Tolna Megyei Népújság, 1959. október (4. évfolyam, 230-256. szám)
1959-10-11 / 239. szám
\ 1959. október 11. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG Tovább, a szocializmushoz vezető úton A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának kongresszusi irányelveiről Kongresszusra készülünk, a VII. pártkongresszusra. Nemcsak a párt szervezetei, tagjai készülnek a kongresszusra, hanem a pártonkívüliek is, akik üzemekben, gyárakban, földeken és irodákban kongresszusi munkaversennyel feleltek a Központi Bizottság márciusi felhívására. A munkaverseny eredményei az egész országban és megyénkben is ezt bizonyítják, meg azt, hogy pártunk márciusban bölcsen, megalapozottan, a valóságos gazdasági és politikai helyzetet mérlegelve jelölte meg a feladatokat. Országunkban és megyénkben is sok helyen, nem egy esetben jelentősen teljesítették túl a dolgozók a kongresszusi munkaverseny időszakában tett vállalásaikat. Ma még a hároméves terv túlteljesítéséért harcolunk, de amióta megjelentek a Központi Bizottság tézisei gazdasági feladatainkról és a második ötéves terv előkészítéséről, nap mint nap a jelen feladataink teljesítése mellett jövőnk perspektívája is foglalkoztat bennünket. A második ötéves terv időszakában: „befejezzük a szocializmus alapjainak lerakását és meggyorsítjuk a szocializmus építését hazánkban”. így határozták meg az irányelvek a közvetlen célt, s ez a cél olyan magasztos, amely mellett nem mehet el senki, legyen az barát, vagy ellenség, érdektelenül. Történelmi cél ez, s egy történelmi időszaknak: a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet időszakának legdöntőbb fejezete. Az ami e cél elérésének gazdasági eszközét jelenti második ötéves tervünk irányelveiben van meghatározva. Olvasgatva a számokat, kibontakozik előttünk szocialista jövőnk perspektívája. Az ipari termelés 65—70 százalékos emelése a szocialista iparosítás nagyarányú továbbfejlesztését mutatja. Köztudomású, hogy az ipari termelés továbbfejlesztése és a termelés színvonalának emelése kulcskérdés a szocializmusban: az egész népgazdaság és az életszínvonal emelésének is alapvető feltétele. Az ipari termelésen belül továbbra is gyorsabb ütemben növekszik a nehézipar, ezen belül is a termelési eszközöket gyártó iparágak termelése. A termelési eszközök gyártását 70—75 százalékkal, a fogyasztási cikkek gyártását 45—50 százalékkal emeljük. Ez az ütemkülönbség feltétlenül szükséges. Mindjárt magyarázatot is kapunk erre az irányelvekből a következő adattal: „Az ipari munka termeié-^ kenységének 37—40 százalékkal“" kell emelkednie”. Ez a termelékenység emelkedés azt jelentik hogy az ipari termelés növekedését nagyobb részben a termelékenység emelkedésével kívánjuk biztosítani. Termelékenységet emelni a műszaki színvonal növelésével: több, jobb termelési eszközzel, főleg munkaeszközzel, géppel, szerszámmal. fejlettebb technológiai eljárásokkal lehet. Tehát szocialista építésünk további ütemének leglényegesebb feltétele a termelési eszközök termelésének további gyorsabb fejlesztése. Az irányelvek döntően számolnak hazánk természeti adottságaival, történelmi hagyományaival és a szocialista világon belül kialakuló munkamegosztással. Nem törekszünk autarchiára, hanem olyan termékeket gyárt iparunk, s olyan iparágakat fejlesztünk jobban, amelyek a leggazdaságosabbak nekünk, a külkereskedelmi árucserét is figyelembe véve. Ezért hangsúlyozzák az irányelvek .,... magas képesítésű munkát igénylő, a nemzetközi munka- megosztásba beleilleszkedő modern technikai eljárásokkal előállított, kiváló minőségű, korszerű és keresett termékek gyártására kell összpontosítanunk erőforrásainkat”. A szocializmus alapjainak lerakása azt jelenti, hogy a szocialista termelési viszonyok győzedelmeskednek a városban és a falun egyaránt. Éppen ezért az elkövetkezendő időszakban szocialista fejlődésünk központi kérdése a mezőgazdaság szocialista átszervezése. Ipari termelésünk 65—70 százalékos emelése adja meg a mezőgazdaság szocialista átszervezésének gazdasági és technikai alapját. A mezőgazdasági gépgyártás olyan nagy arányokat ölt, hogy 1965-ben egy hold szántóterületen legalább háromszor annyi gépi munkát végzünk el, mint amennyit 1958-ban végeztünk. A traktorok száma a jelenleginek két és félszeresére, 62—63 ezerre emelkedik. 1965-ben a gabonafélék, a legfontosabb szálastakarmányok művelése és betakarítása, a kukorica, burgonya, cukorrépa vetésének, ápolásának és betakarításának legynagyobb része géppel történik. A nitrogén műtrágya termelését 1958-hoz képest 4—5- szörösére emeljük. Felépítjük a 82 000 tonna kapacitási! Tiszapalkonyai Műtrágyagyárat és kétszeresére bővítjük a Borsodi Vegyikombinát nitrogén műtrágya gyárának kapacitását. A tervidőszak utolsó évére a szuperfoszfát termelését 200 000 tonnáról 650 000 tonnára emeljük. A mezőgazdaság szocialista átszervezését és az azzal együtt járó mezőgazdasági építési beruházásokat hivatott segíteni építőiparunk, amelynek termelése 75 százalékkal, és építőanyagiparunk, amelynek termelése 85 százalékkal fog emelkedni. Tehát: a kiragadott példákból is látjuk, hogy a Központi Bizottság irányelveinek azt a tételét, amely szerint: »meg kell teremteni minden szükséges feltételét annak, hogy a még egyénileg dolgozó parasztokat meggyőzve, velük együttműködve a következő években befejezzük a mezőgazdaság szocialista átszervezését« — gazdasági téren, népgazdaságunk második ötéves terve teljes egészében biztosítja. A mezőgazdaság szocialista átszervezésével nárhuzamosan tovább emeljük a mezőgazdasági termelést. Igaz. hogy ez az emelés szerényebb, 30—32 százalékot jelent csak. A szerénység azonban indokolt. Mezőgazdasági termelésünknek mintegy fele még kisparcellákon történik. A kis- parcellák pedig akadályozzák a tudománynak, a technikának a behatolását a mezőgazdasági termelésbe. így a kisparcellákon a bővített újratermelés csak kivételes körülmények között biztosítható. Tehát mindaddig, amíg mezőgazdasági termelésünkben is nem válnak teljessé a szocialista termelési viszonyok, az előirányzatnál lényegesen nagyobb termelésemelést nem irányozhatunk elő. A mezőgazdasági termelés gyorsütemű fejlesztése csak szocialista nagyüzemi feltételek között lehetséges! Érdemes a magyar mezőgazdaság 1958—1965 között törtéqő 30—32 százalékos emelését összehasonlítani a szovjet mezőgazdaság fejlődésével. A Szovjetunió mezőgazdaságának termelése ugyanezen idő alatt a hétéves tervben 170 százalékkal emelkedik. A szovjet mezőgazdaság fejlődésének üteme majdnem hatszorosa a miénknek! Ez az ütemkülönbség a szocialista nagyüzemi mezőgazdaság fölényénél: ragyogó és meggyőző bizonyítéka! Ipari és mezőgazdasági termelésünk emelkedése nyomán 40—45 százalékkal emelkedik a fogyasztási alap és 26—29 százalékkal emelkedik az életszínvonal. Az életszínvonal emelkedése a gazdasági fejlődésnek természetes következménye a szocializmusban. Nagyszerű perspektívát tárnak elénk a Központi Bizottság irányelvei. Nem kétséges, hogy ezeket a nemes célokat lelkes helyesléssel fogadja pártunk minden tagja és egész dolgozó népünk. Azzal a lelkesedéssel száll harcba egész népünk a szocializmus alapjainak a lerakásáért, amilyen lelkesedéssel arra a kongresszusra készül, amely a szocializmus felé vezető utat a marxizmus—leni- nizmus diadalmas elméletének alapján megvilágítja. Gyenis János Erről i* beszélni kell ]\évadó ünnepélyek — Jól ismersz. Tudod, hogy atheista vagyok. A gyermekemet sem kereszteltettem meg, de azért pajtikám, nekem mégis hiányoznak a pasziták. Életem legszebb élményei fűződnek a paszitákhoz. — Ezt a megjegyzést az egyik fiatal agronómus barátom tette, amikor legutóbb Gyönkön jártam és mindjárt fel is jegyeztem magamnak, mert a szavak mögött sok minden rejtőzik. A pasziták, vagyis a keresztelők valóban nagy és emlékezetes baráti és családi mulatságok színterei voltak mindig ember- emlékezet óta. A kisgyermek köszöntésének ünnepe ez. Ezen a napon kap nevet az újszülött, s a gyermeknek, akinek nevet adtak, mindenki azt kívánja, hogy egészséges, vidám, jó munkásember váljék belőle. A fejlődés azonban új szokásokat vet felszínre. A sámánok primitív hókusz-pókuszai, amint tudjuk, már jó néhány száz évvel -ezelőtt kimentek a divatból. Napjaink felvilágosult embere a vallási szertartásokat is mellőzi. Ez azonban nem jelentheti azt, hogy az újszülött gyermek névadásának napja a szürkeség egyhangúságába fulladhat. Amikor tavaly nyáron Prágában jártam, megismerkedtem egy Juhász Zoltán nevezetű, magyar származású prágaival. Amikor összebarátkoztunk, elmesélte, hogy náluk külön szerv, a »Polgári Ügyek Testületé« működik annak érdekében, hogy a vallási szertartások helyébe — gondolok itt elsősorban is a keresztelésre, esküvőre, temetésre — új, szocialista tartalommal megtöltött »szertartást« helyezzen. Azért tettem idézőjelbe a »szertartás« szót, mert ez a szerv végeredményben a vallási szertartásokat nem valamiféle szocialista szertartással helyettesíti, hanem arra hivatott, hogy képviselje a közösség együttérzését az örömben és a bánatban egyaránt. Ha a régifajta pasziták helyébe a névadó ünnepélyek lépnek, ahol már a kezdet kezdetén az anyakönyvezésnél is megajándékozzák a tanácsi szervek az újszülöttet, s utána a barátok, rokonok, munkatársak, az örömünnepet ülő családot körülvevő kollektíva tagjai közösen ünnepük a kisgyermeket, akkor nem kell félni, hogy a régifajta pasziták hiányozni fognak. H. T. E HETI Kellemetlen Kérdéseink Valaki amiatt panaszkodott a napokban, hogy Szekszárdon a Bajcsy-Zsilinszky utca és a Hunyadi út közti területen épült új bérházakról még ma sem lehet tudni, melyik utcához tartoznak, a számozás körül még a legteljesebb anarchia uralkodik. Ugyanezt panaszolja a körzeti orvos is, akit ha beteghez hívnak valamelyik házba, negyedórákig keresheti a pácienst. Nem lehetne új utcát kialakítani itt, — ami végeredményben már ki is alakult —, s nevet adni neki, az épületeket pedig rendes, végleges szá mozással ellátni? * Pintér István börzsönyi olvasónk amiatt panaszkodik, hogy mind a mai napig nem javították meg a cikói úttól Börzsönybe vezető gyalogutat. Közeleg az esős idő, amikor aztán végképp járhatatlanná válik az út. Szó volt már arról, hogy a Bonyhádi Cipőgyár vállalja a javítási költségeket, aztán arról is, hogy a Petőfi Termelőszövetkezet, de az út még mindig a régi állapotban van. Kérdezi Pintér István és vele együtt kérdezzük mi is, mikor javitják meg a Börzsönybe vezető gyalogútat? * Panaszkodnak a felsőleperdi lciszes fiatalok. Elmondják, hogy nem kapnak segítséget az üzemegység vezetőségétől. Legutóbb is összevont KISZ taggyűlésre kellett volna utazniok. ígéretet kaptak arra, hogy az üzemegység egy zetort biztosít számukra erre az alkalomra. De végül is csak egy lovaskocsi lett a zetorból, úgyhogy a felsőleperdi kiszesek negyedrésze sem tudott részt venni a taggyűlésen. Nem lehetne egy kicsit több gonddal foglalkozni a fiatalokkal és még ilyen és ehhez hasonló dolgokkal is segíteni őket? * Levegővédelmi törvény készül. Erre rendkívül nagy szükség van, hiszen az üzemek füstje sok helyen olyannyira szennyezi a levegőt, hogy az ártalmas az egészségre. Igenám, de mit szólnak ehhez egyes szekszárdi, sőt a város belterületén lévő üzemek, ahol mégcsak védőrácsot se szerelnek a kéményre, úgyhogy a füst mellett a pernyék is vígan szállnak és lepik el a szomszédos házakat, udvarokat? — AZ ŐSSZEL KEZDŐ NAGYSZÉKELYI Március 1. Termelő szövetkezet tagjai a nyár folyamán 200 holdon termeltek takarmányt a beállítandó állatállomány részére, ezen kívül közös erővel egy juhakolt alakítottak át istállóvá. : Szabó gazda fülében egyre visszacseng a kis falu harangjának mélabús hangja. Olyan szomorúan csengett mintha tudta volna, hogy valakit temetnek. Nem hagyta békén sem a kocsin, sem a krumpliszedésben, sem az ágyban. Szabó gazda három hónapja temette el gyöngyszemű, fehérarcú, törékeny feleségét. Azóta üres a ház, az udvar, a mező, a falu. Úgy járt kelt az emberek között, mintha senkit sem ismerne. Átnézett az embereken, mint a ködön. Ha szólították, alig hallotta meg, s először körülnézett, hogy valóban ő a megszólított? Ha a mezőre ment, az ülésdeszka felét foglalta csak el, mert képzeletében mellette ült Rózsi. Néha egész délelőtt elbeszélgetett vele. Szólította többször is munka közben, de miután csak egy sor fogyott a krumpliásásból, rádöbbent, hogy Rózsi már sehol sincs. Ilyenkor a keserűség egy durva káromló szót csalt ki cserepes ajakára. Hiába, hiába — mondogatta ilyenkor magában — asszony nélkül nem lehet... nem lehet. SZERELEM ? A munka még csak el lett volna valami keservesen, de hát a gyerek. A gyerek — akit az anyós ápolgatott és csak mutatóba hozta át — nem nőhet fel anya nélkül. Szabó!... Szabó.’... főhet a fejed, előbb utóbb asz- szony kell a házhoz, — így töprengett magában. Végigvette régebbi lányismerőseit Varga Rozit, Péter Julcsát, Kis Marit, Gábor Katit... nem! egysem volt olyan, mint Rózsi. Újból kezdte: Kati rendes lány, csak az a gyerek ott neki, Mari az is rendes, de hát babona ez az... Ah a keserves! kiáltott fel — nem kell egy sem! így aztán a remény utolsó szikrái is kialudtak, miután minden szám- bavehetőt megnézett. Sokáig ült a pádon, talán két óráig is, vagy még tovább is, talán csak nézett, semmit sem gondolt és érezte, hogy szinte kong az ürességtől. Lassan sötét lett, egészen sötét. Kigyúl- tak a csillagok, feljött a Hold is kíváncsian, mintha Szabó Gábor gondolatait lesné. Ö csak ült, ült, mintha sohasem kéne felkelnie onnan. Hosszú egyedüllétét egy kedves hang szakította félbe: —* Ejnye, ejnye ilyen későn itt kinn üldögél? Még megfázik! Szabó a hang irányába nézett, s látta, hogy a szomszédék Borija áll ott a kerítés mellett fehér ingében. Kissé kísértetiesnek hatott a késő esti órán. Szabó mogorván válaszolt: Mi közöd vele? A lány kissé megvonta vállát, hangja nem sértődötten, inkább szomorkásán. csengett: — Jól van no — hisz nem azért mondtam. Lassan eltűnt a sötétben. Gábort kimozdította ez a jelenet magányából. Gondolatai mindinkább kezdtek felébredni, s úgy nyüzsögtek fejében, hogy majd szétvetették koponyáját. Hm... Bori a kis csúnya, szeplő<• jószág, azt kérdezi, nem fázik?! Hogy aggódik a kis rút perszóna. Eddig észre sem vette csak este, ha kaput nyitott, vagy ha kissé nagyot halló apjának kiabált. A kis Bori — szőtte gondolatait tovább — igaz, hoity szeplős, a haja szép dús, alakja telt és egészséges. Talán nem is olyan szeplős, talán nem is olyan csúnya! Meg kéne nézni — nem! Nem, csúnya lány nincs is! — vigasztalta magát. Hogyan is nézett ki fehér ingében mint egy kísértet — dehogy, mint egy angyal... Persze, persze, hisz az előbb is mikor a lányokra gondolt, Rózsira. Julira, Marira tulajdonképpen ez a kis perszóna járt az eszébe. Csak a nevét nem mondta ki. Milyen jó, hogy jött és szólt, hogy megfázhat. Valóban az éjszaka hűvös volt, fázósan húzta magán össze elnyűtt kabátját és lassan bement a szobába. Tudta, hogy most mát igazán asszony kell a házhoz és asszony kell a gyerekhez is. Azt is tudta, hogy ki lesz az. Kissé elmosolyodott magában, melegség futott át rajta és az ajkai közt lassan ezt mormolta: Mi ez?... Szerelem... Nem... vágyódás. Lehet immár három hónap után— VALÓSI TEREZ
