Tolna Megyei Népújság, 1959. október (4. évfolyam, 230-256. szám)
1959-10-22 / 248. szám
f 19?». október 22. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG s Juhász dinasztia Évszázados múltja van Gyulaion a Varga-családnak. Juhászok voltak mindig, s juhászok ma is, az Uj Barázda Tsz juhászai. A legidősebb, legtekintélyesebb közöttük Varga József bácsi, aki ötvenhat éve, kilenc éves kora óta űzi lankadatlanul mesterségét. Apjától örökölte tudományát, most átadja Lajosnak, a fiának, meg unokaöccsének, Varga Istvánnak. A LEGNAGYOBB ÉLMÉNY A csihari réteken sekély vizű patak mellett zörögve hullatják aranysárga leveleiket a kanadai nyárfák. Ráhullik a levél a csenevész fűre és a legelésző birkák sűrű, gyapjas hátárai Varga Józseffel ácsorgunk a birkák mellett, beszélgetünk a juhászéletről, Varga bácsi szakmájáról. — Juhász életében mi volt a legnagyobb élménye? — kíváncsiskodik az újságíró. — Legnagyobb élményem? Hát az, amikor kezet fogtam és poharat koccintottam Dobi Istvánnal az Országházban. — No csak ... — Igen, 1953-ban Munkaérdemrendet kaptam. Pesten az Országházban. Dobi István adta át, s utána megvendégelt minket. Többségében ilyen munkás és parasztféle emberek voltunk ott. Tehát nem akármilyen juhász Varga József, a juhász dinasztia legidősebb tagja, munkáé." - demrendes juhász. Tsz-tag 1951 óta, s az érdemrendet kiváló munkája, s országra szóló eredményei után kapta. — Hát ez nem fordult elő, elvtársam, azelőtt. Sok kormányt értem meg már, katona is voltam, de az urak soha sehol nem ereszkedtek le a szegény néphez. Nekem nagyon tetszik ebben a rendszerben az, hogy a kormány kedvez a népnek. Úgy tudom., a Dobi elvtárs is magunkfajta munkásember. ÉRTENI KELL A MESTERSÉGET Varga bácsi fia, a Lajos jóképű, intelligensarcu, szép szál ember. Vele a körtvélyesi dűlőn találkoztam, a lucernatarlón hajtotta át éppen a falkát. Különös ember Varga Lajos. Nyolc évig volt kocsmáros, s idén tavasszal, amikor felfejlődött az Uj Barázda juhállománya, Molnár B. István tsz-elnök első hívására újra megfogta a görbe botot. — A juhászat komoly, s nem is akármilyen szakma. Kényes állat a birka, ismerni kell jól és érteni hozzá, akkor hálás. És sorolja Varga Lajos a szakma rejtelmeit. Beszél a birkák betegségeiről, tulajdonságairól, a gyapjúhozam és a szaporulatnövelés módszereiről, a legelőkről, a juhászéletről. — Az emberek azt hiszik, könnyű ez a szakma és nyugalmas. Pedig nem egészen úgy van, szépnek szép a juhászélet, de nfehéz is. Van egy mondás: »A jó juhász mindig éhe- sebb, mint a birka.« _ ? — Ezt így kell érteni: a jó juhász soha nincs megelégedve a legelővel, mindig jobb után kutat, mindig jobb helyre igyekszik hajtani a falkát. És . a másik: a jó juhásznak, mindig a birkán van a szeme. Tudja, mikor legel imádkozva a birka? — Nem tudom ..: — Hát akkor, amikor eléri a büdös sántaság. Ha nem vigyáz a juhász, nem veszi észre idejében ezt a veszedelmes betegséget, letérdel és imádkozik az egész falka. JÓ A KERESET Varga Lajos mondja, hogy nemcsak azért hagyta ott az italboltot, mert vérében van a juhász szakma, hanem azért is. mert „pénzből élünk”, s több itt a tsz-ben a kereset. A Varga családból hárman dolgoznak az Uj Barázdában — a két férfi, meg a fiatalasszony s eddig csak előlegként a következőket kapták: 5661 forintot, 21 mázsa burgonyát, több mint 5 mázsa árpát, majdnem 13 mázsa /búzát, 164 kiló takarmány borsót és 81 kiló cukrot. Hármuknak jóval ezer fölött lesz év végén a munkaegysége és ha csak 40 forintot fizet is a tsz egy munkaegységre? akkor is közel 50 000 forint lesz a jövedelmük a közösben. Emellett van ír ég háztáji földjük is és 15 saját birkájuk. Tehát: megéri. * így él Gyulajon a híres, régi juhász dinasztia. Megtalálták helyüket és igazán otthon érzik magukat az új szocialista mezőgazdaságban. Gyenis János Erről itt beszélni kell A „népszerűtlen“ feladatok megoldóiról Gyakori vendég vagyok gyárakban, üzemekben. Szinte bejáratosnak, «-üzeminek« érzem magamat amikor találkozom az- ottani problémákkal; eredményekkel, hibákkal. A napokban is éppen akkor csöppentem az egyik gyár irodájába, amikor egy munkalegyelemlazító ügyét tárgyalták. Amikor a tárgyalásnak vége volt hozzám fordult az egyik elvtárs és azt mondta: »Látod, nekünk kell minden népszerűtlen dolgot elintézni«. Ezt nem úgy mondta, mint aki húzódozik az ■ilyentől, hanem azt vettem ki szavaiból, hogy nagyon kevesen vannak még akik megértik, hogy mennyire fontos az ilyen kényes, népszerűtlen feladatokkal foglalkozni. Pedig ezek az ügyek j:sak látszólag népszerűtlenek. Az igaz, hogy a munkafegyelmet lazító munkás bizonyos ideig rossz szemmel néz ügyének intézőjére. Igaz az is, hogy akinek visszaadják selejtes munkadarabját nem fogadja kebelbéli barátjának a meost. De ez a kisebbség. A többség, a munkások, a becsületes, a szorgalmas dolgozók örülnek, ha különbséget tesznek a jó és a rossz munka között. Ha észreveszik a vezetők, hogy ki lazítja a fegyelmet, és ki az aki éveken át pontosan jár munkába. És ez a fontos. Mert hibák az egyes emberekben vannak. Ezt közölni Vetjük a búzát9 mert jövőre is eret akarunk enni“ kényt — A mi földünkben is zöldéll már az őszi árpa. A búzái holnap vetjük. A földet már ennek is előkészítette az uram. Most már sietni kell a vetéssel, mert a végén még utolsók leszünk — mondja a gazdaasz- szony. — Már a többi egyéni gazda ott tart, hogy maholnap végez a vetéssel? — kérdeztük. — Természetesen. Iparkodik mindenki a munkákkal. Mi is vetjük a búzát, mert jövőre is akarunk kenyeret enni — hangzott a válasz. Mit lehet ehhez még hozzátenni?... Azt, hogy a mözsi gazdáknak igazuk van. Példájukat érdemes követni. Á gabonavetés 60 százalékával végeztek eddig a mözsi egyéni gazdák A több mint négyezer holdas rriözsi határban sok még a kis- parcella. A falu földműveseinek a 80 százaléka ez idő szerint még egyéni gazda. Olyan egyéni gazda, aki ez év tavaszán aláírta a belépési nyilatkozatot, mely szerint termelő- szövetkezetbe lép. A kisparcel- lák összevonásából azonban — sok ok miatt — ezideig nem lett semmi. E kettősségből kifolyólag az őszi vetések kezdetén a mözsiek körében nagy volt a bizonytalanság. Szeptember második felében végül is azzal fordultak a községi vezetőkhöz, hogy mondjanak á-t, vagy b-t, mert akár a kisparcellába, akár a nagytáblába, de a jövő évi kenyérnek valót el kell vetni. A községi tanács a pártszervezettel egyetértésben szeptember 27-én kibővített tanácsülést hirdetett. — Arról van szó, hogy aki jövőre aratni akar, annak most vetni kell. Az már más alapra tartozik, hogy a kisparcellában elvetett búzát mindenki egyénileg aratja-e le, vagy közösen végzi el ezt a munkát — mondotta a tanácselnök. A nagyjelentőségű tanácsülés óta közel egy hónap telt el. Ez alatt az idő alatt a mözsi egyéni gazdák iöbb száz hold földet vetettek be kenyér- és takarmánygabonával. A tanács infor mációja szerint az őszi vetéseknek már mintegy 60 százalékát elvégezték a faluban. Hegedűs János, Tesedik Kálmán és még többen azzal dicsekedhetnek, hogy zöldell az elvetett őszi ár-: pájulc. A búzavetés utolsó hajrája ezekben a napokban történik Mözsön. Szerdán reggel 50 vetőgépet huzató lovaskocsit olvastunk meg, amelyeken a határba igyekeztek az egyéni gazdák. így aztán hiába kopogtattunk be több parasztházhoz, a. gazdát nem találtuk otthon. Vele együtt a család minden munkaképes tagja 9 órakor már a mezőn serénykedett. De azért szerencsénk mit. mert Puxler Mihályélcnál n mrjpaiszonnyal tudtunk beszélni. Ungár Imre zongoraestjével indul a szekszárdi hangversenyidény Novemberben kezdődik meg a szekszárdi hangversenyidény. Az első hangverseny művésze Ungár Imre, a neves vak zongoraművész lesz, aki egy ízben már szerepelt Szekszárdon és 1948-ban a volt megyeházán rendezett hangversenyén különösen Muszorgszkij: Egy kiállítás képei című szerzeményével aratott hatalmas sikert. Ungár Imre hangversenyére ezúttal a zeneiskola nagytermében kerül sor november 5-én este fél nyolc órai kezdettel. A műsor első felében Haydn, Beethoven és Schumann műveket hallhatunk, a második részben pedig csupa Chopin mű kerül majd előadásra. A hangverseny műsorát az alábbiakban ismertetjük: Haydn: Capriccio G-dur, Beethoven: Asz-dur szonáta Op. 26, Schumann: Waldseenen Op. 82. Chopin: Polonaise cisz moll Op. 26, Impromptu Gesz-dur Op. 51, Nocturn cisz moll posthumus, 2 mazurka, Polonaise A-dur Op. 40. Nr. 1. A hangverseny rendezősége ezúttal nem ad ki bérletet, ellenben a hangverseny belépődíját a tavalyihoz viszonyítva mérsékelte. Ezúttal 20 Ft helyett 18 Ft lesz a legmagasabb helyár és 6 Ft lesz a legalacsonyabb. Jegyek a zeneiskolában előjegyezhetek és október 26-tól kezdődően már megválthatók lesznek. A hangverseny meghívója rövidesen megjelenik. velük kényes dolog, és tegyük hozzá emberség dolga. Ki így, ki úgy veszi tudomásul munkája, jelleme fogyatékosságáról szóló bí rálatot. Igen, mert ez a dolog lényege. Bírálat, és nem népszerűtlen feladat! Bírálat úgy, hogy segítse a hiba megszüntetését, úgy, hogy többé ne kelljen »népszerűtlen« ügyben felkeresni a hibát vétő munkást. A népszerűtlen feladatok megoldói, maguk is munkások. Együtt dolgoznak társaikkal, egy műhely ben: évek óta. És hogy emberségesen intézik el a kényes ügyeket arra nem egy példát tudunk felhozni. Sőt egyik téglagyárban történt, hogy a munkafegyelmet lazító munkás a felelősségre vonás után néhány héttel elment ismét a bizalmihoz és kérte, hogy őt is vonják be az ilyen munkába, mert rájött arra, hogy csali fegyelmezett emberekkel lehet a feladatokat megoldani. Van arra is példa — sajnos —, egyes gyárakban csak két-három ember foglalkozik a népszerűtlen feladatokkal. Simontornyán például D. Gy. elvtárs arról panaszkodott, hogy évek óta tagja már az üzemi fegyelmi bizottságnak, és róla azt híresztelik, hogy mindenkinek ártani akar. És hozzá kell tenni mindjárt azt is, hogy az ilyen híreket a notórius fegyelemsértők, a hanyagok, a nemtörődömök terjesztették, Csak hetek múltán sikerült megtalálni a mocskolódót, aki a háttérben még bújva uszított az üzemi fegyelem, a rend, a példás munka őrei ellen. Az a jó, hogy az ilyen jelenséggel ritkán lehet találkozni. Sokkal több az olyan példa, amikor a munkások a népszerűtlen feladatok, a kényes ügyek megoldóiban látják a hibák megszüntetésének aktív harcosait. Örvendetes az is, hogy a bérügyek intézésében, az intézkedések végrehajtásában, tudomásul hozatalában nemcsak a párttagok vesznek részt. Sőt! Sokkal több azoknak a száma, akik nem párttagok és vállalnak olyan munkát, hogy közöljék társaikkal, a más munkakörbe helyezést, a rosszul végzett munkát. A népszerűtlen feladatok megoldása, csak látszatra az, a valóságban a munkások többségének helyeslő véleményével, akaratával párosul. És ez így van rendjén. —P— Mimi beszélnek az évezredes tsvntvázak ? Tojások, kézi orsó a csontváz mellett — Hogyan került a sír mellé a megkötözött rabszolga — Az előkelők már akkor is díszesebben temetkeztek Halkan reccsen az ásó. Valamit nyilván rejt a sárga föld. A kutató megáll és megkezdődik az aprólékos munka. Először az egyik láb ujjesontjai kerülnek napvilágra, aztán a lábszár és végül előttünk fekszik egy hatalmas termetű férfi csontváza. Érdekes, hogy nem hanyatt, hanem hasra fektették a holttestet, keze, lába mellett rozsdaette vaskarika. Közvetlenül mellette egy másik csontváz, fejtől a férfi tetemének, amint a kutató megállapítja: egy fiatal, feltehetőleg 9—10 éves lány csontváza. Hogyan is történhetett? Az újságíró fantáziája azonnal működni kezd. A fantázia Szülte történeten a kutató csak mosolyog, őt csak a tények érdeklik, az ilyen riporteri bohóságok legfeljebb szórakoztatják. Az olvasó? Ha őszinték akarunk lenni, azt ajánljuk: inkább a kutatónak higgyen. Nagy bánat érte a családot, meghalt szemefényük, a kislány. Siratja ap;a. anyja, fi- és lány- testvérei és siratni kényszerítik a család rabszolgáit is. Ott sir a temetési menetben az a hatalmas termetű germán férfi is, akit eddig a lányka szolgálatára rendeltek. A sír mellett aztán komor képű avar harcosok rohanják meg a germán férfit. Összekötözik kezét, lábát s egyikük hátába meríti borotvaéles kardját. Gyorsan megásnak még egy gödröt és beleölik az újabb holttetemet. Legyen a lánynak rabszolgája a túlvilágon is. Fiatal nő csontváza a másik. Mellette egy kézíorsó maradványai s lábától balra tojáshéjak. Szorgalmas lehetett életében, hiszen vele temették el kedves munkaeszközét. Talán ezzel fonta esküvői ruhájának fonalát is. Hogy sor került-e valaha az esküvőre, azt ma m.ár meg nem mondja senki, de hogy gyermekei nem voltak, az bizonyos. Miért bizonyos? Erre ad választ a tojáshéj. Babonás hitükben a tojás a szaporodás, a fogamzás jelképe lett. S hogy halálában egy liba és két tyúktojást temettek mellé, azt mutatja, kívánták neki, ha már a földi életben nem boldogította a gyermekáldás, úgy a túlvilágon vegyék majd körül apró kis avar csemeték, akik egykoron a félvilágot meghódítani lesznek hivatottak. Téglán koppan az ásó. Aztán rendre kibomlik a kőkoporsó. „Római téglák” — jegyzi meg a kutató. (A nézelődő, kíváncsi szövetkezetiek közül meg valaki: „No ezt biztosan nem a palánki téglagyárban csinálták, hiszen még ezer év múltán is teljesen ép.” Ezt a mondatot a palánki télagyáriak ne olvassák el, vagy ha igaza volt a közbeszólónak, akkor okuljanak belőle.) Szóval római téglák. Ez azt mutatja, valami előkelőbb ember sírja lehet, amit a sírrablók után most az utókor a tudomány érdekében feltúr. Hiába, a hiúság már akkor is emberi tulajdonság volt. Aki életében pompázott, az még halálában is pompázni akart. Mintha ugyan nem lett volna neki tökéletesen mindegy. A tudomány viszont nyert ezzel, mert a téglák jelenléte arra utal, hogy a közelben római építmény lehetett, ahonnan az építőanyagot idehord- ták. Talán egyszer majd az is felszínre kerül. Még egy érdekes sírról befejezésül. A harcos mellett ott van lova csontváza is. A ló eltemetésére azért volt szüksége, hogy felpattanhasson rá és azon nyar- galászhasson a túlvilági öröklét harcmezőin, hadakozhasson a földi élettől megszabadított germánok, gepidák szellemeivel. Férfiharcos csontváza ez, de úgy mond ják a régészet tudósai, nem ritka a női csontváz mellett talált lócsontváz sem. Úgy látszik, már az avar asszonyok is harciasak voltak, nemcsak a maiak. Az ásatás még folyik. Bizonyosan még sok érdekességre bukkannak. Riportsorozatunknak ezzel végére értünk. De ha ismét lesz mit elmondani az olvasóknak, arról is igyekszünk hűségesen beszámolni. Letenyei Gy. Jantner J.
