Tolna Megyei Népújság, 1959. október (4. évfolyam, 230-256. szám)

1959-10-21 / 247. szám

m*. október 21. TOLNA MEGYEI NEPÜJSÄG S Második öté vés tervünkirányeÍvei : A beruházásokról A hazug embert előbb utolérik, mint a sánta kutyát — pláne ha még lop is Második ötéves tervünk irány­elvéiben meghatározott célkitűzé­sek elérésének fontos eszközei a népgazdásági beruházások. Az irányelvek szerint összesen mint­egy 200—205 milliárd forintot for­dítunk öt év alatt beruházásokra. Ennek az összegnek a zömét — 170—175 milliárd forintot — álla­mi erőforrásból és 30 milliárd fo­rintot szövetkezeti, vállalati vagy egyéb forrásokból nyerjük. Az állami erőből megvalósítandó be­ruházások volumene 150 százalék­kal haladja meg a megelőző öt év beruházásainak mennyiségét. A beruházások forrása nemzeti jövedelműnk emelkedése lesz, amely 1965-re a jelenleginek mint egy másfélszeresére fog növeked­ni. Nemzeti jövedelmünknek kb, 24—25 százalékát fogjuk beruhá­zásokra fordítani. Beruházási politikánk jellemző vonásai Beruházási politikánkat alapve­tően a meglevő üzemek korszerű­sítése, újjáalakítása és bővítése jellemzi. Erre fordítjuk a beruhá­zási összegek zömét és ennek meg­felelően az állami erőből történő beruházási összegnek mintegy a felét: 85 milliárd forintot fordí­tunk gépek, technológiai beren­dezések és szállító eszközök be­szerzésére. A meglevő gyáraknak és egyéb üzemeknek ez a nagy­mértékű korszerűsítése azt eredményezi, hogy növekszik a termelékenység, könnyebb lesz a dolgozók munkája. Másrészt: a beruházási össze­gek így térülnek meg a leg­gyorsabban s így okoznak leg­hatásosabban rövid idő alatt népgazdasági eredményt. A beruházásoknak ez a rövid idő alatt való megtérülése egyik igen fontos feltétele az irányelvekben megjelölt életszínvonal emelke­désnek. A korszerűsítés és műszaki szín­vonalemelés fontos követelménye a meglevő üzemek és azok beren­dezésének állandó felújítása. Ezért biztosítanak az irányelvek külön 40 milliárd forintot — a beruhá­zási összegeken kívül az álló ala­pok rendszeres és tervszerű fel­újítására. Ezzel kapcsolatosan az irányelvek hangsúlyozzák: „A fel­újításoknak nemcsak az állóala­pok megóvását, üzemképességét, hanem az avult technika fokozot­tabb korszerűsítését is szolgálniuk kell”. További fontos jellemvonása lesz második ötéves tervünk be­ruházási politikájának: a beruhá­zási eszközök koncentrálása és a megkezdett beruházások tervszerű üzembe helyezése. Nem új vonása ez beruházási politikánknak, j>ár év óta követjük már ezt az elvet és a gyakorlat gazdag tapasztala­tokkal győzött meg nagy előnyei­A második ötéves tervünk irányelvei híven tükrözik, hogy államunk a parasztság­nak nagyarányú segítséget kí­ván nyújtani a nagyüzemi gazdálkodás megteremtéséhez. A tervidőszak alatt mintegy 37— 39 milliárd forintot javasol a part Központi Bizottsága mezőgazda­sági beruházásokra fordítani. Első ötéves tervünkben a mezőgazda- sági beruházások részaránya az egész beruházási volumenen belül alig érte el a 14 százalékot. Má­sodik ötéves tervünkben ez az arány az állami erőből történő beruházási összegnek 23 százalé­kára emelkedik. Tehát majdnem 10 százalékkal növekszik az első ötéves tervhez képest az , állami erőből, vagy hosszúlejáratú hitel­ből megvalósítandó mezőgazdasá­gi beruházások aránya. Közgazdasági tévedés lenne azt hinni, hogy ezzel a 37—39 milli­árd forinttal ki is merül az a se­gítség, amit államunk a beruházá­sokon keresztül a mezőgazdaság­nak nyújt. A gépipar — ezen be­lül a mezőgazdasági gépgyártás, a vegyipar (a műtrágya- és növény- védőszer-gyártás), az építőipar és építőanyagipar, a közlekedés fej­lesztése mind segíti a mezőgazda- sági nagyüzemek megerősödését. Mindezen iparágak fejlesztése le­hetővé teszi a termelőszövetkeze­tek saját erőből történő beruházá­sait is. Lenin elvtárs nyomatékosan felhívta a párt és a szovjet kor­mány figyelmét szövetkezeti ter­vében arra, hogy a mezőgazdaság szocialista átalakítása csak állami támogatással hajtható végre. A mi pártunk ezt a lenini tanítást tart­ja szem előtt az irányelvekben, amikor ilyen nagyarányú beruhá­zási összeget javasol fordítani a mezőgazdaság álló.alapjainak fej­lesztéséhez. Beruházásaink és az életszínvonal A Szocializmusban is, mint minden társadalmi rendben — gazdasági formációban a terme­lésnek és mindennemű gazdasági tevékenységnek meghatározott célja van. A mi társadalmunk központi alakja az ember. Ezért gazdasági életünk alapvető törvénye az ember anyagi és kulturális szükségleteinek a lehetőségekhez mérten maxi­mális kielégítése. Nemcsak a már megvalósított, ha­nem a még épülő szocialista rend­szernek is ezt kell gazdaságpoliti­kájában központi helyen szem előtt tartania. Minden gazdasági tevékenységnek , végső soron az emberért, az ember jólétének eme léséért kell történnie. Beruházási politikánk is híven tükrözi új társadalmunknak ezt a törvényszerűségét. Az irányelvek célul tűzik ki az életszínvonal 26—2» száza­lékos emelését. S ez az emel­kedés a gazdasági mutatószá­mok összefüggéseiben meg­győző módon biztosított. Most az életszínvonal emelését csak egy viszonylag szűk kereszt- metszetben, a beruházások olda­láról vizsgáljuk meg. Azt fogjuk látni, hogy beruházási politikánk is az életszínvonal emelkedésének irányában hat. Egy-két példával igyekszünk ezt a tételt megvilágítani: Ipari beruházásaink együtt jár­nak a termelékenység emelkedé­sével. A termelékenység emelke­dése szilárd alapja a munkaidő további csökkentésének. Az irány­elvekben határozottan kifejezésre jut: „ ... a bérek csökkentése nél­kül tovább kell folytatni a hároméves tervben megkez­dett munkaidő-csökkentést, a 36—42 órás munkahétre való áttérést.” Senkinek sem lehet közömbös a lakásépítés kérdése. Az irányel­vekben javasolja a párt Központi Bizottsága, hogy biztosítani kell a fedezetet 250 000 ú j lakás építésére. Egy családra négy főt számol­va, ez a lakásépítkezés ponto­san egymillió embert juttat új lakáshoz. „Az állami erőből épülő lakásokat általában közművesítéssel, nagy­részt gáz bevezetésével, mintegy 40—45 százalékát pedig beépített konyhabútorral és szekrénnyel kell megépíteni” — javasolják az irányelvek. Jellemző, a lakásépí­tés ütemének meggyorsulására, hogy az első ötéves terv beruhá­zási előirányzatának 13 százalé­kából, második ötéves tervünk beruházási előirányzatának mint­egy 20 százalékából építünk laká­sokat. Nem kerülheti el figyelműn két az sem, hogy a meglevő állami lakások fel­újítására és tatarozására öt- milliárd forintot fogunk a tervidőszakban fordítani. Egy-két adat még arról, hogyan segítik beruházásaink az emberek jobb életét: Több mint 5000 új autóbuszt állítunk öt . év alatt üzembe. Mint­egy 5000 kilométerrel növeljük a portalan, autóközlekedésre leg­alkalmasabb utak hosszát. Több új élelmiszeripari gyár, egy új cukorgyár, egy új mosóporgyár, 30 új kenyérgyár épül a tervidő­szakban. Mintegy 20 városi közművesí- tünk. Több új kórházat épí­tünk és 3000-el bővítjük a szó ciális otthonok, és 3500-al a gyermekotthonok férőhelyét. És lehetne még oldalakon keresz­tül sorolni az adatokat. Gyenis János A polgári nevelés csökevényei- vel, maradványaival, sajnos még ma is elég gyakran találkozha­tunk. Nem egy olyan ember él köztünk, akitől az intrika, az ás- kálódás, ember- és munkatársaik befeketítése, sőt bemocskolása nem idegen. Veszedelmesek ezek az emberek, mert a gyűlölködés, a bizalmatlanság magvát hintik maguk körül. Van egy közmondá­sunk, miszerint: »az kiabál, aki­nek a háza ég, nem aki jelgyúj­totta«. Valóban nem, mert aki fel­gyújtotta az meghúzódik a sötét­ben, minden eszközzel igyekszik elterelni feje felől a gyanút. S te­szi ezt úgy is, hogy másra tereli az emberek gyanakvását, mást igyekszik »bemártani«, mással »takarózik«. A tolvaj — egyelőre még csak leendő tolvaj — agyában egy pil­lanat .alatt megszületik a gondo­lat, amikor kezébe veszi a vég matrac-grádlit. Megfogja és gyor­san bedugja, egy szekrénybe. Az­tán hozzátesz még néhány méter­nyit a drágábbik fajtából is. Ébe­ren ügyel arra, hogy ne saját szekrényébe rejtse, hanem egy munkatársáéba. A dugott holmira rádob egy köpenyt és avatatlan szem észre sem veszi, hogy itt el­rejtettek valamit. Később néhányan észreveszik, hogy a szekrény mélyére gyanús holmit rejt. A vezetőségnek is tudtára jut az eset. Először mm szólnak, emberségesen akarják elintézni az egész ügyet. Igye­keznek úgy terelni a beszélge­tést, hogy a tolvaj felfigyeljen rá. Illetve a vélt tolvaj, mert hiszen ők azt hiszik, az az asszony a tet­tes, akinek szekrénye rejti az el­Nógrádi Sándor, Magyarország pekingi nagykövete átadta dr. Münnich Ferencnek, a magyar forradalmi munkás-paraszt kor­mány elnökének nevében Ma­gyarország ajándékát, egy teher­autót, a Huangtukang népi kom­munának, Peking külvárosában. Nógrádi Sándor nagykövet az átadási, ünnepségen kifejtette, hogy a népi kommunák a kínai mezőgazdaság szocialista felépíté­sének pillérjei. Azt a kívánságát fejezte ki, hogy a népi kommunák tovább fejlődjenek és erősödje­nek és Kína és Magyarország kö­zött tovább erősödjék a barátság. A magyar vendégek az ünnep­ség után Chia Ting-san, Peking helyettes polgármestere, Chen tűnt anyagot. Az nem is sejti a gya nút, az igazi tolvaj meg mélyen hallgat. Jönnek a vallatások végül a gya­núba kevert asszony tisztázódik és egyre inkább az igazi tolvajra terelődik a gyanú. A végered­mény: bevallja ő a tettes. A kö­vetkezmény természetesen fe­gyelmi eljárás. Számunkra a to­vábbi következmény már nem is érdekes, a vállalat vezetősége minden bizonnyal példás ítéletet hoz az ügyben s ezzel pont kerül a kedélyeket feldúló zűrzavar vé gére. A. tolvajnak nem első esete, hogy hasonló kellemetlen hely­zetbe kerül. Egy munkahelytől már azért kellett megválnia, mert olt is eltulajdonított valamit. S ott is másra akarta terelni a gya­nút, mint itt is arra a másik be­csületes asszonyra, akinek soha még egy cérnaszál sem tapadt a kezéhez. Tavaly zsarolni akarta egy munkatársát, segítse azt elő. hogy. akadálytalanul halászhasson a zavarosban. Amikor a munka­társ nem állt kötélnek, felje­lentette. Hosszas vizsgálatok. Egy csomó ember feleslegesen dolgo­zott, feleslegesen bosszankodott. S mindez azért, mert a tolvaj így akarta magáról elterelni a gya­nút. Közellenség? Az. Közellenség azért is, mert megkárosítja dol­gozó társait. Úgy is, hogy lop. de úgy is, hogy bemocskol másokat saját bűnei leplezéséért. Hada­kozni kqll ellene s a lehetőségeit is meg kell szüntetni, hogy az ilyen bajkeverők zavart kelthes­Po-csing, a külügyminisztérium szovjet és délkelet-európai osz­tálya vezetőjének kíséretében meg látogatták a népi kommuna ét­kező termeit, az óvodát és terme­lő brigádjait. HERNYÓ INVÁZIÓ DÉL-FRANCIAORSZÁGBAN Dél-Franciaország számos vidé­kein hernyók pusztítják a termést. A nagy inváziót azzal magyaráz­zák, hogy a szeptemberi meleg, nedves időben a szokottnál jóval nagyobb számban keltek ki a her­nyók. A kormány rovarirtószerek szétosztásával támogatja a mező- gazdaságot a hernyóvész leküz­désében. mxnanooaaaaoaXMxjatnxa Magyar ajándék egy kínai népi komsmmának ről. A beruházási eszközök kon­centrálása és a megkezdett be­ruházások gyors befejezése megvéd bennünket a befeje­zetlen beruházások állomá­nyának növekedésétől, amely a beruházási összegek be­fagyasztását. felesleges lekö­tését jelenti. Űj ipari létesítményeket az öt­éves terv időszakában zömmel az alapanyagok és a villamosenergia növelésére irányozunk elő. Üj ipari létesítmények alapí­tásánál az irányelvek felhív­ják a figyelmet a vidék, főleg az iparilag fejletlenebb terü­letek fejlesztésére. Növekszik a mező- gazdasági beruházások részaránya Az MSZMP Központi Bizottsá­gának kongreszusi irányelvei az elkövetkezendő időszakra célul tűzik ki a szocializmus alapjainak? megteremtését. Ez azt is jelenti,'' hogy a jelenleg még kisüzemi mezőgazdaságot -- a parasztság­gal egyetértésben, őket meggyőz­ve, az önkéntesség lenini elv';, szem előtt tartva — szövetkezet’ nagyüzemekké egyesítsük. Misii beszélnek sis énssf salss sssfroSitälzigSi I Sírrablók Három lovas tűnik fel a népte- len pusztaságban. Szemük a tájat fürkészi. Nem mintha ellenségtől tartanának, az avarok nagy része elpusztult a frankokkal vívott vé­res csatákban, majd az utóbbi években már egymás ellen harcol­tak, a megmaradtak pedig Pipin előnyomuló hadserege elől kelet felé menekültek. Ez a kis lovas­csapat is az olasz király seregéből maradt le egy kis »mellékvállal­kozásra«. Egyszer csak észrevesznek va­lamit. Az a kis halom kelti fel fi­gyelmüket, ami a Sió mellett emelkedik. Leszállnak a lóról, elő­kerülnek a kardok és gazdáik kü­lönös munkába kezdenek. A föl­det túrják fel ezekkel az öldök­lésre készült szerszámokkal. Nem szokták meg az ásást — ezt ott­hon az asszonyok végzik, a férfiak dolga a hadakozás — de most mégis nagy igyekezettel, szinte egymással versenyezve ássák a gödröket. Amikor a gödör már olyan mély, mint a kard, és még mindig sárga a föld, abbahagyják a munkát. Uj helyen próbálkoz­nak. Csak ott folytatják, ahol fe­kete földet találnak mélyebben is. Gyakorlott emberek, tudják, hogy ott kell lenni a sírnak — és a csontvázakon azoknak a kincsek­nek, amelyeket az avarok temet­tek el együtt halottaikkal. Ásnak, amíg csak csontot nem ér az ásó­vá «-előléptetett« ’ard. Maga a korhadó csont nem érdekli őket. Bosszúsan dobálják félre a kezük­be kerülő cserépdarabokat, rozs­daette régi fegyvereket, bronz ru­hakapcsokat is A csontváz csak deréktól fölfelé érdekes számuk­ra, mert aranyékszert, gyűrűt, nyakéket csak ott lehet találni. Különös alapossággal kutatják át azokat a sírokat, amelyekben tég­lából vagy cserépből készült »ko­porsóban« van a csontváz. Ilyen anyagnak szűkében voltak az ava­rok, ők maguk nem égettek tég­lát és ha mégis találtak néhány darabot valamilyen régi, római éoület maradványainál, csak az előkelőbbeknek, a gazdagabbak­nak járt »kőkopo”só«. Ezek pedig a túlvilágon is dúskálni akartak a »földi javakban«, ezért temették el holttestükkel együtt ékszerei­ket is. Embereink tehát ásnak, kutat­nak mindaddig, míg az összes sí t fel nem forgatták, vagy meg nem .zavarták őket, majd tovább men­-.ak, űj »vadászterület« után kutatva. így történt-e? — Nem lehet tud­ni. Lehetséges, hogy ez az újság- r-ó far.*>'-»’ájá) alt terméke. ír bizonyíték nincs róla, a rablók nem hagytak átvételi elismer­vényt a széthányt csontok mellett. De a Sió partján most feltárt avar sírok erről beszélnek. Persze, a ’rnb?r,i:k már ram t: hogyha olyan csontvázat talál,, amelynél a deréktői lefelé minden darab, — a medencecsontok, a 'rmb- és lábszárcsontok, a láb­fejek — pontosan a helyén van, talán milliméterre úgy, ahogy vagy 13C0 évvel ezelőtt elte- ' " " - '' • • '--3 r rothadtak cl, de feljebb, a kar­csontok, bordák, koponyák össze­keverve, összedobálva kerülnek elő. Csaknem minden régi sír ilyen. A sírrablók is szakemberek voltak a maguk »szakmájában«, alapos munkát végeztek. Olyan kincset, melynek értéke gramm­ban, forintban, vagy — marad­junk a régi idők pénzénél — dé­nárban mérhető, nem hagytak a mai régészeknek. De mégis tudományos értéke van sok mindennek, ami ma ezekr bői a sírokból előkerül. A bronz­ékszereknek, üveggyöngyöknek, r./'i i'rav t e»F't mri»' - nak Azoknak a tetőtégláknak, amelyekből arra lehet következ­tetni, hogy a közelben régi római épületek í’omjait takarja a. föld. Ezek felkutatása, feltárása to- v 'bbi feled" \ tíi sivárt1' - ^ következtetéseket vonhatunk le majd arról, hogv jóval az avarok előtt milyen települések voltak a város területén Folytatjuk Lefrnyc' György Jan mer Jáncg

Next

/
Thumbnails
Contents