Tolna Megyei Népújság, 1959. október (4. évfolyam, 230-256. szám)

1959-10-06 / 234. szám

4 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1959. október 6. Gerjem hét arc« Egy szfetaeü tanács míü, de ercffifiényeiÉen gazdag máíliáról K étféle Gerjent ismertem meg, amikor legutóbb ebben a kis Duna menti falu­ban jártam. Az egyik a régi, amelyben már csírázik a vágy a megújhodásra, mint ahogy az öregedő emberben is él a meg­fiatalodás utáni vágyakozás. A másik az új, fiatal, a felfelé nö­vő, az egyre izmosodó Gerjen, amely tele van erővel, lendü­lettel és munkalázzal, s ezt az új Gerjent két szocialista «test­vér« az állami gazdaság és a termelőszövetkezet testesiti meg. A «régi« Gerjen az »új« Ger- jenben a jövőjét láthatja és ez a jövő bizakodással tölti el az embereket. Az állami gazdaság és a ter­melőszövetkezet földjei holdan­ként sokkal többet jövedelmez­nek, mint az egyéni földek. Pe­dig köztudomású Gerjenben, hogy a Czipót dűlő, amelyen most az állami gazdaság ter­mel, néhány évtizeddel ezelőtt a leggyengébben termő terület volt. Érdemes megnézni a búza Idei termésátlagát gerjeni vi­szonylatban. Az egyéniek kis- parcelláin átlagosan öt mázsa ötvenhat kilogramm búza, a Rákóczi Tsz földjén 13 mázsa búza, az állami gazdaság föld­jén pedig 14 mázsa búza ter­mett holdanként. Félreértések elkerülése végett meg kell je­gyezni, hogy vannak ugyan olyanok az egyéni parasztok között, akik 5 mázsánál töb­bet termeltek holdanként bú­zából, de ugyanakkor nagyon sokan 5 mázsán aluli termés- eredményeket tudnak csak fel­mutatni, ezért jön ki az átlag 5 mázsa 56 kilogrammra. Mit mutatnak ezek a szá­mok? — Ezek a számok a nap­nál is ragyogóbban rnutatják, hogy.» a szakszerűen irányított nagyüzemi gazdálkodás többet és jobbat tud produkálni, mint a kisparcella. A jobbat azt hi­szem külön hangsúlyozni kell. Ugyanis a kisparcellán dolgo­zók is elismerik, hogy a nagy­üzemi táblán termesztett búzá­nak jobb a minősége. Ha nem ismernék el, akkor nem cserél­nének vetőmagot az állami gaz­daságtól. Az egyéni gazdák, akikkel ^ beszéltem elmondották, hogy kisbirtokaikon az évi jö­vedelem nem változik, nagyobb beruházásra nem képesek. Másfél esztendővel ennekelőtte néhány lelkes nevelő agyában először csak gondolatként fogant meg a szekszárdi úttörőzenekar. Kézenfekvő volt, hogy a megva­lósításig nagyon rögös lesz az út, ők azonban nem ijedtek meg a nehézségektől. Az úttörőzene­kar felállításának a gondolatát a várakozáson felüli támogatással fogadta maga a városi tanács is és így a legnagyobb akadály el­hárult: 50 000 Ft támogatást sza­vazott meg a községfejlesztési alapból hangszerek beszerzésére. Már lényegesen könnyebb volt az úttörőzenekar oktatási munkájá­nak a zeneiskolába történő beil­lesztése, az oktatáshoz szükséges helyiségek biztosítása, megfelelő vezető kiválasztása és a zenekar szervezésének másik lényeges fel­tétele, az úttörők biztosítása. Egy esztendővel ezelőtt indult meg a zeneiskola keretein belül a zenekar tagjainak oktatása. Vég­helyi Miklós, a zeneiskola fúvós tanára, a zenekar vezetője, mel­lette akadtak mások is, akik részt kértek ebből a munkából és ennek eredményeképpen nem­csak a fúvós oktatás lendült fel a zehe'skola kerete'n belül, de lassan kialakultak a zenekar kör vonalai is. És a zenekar nem is Olyan ekével szántanak most is, amivel harminc évvel ez­előtt szántottak, s az istállói­kat s,em kellett bővíteni. A föld jeiken minőségi változás nem ment végbe. A Rákóczi Termelőszövetke­zet tagjaitól viszont mást hal­lottam. A termelőszövetkeze­tiek joggal dicsekedhetnek az­zal, hogy földjeiken minőségi változás ment végbe. Két hold új szőlőt, hat hold gyümölcsöst telepítettek az utóbbi évek so­rán és bővítették a kertészetet. Az állatlétszám pedig az elmúlt négy év alatt kétszeresére emel kedett a szövetkezeten belül. De a Rákóczi Termelőszövet­kezeten belül végbemenő mi­nőségi változásokat másként is le lehet mérni. A termelőszö­vetkezet területe és tagságának létszáma nem változott jelentő­sen az elmúlt hét év során, de á jövedelemben jelentős vál­tozás következett be. 1952-ben a termelőszövetkezet pénzben számítva 115 000 'forint értéket fizetett ki tagjainak 15 000 mun kaegység után. Ez évben pedig a tervezett 24 000 munkaegység után 920 000 forint értékű ter­ményt és készpénzt fizet ki a termelőszövetkezet. — Mi lenne, ha összeolvasz­tanák a 920 kisgazdaságot, amely 1414 holdat tesz ki együtt véve egyetlen termelőszövetke­zetben? — Ezt a kérdést sok egyénileg gazdálkodó paraszt­nak tettem fel a faluban és a válaszok különfélék voltak. Az egyik válasz nagyon tetszik ne­kem. Ugyanis egy kisparaszt azt mondotta: »Nem kellene annyira agyonerőltetni az em­bernek magát a munkában«. E gyébként ez a kisparaszt kérte az állami, gazda­ságot a nyáron arra, hogy ga-. bonáját arassa le kombájnnal. »Nem kellene annyira agyon­erőltetni az embernek magát a munkában«. — Ezek a szavak sok bölcsességet rejtenek ma­gukban. Lehet ugyan, hogy aki mondta ezt, az pontosan nem tudja, hogy a szomszédjában, a szocialista nagyüzemben, az ál­lami gazdaságban a gabonater­mesztéshez szükséges munkála­tokat száz százalékig géppel végzik, a cukorrépatermesztés munkálatait 70 százalékig, a kender termesztését 80 százalé­kig, a szója termelését 100 gzá: zalékig, a szálastakarmányter- mesztést 80 százalékig, de lát­egészen egy esztendei előkészület után idén tavasszal már a nagy- közönség elé is léphetett és a Véghelyi Miklós vezette csillogó­szemű úttörőzenekar égycsapásra meghódította nemcsak a szülőket, de a város dolgozóit is. A nyár folyamán a megyei ta­nács nyúlt az együttes hóna alá: biztosította, hogy a zenekar két hétig Balatonlellén együtt üdül­hessen és az üdülés mellett így mód nyílott arra is, hogy to­vább fejlődhessék az együttes. A zenekar a napokban ünnepel te fennállásának első évforduló­ját. Az ünnepségen a zeneiskola tanárain kívül megjelentek a testvériskolák nevelői és képvi­seltette magát a megyei pártbi­zottság is. A városi tanács azzal is megmutatta a zenekar iránt tanúsított változatlan érdeklődé­sét, hogy az ünnepélyen maga Kalmár elvtárs vett részt. Az évforduló alkalmából a ma­gunk részéről is örömmel és sze­retettel köszöntjük a jubiláló ze­nekart és annak vezetőjét: Vég- helyi Miklóst és azt kívánjuk, hogy az együttes, amely a megye- székhely kulturális életének ked­ves színfoltja, ícretlerül í'jiőd- hessék a továbbiak során is. ja, hogy mindenütt a gépek uralják a terjedelmes nagy­üzemi táblákat es tapasztalhat­ja, hogy a géppel dolgozó em­ber nem holtfáradt akkor, ami­kor a napi munkájával végez. Mindezek után mégis meg kell állapítanunk, hogy nem megy rosszul a gerjeni egyéni parasztok sora. Ilyen jómódúak még sohasem voltak Gerjen kisparasztjai. Nem megy rosz- szul a soruk, de mehetne job­ban is! Ehhez azonban a falu megifjodása szükséges. Az egyarcú megifjodott Ger­jen körvonalai már kibontako­zóban vannak. A barátság és együttműködés, amely az ál­lami gazdaság, a termelőszövet­kezet és az egyéni parasztok között megvan, egyre mélyebbé válik. Az embereknek egyre je­lentősebb része döbben rá arra, hogy az új út többet biztosi! számára, mint a régi. Óriási változások mennek végbe a té­nyek hatására az emberek gon­dolkodásában. Ezek a válto­zások azonban jelenleg még ne­hezen láthatók, nehezen ta­pinthatók. Aki azonban ma el­ismeri a nagyüzem előnyeit, az holnap már rá is lép arra az útra, amely előnyöket biztosít számára. Gerjen lakói előbb, vagy utóbb összefognak és egy­séges, újarcú, gazdag faluvá varázsolják községüket. Tolna megye területén mintegy ötszáz holdra tehető a nádas. A nád kitermelését és értékesítését ez ideig Bács megyei vállalatok végezték. A napokban a Tolna megyei Talajerőgazdálkodási Vál­lalat kapta meg a nádkitermelés és értékesítés jogát. A tervek szerint az idei termé-' sű nádat már a szekszárdi válla­lat munkásai aratják le. A nád­termés nagy részét külföldre szál­lítják. Még nem tudják pontosan Előrebocsátom: a cím nem elég pontos. Nem egy­szerűen tizenöt kocsi indult el, hanem egy egész termelőszövetke­zet a maga beláthatatlanul nagy távlatokat mutató útján. Egy né­pes termelőszövetkezet, hogy a kölesdi lankákon megteremtse a sokat jövedelmező nagyüzemi gaz­daságot, a tagokat pedig — az eddigi kis- és középparasztokat — megszabadítsa a föld rabságától. A tizenöt kocsi elindulásával kezdődött... A közeli kísérleti gaz­daságba mentek, hogy onnan a betagosított területre szállítsák a kölcsönkért műtrágyát, mert a közös gazdaság kialakításának ez a következő láncszeme. Vetni kell, méghozzá minél előbb, hogy jö­vőre is arathassanak, s lehetőleg már az első évben többet, mint az idén. Ehhez kellett sürgősen a mű trágya: a kísérleti gazdaság segí­tett, kölcsönzött s a tagságon volt a sor, hogy azt leszállítsák. A vezetőség úgy határozott, hogy erre hétfőn reggel kerül sor és még szombaton értesítettek is 15 lófogattal rendelkező tagot, ezen kívül a műtrágyaszóráshoz szükséges öt gyalogmunkaerőt, így aztán hétfőn reggel — le­gyünk pontosak — nyolc órára meg is jelentek valamennyien. A Petőfi Termelőszövetkezet eme tizenöt fogatos tagjának — köztük vezetőségi tagok is voltak — be­csületére legyen mondva, nem késett egyikőjük sem az első kö­zös munkáról. Az egyik kocsira felült a szövetkezet elnöke, Hegyi Ferenc s aztán elindult a kocsi­karaván.., 1957. novemberében ifjú Joósz I Ferenc javaslatára a négy tolnai ktsz vezetősége . összeült, hogy megbeszélje a ktsz-eket érdeklő közös problémákat, különös gond dal a- termelést gátló nehézsége­ket. Erre az első ülésre meghív­ták a párt járási és helyi veze­tőit, valamint a községi tanács elnökét azzal a . céllal, hogy a meghívottakkal szorosabbá te­gyék a kapcsolatot. Ezen a meg­beszélésen jutottak elhatározásra alapvető szervezeti és módszerbe­li kérdésekben. 1958. elején a helyi pártszerve­zet és a tanács vezetői javasol­ták, hogy a megbeszéléseken a községben működő összes szövet­kezeti egységek is vegyenek részt, tehát a földművesszüvetke­zet, az Alkotmány Termelőszövet­kezet és a halászati szövetkezet is. Ez meg is valósult, és 1958. márciusában az országban első­nek megalakult Tolnán a szövet­kezeti tanács. A szövetkezeti tanács ettől az időponttól kezdve minden hónap­ban előre meghatározott terv szerint ülésezett. A termelőszö­vetkezeti tanács munkája a kez­deti nagy fellendülés után egy bizonyos fokig kissé visszaesett, mégis azt lehet mondani, hogy eredményes munkát végzett. Min den ülésen élénk vitában hatá­roztak a felvetődött termelési és egyéb problémáiéról. a vállalatnál, hogy milyen meny- nyiségben küldenek a Tolna me­gyei nádból külföldre, ugyanis az aratás majd csak a téli hónapok­ban kezdődik meg és akkor lesz mód a minősítés megállapítására. A megyei tanács felügyelete alá tartozó vállalatok ez ideig még külföldre nem szállítottak termé­kükből, a nád lesz az, mely után — reméljük —, a Tolna megyei vállalatokból mind több terméket küldenek majd külföldre. Elkezdődött a szövetkezetben a közös munka... Közben csörög a telefon, intéz­kedés s megérkezik a gépállomá­siak válasza: — Intézkedtünk! Elindult a traktor a műtrágyaszóróval. Mire az első kocsik megérkez­tek a közös táblára a műtrágyá­val, már ott várta őket a gép: egy Belorusz traktor a rákapcsolt mű­trágyaszóróval, ezen kívül a gva- logmunkások. Lábát Sándor, a gép vezetője megtisztogatta a szó­róberendezést, hogy jobban mű­ködjön a gép, s máris odaállt a tábla végére. A többit — látni kellett volna! A leírásával csak kísérletezni le­het. A gépet szemlélő emberek — a szövetkezet tagjai — azelőtt ha használtak műtrágyát, a nyakuk­ba akasztott zsákból, nehéz, fá­radságos munkával szórták el. A gép pedig egy-két perc alatt hihe­tetlen ügyességről tett tanúságot, mintegy érzékeltetve, hogy mi­csoda nagy segítőtársa az ember­nek a gép a nagyüzemben. A mű­trágyaszóró berendezést a „hidra- li kával” egyszerűen felemelte s odatartotta a kocsi mellé. Még Cs. Németh János lovainak is fur­csa volt ez, mert ugyancsak meg­riadtak. Néhány zsák műtrágyát gyorsan beöntöttek a gépbe s az máris elindult végig a táblán. Amikor a táblát átszelő kocsiút­hoz ért, felemelte ismét a szóró­berendezést, az út túlsó szélén pe­dig leengedte. Mindezt persze egy szempillantásnvi idő alatt tette s úgy. hogy a traktor közben le sem lassított, A termelőszövetkezeti tanács munkájának egyik kiemelkedő eredménye az, hogy megindult, először csak a ktsz-ekben a mun­kaverseny, majd pedig később kiterjesztették a többi szövetke­zetekre is. A munkaversenyt ne­gyedévenként értékelték, mely­ben a győztes jutalmazására egy vándorzászlót alapítottak. A termelőszövetkezeti tanács­ban résztvevő szövetkezetek sok szép példáját mutatták az egy­máson való segítésnek. így pél­dául az Alkotmány Termelőszö­vetkezet munkagépeinek soron- kívüli megjavítását a termelő­szövetkezeti tanács együttesen vé gezte. A Fémipari és Szerelő Ktsz üzemházának bővítését is a termelőszövetkezeti tanács dol­gozói végezték közösen. Már a termelőszövetkezeti ta­nács alakuló ülésén felvetődött az a gondolat, hogy megteremtik a szövetkezeti tanács saját pénz­alapját. A tervek szerint kezdet­ben a tagszövetkezetek hozzájá­rulása biztosítja a pénzügyi ala­pot, ezt később a közös rendez­vények bevételeiből fogják gya­rapítani. Azonban ez az elgondo­lás még csak a kezdeténél van, mert a szövetkezeti tanács nem rendelkezik olyan megfelelő he­lyiséggel, ahol ilyen nagyobb rendezvényeket lehetne szervez­ni. Kétségtelen az, hogy a szövet­kezeti tanács alapvető feladata a termelési problémák megoldása, azonban a kulturális tennivaló­kat sem szabad lebecsülni, még akkor sem, ha a szövetkezeti ta­nácsnak nincs közös helyisége. Tolnán több kultúrotthon van és ott lehetne különböző rendezvé­nyeket és szakelőadásokat szer­vezni. Ezzel a tolnai szövetkezeti tanács munkája eredményekben még nagyobb lenne. Egyik kocsi műtrágyát a másik után gyorsan szórta s ugyancsak gyorsan szaporodott a megműtrágyázott földterület is. Bizony, ha ilyen nagy területet emberi erővel szórtak volna be, néhány embernek sokáig kellett volna görnyedeznie. Sajnos, nem tudtuk lemérni a gép aznapi telje­sítményét, de 30—40 holdat na­ponta könnyen teleszór műtrágyá­val. König Zsigmond, aki az egyik legjobb gazda hírében állt a falu­ban, sokáig nézte a táblán szá­guldó Beloruszt s természetesen elismerően vélekedett róla. És mint gondos gazdának, mindjárt volt egy tanácsa is. A műtrágyát a gépbe töltögető embereknek azt javasolta, hogy a zsákot ne tép­jék széjjel, hanem úgy bontsák ki, hogy azt még használni lehes­sen, mert arra még szükség le­het. No persze, nem volt ez valami égbekiáltóan nagy dolog, de ön­kéntelenül is arra gondoltak a jelenlevők, hogy ha majd ilyen körültekintő gondossággal bánnak a közössel, az eredmény sem ma­rad el. A közös féltésén, megbe­ülésén, sok esetben éppen ilyen látszólag „apróságokon” múlik a közös felvirágoztatása és mirid- annyiuk nagy jövedelme. Az első napi közös munkában valamennyien becsülettel megáll­tak a helyüket. Ezután pedig kö­vetkeznek a többi dolgos napok a — közösben, hiszen a vetőmagot meg kell tisztítani, el kell vetni. Ezért igyekszik a tagság a még kint levő termények betakarítá­sával, hogy a traktor minél előbb a táblákba állhasson. . Boda Ferenc Egy esztendős a szekszárdi űltörőzenekar (HAYPÁL) Megkezdik a nád exportálását — eh — • ifiiiü@f e@€so iiamuüir

Next

/
Thumbnails
Contents