Tolna Megyei Népújság, 1959. október (4. évfolyam, 230-256. szám)

1959-10-21 / 247. szám

4 TÖCNA megyei népújság 195D. oktfffier «. JCüzífitikaláiak Szerkesztették a Dombóvári Gőgös Ignác Gimnázium tanulói a2 iskolai szerkesztő bizottság vezetésével Színjátszó csoportunk vidékre is ellátogat Az iskola folyosóját a nagy szünidei csend után ismét felveri a tanulni vágyó vidám diákok hangja. Akkor is így volt... néhány nap­pal a tanévkezdés után. A fiúk és lányok még el sem mesélték egy­másnak nyári élményeiket, még nem is zökkentek vissza a régi kerékvágásba, mikor az iskolai KISZ-vezetőség már nagy feladat megoldására készült. Megoldásá­ra? Talán ne is így mondjuk, ha­nem inkább a feladat előkészíté­sére. A KISZ félévi munkatervét kellett összeállítani, s a tagság elé terjeszteni. Igen érdekesnek ígérkezik a kultúrcsoport megszervezése. Ed­dig ezt a feladatot az irodalmi szakkör látta el iskolánkban. A KISZ-nek azonban szüksége van külön kultúrgárdára, amely szük­ség esetén felléphet. Színjátszó csoportunk decemberben kezdi meg a felkészülést. Feladatunk azonban nemcsak annyi, hogy Dombóváron tartunk előadást. Kötelességünknek tartjuk, hogy a falura is elvigyük a kultúra fé­nyét. Ezért egy-egy szombat vagy vasárnap délutánt feláldozunk és vidékre megyünk vendégszerepel­ni. Ez rendkívül hasznos lesz, mert amellett, hogy elősegítjük a kultúra terjedését, megismerke­dünk és kapcsolatot teremtünk a falusi KISZ-szervezetekkel. Aztán az ismerkedő bál! Az évek során már hagyománnyá vált, hogy az „öreg’ és „fiatal” diákok táncos összejövetel alkalmával ismer­kednek meg egymással (hivatalo­san). Az idei ismerkedő jövedel­mét egy dekoratív KISZ-zászló javára fordítjuk. Barangolás a Dunántúlon A földrajzi szakkör szervezete ezt a kéthetes nyári barangolást a Dunántúli Középhegység vidéké re. Jókedv, tréfálkozás, tájban va­ló gyönyörködés közepette szinte repült az idő a robogó vonaton. Hajmáskérnél elénk tárult a veszprémi fennsik kopár dolomit szikláival, majd maga Veszprém. Hajdan a királyné városa, ma kereskedelmi központ, egyetemi város. Eejártuk ódon utcáit, meg­csodáltuk műemlékeit... Szuszogva, kanyarogva kapasz­kodott tovább vonatunk. Megér­keztünk Zircre, ahonnét erdőkön át vitt bennünket tovább az autó­busz a bájos fekvésű Bakony- bélbe. Feledhetetlen az a pár n"o. amit itt töltöttünk a Bakony ölé­ben. Megmásztuk az erdőborítot­ta Kőrishegyet, a Bakony legma­gasabb csúcsát. Hatalmas felhő- szakadással búcsúzott tőlünk az Öreg-Bakony a festői Cuha-völ- gyében. Pannonhalma elénk tárta há­romszázezer kötetes könyvtárát, ősnyomtatványait, legrégibb- nyelvemlékünket és egyéb kincse­it. Láttuk a háborús romokból újjáépült Győrt. Nagyszerű új pályaudvara szocialista építő­munkánk egvik büszkesége. Vil­lanyvonat száguld velünk tovább. Megcsillan a Duna acélkék vize. A túlsó parton a 48-as szabadság- harc utolsó mentsvára, Komárom vára hősi emlékeket idéz. A szlo­vák—magyar határon járunk. Év­ezredek országútja ez. A kőkor, a bronzkor és a vaskor emb'r^ járt erre. Itt húzódott a római limes, az északi barbárok eilen védő­mül szolgáló erődítmények sora. Majd barbárok váltogatták egy­mást, végül a magyarok leltek ha­zára. Ma gazdag iparvidéken visz utunk. Almásfüzitőn leszállónk. Magasba nyúló kémények, tim­földgyár, olajfinomító halkmuzsi- kéjú telepei fogadnak. Száguldó villanyvonatok, rohanó autók a műúton, vontatóhajó uszályaival a Dunán, pépmadár a levegőben. A közlekedési eszközök csodás ta­lálkája. Máris megyünk tovább, Duna- almás Lilla emlékét idézi Csoko­nai szerelmének vörösmárvány sírkövével, házának emléktáblá­jával. Lábatlan cementgyára, Nyergesújfalu műselyemgyára már a lámpák fényében ragyog és öreg este van, mire Eszter­gomba érünk. Ámulva nézzük ITT. Béla palo­tájának román oszlopfőit, szép­séges rózsaablakát és freskóit. Török harcok. Balassi Bálint em­léke él itt. Vak Bottyán kuruc generális egykori palotája, a mú­zeum európai hírű képtára gaz­dagítja élményeinket. Két boldog nap a tatai tó párt­ján. Azután száguld velünk a gyorsvonat délnek. Máris inte­getnek Bakony zöldellő lombjai. Végigröhögünk a balatoni Rivié­rán. Felharsan a hajókürt és sze­líd hullámok ringatnak bennün­ket Fonyód felé. Vidám fürdés, napozás után nevetve integet a lenyugvó nap. Indulás haza! Sokan azt hihetnék, hogy egész évben csak szórakozni akarunk. Pedig tévednek, mert nálunk nemcsak kulturális, hanem poli­tikai élet is folyik. Egyik leg­fontosabb teendőnk a „Kilián György” és az „Ifjú kommunis­ta” próbarendszer mielőbbi elin­dítása.. Nem feledkezhetünk meg nagy nemzeti ünnepünk méltó megün­nepléséről sem. Hadat üzenünk az idealista világnézetnek, ezért megbeszéléseket rendezünk a val­lásról, s így óhajtjuk meggyőzni a még templomba járó KISZ-ta- gokat világnézetük helytelenségé­ről. Na és a tanulás? Az sem szo­rul háttérbe. Sőt! Diákok va­gyunk, tehát elsőrendű kötelessé­günknek tekintjük. Figyelemmel kísérjük a KISZ-tagok tanulmá­nyi előmenetelét és ahol szüksé- ’ ges. segítünk. Természetesen nem­csak a KISZ-tagoknak, hanem a szervezeten kívülieknek is. Ezt szolgálja a beteglátogatás meg- szervezée is. Ezzel kettős célt érünk el: a beteg tanulókat segít­jük tanulmányaikban és leleplez­zük az esetleges lógókat. Vagy lesz rend, vagy..., de itt más vá­lasztás nem is lehet. Néhány megbízottunk állandó figyelem­mel kíséri a tanulók magatartá­sát az énekkari próbákon. Ezzel a vezető tanár munkáját kíván­juk megkönnyíteni. A fegyelme­zetlenek nevét közzétesszük a fali újságon, hogy mindenki tudomást szerezzen arról, kik hátráltatják az énekkar munkáját. De mindez csak néhány pont a sok közül. A szervezés természetesen a vezetőség feladata, de a munkát közössen végezzük el. Ehhez el­engedhetetlenül szükséges a KISZ fiatalok munkaszeretete és felelős ségtudata. Bízunk abban, hogy nálunk éjikben sem lesz hiánv, és a félévi bizonyítványosztás után büszkén jelenthetjük: — Elvtársak, a tervet teljesítet­tük. Németh Géza ágit. nrop. titkár A feledhetetlen nyár Harsog a jókedvű ének, miköz­ben vonatunk begördül a dombó­vári állomásra. Honnan jött ez a barnára sült, vidám diáksereg? Bizony már megjött, sajnos már vége: befejeződött a kirándu­lás! Pedig mintha csak tegnap indult volna iskolánk IV. h. -osz­tálya: irány a Bükk! Főhadiszál­lás: Miskolc! Megcsodáltuk az aggteleki cseppkőbarlangot, a csodás Lilla­füredet. Kanyarogtunk a Bükköt átszelő gyönyörű autóúton, csóna­káztunk a tapolcai tavon, lubic­koltunk a miskolci fürdők üdítő vizében, s tisztelettel, megilletőd- ve jártunk a híres sárosoataki kollégiumban és várban. Álltunk csodálattal valódi Rembrandt- kép előtt, s felmásztunk a diós­győri vár tornyába, hogy lélegzet­fojtva gyönyörködjünk a termé­szet csodálatos szépségében. »Forró« emlékünk marad a diósgyőri Lenin Kohászati Mű­vekben tett látogatásunk. Ijedten ugráltunk a sok kohó előtt, sze­rettünk volna szabadulni az óriá­si Martin-kemencék forró lehel­tének bűvköréből, mé^is ottme- rasztott a lenyűgöző látvány: az olvadt érc. S a lila üveg-'n át csodálkozva néztük az izzó érc lángtengerének forrongását. An­nál érdekesebb volt, mert előző nap Rudabánván láttuk, hogyan kényszeríti elő az emberi munka a föld mélyéből kincsét: az ércet tartalmazó kőzetet. Most a vas útjának újabb állomásait Inthet­tük: hogyan lesz a munkások erő­feszítésének, az emberi értelem hatalmának következtében a kő­zetből érc, az ércből acél, az acél­ból megformált eszköz. Bizony jól esett a nagy hőség után a diósgyőri strand kristálytiszta vizében hűsölni! Milyen kár, hogy mindez már a múlté! De gondolatban még na­gyon sokszor átélem a feledhe­tetlen kirándulást. Megilletődve állok meg az aggteleki barlang hatalmas hangversenytermében. Ha melegem van, a Sajó és a Bodrog hűs hullámaira gondolok. Ka fázom, a diósgyőri kohókhoz képzelem magam. Ha unalom ke­rülget, hipp-hopp! Lillafüreden termek, s gyönyörködöm a palo­ta tündéri szépségében. Ha költő volnék, gyönyörű ver­set írnék erről a feledhetetlen nyárról. így csak örök emlékként raktározom szívembe, mint az élet gyönyörű ajándékát, örökké élő emlékét. Gyiméti Ildikó ' " - IV/h. o. t. Ti hogyan csinál játok ? örömmel vettük tudomásul, hogy ebben az évben is megindul a »Középiskolások« című rovat, melyben tanulóink jelentetik meg iskolai életükről szóló írásaikat. A rovat fő célja nyilván, hogy segítse munkánkat az ifjúság nevelésében. Nagyon helyes a szerkesztőségnek az az elképzelése, hogy a rovat szerkesztését iskolai szerkesztő bizottságokra bízza, ezzel mintegy teret engedve az ifjúság önállóságának, elképzelései­nek. Viszont a tapasztalat azt mutatja, hogy ilyen alapon csak po­zitívumok, iskolai élmények, néha már émelyítően felnagyított do'- gok kerülnek a szerkesztőséghez, melyből nevelési problémákra váró válasz ritkán születik. Ez természetes, hiszen minden iskola jobban szereti csillogtatni eredményeit, mir.t megoldatlan problé­máit. Iskolánknak lenne egy szerény javaslata. Amennyiben lehetséges, a »Középiskolások« rovatban ne csu­pán eredményeket, sikereket tárjanak fel a tanulók, hanem vesz­nek fel ott iskolájukban adódó problémákat is, melyre re'- középiskolák tanulói esetleges tapasztalataik a'apján választ ad­nának. Lehetne ilyen címmel: »Ti hogyan c^áliéi-ok?« Tisztelettel: Da mbóvári gimn. KISZ-bizottsága § 11 Ml Sj A ÜÄJL.. A közgazdasági technikum diákjai segítik az építkezést ... amely a mai napig is szál­ka a Szabad Európa szemében. Ez a ház, amely Szekszárd üze­meiben, hivatalaiban, párt- szervezeteiben és KlSZ-szerve- zeteiben júliusban tett felaján­lásokból épült fel a szekszárdi kertvárosban. Csaknem kétezer munkanapot ajánlott fel akkor a város lakossága, hogy elké­szüljön a két ötlakásos sorház. S amikor ennek a nagyszerű kezdeményezésnek hírét vette az említett rádió, azonnal pocs­kondiázó megjegyzésekkel il­lette. Azóta alig telt el három hó­nap, s az egyik épület már tető alá került. Jelenleg a szerelési és tatarozás! munkálatok foly­nak. Ezekben a napokban a szekszárdi Közgazdasági Tech­nikum diákjai szorgosgodnak az építkezésen, hogy a vállalt kötelezettséget — ti. azt, hogy minden KISZ-fiatal egynapi tár sadalmi munkával segíti az épít kezést — teljesítsék. A fiúk a maltert keverik, a lányok a vi­zet hordják és meszet oltanak, hígítanak. De megfogják a hor­dóládát is és viszik a maltert, ha a fiúk nem győzik a kőmű­veseket kiszolgálni. November 7-én ünnepélyesen adja át a vá­rosi pártbizottság és a tanács az új lakóknak az úi házat. A másik épület — az elsőtől mintegy 40 méterre — már fal­egyenben van. Sokkalta előrébb lehetnének azonban a munká­val, ha Sztálinvárosból megkap­ták volna azt a néhány vas­betongerendát, ami a födém megépítéséhez szükséges lenne. A tervek szerint, ha kellő idő­ben megkapják ezt az építési anyagot, a párt VII. Kongresz- szusának megnyitásakor ide is beköltöznek a lakók. Az építkezésen rövid szám­vetés után arról ad felvilágosí­tást Csapiáros Lajos elvtárs, aki társadalmi munkaként a mun­kaerő elosztását irányítja, hogy eddig 1500 napot dolgoztak le Szekszárd dolgozói a felajánlott társadalmi munkából. Különö­sen jó munkát.végeztek’a bak- tai szőlészet, a Füszért, a Ven­déglátó Vállalat dolgozói, a köz- gazdasági technikum lánytanu­lói, a kisiparosok közül pedig a két Till, a Simon és a Halmai kőművesek. Alig három hónappal ezelőtt pocskondiázó hangon beszélt a Szabad Európa Rádió arról a társadalmi összefogásról, amely nek eredményét rövidesen 10 család élvezi maid, tíz család jut kellemes, meleg otthonhoz a társadalmi összefogás révén. Igazán nem tehet Szekszárd vá­ros lakossága arról, hogy mind­ez nem tetszik a Nyugatra szö­kött uraknak. K. Balog János Milyen volt a nyáj- Európában ? Különböző országok egybehang­zó véleménye szerint hosszú évek óta nem volt ilyen napsugaras nyár Európában. Ennek az egyéb­ként örvendetes ténynek azonban helyenként sokan látják kárát. Így pl. Angliában a száraz­ság következtében súlyos vízhiány lépett jel, úgy hogy egyes nagyvá rosokban éjszakára le kellett zár- a vízvezetékeket. A hosszú meleg nyár következtében az angol pia­cokon megjelent az őszi eper, má­sodszor virágoztak az almafák, ko rábban arattak, mint máskor, szántani azonban sokhelyütt a ta­laj keménysége miatt nem lehe­tett. Németországban a folyami köz­lekedést erősen akadályozta a szá­razság. A Rajnán pl. az uszályok csak fél teherrel mertek közle­kedni, hogy ne fussanak zátony­ra. Ugyanez a helyzet a Dunán is. Ausztriában a folyami hajózás szinte teljesen megszűnt. Lengyel orszáqból érkező hírek szerint Varsónál a Visztula alacsonyabb, mint 100 év óta bármikor és a töb bi lengyel folyók is igen vízszegé­nyek. Franciaországban a forró száraz nyár igen hátrányosan befolyá­solta a cukorrépa-termést, úgy hogy az ország — egyébként igen nagy cukorrépatermelő — valószí nüleg az idén cukorbehozatalra szorul. A szőlőnek viszont nagyon jót tett a sok napsugár, egyesek szerint 100 év óta nem termett olyan bor, mint az idén. Olaszországban, ahol pedig hoz- z-'. zoktak a forró nyárhoz, idén 1 dibb ideig tartott a szán Hő ás rzzntemberbcn mér beáll* a hi- ' deg. Ez erősen ártott az idegen­forgalomnak, a termés viszont nem szenvedett jelentős kárt és a Po völgyében pl. igen bőséges a rizstermés. ■ Belgiumban ugyancsak a cukor répatermés miatt panaszkodnak, amely »minden eddiginél rosz­szabb«. Hollandiában hat hónapja, nem esett eső és a skandináv or­szágokban is rendkívül hosszú és meleg volt a nyár. A különös éghajlat Angliában és Nyugat-Európában furcsa mó­don befolyásolta a gazdaság: éle­tei: erősen esett a kereslet szo- vetruhában és a cipőkben. Meg­szenvedték a meleget a tüzelőke- reskedők is, akik eddig a szokott­nál jóval kevesebb forgalmat bo­nyolítottak le. Ez különösen Ang­liát érinti, ahol óriási háztartási szénfeleslegek vannak. EZER »ISKOLÁS- KOMBÁJN« . Krasznojarszk város lakosai idén nyáron két ízben érdek: ; látványnak voltak tanúi: a város főútvonalán hosszú sorban leg­újabb típusú szibériai gyártmá­nyú magajáró kombájnok dübö­rögtek végig. A kombájnok ol­dalán ez a felirat állt: »Az ifjú kraszno’arszkiak ajándéka«. Az új, korszerű betakarítógé­pek azért kapták ezt a feliratot, mert teljes egészében a Kraszno- jerrzk-határvidéken élő iskolások által összegyűjtött fémből készül­tek. A krrmnojarszki kombájnéval- ■ r-v> ezer kcmbá.int kíszí- o- iskolások által gyűjtött fémből.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents