Tolna Megyei Népújság, 1959. október (4. évfolyam, 230-256. szám)
1959-10-13 / 240. szám
F F f t 1959. október 13. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG A három Kótai Erről i» hessélni kell FIATALOK Nem újság ma már, ha Kóláiéit előtt autó áll meg. A szomszédok, de a gyerekek is megszokták, hogy egyszer a fiatalabb Kótai fiú, a bányamérnök, máskor az idősebbik, a lőmester „ruccan” haza saját autóján Komlóról. Most már megszokták olyannyira hogy nincs is nézegetője a két autónak, mint egy évvel ezelőtt, amikor még újság volt. Ezúttal a krémszínű Moszk vics áll a ház előtt. A hazatérő szomszéd csak annyit mond asztalnál ülő családjának: Megjött az öreg Kótai mérnök fia! — Egyedül jött, vagy a családot is hozta? — kérdezi a felesége. — Nem láttam őket, de nem hiszem, hogy jöttek- volna. Nagyon csendes a ház. — Ezzel a maguk részéről le is tárgyalták az ügyet. A takaros, szépen berendezett bányászlakásban olyan rend és tisztaság van, mintha az előző napokban fejezték volna be a nagytakarítást. A háziasszony, az öreg Kótai felesége asztalt terít. — Velünk eszel ugye, fiam? — Igen. Nem voltam még otthon. A bányából egyenesen ide jöttem édesapámékhoz. Az öreg álmosságtól tüskés szemeit még jobban összehúzza. Látja, hogy fiának valami nyom ja a begyét, de türelmesen vár, hogy az előrukkoljon mQndani- valójával. A mama nem tud olyan türelmesen várni, halkan megkérdezi. — Csak nincs valami baj közietek? — Otthon nincs! — Nincs? Hát hol van baj? — A bátyámmal, vele van bajom. A két öreg egymásra néz és szinte egyszerre kérdezik: — Mi bajod van vele? Beszélj már, ne kelljen harapófogóval kihúzni minden szót külön-külön. Kótai bácsi hangja a szokottnál keményebben hangzik. — Nem jól végezte a dolgát! És ami a legbosszantóbb, nem akarja beismerni, hogy hibát követett el. Édesapámnak nem kell mondani, hogy milyen súlyos következményekkel járhat az, ha a lőmester rosszul dolgozik. Engem azért helyeztek oda, hogy rendet tegyek, mert sok a hiba. Ö pedig nemhogy segítene, hanem úgy viselkedik velem szemben, mintha le akarna járatni a többiek előtt. — És te mit tettél? — szakítja félbe panaszkodó fiát az apa. — Nem vettem át tőle a munkát, újra megcsináltattam vele és az ezért, járó bért nem engedtem kifizetni. Testvéri kapcsolat ide, testvéri kapcsolat oda, a selejtes munkát végsőkre vonatkozó rendelkezés minden- leire érvényes, még az én bátyámra is és vele sem teszek kivételt. Ezért megharagudott. És most azért hazajöttem, hogy édesapámmal, tapasztalt bányásszal beszélgessek és tanácsát kérjem ki. Helyesen jártam-e vele szemben el, vagy nem? — Helyesen jártál el, fiam, a te helyedben én sem cselekedtem volna másképpen. — Nagy gondot vett le válam- ról, édesapám. És most már nem is időzök tovább, robogok haza. Az eset után két napra a világoszöld autó állt meg a ház előtt. Az idősebbik fiú, a lőmester érkezett meg. — Apád még nem érkezett haza, valahol elakadt — mondta Kótai néni hangosan, magában pedig arra gondolt, ha az öreg mint szokás szerint, most is betért az italboltba, nehéz lesz hazavárni. — Megvárom! — jelenti ki a' fiú. — Jól van fiam, akkor tedd kényeimbe magad, feküdi le bizonyosan fáradt vagy. Még jóformán be sem fejezte mon- dókáját Kótai mama, megérkezett az öreg Kótai. — Hát te. egyedül? Miért nem hozod el a családod, legalább a gyerekeket. — Siettem ide is, de sietnék haza is. Nem is mondtam otthon, magukhoz jövök, mert meg sem lehetett volna kötni őket. — No ki vele, miért volt szükség a nagy sietségre. — Édesapám tudja, mennyire szívügye volt az egész családnak, hogy Öcsiből bányamérnök legyen. Együtt izgultunk a szigorlatok előtt, de együtt örültünk akkor is, amikor sikeresen végzett. így volt, vagy nem? — Igen, így volt. De miért jutott ez most az eszedbe? — Miért? Azért,' mert az öcsinek fejébe szállt a gőz. — És ki vette ezt észre, te vagy talán másoknak is hasonló a véleménye? — Hogy másnak mi a véleménye, azt nem tudom, de azok után, ahogy elbánt velem ... Hiába, nem vezet jóra az, ha az egyik testvér a másiknak a beosztottja. És ha velem, az édes testvérével így bánik el, hogyan bánik az ilyen ember azokkal, akikhez semmi köze nincsen. — Hát ide figyelj, fiam! Bármennyire is mentegeted magadat, öcsinek van igaza. Én négy. venkét éve dolgozom a bányában, de rossz munkámért még 1 soha nem büntettek. Te is ép- j pen annyira tisztában vagy ve- | le, mint én, hogy a bányánál a i legkisebb hiba, gondatlanság súlyos következményekkel járhat. ' Ha rossz munkád miatt valami előadta volna magát, valameny- nyiünknek szégyenkezni kellett volna, éppen úgy, mint amikor a jó munkádért kitüntetést kaptál, s ennek mindannyian örültünk. Jó, jó, most ne mondj semmit, gondolkodj azokon, amiket mondtam. Vasárnapra pe I dig öcséd is, te is. családostól jöjjetek haza. A családi örömöt semmi nem zavarta. Senki nem hozta elő a történteket. Kótai néninek egyedül csak az tűnt fel, hogy férje kevesebbet nyúl a borospohárért, mint máskor szokott. A váltás után pedig percnyi pontossággal hazaiött és a szokottnál kevesebbet beszélt, elgondolkodó volt. Az egyik nap pedig az éjszakai műszak utón azt mondta feleségének: — Nem fekszem le, bemegyek Szekszárdra. — Szekszárdra? Minek és hova? — Egy barátommal szeretnék találkozni! Sok mindenről szó esett a találkozás során. Beszélt az öreg, mégnedig nem kis büszkeséggel két fiáról, s arróh hogy mindegyiknek saját autója van, az unokákról, a két fiú között lefolyt legutóbbi vitáról és végül előhozakodott saiát problémájával, amely a családi vacsora óta foglalkoztatja. — Belátom én magam is, hogy nem szabadna olyan sokat inni a szeszből. Szégyenlem a család miatt is. Most már odajutottam, ha azt kérdezik, melyik Kótniról van szó, ismertetőnek hozzáteszik: „Az öreg Kótai. az a részeges bányász”. Bánt nagyon, de nem tudom megállni, l'ogv ne igyák, amikor pedig betérek az italboltba, nem tudom abbahagyni addig, amíg teljesen ki nem készülök. Ezért jöttem hozzád, adj tanácsot, hogy mitevő legyek. — Én csak egy tanácsot adhatok. be kellene feküdnöd a kórházba, kéthetes elvonó kúrára — mondja barátja, majd így folytatja: — Az otthoniaknak pedig azt mondhatnád, hogy a reumádat kezelteted. — Na látod, milyen jó, hogy bejöttem hozzád, erre a lehetőségre én nem is gondoltam, pedig azt hiszem, jó lenne. Mert ugye, ha a fiaimtól megkövetelem azt. hogy tisztességben éljenek, akkor nekem is be kell azt tartanom. Pozson.viné Propagandista tanfolyam Szekszárdon A Politikai Bizottság határozata értelmében az idei pártoktatási évben a fő feladat a propaganda munka eszmei, politikai színvonalának emelése. A különböző oktatási formák alkalmazásával a párttagságnak mintegy 42 százaléka vesz részt politikai oktatásban. Az ideológiai munka színvonalát jól felkészített propagandistákkal lehet megjavítani. Ennek végrehajtására október 12‘én és 13-án kétnapos előkészítő tanfolyamot tartanak Szekszárdon a volt megyeháza nagytermében a propagandisták részére. Az egybegyűlt propagandisták előtt a „Pártegység problémái” címmel Prant- ner József elvtárs, az MSZMP Tol na megyei titkára, a „Szocializmus építésének fontosabb kérdései és az ötéves terv irányelvei” címmel dr. Vigh Dezső, a Tolna megyei Tanács V. B. elnökhelyettese, „Politika és politizálás” címmel pedig K. Balogh János, a Tolna megyei Népújság helyettes szerkesztője tartott előadást. A propagandista tanfolyam második napján, azaz ma, még két előadás tartására kerül sor, amelyet ugyancsak megyei vezetők tartanak meg. Angliába indulnak az azerbajdzsán szőnyegek Az azerbajdzsán szőnyegszövő műhelyek 1000 darab kéziszövésű szőnyeget készítenek angol megrendelésre. A megrendelés nagy része a ragyogó színeiről és eredeti mintáiról híres karabak és kazah szőnyegekből áll. Az azerbajdzsán szőnyegek’ rendkívül keresettek a külföldi piacokon, az idén is nagy sikert arattak a New York-i, szaloniki és casablankai vásárokon, Francia veteránok boj kottád jak a kormány által rendezett ünnepségeket Franciaország legnagyobb veterán szervezete elhatározta, hogy tagjai ezentúl nem jelennek meg semmiféle hivatalosan rendezett ünnepségen. Ezt a döntést a fran cia háborús veteránok szövetségének (UFAC) nemrég befejeződött országos értekezletén hozták. Ezzel az intézkedéssel a veteránok szevezete nyomást akar gyakorolni a kormányra, hogy vonják vissza a múlt évben eszközölt nyugdíj csökkentéseket, amelyek de Gaulle takarékossági programja keretében történtek. A napokban harmincezer francia veterán tüntető felvonulást rendezett Párizs utcáin és követelte, hegy a nyugdíjakat állítsák .vissza, a régi színvonalra, Egymás után jelennek meg a hírek a napi sajtóban, hogy itt és itt Ifjúsági politikai kör, vagy ifjúsági akadémia indult, ahol a li- atalok fejlesztik politikai tudásukat, széleslátásukat, csiszolják világnézetüket, megismerkednek a kül- és belpolitika jelentős eseményeivel, s annak világvlsszhangjá- val, az ország keretein túlnövő jelentőségével. Politizálnak a fiatalok. Az elmúlt év hasonló rendezvényeiből meríthető példák azt bizonyítják, hogy a fiatalok me- gyeszerte komoly érdeklődést tanúsítottak a politikai előadások, rendezvények iránt. Elmondták sok komoly dologról a véleményüket, még akkor is, ha az ott, azonnyomban korrigálásra, helyesbítésre szorult. De ez nem baj. Az a fontos, hogy van véleménye ifjúságunknak az ország népét érintő problémákról. Ismét kénytelen vagyok összehasonlítást tenni a múlt és jelen között. Valamikor nemhogy az ifjúságnak, de még a felnőtt dolgozóknak sem volt beleszólása a politikába. Aki egy faluban, vagy városban politizált, arra rossz szemmel néztek azok, akiknek kiváltságos joga volt a politikához való „hozzáértés”. Ez a hozzáértés természetesen idézőjelben írva és gondolva, mert a dolgozó tíz és százezrek politikai nézete, állásfoglalása képviseletlenül maradt, ahol hallatni kellett volna szavát. Kitiltatott onnét, ahol sorsát, életét a nyomor felé kormányozták, sorsa fölött dönteni illetéktelenek. Ma a párt és kormány valameny nyi határozata fölött joga, sőt kötelessége is minden becsületes dolgozónak vitatkozni, róla véleményt mondani, javaslatot tenni. Ma a fiatalok éppen úgy részt kérnek és részt vesznek az országépítés komoly és nehéz munkájában, mint felnőttek. S hogy miért? Ha netán felvetődne valamiben a kérdés, hát könnyű rá a válasz... Tudják, érzik saját életükön, hogy övék az ország, minden, amit érte, benne csinálnak, maguk látják közvetve, vagy közvetlenül a hasznát. Hírt adtunk már róla, hogy Al- sóleperden az állami gazdaság fiataljai azt javasolták a KlSZ-szer- vezet tagságának, hogy közös erővel gyűjtsék össze a szalmát a földekről, amit a kombájn elhagyott — lehet, hogy már hozzá is kezdtek a munkához — s így biztosítsák az állatok alomszükségletét. Miért teszik, ha nem azért, mert tudják, hogy amit így megtakarítanak, annak ők maguk, szü leik, testvéreik, barátaik látják a hasznát, nekik jut több abból, ami az ország asztalán a végzett munka alapján szétosztásra kerül?..; Valahogy rosszul esik, amikor a mai fiatalokról beszélve sokan elintézik ifjúságunkat azzal az egyszerű, közhelynek számító megjegyzéssel, hogy a mai fiatalságot csak a tánc, a szórakozás érdekli, a mai fiatalság nem tudja, hogy mi a munka... Akad ilyen fiatal is, de a többség azért — mint a példák mutatják — kötelességtudó, olyan fiatal, aki tud áldozatot, munkát vállalni a nép ügyéért. (buni) Kiváló állat tenyésztő A magánéletben vicces, furfangos, magyarul mondva, jópofa ember Lovas László, a madocsai Igazság Termelőszövetkezet tagja. De a munkájában egyáltalán nem vicces, amit az is bizonyít, hogy legutóbb megkapta a Kiváló állattenyésztő címet a vele járó oklevéllel és jelvénnyel. Ez annál is érdekesebb, mert 1953 előtt még az ip'arban dolgozott. —- Sztálinvárosban, amikor a nagy építkezések elmúltak — mondja — elkezdtem gondolkodni. Távol a családtól sokba került az élet. Ekkor határoztam el, 1953-ban, hogy hazajövök ide Madocsára a tsz-be. Azt már tudtam, hogy a nénem jól keres, gondoltam én is megtalálom a számításomat. És nem csalódtam. — Ilyen könnyű az iparból a mezőgazdaságba menni? — kérdezem, — Nekem volt könnyű, hisz 12 éves koromtól a felszabadulásig legtöbb időt cselédként dolgoztam, állatok mellett. A régi érzést, szeretetét az állatok iránt itt a tsz-ben érvényesíti most. Ezt már nem ő, mások mondják el, hogy amikor kérdezték legutóbb az állatforgalmi embereitől, hogy nem szállíthatják-e az állataikat, azt felelték: »van szállítás, de nem extrém minőségű«, a tsz-nek nem szóltak éppen azért, mert tudják, hogy náluk csak ilyen minőségű van. Sőt egy másik esetet is elmondtak. Nem elég, hogy rendszeresen mossa, fésüli a növendékbikák farkát, alkalomadtán még vimmel is megsúrolja. Minél fényesebb, annál szebb — ez a mondása. A hizlalásnál pedig mindig előbb le lehet szállítani az állatokat, mint a határidő előírja. Az idén i$ két növendék hízó- bikát vittek a Mezőgazdasági Kiállításra, ahol a rendes extrém feláron kívül 3000 forint prémiumot kapott a tsz. — Már sokszor mondták a megyétől kijövő ellenőrök — veti közbe a tsz könyvelője — Lovas László munkahelyére nem lehet váratlanul jönni, mindig rend, tisztaság van nála. Erről ő maga így beszél: — Ráérnék reggel öt óra felé is felkelni, de ideges vagyok, nem érzem jól magam, s különösen az esne rosszul, ha a tagság korán erre járva rendetlenséget látna nálam. Bizonyára ez is hozzájárult ahhoz, hogy legutóbb a pártvezetőségbe is beválasztották. S hogyan találta meg a számítását? — Tavasszal házat akarok építeni — mondja. — Az anyagot már beszereztem, az államtól is kapok kölcsönt, a tagság, a szövetkezet is segít. — Közbevetve el kell mondani, hogy üt szokássá vált már, hogy ha egy szövetkezeti tag építkezik, a tagság együtt segít az építkezőnek. — Az idén is hárman-négyen építkeztek így — mondja — s tavasz- szál sem én leszek egyedül, úgy tudom megint hárman fogunk hozzá az építéshez. Ezután arról beszél, hogy mint minden évben, az idén is négy hízót hizlal, kettőt eladásra, kettőt levágásra. Még most is van 40 liter zsírjuk, a felesége meg a sonkákat árulja. Hiába, jön az új nemsokára. S még egy érdekesség, nincs tehenük. a háztájiban, nem is kellene, sőt-egyetlen tagnak sincs. — Mi nem akarjuk széjjel aprózni a takarmányt — mondja búcsúzóul — többet hoz az a közösben, tejet meg bármikor, amennyi csak kell, kaphatunk a tsz-től. (Sz) írás a keltákat megelőző korból A karintiai hegyekben 900 méter magasságban egy osztrák régészcsoport különleges írásjelekkel borított edényeket, serlegeket és táblákat talált. A keleti módra, jobbról balra olvasandó írásjelek Rudolf Egger professzor véleménye szerint lehetővé teszik annak a nyelvnek megismerését amelyet a keltákat megelőző kor' bán használtak. Feltételezések szerint az osztrák leletek valaha Nerea városhoz tartoztak, a későbbi kelta Noricumhoz, amely i. e. 15-ben békésen beleolvadt a római birodalomba. Az 1948-ban megkezdett ásatások r- különböző palotákat, t'"- ' rnyűző fürdőket, központi f' ró szert és családi kriptákat tártak fel,
