Tolna Megyei Népújság, 1959. október (4. évfolyam, 230-256. szám)

1959-10-27 / 252. szám

i 1 I 2 1939. október 27. TOLNA MEGYEI NÉPÜJSAG 3 Második ötéves tervünk irányelveiről: Áz életszínvonal emelkedése Javít! a pártmunka a Simoníoríiyai Bőrgyárban kilóról 31 kilóra kell emelni az egy főre eső évi fogyasztást. A pamutszövet forgalom 36—38, a gyapjúszöveté 34—36, a cipőé 42 —44 százalékkal emelkedik. For­galomba hoz kereskedelmünk 800.000 kerékpárt, 300.000 motor- kerékpárt és 39.000 személyautót. A nők házi munkájának meg­könnyítésére 100.000 padlókefélő­gép, 120.000 porszívógép, 150.000 villamos hűtőszekrény és 460.000 mosógép kerül forgalomba. A forgalomba hozott bútorok meny- nyisége a tervidőszakban 1956— 60-hoz viszonyítva 80 százalékkal fog emelkedni. Az életszínvonal emeléséhez tartozik a lakáskérdés megoldása A 13 éves lakásépítési terv keretében, s annak részeként öt év alatt mintegy 250.000 la­kás építését javasolják a Köz­ponti Bizottság irányszámai. Nagy fejlődés előtt áll az egészségügyi ellátás is. 2,200.000- el növekszik a társadalombizto­sításban részesülők száma és 10 ezer ággyal nő a gyógyintézeti fé­rőhelyek száma. Az irányelvek külön foglalkoznak a betegek gyógyszer- és élelmiszerellátásá­nak jelentős megjavításával. Lehetne még az adatokat soká­ig sorolni, de ezekből is kitűnik, hogy második ötéves tervünk irányelvei azért tarthatnak nagy érdeklődésre számot, mert igen szoros kapcsolatban állnak a mindennapi élettel. Ezek a szá­mok mindenkinek mondanak va­lamit, hisz aktuális, meglévő problémák megoldására tesznek kézenfekvő javaslatokat. Éppen ebben van nagy lelkesítő szere­pük. így válik a társadalmi ér- Öek mindenki személyes érde­kévé, hisz senkinek nem lehet közömbös az, hogy mennyi lakást építünk, mennyi személygépko­csit, motorkerékpárt, mosógépet, vagy elektromos hűtőszekrényt hozunk forgalomba? Aki áttanul" mányozza második ötéves ter­vünk irányszámait, az magáévá teszi a célkitűzéseket és a maga területén mindent megtesz azok valóra váltásáért. Erről is hessélni kell Prédikáció házasatoknak Öszidő van szép, derűs, napfé­nyes ősz. Kint a határban szán- tanak-vetnek, a szőlőhegyeken folyik a szüret, esténként kukori- cafosztásra gyűlnek össze egyik­egyik háznál a szomszédok. Mind ez őszi jellegzetesség. De van még velejárója az ősznek — a lako­dalom. A pincékben forr már a hegy leve, van még a tavalyiból is jócskán, a munkák súlya befe­jeződött — a lakod almazásra is jut már idő. Élnek is vele mindenütt. Egyik esküvő, lakodalom a másikat éri, nem egy községben kettő-három is van egyszerre. Házasodnak a fiatalok, ez a természet rendje. És a fiatal pár már az első lépéseket is nagy terveidre! kezdi. Uj ott­hont teremteni maguknak, csa­ládot alapítani — és minden le­hetőségük meg is van ehhez. Mert fiatalok előtt még soha néni állt olyan jövő, mint jelen­leg. Jó kereseti lehetőségek, munkaalkalom, hiszen a mi or­szágunkban egyre jobban, egyre inkább javulnak az emberek élet- körülményei. Az idősebbektől gyakran hallani, mit jelentett a családalapítás a múltban. Soha nem tudta a fiatal, mikor válik munkanélkülivé, vagy — mint alig húsz évvel ezelőtt — mikor szólítja háborúba behívóparancs. Jobb, sokkal jobb manapság a házasulandó fiatalok helyzete... Ezért fogadta nagy megütközés­sel a közelmúltban az egyik es­küvői násznép az eskető pap pré­dikációját a szertartás utá.. »Olyan időben kötöttetek há­zasságot, amikor az emberek a legnagyobb létbizonytalanságban élnek, nem tudják, egyik napról a másikra mit hoz számukra a jö­vő... A ti szerződésiek a minden­ható isten előtt köttetett, az ő ke­ze lehet számotokra az egyedüli támasz a mai bizonytalan világ­ban«. Az emberek jórészét még befo­lyásolják a vallási előítéletek, a házasságkötéseknél még nélkü­lözhetetlennek tartják az egyházi esküvőt. De azt is tudja minden­ki, hogy nem kell létbizonytalan­ságtól tartania és éppen a fiata­loknak nem. Ilyen és hasonló esküvői pré­dikációt hallva, az emberekben egyre inkább kialakul az a nézet, hogy meghittebbé kell tenni a polgári esküvőket. Úgy, ahogyan egyre több helyen kezdeménye­zik a IíISZ-szervézétek. Az egyik vendég az esküvőről kijövet találóan jegyezte meg: »Mindenki arról beszél szívesen, amit szeretne. Bizonyára a plé­bános úr is ezért beszélt a lét­bizonytalanságról — október 24-én —, mert azt szeretné, ha visszajönnének azok az idők«. B. í. Bírósági hír _ A tsz vetésén legeltetett és engedély nélkül ^ fát vágott ki Krémer Pál kiskajdacsi lakos a múlt év szeptembere óta több mint száz birkát tartott. Saját le­gelője nem volt, nem is bérelt és engedélye sem volt a tanácstól, hogy bármelyik területen is legel­tessen. Ez év januárjában a kaj- dacsi Igazság Győzelme Tsz búza és rozs vetésein legeltette a birká" it. A mintegy 35 kataszteri hold vetésen háromszor-négyszer legel­tetett és ezáltal tetemes kárt oko­zott a termelőszövetkezetnek. Az egyik dűlő rozs vetésében 25 szá­zalékos kár mutatkozott. Pénzben kifejezve az összes terméskiesés 5600 forint volt. Ezen kívül Krémer Pál nagyobb mennyiségű fát is kivágott. A múl! év decemberében öt száraz fa ki­vágására kapott engedélyt a me­zőgazdaságii felügyelőtől. Ennek Gyenis János ellenére négy és fél köbméter fát termelt ki és adott el összesen 3699 forintért. Figyelmet érdemel a bíróság által elfogadhatatlan védekezése. A tárgyalás során az­zal indokolta az engedély nélküli fakivágást, hogy. a birkáinak nem tudott enni adni és pénzért akart takarmányt venni, pénzt viszont csak a fa eladásából tudott sze­rezni. Azt a legegyszerűbb és egy­ben becsületes megoldást nem akarta választani, hogy a birkák egyrészét eladja és ezek árából vesz a többinek takarmányt. A paksi járásbíróság Krémer Pált közellátás érdekeit veszélyez­tető és társadalmi tulajdon sérel­mére elkövetett dologrongálás bűntettében mondotta ki bűnös’ nek és ezért hét hónapi börtön- büntetésre ítélte, és a tsz vetései­nek Iclegclletcse által keletkezett 5600 forint kár megtérítésére kö­telezte. A. Tolsztoj: A i I I IA || Második ötéves tervünknek a Párt Központi Bizottsága által javasolt irányszámai mintegy fó­kuszban, az életszínvonal emel­kedésének irányszámában egye­sülnek. Nincs egyetlen olyan mu­tatószám sem az irányelvek szám­tengerében, amely valamilyen módon közvetlenül, vagy köz­vetve ne lenne összefüggésben az életszínvonal emelésével. Ez per­sze nem új és így természetes a mi társadalmunkban, hisz a ter­melés célja az ember életszínvo­nalának az emelése. A szocializmus alapjait kíván­juk lerakni a tervidőszakban, hogy ezen az alapon 1965-ben még tovább léphessünk. Éppen ezért van az. hogy az irányszá­mokban a Központi Bizottságnak alaposan mérlegelni kellett a le­hetőségeket: a jelenlegi gazdasá­gi alapot, s ennek megfelelően tehetett javaslatot az életszínvo­nal emelésére. Mit javasolnak az irányelvek? Azt, hogy az ötéves terv végére az 1957—1959 év át­lagához képest legalább 26—29 százalékkal kell növelni a munká" sok és alkalmazottak reálbérét, ugyanebben a mértékben a pa­rasztok reáljövedelmét. Ez az emelkedés nem kevés, de lehet több is. Hangsúlyozzák az irányszámok, hogy legalább eny- nyivel: 26—29 százalékkal kell emelkedni az életszínvonalnak. Miért mondják az irányszámok azt, hogy „legalább”, s miért mondjuk, hogy az életszínvonal emelkedése lehet ennél magasabb is? Azért, mert mint már írtuk is, az életszínvonal emelésének a mértéke szoros kapcsolatban, el­választhatatlan összefüggésben van az egyéb mutatószámokkal, a kitűzött tervek teljesítésével. Tehát, ha túlteljesítjük az ipari termelési terveket, a mezőgazdaság terveit, a beru­házási, területi fejlesztési és egyéb terveket, akkor nem 26—29 százalékkal, hanem en­nél nagyobb mértékben van mód az életszínvonal emelé­sére. A Központi Bizottság nem ígér többet, csak annyit, amennyit gaz­dasági lehetőségeink megenged­nek. Az elmúlt években is tapasz­tó Ibsünk, hogy a párt ígérete re­A Simontornyai Bőrgyárban a lemaradás következtében és a fel­emelt terv teljesítéséért ^olyó harcban, nem mindenkor volt egységes a vezetés irányvonala. — Több esetben nehézségekkel kel­lett megküzdeni és hosszú időt »kellett áldozni, hogy a vezetés­ben mutatkozó ellentétek meg­szűnjenek. Az üzemi pártszerve­zet vezetőségének újjáválasztása végérvényesen kiküszöbölte azo­kat a nehézségeket, amelyek üze műnkben fennálltak. Nem kicsi­nyeljük és nem is akarjuk leki­csinyelni az előző pártvezetés munkáját, mert nagy részben most is azok az eivtársak marad­tak a pártvezetés élén akik az előző pártvezetésben is részt vet­tek, de az új vezetőség hozzáál­lása a termelés problémájához egycsapásra eldöntötte és meg­szüntette azokat a nézeteket, ame lyek gátolták az üzemben folyó munka teljes kibontakozását. Ha az október 1-én mutatkozó eredményeket vizsgáljuk, akkor látjuk csak igazán, hogy egysé­ges vezetéssel milyen óriási ered­ményekre képes a munkásság. Miről van szó Simon tornyán? A III. negyedév kezdetén 50 000 négyzetméterrel felemelték az. üzem felsőbőr termelését, ugyan­akkor 20 000 négyzetméter lema­radást is be kellett hozni. Az egységessé vált vezetés folytán a ális. A párt által kitűzött célok elérhetők, sőt jelentősen túl is tel­jesíthetők. Azokat a feladatokat is, amelyeket a múlt év decem­beri, majd az idei év márciusi ha­tározat állított elénk, meg tud­juk oldani, sőt a kongresszusi ver­senyek eddigi tapasztalatai is azt mutatják, hogy a célkitűzéseket népünk alkotó és munkakedve túl is teljesíti. Mit jelent konkrétan második ötéves tervünkben az életszínvo­nal emelkedése? Milyen úton-mó- don javasolja a párt emelni az életszínvonalat? Mindenekelőtt az irányelvek szerint a bérek emelésével és az árak csökkentésével. Az irány­elveknek ez a cikkelye egyben fel­hívja a figyelmet a fennálló bér­aránytalanságok megszüntetésére is. Hangsúlyozza, hogy „Az átlagosnál nagyobb mér­tékben kell emelni a maga­sabb szakképzettséget igény­lő, a nagyobb felelősséggel járó munkát és a különösen nehéz, vagy az egészségre ár­talmas munkát végző dolgo­zók bérét. Továbbá a tervidőszak alatt újabb intézkedések születnek majd a családi pótlékok és a nyugdíjak emelésére. A bérek emelése és az árak rendszeres csökkentése nagyobb vásárlóerőt eredményez, ezért legalább 40—45 százalékkal kell emelni a fogyasztási ala­pot, hogy a dolgozók növek­vő pénzjövedelmükből ele­gendő mennyiségben és meg­felelő minőségben vásárol­hassák meg a keresett áru­kat. Egy-két adat az irányszámok­ból, amely az életszínvonal eme­lésére konkrétan vonatkozik: — 1965-re 1958-hoz képest húsból 44, kilóról 52 kilóra, tejből és tejter­mékből (tejre átszámítva) 130 li­terről 182 literre, tojásból 137 darabról 162 darabra, cukorból 26 műszaki vezetők nem az indoko­kat keresték, hogy a lemaradás minek a következménye, és a mi­nőségi munkák miért nem javul­nak a betervezettel: szerint. Legyártották a felemelt terv­ben előírtakat és a 20 090 négy­zetméter lemaradást teljes egé­szében behozták. A minőségi mu­tatóink is szépen javulnak. A kongresszusi verseny 3 189 000 fo­rintos vállalását egészében túltel­jesítették. A krórnos felső gyár­részleg a vállait 1 343 790 forint helyett teljesített 2 087 926 forin­tot. Hatalmas összeg és szép tel­jesítmény is, de azért úgy erez­zük. hogy a talpgyár által tett 163 562 forintos vállalás és an­nak 248 296 forintos Í52 százalé­kos teljesítése sokkal többet je­lent. mint a krórnos gyárrészleg eredménye. Ez . abból adódik, hogy a talpgyár kongresszusi ver­senyvállalása a termelési terv felett mutatkozik, g krórnos gyár­részlegé pedig a lemaradásból származó munka teljesítéséből te­vődik ki. Az is szépséghibája a krórnos gyárrészlegnek, hogy vál­lalásának első két pontját nem tudta teljesíteni, ami pedig lénye­ges, mert a minőség megjavításá­ra tett vállalás és az anyagtaka­rékosság vonalán tett vállalások lemaradását jelenti. Deli György Simontomya (4) Lösz a térdére könyökölt .és el­nézte a parazsat. Arcán végtelen elcsigázottság nyomai látszottak e pillanatban, homlokát ráncok bo­rították. Szemlátomást kimerült a hosszadalmas erőfeszítésektől, Kuzmin dohányért ment. Ilohlov krákogott, aztán megszólalt: — Msztyisziav Szergejevics, nem fél egyedül nekivágni? — Nem, nem félek. Bizonyos vagyok benne, hogy nem lesz baj a leszállással. Meg aztán, ha nem sikerül csak egy pillanatig tart az egész, fájdalom nélkül. Mástól félek. Képzelje el: számításaim hibásnak bizonyulnak és, nem kerülök bele a Mars vonzásába, elszáguldok mellette. A fűtő­anyag, a szénsav, az élelem hosz- szú időre elegendő. Én meg csalt repülök a vaksötétben. Előttem egy csillag világok Ezer év múlva kővéfagyoít holttestem belerepül lángtengerébe. Addig az ezer évig csak száll a holttestem a sö­tétben! Ám előbb még jóidéig élek, élek abban a ládában, re­ménytelen kétségbeesésben, hosz- szú, hosszú napokig, egyedül a világmindenségben! Nem a halál a félelmetes, hanem a magány, a reménytelen magány az őrölt homályban. Az csakugyan félel­metes. Nagyon nem akarózik egyedül nekivágni... Lösz hunyorogva nézett a tűz­be. Ajkát makacsul összeszorítot- ta. A kapuban megjelent Kuzmin s halkan odaszólt Loslznak: — Keresik, Msztyiszlav Szer- gejevics. — Kicsoda? — kérdezte Lösz és gyorsan fölállt. — Egy vöröskatona. Kuzmin mögött belépett a fé­szerbe az az övnélküli Inges em­ber, aki a Krasznije-Zori utcán olvasgatta a hirdetést. Biccentett Lcsznak, az állványzat felé pil­lantott és odalépett az asztalhoz. — Utitársra van szüksére? Lösz székkel kínálta és maga is leült vele szemben. — Igen útitársat keresek. A Marsba készülök.---------------------------’ggggggggjj___ — Tudom, rajta volt a hirde­tésen. Mostanában mutatták meg nekem azt a csillagot. Messzi van, annyi szent. Csak azt akarom kérdezni, milyenek a feltételek: a fizetés meg a koszt. — Családos ember? — Nős vagyok, gyerek nincs. Körmével dobolt az asztalon és kíváncsian körülnézett. Lösz röviden elmondta neki a tervezett utazás körülményeit és figyel­meztette az esetleges kockázatok­ra ig. Fölajánlotta a pénz- és ter­mesze Ibeni járandóság azonnali kifizetését, hogy családját bizto­síthassa. A vöröskatena bóloga­tott, helyeselt, de elég szórako­zottan hallgatta. — Tud valamit róla — kérdez­te — laknak ott emberek, vagy valami szörnyetegek? Lesz a fejét vakargatta és ne­vetett. — Szerintem emberek élnek ott, hozzánk hasonlók. Különben, ha ott leszünk, meglátjuk. De mondok valamit: néhány évvel ezelőtt nagy európai és amerikai rádióállomásokon érthetetlen jel­zéseket vettek föl. Először azt hitték, hogy a Föld mágneses me­nőiben lezajlott viharok nyomai­ról van szó. De a titokzatos je­lek nagyon is hasonlítottak a mi Morse-jcle'nkre. Valaki maka- c ;ul összeköttetést keresett ve­lünk. Honnan? A Marson kívül

Next

/
Thumbnails
Contents