! Mi, a Tolnai Selyemfonógyár dolgozói nagy figyelemmel kísér­tük az. Egyesült Államokban tett útjának eseményeit. Ezért e kis le­vélben köszönetünket és hálánkat akarjuk kifejezni azért a harcos kommunista kiállásáért, melyet ön a béke és a szocializmus megvé­dése érdekében tett. ön újból, mint már annyiszor, bebizonyította, hogy a Szovjetunió békepolitikája azt a helyes utat mutatja, amelyen a békét meg le­het védeni és a békés egymás mellett élést lehet megvalósítani. Köszönetét szeretnénk monda­ni azért a kiállásáért, melyet a magyar nép és az összes népi de­mokratikus országokért tett. Mi a békeharcért és hazánk felvirá­goztatásáért a pártkongresszusra tett munkaverseny felajánlásunk teljesítésével harcolunk. Kíván­juk, hogy még sok éven át mun­kálkodhasson a békéért és a kom­munista társadalom felépítésűért erőben, egészségben. Tolnai Selyem fonógyár _____________dolgozói.” Z siga bácsi, a serféspEidezó Negyvenkét anyakoca gondo­zója Horváth Zsigmond bácsi Dombóváron, a Tüske-pusztai Vö­rös Sugár Termelőszövetkezet­ben. Nagyapja, apja is kanász volt regen a Dőryeknél, és Zsiga bácsi is volt Itt kanász régen a Tüske-pusztai uradalomban. Most ott áll a sertésfiaztató előtt, a füllesztő mellett főzi a krumplit, s hunyorog az őszi verőfényben. Jókedélyű öregem­ber, itt érzi jól macát a szövet­öreg Újabb eredmények a kozmikus térség tanulmányozásában Irta: V. DOBRONRAVOV prof es szór, a fizikai—matematikai dományok doktora tu­Az első szovjet mesterséges hold felbocsátásának második év­fordulóján a kozmikus tér tanul­mányozására és a bolygóközi re­pülés előkészítésére összeállított terv alapján a Szovjetunió ered­ményesen felbocsátotta harma­dik kozmikus rakétáját a Elold irányába. A rakéta célja: meg­kerülni a Holdat és tudományos vizsgálatokat végezni a bolygó­közi és holdkörüli térben. A harmadik szovjet kozmikus rakéta felbocsátásának lcgmegka- póbb sajátossága a bonyolult röp- pálya kiszámítása. Ki kell emel­nünk a szerkezeti tökéletesítése­ket is, amelyeket a harmadik szovjet kozmikus rakétán alkal­maztak. A hasznos megterhelés, vagyis a bolygóköz.i tér tudomá­nyos vizsgálatára szolgáló műsze­rek, rádióberendezések, energia- források súlya 435 kilogramm, te­hát 65 kilogrammal több, mint a második szovjet kozmikus rakéta hasznos megterhelése. A hasznos teher Ilyen megnövelése feltét­lenül bővíti a tudományos vizs­gálatok lehetőségeit. Többek közt meg kell emlékeznünk a bolygó­közi tudományos állomás rádió­berendezésének tökéletesítéséről ami lehetővé teszi, hogy a tudo­mányos állomás széles program alapján tartson rádióösszekötte­tést a Földdel, továbbítsa a tudo­mányos megfigyelések eredmé­nyeit, stb. Azok a kutatások, ame lyeket a bolygóközi térben vég­bemenő fizikai jeleaségekkel kap csolatban a szovjet bolygóközi ál­lomás végez, a kozmosz további tanulmányozása, az ember boly­góközi repülésének előkészítése szempontjából igen értékesek lesz nek. A szovjet nép új sikere egy­szersmind tovább erősíti azon nemzetközi kapcsolatokat, ame­lyek a természet tanulmányozá­sában, a természeti erőknek az emberiség szolgálatába állítása terén kialakultak. kezeiben, itt találta meg napjaira életének értelmét. — Nézze elvtárs, én nem va­gyok párttag, de azért én ennek a rendszernek és a szövetkezeti mozgalomnak tántoríthatatlan hí ve vagyok. Rám lehetett számí­tani mindig. Büszke vagyok arra, hogy élvonalban harcoltam ak­kor is, amikor az ellenforradalom alatt fel akarták oszlatni szövet­kezetünket. Nem oszlott fel a szövetkezet, s ez Horváth Zsiga bácsi érdeme is. Jól jövedelmez a sertéste­nyésztés, s ebben is nagy része van neki. — Szeretem a disznókat és higy jék el értek is hozzá, mert ez is tudomány! Igaz, én nem iskolá­ban tanultam, de nálunk család bán a sertésekkel való foglalko­zás hivatás volt, s apáról fiúra szállt. Apám nem földet adott nekem, cseléd volt és a cseléd­sors mellé kanász tudományát adta örökül. — Megtalálja-e anyagilag is a számítását? — kérdem, s bólint rá Zsiga bácsi. — Igen. Menjen csak be az iro­dába, nézzen ki az ablakon, meg­láthatja új házamat. Ezt a szép házat az idei nyáron nem tudtam volna felépíteni, ha nem keres­nék eleget. Az iroda mögött épített házat Horváth Zsigmond, itt kint a pusztán, mintegy ezzel is meg­pecsételve: itt akar élni a szö­vetkezeti gazdaság kellős közepé­ben. Szépek az anyakocák és a hat­vanhat kismalac is. A malacok szőre fényes, selymesnek tűnik. Meglátszik a kocafarmon Hor­váth Zsiga bácsi lelkiismeretes, meggyőződésre alapozott munká­ja. Akárki megnézheti... e-ís—os—

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents