Tolna Megyei Népújság, 1959. szeptember (4. évfolyam, 204-229. szám)
1959-09-16 / 217. szám
4 TOLNA MEGYEI NEPÜJSÄG 1959. szeptember 1G. DCözéfLukolá i&k Szerkesztették a Szekszárdi Garay János Általános Gimnázium tanulói az iskolai szerkesztő bizottság vezetésével Sic itur ad astra így jutunk a csillagokhoz Manapság újabb forradalmi változás hajnalán állunk: a rakéták, szputnyikok, űrhajók kora következik. A mai emberek — a tudomány, elsősorban a Szovjetunió, majd az Egyesült Államom tudósainak jóvoltából — arról beszélnek, hogy mikor tesznek egy »sétarepülést« a Marsra, vagy a Vénuszra. — Ezeknek a XX. században már nem fantasztikus, sőt nagyon is időszerű problémáknak a megoldására vállalkozott a szocialista tudomány, amikor 1957. október 4-én kilőtte az első mes terséges holdat. Ettől az időtől kezdve az emberiség óriási érdeklődéssel figyeli a szovjet tudósok nagyszerű szputnyitjáit és a kis Explorert. Ez utóbbi 1958. februárjában hagyta el az amerikai hadsereg stratégiai támaszponttá kiépített rakéta kilövő helyét, Floridát. Mindezt követi néhány halvaszületett műhold. 1959. január 2-a: világtörténelmi jelentőségű nap. A szovjet tudósok kilövik az első űrrakétát, amely új fejezetet nyit az űrhajózás történetében, s egy év sem telt el, s a szovjet tudósok újabb jelét adták annak a műszaki fölénynek, amellyel a világ egyetlen állama sem veheti fel a versenyt. A most kilőtt holdrakéta nemcsak méreteiben óriási — amelyet ősznte csodálat illet —, hanem a magával vitt műszerek összsúlyában is. Az ember tehát elKlSZ-szervezetünk tervei A tanulással párhuzamosan ismét megindul a KISZ-munka is az iskolában. Helyesebben nem megindul, hanem folytatódik. A nyár nem jelentett kiesést, hiszen valamennyi kiszista dolgozott, ha nem is az alapszejvezeten belül — hogy mást ne említsünk csak a bogyiszlói és bogiári munkatáborokat. Azok pedig, akik faluról járnak a gimnáziumba a szűn időben az otthoni, falusi szervezeteket segítették munkájukkal. Most pedig pihenten és új erővel, tapasztalatokkal kapcsolódunk be ismét alapszervezetünk munkájába. Az első vezetőségi ülés arról tanúskodik, hogy lelkesedésben az idén nem lesz hiány. Az állandó munka, a próbázások megszervezéséhez és beindításához gyors ütemben hozzáfogtunk, hogy később erre már ne legyen gond. Középiskolások vagyunk és természetesen a legfontosabb munkánk a tanulás. Különböző versenyekkel szeretnék segíteni az iskolának, a tanári karnak, a tanulmányi eredmény növelését és a tanulmányi fegyelem megszilárdítását. A politikai oktatásra is gondot fordítunk. Szeretnénk »Politikai-kört« szervezni. A lakásépítési akcióból is részt kérünk: az iskola társadalmi munkáját a kiszisták fogják megszervezni. Közeledik a pártkongresszus, méltó megünnepléséről nem feledezünk meg. Fiatalok vagyunk, ezért a munka mellett szórakozni is akarunk. Klub összejöveteleink a hasznost összekötnék a kellemessel. A tananyagon túlmenő irodalmi, művészeti előadások mellett játék, éneklés és még sok minden szerepel terveinkben. Az idén is tovább folyik nagy arányokban a kultúrmunka. Itt azonban már új színezetet is szeretnénk a vezető tanárok irányításával, illetve segítségével meghonosítani. Segíteni szeretnénk a város más alapszervezeteinek a kultúrmunká- ját. Reméljük ez a segtő, baráti szándékunk nem fog elzárkózásba ütközni és ők segítene^ nekünk olyan téren, ahol mi vagyunk tapasztalatlanok. Ezek a tervek, ha megvalósulnak esetleg kibővülve, akkor azt hisszük, hogy ez a városi ifjúsági mozgalom fejlődését, erősödését fogja szolgálni. Bakos Mária IV. C) Elsős gimnazista lettem Most ahogy e pár sor írásához kezdek, önkéntelenül is Móra Ferenc: »Szeptemberi emlék« című novellájának egyik részlete jut eszembe. »Szeptember közepéig nem volt semmi baj. Lopva is lehetett jóízűeket inni a tudomány kútjából, amitől szöges drótkerítéssel zártak el engem, szegény, kis kócos csürhét.« Fájó, vádló szavak ezek. Fájnak, ha olvassuk őket. És vádolják a régi, romlott, kegyetlen világot. ... Még javában bent jártunk a tavalyi év kellős közepén, amikor azt mondta osztályfőnökünk: — Gondolkodjatok már most arról, hová akartok menni továbbtanulni. — S ezután következtek az izgalmak hónapjai. Nehéz volt a választás. Én gimnáziumba akartam járni és oda adtam be felvételi kérelmemet. Teltek a napok, hetek, hónapok, s elérkeztünk a várva várt szünidőhöz. Vakáció, szabadság, mit jelentett ez régen számunkra! Milyen jó volt a Balaton langyos kék vizében fürödni, vagy a Mátra csúcsait járni, Aggtelek cseppkőbarlangjának színesen csillogó köveit nézni. Micsoda élmény! Igaz, az idén is élmény maradt, de azért mégis nagyon eltért a régi vakációktól. A nyár, mint mindig minden jó, hamar elszaladt. Hiába, az idő kerekét nem lehet megállítani. Egyre közelebb kerültünk szeptemberhez, az őszhöz, az iskolához. Egyik reggel nagy izgalommal készültem valahová ... Évnyitóra. Hisz már szeptember van, sárgulnak a falevelek, népesül az iskola udvara. Izgalmon! most tetőpontjára hágott, de mikor beléptem az iskola hűs folyosójára, kissé megnyugodtam. Már nem féltem annyira, rájöttem, hogy felesleges az izgalom. A tanárok lágy, szelíd, simogató hangja nem változott, igaz, az iskola megváltozott, de ez nem is olyan fontos. Teljesen megnyugodtam, hazafelé már vidáman, boldogan mentem és egy kicsit büszke is voltam rá, hogy már gimnazista vagyok. Végh László I. c. juttatta sarló-kalapácsos »képviselőjét« a Holdra és most már csak az lenne hátra, hogy maga az ember is eljusson a Holdba, vagy kijusson a világűrbe. Ez a probléma állandó vita tárgyát képezi a fiatalság, a diákom körében is. Mindez természetes, hisz ennek megvalósulásához igen közel áll a mai fiatalság. Nem lehet csodálkozni azon, hogy a II. szovjet űrrakéta Holdra érkezése élénken foglalkoztatja a diákság fantáziáját. Szinte az egész iskola erről a történelmi jelentőségű pillanatról beszél, s ennek világtörténelmi hatásáról, amely ismételten megmutatta az emberiségnek a kommunista társadalom fölényét... Bakó Ferenc IV. D) Csengettek. . • Ahogy nézem az iskolaépületet, valahonnan messziről a gyermekévek rpeséiből felidéződik egy kép. Nem is tudom, hogy miért, de egyszerre azt képzelem, hogy egy hatalmas vár áll előttem. Tele sejtelmes titkokkal, érdekességekkel. Tényleg! A fizikai előadó az a »boszorkány konyha«, a maga furcsaalakú lombikjaival, palackjaival, kísérleti eszközeivel. Valami érdekfeszítő, izgalmas világ. Aztán az osztálytermek — melyeknek ajtaja mintegy varázsszóra feltárul, s apró emberkék vonulnak be rajta. Aztán nemsokára újra nyílik az ajtó, s azok az apró emberkék, mint hatalmas óriások lépnek ki. Arcukon komolyság, értelem, okosság. Nini! Most vettem csak észre, hogy a kézilabda-pályát teljesen benőtte a fű, de régen játszottunk rajta, pedig igen izgalmas mérkőzések folytak itt. A távolugró gödörben kőkemény a homok. S a kis szürke pad üresen terpeszkedik a kerítés mellett, áe biztosan nemsokára tele lesz könyvek fölé hajoló, vagy a matematika tételt bizonyító, esetleg a lyukas óra örömeinek elébe néző, vidám lányokkal és fiúkkal. Nyílik az ajtó és a matrózruhás lányok, utánuk pedig a fiúk bevonulnak az osztályba. Ismerős már a helyiség, de mégis furcsa most megszokni az iskolai levegőt. Aztán belép az osztályfőnök. A gyerekek felállnak, elcsendesednek, s most újra felbúg-a csengő, jelezve, hogy egy komoly munkát igénylő új tanév megkezdődött. Aztán elhalkul az utolsó akkord is a nyárból. KAPOSI ERZSÉBET IV. C) Folytatjuk... „Fecske, te ficseri füsti fecske...”, te, ki az „évszakok”-at hangossá teszed, te, ki telezenged életünket, fecsegj, ficseri, zengj, zengj és dalolj... De csitt, csitt, figyeld, a gonosz testvér mint dobja vízbe ártatlan húgát, csitt, figyelj, hogy halt meg Margaret és William, Bíró szép Anna, s Kádár Kata, s a gyilkos tűzű Lore- lay. Igen, igen. a „Balladák” susognak titkokat. S most már zenghetsz újra teli torokkal. Látod? A „gyermekem”, az aranyszőke fej mint játszik, ugrál, amint láztól égő arcát simogatom. Ö az élet, a jövő, a mindenem! Ficseri, zengj dalt bölcsőjétől fekete ágyáig, vigyázz reá, s óvd őt minden bajtól! — Kis fecske ne erőlködj, gyenge a te hangod, a „forradalom” zengeti az „ős magyar fákat”, de ne félj, nem bántja fészkedet, csak a piszkot, a szennyet égeti fel. Zúg, forr az egész világ, zeng a zongora, Chopin szól, hallgasd csak ficseri, a forradalmi etűd hangjait. Fellobognak a piros kendők, tisztul a világ... — Vége az előadásnak..., a színpadon csend van. — „Mit, mit...?” — Ficseri, elköltözöl? Elköltözöl? Várj! Ne még! — „Mit, mit?...” — Ficseri, zengd országokon keresztül, zengj messze délen, zengd a világnak, hogy az „ember az embertelenségben” is boldogul, kis füsti fecske, hirdesd amerre jársz, hogy folytatjuk, amit elkezdtünk: irodalom és emberség! Ezt szórd szét szerte a világban, addig, amíg egy embertelen ember is lesz. Mi folytatjuk szívvel és folytatjuk addig, míg erőnk lesz... S ha újra jössz tavasszal, azt mondd az embereknek^ — Keep smiling! — legyünk optimisták, mindig örüljünk, nevessünk, hisz az élet határtalan szép. Puskás Mária IV, c, I Szeptember 201 HomtlsSiiii sportnap Öcsénkén Állandóan sok a nézője Szekszárdon a város központjában felállított „Fecske” típusú iskola-repülőgépnek, amely előhírnöke a vasárnapi, az őcsényi repülőtéren megrendezendő honvédelmi nap nagyszabású légiparádéjának Egy pesti kispadon Az olvasó, különösen ha fiatal — a címből ítélve lírai epizódot vár e soroktól, s szinte maga elé képzeli az árnyas fák alatt hívogató, élénkszínű kis- padot. Egy-két pillanat... s a kispad homályba vész, már nem is látni mást, csak a fiút és a leányt, amint éppen egymásba fonódnak karjaik. — Mi tagadás, ha csak szemvillanásnyira is, de iriggyé válik, mert nem ö, és nem Ö a két szereplő. De most az egyszer senki ne irigykedjék! — Igaz, hogy egy férfi és egy nő ül most is a kis pádon... A nő egy 65—70 éves, ráncosarcú amazon, fején fekete, széles fehér szalaggal átkötött behorpadt kalappal, amely talán még nálánál is idősebb, két szélesre taposott cipővel u lábán, s méltóságteljes tartással ül, és kétféleképpen beszél: a szájával és a szemével. Míg a szája dicsekvőn elmondja, hogy ő egy méltóságos, kormány főtanácsos özvegye, szemei ezeket lövetik: — örülj, te vidéki senki, te szolga, hogy szóbaállok veled. (Én valóban örülök is, mert magamban — téma vagy mama!) S ő tovább beszél: (A szája) Falun lakik ugye? És Pesten a házmester a rokona, nemde? (A szeme.) Csak nem képzeled, hogy másnak nézlek!? — Igen, falun lakom és a házmester a rokonom — mondom én, mire ő így válaszol. — Azelőtt, a régi jó világban nem így néztem ám én ki. Cselédeim voltak és miniszterekkel barátkoztunk. A szeme mást mond: — Mit tudhatod te kis gügye, hogy mi volt régen egy miniszter. — Szerencse, hogy elmúlt az a világ! — válaszolom — Önök pedig barátaikkal együtt megérdemelt sorsukra jutottak. '—‘■•Magú ...szemtelen cseléd! V árjon csak, eljön még a mi időnk! — mondja dühtől kipirul tan. Éppen válaszolni akartam neki, mikor a kispad elé kanyarodott autójával, Pesten élő testvérem... A méltóságos tátott szájjal és leesett állal hol az autóra, hol ránk nézett, morgóit valamit, majd botjára támaszkodva elindult. Még láttam, amikor elindultunk, mint veszi birtokába a. kispadot két pirosarcú, kacagó fiatal. RETESERITS ISTVÁN Érdemes a kendert szakszerűen átadni Háromezer forinttal többet kaptak a bátaszékiek az átadott kender után A kenderbeszállítást most végzik a termelők. A gyáriak szigorúan ragaszkodnak a szerződéshez és betartják az osztályozásra irányt mutató szabályokat. Az első osztályú kender mázsájáért 150 forintot fizetnek a gyárak. A másodosztályút 115 forintért, a harmadosztályút 65 forintért veszik át. KISZ-es rajvezetők Csillebércen A megyében is nagy segítséget adnak az úttörő mozgalomnak a KISZ-szervezstek megbízottai, a KISZ-es rajvezetők. Az úttörő mozgalomban tevékenykedő legjobb rajvezetőket időnként egykét hetes kiképzésben részesítik, az eredményesebb munka elérése érdekében. Szeptember 10-tól 20 KISZ-es rajvezető a csillebérci úttörőtáborban vesz részt kéthetes kiképzésen. Igen sok termelő nem tartja be a gyár szakemberei által közölteket, nem fogadják meg a szakta" nácsot, s így terményüket olcsóbban — a szabályok értelmében — veszi át a gyár. A bátaszéki Búza- kalász Termelőszövetkezet az elmúlt héten kezdte meg a kender beszállítását a furkópusztai gyárba. Az egyik nap 40 mázsa tíz kiló olyan harmadosztályú kendert vittek be, amelyet gondosabb kötözéssel másodosztályúnak is át" vettek volna. Amikor a kenderátvevő közölte a szövetkezet tagjaival ezt, azok szó nélkül átkötötték ezt a mennyiséget és másnap újabb hatvan mázsa kendert hoztak be, — de ezt már átkötve s így a gyár másodosztályúnak vette át — ötven forinttal drágábban. Leszámítva az újrakotözésre költött munkabért, mintegy háromezer forint többletbevételük lett a bátaszéki szövetkezeti 'parasztoknak a gondosabb munka eredményeként.
