Tolna Megyei Népújság, 1959. október (4. évfolyam, 230-256. szám)
1959-10-25 / 251. szám
ft % 1959. október 25. TOtNÄ MEGYEI NÉPÚJSÁG ’ Hunkához látott az új pártvezetőség Sárszentlőrincen Alig pár hete annak, hogy Sár- szentlőrinc kommunistái megválasztották új pártvezetőségüket. A taggyűlés útravaló gyanánt sok hasznos tanácsot adott a vezetőségnek. Az új vezetőség okulva a tapasztalatokból, főként a kollektív vezetés, a pártépítés, a »-bizalmatlanság« leküzdése, valamint az ifjúság »meghonosítása« érdekében kíván a közeljövőben jelentős lépéseket tenni. A „bizalmatlansággal" kapcsolatos teendők Az alaptalan bizalmatlanság huzamos ideig érezhető volt a párton belül egyes elvtársakkal szemben, de különösen érezhető volt a pártonkívüliekkel és elsősorban is az értelmiséggel kapcsolatban. Az alaptalan bizalmatlanság akadályozta a tömegszervezetek fejlődését, s kihatott a párt munkájára is, elsősorban is a pártépítésre. Az alaptalan bizalmatlanság mellett ugyanakkor a szükséges éberség bizonyos fokú elhanyagolása is észlelhető volt. Az új pártvezetőség amellett, hogy éberen ügyel arra, hogy ellenséges nézetek és cselekedetek ne üthessék fel fejüket, megszünteti az alaptalan bizalmatlanság légkörét, s a kölcsönös bizalom létrehozásának jegyében tevékenykedik. Helyreállítják a vezetés lenini normáit Sárszentlőrincen hosszú ideig az »egyszemélyi«, később pedig »kétseemélyi« vezetés érvényesült. A gyakorlatban ez úgy nézett ki, hogy a lényeges és főként személyügyi kérdések esetében csak egy, vagy esetleg két ember döntött, a lényegtelen, apró-cseprő ügyek kérdését viszont hosszasan tárgyalta az egész vezetőség. Ez a gyakorlat formálissá tette a kollektív vezetés elvét. Most az egységes községi pártvezetőségnek hét tagja van. Az új pártvezetőség a jövőben a lényeges kérdések tárgyalásába a pártvezetőség minden egyes tagját bevonja. Az önkényes, szubjektív egyénieskedő döntések a pártvezetőség összetételénél fogva eleve lehetetlenné váltak. Az új pártvezetőségbe képzett, megfelelő tapasztalatokkal rendelkező, bátor kiállású elvtársak kerültek. Élni fognak a rendkívüli tagfelvétel lehetőségével A sárszentlőrinci pártszervezeten belül hosszú időn keresztül csak egy—két paraszti munkát végző kommunistát lehetett találni. A falu átszervezése folytán ez év tavaszán megelevenedett a pártépítés munkája. A falu négy termelőszövetkezete közül három termelőszövetkezeten belül megalakult a párt alapszervezet. A rácegresi Egyetértés Tsz-ben pártcsoport jött létre. Az utóbbi hónapok során a sárszentlőrinci pártszervezet bátran élt a rendkívüli tagfelvétel lehetőségével. Az új pártvezetőség a pártépítés folytán tovább kívánja bővíteni a termelőszövetkezeti párttagok létszámát, mi Elkészült az idei első termelőszövetkezeti tehénistálló Tolna megyében Megyénkben nagyszabású tsz- építkezési programot valósítanak meg. Az állam az idén 52 millió forint hosszúlejáratú hitelt bocsátott termelőszövetkezeteink rendelkezésére, s ebből az összegből 75 termelőszövetkezetben folynak jelenleg építkezések. Tizenkilenc építő vállalat kőművesei dolgoznak az új gazdasági épületeken, s mint Schvébl Károly, a szövetkezeti építkezések irányítója mondotta, a cél az, hogy decemberig valamennyi épületet átadják rendeltetésének. December 1-e azonban a végső határidő, mert az építkezések jelenlegi állásából arra lehet következtetni, hogy az új gazdasági épületek legnagyobb részét már október 30-án átadják a termelőszövetkezeteknek. A 75 építkező termelőszövetkezet közül 30 helyen készül korszerű, magtárpadlással ellátott tehénistálló. Ezekben több mint 2000 szarvasmarhát tudnak már az idén átteleltetni termelőszövetkezeteink. Ezeken kívül 14 féle különböző gazdasági épületen dolgoznak az építő vállalatok, többek között 300 férőhelyes juh- hodályt, baromfiólakat, górékat építenek. Az első termelőszövetkezeti Istálló átadására most került sor a bonyhádi Petőfi Termelőszövetkezetben. Az 50 férőhelyes, magtárpadlással ellátott épület egymillió forintba került, s határidő előtt készítették el. A kongresszusi verseny hatása a termelőszövetkezeti építkezéseknél is megmutatkozik. A 19 építő vállalat, köztük számos ktsz vállalta, hogy a kemény téli hidegek beállta előtt befejezi az építkezést. A kongresszusi verseny hatásának első jele a bonyhádi Petőfi tsz határidő előtt elkészült istállója. Azonban a többi építkező termelőszövetkezetnek sincg oka aggodalomra, inert az 52 millió forintos állami hitelből készülő gazdasági épületeket 'egkésőbb december 1-én mindenütt használatba vehetik. (bné) vei tisztában van azzal, hogy a becsületes, példamutató szövetkezeti tagokból álló, erős párt- szervezet előfeltétele annak, hogy a szövetkezet jól működhessen. Az ifjúság „meghonosítása" A község lakói ez év tavaszáig egyénileg gazdálkodtak. Az egyéni gazdák gyermekeinek nagy része szűknek találta az egyéni kis parcella által nyújtott gazdasági és kültúrális lehetőségeket és az iparba, vagy a mezőgazdaság szocialista szektorába, az állami gazdaságba »vándorolt«. Ma alig találni néhány fiatalt a faluban. Az elkövetkezendő években felnövő fiatalság részére már új távlatok nyílnak. Az egységes pártvezetőség a falusi kultúrmun ka fellendítésével és a termelőszövetkezeti munka vonzóbbá tételével akarja a fiatalokat a faluban »meghonosítani«. H. T. Két illanj gazdaság és tíz termelőszövetkezet végzett az őszi kalászosok vetésével Az Állami Gazdaságok Megyei Igazgatóságán arról tájékoztatták lapunk munkatársát, hogy a búzavetést megyénk állami gazdaságai közül a gierjeni és a kaj- mádi fejezte be. Itt valamennyi őszi kalászost elvétették már. összesítve az állami gazdaságok a búzavetésnek 65 százalékával végeztek. A többi őszi kalászosvetés szintén befejeződött valamennyi állami gazdaságban. Viszonylag lemaradtak az állami gazdaságok a kapásnövények, főleg a kukorica betakarításával. Az információ szerint eddig a kukoricatermés 30 százalékát takarították be, a cukorrépának pedig 71 százalékát szedték ki a földből. A betakarításokat illetően —• a megyei tanács tegnapi jelentése szerint — az egyéni parasztgazdaságokban és a tei-melőszövetke- zetekben jobb a helyzet, mint az állami gazdaságokban. Itt összesen 64 százalékát takarították be az idei kukoricatermésnek. Lassan megy a szárvágás, amelynek ez idő szerint csak 20 százalékát végezték el. A termelőszövetkezetekben és egyéni gazdaságokban viszont sokkal rosszabbul állnak az őszi vetésekkel, mint az állami gazdaságokban. A termelőszövetkezetek és egyéni gazdák összesen mintegy 33 000 holdon vetették el eddig a búzát. Ez nem mondható jónak, a tervezett vetéseknek mintegy 30 százalékát teszi ki. Jobb a helyzet az ősziárpa-vetést illetően. Tizenhét termelőszövetkezet kivételével már minden közög gazdaságban elvetették az őszi árpát és ez a munka befejezéshez közeledik az egyéni gazdaságokban ÍS: Vannak azonban közös gazdaságok a megyében, ahol már végeztek az őszi vetésekkel. A megyei tanács jelentése szerint tíz ilyen termelőszövetkezet van. Megyejárás a felvásárlókkal Jól halad a kukoricafelvásárlás — Az üzérek is „dolgoznak“ — Ritka csoda: száz no ül esendben Gazdag ősz köszöntött ránk az idén, jó termést szüretelünk, telnek a csűrök, a magtárak a jó munka bőséges eredményeivel. Száguld az autónk, kísérjük a Terményforgalmi Vállalat munkatársait, hogy megtudjuk: zökkenőmentesen jut-e el a gazdag termés a munkásokhoz, városiakhoz, vagy a felhasználás más különböző területeire? Egyszerű szavakkal: halad-e a felvásárlás? * Bogyiszló csendes, az emberek a határban szorgoskodnak. A Terményforgalmi Vállalat kirendeltségén eleven az élet, az egyéni parasztok kínálják eladásra felesleges kukoricájukat. Révész Kálmán mérlegeli, cédulázza, s irányítja raktárba a kukoricát, s egy csinos szőke kislány, Atkári Marika adminisztrálja a vásárt. Jönnek a termelők, Pákolicz János 17,50 mázsát, Lehőcz Sándor 11,24 mázsát, Fejős János 31,76 mázsát ad el a terménytől'galminak. Lehőcz Sándor már a szedres! kirendeltségnek Is eladott 19.24 mázsát, ez a Kirendeltség közelebb esett földjéhez, időt és utat takarított meg. Több telep jelentését is megismertük Tolna környékén. Mözsről 318 mázsa, Fácánkertről 1|)0 mázsa, Szedresről vagy 200 mázsa kukorica felvásárlását jelentették. Nem kevés pénzt jövedelmez idén. a kukorica. Kelendő cikk, jó az ára, kell a hízóknak, hogy legyen hús bőven, jövőre még több mint idén volt, m Jó a kukorica ára, jól fizet a Terményforgalmi, persze vannak notórius kupecek, spekulánsok és a közellátás egyéb ellenségei, akik saját meg nem érdemelt jövedelmük céljából rémhíreket terjesztenek, s felhajtják az árakat. Sütő Gyula Nagyszokolyban 80 mázsa kukoricát vásárolt fel. — Joga van ehhez? Persze, hogy jo... „Itt van a víg szüret, [s mustos kádja körül, A szüretelőknek víg tábora Lörül...” Így ír a költő, Csokonai Vitéz Mihály. S ha már 160 éve is nagy eseménynek számított a szüret, hát miért ne számítana most is annak? — Annak is számít! — mondja nagy nyomatékkai a szőlősgazda, aki éppen a présházból jön kifelé, s kezében két poharat meg egy kancsót szorongat. — Na jöjjön, kóstoljuk meg az ideit! Ha nem is a borát, csak a mustját! — mondja, s a présház előtti diófa alá mutat. Leülünk a fehér abrosszal terített asztalhoz, amelyen még ott árulkodnak a mór ■ zsák, a poharak talpának nyomai, ami az ebéd hagyatéka. — Erőt, egészséget! — eme i magasra a sárgás folyadékkal telt poharát a gazda. — Egészségére — toldom meg én is, s mindketten szánkhoz emeljük a musttal telt poharat. — Aunnyel ►— csettint nyelvével — megvan ez hallja, 21 fi - kos is! Lesz ebből olyan bo ■, hogy na! — Nyugtával dicsérjük a nc- pot! — jegyzem meg, miközbe i leteszem a poharat. A gazda e kurta szavakra nem sz'ől semmit, csak maga elé máriás M§ Szüreten múlva szólal meg: — Igaz, igaz... tudja erről jut eszembe egy másik szüret... régen volt... talán igaz sem volt! — Régi szüret? — kérdezem s csodálkozva nézek a gazdára. Hányban volt? 1944-ben. Egy verőfényes október eleji vasárnap szedtük a szőlőt ugyanezen a helyen. Kint háború dúlt, itt bent a hegyek között még csend volt. Akkor is szépen fizettek a tőkék. Jó bor ígérkezett. Emlékszem is, a feleségemmel kóstolgattuk meg először mustját. Éppen ilyen íze volt. Huszonkét fokosnak véltük. — Te anyjuk! — lesz ebből olyan bor, hogy még húsz év múlva is meg fogjuk emlegetni — szóltam a feleségemhez. Elhallgatott. Szeme a messze- égbe nézett, mintha onnan akarta volna kikeresni a történetek további fonalát. — Kár volt dicsérnünk! — sóhajtotta. — Tudja mennyit ittam belőle?.. Azt az egy pohár mustot amikor megkóstoltam! — Hogy hogy? — Egy hét múlva bejöttek a németek. Végigszántottak a falun, a hegyeken. Kifeszített, ki- döntött pinceajtók maradtak utánuk! A miénket is elvitték. Nagy sóhaj szakadt fel melléből. — Eh, hagyjuk ezt! — szólok most a gazdának, aki újra tölt a poharakba, => Ami elmúlt, elmúlt! Eelejtsük el a múltat. Nézzen körül most, mit lát itt! Inkább azon törje a fejét, hogy hova tudja tenni a sok hordót, amit megtölt majd — jegyzem meg tréfásan. — Aztán nem azért mondtam ám, a nyugtával dicsérését a napnak, hogy megint ahhoz hasonlóra gondoljon, hanem azért, hogy nem is jó bor lesz ebből, hanem kiváló! — fejezem be az ugratást. A gazda kezembe nyomta az újra telt poharat. Felálltunk az asztaltól és végignéztünk a borokon. Szemeinket a szüretelőkön legeltettük, amint a tőkék körül hajladoztak. A sárguló levelek közül ki-kivillant az asszonyok, lányok piros kendője, szoknyája, a gyerekek fülig maszatos képe! Fel-felhangzott boldog zsivajuk, amint vagy a puttonyost keresték, vagy a gyerekeket szidták. — Egészségünkre! — emelte felém a poharat. Az ő egészségükre! — mutattam a tarka nép felé a hegyoldalra. — Úgy van! Mindnyájunkra! — vette át a szót a gazda. A két poharat összeértettük, majd hirtelen felhajtottuk a mustot... Talán soha sem esett jobban még ital, mint akkor, amikor a nép egészségére ittam. PALÁNKY LÁSZLÓ ga volna, ha saját gazdaságának szükségletére vásárolná. De nem így Sütő Gyula! Fuvarosokat fogad — Kajdi Istvánt, Simon Gyulát, — s elszállítja Siófokra, árakat ver fel; megkeres vagy 70 forintot minden mázsán. Testvérek között is munkanélküli jövedelem ez, spekuláció, kupecke- dés. árfelhajtás a javából. Társa akad Sütő Gyulának Ma- gyarkesziben, Schrei bért Jánosné személyében. Schreibertné régi márkás kofa, üzérkedés miatt már dolga volt a rendőrséggel is. Nem tanult viselt dolgaiból, újra kezdi az üzérkedést. Vásárolja nyakra-főre a kukoricát, Veszprémbe viszi a vasúton, s ott kofál- kodik, ő is megkeres, vagy 70 forintot minden mázsán. Persze könnyebb ez, mint a becsületes munka, de könnyen el is csúszhat ilyenen a kupec... Igen elcsúszhat, mert elmúlott már az a világ', hogy a nép kárára, üzérkedésből éljenek egyesek. Az árdrágítást törvényeink és rendeleteink tiltják. Ilyen csodát is ritkán lát a férfiember! Száz nő van együtt, s mind hallgat, egy se beszél, olyan csendben válogatják a babot a Terményforgalmi Vállalat tolnai babválogató üzemében, hogy csak a babszemek monoton koppanása hallik, amint az asztalfiókba poty ty annak. Könnyű munka ez a babválogatás, sok fiatal lányt tudnak vele foglalkoztatni Tolnán. A 100 nő közül huszonegyen vannak 18 éven aluliak. S nem is keresnek rosszul, naponta 40—50 forintot kapnak teljesítmény szerint. — Strich Istvánné, Planck Antalné a legügyesebbek, naponta 27—30 kiló babot elválogatnak, s 60—70 forintot is keresnek. A bab nagy része exportra kerül. A folyosón 750 feszes, fémzárolt zsák vár a hollandiai útra. S van még megrendelés a Szovjetunióból, Angliából is. Tolna környékén veszik a Ter- mányforgalmi felvásárlói a babot, s itt ebben az üzemben válogatják, szortírozzák, készítik elő a fogyasztásra. * A kukorica eljut a városokba, a kukorica-szegény vidékekre, oda, ahol szükség van rá. S a Terményforgalmi Vállalat osztja el ezt a kukoricát árdrágítás nélkül úgy, ahogy azt a szocialista kereskedelmi erkölcsök megkívánják. A bab is eljut üzleteinkbe, meg külföldre is, ahonnan valuta jön majd érte. S a spekulánsok, üzérek és árdrágítók is eljutnak majd a megfelelő helyre... Mert addig jár a korsó... Gyenis János
