Tolna Megyei Népújság, 1959. szeptember (4. évfolyam, 204-229. szám)

1959-09-04 / 207. szám

1959. szeptember 4, TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 Vezetőségválasztó taggyűlés a Dombóvári Ünnepi díszbe öltözött a Dom­bóvári Fűtöház kultúrterme kedd délutánra. Az elnöki asztal mö­götti falon falon redőzött piros kárpit. Rajta Lenin elvtárs port­réja, alatta pedig egyetlen mon­dat: „Világ proletárjai, egyesül­jetek!” Délután 4 óra. A fűtóháznál a vezetőségválasztó taggyűlést ugyan egy félórával későbbre hir­dették, de 4 órakor már gyülekez­tek az ünneplő ruhába öltözött párttagok. Beszélgetnek, de a régi gyakorlattól eltérően nein hango­san, hanem halkabban, mint más­kor. Ebben is kifejezésre jut az nnepélyesség, amely egyébként a dolgozók arcáról is tükröződik. Fél ötkor már mindenki elfoglalja a helyét, a fehér abroszokkal le­terített, vázákban pompázó piros virágokkal díszített asztalok mel­lett. Tisztújító vezetőségválasztó tag­gyűlésre jöttek össze a Dombóvári Fűtőház kommunistái. Sükösd Sándor művezető, a pártszervezet legidősebb tagja nyitja meg a taggyűlést, majd Fuszberger János elvtárs veszi át a szót, akit a tag­gyűlésen jelenlevők egyhangúlag választottak meg a taggyűlés le­vezetésére. Németh Lajos elvtárs, a párt- szervezet titkára mondta el a párt vezetőség beszámolóját, amelyben az ellenforradalom óta eltelt idő po litikai munkáját ismertette, ala­pos és minden területre kiterjedő körültekintéssel készült el a veze­tőség beszámolója. — Az ellenforradalom után po­litikai munkánk gerincét az ellen­séges ideológia megsemmisítése, a pártegység megvalósítása, a gazda sági munka területén pedig a, ter­melés beindítása, a rend és a fegyelem helyreállítása képezte. Abban, hogy az ellenforradalom után viszonylag gyorsan konszo­lidálódott a helyzet, sokat köszön­hetünk elsősorban a Szovjetunió­nak és a nemzetközi proletariá­tus összefogásának — mondotta többek között Németh elvtárs. A beszámoló külön elemezte a pártvezetőség, a pártbizalmiak munkáját, beszélt a párt tömeg­kapcsolatáról, a pártmegbízatások teljesítéséről, a kommunisták pél­damutatásáról és nem utolsósor­ban a párt szervezeti erősödésé­ről. — Növekedett a pártszervezet tekintélye. Jelenleg is 30 olyan pártonkívüli dolgozónk van, akik tagjélöltségüket kérték pártunk­ba. Ez pedig a tömegszervezetek­ben pártmegbízatásként dolgozó kommunisták jó munkáját iga­zolja. Névszerint dicsért és bírált a beszámoló. — A termelésben is érezhető volt a pártszervezet, a párttagok jó munkája. A pártszervezet élére áll a dolgozók által indított kez­deményezéseknek. Ennek követ­keztében a széntakarékosság, a fo­rintmegtakarítás és a túlsúly szál­lítás terén értünk el eredménye­ket. A pártkongresszus tiszteletére indított szocialista munkaver­senyben csaknem minden dolgo­zónk részt vesz. Két hónappal ez­előtt ' Magyar Sándor elvtárs kez­deményezésére szocialista munka­brigád alakult. Jelenleg tizenhá­rom ilyen brigádunk van, s a kö­zöttük folyó verseny különbözik a régi versenyformáktól. Uj szel­lem, új légkör alakult ki, s a fő cél az elvtársias segítés, a szak­mai és politikai továbbképzés. Vannak szép eredményeink, de ennek ellenére sem lehetünk meg­elégedve. Pártszervezetünk fe­lülvizsgálta a vállalásokat és tel­jesítéseket, s ahol lazaságokat ész­leltünk, javaslatot tettünk a ter­melési tanácsnak az egyes válla­lások módosításéra. Ezzel annál is inkább kell foglalkozni, mivel az őszi csúcsforgalom nagyobb fel­adatokat ró a vasút dolgozóira, — mondotta. Végül a határozati javaslatot is­mertette Németh elvtárs, amely­ben a kollektív vezetés javításá­ról, a párt fokozott ellenőrző mun­kájáról, az őszi oktatásról, a ver­senymozgalom nyilvánosságáról, a tömegszervezeteknek, valamint a mezőgazdaságnak nyújtott fokoza­tos segítésről szóltak. A beszámoló fölötti vitában ti­zenöten vettek részt, s valameny- r.yien hasznos javaslattal járul­tak hozzá a pártszervezet további munkájának javításához. Horváth József elvtárs például a pártegy- ségről és a párton belüli apró munka jelentőségéről beszélt. A taggyűlés második részében megválasztották a 13 tagú vezető­séget és a 24 küldöttet. A tagság kilenc régi és négy új vezetőségi tagot választott. Délután fél 5 órától este 10 óráig tartott a fűtőház kommunis­táinak tisztújító, vezetőségválasz­tó taggyűlése, amelynek lelkes hangulatát az Internacionálé utol­só soraival lehetne legjobban ér­zékeltetni. „Ez a harc lesz a végső, Csak összefogni hát És nemzetközivé lesz Holnapra a világ” — zengett mintegy fogadalom­ként a jelenlevő száz kommunista ajkáról. Pozsonyiné Ma nyitja meg kapuit a 63. Országos Mezőgazdasági Kiállítás és Vásár Erről is beszéljünk i ¥ ÁR... Eltűntek az állványok a pavi­lonok faláról, végleges helyükre kerültek a kiállított tárgyak, el­szórták és lehengerelték a 300 vagon aprókövet az utakon, virít a 250 000 tő virág szeszélyes já­tékkal szórják vizüket a szökőku­tak, impozáns külsővel, gazdag tartalommal nyílik meg a mai na­pon a 63. Országos Mezőgazdasági Kiállítás és Vásár. ÚJDONSÁGOK A kiállítás sok meglepetést tar­togat a látogatóknak. Újdonság a szocialista nagyüzemek pavilonja, a könnyűipar és az építőipar ki­állítása, s újdonság az ábrázolá­sok formája, a grafikonokat, szám oszlopokat felváltja a hangok és a fények játéka. Újdonság lesz idén a televíziós információs tele­fon, amelynek ernyőjén bájos nő jelenik meg híváskor, és bárkit eligazít a térképen a kívánt pa­vilonhoz, épülethez, vagy kiállí­tott tárgyhoz. Újdonság a rendezéstechnika, újdonság az is, hogy az idei kiállí­tás sokkal magasabb termelési eredményekkel, fejlettebb agro­technikával, speciálisabb és hasz­nosabb gépekkel illusztrálja me­zőgazdaságunk fejlődését és mai helyzetét. A FŐPAVILON A kiállítás főbejáratával szem­ben magasodik a korinthusi osz­lopfőkkel díszített impozáns fő­pavilon. Az itt rendezett bemutató azt a forradalmi változást idézi, amely Győr, Veszprém, Szolnok, Fejér megyében végbement. A pavilon bemutatója ismerteti a látogatókkal, hogy 1959-ben a magyar munkásosztály 80 millió forint értékű gépet adott terven felül a szövetkezeti parasztság­nak. Legérdekesebb az a dioráma, »ety kézzelfoghatóan mutatja cialista szövetkezeti gazdaságok mind a növénytermelésben, mind az állattenyésztésben messze ma­guk mögött hagyják az egyéni pa­rasztok terméseredményeit. ... ugyanott áll, ugyanúgy, ta­lán egy kicsit kopottabb fény­nyel, mint régen, de élete egé­szen más, mint évtizedekkel ez­előtt ... Történetéről legendá­kat, hagyományokat suttog a nép, dicső harcokat emleget, me­lyeken a kor emberei vérüket ontották a hazáért. Történetek forognak közszájon a valamikor itt székelő pasa életéről, melybe soha nem nyerhetett betekintést a völgyben szunnyadó falu la­kossága, csak sejtette a falakon belüli életet... Messziről úgy hat, mintha apró ablakai meg­annyi szemként figyelnék a falu minden mozdulását. Ha az abla­kok nem is, de mögötte a várúr „tegnap” — idézőjelben mondva azt a tegnapot, még figyelte, hogy az alant nyújtózó község, Ozora lakossága mit csinál? Félt talán tőlük? S ma?... A valamikori jobbágyok ma a maguk urai, s a várat is a ma­guk elképzelése szerint haszno­sítják. Azok az emberek, akik rég csak lopva tanulták a betű­vetést, vagy nem is tanulhatták meg, mert a robot, a szakadásig hajszolt munka ezt lehetetlenné tette számukra — most iskolát létesítenek a vár ódon falai között... Igaz, a hatalmas épü­let egy részét még mindig a Ter­ményforgalmi Vállalat haszno­sítja, de nincs messze az idő, amikor minden helyisége kultu­rális célt szolgál, műemlék jelle­géhez méltóan. A raktár helyet ad a kultúrának, a kultúrát kép­viselő könyvtárnak, iskolának, mozinak. Néhány teremben már korábban múzeumot létesítettek, s itt rendeznek kiállításokat a járásban feltárt régiségekből. Méltóbb helyet erre a célra az ozoraiak aligha találhattak vol­na. Bizonyára tudatos ez az el­határozásuk, hogy a várban kultúrkombinátot — ha szabad így nevezni törekvésüket — lé­tesítenek. Ide szándékoznak köl­töztetni a községi könyvtárat. S ha már a könyvtárról beszélünk, elmulaszthatatlanul meg kell jegyezni, hogy a valamikori job­bágyok leszármazottainak életé­hez ma úgy hozzátartozik a könyv, mint őseik életéhez a ro­bot. Könyvtáruk a járás egyik legforgalmasabb könyvtára. Idős asszonyok, reszkető kezű aggas­tyánok fognak könyvet a kezük­be, s megvalósult az alig két év­tizede még elképzelhetetlen álom, olvasnak, művelődnek a falu lakói. Ozora lakossága ősi kultúrát, lassan feledésbe merülő hagyo­mányokat őriz, s tudja, hogy azok a szokások, amelyek ma még itt-ott fellelhetők, egy-egy ünnepi alkalommal láthatók, e generáció elmúlásával feledésbe merülnek, mert a ma fiataljai túl vannak már azokon a játékokon, szokásokon, amelyben apáik, nagyapáik éltek. Meg akarják mégis menteni az utókor szá­mára. S ennek érdekében szük­ség volt a falu lakóinak össze­fogására. S ebben nem volt hi­ány. A lakosság javaslatára filmfelvevő gépet vásárolt a köz­ségi tanács a községfejlesztésre befizetett forintok egy részét. Az ozorai művelődési otthon — ke­vés mondhatja el az országban ezt magáról — filmfelvevő gép­pel rendelkezik. S az első pilla­nattól kezdve dolgoznak is azon, hogy megmentsék a feledés ho­mályából a régi népszokásokat, A ma és holnap fiataljai Ozo- rán filmen nézhetik, — nem felejtik el őseik szokásait. Mo­zijuk vásznán olyan képek ele­venednek meg, amelyeket ró­luk, községükről készítettek, sa­ját maguk. De nemcsak ezt lát­hatják, hisz a filmfelvevő gépet felhasználják a mezőgazdaság­ban végbemenő gyors átalakulás, a maguk hétköznapjai nagy tör­ténelmének megörökítésére is. (bunl) Pintér István—Szabó László TITKOS UTAKON (57) A FELHAJTOK — A JÓ MAGYAR URAK 1953 nyarán a Hét Handelsblad című belga lap munkatársa egy őszülőhalántékú urat keresett fel. A belga főváros felett a nap bő­kezűen ontotta sugarait, a rekke- nő meleg azonban alig-alig jutott be az őszülőhalántékú úr luxus­lakásának dolgozószobájába. Amikor az újságíró belépett a szobába, meglepőlött. Az interjú alany, akihez a szerkesztő küld­te, a riporter számára addig is­meretlen, de mindenesetre bősé­gesen aranyozott egyenruhában, nyakig begombolt zubbonnyal ült hatalmas íróasztala mögött, s ami kor felállt, összevágta a boká­ját: — Zákó András vezérőrnagy vagyok — mutatkozott be —, a Magyar Harcosok Bajtársi Közös­ségének, s a jelenlegi magyar emigrációnak legfőbb katonai ve­zetője, vagy ahogy mifelénk, ott­hon, a Kárpát—Duna nagyhazá­ban mondják, a legfőbb hadura... pattogta egyszuszra. Az újságíró néhány pillanatig szóhoz sem tudott jutni a megle­petéstől. A vezérőrnagyot azon­bán ez nem zavarta. Hellyel kí­nálta a riportert, aki a megrökö­nyödéstől egyébként is majdnem leült, s folytatta mondókáját: — Amit rajtam lát, az a ma­gyar hadsereg egyenruhája... Ter­mészetesen a régi magyar had­seregé... 1945-ben elűztek ben­nünket a hazánkból, ahol a bir­tokaink. a földjeink voltak. — Egyelőre itt éltünk emigrációban, míg haza nem mehetünk. Van egy erős szervezetünk is, a Ma­gyar Harcosok Bajtársi Közös­sége... A tábornok nyilatkozott. Köz­ben szóhoz jutott a riporter is, egymásután tette fel a kérdése­ket. Zákó szívesen válaszolt. El­mondta, hogy az MHBK »egyesíti a régi harcosokat« és célja Ma­gyarország felszabadítása; tagjai a régi jó tisztekből verbuválód­nak, akik egy évtized után is »hűek maradtak a nemzetvezető testvérhez, Szálasi Ferencre tett esküjükhöz«. Az MHBK tagjai nem várják tétlenül a »felszaba­dulást«, maguk is tevékenyen részt kívánnak venni a munká­ban. S részt is vesznek... — A testvérek veszélyes mun­kát végeznek... — mondta Zákó és az újságíró nem érdeklődött tovább. Értette ő, hogy miről van szó — ennél többet megtudni er­ről a dologról már nem a ripor­ter, hanem a különböző kém­szervezetek feladata. Három esztendő telt el azután, hogy Zákó András »tábornok« nyilatkozott a Hét, Handelsblad című lap munkatársának, amikor minden eddiginél fontosabb és na gyobb munkája akadt a Magyar Harcosok Bajtársi Közösségének. A »veszélyes munka« jelentősége növekedett: »valami volt a le­vegőben« és a kémtevékenység­gel foglalkozó magyar emigráns­szervezetek, még az MHBK ve­zetői is sorompóba álltak. Az MHBK lapja, a »Hadak Ut­ján« 1956. október elején min­denki számára érthetően és vi­lágosan megfogalmazta az »emig­ráns hivatást«: »Kívülről segíte­ni azokat a titkos áramlatokat, amelyek láthatatlanul forrnak a rendszer felszíne alatt«. Ezek az áramlatok, jóllehet »láthatatlanul forrtak«, de még­sem irányítatlanul. Az MHBK, amely már esztendők óta szoros együttműködésben volt a CIC- vel, az amerikai hírszerző szol­gálattal, az októberi magyaror­szági ellenforradalom előtt fokoz­ta tevékenységét. Az MHBK-nak korábban nem voltak komoly bázisai Ausztriá­ban. 1956. nyarán azonban, ami­kor Zákó »tábornokék« közeled­ni látták az »akció« idejét, igye­keztek földrajzilag minél köze­lebb kerülni Magyarországhoz. — Ezért Ausztriában fedőszervkén*, megalakították a »Szent László Bajtársi Szövetséget«. Szabó Mik­lós, a hazatért volt emigránsve­zér Budapesten tartott sajtóérte­kezletén elmondotta, hogy Zá- kóék az októbe.'i ellenforradalom kirobbanásának első óráiban s meg Endrőd Békés megyei község múltját és jelenét. Itt dördült el 1935-bon az a csendőrsortűz, mely­nek hat halottja és tizenkét sebe­sültje volt. A diorámán láthatjuk Endrőd szövetkezeti község jelen életét és jövő távlati tervét is. A faluban néhány éven belül eme­letes lakóházak, orvosi rendelők, szálloda, szövetkezeti áruház stb. épül. KÜLFÖLDI KIÁLLÍTÓK A Lengyel Népköztársaság 1800 négyzetméter, a Bolgár Nép- köztársaság 500 négyzetméter te­rületen rendezi meg nagy érdek­lődésre méltó kiállítását. A cseh­szlovákok különleges és számunk­ra kiválóan hasznos gépeket állí­tanak ki. A Német Demokratikus Köztársaság 36 féle géptípust mu­tat be, melyek közül sokat még nem ismerünk hazánkban. A ba­ráti országokon kívül Ausztria, Franciaország, Anglia, Hollan­dia, Nyugat-Németország, Svéd­ország és Svájc, mintegy 20 -nyu­gati tőkés cég állít ki főleg külön­leges és speciális mezőgazdasági gépeket. v A SZÖVETKEZETI GAZDASÁGOK SEREGSZEMLÉJE A főpavilonban az ország tér­képe mellett számbeli adatok hir­detik a szövetkezeti gazdaságok fejlődését és fölényét. Ezekből az adatokból megtudhatjuk, hogy 1953-ban 235 550 család 2 960 000 holdon folytatott szövetkezeti gaz­dálkodást. Ezzel szemben idén 447 940 család tömörül szövetke­zetbe és gazdálkodik 4 393 095 hold földön. Külön tablók bizonyítják be a szocialista szektor terméseredmé­nyeiben elért fölényét az egyéni gazdálkodókéval szemben. Beszé­des adatok bizonyítják, hogy a szó

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents