Tolna Megyei Népújság, 1959. augusztus (4. évfolyam, 179-203. szám)
1959-08-19 / 194. szám
1959. augusztus 19. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG Szólj Te is hozzá: Milyen legyen a jó kommunista? Vélemény a népszerűséggel kapcsolatos hozzászólásról A Tolna megyei Népújság augusztus 13-i számában N. E. ezt írja: „Fontos, hogy a jó kommunista népszerű legyen”. Ez veszedelmes tanítás, mert ha igaz volna, azt jelentené, hogy a jó kommunistának kötelessége az ingatag tömegek kegyeit haj- hászni még az igazság rovására, még hízelgéssel is, ahogy ezt a demagóg néptribunok szokták. Szerintem az igazi kommunista — főleg vezetőállásban — nemcsak nem keresi, hanem inkább kerüli az ilyen népszerűséget, tudván, hogy az ő kötelessége nemcsak pártvonalon, hanem munkahelyén, sőt magánéletében is mindenkor a párt elveit érvényesíteni, azaz: a közösség érdekeit szolgálni még akkor is, ha ez egyeseknek nem tetszik, vagyis: népszerűségét veszélyezteti. Nyilvánvaló, hogy N. E. a népszerűséget összetéveszti a köztisztelettel. Én viszont egy hosszú élet tapasztalatainak birtokában biztosíthatom őt arról, hogy aki mindig és minden körülmények között úgy viselkedik, ahogy azt a marxizmus—leninizmus szelleme megköveteli, azt még ellenfelei is önkéntelenül is tisztelik, becsülik még akkor is, ha ő maga még erre sem pályázik. Wolf István nyugalmazott vasutas, Dombóvár (A vélemény néhány kitételével a szerkesztőség nem ért ________________________ egyet.) _____________________ „ H szenvedés és a bátran vállalt kiállás nem volt hiábavaló . tt Levelet hozott a posta. Néhány sor mindössze, de mégis igen sokatmondó. »Kedves Elvtársak! Köszönettel gondolunk vissza az emlékmű leleplezésekor a párt részéről megnyilvánuló jóleső figyelemre és gondoskodásra. Eddig mindig úgy éreztük, hogy Szekszárd nem a szülő városunk, Édesapánk és családunk szenvedésnek és megaláztatásnak volt kitéve éveken keresztül csak azért, mert bátran kiállt 1919-ben a dolgozó nép ügyéért. Most, amióta neve ott ragyog az emlékművön a többi hős mártír neve között, úgy érezzük, hogy a szenvedés és a bátran vállalt kiállás nem volt hiábavaló. És ezt a pártnak köszönhetjük. Köszönettel és üdvözlettel: dr. Solt Pálné Földvári Borbála és dr. Földvári Klára A levélírók Földvári Mihály lányai, akik mint családtagok vettek részt az emlékmű leleplezésének ünnepségén. Ki volt Földvári Mihály, akinek nevét a többi szekszárdi mártír neveivel együtt márványba vésték, örök emlékeztetőül? Földvári Mihály a Megyei levéltárnak volt az igazgatója. Nem volt tagja a pártnak, mint párton- kívüli, eszével és tollával segítette a Magyar Tanácsköztársaságot. Egyetlen „bűne” az volt, hogy mint nagytudású értelmiségi a mozgalom mellé állt, s támogatta a Tanácsköztársaság célkitűzéseit. Közérdekű hírek címen közleményeket írt, gmikor pedig 1919. júniusában ellenforradalom ütötte fel a fejét, mozgósító cikket írt a haza védelmében, A Tanácsköztársaság leverése után üldöztetésnek volt kitéve családjával együtt. Életét ugyan nem oltották ki, de mint a társadalom számkivetettje, állandó megaláztatásnak volt kitéve. Emiatt költözött el családjával együtt Pécsre, ahol csak díjnoki állás jutott a nagytudású Földvári Mihálynak, aki szabad idejében nyelvészeti tanulmányon dolgozott, amelyet a pécsi múzeumnak ajándékozott. 1944-ben — a Tanácsköztársaság ideje alatti ténykedése miatt — mint politikailag megbízhatatlant deportálták ez idős és megtört embert. Hazájától távol, internálótáborban halt meg. Hamvai idegen földben porladnak, de városa, amelynek hűséges fia volt, kegyelettel őrzi emlékét, nevét márványba véste. Ä Területi Egyeztető Btzeitság a törvényesség védelmében A területi egyeztető bizottságok — TEB — akkor dolgoznak jól, ha munkájukat három fő irányban fogják össze. Először az eléjük kerülő munkaügyi vitákban határozatot hoznak, a szóbeli, vagy írásbeli felvilágosítás kérésekre választ adnak. Munkájuk harmadik része a vállalati egyeztető bizottságok ellenőrzésén, tagjainak oktatásán stb. keresztül a munkaügyi viták keletkezésének megelőzése. E három irányú feladat maradéktalan elvégzése érdekében elsősorban a területi egyeztető bizottságok és a vállalati egyeztető bizottságok munkáját kell megjavítani. A törvényesség betartására a Munka Törvénykönyvben lerögzítettek alapján a vállalatoknál, hivataloknál, intézményeknél létrehozták az egyeztető bizottságokat. Ezek az egyeztető bizottsági tagok a munkahelyükön társadalmi munkában döntik el a hatáskörükbe tartozó munkaügyi vitákat. A Tolna megyei Területi Egyeztető Bizottság 1950. december 1- én létesült a 263. számú OMB határozat alapján. Megalakulásakor igen komoly nehézségekkel küzdött, mert sem a szakszervezetektől, sem pedig az állami szervektől semmilyen segítséget és támogatást nem kapott. A területi egyeztető bizottság elnökének pedig nem volt megfelelő gyakorlata a TEB-ügyek intézésében. A TEB megalakulása után fő feladatnak tekintette, hogy a vállalatoknál, üzemeknél megalakítsa az egyeztető bizottságokat, a már megalakult egyeztető bizottságokat pedig ellenőrizze. Voltak olyan gazdasági vezetők, akik ellenezték az egyeztető bizottságok megalakítását, főleg azért, mert feleslegesnek tartották őket. A TEB munkája azóta nagyot fejlődött, ezt számokban is ki lehet mutatni. 1950. december 1-től 1951. december 31-ig összesen 18 ügyet tárgyalt. 1952-ben már havonta tárgyalt 10—15 ügyet. 1953- ban pedig hetenként 6—8 ügyet intézett el. Az azóta elmúlt időben a mai napig általában emelkedő irányzatot mutatott a tárgyalt ügyek száma. A TEB munkájában a törvényesség betartását bizonyítja az, hogy a fennállása »jelölték«, egyébként ő volt a pénzügyi szakember Is. — A betűszolgálatosokat már kijelöltem. Övelük mához egy hétre itt találkozom, s újabb ösz- szejövetelt tartunk. Kérem, valamennyien alaposan készüljenek fel... — Úgy lesz — kontrázott Ke- menes Erzsébet —, Soltész majdani kancellár testvérünk kívánsága számunkra parancs ... Soltész vette át ismét a szót: — Azok az urak pedig, akiket államférfiúi feladatokkal bíztunk meg, haladéktalanul lássanak munkához, s a megfelelő előkészületekhez. Kelemen úgy látszik, már megvigasztalódott, hogy a honvédelmi miniszteri posztra »kárhoztatták«, mert vidáman stréberke- dett: — Meg tudom szerezni az Orbis Catholicus című nyugatnémet lapot, abból majd lefordíttatom magamnak a nyugatnémet katonák nevelésével foglalkozó cikket. Sokat írnak erről a kérdésről. — Kitűnő! — mondta Jenőfi.— Én pedig egy jót sétálok Budán, megnézem, alaposan szemügyre veszem a kerületemet... Soltész meg volt elégedve: — Látom, az urak lelkében jó talajra hullott az elvetett mag, s gyorsan szárba szökkent. Hát csak így tovább, testvéreim. Énekeljük együtt, illetve inkább dúdoljuk el halkan, hogy a szomszédok meg ne hallják a mi szent indulónkat. — Énekeltek: Lengjenek magasan Frontunk [szent zászlói, E menetből zúgjon az egész [világnak Frontunk igazsága . .. Fel magyarok!... fel most már a Keresztény Front útján... így folytatták az öszzejövete- leket. Egyre gyakrabban találkoztak s egyre jobban haladtak az előkészületekben, Kelemen 1955. őszén boldogan újságolta, hogy ő már felkészült, akár másnap is képes lenne arra, hogy beleüljön a honvédelmi miniszteri székbe. Csak a betflszolgálato- sakkal nem haladt sehogyse a dolog. Pedig nekijr ugyancsak • fontos munkát szántak: Ők lettek volna a majdan szervezendő lapok főszerkesztői. Különösen Ke- menes Erzsébetnek voltak komoly szakmai nehézségei. Az egyik összejövetelen, amelyen kizárólag betűszolgálatosok vettek részt, hogy előre megírt cikkeiket megvitassák, tanácsot kért Soltésztól: — Soltész testvér nagy problémám van. — Tessék, Erzsébet lelkem. Tudja, hogy én mindig szívesen állok szerény képességeimmel testvéreim rendelkezésére. — Nem is tudom, hogy hogyan kezdjem... — Csak egészen nyugodtan, itt a mi körünkben úgy érezheti magát, mintha a gyóntatószékben ülne. Amit nekünk elmond, azt soha nem fogja megtudni senki se. Férfi van a dologban? Az aggszüz rikácsolni kezdett: — Kikérem magamnak ezeket a gyanúsításokat! Én tisztességes nő vagyok! Soltésznak erélyesen kellett fel lépnie, hogy elejét vegye a kitörni készülő rohamnak: — Figyelmeztetem, hogy a Keresztény Front politikai igazgatóságának vezetőjével áll szemben. Ha nem férfi, hát nem férfi, nem kell azért mindjárt pa- táliát csapni. A szomszédok biztosan meghallották a hangját, olyan vékonyak ezek a pesti házfalak,.. ' Kemenes Erzsébet felsikoltott: — Te jó isten, még hírbe hoznak! Soltésznak erőt kellett vennie magán, hegy ne dobja ki a honleányt s ebben nem annyira a keresztényi szeretetet, mint az a gondolat, segítette, hogy végeredményben a jó Erzsébet havi száz forintot ad a Keresztény Front szent céljaira, helyesebben mondva a Soltész-konyhára. — No, miről van szó, Erzsébetem? — Csak azt szeretném megkérdezni, hogy az »előtt»-öt egy t-vel írják-e vagy kettővel. Soltész csak nehezen fojtotta el mosolyát, Hontvári Miklós, a volt jezsuita páter pedig sürgősen szája elé emelte a zsebkendőjét, de egy pillanatra hallatszott a kuncogása. (folytatjuk.) óta — 1958. február végéig — Összesen 11 ügyészi óvás volt. A TEB munkáját vizsgálva meg kell állapítani, hogy igen komoly eredményeket ért el. A dolgozók általában bizalommal fordultak fellebbezésükkel a TEB-hez. Nagyrészt megelégedettek a döntéssel. A tárgyaláson a TEB igyekszik megmagyarázni a munkáltatónak és a munkavállalónak, hogy hol követték el a törvénysértést, vagy a jogszabály- sértést. 1950-től 1953-ig igen kevés fizikai dolgozó fordult fellebbezéssel a TEB-hez. 1953. után azonban fokozatosan egyre több fizikai dolgozó nyújtotta be a jogorvoslási kérelmét a TEB-hez. A Tolna megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága 1959. május 19- én tartott ülésén tárgyalta a TEB munkáját. A Megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága megállapította, hogy a TEB elnöke és tagjai jól dolgoznak. A hozzájuk forduló dolgozók és szervek ügyeiben jogszerű intézkedéseket hoznak és ezáltal a megyei dolgozók körében a TEB- nek tekintélye van és bizalom irányul feléje. Ha a számok tükrében vizsgáljuk azt, hogy a törvénysértő határozatok közül — amelyek a TEB elé kerültek — mennyit hoztak a munkáltató és mennyit a dogozó rovására, akkor megállapíthatjuk, hogv 1950-től 1957-ig a törvénysértő határozatok 60 százalékát a dolgozók, míg a 40 százalékát a munkáltatók rovására hozták. Ez a dolgozók részére hátrányos állapot, 1958-ban 5—6 százalékkal javult, míg 1959-ben még további csökkenést mutat a dolgozók javára. Ez a statisztikai adat mutatja, hogy a szakszervezetek és a TEB elsőrendű feladatának tekintette a széleskörű felvilágosító és ismertető munkát a dolgozók körében, a Munka Törvénykönyvének megismertetése céljából. Ezzel is elősegítették a Munka Törvénykönyve szabályainak hatékonyabb érvényesülését. A leggyakrabban előforduló törvénysértés a munkaviszonynak, a Munka Törvénykönyv 29. § 1. bekezdés, c) pontja alapján történő megszüntetésekor mutatkozik. Ilyen esetekben a felmondást legtöbbször nem indokolják és a dolgozó nem tudja, hogy miért is küldték el. Ilyenkor a TEB a munkáltatót a felmondás indokolására kötelezi a Munka Törvénykönyvének szabályait figyelembe véve. A megye területén a nagyobb ipari üzemekben az egyeztető bizottságok működésével kapcsolatban komolyabb hiba nem fordult elő. Ezt nem lehet mondani a mező- gazdaság területén, a gépállomásoknál és az állami gazdaságoknál. Itt csak látszólag működnek a vállalati egyeztető bizottságok. Év elején létrehozzák őket és a dolgozók nem is ismerik a tagjait. Ha pedig a dolgozónak jogos, vagy jogosnak vélt panasza van, akkor nem az illetékes vállalati egyeztető bizottsághoz fór» dúlnak, hanem különböző helyi, vagy központi szervekhez nyújtják be panaszaikat. Olyan is előfordult egy állami gazdaságban, hogy az igazgató ráírta a fellebbezésre, hogy a vállalati egyeztető bizottság milyen határozatot hozzon. Komoly hibájuk a vállalati egyeztető bizottságoknak az, hogy az úgynevezett kényes ügyekben nem mernek döntést hozni. Ilyenkor úgy vélik »megoldani« a problémákat, hogy szavazategyenlőséggel a dolgozó panaszát a TEB-hez küldik. Elfeledkeznek arról, hogy a vállalati egyeztető bizottságok az ilyen ügyekben, különös tekintettel a helyi ismereteikre, talán jobb döntést tudnának hozni: A mezőgazdaság területén is vannak jól dolgozó vállalati egyeztető bizottságok. Például az Alsóleperdi Állami Gazdaságban is a törvényeknek megfelelő, az azokban előírt rendelkezéseknek eleget téve hozzák meg a határozatokat. Egy évben 35 ügyet tárgyalt az egyeztető bizottság, anélkül, hogy egyet is megfellebbeztek volna, A hivatali egyeztető bizottságok általában jól működnek, határozataik jók. A szekszárdi, a dombóvári és a bonyhádi járási közös egyeztető bizottságok a munkájukat kifogástalanul végzik, a hozzájuk beérkező panaszokat a törvényes határidőn belül elintézik, Az egyeztető bizottságok nagy segítséget nyújtanak a termelés rendjének a biztosításában, a munkafegyelem megszilárdításában akkor, ha törvénysértés nélkül kötelezik például a dolgozót kártérítésre. Erre példa a Tolna megyei Gépjavító Vállalatnál az az eset, amikor 35 dolgozóját a vállalati egyeztető bizottság kártérítésre kötelezte, mert olyan munkabért vettek fel, amelyekért nem dolgoztak meg. A vállalati egyeztető bizottság is és a TEB is kötelezte őket, hogy a jogtalanul felvett összegeket fizessék vissza, ezzel nagyban hozzájárultak a bér- és munkafegyelem megszilárdításához. Vagy például a 25-ös Autóközlekedési Vállalatnál kalauzokat, rakodómunkásokat és gépkocsivezetőket köteleztek kártérítésre, ezzel mintegy javító-nevelő szándékkal megelőzni igyekeztek a későbbi esetleges bűncselekményeket. A törvénysértések természetét megvizsgálva arra a következtetésre kell jutni, hogy azok elsősorban a törvények hiányos ismeretéből keletkeznek. Ez természetesen csak az egyeztető bizottsági eljárásra alkalmazható. A gazdasági vezetők nem egy esetben lebecsülik az egyeztető bizottsági eljárást. Pedig ha Jelentőségét minden esetben felismernék, akkor az egyeztető bizottságokkal együtt komoly mértékben hatni tudnának a termelékenység emelésére és a munkafegyelem betartására, valamint a tömegkapcsolatok elmélyítésére, mint ahogyan ezt a gazdasági és hivatali vezetők általában helyesen fel is ismerik. Dr. Steinbach János Egy szovjet szovhoz meghívta Eisenhower elnököt A moszkvai kerületben lévő »Lesnye Poljany» szovhoz, melyet Eisenhower tábornok 1945- ben meglátogatott, most meghívta az Egyesült Államok elnökét, hogy szovjetunióbeli látogatása alkalmával jöjjön el ismét a szovhozba. Fjodor Ivanovics Triz- Tio, o szovhoz elnöke a Lityera- turnaja Gazetának adott rövid interjúban kifejezi azt az óhaját, hogy az elnök győződjék meg saját szemével, milyen nagyszerű változások mentek végbe ebben az állami gazdaságban 1945. óta. »Akkoriban, — mondotta — még nem volt a szovhoztagoknak négy emeletes házakból álló községe, betonútja, folyóvize, televíziója, még nem állt a kultúrpalota és a sportstadion. Szeretnénk, ha Eisenhower ezt most mind saját szemével látná» — hangzik a szovhozelnök meghívása,
