Tolna Megyei Népújság, 1959. szeptember (4. évfolyam, 204-229. szám)
1959-09-20 / 221. szám
TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1959. szeptember 20. * JL. (Folytatás az 1. oldalról.) bán fordulópontot jelenthet a Szovjetunió és az Egyesült Államok kormányfőinek kölcsönös látogatása. Eszmecserét folytattunk és folytatunk ezután az Egyesült Államok elnökével a szovjet— amerikai viszonyról és a megöl" dásra érett nemzetközi problémákról. Bízunk benne, hogy Ei* senhower úr elő akarja segíteni a nemzetközi feszültség megszüntetését. Az Egyesült Államok elnöke egyik sajtóértekezletért közölte, hogy kész reális tárgyalásokat folytatni a Szovjetunióval ésszerű és kölcsönösen szavatolható általános leszerelési tervről vagy különleges fegyverfajtákra kiterjedő leszerelési tervről, igazán hozzáfogni a megosztott Németország problémáinak rendezéséhez és más Utakon is munkálni a világfeszültség enyhülését. Engedjék meg annak a. reményemnek kifejezését, hogy Eisenhower elnökkel folytatandó eszmecseréink gyümölcsözők lesznek. Mi azok közé tartozunk, akik remélik, hogy az Egyesült Államok és a Szovjetunió vezető ál- lamférfiainak kölcsönös látogatása, valamint a soron következő találkozók és a megbeszélések egyenes utat építhetnek ki a hidegháború teljes megszüntetése felé. Természetesen, ha e cél elérése kölcsönös óhaj, mi így tekintettük amerikai látogatásunkat és így tekintjük Eisenhower elnök szovjetuniébeli látogatását Kedvező jelek a nemzetközi helyzetben Sok más tényt is fel lehetne sorolni, amely a nemzetközi helyzet újabb kedvező jelenségeire utal. Az államok melegebb kapcsolatainál;. jelei természetesen nem a kedvező körülmények véletlen találkozásának eredményei. Ahogy mi gondoljuk, a világ valóban a nemzetközi kapcsolatok új szakaszába lép. A hidegháború évei nem tűnhetnek el egészen nyomtalanul. Az egyszerű emberek és a politikusok a legkülönbözőbb országokban sok mindent átgondoltak és megtanultak. Mindenütt összehasonlíthatatlanul növekedtek azok az erők, amelyek tevékenyen síkraszállnak a béke és a. népek baráti kapcsolatai mellett. Természetesen indokolatlan derűlátás lenne, ha azt állítanék, hogy az államok viszonyából eltűnt a bizalmatlanság és a gyanakvás, hogy földünk békéje már biztosítva van és az államoknak már nem kell újból keményen megfeszíteniük erejüket. Sajnos, ez koránt sincs így. Sok államban még tevékenykednek és hatalmasak azok a körök, amelyek akadályozzák a nemzetközi feszültség enyhülését és újabb összetűzések magvait hintik el. Ezek az emberek á régit, az elavultat védik. Ragaszkodna^ a hidegháború örökségéhez. Az eseményeknek, különösen a legutóbbi eseményeknek menete azt mutatja, hogy a hátramozdító, a nemzetközi feszültség enyhítését gátló kísérletek csak azok vereséghez vezetnek, akik nem akarnak lemondani az ilyesféle próbálkozásokról. A népek ugyanis nem támogatják őket. Olyan időket élünk, amikor az emberiség gigászi léptekkel halad előre. Nemcsak az ipar, a tudomány és a technika rohamos fejlődésének vagyunk tanúi, hanem annak is, hogy gyorsan változik a világ nagy térségeinek politikai arculata. Olykor az elmaradott népek megszabadulnak a gyarmati függőség alól.' A volt gyarmatok és félgyarmatok helyén új, független államok alakulnak. Enged j élt meg, hogy tiszta szívből, forrón üdvözöljem ezeknek az államoknak e teremben jelenlévő képviselőit. Ugyanakkor meg kell mondani, hogy még nem minden olyan nép küldhette el ide képviselőit, amelynek joga van hozzá, hogy helye legyen az Egyesült Nemzetek Szervezetében. A Szovjetunió — a többi szabadságszerető néppel együtt — őszintén kíván sikereket azoknak a népeknek, amelyek még gyarmati függőségben vannak, de kitartóan harcolnak nemzeti jogaikért, hogy felszabaduljanak a gyarmati iga alól. Omladoznak és alapjaiban ingadoznak a korhadt gyarmati rendszer utolsó bástyái. Ez korunk egyik jellemző tényezője. Tekintsenek Ázsia és Afrika térképére és szemül;: előtt kirajzolódik az idegenek, a külföldi kizsákmányolok évszázados elnyomása alól felszabaduló százmilliók képe. A jövő nemzedékeit nagyra becsülik azoknak a tetteit, akik a harcot vezették India és Indonézia,. az. Egyesült Arab Köztársaság és Irak, Ghana, Guinea és a többi állam függetlenségéért, mint ahogy az Amerikai Egyesült Államok mai polgárai nagy tisztelettel adóznak George Washingtonnak és Thomas Jeffersonnak, akik az amerikai nép függetlenségi harcának vezetői voltak. Szükségesnek tartom ezen a helyen, az Egyesült Nemzetek Szervezetének < szónoki emelvényéről kijelenteni, hogy a Szovjetunió a legőszintébb rokonszenvvel és a legmélyebb megértéssel viseltetik azok iránt a népek iránt, amelyek világszerte szabadságukat, nemzeti függetlenségüket védik. Úgy gondolom, hogy ez az álláspontunk teljesen megfelel az ENSZ alapszabályában foglalt elveknek, Ezeknek alapja ugyanis annak elisrherése, hogy a népeknek joguk van a szabad és független léthez és fejlődéshez. Ki nyújtson elsőnek segédkezet a felszabaduló népeknek, ha nem az Egyesült Nemzetek Szervezete?^ Ki biztosítsa elidégéníthetet- len jogukat, hogy önmaguk irányítsák saját sorsukat és külső erőszak és beavatkozás nélkül építsék saját életükét? Vajon nem kötekssége-e az ENSZ-nek minden eszközzel segíteni a gyarmati rendszer széthullásából eredő új, államok gazdasági felemelkedését? Segítségükre sietni, hogy minél előbb,,magtére,rpísék. önálló nemzetgazdaságukat. . > Ezt csak úgy lehet megvalósítani, ha az ilyen országoknak mindennemű pólitikai vagyegyéb,, feltételek nélkül sokoldalú gazdasági segítséget adunk, -z ugyanis a Szovjetunió álláspontja a gazdasági segítség dolgában, amelyet megadunk és továbbra is megadni szándékozunk számos államnak. Úgy gondoljuk, hogy ez az álláspontunk teljesen megfelel az Egyesült Nemzetek Szervezete alapokmányában foglalt elveknek. A Szovjetunió hajlandó lenne részt venni más hatalmakkal együtt az úgynevezett gazdaságilag elmaradott országok gazdasági segítésében, s erre a célra fel lehetne használni azoknak az összegeknek bizonyos részét, amelyek akkor állnának rendelkezésre a Szovjetunióban és más államokban, ha nemzetközi egyezményt kötnénk a leszerelésről és a katonai költségvetések csökkentéséről. Már korábban is tettünk említést róla, hogy hajlandók vagyunk ilyen kötelezettséget vállalni. Kormányom meghatalmazott, hogy ezt újból jelentsem ki a közgyűlés előtt. Van még egy igen fontos forrás, amelyet véleményünk szerint alaposan ki lehetne használni a gazdaságilag elmaradott országok megsegítésére. Sok ilyen ország népe politikai függetlenségre tett szert. De nem tudta megszüntetni a kíméletlen külföldi gazdasági kizsákmányolást. Kőolajukat és más természeti kincseiket elrabolják. Fillérekéi külföldre szállítják, s közben a külföldi kizsákmányolok óriási nyereséget vágnak zsebre. Mi, mint sok más állam képviselői is, úgy véljük, hogy a gazdasági segélynyújtást illetően egyik oldalra kell állítani azokat, akik nem vesznek és soha nem vettek részt a volt. gyarmati országok ki zsákmányolásában, másik oldalra pedig azokat, akik továbbra is lelkiismeretfurdalás nélkül kiszipolyozzák a gazdaságilag elmaradott országok kincseit. Törvényes és igazságos volna, hogy a külföldi kizsákmányolok legalább részben visszaadják azt a gazdagságot, amelyre az elnyomott népek kizsákmányolása révén tettek szert, hogy a gazdaságilag elmaradott országok ezeket a segély formájában visszajuttatott összegeket gazdasági életük és kultúrájuk fejlesztésére, a népük életszínvonalának emelésére használhassák fel. A Szovjetunió igazán önzetlen segítséget adott és ad továbbra is a gazdaságilag elmaradott országoknak. Bennünket nem érhet megrovás. Milyen ostoba csökevények nap jainkban a különböző mesterséges akadályok^ amelyek gátolják a nemzetközi kereskedelem lendületes és sokoldalú fejlődését! A kereskedelmi megkülönböztető rendszabályok már régen megértek a-, eltemetésre, mégpedig mindenféle végtisztesség nélkül. Mint önök tudják, a Szovjetunió következetesen síkraszáll az államok kereskedelmi kapcsola- lainak sokoldalú fejlesztése mellett, az egyenlőség és a ölesönös elő"'v alapján. Mélységes meggyőződésünk szerint a kereskedelem jó alap, amelyen sikeresen fejlődhet az államok békés együttműködése, erősödhet a népek kölcsönös bizalma. Úgy véljük, hogy ez az álláspont teljes összhangban van az Egyesült Nemzetek Szervezetének alap okmányával, amely kötelezi az összes tagállamokat, hogy fejlesz- szék a nemzetek baráti kapcsolatait az egyenjogúság elvének és i a népek önrendelkezésének tiszteletben tartása alapján. Minden nép reménykedve várja a leszerelés problémájának megoldását Valamennyiünkre sok megoldatlan nemzetközi probléma vár. Ezek nem mind egyforma jelentőségűek. Nem mind egyformán időszerűek. Némelyikük egyes országok viszonyára vonatkozik. Mások több ország ég kontinensek népeinek érdekeit érintik. De van egy probléma, amelynek meg oldását reménykedve várják nagy és kis országok népei, függetlenül társadalmi viszonyaiktól és életformájuktól — ez a leszerelés problémája. E kérdés helyes megoldásától sok tekintetben függ majd az emberiség jövője, hogy a háború felé tart-e, annak katasztrofális következményeivel együtt, vagy diadalmaskodik a béke. A népek békére áhítoznak. Az emberek úgy akarnak élni, hogy ne kelljen aggódniuk sorsuk miatt. Ne kelljen réttegniök, hogy egy újabb háború tüze elpusztítja hozzátartozóikat. A népek évszázadokon át arról álmodoztak, hogy megszabadulhatnak majd a pusztító hadviselő si eszközöktől. Az. emberiség legjobb elméi, kiváló közéleti személyiségek és államférfiak, a dolgozó emberekhez legközelebb álló pártok követelték" a leszerelést és foglalta^ állást a leszerelési követelések védelmében. A világ azonban, évtizedek óta leszerelés helyett lázas fegyverkezési hajszában ég'. . Őszinte .szívvel senki sem állíthatja, hogy a fegyverkezési hajsza elősegítette volna akárcsak egy, talán a legegyszerűbb nemzetközi kérdés rendezését is. Ellenkezőleg. A fegyverkezési hajsza csak bonyolulttá teszi és ösz- szelcuszálja a vitás problémák megoldását. A7 emberiség történelmében még soha nem folyt olyan veszeti iramú fegyverkezési hajsza, s ez a fegyverkezési hajsza még sohasem rejtett magában annyi veszélyt, mint ma, az atomkorszakban az elektronika és a világűr meghódításának korszakában. Nem is olyan régen a gyorstüzelő automata fegyvereket, a harckocsikat, a messzehordó tüzérséget és a repülőbombákat tartották a legborzalmasabb és és legerősebb tömegpusztító eszközöknek. De vajon összehason- líthatók-e ezek a mostani fegyverekkel? A mostani szakaszban nehéz elképzelni nagyobb erejű fegyvert, mint a hidrogénbomba, amelynek az ereje gyakorlatilag határtalan. Ha összetesszük mind azokat a romboló eszközöket, amelyekkel az emberi társadalom a múltban rendelkezett, mindez romboló erőben jelentéktelen része annak, amivel most két-hú- rom nagyhatalom a hidrogénbom- ba birtokában rendelkezik. Nem árulom el nagy titkot, ha megmondom, hogy — jegyezzék meg — egy nagy hidrogénbomba felrobbanásakor is óriási rombolóerő szabadul fel. Nemrég olvastam W. Davidson amerikai magfizikus nyilatkozatát, aki megjegyezte, hogy egy hidrogénbomba felrobbanása eredményeképpen nagyobb energia szabadul fel, mint mindazoktól a robbantásoktól, amelyeket a világ országai az emberiség történelmének összes eddigi háborúi során végeztek. Ennek a szakembernek nyilván igaza van. De vajon figyelmen ki vül lehet-e hagyni, hogy a hadviselési eszközök rombolóereie ilyen kolosszális arányokat öltött? És vajon meg lehet-e arról feledkezni, hogy a földkerekségnek ma már egyetlen olyan pontja sincs, amely ne lenne elérhető nukleáris és rakétafegyverekke!? Alig lehet elképzelni, milyen következményekkel járna az emberiségre egy olyan háború, amelyben ezeket a szörnyű romboló és pusztító fegyvereket bevetnék. Ha ilyen háború kirobbanhatna, áldozatainak száma nem néhány millió, hanem sok tíz. sőt sok száz millió lenne. Ez. a háború nem ismerne különbséget arcvonal és hátország, katonák és gyermekek között. Romhalmazzá változtatna sok nagyvarost, ipari gócpontokat, helyrehozhatatlanul elpusztítaná a legnagyobb kulturális műkincsekei, amelyeket az emberi géniusz évszázados erőfeszítéseivel hozott létre. Ez a háború nem kímélné a jövő nemzedékeit sem. A jadio- aktív fertőzés, mint e háború nyoma rokkanttá tenne embereket, rengeteg életet követelne. A világon most veszélyes helyzet alakult ki. Különféle katonai szövetségek vannak és egyetlen percre nem szünetel a fegyverkezési hajsza. Olyan sok gyúlékony anyag hal mozódott fel, hogy elég egyetlen szikra, s kész a katasztrófa. A világ elérkezett ahhoz a határvonalhoz, amelynél bármilyen vé letlen folytán, egy hidrogénbombát szállító repülőgép vezérlő berendezésének megsérülése, vagy a kormányrúdnál ülő pilóta lelki egyensúlyának megbomlása követ keztében kirobbanhat a háború. Ezenkívül az is tudott dolog, hogy a fegyverkezési hajsza már most súlyos teher gyanánt nehezedik a népek vállára. A fegyverkezési hajsza következtében emel kediij- a közszüségleti cikkek ára, csökkennek a reálbérek. A fegyverkezési hajsza káros hatással van sok állam gazdasági életére. Szétzilálja a nemzetközi kereskedelmet. Még nem fordult elő a történelemben, hogy olyan sok állam, olyan embertömegek veitek volna részt a katonai előkészületekben, mint napjainkban. Ha a katonákhoz hozzászámítjuk még azokat, akik közvetlenül vagy közvetve kapcsolatban vannak a fegyvergyártással és részt veszne^ különböző katonai rendeltetésű kutatásokban, kiderül, hegy több mint százmillió ember van elszakítva a békés munkától, mégpedig a legenergikusabb és a legmunkaképesebb dolgozók, a tudomány és a technika munkásai. A fokozódó fegyverkezés, mint valami feneketlen hordó rengeteg emberi energiát, tudást, leleményességet, szakértelmet nyel el. Ez idő szerint az összes államok évi katonai kiadásai mintegy százmilliárd dollárra rúgnak. Itt az ideje, hogy ne pazaroljuk tovább esztelenül a nép pénzét, a nép energiáját háború és rombolások előkészítésére. „Külpolitikánk egyetlen célja a béke biztosítása“ A szovjet kormány külpolitikájában az államok békés együttélésének elvét tartja szem előtt. Síkraszáll á béke és a népek barátsága mellett. Belpolitikánk egyetlen célja, hogy az emberiség legszebb eszményeihez méltó életet teremtsen. Hétéves tervünket a békeszeretet szelleme, a nép javáról és boldogságáról való gondoskodás hatja át. Külpolitikánk egyetlen és változatlan célja, hogy megakadályozzuk a háborút, biztosítsuk a békét és a biztonságot saját országunk és minden ország számára. A nyugati országokban egyesek arra számítottak, hogy a hidegháború következtében kimerülnek a Szovjetunió és a többi szocialista ország anyagi erőforrásai. Megbomlik gazdasági életünk. Ezek a számítások azonban megbuktak. Bár a Szovjetunió is visel bizonyos fegyverkezési terheket, egyúttal biztosítja gazdasági életének gyorsütemű fejlődését, s népe egyre növekvő szükségletei- ne’~ mind teljesebb kielégítését is. Természetesen jobban ki lehetne elégíteni a nép anyagi igényeit, ha megszűnnének a fegyverkezési terhek. A Szovjetunió határozottan és következetesen harcol a leszerelésért. Államunkban nincsenek olyan osztályok és csoportok, amelyeknek érdekük fűződnék a háborúhoz és a fegyverkezési hajszához, idegen területek meghódításához. Mindenki egyetért, hogy azoknak a nagyszerű céloknak megvalósításához, amelyeket a szovjet nép jólétének fokozására és gazdasági építési terveink teljesítésére magunk elé tűztünk, békére van szükségünk. Más olyan államokhoz hasonlóan, amelyeknek kedves a béke, mi is szeretnénk gazdasági életünket és erőforrásainkat teljesen békés célokra átállítani, hogy bőségesen elláthassuk az embereket élelmicikkekkel, ruhaneművel, lakással és más javakkal. A jelenlegi fegyverkezési hajszában nem fordíthatjuk minden erőfeszítésünket a békés építésre, ha nem akarjuk veszélyeztetni népünk létérdekeit, hazánk biztonságát. Béke kell minden népnek. Ami. kor a második világháború befejeződött, a Szovjetunió konkrét leszerelési javaslatokat terjesztett elő az Egyesült Nemzetek Szervezetében. Javasoltuk, hogy teljesen tiltsák be az atomfegyvert. Lényegesen csökkentsék a fegyveres erőket és a fegyverzetet, a fegyverkezési kiadásokat. Síkraszáll- tunk az idegen területeken levő katonai támaszpontok megszüntetése, az idegen területeken állomásozó fegyveres erők visszavonása mellett. A leszerelés megoldására irányuló törekvésünket nemcsak (Folytatás a 3, oldalon,)
