Tolna Megyei Népújság, 1959. szeptember (4. évfolyam, 204-229. szám)
1959-09-20 / 221. szám
tsrf!i>. szepfemoer 20. TOLNA MEG VEI NEPÜJSÁG 3 (Folytatás a 2. oldalról) szavakkal, hanem tettekkel is bebizonyítottuk. A Szovjetunió többször is tett kezdeményező és konkrét lépéseket, hogy véget vessen a fegyverkezési hajszának és hogy mielőbb meg lehessen kezdeni a gyakorlati leszerelési intézkedések végrehajtását. Hazánkban rögtön a háború befejezése után nagyarányú leszerelések kezdődtek. A Szovjetunió teljesen megszüntette azokat a katonai támaszpontjait, amelyekkel a második világháború után más államok területén rendelkezett. Emlékeztetek rá, hogy az utóbbi években egyoldalúan több mint ' kétmillióval csökkentettük a szovjet fegyveres erők létszámát. Jelentősen csökkentettük a Német Demokratikus Köztársaságban állomásozó szovjet haderőket és teljesen kivontuk a szovjet csapatokat a Román Népköztársaságból. Számottevően csökkentettük katonai kiadásainkat. A Szovjetunió 1958-ban egyoldalúan megszüntette az atom- és hidrogénfegyverkísérleteket abban a reményben, hogy ez a nemes kezdeményezés példa lesz más hatalmak számára is. Sajnálatos dolog, hogy ezek a remények nem váltak valóra. A szovjet kormány mostanában elhatározta, hogy a Szovjetunióban nem újítják fel a nukleáris robbantásokat, ha a nyugati hatalmak nem kezdik újra atom- és hidro- génfegyver-kísérleteiket. A Szovjetunióra nézve csak ' akkor nem lesz kötelező érvényű ez az elhatározás, ha ők folytatják nukleáris kísérleti robbantásaikat. Az ENSZ-ben és más nemzetközi értekezleteken immár több mint tizennégy esztendeje tárgyalnak a leszerelés problémájáról. Eddig semmiféle gyakorlati eredményt nem értek el. Vajon mi ennek az oka? Nem akarom fel- l hánytorgatni a múltat, nem akarom azokat az akadályokat és nézeteltéréseket boncolgatni, amelyek a leszerelési tárgyalások során jelentkeztek, még kevésbé akarok valakit is megvádolni. A legfőbb most nem ez. Mélységes meggyőződésünk szerint most az a legfőbb, hogy eltávolítsuk a; leszereléshez vezető úton összetorlódott akadályokat és megpróbáljuk újszerűén megközelíteni e probléma megoldását. A leszerelési tárgyalások tapasztalatai egyértelműen arra mutattak, hogy a megegyezés egyik alapvető akadálya az ellenőrzés kérdése volt. Mi a leszerelési egyezmény végrehajtásának . szigorú nemzetközi ellenőrzése mellett foglaltunk és foglalunk állást, amikor ez a megegyezés létrejön. De mindig elleneztük, hogy az ellenőrzési rendszert elszakítsák a leszerelési intézkedésektől, hogy az ellenőrző szervek lényegében hírszerző szervek legyenek olyan körülmények között, amikór -gyakorlatilag nem is történik leszerelés. Mi az igazi leszerelés hívei vagyunk, ellenőrzés mellett, de ellenézzük az ellenőrzést leszerelés nélkül. A leszerelés ellenzői minden intézkedést könnyedén köthetnek olyan leszerelési követelések feltételéhez, amelyeket más államok az általános fegyverkezési hajsza légkörében nem teljesíthetnek. Nyilvánvaló, hogy azok az államok, amelyek különböző elképzelésekből kiindulva. ilyen messzemenő ellenőrzési követeléseket támasztanak, a valóságban maguk sem lennének hajlandók eleget tenni ezeknek a követeléseknek, ha a dolog a megvalósulás szakaszába jutna. Van egy másik nehézség is. Egyelőre csak részleges leszerelésre gondolnak és úgy tervezik, hogy a leszerelési megegyezés megkötése után megmaradnak bizonyos fegyverfajták, s az államoknak megmarad az anyagi lehetőségük a támadáshoz. Mindig lennének olyan aggodalmak, hogy a megmaradt fegyverfaitákkal és fegyveres erőkkel továbbra is van lehetőség a támadásra. Az a tudat, hogy ez a lehetőség megmarad, nagymértékben megnehezítette a leszerelési tárgyalásokat. Sok állam aggodalmaskodik, hogy a leszerelési rendszabályok éppen azokat a fegyverfajtákat érintik, amelyeket illetően a leginkább fölényben van és amelyeket a maga számára különösen szükségesnek tart. Természetesen ilyen körülmények között a hidegháború és á kölcsönös gyanakvás légkörében — ha komolyan, nem pedig pusztán propaganda szempontból nézzük a dolgot — saját biztonságának károsodása nélkül egyetlen állam sem fedhetné fel katonai titkait, védelmének és haditermelésének szervezetét. Á kivezető út: az egyetemes és teljes leszerelés Meggyőződésem szerint abban valamennyi küldött egyetért, hogy minden államnak és az Egyesült Nemzetek Szervezetének keresnie kell, hogyan lehetne új módon megközelíteni a leszerelés megoldását. A feladat: megtalálni azt az emeltyűt, amelyet megragadva, meg lehetne állítani, hogy az emberiség a háború szakadékéba sodródjék. Most egy dolog szükséges: megszüntetni a háború kirobbantásának a lehetőségét. Amíg vannak nagy hadseregek, légi és tengeri haderők, nukleáris és rakétafegyverek, amíg az életbe belépő fiatalembereket elsősorban arra tanítják meg, hogy harcolni tudjanak, a vezérkarok pedig a jövendő hadműveletek terveit dolgozzák ki, addig nincs biztosíték a tartós békére. A szovjet kormány tüzetesen megvizsgálta a kialakult helyzetet és arra a szilárd meggyőződésre jutott, hogy A zsákutcából a kivezető utat az egyetemes és teljes leszerelés útján kell keresni. Ha így kezeljük ezt a kérdést, akkor teljesen kiküszöbölődik an naj.- lehetősége, hogy egyes államok katonailag fölénybe kerüljenek. Az egyetemes teljes leszerelt« kiküszöböli mindazokat az akadályokat, amelyek a részleges leszerelés megvitatásakor felvetődnek. Ez nyitja meg az utat az átfogó teljes ellenőrzés megteremtéséhez. Mit javasol a szovjet kormány? Javaslatainknak az a lényegük, hogy négy év leforgása alatt valamennyi állam hajtson végre teljes leszerelést és ne rendelkezzék többé hadviselési eszközökkel. Ez azt jelenti, hogy megszűnnék a szárazföldi hadseregek, a hadiflották és a légihaderők. Meg szűnnek a vezérkarok és a hadügyminisztériumok. Bezárják a katonaiskolákat. Emberek tízmilliói térnek vissza a békés, alkotó munkához. Megszűnne^- az idegen területeken lévő katonai támaszpontok. Megsemmisítik az államok birtokában lévő atom- és hidrogénbombákat, megszüntetik azok eló állítását. A ha-adó anyagok energiája csakis békés gazdasági é.s tudományos célokat fog szolgálni. Megsemmisítik a különböző hatósugarú katonai rakétákat. A rakétatechnika csupán mint szállítóeszköz és- a világűr meghódításának eszköze marad meg és az egész emberiség javát szolgálja. Az államok birtokában csak szi gorúan korlátozott, minden ország számára egyezményben kijelölt rendőrségi kontingens marad, könnyű lőfegyverrel felszerelve, csupán azzal a feladattal, hogy fenntartsa a belső rendet és óvja az állampolgárok személyi biztonságát. Hogy senki se szeghesse meg kötelezettségeit, javasoljuk egy nemzetközi ellenőrző szerv létesítését. minden állam részvételével. Ellenőrző rendszert kell teremteni minden leszerelési intézkedés végrehajtásának ellenőrzésére. E rendszert azoknak a szakaszoknak megfelelően kell életre hívni és feladattal ellátni, ahogyan a leszerelés történik. Ha a leszerelés átfogó és teljes lesz, végrehajtása és ellenőrzése szintén átfogó és . teljes lesz. Az államoknak nem lesz mit titkolniok egymáis előtt: egyikö- jüknek sem lesz fegyvere, amelyet a mósik ellen emelhet, Ekkor az ellenőrök mindenütt kifejthetik tevékenységükét. A leszerelés ilyen megoldása megteremti a teljes biztonságot minden állam számára. Kedvező feltételeket hoz létre az államok békés együttéléséhez. A nemzetközi problémákat ekkor nem fegyveres erővel. hanem békés eszközökkel fogják megoldani. Mi reálpolitikusok vagyunk és tudjuk, hogy az ilyen átfogó leszerelési program kidolgozásához bizonyos időre van szükség. Amíg ez a program elkészül, amíg ösz- szeegyeztetjü),- a kérdésekét, nem szabad tétlenül ülni és. várni. A szovjet kormány úgy véli, hogy az általános és teljes leszerelési program kidolgozása nem késleltetheti az olyan kiéleződött és teljesen megérett kérdésnek a megoldását, mint a nukleáris fegyverekkel végzett kísérletek végérvényes megszüntetésének kérdése. Ennek a megoldásához nőst megvan minden feltétel. Re- | méljük, hogy sor kerül a kísérletek megszüntetéséről szóló egyezmény megkötésire és haladéktalan életbeléptetésé"«'1 ' re. A rakéta- és nukleáris-fegyverekkel vívott háború veszélye lebeg a népek felett és a béke biztosítása végett bátor, messzemenő megoldásokra van szükség. Az általános és teljes leszerelés minél előbbi megvalósítására vonatkozó döntés és ennek életbeléptetése új szakasz kezdetét jelentené a nemzetközi életben. Az államoknak az általános és teljes leszerelésre vonatkozó megegyezése meggyőzően megerősítené, hogy nincs semmiféle agresszív szándékuk és őszintén kívánják a barátságot és az együttműködés alapján akarják felépíteni kapcsolataikat más országokkal. A fegyverek megsemmisítésével és a fegyveres erők felszámolásával megszűnne annak minden anyagi lehetősége, hogy az államok ne békés politikát folytassanak. Fia az emberiség megvalósítaná a teljes leszerelést, olyasféle érzése lenne, mint a fáradtságtól el csigázott, ‘a szomjúságtól meggyötört sivatagi vándornak, amikor hosszú bolyongás után oázishoz ér. Az egyetemes és teljes leszerelés lehetővé tenné, hogy óriási anyagi és pénzügyi eszközöket csoportosítsunk át halálthozó fegyverek gyártásáról építő célokra. Az emberi erőt olyan anyagi és szellemi értékek létrehozására lehetne irányítani, amelyek szebbé és nemesebbé teszik az emberi munkát és életet. Ha végrehajtanánk az egyetemes és teljes leszerelési programot, óriási összegeket fordíthatnánk iskolák, kórházak, lakóházak, utak építésére, élelmiszerek és iparcikkek termelésére. A felszabadult összegek révén lényegesen csökkenthetnénk az adókat, leszállíthatnók az árakat. Ez jótékony hatással lenne a lakosság életszínvonalára, kivívná az egyszerű emberek millióinak háláját. Abból az összegből, amelyet az államok az utolsó évtizedben katonai szükségletekre fordítottak, több mint 150 millió házat lehetne építem, ezekben sok száz rojllió ember kaphatna minden kényelemmel berendezett lakást. Az általános, teljes leszerelés ] egészen új lehetőségeket nyitna j meg azoknak az államoknak meg l segítésére, amelyeknek gazdasági élete ma még gyengén fejlett és a fejlettebb országok támogatására szorul. Ha az ilyen államok megsegítésére csupán jelentéktelen hányadát fordítanák is annak az összegnek, amely a nagyhatalmak katonái kiadásainak csokisén tése révén felszabadul, ez a szó szoros értelmében új korszakot nyitna meg Ázsia, Afrika és Latin-Amerika gazdasági fejlő- ■désében. Megszűnnének a nemzetközi ke reskedelem fejlesztésének útjába tornyosuló mesterséges akadályok, amelyek ma még megkülönböztető korlátozások, tilalmi listák, stb. formájában megvannak. Olyan országok ipara, mint az Egyesült Államok, Anglia, Franc' aország, Nyugat-Németor- szág és más fejlettebb országok, végre nagy megrendeléseket kap hatna más államokból. A leszerelés eredményeképpen felszabaduló eszközök felhasz íá- lása igen tág lehetőségeket nyújtana a lakosság foglalkoztatásához. Ezért helytelen az az állítás hogy a leszerelés a kapitalista vi> lág iparilag fejlett országaiban válsághoz, vagy gazdasági visz- s'zaezéshez vezet. Amikor gyakorlatilag egyetlen államnak sem lesz lehetősége, hogy hadműveleteket indítson más államom ellen, a nemzetközi kapcsolatok a bizalom jegyében indulna^, majd fejlődésnek. Eltűnik a gyanakvás és a félelem. Az országok között valóban jószomszédi kapcsolatok alakulhatna!; ki. Szélesre tárul a kapu valamennyi állam gazdasági, kereskedelmi és kulturális együttműködése előtt. A megbízható és tartós béke, amelyre minden nép törekszik, végre reális valósággá válik. A szovjet szocialista köztársaságok szövetsége kormányánál; meggyőződése, hogy ezeket a nemes célokat az ENSZ-alapok- mány békés elvei jegyében tömörült összes államok közös erőfeszítéseivel el lehet és el is kell érni. Ezért. megvitatás céljából nyilatkozatot terjeszt az ENSZ elé az általános és teljes leszerelésről, mellékelve a konkrét javaslatokat. A szovjet kormány javaslatai Magától értetődik, hogy ha a nyugati hatalmak most különböző okokból nem hajlandók hozzájárulni az. általános és teljes leszereléshez, a szovjet kormány kész megállapodni a többi állammal megfelelő részleges leszerelési intézkedésekben, illetve olyan intézkedésekben, amelyek megszilárdíthatják a biztonságot. A szovjet kormány véleménye szerint a. legfőbb ilyen intézkedések a következők lehetnének: 1. Olyan ellenőrzési és felügyelői övezet létrehozása bizonyos nyugat-európai országok területén, amelyben csökkentenék a külföldi csapatokat: 2. Atam. egyvermentes övezet létrehozása Közép-Európában; 3. Az összes Idegen csapatok kivonása az európai államok területéről és az idegen területeken levő katonai támaszpontok megszüntetése; 4. Megnemtámadási egyezmény megkötése a NATO tagállamai és a varsói szerződés tagállamai között; 5. Megállapodás a váratlan támadások megelőzésének kérdésében. A szovjet kormány helyénvaló nak tartja, hogy emlékeztessen az 1955. május 10-i leszerelési javaslataira, amelyek konkrét elkép zeléseket tartalmaznak részleges leszerelési intézkedésekről. Meggyőződése, hogy ezek a javaslatok jó alapot szolgáltatnak a megegyezéshez e létfontosságú problémában. A Szovjetunió nem elsőízben veti fel az általános és teljes leszerelés gondolatát. Országunk kormánya már az első és a második világháború között eltelt időszakban széleskörű általános ieszerelési programot nyújtott be. A leszerelés ellenfelei akkor szívesen hangoztatták azt, hogy a Szovjetunió azért terjesztette be ezeket a javaslatokat, mert gazdasági és katonai szempontból gyenge volt. Ha akkor ez a hazug tétel félrevezethetett is valakit, ma már mindenki előtt nyilvánvaló, hogy a Szovjetunió gyengeségéről szóló minden állítás képtelenség. A szovjet kormányt új javaslatában egyetlen óhaj vezeti: ténylegesen biztosítani a népek tartós békéjét. őszintén mondjuk minden országnak: a még mindig használatos »fegyverkezzünk!« jelszó helyébe állítsuk ezt a jelszót: »szereljünk le teljesen!«. Inkább abban versenyezzünk, ki épít lakosainak több lakást, iskolát, kór házat, ki állít elő több kenyeret, tejet, húst, ruhát és más fogyasztási cikkeket. És nem abban, hogy kinek van több hidrogénbombája és rakétája. Ezt a föld minden népe örömmel fogja üdvözölni«. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének feladata Küldött (Jrak! Az Egyesült Nemzetek Szervezete, amelynek közgyűlésén ma felszólalok, nagy szerepet tölthet be és kell is hogy betöltsön nemzetközi ügyekben. E szervezet jelentőségét az biztosítja, hogy a világ csaknem minden országa képviselve van benne. Ezek az országok azért tömörültek, hogy közösen megvizsgálják a megoldásra érett nemzetközi kérdéseket. Ha egyes államok nem tudnak megegyezni egymással, akkor az Egyesült Nemzetek Szervezetének kell segítséget nyújtania. Ebben az esetben az szervezet feladata, hogy kiküszöbölje azokat a súrlódási felületeket, amelyek konfliktusokat, sőt háborút hozhatnak. I Az Egyesült Nemzetek Szerj vezete, ha betölti az egyete' mes béke és a népek biztonsága megszilárdításában rá I váró feladatokat, megbecsülést szerez és tekintélye növekedni fog. Teljes nyíltsággal meg kell azonban mondanom, hogy az ENSZ sajnos manapság so!; es síben nem végez ilyen funkciót. Néha az ENSZ-ben helytelenül vetnek fel kérdéseket és ezzel felesleges módon tovább élezik az államok közti viszonyt. Miért van ez így? — Azért, mert nem minden ENSZ-tagállam becsüli meg kellő módon e szervezetet, amelyhez az emberiség olyan nagy reményeket fűz. Ahelyett, hogy mindenkor növelnék az ENSZ tekintélyét, és azon igyekeznének, hogy az a legjelentősebb nemzetközi szerv legyen, amelyhez bármely kormány bármikor fordulhat, ha létfontosságú kérdéseket kell megoldania, egyes államok az Egyesült Nemzetek szervezetét saját kicsinyes érdekeikre akarjál; 1’elhasznáini. Természetesen ez a nemzetközi szervezet nem dolgozbat eredményesen a békéért, ha benne bizonyos országok csoportja egyes államok akaratát rákényszeríti más államokra. Az ilyen politika aláássa az Egyesült Nemzetek Szervezetének alapjait. Ha a dolgok továbbra is ilyen irányban alakulnak, amelyet frakciósoknak lehetne nevezni, ez nem az államok kapcsolatainak megjavításához, hanem romlására vezet. Az összes tagok érdekeit (Folytatás a 4. oldalon)
